Ugrás a tartalomhoz

Cora Vaucaire

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cora Vaucaire
Photo: Studio Harcourt, 1946
Photo: Studio Harcourt, 1946
Életrajzi adatok
Születési névGeneviève Collin
ÁlnévCora Vaucaire
Született1918. július 22.[1][2][3][4][5]
Marseille[6]
Elhunyt2011. szeptember 17. (93 évesen)[1][2][4][5][7]
Párizs 15. kerülete[6]
Pályafutás
Műfajoksanzon
Hangszerénekhang
DíjakFrancia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (1998. május 14.)
Tevékenységénekes
Cora Vaucaire weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cora Vaucaire témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cora Vaucaire (Marseille, 1918. július 22. – Párizs 15. kerülete, 2011. szeptember 17.) francia sanzonénekesnő.

Pályakép

[szerkesztés]

Breton tengerésztiszt lányaként született 1918-ban Marseille-ben. Egy ideig egy színházi konzervatóriumban tanult. Tizenhat évesen színésznőként kezdte pályafutását. Aztán megnyert néhány sanzonversenyt, majd Franciaország felszabadulása után, 1945-ben a párizsi kabarék világában, a Saint-Germain-des-Prés negyedben szerepelt.

1945-től a rádióban is szerepelt néhányszor.

Az 1950-es évektől egyre sanzonénekesként ismertebb lett. Többek között Jacques Prévert és Louis Aragon dalait énekelte. Ő volt az első, aki felvette műsorába Joseph Kosma − Jacques Prévert Les Feuilles mortes című dalát.

Segített Barbara, Léo Ferré és Raymond Lévesque népszerűsítésében is.

Az 1960-as,1970-es években koncertjeivel megtöltötte a nagy koncerttermeket. 1973-ban egy hónapig vendégszerepelt a Bobinoban[8] Külföldi turnékon is részt vett, többek között Albániába és Japánba is, ahol szintén ismert énekesnővé vált. Az 1990-es években széles körben elismert koncerteket adott az Olimpiában (1991), a Théâtre Déjazetben (1992) és a Théâtre des Bouffes du Nordban (1999).

Ugyanakkor mindig is jobban szerette a kis kabarétermekben való fellépéseket. Időnként saját kabarészínházát vezette „à la carte” dalestekkel.

2011. szeptember 17-én hunyt el 93 éves korában Párizsban, szélütés következtében. Franciaország akkori miniszterelnöke, François Fillon „a XX. század francia zenei örökség egyik legnagyobb tolmácsolójaként” méltatta. A kulturális miniszter, Frédéric Mitterrand hangsúlyozta, hogy Vaucaire a francia sanzon nagy korszakának utolsó képviselője volt. Juliette Gréco egy interjúban Vaucaire-t „rendkívüli előadónak és mindannyiunk példaképének” nevezte.

Albumok

[szerkesztés]
  • Cora Vaucaire Avec Philippe-Gérard Et Son Ensemble (1955)
  • Chansons pour ma mélancolie (1956)
  • Cora Vaucaire (1964)
  • Chansons et Poèmes de Prévert Vol. 1 (1965)
  • Chansons et Poèmes de Prévert Vol. 2 (1968)
  • Comme Au Théatre (1969)
  • Enregistrement Public Au Théâtre De La Ville (1973)
  • Plaisir D'amour (1973)
  • Cora Vaucaire (1976)
  • Au Japon... (1981)
  • Recital − Enregistrement Public À Sogetsu-Hall (1986)
  • Cora Vaucaire 97 (1997)
  • Cora Vaucaire Aux Bouffes Du Nord (1999)

Filmek

[szerkesztés]

Díjak

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. július 15.)
  3. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ a b Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2024. március 9.)
  7. ↑ Roglo
  8. ↑ A XX. századi francia zene legnagyobb nevei lépnek fel ott.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cora Vaucaire című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cora_Vaucaire&oldid=26866699”