Ugrás a tartalomhoz

Éta Carinae-köd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Eta Carinae-köd szócikkből átirányítva)
Éta Carinae-köd
Megfigyelési adatok
CsillagképCarina
Rektaszcenzió10h 45m 08s[1]
Deklináció–59° 52′ [1]
Távolság7500[1]-10 000 ,
2300 pc
Látszó méret (V)120 × 120[1]
Látszólagos magnitúdó (V)+1,0[1]
Fizikai tulajdonságok
Sugár30-35 fényév[1]
Más elnevezésekCaldwell 92, NGC 3372

Az Éta Carinae-köd (más néven Caldwell 92) egy diffúz köd a Hajógerinc csillagképben (Carina). Csak a déli félgömbről figyelhető meg, Magyarországról nem látható. Nevét a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű és legnagyobb abszolút fényességű csillagáról, a köd közepén lévő, és azt sugárzásra gerjesztő η Carinae-ről kapta.

Felfedezése

[szerkesztés]

A ködöt Nicolas-Louis de Lacaille fedezte fel 1751-ben.

A James Webb űrtávcső egyik első képe, amelyen a „kozmikus szirtek” láthatók a NGC 3324 szélén.

Tudományos adatok

[szerkesztés]
Az η Carinae 1843-as nagy kitörése során kidobott anyag.
A kulcslyuk-köd.
Carina Nebula (ESO)

A Éta Carinae-köd a Tejútrendszer legfényesebb területén található. Átmérője körülbelül 300 fényév. Több nagyméretű csillag otthona (kb: 50-100 db). Mérete miatt több kisebb ködre is felosztják, legnagyobb a Kulcslyuk-köd. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő, mely durván 1900 milliárd km hosszan terül el a Tejúton. A Tejútrendszer egyik legaktívabb területe. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre. A ködösség középső részén egy buborékszerű táguló üreg keletkezett, melynek kifelé haladó fala úgynevezett globulákat (kisebb és sűrűbb anyagcsomókat) "körbefolyva" furcsa alakúvá formálja azokat. A kisebb felhők formálódásában egy másik mozgató rugó, az úgynevezett fotoevaporáció is szerepet játszik. Ennek folyamán a nagy tömegű égitestek (csillagok) sugárzása "párologtatja" a kis felhők anyagát és a felforrósodott gáz könnyen eltávozik. Mivel ezek a területek sűrűbbek a környezetüknél, lassan elválnak a köd többi részétől.

Éta Carinae

[szerkesztés]

Ez a ködösség foglalja magába égboltunk egykor második legfényesebb csillagát, az Éta Carinae-t, mely Napunknál körülbelül 100-szor nagyobb tömegű. Közel áll ciklusa végéhez, így szabad szemmel már nem is látható. A tudósok szerint néhány millió év múlva szupernóvává alakulhat.

A 19. század elején négymilliószor erősebb volt a fénye a Napunkénál, míg 1843-ban bekövetkezett óriás kitörése, melynek során a Napunk tömegének 12-szeresét vetette le magáról, az eközben 650 km/s sebességgel ledobódó anyag 1043 J nagyságú mozgási energiát hordozott.

HD 93129A

[szerkesztés]

A Tejútrendszer egyik legfényesebb csillaga.

Kulcslyuk-köd

[szerkesztés]

Az elnevezés a 19. században született, és John Herschel csillagásztól ered. A kulcslyuk szerkezet átmérője hozzávetőlegesen 7 fényév.

Megfigyelési lehetőség

[szerkesztés]
A képet a Hubble készítette 2007. április 24-én, 17. születésnapjának alkalmából. A panorámaképet 48 képkockából állították össze. A hamis színezésű felvételen a köd főbb részei láthatóak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2009. március 2.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Eta Carinae Nebula
A Wikimédia Commons tartalmaz Éta Carinae-köd témájú médiaállományokat.


   NGC 3370  •  NGC 3371  •  NGC 3372  •  NGC 3373  •  NGC 3374