Gyetvai János
Gyetvai János | |
Született | 1889. április 8. Szentlőrinckáta |
Elhunyt | 1967. május 14. (78 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1912) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (30/2-1-15)[3] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyetvai János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyetvai János (Szentlőrinckáta, 1889. április 8. – Budapest, 1967. május 14.) író, újságíró, politikus. A Tanácsköztársaság után emigrált, ahonnan a második világháború után tért haza. Volt pécsi és Baranya megyei főispán, ankarai nagykövet.
Családja, tanulmányai
[szerkesztés]Gyetvai János és Zombori Rozália fia. Agrárproletár családból származott, tizenkettedik gyermekként látta meg a napvilágot. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol előbb magyar–történelem szakon szerzett diplomát, majd 1912-ben jogi doktorrá avatták.
Pályafutása
[szerkesztés]A tanácsköztársaság bukásáig
[szerkesztés]Az 1910-es években, az egyetemi tanulmányai mellett a Statisztikai Hivatal kisegítő munkatársa volt. 1912-től a Népszava munkatársa, egészen 1919-ig. 1914-től a Jászberény című szocialista lap alapító szerkesztője. 1917-től a budapesti felsőkereskedelmi iskola ideiglenes tanára. A tanácsköztársaság idején sajtófőnök lett, és tagja lett a Belügyi Népbiztosság ún. vezető (ötös) kollégiumának. Főszerkesztője a Magyar Vörös Hadsereg hivatalos lapjának a Vörös Katonának.
Emigrációban
[szerkesztés]A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan 1920-ban Kassára költözött, ahol a Kassai Munkás szerkesztője lett. Rövid idő után Pécsre költözött, ahol a Munkás című lap szerkesztője lett 1920-21-ben. Ezután visszaköltözött Bécsbe, majd 1922-ben Berlinbe ment, ahol 1924-ig maradt. Itt a Chronik des Faschismus című lap szerkesztője, és a Deutsch-Russische Telegrafen Agentur hírügynökség munkatársa. 1924-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol részt vett az ottani szocialista és kommunista mozgalmakban. Itt az Új Előre, Magyar Világ és a Magyar Jövő című lapokat szerkesztette.
A második világháború után
[szerkesztés]A világégés után hazatért, belépett az MKP-be, később az MDP-be. 1947-49-ig volt Pécs és Baranya vármegye főispánja. Lemondása után egy évig ankarai nagykövet, majd ismét újságíró lett. A Lapkiadó Vállalat újságírójaként a Színház és Mozi, illetve a Heti Műsor szerkesztője volt 1956-ig.
Íróként
[szerkesztés]A magyar szocialista irodalom alkotója, a munkásmozgalom harcosainak állított emléket. Legismertebb műve a Válságos éjszaka, amely a monitorlázadás éjszakájának történetét írja le. Németül 1924-ben jelent meg, Eine Nacht címmel, magyarul 1961-ben.
Művei
[szerkesztés]- An der Spitze der Bauern. Roman; németre ford. Stefan J. Klein, Taifun, Frankfurt, 1924
- Eine Nacht. Eine Erzählung aus der Zeit der ungarischen Räterepublik; németre ford. Stefan J. Klein; Vereinigung internationaler Verlagsanstalten, Berlin, 1926
- Új Magyarország. Gyetvai János a Magyar Jövő főszerkesztőjének jelentése Magyarországról; Hungarian Daily Journal Publ. Comp., New York, 1945
- Ezt láttam Amerikában; bev. Boldizsár Iván; Szépirodalmi, Budapest, 1952
- Fegyverek és emberek. Regényes korrajz; Zrínyi, Budapest, 1959
- Válságos éjszaka. Elbeszélés; Szépirodalmi, Budapest, 1961
- Két világ között. Emigrációs emlékeimből; Szépirodalmi, Budapest, 1963
Emlékezete
[szerkesztés]A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Parcellájában nyugszik. 1989-ben, születésének 100. évfordulójára a Magyar Posta bélyeget adott ki a tiszteletére.[4] Róla nevezték el a jászberényi Gyetvai János Általános Iskolát.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. augusztus 20.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ https://temeto.envimap.hu/content/photos_normal/fiumei/81/92/09/d3-a8cb-c614-c410-1f66cf221ae9.jpg
- ↑ Gyetvai János (1889–1967) születésének 100. évfordulója alkalmából megjelent 3,- Ft .os bélyegen Gyetvai János portréja látható.
Források
[szerkesztés]- Gyetvai János a Névponton Archiválva 2015. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7744-5
Elődje: Kertész Endre |
Utódja: Bors Antal |
Elődje: Boros István |
Utódja: Bors Antal |