Ugrás a tartalomhoz

Hosszúmező

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hosszúmező község szócikkből átirányítva)
Hosszúmező (Câmpulung la Tisa)
A református templom
A református templom
Hosszúmező címere
Hosszúmező címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségHosszúmező
Rangközségközpont
Irányítószám437080
Körzethívószám0262
SIRUTA-kód107724
Népesség
Népesség2308 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1694 (2011)
Népsűrűség77,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület29,87 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″47.985000°N 23.765800°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″47.985000°N 23.765800°E
Hosszúmező weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúmező témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hosszúmező (románul Câmpulung la Tisa, 1974-ig Câmpulung, ruszinul Dolho Pole, jiddisül דעפאליע, németül Langenfeld) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében, Hosszúmező község központja. Ukrajna felé vasúti határátkelőhely.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt.

1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágffy család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.

Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görögkatolikus plébániája. Többségük, az 1770 körül a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott. (Az egyházközséget már 1843-ban ruszin–magyar kétnyelvűként tüntették föl.[1]) Zsidó hitközségét az 1870-es években szervezték.[2] Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.[3] Római katolikus egyháza 1928 óta plébánia.[4]

A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.

Lakossága

[szerkesztés]

Máramaros megye egyetlen magyar többségű községét alkotja.

1838-ban 970 református, 485 görögkatolikus és 204 római katolikus vallású lakosa volt.[5]

1900-ban 2350 lakosából 1782 volt magyar, 341 ruszin, 138 német (jiddis) és 88 román anyanyelvű, felekezet szerint 973 református, 783 görögkatolikus, 341 római katolikus és 250 zsidó. A lakosság 51%-a írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 68%-a beszélt magyarul.

2002-ben a 2484 főből 1994 magyar, 456 román és 24 ukrán (ruszin), felekezet szerint 1108 református, 555 ortodox, 353 görögkatolikus.

Gazdaság

[szerkesztés]

Mezőgazdaság, fafeldolgozás, bútoripar.

Közlekedés

[szerkesztés]

A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Látnivalók

[szerkesztés]
Hosszúmező
  • Református temploma 1227 és 1336 között épült, román–kora gótikus stílusú. Égszínkékre festett deszkamennyezetét 1798-ban készítették.
  • Az ortodox (egykor görögkatolikus) templom 1700 előtt, a római katolikus templom 1911-ben épült.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1913. március 22-én Koszorús István latintanár.
  • Itt született 1918. november 23-án Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
  • Itt született 1945. január 6-án Dembrószky Imre román válogatott labdarúgó.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  2. ↑ Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
  3. ↑ Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 65. o.
  4. ↑ 'A szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 29.)
  5. ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)

Források

[szerkesztés]
  • Janitsek Jenő – Román János: A máramarosi Hosszúmező hely- és személynevei. Bp., 1994. 3–9. o.
  • Szilágyi Levente: Vallási identitás Hosszúmezőn. In Korunk, 2006. május.

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]
  • A református templom belső tere
    A református templom belső tere
  • Az ortodox templom
    Az ortodox templom
  • A római katolikus templom
    A római katolikus templom
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hosszúmező&oldid=27354033”