Ugrás a tartalomhoz

Joe Biden

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph R. Biden
Hivatalos elnöki portréja (2021)
Hivatalos elnöki portréja (2021)
Az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2021. január 20.
Alelnök(ök)Kamala Harris
ElődDonald Trump
UtódDonald Trump
Az Amerikai Egyesült Államok 47. alelnöke
Hivatali idő
2009. január 20. – 2017. január 20.
ElnökBarack Obama
ElődDick Cheney
UtódMike Pence
Az Amerikai Egyesült Államok szenátora Delaware államból
Hivatali idő
1973. január 3. – 2009. január 15.
ElnökRichard Nixon (1973–1974)
Gerald Ford (1974–1977)
Jimmy Carter (1977–1981)
Ronald Reagan (1981–1989)
George H. W. Bush (1989–1993)
Bill Clinton (1993–2001)
George W. Bush (2001–2009)
ElődJ. Caleb Boggs
UtódTed Kaufman
Született1942. november 20. (82 éves)
Scranton, Pennsylvania
PártDemokrata Párt
SzüleiJean Biden
Joseph Robinette Biden Sr.
HázastársaNeilia Hunter (1966–1972; elhunyt)
Jill Tracy Jacobs (1977–)
Gyermekei
Foglalkozás
Iskolái
  • Syracuse-i Egyetem (1965–1968, jogászdoktor, Syracuse University College of Law, jogrendszer)[1][2]
  • Delaware-i Egyetem (1961–1965, történettudomány, politikatudomány, BA)[2]
  • Archmere Középiskola (–1961)[3][2]
  • Garden City Collegiate
Vallásrómai katolikus
Díjak
  • Három Csillag érdemrend főtisztje
  • St. George's Order of Victory (2009. július 22.)
  • Order of Liberty (2017. január 17.)
  • Nishan-e-Pakistan
  • Hilal-e-Pakistan (2009. január 9.)
  • Ellis Island Medal of Honor (1992. április 26.)
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2004. február 5.)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (2017. január 12.)
  • Grand Cross of the Order of Boyacá (2016. november 18.)
  • Laetare Medal (2016. május 15., John Boehner)
  • Time 100 (2021)
  • Cross of Military Merit (2022. december 21., Volodimir Zelenszkij)
  • Time 100 (2022)
  • Walk of the Brave plaque (2023. február 20.)
  • Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great (2023. július 10.)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (Bellevue-palota, Frank-Walter Steinmeier, 2024. október 18.)
Joseph R. Biden aláírása
Joseph R. Biden aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph R. Biden témájú médiaállományokat.

Joseph Robinette Biden, Jr. (IPA: ˈˈd͡ʒəʊzəf ˌrɒbᵻˈnɛt ˈbaɪdən)[4] vagy röviden csak Joe Biden (Scranton, Pennsylvania, 1942. november 20.[5] –) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke,[6] beiktatására 2021. január 20-án került sor.[7] 2009. és 2017. január 20-a között az ország alelnöke volt Barack Obama elnöksége alatt.

Több mint három évtizeden keresztül volt Delaware állam szenátora, mely tisztségre 1972-ben választották meg először. Az évek során hatszor választották újra, míg 2009-ben alelnök nem lett. Elnöke volt a szenátus külpolitikai és igazságügyi bizottságának, számos kiemelkedő fontosságú törvény fűződik a nevéhez, többek között az általa előterjesztett 1994-es „büntetőjogi törvény”,[8] amit „Biden-törvény” néven is emlegetnek.

Biden az 1988-as és a 2008-as elnökválasztást megelőzően is beszállt pártja előválasztási versengésébe, de végül mindkét alkalommal visszalépett a jelöltségtől. A 2020-as amerikai elnökválasztáson Donald Trump hivatalban lévő elnök ellen indult a Demokrata Párt színeiben, és megnyerte a választást.[9] Alelnöke Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke. Elindult a 2024-es választáson is, de életkora miatt 2024 júliusában visszalépett, alelnökét támogatva.[10]

Elnökként fő céljai a Covid19-pandémia és az azt követő gazdasági válság megoldása volt. Ezek közé tartozott az American Rescue Plan Act, a kétpárti Infrastructure Investment and Jobs Act, illetve az Inflation Reduction Act átjuttatása a kongresszuson. Biden írta alá az azonos neműek házasságát törvénybe iktató javaslatot és visszavonta a DOMA törvényt, ami 1996 óta tiltotta a szövetségi kormánynak, hogy elfogadja az államokban azonos nemű párok között kötött házasságokat. Ő nevezte ki Ketanji Brown Jacksont a Legfelsőbb Bíróságba és visszalépett a párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe. Az ő elnöksége idején ért véget az afganisztáni háború, aminek következtében az országban tálib hatalomátvétel történt, illetve Oroszország Ukrajna elleni inváziója során szankciókat vezetett be az oroszok ellen és támogatta Ukrajnát fegyverekkel, illetve segéllyel.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Fiatalkora (1942–1965)

[szerkesztés]

Szülei Catherine Eugenia (Jean) Biden (születési nevén Finnegan) (1917–2010) és Joseph Robinette Biden Sr. (1915–2002).[11][12] Egy lánytestvére van, Valerie, valamint két fiútestvére, Francis és James.[5] Édesanyja ír felmenőkkel rendelkezett,[5][13][14] édesapja szülei (Mary Elizabeth Robinette és Joseph H. Biden) angol, francia és ír felmenőkkel.[5][15]

A család jómódban élt, míg Biden apja üzleti vállalkozásai sikeresen futottak Scrantonban. Az 1950-es évek gazdasági válsága miatt azonban nem talált munkát, így a család egy ideig Biden anyai nagyszüleinél kényszerült lakni.[16][17] 1953-ban Wilmingtonba, Delaware államba költöztek,[16] ahol Biden apja használtautó-kereskedéssel foglalkozott.[16][17][18]

A claymonti Archmere Középiskolában[* 1][5] halfback és wide receiver pozíciókban játszott az iskolai amerikaifutball-csapatban, kimagasló teljesítménnyel,[16][19] emellett pedig baseballozott is.[16] Nem volt jó tanuló, de tehetsége volt a vezetés iránt, így a középiskolai éveiben osztályelnök volt.[5][20] 1961-ben érettségizett.[5]

Jogi egyetemi évei, korai pályafutása (1966–1972)

[szerkesztés]

A newarki Delaware-i Egyetemen az első évben még futballozott,[21][22] 1965-ben pedig alapdiplomát szerzett történelem és politikatudomány szakon, valamint anglisztika minoron,[20][23] középszerű (C) minősítéssel.[24][25]

1965-ben

Biden tanulmányait a Syracuse-i Egyetem jogi karán folytatta, ahol 1968-ban diplomázott,[24][25] majd 1969-ben a delaware-i ügyvédi kamara tagja lett.[26] Elsőéves hallgató korában plágiummal vádolták, amikor egy vizsgán egy 15 oldalas cikkből öt oldalt kimásolt. Végül megengedték neki, hogy a kurzust megismételje.[27]

Diákévei alatt ötször mentették fel a vietnámi katonai szolgálat alól;[28] az utolsót 1968-ban kapta azon az alapon, hogy tizenéves korában asztmában szenvedett.[28][29]

1968-ban egy wilmingtoni ügyvédi irodánál volt ügyvédjelölt, melynek vezetője a republikánus William Prickett volt. Később úgy nyilatkozott, „republikánusnak vallottam magam”.[30][31]

Nem értett egyet az akkori delaware-i demokrata kormányzó, Charles L. Terry konzervatív faji politikájával és a liberálisabb nézeteket valló republikánus Russell W. Petersont támogatta, aki 1968-ban legyőzte Terryt.[30] A helyi republikánusok szerették volna soraikban tudni, azonban inkább függetlenként regisztrálta magát, mert nem kedvelte a republikánus elnökjelöltet, Richard Nixont.[30]

1969-ben először kirendelt védőügyvédként dolgozott, majd egy olyan ügyvédi irodánál, amelyet egy helyi aktív demokrata vezetett,[30][32] aki jelölte Bident a Demokrata Fórumba, melynek célja a párt megreformálása volt.[5] Így Biden demokrata lett.[30] Saját ügyvédi irodát hozott létre egy másik ügyvéddel közösen.[32] A társasági jog azonban nem érdekelte, a büntetőjog pedig nem fizetett jól.[16] Jövedelme kiegészítéseként ingatlankezeléssel foglalkozott.[33]

1969-ben megválasztották New Castle megye megyei tanácsába.[5][32][32][34] 1972-ig volt itt tanácstag, miközben mellette ügyvédként dolgozott.[26][35]

Biden 1973-ban

1972-ben a republikánus J. Caleb Boggs ellen indult a szenátori címért, ő volt az egyetlen demokrata, aki hajlandó volt kiállni ellene.[32] Kampányához alig volt pénze, és nem adtak sok esélyt neki a győzelemre.[16] A kampányban a családja segített, szemtől-szemben találkoztak a szavazókkal és szórólapot osztottak;[36] Delaware állam mérete miatt működhetett ez a hozzáállás.[33] Az AFL–CIO és Patrick Caddell demokrata közvélemény-kutató nyújtott neki némi segítséget.[32] Programja a következő témákra fókuszált: a vietnámi háború megszüntetése, környezetvédelem, polgárjogok, adó- és egészségügyi reform, és az általános változás szükségessége a nép elégedetlensége miatt.[32][36] A választások előtt pár hónappal még 30 százalékponton állt, de energiájának, vonzó, fiatal családjának és a szavazókhoz való érzelmi viszonyulásának köszönhetően[18] a szavazatok 50,5%-át szerezte meg.[36]

Amikor 1973-ban, harmincéves korában elfoglalta pozícióját Washingtonban, ő volt a hatodik legfiatalabb szenátor az amerikai szenátus történelmében.[37][38]

Szenátorként (1973–2009)

[szerkesztés]
Jimmy Carterrel
Ronald Reagannel, 1984-ben

Szenátori pályafutása kezdetén Biden a fogyasztóvédelemre és a környezetvédelemre koncentrált, valamint a kormány nagyobb elszámoltathatóságát szorgalmazta.[39] Egy 1974-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy liberálisnak tartja magát a polgárjogok, szabadságjogok, az idősek problémái, valamint az egészségügy tekintetében, de konzervatívnak olyan témákban, mint az abortusz vagy a hadkötelezettség terén.[40]

Az 1970-es években Biden először támogatta a deszegregációs buszoztatást, mint az iskolai szegregáció de jure megoldását,[41] később azonban mégis a buszoztatás ellen küzdött éveken át.[42]

Szenátori pályafutása első évtizedében a fegyverzet-ellenőrzésre koncentrált.[43][44] 1975-ben lett a külpolitikai bizottság tagja.[45] Miután a kongresszus nem ratifikálta a SALT–2 egyezményt, amelyet 1979-ben Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev írt alá, Biden találkozott Andrej Gromiko külügyminiszterrel, előadta az amerikai aggályokat, és sikerült változásokat kieszközölnie az egyezmény azon kitételeinél, amelyekkel kapcsolatban a külügyi bizottságnak ellenvetései voltak.[46] Amikor a Reagan-kormány tágan kívánta értelmezni az 1972-es SALT–1 egyezményt a csillagháborús terv fejlesztéséhez, Biden az egyezmény szigorú betartása mellett volt.[43] Élesen bírálta George Shultz külügyminisztert, amiért a kormány támogatta Dél-Afrikát, az apartheid-politikájuk ellenére.[30] 1997-ben ellenzéki korelnöke lett a bizottságnak, 2001 és 2003, valamint 2007 és 2009 között pedig az elnöke volt.[47] Általában liberális internacionalista elveket vallott.[43]

Biden 1981 és 1987 között a szenátus igazságügyi bizottságának ellenzéki korelnöke volt, majd 1987 és 1995 között a bizottság elnöki posztját töltötte be.[48] Nevéhez fűződik többek között az 1994-es „büntetőjogi törvény” (Violent Crime Control and Law Enforcement Act of 1994). Ennek része volt többek között a szövetségi automatafegyver-tilalom,[49][50] amely megtiltotta az automata, illetve félautomata fegyverek polgári célra történő gyártását, ugyanakkor számos kiskaput hagyott a gyártók számára.[51] Ugyanebben a törvénycsomagban kapott helyet a nők elleni erőszakról rendelkező jogszabály is.[52] Utóbbit Biden a legjelentősebb törvényjavaslatának tartja.[53]

Biden indult az 1988-as amerikai elnökválasztáson, ahol eleinte erős jelöltnek számított.[54][55] Később azonban több botrány is történt a személye körül. Megvádolták, hogy plagizálta a brit Munkáspárt vezetője, Neil Kinnock beszédét,[56] valamint több alkalommal használt fel korábbi beszédeiben is részleteket Robert F. Kennedy, illetve John F. Kennedy és Hubert Humphrey beszédeiből.[57] Nem sokkal később került napvilágra, hogy még a jogi egyetemen forráshivatkozás nélkül idézett egy beadandóban,[58] ami miatt a kurzust meg kellett ismételnie.[59] Azt is felrótták neki, hogy valótlanságokat állított saját magáról, például hogy három diplomát szerzett, hogy ösztöndíjjal végezte a jogi egyetemet, vagy hogy az évfolyam legjobb diákjai közé tartozott.[58][60][61] Végül a botrányok miatt Biden 1987. szeptember 23-án visszalépett a jelöltségtől.[62]

1997-ben az Air Force One fedélzetén Boszniába tartva Bill Clinton kíséretének tagjaként (jobb oldalt elöl)

1993-ban olyan rendelkezésre szavazott, mely összeegyeztethetetlennek mondta ki a homoszexualitást a katonasággal, vagyis tulajdonképpen megtiltotta a homoszexuális egyéneknek a katonai szolgálatot.[63][64][65] 1996-ban a házasságvédelmi törvény mellett voksolt, amely megakadályozta a szövetségi kormányt abban, hogy elismerje az azonos neműek házasságát.[66] (A törvényt 2015-ben alkotmányellenesnek ítélték.[67]) Ugyancsak a nevéhez fűződik az úgynevezett „drug czar” intézménye; az informálisan drug czarnak nevezett tisztviselő az, aki koordinálja és felügyeli a nemzeti kábítószer-politikát.[68]

1991-ben ellenezte az öbölháborút,[69] de 2002-ben Irak lerohanása mellett szavazott.[70] Kijelentette, hogy Szaddám Huszein igenis veszélyt jelent az amerikai nemzet számára, tehát nincs más választás, mint a beavatkozás.[71] Később „hibának” nevezte a döntését, de nem sürgette az amerikai kivonulást.[69][72] Az Irakban szolgáló katonák létszámának emelését 2007-ben nem támogatta.[69][72]

Tanácsaival segítette az Egyesült Államok katonai segélynyújtását és beavatkozását a boszniai háborúban,[43][47] politikai karrierjének egyik legnagyobb sikere volt, hogy rá tudta venni Bill Clintont a beavatkozásra.[68] Az 1999-es koszovói háborúban támogatta Jugoszlávia bombázását.[43]

A Monica Lewinsky-botrány idején Bill Clinton javára szavazott, amikor az elnököt alkotmányjogi felelősségre vonás során le akarták váltani.[73]

2008-as elnökválasztás

[szerkesztés]
Bővebben: 2008-as amerikai elnökválasztás
Biden az iowai Crestonban kampányol 2007 júliusában

Biden 1992-ben nem indult az elnökválasztáson, részben azért, mert az öbölháború ellen szavazott,[74] 2004-ben pedig úgy érezte, kevés esélye lett volna a győzelemre, és szenátorként többet tehetett az országért.[75] 2007 januárjában bejelentette indulását a 2008-as választásokon.[76]

Kampánya során az iraki háborúra koncentrált, a szenátusi bizottsági múltjára, valamint a külpolitikában szerzett tapasztalataira. Elutasította a feltételezéseket, hogy külügyminiszteri posztot kaphatna,[77] és kizárólag az elnökségre összpontosított.[78] Biden azzal érvelt, hogy Obama nincs felkészülve, nincs akkora külügyi tapasztalta, mint neki, és nem az elnöki poszton kell „betanulni”.[79] Azt is állította, hogy Obama átvett néhányat az ő külpolitikai ötleteiből.[80]

Biden nehezen tudta finanszírozni a kampányát, nem nagyon sikerült az embereket a gyűléseire csábítania és nem sikerült Obamánál és Hillary Clintonnál nagyobb népszerűségre szert tennie.[81] Egyszer sem tudott két számjegyű százalékot elérni a demokrata jelöltek országos közvélemény-kutatásában. A 2008. január 3-i, első jelölőgyűlésen Iowában csak az ötödik helyet szerezte meg,[82] amit követően visszalépett a jelöltségtől.[83]

Bár Biden kampánya sikertelennek bizonyult, mégis emelte politikai tekintélyét.[84] Megváltozott Biden és Obama kapcsolata is. Bár mindketten tagjai voltak a külpolitikai bizottságnak, nem álltak közel egymáshoz. Bidennek nem tetszett Obama gyors politikai szárnyalása,[80][85] Obama pedig szócséplőnek és lekezelő modorúnak tartotta Bident.[84] 2007 során jobban megismerték egymást, Obama pedig méltányolta Biden kampánystílusát és a munkásosztálybeli szavazók körében aratott tetszését, míg Biden úgy nyilatkozott, hogy meggyőződött róla, hogy Obama a megfelelő ember a posztra.[84][85]

Alelnökként (2009–2017)

[szerkesztés]
Obamával

Első ciklusa

[szerkesztés]

2008. augusztus 25-én fogadta el a Denverben, Colorado állam fővárosában tartott Nemzeti Demokrata Elnökjelölő Kongresszus Barack Obamát mint elnökjelöltet, és Joe Bident mint alelnökjelöltet.[86] A 2008-as választások során 365 elektori szavazattal győztek.[87][88][89] Az alelnöki poszt mellett Biden a szenátori posztra is igényt tartott még,[90] meg is választották és 2009. január 6-án megkezdte hetedik ciklusát a szenátusban, mint a legfiatalabb olyan szenátor, akit hétszer is megválasztottak.[91][92][92] Január 15-én szavazott a szenátusban utoljára, és még aznap lemondott.[93][94] Január 20-án az első római katolikus amerikai alelnök lett.[95]

Az Obama-kormányban Biden egyik feladata az iraki kérdés volt,[96] az iraki vezetésnek továbbította az amerikai vezetés elvárásait.[97] Továbbá ő felelt a válságkezelési és refinanszírozási csomag (American Recovery and Reinvestment Act – ARRA) infrastrukturális kiadásainak felügyeletéért, hogy csak olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek valóban érdemesek rá.[98] Biden úgy vélte, ebben az időszakban nem volt nagyobb korrupciós ügy ezen a területen, vagy feleslegesen elköltött támogatás, és mire 2011-ben a feladatköre véget ért, a támogatásokkal kapcsolatos csalások száma 1% alatt maradt.[97][99]

Biden vezetésével sikerült elfogadtatni a szenátussal az Új START (stratégiai fegyverzetcsökkentő) egyezményt.[100][101] 2010 decemberében Biden az arany középút szószólója volt, és ez, valamint a szenátus kisebbségi vezetőjével, Mitch McConnellel folytatott tárgyalásai meghatározók voltak abban, hogy az Obama-adminisztráció keresztül tudta vinni a kompromisszumos adócsomagját, melyben szerepelt a Bush-féle adócsökkentési terv meghosszabbítása is.[101][102] A csomagot az adókedvezményekről, a munkanélküliségi biztosítás újbóli engedélyezéséről és a munkahelyteremtésről szóló 2010. évi törvény néven iktatták be.

Az Obama-adminisztráció tagja szerint Biden a Fehér Házban a trendellenes szerepét töltötte be, aki rákényszeríti a többieket arra, hogy megvédjék az álláspontjukat.[103] Rahm Emanuel, a Fehér Ház kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy Biden segített a csoportgondolkodás kiküszöbölésében.[104]

Újraválasztása

[szerkesztés]
Obama és Biden feleségeikkel az újraválasztást ünneplik

2010 októberében Biden úgy nyilatkozott, hogy Obama felkérte, maradjon az alelnökjelöltje a 2012-es választásokon is,[105] de Obama csökkenő népszerűségének fényében William M. Daley kabinetfőnök titokban közvélemény- és fókuszcsoport-kutatást végzett arról, hogy mi történne, ha Biden helyett Hillary Clintont jelölnék.[106] Az ötletet elvetették, amikor kiderült, hogy ettől nem javulna jelentősen Obama megítélése,[106] később pedig a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, Obama sosem fontolgatta Biden lecserélését.[107]

2012 májusában Biden kommunikációs hibát vétett, az Obama-adminisztráció jóváhagyása nélkül úgy nyilatkozott, hogy számára teljesen rendben van az azonos neműek házassága, miközben Obama még nem tisztázta a saját álláspontját és csak jóval később akarta bejelenteni az ügy támogatását, stratégiai szempontok miatt.[108][109][110][111][112] Az incidens azt mutatta, hogy Bidennek gondjai akadnak a kommunikációs fegyelemmel,[109] a Time magazin cikke úgy fogalmazott: Biden „legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengesége is”.[113] A Fehér Házon belüli feszült viszonyokon nem nagyon segített, hogy úgy tűnt, Biden anyagi támogatókat gyűjt a 2016-os elnökválasztáson való lehetséges indulására.[106]

Ugyanakkor Obama kampányában Bident továbbra is nagyra értékelték, mint olyan politikust, aki megtalálja a hangot a kiábrándult munkásokkal és vidéki lakosokkal, és sűrűn kellett szerepelnie a kétesélyes államokban (swing states), amikor 2012 tavaszán elkezdődött az újraválasztási kampány.[113][114] Szeptember 6-án a demokrata konvenció közfelkiáltással választotta meg alelnökjelöltnek.[115] 2012. november 6-án Obamát és Bident újraválasztották.[116]

Második ciklusa

[szerkesztés]
Hivatalos alelnöki portréja, 2013

A második ciklusban Biden tovább folytatta a mintegy két évtizeddel korábban megkezdett fegyverkorlátozási törekvéseit, különösképp a 2012-es Sandy Hook iskolai lövöldözést követően. Az Obama-adminisztráció további fegyverkorlátozási javaslatokat tett,[50] de nem sikerült elfogadtatnia őket.[117]

2013-ban Biden törvényét a nők elleni erőszakról megújították. Ennek részeként továbbra is működött a Fehér Ház nők és leányok helyzetével foglalkozó tanácsa (White House Council on Women and Girls), valamint 2014 januárjában megalakult a diákokat szexuális zaklatástól védő munkacsoport (White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault) is, Valerie Jarrett és Biden társelnökletével.[118][119]

A külpolitika tekintetében Biden támogatta a szíriai ellenzék felfegyverzését.[120] 2014-ben, Irak szétesésekor újra ráirányult a figyelem a 2006-os, úgynevezett „Biden-Gelb tervre”, mely Irak föderalizációját javasolta, és egyes vélemények szerint Bidennek már akkor igaza volt.[121][122] Biden többször járt Ukrajnában, 2015 decemberében a parlamentben is beszédet tartott.[123][124] Szoros kapcsolatot ápolt a latin-amerikai államokkal is, és a második ciklusban külpolitikai fókusza főleg ez a régió volt, alelnöksége alatt 16 alkalommal járt a térségben, többször, mint bármelyik amerikai elnök vagy alelnök.[125]

2020-as elnökválasztás

[szerkesztés]
Biden Philadelphiában kampányol 2019 májusában
Bővebben: 2020-as amerikai elnökválasztás

2016 és 2019 között a sajtóorgánumok gyakran említették Bident 2020-ban várható elnökjelöltként.[126]

A párton belül az első három államban súlyos vereséget szenvedett, így úgy tűnt, elveszti a jelölti posztot, de a március 3-i szuperkeddet fölényesen nyerte.[127][128] Győzelmét főként a színes bőrű, déli szavazóknak köszönhette; a nyugati államokban (a 38 milliós Kaliforniát is beleértve) ellenfele, Bernie Sanders győzedelmeskedett.[129] Bernie Sanders végül április 8-án bejelentette a kampánytól való visszalépését, így Joe Biden lett Donald Trump elnök demokrata kihívója az elnöki székért.[130]

2020 novemberében végül megnyerte a választásokat alelnökjelöltjével, Kamala Harrisszel,[9] így 2021. január 20-án iktatták be mint az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. Donald Trump nem ismerte el Biden győzelmét és választási csalásra hivatkozva hosszú ideig nem volt hajlandó átadni a pozícióját.[131][132] A vitás kérdéseket (a Trump által benyújtott pereket és a szavazatok újraszámlálását, ahol szükséges) december 8-ig kellett eldönteni az egyes államokban, de a bíróság ezeket mind elutasította, december 14-én pedig összeült az elnökválasztó testület, az elektorok leadták szavazataikat, ami alapján 306–232 arányban hivatalosan is Joe Biden lett az USA elnöke 2021-től.[133] Január 6-án a képviselőház és a szenátus közösen megszámlálta a szavazatokat, és az alelnök (Mike Pence) kihirdette a végeredményt.[134] Beiktatását követően Biden az ország legidősebb elnöke lett.[135]

Elnökként

[szerkesztés]
Bővebben: Joe Biden politikája

2021

[szerkesztés]
Beiktatás, küzdelem a koronavírus ellen
[szerkesztés]
Biden elnöki eskütétele 2021. január 20-án

Joe Bident 2021. január 20-án iktatták be az Egyesült Államok 46. elnökeként. Ő az ország második katolikus vezetője (John F. Kennedy után),[136] az első Delaware-ből[137] és beiktatásakor a legidősebb elnök.[138] A második alelnök, aki nem rögtön korábbi pozíciója után lett elnök.[139] Beiktatása alatt magas szintű volt a biztonsági készültség, a Capitolium ostromát követően. 1869 óta ez volt az első alkalom, hogy az előző elnök távol maradt utódjának beiktatásáról.[140]

Biden beiktatását követően szinte azonnal több rendeletet is aláírt. Többek között visszaléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe, moratóriumot hirdetett a kilakoltatásokra és a diákhitel visszafizetésére a koronavírus-járvány idejére, az egyes muszlim országokra vonatkozó beutazási tilalmat eltörölte, a szövetségi intézményekben kötelezővé tette a maszkviselést, leállította a Keystone XL olajvezeték építését. Arról is rendelkezett, hogy az Egyesült Államok újra csatlakozzon az Egészségügyi Világszervezethez.[141][142][143] Elnökségének első hónapjában több elnöki végzést írt alá, mint Franklin D. Roosevelt óta bárki.[144] 2021. február 4-én a Biden-adminisztráció bejelentette, hogy az Egyesült Államok megvonja támogatását a szaúdiak által végzett jemeni bombázásoktól. Biden ennek kapcsán úgy nyilatkozott: „ennek a háborúnak véget kell vetni”, és hogy ez a konfliktus „humanitárius és stratégiai katasztrófát” okozott.[145]

Biden és kabinetje

2021. február 25-én az Egyesült Államok légicsapást hajtott végre Kelet-Szíriában, olyan területek ellen, melyekről úgy gondolták, hogy iráni támogatású milíciák tartják a kezükben. Ezzel ez az első ismert katonai offenzíva, amit Joe Biden elnöksége alatt vittek végbe.

2021. március 6-án a Szenátus elfogadta Biden 1,9 ezer milliárd dolláros koronavírus-mentőcsomagját, melynek lényege, hogy az amerikaiak többsége egyszeri közvetlen juttatásként 1400 dollárt kap, heti 300 dollár munkanélküli segélyt kapnak, akik a pandémia miatt elveszítették a munkájukat, és 350 milliárd dollárral segíti ki a szövetségi kormányzat az államokat és önkormányzatokat, amelyeknek a válság miatt űr keletkezett a költségvetésében.[146]

Ugyanígy márciusban, miután megemelkedett a bevándorlók száma Mexikóból az Egyesült Államokba, Biden felszólította őket, hogy ne próbáljanak meg belépni az országba. Az Egyesült Államok ettől kezdve elvárásnak tekintette, hogy jelentkezzenek menedékre eredeti lakóhelyükön és ameddig ezt a rendszert nem tudják felállítani, addig a felnőtteket deportálják.[147] Biden ezek mellett hozzátette, hogy gyerekeket nem fognak elküldeni.

Április 14-én Biden bejelentette, hogy az Egyesült Államok elhalasztja haderejének kivonását Afganisztánból, szeptember 11-ig, amellyel 20 év után véget ért az ország közvetlen katonai jelenléte Afganisztánban.[148] 2020 februárjában a Trump-kormány megegyezett a tálibokkal, hogy az Egyesült Államok május 1-ig kivonják katonáikat az országból.[149] Biden felülírta tanácsadóit, akik azt javasolták, hogy hagyjanak 2500 katonát az országban, akik békét tartanak a tálibok és az afgán kormány közötti megegyezés idején.[150]

Április 22-én és 23-án Biden egy nemzetközi klímacsúcsot tartott, amelyen bejelentette, hogy 2030-ra az Egyesült Államok 50%–52%-kal fogja visszafogni üvegházhatású gázok kibocsátását. Más országok is megemelték céljaikat.[151][152]

Április 28-án, elnökségének 100. napján Biden beszédet mondott a Kongresszus előtt, amelyben kiemelte a Covid19-vakcinák hatékonyságát, beszélt az afganisztáni kivonulásról, George Floyd meggyilkolásáról és a Capitolium ostromától, miközben felszólította a Kongresszust, hogy segítség egészségügyi, fegyverviselési és bevándorlási reformját.[153]

2021 májusában, az Izrael–Palesztina-krízis idején kifejezte támogatását Izrael mögött, annak ellenére, hogy több demokrata nem értett vele egyet.[154]

Joe Biden az Ovális Irodában Jens Stoltenberg-rel, a NATO 15. főtitkárával

2021 júniusában Biden megtette első külföldi útját elnökként. Nyolc nap alatt meglátogatta Belgiumot, Svájcot és az Egyesült Királyságot. Részt vett a G7-, a NATO- és az EU-csúcson, illetve találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.[155]

2021. június 17-én szövetségi ünneppé tette a juneteenth emléknapot, amely megemlékezik a rabszolgaság eltörléséről az Egyesült Államokban.[156] 1986, Martin Luther King Jr. születésnapja óta ez volt az első nap, amelyet szövetségi ünnepnek neveztek.[157]

Afganisztáni válság
[szerkesztés]
Bővebben: 2021-es tálib hatalomátvétel Afganisztánban
Joe Biden, Kamala Harris és a nemzetbiztonsági tanácsadóik Kabul elfoglalásának idején

2021 júliusának elejére az amerikai hadsereg nagy részét kivonta Afganisztánból,[158] amelyről a következőt nyilatkozta az elnök: „Annak a valószínűsége, hogy a tálibok teljesen lerohanják az országot, eléggé valószínűtlen.”[158] Augusztus 15-én a tálibok támadása alatt összeomlott az afgán kormány, és Asraf Gáni elnök elmenekült.[158][159] Biden ezt követően 6000 amerikai katonát rendelt a helyszínre, hogy segítség kimenekíteni az országban ragadt amerikaiakat és az afgán szövetségeseiket.[160] Többen is kritizálták a katonák kivonása miatt, kiemelve a kimenekítés rossz megtervezését.[159][161]

Augusztus 16-án Biden beszélt a helyzetről, felelősséget vállalva érte, és bevallotta, hogy a helyzet „gyorsabban haladt, mint azt vártuk.”[159][162] Megvédte a döntését, hogy kivonja a hadsereget az ázsiai országból, azt nyilatkozta, hogy nincs szükség arra, hogy amerikaiak „meghaljanak egy háborúban, amelyet az afgán haderő nem akar maga megküzdeni,” tekintve, hogy „az afgán hadsereg összeomlott, gyakran bármiféle ellenállás nélkül.”[162][163] A lassú evakuációt részben az afgán kormány hibájának nevezte, akik nem akarták, hogy ez gyengének, bizonytalannak tüntesse fel őket a tálibok elleni küzdelemben.[163]

Augusztus 22-én Biden azt mondta, hogy kormánya tudja, hogy van esély rá, hogy terroristák ki fogják használni a szituációt Afganisztánban, kiemelve az ISIS-K-t, mint a veszély fő forrása.[164] Augusztus 26-án egy öngyilkos merénylő felrobbantott egy bombát a Kabuli nemzetközi repülőtéren, megölve 13 amerikai katonát és 169 afgán civilt. Biden azt nyilatkozta, hogy le fogják vadászni az elkövetőket és meg fognak fizetni tettükért.[165] Másnap egy amerikai dróntámadásban megöltek két ISIS-K-tagot, akik a támadás fő tervezői voltak.[166]

Az amerikai hadsereg utolsó tagja augusztus 30-án hagyta el Afganisztánt, Biden kiemelte, hogy az evakuációs program nagy siker volt. Tizenöt nap alatt 120 ezer amerikait, afgánt és szövetségest mentettek ki az országból.[167] Ezek mellett elismerte, hogy legalább 100 amerikai az országban maradt, aki el akarta hagyni Afganisztánt, annak ellenére, hogy Biden augusztus 18-án azt mondta, hogy addig nem távoznak, míg mindenkit ki nem mentettek.[168] A Biden-kormány azt nyilatkozta, hogy a tálibok megígérték, hogy bárki, akinek van utazási engedélye ezekből az országokból, továbbra is elhagyhatja majd Afganisztánt.[169]

Klímapolitika
[szerkesztés]

2021 augusztusában a Biden-kormány létrehozott egy kétpárti infrastruktúra törvénytervezetet és egy 3.5 billió dolláros összeegyezési javaslatot. Chuck Schumer szenátusi többségi vezető irodája szerint ezek a törvények 2030-ra 45%-kal lecsökkenthetnék az Egyesült Államok üvegházhatású gázkibocsátását. Ezek a javaslatok tartalmaztak adócsökkentéseket, amelyek a megújuló energiaforrások és elektromos autók használatára ösztönöztek, illetve büntették a magas metánkibocsátást. Egy Schumer által küldött levél szerint, ha ezeket állami szinten betartják, az ország 2030-ra 50%-kal tudná csökkenteni kibocsátásait. Ez megegyezik a 2021-es Vezetői Klímacsúcs céljaival. A Marylandi Egyetem független kutatásai szerint ez a cél elérhető a tervezetekkel.

A cél ezek mellett kulcsfontosságú a zéró nettó kibocsátás 2050-es eléréséhez.[170]

Az összeegyezési javaslatról szeptemberben is folytatódtak a viták. A tervezetben vannak természeti katasztrófa megelőző kifizetések és újjáépítési támogatások is. Néhány republikánus kritizálta Bident, hogy klímaváltozási problémákra költ pénzt, de Garret Graves, aki egy louisianai republikánus képviselő, és kinek államában nagy károkat okozott az Ida hurrikán, támogatta a költekezést.[171]

Szeptember elején Biden adott egy beszédet, amelyben kiemelte, hogy a klímaváltozás nagy károkat okozott az Egyesült Államokban, illetve, hogy az extrém időjárás érintette a lakosság egyharmadát. Megemlítette a klímaváltozás befolyását a hurrikánokon, erdőtüzeken, tengerszint-emelkedéseken és betegségeken. Elmondta, hogy a teljes népességre hatással van a klímaváltozás, tekintve, hogy a nyugati erődtüzek füstje eléri a keleti partot is és százemeletes felhőkarcolók elkezdtek megdőlni áradások és talajvízváltozások következtében. Kiemelte a két javaslat fontosságát a klímaváltozás elleni küzdelemben.[172]

Ahogy a 2021-es ENSZ Klímaváltozási Konferencia közeledett, Biden országosan is nemzetközileg is elkezdett több erőfeszítést beleölni a projektbe. Az volt a célja, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió egyharmaddal csökkentse metánkibocsátását 2030-ra és több tíz országot is megpróbált bevonni az egyezménybe.[173] Megpróbálta meggyőzni Kínát és Ausztráliát,[174][175] hogy tegyenek többet a cél érdekében. Összehívott egy online megbeszélést, ahol nyomást helyezett más országokra, hogy változtassák meg klímapolitikájukat.[176][177]

2024-es elnökválasztás

[szerkesztés]
Bővebben: Joe Biden visszalépése a 2024-es amerikai elnökválasztástól

2023. április 25-én hivatalosan is bejelentette, hogy 2024-ben ismét indul az elnökjelöltségért, alelnökjelöltje pedig ezúttal is Kamala Harris lesz. Kampányának szlogenje: „Fejezzük be a megkezdett munkát!”[178] Ugyan a párt feltételezett jelöltje lett 2024 elején, júliusban úgy döntött, hogy visszalép a jelöltségtől, miután egyre nagyobb nyomást helyezett rá a párt vezetősége, hogy adja át egy fiatalabb jelöltnek a lehetőséget.[179]

Magánélete

[szerkesztés]
Biden és második felesége, Jill az 1970-es években
Biden és családja a 2013-as alelnöki beiktatáson

1966-ban feleségül vette Neilia Huntert (1942–1972),[23] bár a nő szülei eleinte ellenezték kapcsolatukat Biden római katolikus vallása miatt. A New York állambeli Skaneatelesben tartották az esküvőt katolikus templomban.[180] Három gyermekük született, Beau (1969–2015), Hunter (1970–) és Naomi Christina „Amy” (1971–1972).[23]

Amikor 1972. december 18-án felesége a három gyerekkel vásárolni ment, egy utcakereszteződésnél egy teherkocsi beléjük rohant és az anya egyéves kislányával együtt meghalt.[23] A két fiú, Beau és Hunter, megsérült,[5] de mindketten felépültek.[5] Biden fontolóra vette, hogy lemond szenátori pozíciójáról, hogy a fiaival foglalkozhasson,[18] de Mike Mansfield, a szenátusi többség vezetője meggyőzte, hogy ne tegye.[181]

Hivatala elfoglalása után, hogy fiait minden nap láthassa,[182] Biden minden nap vonattal utazott haza Washingtonból, egy irányban 90 perc volt az út. Ezt a szokását 36 éves szenátori pályafutása során végig megtartotta.[18] Ugyanakkor a baleset miatt dühös volt és megingott vallásában is,[183] nehezen tudott a munkájára koncentrálni.[184][185]

1975-ben ismerte meg második feleségét, Jill Tracy Jacobst, egy vakrandin, amit Biden bátyja szervezett.[186] 1977. június 17-én házasodtak össze New Yorkban.[187][188] Közös lányuk, Ashley Blazer, aki szociális munkásként és divattervezőként dolgozik, 1981-ben született.[23][189]

Első házasságából született fia, Beau Biden hadbíróként szolgált az iraki háborúban, majd Delaware főállamügyésze lett.[190] 2015-ben agydaganatban hunyt el.[191][192] Másik fia, Hunter Biden ügyvéd és lobbista lett.[193]

Magyar vonatkozások

[szerkesztés]
1977

Tom Lantos javaslatára Biden 1977-ben járt Magyarországon, feleségével a Balatonnál töltötték a nászútjukat. Ezután Lantosékkal együtt Budapestre is ellátogattak, amelyet röviden említett a Népszabadság is.[194][195]

2020

Az amerikai elnökválasztáson szinte valamennyi európai miniszterelnök Biden győzelméért állt ki, kivéve Orbán Viktort és kormányát, akik nyíltan Trumpot támogatták.[196] Sajtóorgánumok megjegyezték, hogy az olyan populista vezetők, mint a magyar vagy a lengyel miniszterelnök, Trump mögött sorakoztak fel, mert míg Biden külföldön is felszólal a demokrácia védelmében, Trump ezt nem teszi, hanem felkarolja az autokrata vezetőket.[197][198][199] Biden korábban bírálta Magyarország vezetését (Lengyelországgal együtt), hogy a totalitárius rendszerek felé halad.[200][201]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ egyetemi előkészítő középiskola

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  2. ↑ a b c Biographical Directory of the United States Congress (angol nyelven). United States Government Publishing Office, 1903
  3. ↑ John M. Broder: Father’s Tough Life an Inspiration for Biden, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  4. ↑ „Joe Biden esküt tesz, mint alelnök“. YouTube
  5. ↑ a b c d e f g h i j k Witcover, Jules. Joe Biden: A Life of Trial and Redemption. New York City: William Morrow (2010). ISBN 978-0-06-179198-7 
  6. ↑ Meg Wagner, Fernando Alfonso III, Melissa Macaya, Melissa Mahtani, Veronica Rocha and Amanda Wills: Election results live: Joe Biden wins presidency (angol nyelven). CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.)
  7. ↑ Bowman, Verity. „Joe Biden's Inauguration Day 2021: when is it, and what will it look like during coronavirus?”, The Telegraph, 2020. november 13. (Hozzáférés: 2020. november 16.) (brit angol nyelvű) 
  8. ↑ Trumpot összeesküvés-elméletekről, Bident múltbéli hibáiról kérdezték a tegnapi lakossági fórumon « Mérce (magyar nyelven). Mérce, 2020. október 16. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
  9. ↑ a b *@DecisionDeskHQ: Decision Desk HQ projects that @JoeBiden has won Pennsylvania and its 20 electoral college votes for a total of 273. Joe Biden has been elected the 46th President of the United States of America. Race called at 11-06 08:50 AM EST All Results: results.decisiondeskhq.com/2020/general/pennsylvania, 2020. november 6.
  10. ↑ „Read Biden’s Letter Withdrawing From the Race”, The New York Times, 2024. július 21. (Hozzáférés: 2024. július 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  11. ↑ Chase, Randall. „Vice President Biden's mother, Jean, dies at 92”, WITN-TV, 2010. január 9.. [2020. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  12. ↑ „Joseph Biden Sr., 86, father of the senator”, The Baltimore Sun , 2002. szeptember 3.. [2019. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 15.) 
  13. ↑ Smolenyak, Megan. „Joe Biden's Irish Roots”, Huffington Post, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. december 6.) 
  14. ↑ „Number two Biden has a history over Irish debate”, The Belfast Telegraph, 2008. november 9. (Hozzáférés: 2008. január 22.) 
  15. ↑ Smolenyak, Megan: Joey From Scranton—Vice President Biden's Irish Roots. Irish America, 2013. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  16. ↑ a b c d e f g Broder, John M.. „Father's Tough Life an Inspiration for Biden”, The New York Times , 2008. október 23. (Hozzáférés: 2008. október 24.) 
  17. ↑ a b Rubinkam, Michael. „Biden's Scranton childhood left lasting impression”, Fox News, 2008. augusztus 27. (Hozzáférés: 2008. szeptember 7.) 
  18. ↑ a b c d Almanac of American Politics, 364. o. (2008) 
  19. ↑ Frank, Martin. „Biden was the stuttering kid who wanted the ball”, The News Journal , 2008. szeptember 28., D.1. oldal. [2013. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  20. ↑ a b Taylor, Paul. See How They Run: Electing the President in an Age of Mediaocracy. Alfred A. Knopf (1990). ISBN 0-394-57059-6 
  21. ↑ Biden, Promises to Keep, pp. 27, 32–33.
  22. ↑ Fact Check: Biden's Too Tall Football Tale. firstread.nbsnews.com . [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. ↑ a b c d e „A timeline of U.S. Sen. Joe Biden's life and career”, San Francisco Chronicle , 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. szeptember 6.) 
  24. ↑ a b Dickenson, James R.. „Biden academic claims 'inaccurate'”, Washington Post, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. szeptember 21.) 
  25. ↑ a b Margolis, Jon. „Biden admits errors in school claims”, Chicago Tribune, 1987. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. szeptember 21.) 
  26. ↑ a b Biden, Joseph Robinette, Jr.. Biographical Directory of the United States Congress. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 19. 
  27. ↑ BIDEN ADMITS PLAGIARIZING IN LAW SCHOOL. Washington Post, 1987. szeptember 18. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  28. ↑ a b Chase, Randall. „Biden got 5 draft deferments during Nam, as did Cheney”, Newsday , 2008. szeptember 1.. [2021. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  29. ↑ Romano, Lois. „Joe Biden & the Politics of Belief”, The Washington Post , 1987. június 9. 
  30. ↑ a b c d e f Leubsdorf, Carl P.. „Biden Keeps Sights Set On White House”, The Dallas Morning News , 1987. szeptember 6. , újrakiadva: „Lifelong ambition led Joe Biden to Senate, White House aspirations”, The Dallas Morning News , 2008. augusztus 23.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  31. ↑ Barrett, Laurence I.. „Campaign Portrait, Joe Biden: Orator for the Next Generation”, 1987. június 22. 
  32. ↑ a b c d e f g Current Biography Yearbook 1987, p. 43.
  33. ↑ a b Palmer, Nancy Doyle. „Joe Biden: 'Everyone Calls Me Joe'”, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 4.) 
  34. ↑ Harriman, Jane. „Joe Biden: Hope for Democratic Party in '72?”, The News Journal, 1969. december 31., 3. oldal (Hozzáférés: 2019. május 1.) 
  35. ↑ „2008 Presidential Candidates: Joe Biden”, The Washington Post . [2008. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 24.) 
  36. ↑ a b c Naylor, Brian. „Biden's Road to Senate Took Tragic Turn”, National Public Radio, 2007. október 8. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.) 
  37. ↑ Youngest Senator. United States Senate. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  38. ↑ Byrd, Robert and Wolff, Wendy. Senate, 1789–1989: Historical Statistics, 1789–1992, Volume 4. Government Printing Office, 285. o. (1993) 
  39. ↑ „200 Faces for the Future”, 1974. július 15.. [2013. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  40. ↑ Kelley, Kitty. „Death and the All-American Boy”, The Washingtonian, 1974. június 1. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  41. ↑ Gadsen, Brett. Between North and South: Delaware, Desegregation, and the Myth of American Sectionalism. University of Pennsylvania Press, 214. o. (2012. október 8.). ISBN 978-0-8122-0797-2 
  42. ↑ „Here's How Deep Biden's Busing Problem Runs”, Politico, 2019. május 5. (Hozzáférés: 2019. május 5.) 
  43. ↑ a b c d e Gordon, Michael R.. „In Biden, Obama chooses a foreign policy adherent of diplomacy before force”, The New York Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  44. ↑ Current Biography Yearbook 1987, p. 45.
  45. ↑ COMMITTEE ON FOREIGN RELATIONS UNITED STATES SENATE MILLENNIUM EDITION 1816–2000. foreign.senate.gov, 71. o. (2000) 
  46. ↑ Salacuse, Jeswald W.. Leading Leaders: How to Manage Smart, Talented, Rich and Powerful People. American Management Association, 144. o. (2005). ISBN 0-8144-0855-9 
  47. ↑ a b Almanac of American Politics 2008, p. 365.
  48. ↑ Previous Committee Chairmen. senate.gov. (Hozzáférés: 2020. november 10.)
  49. ↑ Fifield, Anna. „Biden faces key role in second term”, Financial Times , 2013. január 4. 
  50. ↑ a b Scherer, Michael. „The Next Gun Fight”, 2013. január 28. 
  51. ↑ Újra ölt Amerika kedvenc puskája. Index.hu, 2016. június 13. (Hozzáférés: 2020. november 12.)
  52. ↑ Finley, Bruce. „Biden: Men who don't stop violence against women are "cowards"”, The Denver Post , 2014. szeptember 19.. [2015. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  53. ↑ Domestic Violence. United States Senate. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 9.)
  54. ↑ Dionne Jr., E. J.. „Biden Joins Campaign for the Presidency”, The New York Times , 1987. június 10. 
  55. ↑ Toner, Robin. „Biden, Once the Field's Hot Democrat, Is Being Overtaken by Cooler Rivals”, The New York Times , 1987. augusztus 31. 
  56. ↑ Dowd, Maureen. „Biden's Debate Finale: An Echo From Abroad”, The New York Times , 1987. szeptember 12. 
  57. ↑ Dowd, Maureen. „Biden Is Facing Growing Debate On His Speeches”, The New York Times , 1987. szeptember 16. 
  58. ↑ a b Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Plagiarism in School But Says It Was Not 'Malevolent'”, The New York Times , 1987. szeptember 18. 
  59. ↑ May, Lee. „Biden Admits Plagiarism in Writing Law School Brief”, Los Angeles Times , 1987. szeptember 18. 
  60. ↑ Dionne, E. J., Jr.. „Biden Admits Errors and Criticizes Latest Report”, The New York Times , 1987. szeptember 22. 
  61. ↑ 1988 Road to the White House with Sen. Biden. C-SPAN via YouTube, 2008. augusztus 23. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  62. ↑ Dionne Jr., E. J.. „Biden Withdraws Bid for President in Wake of Furor”, The New York Times , 1987. szeptember 24. 
  63. ↑ govinfo. govinfo.gov . (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  64. ↑ „Joe Biden Has Tense Exchange Over L.G.B.T.Q. Record”, The New York Times, 2019. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. április 15.) 
  65. ↑ A. Del, Jose: Sanders attacks Biden's record on gay rights and women's issues. Washington Post . (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  66. ↑ U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 104th Congress—2nd Session. senate.gov . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  67. ↑ Supreme Court rules states must allow same-sex marriage. CNN . (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  68. ↑ a b Az enyhén rasszista ingázó. index.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  69. ↑ a b c „Joe Biden respected—if not always popular—for foreign policy record”, Los Angeles Times , 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  70. ↑ HawkDown „Even before Obama announced his run for president, Biden was warning that Afghanistan, not Iraq, was the 'central front' in the war against Al Qaeda, requiring a major U.S. commitment. 'Whatever it takes, we should do it,' Biden said in February 2002.” 
  71. ↑ Russert, Tim. „MTP Transcript for April 29, 2007”, Meet the Press, NBC News, 2007. április 29., 2. oldal 
  72. ↑ a b Kessler, Glenn. „Biden Played Less Than Key Role in Bosnia Legislation”, The Washington Post , 2008. október 7. (Hozzáférés: 2009. november 5.) 
  73. ↑ „How the senators voted on impeachment”, CNN, 1999. február 12. 
  74. ↑ Almanac of American Politics 2008, p. 366.
  75. ↑ „Sen. Biden not running for president”, CNN, 2003. augusztus 12. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.) 
  76. ↑ Balz, Dan. „Biden Stumbles at the Starting Gate”, The Washington Post, 2007. január 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  77. ↑ „A Candidate For Secretary Of State”, The New York Observer , 2007. június 12.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  78. ↑ „Biden says he wouldn't be secretary of state”, Milwaukee Journal Sentinel , 2007. november 30., 12A. oldal [halott link]
  79. ↑ „Transcript: The Democratic Debate”, ABC News, 2007. augusztus 19. (Hozzáférés: 2008. szeptember 24.) 
  80. ↑ a b Traub, James. „After Cheney”, 2009. november 24., MM34. oldal 
  81. ↑ Conventions 2008: Sen. Joseph Biden (D). National Journal, 2008. augusztus 25. [2008. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  82. ↑ Iowa Democratic Party Caucus Results. Iowa Democratic Party. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.)
  83. ↑ Murray, Shailagh. „Biden, Dodd Withdraw From Race”, The Washington Post, 2008. január 4. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) 
  84. ↑ a b c Game Change: Obama and the Clintons, McCain and Palin, and the Race of a Lifetime. New York: HarperCollins (2010). ISBN 978-0-06-173363-5 
  85. ↑ a b Wolffe, Renegade, p. 218.
  86. ↑ Gray, Alan. „Democrats Formally Nominate Barack Obama for U.S. Presidency”, NewsBlaze, 2008. augusztus 29. 
  87. ↑ „Barack Obama wins presidential election”, CNN, 2008. november 4. (Hozzáférés: 2008. november 5.) 
  88. ↑ Franke-Ruta, Garance. „McCain Takes Missouri”, The Washington Post , 2008. november 19. (Hozzáférés: 2008. november 19.) 
  89. ↑ „President—Election Center 2008”, CNN (Hozzáférés: 2008. november 19.) 
  90. ↑ Chase, Randall. „Biden Wages 2 Campaigns At Once”, Fox News, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. augusztus 29.) 
  91. ↑ Nuckols, Ben. „Biden wins 7th Senate term but may not serve”, USA Today , 2008. november 4. (Hozzáférés: 2009. február 6.) 
  92. ↑ a b Gaudiano, Nicole. „A bittersweet oath for Biden”, The News Journal, 2009. január 7.. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 7.) 
  93. ↑ Turner, Trish. „Senate Releases $350 Billion in Bailout Funds to Obama”, Fox News, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. január 25.) 
  94. ↑ Becker, Bernie. „Biden and Clinton Say Goodbye to Senate”, The New York Times , 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. január 25.) 
  95. ↑ Vice-President Elect Biden Bids Farewell to Senate. WBOC, 2009. január 15. [2020. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  96. ↑ Osnos, Evan. „Breaking Up: Maliki and Biden”, The New Yorker, 2014. augusztus 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  97. ↑ a b Cummings, Jeanne. „Joe Biden, 'the skunk at the family picnic'”, The Politico, 2009. szeptember 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 17.) 
  98. ↑ Scherer, Michael. „What Happened to the Stimulus?”, Time, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 8.) 
  99. ↑ Travers, Karen. „'Sheriff Joe' Biden Touts Recovery Act Success—and Hands Over His Badge”, ABC News, 2011. február 17.. [2011. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 19.) 
  100. ↑ „Joe Biden expands role as White House link to Congress”, Politico , 2010. december 9. (Hozzáférés: 2010. december 10.) 
  101. ↑ a b Cooper, Helene. „As the Ground Shifts, Biden Plays a Bigger Role”, The New York Times , 2010. december 11. (Hozzáférés: 2010. december 13.) 
  102. ↑ „Biden and G.O.P. Leader Helped Hammer Out Bipartisan Tax Accord”, The New York Times , 2010. december 7. (Hozzáférés: 2010. december 8.) 
  103. ↑ Baker, Peter. „Biden and Obama's 'Odd Couple' Relationship Aged Into Family Ties”, The New York Times, 2019. április 28. (Hozzáférés: 2020. április 26.) 
  104. ↑ Leibovich, Mark. „Speaking Freely, Biden Finds Influential Role”, The New York Times, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 31.) 
  105. ↑ Stolberg, Sheryl Gay. „Vice President Tries to Energize Democrats”, The New York Times , 2010. október 12. (Hozzáférés: 2010. október 14.) 
  106. ↑ a b c Martin, Jonathan. „Book Details Obama Aides' Talks About Replacing Biden on 2012 Ticket”, The New York Times , 2013. október 31. 
  107. ↑ Allen, Jonathan. „W.H.: Obama never considered dropping Joe Biden”, Politico , 2013. november 1.. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. november 3.) 
  108. ↑ Parsons, Christi. „Biden 'comfortable' with equal rights for gays who wed”, Los Angeles Times , 2012. május 6. (Hozzáférés: 2012. május 8.) 
  109. ↑ a b Leibovich, Mark. „For a Blunt Biden, an Uneasy Supporting Role”, The New York Times , 2012. május 8., 1. oldal 
  110. ↑ „AP source: Biden apologizes to Obama over comments”, Fox News, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. május 16.) 
  111. ↑ Thrush, Glenn. „Politico e-book: Obama campaign roiled by conflict”, Politico , 2012. augusztus 20. 
  112. ↑ Thursh, Glenn. „6 hidden fault lines in President Obama's campaign”, Politico , 2012. augusztus 23. 
  113. ↑ a b Scherer, Michael. „Mo Joe”, 2012. június 11., 26–30. oldal 
  114. ↑ Von Drehle, David. „Let There Be Joe”, 2012. szeptember 10., 41–43. oldal 
  115. ↑ Siegel, Elyse. „Beau Biden Speech Kicks Of Motion To Nominate Father Joe Biden For Vice President”, Huffington Post, 2012. szeptember 6. 
  116. ↑ „Obama defeats Romney to win second term, vows he has 'more work to do'”, Fox News, 2012. november 7. 
  117. ↑ Weisman, Jonathan. „Senate Blocks Drive for Gun Control”, The New York Times , 2013. április 17. 
  118. ↑ Rape and sexual assault: A renewed call to action. The White House, 2014. január 1. [2016. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  119. ↑ obamawhitehouse.archives.gov (January 22, 2014). "Memorandum: Establishing White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault". Sajtóközlemény. Elérés: June 10, 2014.
  120. ↑ Friedersdorf, Conor. „Who to Blame If Arming the Syrian Rebels Goes Wrong”, The Atlantic, 2014. szeptember 18. 
  121. ↑ Gerstein, Josh. „Was Joe Biden right?”, Politico , 2014. június 13. (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.) 
  122. ↑ Kitfield, James. „Turns Out, Joe Biden Was Right About Dividing Iraq”, 2014. január 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.) 
  123. ↑  Joe Biden english speech in Ukraine's parliament in Kiev. (Hozzáférés ideje: December 8, 2015.)
  124. ↑ U.S. Vice President Joe Biden's Dec. 8 speech to Ukraine's parliament (VIDEO, TRANSCRIPT). kyivpost.com, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2015. december 8.)
  125. ↑ Paz, Christian. „The Biden Doctrine Begins With Latin America”, The Atlantic, 2020. október 26. (Hozzáférés: 2020. november 15.) 
  126. ↑ Facebook; Show more sharing: Obama retaliates against Russia over election meddling (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
  127. ↑ Trump izgulhat a demokraták legnépszerűbb jelöltje miatt. 24.hu. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  128. ↑ Sanders nyerte az újabb demokrata előválasztást (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
  129. ↑ Amerikai elnökválasztás: Biden délen nyert, Sanders nyugaton (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  130. ↑ Ember, Sydney. „Bernie Sanders Drops Out of 2020 Democratic Race for President”, The New York Times, 2020. április 8. (Hozzáférés: 2020. április 8.) 
  131. ↑ „Joe Biden elected president”, CNN, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.) 
  132. ↑ „US Election 2020: Joe Biden wins the presidency”, BBC News, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2020. november 7.) 
  133. ↑ Az elektori kollégium megerősítette Joe Biden győzelmét. Telex, 2020. december 15.
  134. ↑ US voters have spoken: What’s next to make it official?. AP news. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  135. ↑ Biden Set To Become The Oldest President In U.S. History. Forbes. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  136. ↑ Biden to become the second Catholic president in U.S. history, after JFK (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  137. ↑ Talorico, Ryan Cormier and Patricia: Delaware history is made: The First State gets its first president in Joe Biden (amerikai angol nyelven). The News Journal. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  138. ↑ Renshaw, Trevor Hunnicutt, Patricia Zengerle, Jarrett. „'We must end this uncivil war,' Biden says, taking over a U.S. in crisis”, Reuters, 2021. január 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
  139. ↑ Azari, Julia: Biden Had To Fight For The Presidential Nomination. But Most VPs Have To. (amerikai angol nyelven). FiveThirtyEight, 2020. augusztus 20. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  140. ↑ Masked Crowd, No Trump: Why Biden Inauguration Will Be Like No Other. NDTV.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  141. ↑ Biden a beiktatása után rögtön rendeletekkel kezdett, Trump több intézkedését visszacsinálta. Telex. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  142. ↑ Biden's first act: Orders on pandemic, climate, immigration. AP NEWS , 2021. január 20. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  143. ↑ Biden signs executive actions on COVID, climate change, immigration and more (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com . (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  144. ↑ With 28 Executive Orders Signed, President Biden Is Off To A Record Start (angol nyelven). NPR.org. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  145. ↑ Biden ending US support for Saudi-led offensive in Yemen. AP NEWS, 2021. február 4. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  146. ↑ Zrt, HVG Kiadó: Elfogadta a szenátus Biden 1,9 ezer milliárd dolláros mentőcsomagját (magyar nyelven). hvg.hu, 2021. március 6. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  147. ↑ Biden administration faces pressure on immigration amid influx (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  148. ↑ Sanger, David E.. „Biden, Setting Afghanistan Withdrawal, Says ‘It Is Time to End the Forever War’”, The New York Times, 2021. április 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.) (amerikai angol nyelvű) 
  149. ↑ For Biden, Images of Defeat He Wanted to Avoid - The New York Times. archive.is, 2021. augusztus 16. [2021. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  150. ↑ Biden Rebuffed Commanders’ Advice in Decision to Leave Afghanistan - …. archive.is, 2021. április 17. [2021. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  151. ↑ New momentum reduces emissions gap, but huge gap remains - analysis (angol nyelven). climateactiontracker.org. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  152. ↑ Newburger, Emma: Here’s what countries pledged on climate change at Biden’s global summit (angol nyelven). CNBC, 2021. április 22. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  153. ↑ Biden to the nation and world: 'America is rising anew'. Star Tribune. [2021. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  154. ↑ Remarks by President Biden and H.E. Moon Jae-in, President of the Republic of Korea at Press Conference (amerikai angol nyelven). The White House, 2021. május 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  155. ↑ Haltiwanger, John: Biden's first trip abroad will be a whirlwind of major meetings with key allies and top rivals (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  156. ↑ Most Federal Employees Will Receive Friday Off for Juneteenth (angol nyelven). Government Executive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  157. ↑ Biden signs bill making Juneteenth a federal holiday (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  158. ↑ a b c David E. Sanger: For Biden, Images of Defeat He Wanted to Avoid. The New York Times, 2021. augusztus 15. [2021. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  159. ↑ a b c „Biden defends 'messy' US pull-out from Afghanistan”, BBC News, 2021. augusztus 17. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.) (brit angol nyelvű) 
  160. ↑ Joe Biden Blamed Afghan Leaders For Giving Up As The Taliban Took Control (angol nyelven). BuzzFeed News. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  161. ↑ Lawmakers Unite in Bipartisan Fury Over Afghanistan Withdrawal - The …. archive.is, 2021. augusztus 16. [2021. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  162. ↑ a b Biden says "buck stops with me" and defends Afghanistan withdrawal (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  163. ↑ a b Blake, Aaron. „Analysis | Biden says the ‘buck stops with me’ — while pinning blame on Trump and many Afghans”, The Washington Post (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  164. ↑ What is ISIS-K? Group poses terror threat to Afghan evacuation. archive.is, 2021. augusztus 23. [2021. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  165. ↑ American forces keep up airlift under high threat warnings (angol nyelven). AP NEWS, 2021. augusztus 27. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  166. ↑ Shesgreen, Michael Collins, Tom Vanden Brook and Deirdre: Biden said US would hunt down Kabul airport attackers. A day later, a drone strike killed two ISIS-K targets. (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  167. ↑ Biden defends departure from 'forever war,' praises airlift (angol nyelven). AP NEWS, 2021. augusztus 31. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  168. ↑ Gore, D'Angelo; Lori: How Many Americans and Allies Are Left in Afghanistan? (amerikai angol nyelven). FactCheck.org, 2021. szeptember 2. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  169. ↑ U.S. Vows to Stay Committed to Afghanistan as Presence Fades - WSJ. archive.is, 2021. augusztus 29. [2021. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  170. ↑ CNN, Ella Nilsen: Climate measures in reconciliation, infrastructure bills will mostly meet Biden's emissions goals, Schumer says. CNN. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  171. ↑ CNN, Annie Grayer, Ella Nilsen and Daniella Diaz: Key committee marks up package with some of it aimed at natural disasters. CNN. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  172. ↑ „Transcript of Biden’s Speech on Climate Change and Hurricane Ida”, The New York Times, 2021. szeptember 7. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.) (amerikai angol nyelvű) 
  173. ↑ „U.S. and EU Vow Steep Methane Cuts Ahead of Climate Summit”, Bloomberg.com, 2021. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  174. ↑ China Briefing, 16 September 2021: Xi and Biden discuss climate; Johnson’s ‘last-ditch’ talks with Xi; Advice for China’s carbon goals (angol nyelven). Carbon Brief, 2021. szeptember 16. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  175. ↑ Climate change will be on agenda when Scott Morrison meets Joe Biden in the US (angol nyelven). the Guardian, 2021. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  176. ↑ Biden will convene Major Economies Forum on Friday to press for climate action (angol nyelven). Reuters, 2021. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  177. ↑ President Biden to Host Leader-Level Meeting of the Major Economies Forum on Energy and Climate (amerikai angol nyelven). The White House, 2021. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  178. ↑ Hivatalos: Joe Biden újraindul az elnökségért (telex.hu)
  179. ↑ Shear, Michael D.. „Live Updates: Biden Drops Out of Presidential Race, Endorses Harris”, The New York Times, 2024. július 21. (Hozzáférés: 2024. július 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  180. ↑ Biden, Promises to Keep, pp. 32, 36–37.
  181. ↑ Levey, Noam M.. „In his home state, Biden is a regular Joe”, Los Angeles Times, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. szeptember 7.) 
  182. ↑ Pride, Mike. „Biden a smart guy who has lived his family values”, Concord Monitor , 2007. december 1.. [2007. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 4.) 
  183. ↑ Biden, Promises to Keep, p. 81
  184. ↑ Bumiller, Elisabeth. „Biden Campaigning With Ease After Hardships”, The New York Times , 2007. december 14. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.) 
  185. ↑ „On Becoming Joe Biden”, Morning Edition, NPR, 2007. augusztus 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.) 
  186. ↑ Seelye, Katharine Q.. „Jill Biden Heads Toward Life in the Spotlight”, The New York Times, 2008. augusztus 24. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.) 
  187. ↑ Dart, Bob. „Bidens met, forged life together after tragedy”, Orlando Sentinel , 2008. október 24. 
  188. ↑ Biden, Promises to Keep, p. 117
  189. ↑ „Ashley Biden and Howard Krein”, The New York Times, 2012. június 3., ST15. oldal 
  190. ↑ Cooper, Christopher. „Biden's Foreign Policy Background Carries Growing Cachet”, The Wall Street Journal, 2008. augusztus 20., A4. oldal (Hozzáférés: 2008. augusztus 23.) 
  191. ↑ Helsel, Phil. „Beau Biden, Son of Vice President Joe Biden, Dies After Battle With Brain Cancer”, NBC News, 2015. május 31. (Hozzáférés: 2019. december 30.) 
  192. ↑ Kane, Paul. „Family losses frame Vice President Biden's career”, The Washington Post , 2015. május 31. (Hozzáférés: 2019. december 30.) 
  193. ↑ Evans, Heidi. „From a blind date to second lady, Jill Biden's coming into her own”, Daily News , 2008. december 28.. [2009. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 9.) 
  194. ↑ Biden, Lantos és a Balaton. Népszava. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  195. ↑ (1977. augusztus 11.) „Amerikai szenátor budapesti látogatása”. Népszabadság 35 (188), 4. o. 
  196. ↑ Fülke az amerikai elnökválasztásról: ebből politikai purparlé lesz. HVG, 2020. október 31. (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
  197. ↑ Kirchick, James: Opinion | Trump hosting Hungary's Victor Orban will only encourage the global far right (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. január 24.)
  198. ↑ Sándor, Zsíros: Orbán és Kaczyński megbánhatja Trump támogatását (magyar nyelven). euronews, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 6.)
  199. ↑ VOA News: Why Biden Win Would Pose Problem for Central Europe's Populist Leaders
  200. ↑ portfolio: Joe Biden: látjuk, mi történik Fehéroroszországban, Lengyelországban és Magyarországon
  201. ↑ The world’s populists are losing their White House ally, but global Trumpism is far from over. The Washington Post, 2020. november 7. (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joe Biden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Evan Osnos: Joe Biden – a normalitás embere; ford. Avar János, Avar Katalin; Kossuth, Budapest, 2020
  • Ben Schreckinger: A Biden család. Az elnök családjának ötven évig tartó útja a hatalomig; ford. Bartók Imre; Scolar, Budapest, 2022
  • Szenátusi weboldal
  • Választási kampányoldala
  • Unite Our States

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődje:
Donald Trump 		Utódja:
hivatalban
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joe_Biden&oldid=27616207”