Kaesz Gyula

Kaesz Gyula
Született	1897. július 13. Budapest
Elhunyt	1967. május 12. (69 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Lukáts Kató (h. 1925–1967)
Foglalkozása	építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár
Kitüntetései	Kossuth-díj (1956)
Sírhelye	Farkasréti temető (60/4-1-59)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaesz Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kaesz Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Petőfi tér 3-5. szám alatt

Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.) magyar építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár, az Iparművészeti Főiskola rektora. Felesége Lukáts Kató, grafikusművész volt.

Életpályája

Szülei Kaesz József asztalossegéd és Hornyák Katalin (1866–1904) vasalónő voltak. A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (a debreceni krematórium építése, a szombathelyi temető, Győr város új városrendezése).

1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is.

Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti lexikonának (1966) munkatársa volt.

1925. december 24-én házasságot kötött Lukáts József és Varsányi Jolán lányával, Katalinnal.

Emlékezete

Feleségével közös emléktáblája őrzi munkássága emlékét Budapest V. kerület, Petőfi tér 3-5. szám alatti volt lakóhelyük falán, míg a farkasréti temető [60/4-1-59] számú urnaparcellájában közös nyughelyüket is ekként jelzik.

Kaesz Gyula és felesége Lukács Kató közös urnasírhelyének díszes márvány fedlapja

Díjai, elsimerései

• A milánói Triennálén az Olasz korona rend lovagkeresztje (1933)
• Grand Premio d’Orone a milánói Triennálé levezetéséért (1936)
• 1948 – Magyar Munka Érdemérem bronz fokozata és a köztársasági elnök elismerő oklevele
• 1950 – Munkácsy-díj
• 1953 – a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója
• 1954 – Magyar Munka Érdemrend aranyfokozata
• Kossuth-díj (1956)
• Érdemes művész (1965)

Könyve

• Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, 1999, majd Háttér Kiadó, 2009 ISBN 9789639365803)

Művei

Belsőépítészként

• Chmura optika üzlet, Budapest, V. Ferenciek tere 2. 1930
• Flóris cukrászda, Budapest, V. Vörösmarty tér 1. 1931
• Milánói Triennálé magyar pavilonja, (Borbiró Virgillel) 1933
• Milánói Triennálé magyar pavilonja, 1936
• A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
• Koestlin cukorkabolt, Budapest, V. Nyugati tér 6. 1939
• Közlekedési Kiállítás, 1947
• Üzlethelyiség, Budapest, V. Kristóf-tér 2. 1955-56

Építészként

• Lengyel Béla családi háza, Budapest, XII. Hegyalja út 91. 1934
• Faragó Miklós családi háza, Budapest, II. Széher út 50. (lebontva) 1936
• Wiener Arthur családi háza, Budapest, Pestlőrinc, Gyöngyvirág utca 36-38. 1937-38.
• Felvidéki Kereskedelmi Bank, Kassa, Fő utca 12. 1939-40
• Nemzeti Takarékpénztár, Budapest, V. Károly körút 20. 1939-40
• Takarék és Hitelegylet Szövetkezet. Székesfehérvár, Kossuth utca 3. 1942
• Pesti Magyar Kereskedelmi Bank győri fiókja

Híres diákjai

• Francis Haar

Források

• Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből (Pavilon periodika különszám, 2001, ISSN 0865-6622)
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.