Ugrás a tartalomhoz

Kanszai nemzetközi repülőtér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kanszai nemzetközi repülőtér
関西国際空港,
 Kanszai Kokuszai Kúkó
IATA: KIX  ICAO: RJBB
Adatok
ElhelyezkedésOszaka
 Japán
Kiszolgált város
Megnyitás1994. szeptember 4.
ÜzemeltetőKansai International Airport Co., Ltd.
NévadóKanszai (történelmi régió)
Építész(ek)Renzo Piano
Tszf. magasság4,5 méter
Utasforgalom3 021 147 (2021)[1]
Teherforgalom802 162 tonna (2006)
Gépmozgás116 475 (2006)
Futópályák
IrányHosszBurkolat
06R/24L3500 maszfalt
06L/24R4000 maszfalt
Elhelyezkedése
Kanszai nemzetközi repülőtér (Japán)
Kanszai nemzetközi repülőtér
Kanszai nemzetközi repülőtér
Pozíció Japán térképén
é. sz. 34° 25′ 50″, k. h. 135° 13′ 49″34.430556°N 135.230278°EKoordináták: é. sz. 34° 25′ 50″, k. h. 135° 13′ 49″34.430556°N 135.230278°E
Térkép
A Kanszai nemzetközi repülőtér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kanszai nemzetközi repülőtér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Kanszai nemzetközi repülőtér (japánul: 関西国際空港, átírással: Kanszai Kokuszai Kúkó) (IATA: KIX, ICAO: RJBB) egy mesterséges szigeten fekvő nemzetközi repülőtér az Oszakai-öbölben, Szennan, Izumiszano és Tadzsiri városok partja mentén, Japánban. A repülőtér a Kanszai régió kapuja a világ előtt, amely Oszaka, Kóbe és Kiotó városokat szolgálja ki. 1994. szeptember 4-én nyitották meg.

Ez a repülőtér a forgalmi központja a Japan Airlinesnak, az All Nippon Airwaysnek és a Nippon Cargo Airlinesnak.

Története

[szerkesztés]

Az 1960-as években merült fel egy új repülőtér szükségessége Oszaka és Kóbe közelében. A meglévő Oszaka nemzetközi repülőtér Itami és Toyonaka sűrűn lakott külvárosai mellett épült. Bővítésére nem volt lehetőség, mivel a lakosok a működő repülőtér ellen is panaszt nyújtottak be zajszennyezés miatt.

A Narita nemzetközi repülőtér (ami kisajátított földterületen épült Tokió közelében) konstrukcióját körülvevő tüntetéseket látva a tervezők egy tengeren megépülő repülőtér mellett döntöttek. A kezdeti tervek szerint a repülőtér Kóbe közelében jött volna létre, de a kóbei hatóságok nem engedélyezték a terveket, ezért került az Oszakai-öböl délebbi részére. Itt csak a halászok ellenezték a terveket, de a jelentős kompenzációs összegek hatására ők is megbékéltek. Így, a várostól távolabb a repülőtér napi 24 órában üzemelhet, nem úgy, mint elődje a szárazföldön.

A repülőtér számára egy 4 km hosszú és 1 km széles mesterséges szigetet terveztek az öbölben. A mérnököknek szembe kellett nézniük a súlyos földrengések kiemelkedően nagy lehetőségével és a tájfunokkal, melyek akár 3 méteres hullámokat szabadíthatnak a szigetre.

Műholdfelvétel a Kansai repülőtér mesterséges szigetéről az Oszakai-öbölben

Mindezek ellenére az építkezés 1987-ben elkezdődött. Két év múlva, 1989-ben befejeződött a szigetet a tengertől elválasztó fal építése, melyhez 48 000 tetraéder alakú betonelemet használtak fel. Három hegynek megfelelő, 21 millió m³-nyi földdel töltötték meg a tengertől elzárt területet. 10 000 munkás összesen 10 millió munkaórát töltött a munkával 3 év alatt, amíg 80 hajóval feltöltötték a betonfallal bekerített 30 m mély "medencét". 1990-ben elkészült a szigetet a szárazfölddel összekötő 3 km-es, 1 milliárd dollárba kerülő híd is.

Ezalatt a sziget a vártnál sokkalta többet, 8 métert süllyedt, ami miatt ez a konstrukció lett a legdrágább modern kori civil vállalkozás, ami 20 év tervezőmunkát, 3 éves építkezési időt és sok milliárd dollárt emésztett fel.

1991-ben kezdetét vette a repülőtéri terminál építése. A folyamatos süllyedés miatt az épület „állítható” oszlopokon nyugszik, melyek magassága tömör fémlapok becsúsztatásával növelhető.

A nemzetközi repülőtér végül 1994-ben nyílt meg.

1995-ben földrengés rázta meg a környéket, melynek epicentruma csupán 20 km-re volt a repülőtértől és 6433 embert ölt meg a szárazföldön. A repülőtér ennek ellenére szinte érintetlen maradt különleges tervezésének köszönhetően (még az üvegablakok sem törtek ki). Később, 1998-ban a sziget „túlélt” egy 200 km/h-s tájfunt is.

Bővítés

[szerkesztés]
A repülőtér második részének építése (kilátás egy repülőből)

A repülőtér csúcsidőben kapacitása maximumán működött, emiatt az üzemeltetők egy második kifutópálya és terminál építését tűzték ki fő célul. 2003-ban pedig már meg is kezdődött az építkezés.

A második kifutópályát 2007. augusztus 2-án adták át, de a tervezett terminál megnyitását elhalasztották, és csak 2012-ben nyitották meg. A jövőbeli tervek között szerepel egy harmadik kifutópálya, több bekötőút és egy teherelosztó központ építése is. Gazdasági okok miatt ezeknek az építése vagy szünetel, vagy még el sem kezdődött.

A terminál

[szerkesztés]
Az indulási csarnok. Jól megfigyelhető a tetőszerkezet áramvonalas kialakítása

A repülőtér négyszintes terminálját Renzo Piano és Okabe Noriaki tervezte. 1,7 km-es hosszúságával jelenleg a világ leghosszabb repülőtéri terminálja.

A terminál tetőszerkezetét úgy tervezték, hogy a levegő könnyedén áramolhasson a belső térben. Hatalmas légbefúvókon érkezik a levegő a terminál egyik oldalán, és a tető íve mentén áramlik a túlsó oldalra, ahol légbeszívókon át távozik. A pénztártérben az áramló levegő mozgását kihasználó mobil műalkotásokat függesztettek fel.

A nemzetközi utasok érkezési csarnokát üvegfal választja el a felső pénztártértől. A válaszfalra azért volt szükség, mert az utasok kényelmesebbnek találták, ha ismerőseiknek egyszerűen ledobnak különböző tárgyakat az alsó folyosóra, minthogy személyesen vinnék le. Ez az épület méreteit figyelembe véve érthető is, de az üzemeltetők a biztonság érdekében inkább üvegfalat építtettek.

Járatok

[szerkesztés]

Nemzetközi

[szerkesztés]
Légitársaság Város
Air Caledonie International Nouméa
Air Canada Vancouver
Air China Peking, Sanghaj, Talian
Air France Párizs
Air India Bombay, Delhi, Hongkong
Air New Zealand Auckland, Christchurch
Air Tahiti Nui Papeete
All Nippon Airways Peking, Csingtao, Guam, Hangcsou, Hongkong, Hsziamen, Peking, Sanghaj, Szöul, Senjang, Szöul, Talian,
Asiana Airlines Puszan, Szöul
Cathay Pacific Hongkong, Tajpej
China Eastern Airlines Kunming, Nancsing, Peking
China Southern Airlines Harbin, Kanton, Senjang, Talian,
EgyptAir Kairó
Emirates Dubaj
EVA Air Tajpej
Finnair Helsinki
Garuda Indonesia Bali, Jakarta
Hainan Airlines Hajkuo
Japan Airlines Bali, Bangkok, Buszan, Csingtao, Guam, Hanoi, Hangcsou, Hongkong, Honolulu, Kanton, Kuala Lumpur, London, Peking, Sanghaj, Szaipan, Szingapúr, Szöul, Talian, Tajpej
KLM Amszterdam
Korean Air Jeju, Puszan, Szöul
Lufthansa Frankfurt
Malaysia Airlines Kota Kinabalu, Kuala Lumpur
MIAT Mongolian Airlines Ulánbátor
Northwest Airlines Detroit, Guam, Honolulu, Szaipan, Tajpej
Philippine Airlines Manila
Qantas Brisbane, Sydney
Qatar Airways Doha
Royal Nepal Airlines Katmandu
Shanghai Airlines Sanghaj
Singapore Airlines Bangkok, Szingapúr
Thai Airways International Bangkok, Manila, Phuket
Turkish Airlines Isztambul
United Airlines Honolulu, San Francisco
Uzbekistan Airways Taskent
Vietnam Airlines Ho Si Minh-város
Xiamen Airlines Hangcsou, Hsziamen

Belföldi

[szerkesztés]
Légitársaság Város
All Nippon Airways Fukuoka, Goto Fukue, Hakodate, Isigaki, Kagosima, Macujama,Memanbecu, Mijadzaki, Mijakodzsima, Okinava, Szapporo, Tokió, Vakkanai
Japan Airlines Akita, Aomori, Aszahikava, Fukuoka, Fukusima, Hakodate, Isigaki, Kusiro, Memambecu, Obihiro, Okinava, Szapporo, Tokió

Forgalom

[szerkesztés]

Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:

Utasforgalom
Utasok száma
20 491 333
14 080 107
16 278 653
15 755 591
14 220 204
17 660 809
23 136 223
28 961 000
6 556 000
23 264 664
2000200320052008201020132015201820202023
Adatok: Wikidata

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Kansai International Airport
A Wikimédia Commons tartalmaz Kanszai nemzetközi repülőtér témájú médiaállományokat.