Lehallgatás

Henri Adolphe Laissement: *Bíborosok a Vatikán előszobájában* (1895)

A lehallgatás az információk olyan személy, vagy szervezet általi illegális megszerzése, akik a kommunikációban nem vesznek részt. A lehallgatás az információ megszerzésének egy módja. Manapság általában elektronikus eszközökkel végzik.

Története

Már az ősi angolszász jog is büntette a hallgatózókat, akik mások otthonában bújtak meg, hogy lehallgassák azok titkait.

A telefon elterjedésének korai időszakában a telefonos kommunikáció osztott vonalon történt, amely lehetővé tette, hogy mások is belehallgassanak a privát beszélgetésekbe. Ez gyakran családok közötti ellenségeskedéshez és viszálykodásokhoz vezetett.

Technikája

Telefonvonalak lehallgatására szintén van mód. Az e-mail, azonnali üzenetküldés és még számos más kommunikációs forma privátnak minősül. (Ha egy üzenetet, vagy információt nyilvánosan közölnek, ezen információ megszerzése nem számít lehallgatásnak.)

Az ókori Kínában a katonák, hogy elkerüljék az esetleges kihallgatást, beszéd helyett rajzoltak a tenyerükbe.

Lehallgatás az irodalomban

A lehallgatás egy olyan cselekmény a képzeletben, megengedi a hősnek vagy a gazembernek, hogy megszerezzen életbevágó információt, mely nem megfigyelhető könnyen, de kihallgatható szándékosan vagy véletlenül egy beszélgetésből.

Például Rudyard Kipling "Letting In the Jungle" című történetében Maugli kihallgatja a vadászt, Buledót, miközben a férfi elmondja valakinek, hogy Maugli örökbefogadó anyját, Messuát hamarosan ki fogják végezni. Ezután Maugli megpróbálja megmenteni az asszonyt.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eavesdropping című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

Szilágyi Ákos: Lehallgatók lehallgatása (Népszabadság, 2010. március 14.)