Paál György
| Paál György | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1934. december 31. Budapest |
| Elhunyt | 1992. március 6. (57 évesen) Budapest |
| Ismeretes mint | csillagász |
| Állampolgárság | magyar |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | ELTE |
| Pályafutása | |
| Szakterület | csillagászat |
| Kutatási terület | kozmológia |
| Munkahelyek | |
| MTA Csillagászati Kutatóintézete | - |
| Szakmai kitüntetések | |
| Detre László-díj (1984, 1993) | |
Paál György (Budapest, 1934. december 31. – Budapest, 1992. március 6.)[1] fizikus, csillagász. Jelentős eredményeket ért el a galaxishalmazok alakulására, az ősuniverzum keletkezésére és a világegyetem tágulására vonatkozó elméletek terén. Lukács Bélával és Horváth Istvánnal együtt több kozmológiai cikket publikált, többek között a világegyetem nemtriviális topológiai szerkezetéről és a nem nulla kozmológiai állandóról.
Életútja
[szerkesztés]1953-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amelyet 1958-ban fejezett be. Diplomaszerzését követően, 1958-ban az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársa lett. Itt dolgozott egészen haláláig.
1987-ben súlyos betegségbe esett, amiből orvosai és felesége gondos munkájának köszönhetően elkezdett ugyan felépülni, és újra munkaképessé vált, de 1992 márciusában, munka közben hirtelen elhunyt.
Munkássága
[szerkesztés]Szakmai pályáját az 1950-es évek végén kezdte, galaxishalmazok, majd kvazárok vizsgálatával , részben a Palomar Sky Atlason végzett saját galaxisszámlálásai alapján. Eredményei értékét növeli, hogy ekkor a magyar tudományosság nemzetközi kapcsolatai még fejletlenek voltak. Az 1970-es években a kvazárok bizonyos vöröseltolódásoknál való sűrűsödéséből arra következtetett, hogy a világegyetem talán nemtriviális topológiájú. Ez akkoriban nagyon újszerű, bár az általános relativitáselmélet alapján nem meglepő feltevés volt. Az 1970-es évek második felében ezt a megfigyelési tényt a fejlődés lehetséges következményeként magyarázta.
Az 1980-as években, először a nagy egyesítés után, majd a relativisztikus kvantumgravitáció megsejtésével a gondolat már nem volt annyira különös: talán a Planck-idő-táji események késői nyomait látjuk a kvazáreloszlásban. Paál György 1983-ban bekapcsolódott a nagy egyesítés kozmológiai alkalmazásainak vizsgálatába, és számos cikket publikált.
Utolsó három publikációjában a galaxisok és kvazárok sűrűségeloszlását felhasználva különböző kozmológiai modelleket tanulmányozott.[2] Ezekből munkatársaival pozitív kozmológiai állandóra következtettek.[3] A megfigyelési adatokból értékre következtettek.[4] Ez nagyon közel áll a 2011-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott értékhez.[5]
Társasági tagságai és elismerései
[szerkesztés]Az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának munkájában 1986-tól 1992-ig vett részt, emellett tagja volt a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) kozmológiai bizottságának. Munkássága elismeréseként két ízben, 1984-ben és 1993-ban kapta meg a Detre László-díjat, az utóbbi esetben posztumusz.
Főbb munkái
[szerkesztés]- Paál, G. (1971). „The global structure of the universe and the distribution of quasi-stellar objects”. Acta Physica Academiae Scientarium Hungaricae 30, 51. o.
- Abonyi Iván – Paál György – Tihanyi László: Modern kozmológia. Budapest: (kiadó nélkül). 1987.
- Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, p. 107-124. (1992)
- Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Cosmological parameters and redshift periodicity. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 198, no. 1, p. 111-120. (1992)
- Holba, A.; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science, vol. 222, no. 1-2, p. 65-83. (1994)
Emlékezete
[szerkesztés]Nevét viseli az 547705 Paálgyörgy kisbolygó.[6]
Források
[szerkesztés]- Lukács B., Paál Gy. (1995): Az Univerzum fejlődéstörténete. Kézirat. MTA Geonómiai Tudományos Bizottsága, Budapest
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 12–13. o. ISBN 963-547-414-8
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 30.)
- ↑ Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Inflation and compactification from galaxy redshifts? Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, 1992, p. 107-124. doi = 10.1007/BF00644200 bibcode=1992Ap&SS.191..107P
- ↑ Holba, Agnes; Horvath, I.; Lukacs, B.; Paal, G.: Astrophysics and Space Science, vol. 198, no. 1, 1992, p. 111-120. doi = 10.1007/BF00644305
- ↑ Holba, Agnes; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 222, no. 1-2, 1994, p. 65-83 doi = 10.1007/BF00627083
- ↑ https://index.hu/tudomany/urkutatas/2011/10/14/magyar_csillagaszok_evekkel_eloztek_meg_az_idei_fizikai_nobelt_kapo_tudosokat/
- ↑ (2023. február 6.) WGSBN Bulletin 3, #2 (angol nyelven) (PDF) 3 (2), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
További információk
[szerkesztés]- Paál György 18 cikkének elérhetősége egy nemzetközi fizikus honlapon - SPIRES-HEP
- Magyar csillagászok évekkel előzték meg a 2011 évi fizikai Nobel-díjasokat
- Balázs Lajos: Paál György és a kozmológia forradalma. Csillagászati évkönyv 2017
