Pireuszi oroszlán
| Pireuszi oroszlán | |
 | |
| Ország | Olaszország |
| Település | Velence |
| Készítés ideje | i. e. 360 |
| Felhasznált anyagok | márvány |
| Elhelyezkedése | |
 Pireuszi oroszlán
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 26′ 05″, k. h. 12° 20′ 59″45.434783°N 12.349817°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 05″, k. h. 12° 20′ 59″45.434783°N 12.349817°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pireuszi oroszlán témájú médiaállományokat. | |
A Pireuszi oroszlán egyike a velencei Arzenál kapuja előtt álló négy oroszlánszobornak.
Története és jellemzői
[szerkesztés]A szobor eredetileg Pireuszban, Athén ősi kikötőjében állt. Francesco Morosini haditengerészeti parancsnok (a későbbi velencei dózse) vitte zsákmányként Velencébe 1687-ben, a Szent Liga Oszmán Birodalom elleni háborúi során, amikor a velenceiek megostromolták Athént. A szobor másolatai a Pireuszi Régészeti Múzeumban és a Stockholmi Történeti Múzeumban láthatók.
Az oroszlán jól ismert műemlék volt Pireuszban, ahol az 1. vagy 2. század óta állott. Hírneve olyan volt, hogy az olaszok Porto Leonénak nevezték a kikötőt.[1]
Az állat ül, üreges torka van, és egy cső nyoma (mostanra eltűnt) a hátán. Ez arra utal, hogy korábbi szökőkútként használták.[2]
A körülbelül 3 méter magas, fehér márvány szobor különösen arról ismert, hogy a 11. század második fele körül néhány skandináv különleges manipulációjának áldozata lett, akik két hosszú rovásírásos feliratot véstek a vállára és oldalaira.[3] A rúnaírás sárkányalakban van kivésve, amely motívum más, Skandináviában található rúnaköveken is előfordul.[4]
A gravírozók szinte bizonyosan varégok voltak, a Bizánci Birodalom szolgálatában állt skandináv zsoldosok, akiket Görögországba küldtek, hogy elnyomják a helyi lakosság lázadását. Néhány évvel ezelőtt ennek az oroszlánnak egy példányát áthelyezték arra a helyre, amelyet Pireusz kikötőjében foglalt el.
A vésetek és fordításuk
[szerkesztés]
A feliratokat csak a 18. század végén azonosították rúnának, amikor Johan David Åkerblad svéd diplomata felfigyelt rájuk. Ezeket először a 19. század közepén Carl Christian Rafn, a Kongelige Nordiske Oldskrift-Selskab (Skandináv Régiségek Királyi Társasága) titkára írta át, és fordította le.[5] A feliratokat az időjárás és a légszennyezettség koptatta, ami miatt egyes karakterei nehezen olvashatók voltak. A szöveg hézagait tehát az értelmezők hipotézisekkel és a jelentésükre vonatkozó következtetésekkel pótolták, az olvasható maradtak alapján.
Íme a két felirat és Rafn fordítása (az olvasható betűk vastagon szedve, a többi rekonstruálva):[6]
Az oroszlán jobb oldalán:
- ASMUDR : HJU : RUNAR : ÞISAR : ÞAIR : ISKIR : AUK: ÞURLIFR : ÞURÞR : AUK : IVAR : AT : BON : HARADS : HAFA : ÞUAT : GRIKIAR : UF : HUGSAÞU : AUK : BANAÞU :
- Asmund Magas Harold kérésére ezeket a rúnákat Asgeirrel és Thorleiffel, Thorddal és Ivarral gravíroztatta, a görögök tiltakoása ellenére.
Az oroszlán bal oldalán:
- HAKUN : VAN: ÞIR : ULFR : AUK : ASMUDR : AUK : AURN : HAFN : ÞESA : ÞIR : MEN : LAGÞU : A : UK : HARADR : HAFI : UF IABUTA : UPRARSTAR : VEGNA : GRIKIAÞIÞS : VARÞ : DALKR : NAUÞUGR : I : FIARI : LAÞUM : EGIL : VAR : I : FARU : MIÞ : RAGNARR : TIL : RUMANIU . . . . AUK : ARMENIU :
- Hakon Ulffal, Asmunddal és Örnnel meghódította ezt a kikötőt. Ezek a férfiak és Magas Harold tetemes adót vetettek ki a görögök lázadása miatt. Dalkot távoli országokban tartják fogságban. Egil kiküldetésbe ment Ragnarral a Bizánci Birodalomba és Örményországba.
Vannak, akik megpróbálták összekapcsolni a feliratokban említett Harald nevet III. Harald norvég királyéval, de bevésésének időszaka nem esik egybe azzal, amikor a bizánci császár szolgálatában állt.[7]
Egyéb képek
[szerkesztés]-
Rajz a pireuszi oroszlánról, a váll felőli oldalon sárkány formájú felirattal -
Elülső képe -
Oldalsó képe -
A rúnák részlete
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hans Rupprecht Goette. Athens, Attica and the Megarid: An Archaeological Guide, 141. o. Routledge, London, 2001 ISBN 0-415-24370-X
- ↑ Henry Ellis. The British museum. Elgin and Phigaleian marbles, 36. o. British Museum, 1833
- ↑ Thomas D. Kendrick, A History of the Vikings, 176. o. Courier Dover Publications, 2004. ISBN 0-486-43396-X
- ↑ The Book of THoTH (Leaves of Wisdom) - Dragon Archiválva 2008. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Riportato il 16 luglio 2008
- ↑ "En Nordisk Runeindskrift i Piræus, med Forklaring af C.C. Rafn", Antiquarisk Ridsskrift, 1855-57
- ↑ A. Craig Gibson. "Runic Inscriptions: Anglo-Saxon and Scandinavian", «Transactions of the Historic Society of Lancashire and Cheshire», 1902, 130 o.
- ↑ Ian Heath, The Vikings, Osprey Publishing; May 23 1985; ISBN 9780850455656
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Leone del Pireo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
