Ugrás a tartalomhoz

Sárma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ornithogalum
Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)
Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae)
Nemzetség-
csoport
:
Ornithogaleae
Nemzetség: Ornithogalum
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ornithogalum témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ornithogalum témájú médiaállományokat és Ornithogalum témájú kategóriát.

Ornithogalum suaveolens Jacq.
Ornithogalum narbonense
Ornithogalum pyramidale

A sárma (madártej, Ornithogalum) a spárgafélék (Asparagaceae) családjának csillagvirágformák (Scilloideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség 100–200 fajjal, amik közül talán az ernyős sárma (O. umbellatum) a legismertebb. A madártej (németül: csillagtej) elnevezés a virágok és a hártyás porzószálak opálosan tejfehér színére utal.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

A fajok többsége Európában, Nyugat-Ázsiában, illetve Afrikában él.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Lágy szárú, évelő, hagymás növény. Levelei tőállásúak, fűszerűek. Kb. 30 cm-esre nő. A jellemzően fehér, néha narancssárga, sárgászöld vagy zölden csíkozott virágok alapszáma 3, csillag formájúak, hímnősek. Mérgezőek, különösen a hagyma tartalmazhat sok, szívre ható glikozidot. Mérgük a legelő állatokra veszélyes lehet. Toktermésük van.

Rendszerezése

[szerkesztés]

Szinonim nemzetségek

[szerkesztés]

A nemzetség besorolása az idők folyamán gyakran változott. Egy időben a Liliaceae családhoz sorolták. A következő nemzetségek fajait ma már az Ornithogalumhoz sorolják, így csak szinonim névnek számítanak:[1]

  • Albuca L.
  • Avonsera Speta
  • Battandiera Maire
  • Cathissa Salisb.
  • Coilonox Raf.
  • Dipcadi Medik.
  • Eliokarnos Raf.
  • Elsiea F.M.Leight.
  • Galtonia Decne.
  • Honorius Gray
  • Lindneria T.Durand & Lubbers
  • Loncomelos Raf.
  • Melomphis Raf.
  • Neopatersonia Schönland
  • Pseudogaltonia (Kuntze) Engl.
  • Stellarioides Medik.
  • Uropetalon Burch. ex Ker Gawl.
  • Zahariadia Speta

Fajlista

[szerkesztés]

Mintegy 250-300 faj tartozik a nemzetségbe.

Közép-Európában ebből 10 őshonos:[2]

    • species group Ornithogalum umbellatum agg.:

Egyéb fajok:

Betlehem csillaga (Ornithogalum dubium)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Eintrag bei GRIN.. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 11.)
  2. M.A. Fischer, W. Adler, K. Oswald: Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. Zweite Auflage, Land Oberösterreich, Biologiezentrum der OÖ Landesmuseen, Linz 2005, ISBN 3-85474-140-5. Fischer teilt die Gattung in drei Gattungen.
  3. http://www.giftpflanzen.com/ornithogalum_caudatum.html
  4. http://www.bogos.uni-osnabrueck.de/Bilder/Site/Ornithogalum_longibracteatum%28Habitus%29%2884-00-0065-80%29.html
  5. http://www.plantnames.unimelb.edu.au/new/Ornithogalum.html#longebracteanum
  6. Franz Speta: Ornithogalum improbum (Hyacinthaceae), eine neue Art vom Bozdag bei Izmir (Türkei). Willdenowia 22: 119 - 124. 1992.
  7. Franz Speta: Ornithogalum macrum Speta (Hyacinthaceae), eine merkwürdige neue Art aus der Türkei. Folia Geobotanica, Volume 26, Nummer 3: 349 - 355. September 1991, doi:10.1007/BF02912756.
  8. Franz Speta: Ornithogalum mysum Speta, eine neue Art aus der O. montanum Verwandtschaft (Hyacinthaceae). Phyton (Austria) 31. (1): 57-66 (1991).
  9. Franz Speta: Ornithogalum pascheanum (Hyacinthaceae), eine neue Art aus der NW-Türkei. Willdenowia 21: 167 - 172. 1991.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Milchsterne című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 12.