Ugrás a tartalomhoz

Függelék:Arab igék

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Az arab nyelv egyik legfőbb szóképzési módját az igetörzsek használata jelenti, hasonlóan a többi sémi nyelvhez. Ezek lényegében olyan meghatározott sablonok, amelyekben az alapjelentést hordozó gyökökhöz járuló pre- és infixumok, valamint az írásban csak mellékjelekkel jelölt magánhangzók azonosak úgy az igealakok, mint az igenevek és a névszói értelmű maszdar esetében. Nem összetévesztendő a nemet, számot, állapotot, módot stb. kifejező igeragozással: ennek funkcióját nem az igetörzsek töltik be, hanem az összes igetörzsben azonos igeragok. Bár az egyes igetörzsek – például a magyar képzőkhöz hasonlóan – meghatározott jelentéstartalmat hordoznak (pl. műveltetés, visszahatás, kölcsönösség stb.), ez nem minden esetben egyértelmű és megfogható.

A hagyományos arab grammatika nem ismeri az igetörzs fogalmát, és az egyes törzseket nem külön-külön kezeli, hanem az írásban jelölt betűk száma alapján sorolja csoportokba (ún. hármas, négyes, ötös és hatos igék), a konkrét alakokat pedig a példaszóként használt, „csinálni” jelentésű فَعَلَ(faʕala) szó gyökeiből képzett, jelentés nélküli szavakkal jelölik. Mivel a középső betű tudományos átírása (ʿ) és kiejtése (zöngés faringális réshang) is szokatlan a magyar olvasó számára, a példákban nem ezt fogjuk használni.

A gyakran használt igetörzsek száma tíz, ezen felül néhány rendkívül ritka szó esetében még öt fordul elő. Egyetlen gyökegyüttesnek sincs minden igetörzsben előforduló alakja.

I. törzs

[szerkesztés]

Az első törzs tekinthető az alapvető igealaknak, mivel a legtöbb – bár korántsem az összes – gyökből képezhető, továbbá jellemzője, hogy sem pre-, sem infixumot nem kap, és a gyökök egyike sem duplázódik (azaz nincs törzsképző elem). Az arab megközelítés szerint ezért az ún. hármas igék közé tartozik. Két tekintetben eltér a többi igetörzstől:

  • Az aktív igealakokban nem mindig azonos a második gyököt követő magánhangzó, hanem mindhárom magánhangzó (a, i, u) felbukkanhat (többnyire, de nem mindig hangtani szabályok[1] alapján).
  • A maszdar (-ás/-és végű névszó) alakja teljesen esetleges, semmilyen szabálytól nem függ.

A magánhangzók eltérésének lehetőségét az alábbi példaszavakkal illusztráljuk:

  • كَتَبَ(kataba) (írt),
  • فَهِمَ(fahima) (megértett),
  • قَرُبَ(qaruba) (közel volt). Ezzel egyúttal, ha korlátozottan is, de betekintést nyújtunk a maszdarok alakgazdagságába is.
I. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
كَتَبَ kataba كُتِبَ kutiba يَكْتُبُ yaktubu يُكْتَبُ yuktabu كِتَابَة kitāba كَاتِب kātib مَكْتُوب maktūb
فَهِمَ fahima فُهِمَ fuhima يَفْهَمُ yafhamu يُفهَمُ yufhamu فَهْم/فَهَم fahm/faham فَاهِم fāhim مَفْهُوم mafhūm
قَرُبَ qaruba [2] [2] يَقْرُبُ yaqrubu [2] [2] قُرْب/مَقْرَبَة qurb/maqraba قَارِب qārib [2] [2]

II. igetörzs

[szerkesztés]

A második igetörzs törzsképző eleme a második gyök megduplázása. Ezt az írás sajátosságai miatt csak egy mellékjellel (sadda) jelöljük. Jelentéstartalma részint műveltetés [pl. حَلَفَ(ḥalafa) (I.) = „örökölt, helyettesített” → حَلَّفَ(ḥallafa) (II.) = „örökössé, helyettessé nevezett ki”], részint intenzitás [كَسَرَ(kasara) (I.) = „eltört” → كَسَّرَ(kassara) (II.) = „darabokra zúzott”], de eltérő is lehet [pl. كَبُرَ(kabura) (I.) = „nagy volt” → كَبَّرَ(kabbara) (II.) = „azt mondta, hogy Alláh akbar”.]

Példaszó: وَكَّلَ(wakkala) (felhatalmaz, kinevez).

II. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
وَكَّلَ wakkala وُكِّلَ wukkila يُوَكِّلُ yuwakkilu يُوَكَّلُ yuwakkalu تَوْكِيل tawkīl مُوَكِّل muwakkil مُوَكَّل muwakkal

III. igetörzs

[szerkesztés]

A harmadik igetörzs törzsképző eleme egy á hangértékű alif beiktatása az első és második gyök közé, ami passzívumban hangtani okok miatt váv-val jelölt ú-vá változik. (Így a jelenséget akár az első gyök magánhangzójának meghosszabbításaként is leírhatjuk.) Jelentéstartalma szerint részint konatív, azaz vágyat, törekvést fejez ki [pl. قَتَلَ(qatala) (I.) = megölt → قَاتَلَ(qātala) (III.) harcolt vele], illetve az első törzsbéli ige közvetett tárgyát teheti közvetlen tárggyá [pl. رَسَلَ(rasala) (I.) = (levelet) küldött (valakinek) → رَاسَلَ(rāsala) (III.) = levelet küldött valakinek].

Példaszó: رَاسَلَ(rāsala) (levelet ír [valakinek], levelez [valakivel]).

III. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
رَاسَلَ rāsala رُوسِلَ rūsila يُرَاسِلُ yurāsilu يُرَاسَلُ yurāsalu مُرَاسَلَة murāsala مُرَاسِل murāsil مُرَاسَل murāsal

IV. igetörzs

[szerkesztés]

A negyedik igetörzs törzsképző eleme a befejezett alakoknál egy szó elejére beiktatott torokzár (hamza), amely a befejezetlen alakokban azonban nem látható, így azok csupán az írásban rendszerint nem jelölt magánhangzóikban térnek el az egyes törzsbéli igék alakjaitól (passzívumuk pedig teljesen egybeesik velük). Jelentéstartalma szerint műveltető [pl. بَدَا(badā) (I.) = mutatkozik, megjelenik → أَبْدَى(ʔabdā) (IV.) = mutat, megjelenít].

Példaszó: أَدْخَلَ(ʔadḵala) (bemenetelre késztet, beküld, bejuttat, beenged).

II. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
أَدْخَلَ adḫala أُدْخِلَ udḫila يُدْخِلُ yudḫilu يُدْخَلُ yudḫalu إِدْخَال idḫāl مُدْخِل mudḫil مُدْخَل mudḫal

V. igetörzs

[szerkesztés]

Az ötödik igetörzsnek két törzsképző eleme van: az első gyököt minden alakban közvetlenül megelőző ta- előtag,[3] valamint a második gyök (csak mellékjellel jelölt) megduplázása. Ez utóbbi tulajdonsága a második igetörzzsel rokonítja, ahogy jelentéstartalma is: sok esetben a kettes igetörzsbeli jelentésnek kölcsönöz visszaható jelentéstartalmat [pl. أَخَّرَ(ʔaḵḵara) (II.) = késleltetett, elhalasztott → تَأَخَّرَ(taʔaḵḵara) (V.) = késlekedett, elkésett; طَوَّرَ(ṭawwara) (II.) = fejlesztett → تَطَوَّرَ(taṭawwara) (V.) = fejlődött].

Példaszó: تَرَدَّدَ(taraddada) (visszaverődött / gyakran látogatott).

V. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
تَرَدَّدَ taraddada تُرُدِّدَ turuddida يَتَرَدَّدَ yataraddadu يُتَرَدَّدُ yutaraddadu تَرَدُّد taraddud مُتَرَدِّد mutaraddid مُتَرَدَّد mutaraddad

VI. igetörzs

[szerkesztés]

A hatodik igetörzsnek szintén két törzsképző eleme van: az ötödik törzshöz hasonlóan az első gyököt minden alakban közvetlenül megelőző ta- előtag,[3] valamint az első és második gyök közé beékelődő, á hangértékű alif. Ez utóbbi tulajdonsága a harmadik igetörzzsel rokonítja, ahogy jelentéstartalma is: sok esetben a hármas igetörzsbeli jelentésnek kölcsönöz kölcsönösséget kifejező jelentéstartalmat [pl. قَاتَلَ(qātala) (III.) = harcolt, küzdött vkivel → تَقَاتَلَ(taqātala) (VI.) = harcolt(ak) egymással]. Ritkábban tettetésre, színlelésre utal: نَعَسَ(naʕasa) (I.) = aludt → تَنَاعَسَ(tanāʕasa) (VI.) = alvást színlelt].

Példaszó: تَرَاسَلَ(tarāsala) ([több személy] levelezett egymással).

VI. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
تَرَاسَلَ tarāsala تُرُوسِلَ turūsila يَتَرَاسَلُ yatarāsalu يُتَرَاسَلُ yutarāsalu تَرَاسُل tarāsul مُتَراسِل mutarāsil مُتَراسَل mutarāsal

VII. igetörzs

[szerkesztés]

A hetedik igetörzs törzsképző eleme az első gyök elé járuló n- prefixum, amit hangtani okokból egy aliffal jelölt, szükség esetén i hangértéket felvevő kötőhang (ún. „kötő hamza”) előz meg.[4] Befejezett alakoknál tehát a prefixum látszólag in- hangalakú, de, szükségtelen lévén, a befejezetlen alakoknál eltűnik a kötőhang, csak az első gyököt közvetlenül megelőző n- marad meg. Jelentéstartalma jórészt passzív jellegű [pl. هَزَمَ(hazama) (I.) = vereséget mért → اِنْهَزَمَ(inhazama) (VII.) = vereséget szenvedett].

Példaszó: اِنْطَلَقَ(inṭalaqa) (megszabadult, gyorsan távozott, továbbment).

VII. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِنْطَلَقَ inṭalaqa اُنْطُلِقَ unṭuliqa يَنْطََلِقُ yanṭaliqu يُنْطَلَقُ yunṭalaqu اِنْطِلَاق inṭilāq مُنْطَلِق munṭaliq مُنْطَلَق munṭalaq

VIII. igetörzs

[szerkesztés]

A nyolcadik igetörzs törzsképző eleme az első és második gyök közé kerülő -ta- infixum, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.[4] Az infixum mássalhangzója bizonyos esetekben részlegesen vagy teljesen hasonulhat az első gyökhöz; utóbbi esetben az írás sajátosságai miatt egy mássalhangzóval kevesebbet írunk le, és mellékjellel jelöljük annak hosszú ejtését. Részleges hasonulást idéz elő a z [pl. زَهَرَ(zahara) zahara (I.) → اِزْدَهَرَ(izdahara) izdahara (VIII.)], a [pl. صَلَحَ(ṣalaḥa) (I.) → اِصْطَلَحَ(iṣṭalaḥa)‎ iṣṭalaḥa (VIII.)] és a [pl. ضَرَّ(ḍarra) (I.) → اِضْطَرَّ(iḍṭarra) iḍṭarra (VIII.)], míg teljes hasonulás történik a d, a , a és gyökök esetében.

Jelentéstartalma sokszor nehezen megfogható, esetenként reflexív vagy passzív, de sokszor nem különbözik az első törzsbéli jelentéstől [pl. رَحَلَ(raḥala)‎ (I.) = اِرْتَحَلَ(irtaḥala) (VIII.) = elindult, távozott; جَهَدَ‎(jahada) (I.) = اِجْتَهَدَ‎(ijtahada) (VIII.) = szorgoskodott, erőfeszítést tett].

Példaszó: اِنْتَظَرَ(intaẓara) (várt).

VIII. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِنْتَظَرَ intaẓara اُنْتُظِرَ untuẓira يَنْتَظِرُ yantaẓiru يُنْتَظَرُ yuntaẓaru اِنْتِظَار intiẓār مُنْتَظِر muntaẓir مُنْتَظََر muntaẓar

IX. igetörzs

[szerkesztés]

A kilencedik igetörzs törzsképző eleme a harmadik gyök megduplázása, amit írásban csak mellékjellel jelölünk. Az első két gyök között nincs magánhangzó, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.[4] Használata korlátozott, kizárólag a különféle színek, elszíneződések kifejezésére szolgálnak (pl. a z-r-q gyökökből kialakult اِزْرَقَّ(izraqqa) = kék volt/elkékült). Ennek megfelelően passzív alakjaik sem léteznek.

Példaszó: اِحْمَرَّ(iḥmarra) (vörös volt/elpirult).

IX. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِحْمَرَّ iḥmarra يَحْمَرُّ yaḥmarru اِحْمِرَار iḥmirār مُحْمَرّ muḥmarr

X. igetörzs

[szerkesztés]

A tizedik igetörzs törzsképző eleme az első gyök előtt megjelenő sta- prefixum, ami egy aliffal jelölt kötőhang megjelenését teszi szükségessé a szó elején.[4] Általában valamilyen, rendszerint az első törzsbéli alak által kifejezett cselekvés, történés vagy tulajdonság feltételezését, illetve kérését fejezi ki [pl. كَبُرَ(kabura) (I.) = nagy volt → اِسْتَكْبَرَ(istakbara) (X.) = nagynak gondolt; حَسُنَ(ḥasuna) (I.) = jó, helyes volt → اِسْتَحْسَنَ(istaḥsana) (X.) = helyeselt; غَفَرَ(ḡafara) (I.) = megbocsátott → اِسْتَغْفَرَ(istaḡfara) (X.) = bocsánatot kért].

Példaszó: اِسْتَقْبَلَ(istaqbala) (szembesült, találkozott valakivel, fogadott valakit).

X. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِسْتَقْبَلَ istaqbala اُسْتُقْبِلَ ustuqbila يَسْتَقْبِل yastaqbilu يُسْتَقْبَلُ yustaqbalu اِسْتِقْبَال istiqbāl مُسْتَقْبَل mustaqbil مُسْتَقْبَل mustaqbal

Ritkán használt igetörzsek

[szerkesztés]

A maradék öt igetörzs használata mindig is rendkívül korlátozott volt, jórészt annak köszönhetően, hogy nagyon speciális jelentésű szavak tartoztak ide. Többnyire statív jelentésűek, azaz tulajdonságokat írnak le.

XI. igetörzs

[szerkesztés]

A tizenegyedik igetörzs a kilencedik törzzsel rokon: itt is meghosszabbodik a harmadik gyök, és hiányzik az első gyök magánhangzója, ami szintén szó eleji kötőhang megjelenését teszi szükségessé;[4] a különbséget az okozza, hogy a második és harmadik gyök közé egy aliffal jelölt, á hangértékű infixum kerül (pl. a z-r-q gyökökből kialakult اِزْرَاقَّ(izrāqqa) = kék volt/elkékült). A jelentéstartam lényegében azonos: szintén a színességekre, elszíneződésekre korlátozódik, emiatt úgyszintén nélkülözi a passzív alakokat. A ritkább igetörzsek közül ez számít a leggyakoribbnak, mivel a költészetben a IX. törzsbéli alakok alternatívája lehetett, ha a metrika szükségessé tette.

Példaszó: اِحْمَارَّ(iḥmārra) (vörös volt/elpirult).

XI. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِحْمَارَّ iḥmārra يَحْمَارُّ yaḥmārru اِحْمِيرَار iḥmīrār مُحْمَارّ muḥmārr

XII. igetörzs

[szerkesztés]

Törzsképző eleme a második gyök megkettőzése és szétválása egy -aw- infixum körül. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.[4]

Példaszó: اِحْدَوْدَبَ(iḥdawdaba) (hajlott, konvex volt)

XII. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِحْدَوْدَبَ iḥdawdaba يَحْدَوَدِبُ yaḥdawdibu اِحْدِيدَاب iḥdīdāb مُحْدَوْدِب muḥdawdib

XIII. igetörzs

[szerkesztés]

Törzsképző eleme egy -awwa- infixum, amely a második és harmadik gyök közé kerül. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.[4]

Példaszó: اِجْلَوَّذَ(ijlawwaḏa) (galoppozott)

XIII. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِجْلَوَّذَ iǧlawwaḏa يَجْلَوِّذُ yaǧlawwiḏu اِجْلِوَّاذ iǧliwwāḏ مُجْلَوِّذ muǧlawwiḏ

XIV. igetörzs

[szerkesztés]

Törzsképző eleme egy -an- infixum, illetve a harmadik gyök magánhangzóval elválasztott megkettőzése. Az első gyöknek nincs magánhangzója, ami kötőhang megjelenését teszi szükségessé.[4]

Példaszó: اِسْحَنْكَكَ(isḥankaka) (nagyon sötét volt)

XIV. törzs
Perfektum Imperfektum Maszdar Melléknévi igenév
Aktív Passzív Aktív Passzív Aktív Passzív
اِسْحَنْكَكَ isḥankaka يَسْحَنْكِكُ yasḥankiku اِسْحِنْكَاك isḥink مُسْحَنْكِك musḥankik

XV. igetörzs

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ezek közül a legfontosabb, hogy amelyik szó perfektumi alakjának második magánhangzója i, annak imperfektumi második magánhangzója a, míg ha a második magánhangzó u, akkor ugyanaz marad a befejezetlen alakoknál is. Azokra az esetekre, ahol a befejezetlen ige második magánhangzója a, nem lehet általános szabályt alkotni a befejezetlen alakok magánhangzójára vonatkozóan.
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 Mivel ezek a szavak tulajdonságokat és állapotokat jelölnek, nincs passzív alakjuk.
  3. 3,0 3,1 Ez nem összekeverendő a befejezetlen igealakok jelentős részénél megjelenő ta- prefixummal, amelyek megfelelő esetben itt is megjelennek. Pl. tataḏakkaru (V.) = te (férfi) emlékszel; tataqābalāni (VI.) = ti ketten találkoztok egymással.
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 4,6 4,7 Ez az ejtésben kizárólag olyan esetekben jelenik meg, amikor az adott szót nem előzi meg magánhangzóra végződő szó (beleértve a mondatkezdő pozíciót is).