gerencsér

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɡɛrɛnt͡ʃeːr]

Főnév

gerencsér

1. (népies, régies) Fazekas.

Változatok

• gelencsér, gölöncsér

Etimológia

Szláv eredetű.

Ragozás

gerencsér ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	gerencsér	gerencsérek
tárgyeset	gerencsért	gerencséreket
részes eset	gerencsérnek	gerencséreknek
-val/-vel	gerencsérrel	gerencsérekkel
-ért	gerencsérért	gerencsérekért
-vá/-vé	gerencsérré	gerencsérekké
-ig	gerencsérig	gerencsérekig
-ként	gerencsérként	gerencsérekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	gerencsérben	gerencsérekben
-on/-en/-ön	gerencséren	gerencséreken
-nál/-nél	gerencsérnél	gerencséreknél
-ba/-be	gerencsérbe	gerencsérekbe
-ra/-re	gerencsérre	gerencsérekre
-hoz/-hez/-höz	gerencsérhez	gerencsérekhez
-ból/-ből	gerencsérből	gerencsérekből
-ról/-ről	gerencsérről	gerencsérekről
-tól/-től	gerencsértől	gerencsérektől

gerencsér birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	gerencsérem	gerencséreim
a te	gerencséred	gerencséreid
az ő/ön/maga az önök/maguk	gerencsére	gerencsérei
a mi	gerencsérünk	gerencséreink
a ti	gerencséretek	gerencséreitek
az ő	gerencsérük	gerencséreik