hipocentrum

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhipot͡sɛntrum]

Főnév

hipocentrum

1. (földrajz) A földrengés fészke.

Szinonimák

• fókusz

Etimológia

Nemzetközi szó, a görög (υπόκεντρον „a központ alatt”) és latin nyelvek elemeiből alkotott (műveltségszó).

Ragozás

hipocentrum ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	hipocentrum	hipocentrumok
tárgyeset	hipocentrumot	hipocentrumokat
részes eset	hipocentrumnak	hipocentrumoknak
-val/-vel	hipocentrummal	hipocentrumokkal
-ért	hipocentrumért	hipocentrumokért
-vá/-vé	hipocentrummá	hipocentrumokká
-ig	hipocentrumig	hipocentrumokig
-ként	hipocentrumként	hipocentrumokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	hipocentrumban	hipocentrumokban
-on/-en/-ön	hipocentrumon	hipocentrumokon
-nál/-nél	hipocentrumnál	hipocentrumoknál
-ba/-be	hipocentrumba	hipocentrumokba
-ra/-re	hipocentrumra	hipocentrumokra
-hoz/-hez/-höz	hipocentrumhoz	hipocentrumokhoz
-ból/-ből	hipocentrumból	hipocentrumokból
-ról/-ről	hipocentrumról	hipocentrumokról
-tól/-től	hipocentrumtól	hipocentrumoktól

hipocentrum birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	hipocentrumom	hipocentrumaim
a te	hipocentrumod	hipocentrumaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	hipocentruma	hipocentrumai
a mi	hipocentrumunk	hipocentrumaink
a ti	hipocentrumotok	hipocentrumaitok
az ő	hipocentrumuk	hipocentrumaik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)