The Oxford Dictionary defines illusion as wrong or misinterpreted perception…, deceptive impressi... more The Oxford Dictionary defines illusion as wrong or misinterpreted perception…, deceptive impression or appearance …, false idea or belief …. In what follows, I will use the term as unfounded/false perceptions, beliefs, or unfounded/false desires, hopes and will describe the main areas in which Jesus destroyed, or at least tried to destroy, the illusions of his contemporaries and thus ours.
Az alábbiakban a szinoptikus evangéliumok legproblematikusabb eseteivel foglalkozom, és arra szer... more Az alábbiakban a szinoptikus evangéliumok legproblematikusabb eseteivel foglalkozom, és arra szeretnék rámutatni, hogy a hagyományos fordítások/értelmezések gyakorlatilag mind eltévesztik az adott szöveg eredeti jelentését és/vagy üzenetét. Az előfordulásokat négy kategóriába soroltam: dogmatika, Jézus mentalitása, erkölcsiség, súlyos következmények. Ezek persze nem mindig illenek pontosan egy-egy vizsgált szövegre, de az egyszerűség kedvéért ezeket láttam helyesnek, és természetesen az is igaz, hogy sok esetet két vagy három kategóriába is be lehetne sorolnide mindez most lényegtelen, mert a döntő kérdés az, hogy mi lehet egy-egy szöveg lehető legpontosabb fordítása vagy értelmezése. (A vizsgált evangéliumi helyek közül többet is részletesen tárgyaltam korábban megjelent könyveimben, de ott mindig más-más szempontból.) Minden esetben előbb dőlt betűkkel idézem a hagyományos fordítást (konkrétan a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliáját: RÚF, 2014), majd dőlt és vastag betűkkel a sajátomat, aztán hozzáfűzöm a szükséges magyarázatokat. Dogmatika A "dogmatika" kifejezést itt nem klasszikus jelentésében használom, hanem nagyon tág értelemben, lényegében véve Jézus istenképével összefüggésben. A vizsgált példák mindegyike Márk evangéliumában szerepel.
Ahhoz, hogy konkrétan és tárgyilagosan értelmezhessük Jézusnak a vámosokhoz fűződő viszonyát, fon... more Ahhoz, hogy konkrétan és tárgyilagosan értelmezhessük Jézusnak a vámosokhoz fűződő viszonyát, fontos szem előtt tartanunk, hogy akkor és ott mit jelentett vámosnak lenni. Az evangéliumok általában a "bűnösökkel" említik együtt a vámosokat, márpedig "bűnösöknek" vagy olyan embereket neveztek, akik "erkölcstelen" életmódot folytattak (házasságtörők, tolvajok, zsiványok stb., vö. Lk 18,11), vagy olyanokat, akik "becstelen" foglalkozást űztek, azaz olyat, amely állandó ismétlődéssel tisztességtelenséghez, illetve kultikus tisztátalansághoz vezetett (pl. vámosok, adóbehajtók, szamárhajcsárok, házalók, cserzővargák), és akiktől ezért megvonták a politikai jogokat (pl. hivatalok betöltése, tanúskodás a bíróságon). A vámosok nem állami hivatalnokok voltak, hanem a fővámszedők "alvállalkozóiként" szedték be a vámot, és "saját zsebükre dolgoztak": bár létezett hivatalosan megszabott tarifa, ők elég fortélyosak voltak ahhoz, hogy rászedjék az embereket, és az előírtnál többet hajtsanak be. Ezért a közvélemény a rablókkal állította őket egy sorba, és minden tisztességes ember kerülte őket. Ráadásul a megszálló rómaiak számára szedték be a vámot, ezért nemcsak kizsákmányolóknak, hanem kollaboránsoknak, más szóval hazaárulóknak is számítottak.
Jézus és a "pogányok" Különleges magyarázatok nélkül is érthető, mondhatnánk magától értetődő, ho... more Jézus és a "pogányok" Különleges magyarázatok nélkül is érthető, mondhatnánk magától értetődő, hogy az evangéliumokban nagyon ritkán találkozunk adatokkal arra vonatkozóan, hogyan beszélt vagy viselkedett Jézus a "pogányokkal" kapcsolatban, de ezek az esetek nagyon tanulságosak. A "pogányok" kifejezésnek itt természetesen nem a történelmi kereszténységben használatos "hitetlenek" a jelentése, hanem csak annyi, hogy a "nem zsidó népek" (a görög szövegben egyszerűen "a népek"). Elvi távolságtartás Jézusnak a "pogányokra" vonatkozó elvi hozzáállását ez a mondata tartalmazza: "Isten nem küldött máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz" (Mt 15,24). Bár az adott szövegösszefüggésben problematikus e mondás alkalmazása Máté részéről, tartalmi hitelességét aláhúzza három nyelvi jellegzetesség: Isten körülírása az "isteni szenvedő igealak" (passivum divinum) által (= "küldettem", ti. Isten által), valamint az "Izrael háza" és az "elveszett juhok" kifejezés. Reálisan feltételezhetjük, hogy Jézus így gondolkodott nyilvános működésének első (vagy nagyobbik részében), csatlakozva ahhoz a széles körű prófétai várakozáshozreménységhez, amely úgy vélte-hitte, hogy "a népek" egykor "meg fognak térni" az igaz
Az közismert, hogy Jézus általánosságban rámutatott bizonyos emberi hibákra, bűnökre, de arra rit... more Az közismert, hogy Jézus általánosságban rámutatott bizonyos emberi hibákra, bűnökre, de arra ritkán gondolunk, hogy ezekkel a negatív tulajdonságokkal olykor konkrétan szembesített egyes érintetteket, azaz személyesen leleplezte őket, pedig jó néhány ilyen esettel találkozunk az evangéliumokban. E leleplező viselkedése kétféle formában jelenik meg: egyrészt közvetlenül, személyes megszólítással, amikor az illetők szemébe mondja negatív viselkedésüket, másrészt közvetve, vagy mondhatnánk úgy is, "kerülőúton", amikor látszólag csak valami általánosságról beszél, de az mégis konkrét és személyes üzenet az illetők számára (ez akkor és ott egyértelmű volt az érintettek és környezetük számára egyaránt, számunkra azonban esetleg magyarázatot igényel). Közvetlen leleplezés Mk 7,1-13 Amikor a farizeusok számon kérték Jézust, hogy tanítványai miért nem tartják be a rituális tisztasági előírásokat, konkrétan az étkezés előtt kézmosás szabályát, akkor így leplezte le képmutatásukat: "Találóan ítélt rólatok, színészekről Izajás, mert megíratott: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze távol marad tőlem«… Isten akaratát figyelmen kívül hagyjátok, és helyette emberek hagyományához ragaszkodtok."-Majd a "korbán" gyakorlatára hivatkozva még keményebben fogalmazott: "Remekül vetitek el Isten akaratát annak érdekében, hogy megőrizhessétek a ti saját hagyományotokat. Mózes ugyanis azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!« Ti viszont azt mondjátok: "Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: Korbánvagyis áldozati ajándékaz, amivel hasznodra lehetnék, akkor már nem engeditek meg, hogy az illető bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért: Így helyezitek hatályon kívül Isten szavát hagyományotok révén, amelyet ti magatok tettetek hagyománnyá.
Vitathatatlan, hogy Jézus több tekintetben, de mondhatnánk úgy is, összességében rendkívüli erköl... more Vitathatatlan, hogy Jézus több tekintetben, de mondhatnánk úgy is, összességében rendkívüli erkölcsi elveket fogalmazott meg, illetve rendkívüli erkölcsi igényeket támasztott. Ezeknek az alapos bemutatása külön kötetet tölthetne meg, itt csak vázlatosan szeretnék rámutatni azokra az "érvekre", amelyekkel Jézus egyik-másik esetben megindokolta valamilyen erkölcsi elvárásátvagy éppen a saját magatartását. (Amennyire lehetséges, a vonatkozó idézetekben aláhúzással, és azon belül vastag betűs kiemeléssel utalok az indoklás/megalapozás mozzanatára.) Isten országába jutás Jézus tulajdonképpen már első fellépésekor a lehető legátfogóbban megadta a későbbiekben konkrétan megfogalmazott erkölcsi elveinek/elvárásainak az alapját, amikor azt mondta: "Itt a kedvező idő! Elérkezett Isten országa! Tekintettel az örömüzenetre, változtassátok meg gondolkodásotokat és életeteket" (Mk 1,15)! Hiszen az általa meghirdetett "Isten országa" nem más, mint a feltétel és személyválogatás nélkül ajándékozó, illetve megbocsájtó szeretet élettere, a gondolkodás-és életátalakítás pedig ennek a szeretetnek az elsajátítására/gyakorlására irányul. "Mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanokká nem váltok, mint a kisgyerekek, semmiképp nem mentek be a Mennyek országába" (Mt 18,3; a "Mennyek" Máténál az "Isten" megfelelője).-Evangélium-kommentárjaimban kifejtett nézetem szerint a gyermeki mivolt Jézus szótárában (az esetek döntő többségében) a társadalmi kicsiséget, azaz a társadalmi ranglétra alján való elhelyezkedést jelképezi. Jézus másutt is azt mondja, hogy az Isten országába belépés feltétele a társadalmi kicsiség, itt azonban "pontosítja a dolgot": a társadalom alján elhelyezkedés nem egyszerűen adottság kérdése, vagyis az oda tartozás nem jelenti automatikusan a bejutást Isten országába, hanem ez csak akkor következik be, ha valaki "megtér", azaz tudatosan választja ezt a élethelyzetet ("olyanokká váltok"). Valaki ezt kérdezte Jézustól: "Uram, vajon csak kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?" Ő azonban ezt mondta nekik: "Vívjatok élet-halál harcot azért, hogy bemehessetek a szűk ajtón, mert mondom nektek, sokan törekszenek majd másképp bemenni, de nem fog sikerülni nekik" (Lk 13,23-24).-A "megmenekülés" az ősegyház problematikája és kifejezésmódja volt; Jézus azzal foglalkozott, "ki mehet be" vagy nem mehet be "Isten országába", ahogyan ezt itteni válasza is egyértelműen mutatja: "Kevesen vannak-e…? Ti vívjatok élet-halál harcot…!" Azaz: Ne azt találgassátok, kevesen vannak-e vagy sokan, hanem tegyétek meg azt, ami a bejutáshoz szükséges! Ez a "szükséges" pedig alkalomadtán olyan mértékű erkölcsi erőfeszítést kíván, amelynek az "élet-halál harc" (a görög szövegben az "agonizálás") a megfelelő kifejezése (más képet használva ezt fejezi ki Mk 9,45 is, ld. alább). Az "Élet" elnyerése A nagybetűs "Élet" (vagy az "örök élet") Jézus szótárában az "Isten országabeli életet" vagy "Istennek tetsző életet", az ennek megfelelő erkölcsi viselkedést, illetve az ebből következő életállapotot, életminőséget jelenti (görögül dzóé, szemben a biosz-szal)már ebben a világban, de a túlvilágra vonatkozóan is. Jézus így buzdította a "hamis sáfárról" szóló példabeszédének hallgatóit: "Szerezzetek magatoknak barátokat az igaztalan mammonnal, hogy amikor megszűnik, befogadjanak titeket az örök sátrakba" (Lk 16,9)!-Vagyis: "Ahogyan az intéző azáltal biztosította befogadását az alhaszonbérlők házába, hogy anyagilag segített rajtuk, ti is azzal biztosíthatjátok befogadásotokat az
Isten országa: közel jött?-itt van?-majd eljön? Az "Isten országa" Jézus üzenetének központi foga... more Isten országa: közel jött?-itt van?-majd eljön? Az "Isten országa" Jézus üzenetének központi fogalma, és tényleges jelentése-tartalma mellett talán az a legizgalmasabb kérdés, amelyet a címben fogalmaztam meg. Látni fogjuk, hogy az erre adható válasza rendkívül összetettde ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Jézus nem volt filozófus, és (talán furcsa, de) még teológus sem a szó szokványos értelmében, tehát ebben a témában sem adott "precíz", egyértelmű "tudományos" meghatározást; sokszínű, egymástól eltérő, egymásnak ellentmondani látszó megnyilatkozásai együttesen adják meg a választ a feltett kérdésre. Jézus tanításának egésze alapján azt kell mondanunk, hogy az "Isten országa" nem földrajzi vagy szociológiai fogalom, hanem azoknak az embereknek az összességét, illetve azt az állapotot jelenti, akikben, illetve amelyben érvényesül Isten "királyi uralma" (a héber, ill. görög kifejezés szó szerint ezt jelenti), vagyis Isten akarata, szándéka, terve, elgondolása. Magyarán: "Isten országa" a feltétel és személyválogatás nélkül ajándékozó szeretet élettere, "a szeretet világa".
A vallási nyelvnekakár a teológiában, akár a népies használatbanaligha van még egy olyan szava, a... more A vallási nyelvnekakár a teológiában, akár a népies használatbanaligha van még egy olyan szava, amely annyi félreértésnek, torzulásnak és kétes meghatározásnak lenne kitéve, mint a "hit"; ez a szó azon kifejezések közé tartozik, amelyekhez számtalan téves elképzelés kötődik, s amelyeket ezért előbb saját magukat kell "meggyógyítani", és csak azután lehet őket az emberek javára alkalmazni. A Jézus szájára adott görög piszteuein ige eredeti jelentése: rábízni magunkat valakire (ha nincs külön jelezve, hogy kire, akkor Istenre). A háttérben álló eredeti arám nyelvi gyök jelentése: szilárd, biztos, megbízható. Olyan magatartást feltételez tehát, amelynek az az alapja, hogy tudjuk: akiben vagy amiben megbízunk, az megbízható; azaz semmi köze sincs ahhoz, hogy elhiszünk valamit vagy hiszünk valamiben (valakiben), anélkül hogy megvizsgáltuk és igaznak találtuk volna. Kiélezetten fogalmazva: az arám fogalom nem azt jelenti, hogy "(el)hiszünk, mivel nem tudunk (valamit)", hanem azt, hogy "bízunk, mivel tudunk (valamit)". Persze erősen bonyolítja a dolgot, hogy kétségtelenül vannak átfedések (vagy legalábbis áthallások) a "hinni" és a "bízni" jelentéstartománya között; gondoljunk csak az ilyenekre: "erősen hiszi, hogy…, hisz valamiben, hisz valakinek", illetve "bízik/megbízik valakiben, rábízza magát valakire"-tehát adott esetben egyáltalán nem könnyű éles határvonalat húzni. Mivel azonban a hétköznapi gyakorlatban a "hisz" alapjelentése az, hogy az illető valakinek a tekintélye alapján (vagy egyéb okból) "elhisz valamit, amit nem lehet tudni, bizonyítani" (és esetleg el is kötelezi magát a mellett), ezért evangéliumfordításaimban következetesen a piszteuein ige "bízni" jelentését alkalmaztam (a hitelesnek tartható jézusi kijelentésekben). Csakhogy ezáltal szembementem az egyetemes gyakorlattal, hiszen minden fordítás minden nyelven a "hinni" megfelelő formáját alkalmazza. Az alábbiakban tehát egyszerűen szembeállítom egymással a hagyományos fordítást (Simon T. László 2014-es fordításából; dőlt betűs) és a magam fordítását (dőlt és kövér betűs), többnyire különösebb magyarázat nélkül (legfeljebb bizonyos "háttérinformációkat" nyújtva), és az Olvasóra bízom, hogy melyik kifejezést tartja kifejezőbbnek, "hitelesebbnek": a "hisz, hit", vagy a "bízik, bizalom" adott formáját, és azon belül annak melyik jelentésárnyalatát feltételezi.
Jézus viszonyulása a mózesi Törvényhez (vagy általánosítva kérdést: az ószövetségi Bibliához) ren... more Jézus viszonyulása a mózesi Törvényhez (vagy általánosítva kérdést: az ószövetségi Bibliához) rendkívül sokszínű, bár úgy is lehetne mondani, rendkívül problematikus. Ezt kortársai, elsősorban a farizeusok és az írástudók is pontosan érzékelték, és nemegyszer szemére is hányták. Jézus legalább kettős (valójában még összetettebb) alapállását két általános jellegű kijelentése foglalja össze: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem a törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem, hanem hogy teljessé tegyem" (Mt 5,17).-"A törvény és a próféták csak Jánosig voltak érvényben. Attól kezdve Isten országa hirdettetik örömüzenetként" (Lk 16,16). Jézus tehát alapvetően, vagy mondjuk így: általánosságban nem volt ellenséges a mózesi Törvénnyel szemben, amit jól szemléltet az, hogy amikor a gazdag ifjú az örök élet elnyerésének feltételéről érdeklődik tőle, akkor első lépésben gond nélkül a mózesi Tízparancsolathoz utalja: "A parancsokat
Bizonytalan, de szimpatikus: talán-részben-hiteles jézusi mondások A szinoptikus evangéliumokhoz ... more Bizonytalan, de szimpatikus: talán-részben-hiteles jézusi mondások A szinoptikus evangéliumokhoz írt kommentárjaimban igyekeztem lehetőség szerint határozottan megkülönböztetni a valóban Jézustól származónak tartható mondásokat azoktól, amelyeket csak Jézus szájába adtak az evangélisták, de nem tekinthetjük őket hiteleseknek (és ezt az írásmóddal is jeleztem: dőlt és kövér, illetve csak dőlt betűs szedés). Az alábbiakban olyan mondásokat elemzek, amelyeket nem tudtam egyértelműen besorolni az előbb említett két kategória egyikébe sem, de amelyeknek a jézusi hitelessége bizonyos értelmezési szempontok figyelembevételével mégis elképzelhető. Amikor visszakerestem a kommentárjaimban ezeket az eseteket, meglepődve tapasztaltam, hogy alig vannak ilyenek: Márk evangéliumában egyet sem találtam, Mátééban is csak hármat, Lukácséban pedig hatot (és még ezek sem egyforma súlyúak: bizonytalan, hogy Mt 15,13-at, valamint Lk 9,25-öt és 10,2-t valóban ide kell-e sorolni). Mindenesetre úgy gondolom, érdemes szemügyre venni ezeket a mondásokat, mert valóban gazdagíthatják a Jézus nézeteiről alkotott képünket.
A szinoptikus evangéliumok fordításában kb. 30, többé-kevésbé fontos vonatkozásban eltértem a tud... more A szinoptikus evangéliumok fordításában kb. 30, többé-kevésbé fontos vonatkozásban eltértem a tudományos szempontból általánosan elfogadott és alkalmazott fordítástól (a tényleges esetszám ennél nagyobb, mert egyik-másik "vonatkozás" többször is előfordul az evangéliumok szövegében, leginkább a szenvedő igealak mint Isten nevének körülírása). Ezek közül az eltérések közül egyetlen egy a saját találmányom ("önsorsrontó" életmód Lk 15,13-ban), az összes többit kiváló szaktudósok érvei alapján alkalmaztam, ezért nagyképűség nélkül állíthatom, hogy ezek fordítások jobbak, mint amik a legkülönbözőbb bibliafordításokban olvashatók. Kommentárköteteimben természetesen közlöm ezeknek a sajátos fordításoknak a részletes indoklását, ott bárki utánanézhet (https://www.bokorportal.hu/gromon/index.html), itt azonban jobbára csak röviden ezek lényegét. Az alábbiakban előbb mindig megadom (dőlt betűkkel) Simon Tamás László fordítását az általánosan elfogadottak "képviseletében" (Pannonhalmi Főapátság, 2014), azután a saját fordításomat (dőlt és kövér betűkkel), majd megérvelem azt.-Az egyszerűség kedvéért az egyes evangéliumokon belüli előfordulások sorrendjét követem. Márk 1,10 … amikor kiemelkedett a vízből, látta, hogy … leszáll rá a Lélek, mint egy galamb. Mihelyt kiemelkedett a vízből, látta, hogy … a Lélek galambként beléje száll. Nem "galamb képében", "galambhoz hasonló testi alakban", "mint egy galamb", hanem "galambként ", azaz enyhén, szelíden, békésen, mint az a galamb, amelyik az életet jelképező olajágat vitte el Noénak a vízözön után (Ter 8,11), nem pedig viharosan, vadul, pusztítóan, ahogy János prédikálta.-Lehetséges egy másik magyarázat is: A "galambként"nek megfelelő arám szó más magánhangzókkal ellátva azt jelenti, "egyenesen": Isten életereje egyenesen beléje szállt (eisz auton a görögben-nem pedig ep' auton = "leszállt rá", amire Máté és Lukács javítja Márkot).-A Pneuma Isten Lehelete, Lélegzete, "életereje".
Márk evangéliuma a legrégebbi, és sok szempontból a leghitelesebb-mégis számos ún. betoldást talá... more Márk evangéliuma a legrégebbi, és sok szempontból a leghitelesebb-mégis számos ún. betoldást találunk benne, vagyis olyan szavakat, mondatokat (vagy egész szakaszokat), amelyeket Márk (vagy esetleg egy későbbi szerkesztő) toldott be a hozzá eljutott, hitelesnek tekinthető jézusi mondásokba, de akár eseményeket leíró szövegekbe is. Persze bárki jogosan teheti föl a kérdést, hogy honnan tudhatnánk, mi tekinthető hitelesen jézusinak (vagy hiteles beszámolónak), hiszen a tényleges források nem állnak rendelkezésünkre-de hát épp ezt a "hitelesítési munkát" végeztem el lehetőségeim szerint a szinoptikus evangéliumokhoz írt kommentárjaimban, tehát az itteni érveléseim is Márkkommentáromból valók. Az alábbiakban először mindig idézek egy evangéliumi szakaszt, aláhúzással jelzem benne az általam betoldásnak, tehát nem hitelesnek minősített részt vagy részeket, majd megérvelem a minősítésemet. A Jézus ajkára adott, általam hitelesnek tartott mondatokat vastag dőlt betűkkel szedtem, a Jézustól idegen tartalmúakat pedig egyszerűen dőlt betűkkel. 2,2-12 (2) Erre sokan összegyűltek, úgyhogy nem maradt hely, még kinn az ajtó előtt sem. Hirdette nekik Isten üzenetét. (3) Ekkor emberek érkeztek, és egy bénát vittek hozzá; négyen emelték. (4) Mivel a tömeg miatt nem tudtak odajutni hozzá, a tetőt bontották meg, pontosan ott, ahol Jézus volt, és miután feltépték azt, leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. (5) Bizalmukat látva Jézus így szólt a bénához: "Gyermekem, Isten megbocsátja bűneidet." (6) Ült ott néhány írástudó is, akik ezt fontolgatták szívükben: (7) "Ki ez, hogy így mer beszélni? Istent gyalázza! Mert ki képes megbocsátani a bűnöket, ha nem egyedül Isten?" (8) Jézus a benne lévő Lélek segítségével rögtön felismerte, hogy ezeket fontolgatják magukban, ezért ezt mondta nekik: "Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben? (9) Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Isten megbocsátja bűneidet!, vagy azt mondani: Állj fel, fogd hordágyadat, és járkálj!? (10) Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön bűnök megbocsátására, így szólt a bénához: (11) Neked pedig azt mondom, állj fel, fogd hordágyadat, és tűnj el, menj haza!" (12) Az felállt, azonnal fogta hordágyát, és mindenki szeme láttára kiment… A legtöbb fordítás félreérthető módon közi Jézusnak a 4. versben a bénához intézett szavait (pl. így: "bocsánatot nyertek bűneid", "meg vannak bocsátva vétkeid"), és ez sokakban (olykor még szakemberekben is) azt a benyomást kelti, mintha Jézus "saját hatalmánál fogva" bocsátotta volna meg a béna bűneit. A pontos fordítás azonban egyértelművé teszi, hogy Jézus nem azt mondta, hogy ő bocsátja meg a béna bűneit, hanem azt, hogy Isten bocsátja meg: az eredetiben a szenvedő szerkezetű megfogalmazás, a "megbocsáttatnak bűneid" azt jelenti, hogy Isten által bocsáttatnak meg, ugyanis a szenvedő szerkezet Isten körülírása (passivum divinum). Az írástudók részéről a 7. v. első felében megfogalmazott "istengyalázási vád" háttere nem az, hogy szerintük Jézus magának tulajdonította a bűnbocsátás hatalmát, hanem hogy szerintük Jézus azt gyalázta, ami Istenben a legistenibb, vagyis hogy abszolút igazságosan jutalmaz és büntet, s ettől csak ő maga térhet el kegyelmi aktusai révén, másfelől pedig csak az "általa felhatalmazott" személyek (próféták vagy az áldozatot bemutató papok) ismerhetik fel és jelenthetik ki, hogy adott esetben megbocsátott-e vagy sem. Jézus viszont "önhatalmúlag" kijelentette, hogy Isten feltétel nélkül megbocsátja a (még csak bűnbánatot sem tanúsító) béna bűneit.
Miért jött Jézus? Küldetéstudatának tartalma A címbeli kérdés "teljes körű" megválaszolásához tul... more Miért jött Jézus? Küldetéstudatának tartalma A címbeli kérdés "teljes körű" megválaszolásához tulajdonképpen az evangéliumok összes jézusi megnyilatkozásait figyelembe kellene venni, és egy vastag könyv is kevés lenne a feldolgozásukhoz. Most csak azt a néhány nyilatkozatát nézzük meg, amelyekben Jézus a "nem azért jöttem" / "azért jöttem", illetve "az emberfia nem azért jött / azért jött" szófordulatot használja (a konkrét tartalmat mindig vastagbetűs kiemeléssel jelzem majd). Az ünnepélyes "(nem) azért jöttem" formula használata azt jelzi, hogy Jézus Isten akaratának képviselőjeként, közvetítőjeként beszél. Ennek az Isten által elküldöttségi tudatnak a megnyilatkozásával több helyen is találkozunk, például: "…ha valaki befogad engem, azt
Viszonylag gyakran előfordult, hogy különböző ügyekben valakik megpróbálták rábeszélni Jézust val... more Viszonylag gyakran előfordult, hogy különböző ügyekben valakik megpróbálták rábeszélni Jézust valamilyen konkrét viselkedésre. Jézus reagálásai lényegében egységesnek tekinthetők, nevezetesen: visszautasította a kísérleteket, nem teljesítette az elvárásokat, az esetek többségében valamilyen indoklás, tanítás kíséretében. Többnyire kivételt jelentenek azok a rábeszélési kísérletek, amely gyógyításra irányultak, ezekkel most nem foglalkozom, megtettem egy másik összeállításban. (Mivel a szóban forgó kísérleteket nehéz lenne kategorizálni, egyszerűen az egyes evangéliumok előfordulási sorrendjében ismertetem őket.) Márk 1,32-39: Első kafarnaumi fellépésekor, estefelé Jézushoz vitték a betegeket, és sok gyógyulás történt. Ő azután igen korán, még a sötét éjszakában fölkelt, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott. Péter és a vele lévők azonban utánamentek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres!" Ő azonban ezt felelte nekik: "Menjünk máshová, a szomszédos településekre, hogy ott is meghirdessem az örömüzenetet, ugyanis ezért jöttem…" Itt inkább csak Jézus válaszából derül ki, hogy mire is irányult a "Mindenki téged keres!"-ben meghúzódó rábeszélés, a párhuzamos Lukács-szöveg azonban egyértelművé teszi: "…tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük". Csakhogy Jézus nem azért jött, hogy élvezze az emberek rokonszenvét vagy a fészek melegét, de még csak azért sem, hogy pusztán (karizmatikus) gyógyításokat végezzen, hanem a Jó Hír hirdetését tartotta elsődleges feladatának, ezért nem engedett a kafarnaumiak rábeszélésének sem-jóllehet a vándorprédikátori életforma és tevékenység nemcsak "az otthon kényelmének" elvesztését jelentette, hanem a jeruzsálemi hittani hatósággal kialakuló konfliktus fokozott veszélyét is.
Jézus reagálásai kudarcokra, csalódásokra, veszteségekre Nehéz lenne egyértelműen kategorizálni, ... more Jézus reagálásai kudarcokra, csalódásokra, veszteségekre Nehéz lenne egyértelműen kategorizálni, hogy az alábbi esetek melyikében és mennyire beszélhetünk kudarcról, csalódásról vagy veszteségről, bizonyos értelemben mind a három mozzanatból van/lehet bennük valami, de így is érdemes szemügyre venni őket, mert tovább mélyítik/színesítik Jézusról alkotott képünket. Másrészt nyilvánvaló, hogy nem "helyszíni felvételekkel" van dolgunk, azaz ebben a témakörben is "ki vagyunk szolgáltatva" az evangélisták ábrázolásmódjának, de határozottan úgy tűnik, hogy-éppen sokszínűségük miatt is-végső soron nagyon reálisak ezek az ábrázolások. Márk 3,1-5: Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy ha igen, akkor vádat emeljenek ellene. Akkor így szólt a sorvadt kezű emberhez: "Állj ki középre!" És ezt mondta nekik: "Megengedett dolog-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy megölni?" Azok azonban hallgattak. Ekkor haraggal végignézett rajtuk, és mivel részvétet érzett irántuk, szomorú volt szívük megkövesedettsége miatt. Ragyogó példája ez Jézus gazdag érzelemvilágának: egyidejűleg tudott haragot és részvétet érezni ugyanazon személyek iránt (vö. Mk 1,40). Haraggal nézett ellenfeleire, mert hallgatásuk bűnös gyávaságból, látni-nem-akarásból és szellemi uralomvágyból (vö. Mt 23,4) fakadt, de ugyanakkor részvéttel is, mert maguk is áldozatai lettek teológiájuknak és az általuk védelmezett vallási rendszernek: elsorvadt, megkövesedett, érzéketlenné vált a szívük. "Ráadásul" a részvétet szomorúság járja át, ami arra utalhat, hogy Jézus részvétében haragja ellenére sincs lesajnálás. 4,37-40: … Akkor nagy szélvihar támadt, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már kezdett megtelni. Ő maga azonban a hajó leghátsó részében a fejpárnán aludt. Felkeltették őt, és azt mondták neki: "Rabbi, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?" … Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért vagytok ennyire gyávák? Hogyan van az, hogy még mindig nem bíztok Istenben?" Jézus szigorú, mondhatni indulatos számonkérését akkor érthetjük meg legjobban, ha feltételezzük, hogy nyugalma, higgadtsága nem annak titkos tudásából fakad, hogy a vihar hamarosan véget ér, s még kevésbé abból, hogy képes varázsszóval véget vetni neki, hanem Istenbe vetett bizalmából, ami szintén nem azt jelenti, hogy a vihar megszüntetését vagy a biztos megmentést remélte Istentől, hanem azt a bizonyosságot, hogy bármi történjék is, az Atya jóságos kezében vannak és maradnak: ha megmenekülnek, akkor is, ha belefulladnak a tóba, akkor is (hiszen az Atya "három nap múltán" ismét felkelti az elhunytakat, vö. Mk 8,31; ugyanígy számol majd az Olajfák-hegyén is mindkét lehetőséggel: "Atyám, ha lehetséges...", Mt 26,39). Alighanem úgy gondolta, hogy tanításai és viselkedése nyomán már meg kellene lennie a tanítványokban ennek az Istenbe vetett bizalomnak, ezért kéri számon csodálkozva, hogyan lehetnek még mindig ilyen gyávák és bizalmatlanok. 6,1-4: … a hazájába ment, tanítványai pedig követték. Amikor elérkezett a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. A sok hallgató rémülten ámuldozott, és így szóltak: "Honnan vette ez ezeket? Miféle bölcsesség az, amely megadatott ennek? És ezek az erőtettek, amelyek a keze által történnek!? Nem az ács ez itt, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon fivére? És húgai
Jézus reagálásai kritikákra "Első látásra" úgy tűnhet, hogy Jézus nagyjából azonos módon reagált ... more Jézus reagálásai kritikákra "Első látásra" úgy tűnhet, hogy Jézus nagyjából azonos módon reagált az őt ért különböző kritikákra, nevezetesen higgadt tanítással védekezve; alaposabban odafigyelve azonban kiderül, hogy bár az iménti megállapítás alapjában véve helytálló, a kép ennél sokkal színesebb. Teljesen érthető, hogy a legtöbb kritikát a farizeusoktól és az írástudóktól, vagyis a Törvény és a Hagyomány őreitől kapta Jézus, ezért ezzel a csoporttal kezdem az esetek bemutatását. Kritikák farizeusok és írástudók részéről Márk 2,3-9: Amikor Jézus közölte egy hozzá vitt bénával, hogy Isten feltétel nélkül megbocsátja a bűneit, az ott lévő írástudók azt fontolgatták magukban: "Ki ez, hogy így mer beszélni? Istent gyalázza!" Jézus a benne lévő Lélek segítségével rögtön felismerte, hogy ezeket fontolgatják magukban, ezért ezt mondta nekik: "Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Isten megbocsátja bűneidet!, vagy azt mondani: Állj fel, fogd hordágyadat, és járkálj!?" A kor teológusainak felfogása szerint Jézus azt gyalázta, ami Istenben a legistenibb, vagyis hogy Isten abszolút igazságosan jutalmaz és büntet, s ettől csak ő maga térhet el kegyelmi aktusai révén, másfelől pedig csak az "általa felhatalmazott" személyek (az áldozatot bemutató papok vagy próféták) ismerhetik fel és jelenthetik ki, hogy adott esetben megbocsátott-e, vagy sem. Az írástudók ki nem mondott, de logikusan feltételezett kritikájára Jézus kérdés formájában és higgadtan ugyan, de nagyon súlyos ellenkritikával válaszol, amit csak akkor értünk meg, ha tudatosítjuk, hogy az írástudók számára fontosabb volt "Isten igazságosságának" érvényesülése, mint a beteg meggyógyulása. Jézus válasza pedig nem egyszerűen csak ellenkritika, hanem egyúttal súlyos irónia is! Hiszen egyformán könnyű lenne kimondani a béna számára az egyik vagy a másik felszólítást, csakhogy az írástudók még ezt a semmi fáradságot nem igénylő segítséget sem akarják megadni neki, hanem azt akarják, hogy "érvényesüljön Isten igazságossága": maradjon beteg, "elnyerve bűnei méltó büntetését".
Jézus reagálásai a gyógyítási igényekre Jézus kétségtelenül végbevitt karizmatikus gyógyításokat,... more Jézus reagálásai a gyógyítási igényekre Jézus kétségtelenül végbevitt karizmatikus gyógyításokat, és azt is elismerte, hogy ezek "Isten országának" megnyilatkozásai (Lk 11,20), s az emberek gyakran fordultak is Jézushoz azzal a kéréssel, hogy gyógyítsa meg őket vagy valamelyik hozzátartozójukat. Másfelől főleg a farizeusok és az írástudók nemegyszer "csodajelet" követeltek tőle, de ő kategorikusan elvetette, hogy "csodajelekkel", Isten látványos beavatkozásával igazolja önmagát vagy küldetését: "Miért követel csodajelet ez a nemzedék? Ámen, mondom nektek: nem adatik csodajel ennek a nemzedéknek!" (Mk 8,12). Másutt: "Ez a nemzedék rossz nemzedék, mert csodajelet követel. De Isten nem fog csodajelet adni neki" (Lk 11,29). Ennél "színesebbek" Jézusnak a vele szemben támasztott gyógyítási igényekre adott válaszai, de e tekintetben is megvolt a maga nagyon határozott alapállása, nevezetesen az, hogy a gyógyítást alárendelte a tanításnak, mert alapvetően ez utóbbit tartotta küldetésének. Ezt mindjárt nyilvános működése elején világosan kimondta: Amikor Kafarnaumban az első sikeres gyógyítások után Péter jelezte neki: "Mindenki téged keres!", akkor így válaszolt: "Menjünk máshová, a szomszédos településekre, hogy ott is meghirdessem az örömüzenetet, ugyanis ezért jöttem" (Mk 1,37-38). Előzetesen fontos tudatosítanunk azt is, hogy amikor témánkat vizsgáljuk, akkor teljesen rá vagyunk utalva az evangélisták beszámolóira, tehát ha úgy tetszik, ki vagyunk szolgáltatva az ő látásmódjuknak és értékelésüknek, de mivel elég színes az általuk megrajzolt kép, mégiscsak feltételezhetjük, hogy meggyőződésük szerint hiteles hagyományt közvetítenek. Ezen alapok tisztázása után lássuk tehát Jézus különféle reagálásait!
Milyen érzelmeket váltott ki Jézus? Isten országa rajtatok áll vagy bukik! c. kötetemben már kész... more Milyen érzelmeket váltott ki Jézus? Isten országa rajtatok áll vagy bukik! c. kötetemben már készítettem két összeállítást Jézus saját érzelmi vonásairól (Jézus érzelmei, A dühös Jézus), most pedig arra gondoltam, érdemes annak is utánanézni, milyen érzelmeket váltott ki Jézus másokból. Találtam is legalább 30 említésre méltó esetet, többségüket Márk evangéliumában. Természetesen itt fokozottan érvényes, hogy "ki vagyunk szolgáltatva" az evangélisták ábrázolásmódjának, nem tudjuk ellenőrizni, mennyire hitelesek a leírásaik, ezért most "készpénznek" fogadom el azokat-tudatában annak, hogy Jézus felmagasztalására irányuló buzgalmukban sokszor szándékosan eltúlozzák a dolgot, és megfogalmazásaik olykor egyszerűen csak bevett irodalmi eszközök. Lelkesedés Jézus környezetének ez az érzelmi reagálása a kezdetektől megfigyelhető. Az alábbi első két esetben az evangélista nem nevezi néven a szóban forgó érzelmi reakciót, de a szövegösszefüggésből egyértelműen következik.
Az evangéliumokat olvasó ember számára jól ismert Jézus személyiségének kritikus oldala, hiszen k... more Az evangéliumokat olvasó ember számára jól ismert Jézus személyiségének kritikus oldala, hiszen kritikájából bőven jutott mindenkinek (ld. A kritikus Jézus-Isten országa rajtatok áll vagy bukik! kötetem, 217-220. o.), a dicséreteire viszont nemigen szokás felfigyelni, ami persze érthető, mert ennek sokkal kevesebb nyoma van-ezért összegyűjtöttem a legegyértelműbb eseteket. A józan ész használata Az általam vizsgált 10+1 dicséreti esetből négy ebbe a kategóriába tartozik.
The Oxford Dictionary defines illusion as wrong or misinterpreted perception…, deceptive impressi... more The Oxford Dictionary defines illusion as wrong or misinterpreted perception…, deceptive impression or appearance …, false idea or belief …. In what follows, I will use the term as unfounded/false perceptions, beliefs, or unfounded/false desires, hopes and will describe the main areas in which Jesus destroyed, or at least tried to destroy, the illusions of his contemporaries and thus ours.
Az alábbiakban a szinoptikus evangéliumok legproblematikusabb eseteivel foglalkozom, és arra szer... more Az alábbiakban a szinoptikus evangéliumok legproblematikusabb eseteivel foglalkozom, és arra szeretnék rámutatni, hogy a hagyományos fordítások/értelmezések gyakorlatilag mind eltévesztik az adott szöveg eredeti jelentését és/vagy üzenetét. Az előfordulásokat négy kategóriába soroltam: dogmatika, Jézus mentalitása, erkölcsiség, súlyos következmények. Ezek persze nem mindig illenek pontosan egy-egy vizsgált szövegre, de az egyszerűség kedvéért ezeket láttam helyesnek, és természetesen az is igaz, hogy sok esetet két vagy három kategóriába is be lehetne sorolnide mindez most lényegtelen, mert a döntő kérdés az, hogy mi lehet egy-egy szöveg lehető legpontosabb fordítása vagy értelmezése. (A vizsgált evangéliumi helyek közül többet is részletesen tárgyaltam korábban megjelent könyveimben, de ott mindig más-más szempontból.) Minden esetben előbb dőlt betűkkel idézem a hagyományos fordítást (konkrétan a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliáját: RÚF, 2014), majd dőlt és vastag betűkkel a sajátomat, aztán hozzáfűzöm a szükséges magyarázatokat. Dogmatika A "dogmatika" kifejezést itt nem klasszikus jelentésében használom, hanem nagyon tág értelemben, lényegében véve Jézus istenképével összefüggésben. A vizsgált példák mindegyike Márk evangéliumában szerepel.
Ahhoz, hogy konkrétan és tárgyilagosan értelmezhessük Jézusnak a vámosokhoz fűződő viszonyát, fon... more Ahhoz, hogy konkrétan és tárgyilagosan értelmezhessük Jézusnak a vámosokhoz fűződő viszonyát, fontos szem előtt tartanunk, hogy akkor és ott mit jelentett vámosnak lenni. Az evangéliumok általában a "bűnösökkel" említik együtt a vámosokat, márpedig "bűnösöknek" vagy olyan embereket neveztek, akik "erkölcstelen" életmódot folytattak (házasságtörők, tolvajok, zsiványok stb., vö. Lk 18,11), vagy olyanokat, akik "becstelen" foglalkozást űztek, azaz olyat, amely állandó ismétlődéssel tisztességtelenséghez, illetve kultikus tisztátalansághoz vezetett (pl. vámosok, adóbehajtók, szamárhajcsárok, házalók, cserzővargák), és akiktől ezért megvonták a politikai jogokat (pl. hivatalok betöltése, tanúskodás a bíróságon). A vámosok nem állami hivatalnokok voltak, hanem a fővámszedők "alvállalkozóiként" szedték be a vámot, és "saját zsebükre dolgoztak": bár létezett hivatalosan megszabott tarifa, ők elég fortélyosak voltak ahhoz, hogy rászedjék az embereket, és az előírtnál többet hajtsanak be. Ezért a közvélemény a rablókkal állította őket egy sorba, és minden tisztességes ember kerülte őket. Ráadásul a megszálló rómaiak számára szedték be a vámot, ezért nemcsak kizsákmányolóknak, hanem kollaboránsoknak, más szóval hazaárulóknak is számítottak.
Jézus és a "pogányok" Különleges magyarázatok nélkül is érthető, mondhatnánk magától értetődő, ho... more Jézus és a "pogányok" Különleges magyarázatok nélkül is érthető, mondhatnánk magától értetődő, hogy az evangéliumokban nagyon ritkán találkozunk adatokkal arra vonatkozóan, hogyan beszélt vagy viselkedett Jézus a "pogányokkal" kapcsolatban, de ezek az esetek nagyon tanulságosak. A "pogányok" kifejezésnek itt természetesen nem a történelmi kereszténységben használatos "hitetlenek" a jelentése, hanem csak annyi, hogy a "nem zsidó népek" (a görög szövegben egyszerűen "a népek"). Elvi távolságtartás Jézusnak a "pogányokra" vonatkozó elvi hozzáállását ez a mondata tartalmazza: "Isten nem küldött máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz" (Mt 15,24). Bár az adott szövegösszefüggésben problematikus e mondás alkalmazása Máté részéről, tartalmi hitelességét aláhúzza három nyelvi jellegzetesség: Isten körülírása az "isteni szenvedő igealak" (passivum divinum) által (= "küldettem", ti. Isten által), valamint az "Izrael háza" és az "elveszett juhok" kifejezés. Reálisan feltételezhetjük, hogy Jézus így gondolkodott nyilvános működésének első (vagy nagyobbik részében), csatlakozva ahhoz a széles körű prófétai várakozáshozreménységhez, amely úgy vélte-hitte, hogy "a népek" egykor "meg fognak térni" az igaz
Az közismert, hogy Jézus általánosságban rámutatott bizonyos emberi hibákra, bűnökre, de arra rit... more Az közismert, hogy Jézus általánosságban rámutatott bizonyos emberi hibákra, bűnökre, de arra ritkán gondolunk, hogy ezekkel a negatív tulajdonságokkal olykor konkrétan szembesített egyes érintetteket, azaz személyesen leleplezte őket, pedig jó néhány ilyen esettel találkozunk az evangéliumokban. E leleplező viselkedése kétféle formában jelenik meg: egyrészt közvetlenül, személyes megszólítással, amikor az illetők szemébe mondja negatív viselkedésüket, másrészt közvetve, vagy mondhatnánk úgy is, "kerülőúton", amikor látszólag csak valami általánosságról beszél, de az mégis konkrét és személyes üzenet az illetők számára (ez akkor és ott egyértelmű volt az érintettek és környezetük számára egyaránt, számunkra azonban esetleg magyarázatot igényel). Közvetlen leleplezés Mk 7,1-13 Amikor a farizeusok számon kérték Jézust, hogy tanítványai miért nem tartják be a rituális tisztasági előírásokat, konkrétan az étkezés előtt kézmosás szabályát, akkor így leplezte le képmutatásukat: "Találóan ítélt rólatok, színészekről Izajás, mert megíratott: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze távol marad tőlem«… Isten akaratát figyelmen kívül hagyjátok, és helyette emberek hagyományához ragaszkodtok."-Majd a "korbán" gyakorlatára hivatkozva még keményebben fogalmazott: "Remekül vetitek el Isten akaratát annak érdekében, hogy megőrizhessétek a ti saját hagyományotokat. Mózes ugyanis azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!« Ti viszont azt mondjátok: "Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: Korbánvagyis áldozati ajándékaz, amivel hasznodra lehetnék, akkor már nem engeditek meg, hogy az illető bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért: Így helyezitek hatályon kívül Isten szavát hagyományotok révén, amelyet ti magatok tettetek hagyománnyá.
Vitathatatlan, hogy Jézus több tekintetben, de mondhatnánk úgy is, összességében rendkívüli erköl... more Vitathatatlan, hogy Jézus több tekintetben, de mondhatnánk úgy is, összességében rendkívüli erkölcsi elveket fogalmazott meg, illetve rendkívüli erkölcsi igényeket támasztott. Ezeknek az alapos bemutatása külön kötetet tölthetne meg, itt csak vázlatosan szeretnék rámutatni azokra az "érvekre", amelyekkel Jézus egyik-másik esetben megindokolta valamilyen erkölcsi elvárásátvagy éppen a saját magatartását. (Amennyire lehetséges, a vonatkozó idézetekben aláhúzással, és azon belül vastag betűs kiemeléssel utalok az indoklás/megalapozás mozzanatára.) Isten országába jutás Jézus tulajdonképpen már első fellépésekor a lehető legátfogóbban megadta a későbbiekben konkrétan megfogalmazott erkölcsi elveinek/elvárásainak az alapját, amikor azt mondta: "Itt a kedvező idő! Elérkezett Isten országa! Tekintettel az örömüzenetre, változtassátok meg gondolkodásotokat és életeteket" (Mk 1,15)! Hiszen az általa meghirdetett "Isten országa" nem más, mint a feltétel és személyválogatás nélkül ajándékozó, illetve megbocsájtó szeretet élettere, a gondolkodás-és életátalakítás pedig ennek a szeretetnek az elsajátítására/gyakorlására irányul. "Mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanokká nem váltok, mint a kisgyerekek, semmiképp nem mentek be a Mennyek országába" (Mt 18,3; a "Mennyek" Máténál az "Isten" megfelelője).-Evangélium-kommentárjaimban kifejtett nézetem szerint a gyermeki mivolt Jézus szótárában (az esetek döntő többségében) a társadalmi kicsiséget, azaz a társadalmi ranglétra alján való elhelyezkedést jelképezi. Jézus másutt is azt mondja, hogy az Isten országába belépés feltétele a társadalmi kicsiség, itt azonban "pontosítja a dolgot": a társadalom alján elhelyezkedés nem egyszerűen adottság kérdése, vagyis az oda tartozás nem jelenti automatikusan a bejutást Isten országába, hanem ez csak akkor következik be, ha valaki "megtér", azaz tudatosan választja ezt a élethelyzetet ("olyanokká váltok"). Valaki ezt kérdezte Jézustól: "Uram, vajon csak kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?" Ő azonban ezt mondta nekik: "Vívjatok élet-halál harcot azért, hogy bemehessetek a szűk ajtón, mert mondom nektek, sokan törekszenek majd másképp bemenni, de nem fog sikerülni nekik" (Lk 13,23-24).-A "megmenekülés" az ősegyház problematikája és kifejezésmódja volt; Jézus azzal foglalkozott, "ki mehet be" vagy nem mehet be "Isten országába", ahogyan ezt itteni válasza is egyértelműen mutatja: "Kevesen vannak-e…? Ti vívjatok élet-halál harcot…!" Azaz: Ne azt találgassátok, kevesen vannak-e vagy sokan, hanem tegyétek meg azt, ami a bejutáshoz szükséges! Ez a "szükséges" pedig alkalomadtán olyan mértékű erkölcsi erőfeszítést kíván, amelynek az "élet-halál harc" (a görög szövegben az "agonizálás") a megfelelő kifejezése (más képet használva ezt fejezi ki Mk 9,45 is, ld. alább). Az "Élet" elnyerése A nagybetűs "Élet" (vagy az "örök élet") Jézus szótárában az "Isten országabeli életet" vagy "Istennek tetsző életet", az ennek megfelelő erkölcsi viselkedést, illetve az ebből következő életállapotot, életminőséget jelenti (görögül dzóé, szemben a biosz-szal)már ebben a világban, de a túlvilágra vonatkozóan is. Jézus így buzdította a "hamis sáfárról" szóló példabeszédének hallgatóit: "Szerezzetek magatoknak barátokat az igaztalan mammonnal, hogy amikor megszűnik, befogadjanak titeket az örök sátrakba" (Lk 16,9)!-Vagyis: "Ahogyan az intéző azáltal biztosította befogadását az alhaszonbérlők házába, hogy anyagilag segített rajtuk, ti is azzal biztosíthatjátok befogadásotokat az
Isten országa: közel jött?-itt van?-majd eljön? Az "Isten országa" Jézus üzenetének központi foga... more Isten országa: közel jött?-itt van?-majd eljön? Az "Isten országa" Jézus üzenetének központi fogalma, és tényleges jelentése-tartalma mellett talán az a legizgalmasabb kérdés, amelyet a címben fogalmaztam meg. Látni fogjuk, hogy az erre adható válasza rendkívül összetettde ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Jézus nem volt filozófus, és (talán furcsa, de) még teológus sem a szó szokványos értelmében, tehát ebben a témában sem adott "precíz", egyértelmű "tudományos" meghatározást; sokszínű, egymástól eltérő, egymásnak ellentmondani látszó megnyilatkozásai együttesen adják meg a választ a feltett kérdésre. Jézus tanításának egésze alapján azt kell mondanunk, hogy az "Isten országa" nem földrajzi vagy szociológiai fogalom, hanem azoknak az embereknek az összességét, illetve azt az állapotot jelenti, akikben, illetve amelyben érvényesül Isten "királyi uralma" (a héber, ill. görög kifejezés szó szerint ezt jelenti), vagyis Isten akarata, szándéka, terve, elgondolása. Magyarán: "Isten országa" a feltétel és személyválogatás nélkül ajándékozó szeretet élettere, "a szeretet világa".
A vallási nyelvnekakár a teológiában, akár a népies használatbanaligha van még egy olyan szava, a... more A vallási nyelvnekakár a teológiában, akár a népies használatbanaligha van még egy olyan szava, amely annyi félreértésnek, torzulásnak és kétes meghatározásnak lenne kitéve, mint a "hit"; ez a szó azon kifejezések közé tartozik, amelyekhez számtalan téves elképzelés kötődik, s amelyeket ezért előbb saját magukat kell "meggyógyítani", és csak azután lehet őket az emberek javára alkalmazni. A Jézus szájára adott görög piszteuein ige eredeti jelentése: rábízni magunkat valakire (ha nincs külön jelezve, hogy kire, akkor Istenre). A háttérben álló eredeti arám nyelvi gyök jelentése: szilárd, biztos, megbízható. Olyan magatartást feltételez tehát, amelynek az az alapja, hogy tudjuk: akiben vagy amiben megbízunk, az megbízható; azaz semmi köze sincs ahhoz, hogy elhiszünk valamit vagy hiszünk valamiben (valakiben), anélkül hogy megvizsgáltuk és igaznak találtuk volna. Kiélezetten fogalmazva: az arám fogalom nem azt jelenti, hogy "(el)hiszünk, mivel nem tudunk (valamit)", hanem azt, hogy "bízunk, mivel tudunk (valamit)". Persze erősen bonyolítja a dolgot, hogy kétségtelenül vannak átfedések (vagy legalábbis áthallások) a "hinni" és a "bízni" jelentéstartománya között; gondoljunk csak az ilyenekre: "erősen hiszi, hogy…, hisz valamiben, hisz valakinek", illetve "bízik/megbízik valakiben, rábízza magát valakire"-tehát adott esetben egyáltalán nem könnyű éles határvonalat húzni. Mivel azonban a hétköznapi gyakorlatban a "hisz" alapjelentése az, hogy az illető valakinek a tekintélye alapján (vagy egyéb okból) "elhisz valamit, amit nem lehet tudni, bizonyítani" (és esetleg el is kötelezi magát a mellett), ezért evangéliumfordításaimban következetesen a piszteuein ige "bízni" jelentését alkalmaztam (a hitelesnek tartható jézusi kijelentésekben). Csakhogy ezáltal szembementem az egyetemes gyakorlattal, hiszen minden fordítás minden nyelven a "hinni" megfelelő formáját alkalmazza. Az alábbiakban tehát egyszerűen szembeállítom egymással a hagyományos fordítást (Simon T. László 2014-es fordításából; dőlt betűs) és a magam fordítását (dőlt és kövér betűs), többnyire különösebb magyarázat nélkül (legfeljebb bizonyos "háttérinformációkat" nyújtva), és az Olvasóra bízom, hogy melyik kifejezést tartja kifejezőbbnek, "hitelesebbnek": a "hisz, hit", vagy a "bízik, bizalom" adott formáját, és azon belül annak melyik jelentésárnyalatát feltételezi.
Jézus viszonyulása a mózesi Törvényhez (vagy általánosítva kérdést: az ószövetségi Bibliához) ren... more Jézus viszonyulása a mózesi Törvényhez (vagy általánosítva kérdést: az ószövetségi Bibliához) rendkívül sokszínű, bár úgy is lehetne mondani, rendkívül problematikus. Ezt kortársai, elsősorban a farizeusok és az írástudók is pontosan érzékelték, és nemegyszer szemére is hányták. Jézus legalább kettős (valójában még összetettebb) alapállását két általános jellegű kijelentése foglalja össze: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem a törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy hatályon kívül helyezzem, hanem hogy teljessé tegyem" (Mt 5,17).-"A törvény és a próféták csak Jánosig voltak érvényben. Attól kezdve Isten országa hirdettetik örömüzenetként" (Lk 16,16). Jézus tehát alapvetően, vagy mondjuk így: általánosságban nem volt ellenséges a mózesi Törvénnyel szemben, amit jól szemléltet az, hogy amikor a gazdag ifjú az örök élet elnyerésének feltételéről érdeklődik tőle, akkor első lépésben gond nélkül a mózesi Tízparancsolathoz utalja: "A parancsokat
Bizonytalan, de szimpatikus: talán-részben-hiteles jézusi mondások A szinoptikus evangéliumokhoz ... more Bizonytalan, de szimpatikus: talán-részben-hiteles jézusi mondások A szinoptikus evangéliumokhoz írt kommentárjaimban igyekeztem lehetőség szerint határozottan megkülönböztetni a valóban Jézustól származónak tartható mondásokat azoktól, amelyeket csak Jézus szájába adtak az evangélisták, de nem tekinthetjük őket hiteleseknek (és ezt az írásmóddal is jeleztem: dőlt és kövér, illetve csak dőlt betűs szedés). Az alábbiakban olyan mondásokat elemzek, amelyeket nem tudtam egyértelműen besorolni az előbb említett két kategória egyikébe sem, de amelyeknek a jézusi hitelessége bizonyos értelmezési szempontok figyelembevételével mégis elképzelhető. Amikor visszakerestem a kommentárjaimban ezeket az eseteket, meglepődve tapasztaltam, hogy alig vannak ilyenek: Márk evangéliumában egyet sem találtam, Mátééban is csak hármat, Lukácséban pedig hatot (és még ezek sem egyforma súlyúak: bizonytalan, hogy Mt 15,13-at, valamint Lk 9,25-öt és 10,2-t valóban ide kell-e sorolni). Mindenesetre úgy gondolom, érdemes szemügyre venni ezeket a mondásokat, mert valóban gazdagíthatják a Jézus nézeteiről alkotott képünket.
A szinoptikus evangéliumok fordításában kb. 30, többé-kevésbé fontos vonatkozásban eltértem a tud... more A szinoptikus evangéliumok fordításában kb. 30, többé-kevésbé fontos vonatkozásban eltértem a tudományos szempontból általánosan elfogadott és alkalmazott fordítástól (a tényleges esetszám ennél nagyobb, mert egyik-másik "vonatkozás" többször is előfordul az evangéliumok szövegében, leginkább a szenvedő igealak mint Isten nevének körülírása). Ezek közül az eltérések közül egyetlen egy a saját találmányom ("önsorsrontó" életmód Lk 15,13-ban), az összes többit kiváló szaktudósok érvei alapján alkalmaztam, ezért nagyképűség nélkül állíthatom, hogy ezek fordítások jobbak, mint amik a legkülönbözőbb bibliafordításokban olvashatók. Kommentárköteteimben természetesen közlöm ezeknek a sajátos fordításoknak a részletes indoklását, ott bárki utánanézhet (https://www.bokorportal.hu/gromon/index.html), itt azonban jobbára csak röviden ezek lényegét. Az alábbiakban előbb mindig megadom (dőlt betűkkel) Simon Tamás László fordítását az általánosan elfogadottak "képviseletében" (Pannonhalmi Főapátság, 2014), azután a saját fordításomat (dőlt és kövér betűkkel), majd megérvelem azt.-Az egyszerűség kedvéért az egyes evangéliumokon belüli előfordulások sorrendjét követem. Márk 1,10 … amikor kiemelkedett a vízből, látta, hogy … leszáll rá a Lélek, mint egy galamb. Mihelyt kiemelkedett a vízből, látta, hogy … a Lélek galambként beléje száll. Nem "galamb képében", "galambhoz hasonló testi alakban", "mint egy galamb", hanem "galambként ", azaz enyhén, szelíden, békésen, mint az a galamb, amelyik az életet jelképező olajágat vitte el Noénak a vízözön után (Ter 8,11), nem pedig viharosan, vadul, pusztítóan, ahogy János prédikálta.-Lehetséges egy másik magyarázat is: A "galambként"nek megfelelő arám szó más magánhangzókkal ellátva azt jelenti, "egyenesen": Isten életereje egyenesen beléje szállt (eisz auton a görögben-nem pedig ep' auton = "leszállt rá", amire Máté és Lukács javítja Márkot).-A Pneuma Isten Lehelete, Lélegzete, "életereje".
Márk evangéliuma a legrégebbi, és sok szempontból a leghitelesebb-mégis számos ún. betoldást talá... more Márk evangéliuma a legrégebbi, és sok szempontból a leghitelesebb-mégis számos ún. betoldást találunk benne, vagyis olyan szavakat, mondatokat (vagy egész szakaszokat), amelyeket Márk (vagy esetleg egy későbbi szerkesztő) toldott be a hozzá eljutott, hitelesnek tekinthető jézusi mondásokba, de akár eseményeket leíró szövegekbe is. Persze bárki jogosan teheti föl a kérdést, hogy honnan tudhatnánk, mi tekinthető hitelesen jézusinak (vagy hiteles beszámolónak), hiszen a tényleges források nem állnak rendelkezésünkre-de hát épp ezt a "hitelesítési munkát" végeztem el lehetőségeim szerint a szinoptikus evangéliumokhoz írt kommentárjaimban, tehát az itteni érveléseim is Márkkommentáromból valók. Az alábbiakban először mindig idézek egy evangéliumi szakaszt, aláhúzással jelzem benne az általam betoldásnak, tehát nem hitelesnek minősített részt vagy részeket, majd megérvelem a minősítésemet. A Jézus ajkára adott, általam hitelesnek tartott mondatokat vastag dőlt betűkkel szedtem, a Jézustól idegen tartalmúakat pedig egyszerűen dőlt betűkkel. 2,2-12 (2) Erre sokan összegyűltek, úgyhogy nem maradt hely, még kinn az ajtó előtt sem. Hirdette nekik Isten üzenetét. (3) Ekkor emberek érkeztek, és egy bénát vittek hozzá; négyen emelték. (4) Mivel a tömeg miatt nem tudtak odajutni hozzá, a tetőt bontották meg, pontosan ott, ahol Jézus volt, és miután feltépték azt, leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. (5) Bizalmukat látva Jézus így szólt a bénához: "Gyermekem, Isten megbocsátja bűneidet." (6) Ült ott néhány írástudó is, akik ezt fontolgatták szívükben: (7) "Ki ez, hogy így mer beszélni? Istent gyalázza! Mert ki képes megbocsátani a bűnöket, ha nem egyedül Isten?" (8) Jézus a benne lévő Lélek segítségével rögtön felismerte, hogy ezeket fontolgatják magukban, ezért ezt mondta nekik: "Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben? (9) Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Isten megbocsátja bűneidet!, vagy azt mondani: Állj fel, fogd hordágyadat, és járkálj!? (10) Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön bűnök megbocsátására, így szólt a bénához: (11) Neked pedig azt mondom, állj fel, fogd hordágyadat, és tűnj el, menj haza!" (12) Az felállt, azonnal fogta hordágyát, és mindenki szeme láttára kiment… A legtöbb fordítás félreérthető módon közi Jézusnak a 4. versben a bénához intézett szavait (pl. így: "bocsánatot nyertek bűneid", "meg vannak bocsátva vétkeid"), és ez sokakban (olykor még szakemberekben is) azt a benyomást kelti, mintha Jézus "saját hatalmánál fogva" bocsátotta volna meg a béna bűneit. A pontos fordítás azonban egyértelművé teszi, hogy Jézus nem azt mondta, hogy ő bocsátja meg a béna bűneit, hanem azt, hogy Isten bocsátja meg: az eredetiben a szenvedő szerkezetű megfogalmazás, a "megbocsáttatnak bűneid" azt jelenti, hogy Isten által bocsáttatnak meg, ugyanis a szenvedő szerkezet Isten körülírása (passivum divinum). Az írástudók részéről a 7. v. első felében megfogalmazott "istengyalázási vád" háttere nem az, hogy szerintük Jézus magának tulajdonította a bűnbocsátás hatalmát, hanem hogy szerintük Jézus azt gyalázta, ami Istenben a legistenibb, vagyis hogy abszolút igazságosan jutalmaz és büntet, s ettől csak ő maga térhet el kegyelmi aktusai révén, másfelől pedig csak az "általa felhatalmazott" személyek (próféták vagy az áldozatot bemutató papok) ismerhetik fel és jelenthetik ki, hogy adott esetben megbocsátott-e vagy sem. Jézus viszont "önhatalmúlag" kijelentette, hogy Isten feltétel nélkül megbocsátja a (még csak bűnbánatot sem tanúsító) béna bűneit.
Miért jött Jézus? Küldetéstudatának tartalma A címbeli kérdés "teljes körű" megválaszolásához tul... more Miért jött Jézus? Küldetéstudatának tartalma A címbeli kérdés "teljes körű" megválaszolásához tulajdonképpen az evangéliumok összes jézusi megnyilatkozásait figyelembe kellene venni, és egy vastag könyv is kevés lenne a feldolgozásukhoz. Most csak azt a néhány nyilatkozatát nézzük meg, amelyekben Jézus a "nem azért jöttem" / "azért jöttem", illetve "az emberfia nem azért jött / azért jött" szófordulatot használja (a konkrét tartalmat mindig vastagbetűs kiemeléssel jelzem majd). Az ünnepélyes "(nem) azért jöttem" formula használata azt jelzi, hogy Jézus Isten akaratának képviselőjeként, közvetítőjeként beszél. Ennek az Isten által elküldöttségi tudatnak a megnyilatkozásával több helyen is találkozunk, például: "…ha valaki befogad engem, azt
Viszonylag gyakran előfordult, hogy különböző ügyekben valakik megpróbálták rábeszélni Jézust val... more Viszonylag gyakran előfordult, hogy különböző ügyekben valakik megpróbálták rábeszélni Jézust valamilyen konkrét viselkedésre. Jézus reagálásai lényegében egységesnek tekinthetők, nevezetesen: visszautasította a kísérleteket, nem teljesítette az elvárásokat, az esetek többségében valamilyen indoklás, tanítás kíséretében. Többnyire kivételt jelentenek azok a rábeszélési kísérletek, amely gyógyításra irányultak, ezekkel most nem foglalkozom, megtettem egy másik összeállításban. (Mivel a szóban forgó kísérleteket nehéz lenne kategorizálni, egyszerűen az egyes evangéliumok előfordulási sorrendjében ismertetem őket.) Márk 1,32-39: Első kafarnaumi fellépésekor, estefelé Jézushoz vitték a betegeket, és sok gyógyulás történt. Ő azután igen korán, még a sötét éjszakában fölkelt, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott. Péter és a vele lévők azonban utánamentek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres!" Ő azonban ezt felelte nekik: "Menjünk máshová, a szomszédos településekre, hogy ott is meghirdessem az örömüzenetet, ugyanis ezért jöttem…" Itt inkább csak Jézus válaszából derül ki, hogy mire is irányult a "Mindenki téged keres!"-ben meghúzódó rábeszélés, a párhuzamos Lukács-szöveg azonban egyértelművé teszi: "…tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük". Csakhogy Jézus nem azért jött, hogy élvezze az emberek rokonszenvét vagy a fészek melegét, de még csak azért sem, hogy pusztán (karizmatikus) gyógyításokat végezzen, hanem a Jó Hír hirdetését tartotta elsődleges feladatának, ezért nem engedett a kafarnaumiak rábeszélésének sem-jóllehet a vándorprédikátori életforma és tevékenység nemcsak "az otthon kényelmének" elvesztését jelentette, hanem a jeruzsálemi hittani hatósággal kialakuló konfliktus fokozott veszélyét is.
Jézus reagálásai kudarcokra, csalódásokra, veszteségekre Nehéz lenne egyértelműen kategorizálni, ... more Jézus reagálásai kudarcokra, csalódásokra, veszteségekre Nehéz lenne egyértelműen kategorizálni, hogy az alábbi esetek melyikében és mennyire beszélhetünk kudarcról, csalódásról vagy veszteségről, bizonyos értelemben mind a három mozzanatból van/lehet bennük valami, de így is érdemes szemügyre venni őket, mert tovább mélyítik/színesítik Jézusról alkotott képünket. Másrészt nyilvánvaló, hogy nem "helyszíni felvételekkel" van dolgunk, azaz ebben a témakörben is "ki vagyunk szolgáltatva" az evangélisták ábrázolásmódjának, de határozottan úgy tűnik, hogy-éppen sokszínűségük miatt is-végső soron nagyon reálisak ezek az ábrázolások. Márk 3,1-5: Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy ha igen, akkor vádat emeljenek ellene. Akkor így szólt a sorvadt kezű emberhez: "Állj ki középre!" És ezt mondta nekik: "Megengedett dolog-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy megölni?" Azok azonban hallgattak. Ekkor haraggal végignézett rajtuk, és mivel részvétet érzett irántuk, szomorú volt szívük megkövesedettsége miatt. Ragyogó példája ez Jézus gazdag érzelemvilágának: egyidejűleg tudott haragot és részvétet érezni ugyanazon személyek iránt (vö. Mk 1,40). Haraggal nézett ellenfeleire, mert hallgatásuk bűnös gyávaságból, látni-nem-akarásból és szellemi uralomvágyból (vö. Mt 23,4) fakadt, de ugyanakkor részvéttel is, mert maguk is áldozatai lettek teológiájuknak és az általuk védelmezett vallási rendszernek: elsorvadt, megkövesedett, érzéketlenné vált a szívük. "Ráadásul" a részvétet szomorúság járja át, ami arra utalhat, hogy Jézus részvétében haragja ellenére sincs lesajnálás. 4,37-40: … Akkor nagy szélvihar támadt, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már kezdett megtelni. Ő maga azonban a hajó leghátsó részében a fejpárnán aludt. Felkeltették őt, és azt mondták neki: "Rabbi, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?" … Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért vagytok ennyire gyávák? Hogyan van az, hogy még mindig nem bíztok Istenben?" Jézus szigorú, mondhatni indulatos számonkérését akkor érthetjük meg legjobban, ha feltételezzük, hogy nyugalma, higgadtsága nem annak titkos tudásából fakad, hogy a vihar hamarosan véget ér, s még kevésbé abból, hogy képes varázsszóval véget vetni neki, hanem Istenbe vetett bizalmából, ami szintén nem azt jelenti, hogy a vihar megszüntetését vagy a biztos megmentést remélte Istentől, hanem azt a bizonyosságot, hogy bármi történjék is, az Atya jóságos kezében vannak és maradnak: ha megmenekülnek, akkor is, ha belefulladnak a tóba, akkor is (hiszen az Atya "három nap múltán" ismét felkelti az elhunytakat, vö. Mk 8,31; ugyanígy számol majd az Olajfák-hegyén is mindkét lehetőséggel: "Atyám, ha lehetséges...", Mt 26,39). Alighanem úgy gondolta, hogy tanításai és viselkedése nyomán már meg kellene lennie a tanítványokban ennek az Istenbe vetett bizalomnak, ezért kéri számon csodálkozva, hogyan lehetnek még mindig ilyen gyávák és bizalmatlanok. 6,1-4: … a hazájába ment, tanítványai pedig követték. Amikor elérkezett a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. A sok hallgató rémülten ámuldozott, és így szóltak: "Honnan vette ez ezeket? Miféle bölcsesség az, amely megadatott ennek? És ezek az erőtettek, amelyek a keze által történnek!? Nem az ács ez itt, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon fivére? És húgai
Jézus reagálásai kritikákra "Első látásra" úgy tűnhet, hogy Jézus nagyjából azonos módon reagált ... more Jézus reagálásai kritikákra "Első látásra" úgy tűnhet, hogy Jézus nagyjából azonos módon reagált az őt ért különböző kritikákra, nevezetesen higgadt tanítással védekezve; alaposabban odafigyelve azonban kiderül, hogy bár az iménti megállapítás alapjában véve helytálló, a kép ennél sokkal színesebb. Teljesen érthető, hogy a legtöbb kritikát a farizeusoktól és az írástudóktól, vagyis a Törvény és a Hagyomány őreitől kapta Jézus, ezért ezzel a csoporttal kezdem az esetek bemutatását. Kritikák farizeusok és írástudók részéről Márk 2,3-9: Amikor Jézus közölte egy hozzá vitt bénával, hogy Isten feltétel nélkül megbocsátja a bűneit, az ott lévő írástudók azt fontolgatták magukban: "Ki ez, hogy így mer beszélni? Istent gyalázza!" Jézus a benne lévő Lélek segítségével rögtön felismerte, hogy ezeket fontolgatják magukban, ezért ezt mondta nekik: "Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Isten megbocsátja bűneidet!, vagy azt mondani: Állj fel, fogd hordágyadat, és járkálj!?" A kor teológusainak felfogása szerint Jézus azt gyalázta, ami Istenben a legistenibb, vagyis hogy Isten abszolút igazságosan jutalmaz és büntet, s ettől csak ő maga térhet el kegyelmi aktusai révén, másfelől pedig csak az "általa felhatalmazott" személyek (az áldozatot bemutató papok vagy próféták) ismerhetik fel és jelenthetik ki, hogy adott esetben megbocsátott-e, vagy sem. Az írástudók ki nem mondott, de logikusan feltételezett kritikájára Jézus kérdés formájában és higgadtan ugyan, de nagyon súlyos ellenkritikával válaszol, amit csak akkor értünk meg, ha tudatosítjuk, hogy az írástudók számára fontosabb volt "Isten igazságosságának" érvényesülése, mint a beteg meggyógyulása. Jézus válasza pedig nem egyszerűen csak ellenkritika, hanem egyúttal súlyos irónia is! Hiszen egyformán könnyű lenne kimondani a béna számára az egyik vagy a másik felszólítást, csakhogy az írástudók még ezt a semmi fáradságot nem igénylő segítséget sem akarják megadni neki, hanem azt akarják, hogy "érvényesüljön Isten igazságossága": maradjon beteg, "elnyerve bűnei méltó büntetését".
Jézus reagálásai a gyógyítási igényekre Jézus kétségtelenül végbevitt karizmatikus gyógyításokat,... more Jézus reagálásai a gyógyítási igényekre Jézus kétségtelenül végbevitt karizmatikus gyógyításokat, és azt is elismerte, hogy ezek "Isten országának" megnyilatkozásai (Lk 11,20), s az emberek gyakran fordultak is Jézushoz azzal a kéréssel, hogy gyógyítsa meg őket vagy valamelyik hozzátartozójukat. Másfelől főleg a farizeusok és az írástudók nemegyszer "csodajelet" követeltek tőle, de ő kategorikusan elvetette, hogy "csodajelekkel", Isten látványos beavatkozásával igazolja önmagát vagy küldetését: "Miért követel csodajelet ez a nemzedék? Ámen, mondom nektek: nem adatik csodajel ennek a nemzedéknek!" (Mk 8,12). Másutt: "Ez a nemzedék rossz nemzedék, mert csodajelet követel. De Isten nem fog csodajelet adni neki" (Lk 11,29). Ennél "színesebbek" Jézusnak a vele szemben támasztott gyógyítási igényekre adott válaszai, de e tekintetben is megvolt a maga nagyon határozott alapállása, nevezetesen az, hogy a gyógyítást alárendelte a tanításnak, mert alapvetően ez utóbbit tartotta küldetésének. Ezt mindjárt nyilvános működése elején világosan kimondta: Amikor Kafarnaumban az első sikeres gyógyítások után Péter jelezte neki: "Mindenki téged keres!", akkor így válaszolt: "Menjünk máshová, a szomszédos településekre, hogy ott is meghirdessem az örömüzenetet, ugyanis ezért jöttem" (Mk 1,37-38). Előzetesen fontos tudatosítanunk azt is, hogy amikor témánkat vizsgáljuk, akkor teljesen rá vagyunk utalva az evangélisták beszámolóira, tehát ha úgy tetszik, ki vagyunk szolgáltatva az ő látásmódjuknak és értékelésüknek, de mivel elég színes az általuk megrajzolt kép, mégiscsak feltételezhetjük, hogy meggyőződésük szerint hiteles hagyományt közvetítenek. Ezen alapok tisztázása után lássuk tehát Jézus különféle reagálásait!
Milyen érzelmeket váltott ki Jézus? Isten országa rajtatok áll vagy bukik! c. kötetemben már kész... more Milyen érzelmeket váltott ki Jézus? Isten országa rajtatok áll vagy bukik! c. kötetemben már készítettem két összeállítást Jézus saját érzelmi vonásairól (Jézus érzelmei, A dühös Jézus), most pedig arra gondoltam, érdemes annak is utánanézni, milyen érzelmeket váltott ki Jézus másokból. Találtam is legalább 30 említésre méltó esetet, többségüket Márk evangéliumában. Természetesen itt fokozottan érvényes, hogy "ki vagyunk szolgáltatva" az evangélisták ábrázolásmódjának, nem tudjuk ellenőrizni, mennyire hitelesek a leírásaik, ezért most "készpénznek" fogadom el azokat-tudatában annak, hogy Jézus felmagasztalására irányuló buzgalmukban sokszor szándékosan eltúlozzák a dolgot, és megfogalmazásaik olykor egyszerűen csak bevett irodalmi eszközök. Lelkesedés Jézus környezetének ez az érzelmi reagálása a kezdetektől megfigyelhető. Az alábbi első két esetben az evangélista nem nevezi néven a szóban forgó érzelmi reakciót, de a szövegösszefüggésből egyértelműen következik.
Az evangéliumokat olvasó ember számára jól ismert Jézus személyiségének kritikus oldala, hiszen k... more Az evangéliumokat olvasó ember számára jól ismert Jézus személyiségének kritikus oldala, hiszen kritikájából bőven jutott mindenkinek (ld. A kritikus Jézus-Isten országa rajtatok áll vagy bukik! kötetem, 217-220. o.), a dicséreteire viszont nemigen szokás felfigyelni, ami persze érthető, mert ennek sokkal kevesebb nyoma van-ezért összegyűjtöttem a legegyértelműbb eseteket. A józan ész használata Az általam vizsgált 10+1 dicséreti esetből négy ebbe a kategóriába tartozik.
G r o m o n A n d r á s: A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMÁBAN. Részletek fényében a lényeg. ELPÍDIA KIADÓ, D... more G r o m o n A n d r á s: A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMÁBAN. Részletek fényében a lényeg. ELPÍDIA KIADÓ, DUNAKESZI, 2023
A vallásoskodó ember és a világ kezében mindig a kereszt volt az utolsó fegyver az igazság ellen,... more A vallásoskodó ember és a világ kezében mindig a kereszt volt az utolsó fegyver az igazság ellen, ha már nem tudták elviselni az igazság leleplező világosságát... A szenteket mindig úgy ítélték el, hogy közben arról győzködték a közvéleményt, most egy csalót tesznek ártalmatlanná, nehogy az egész népet megrontsa. Az igazságot mindig szektásnak és eretneknek bélyegezve feszítik keresztre.
Végezetül megköszönöm mindazok szellemi, lelki, anyagi segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy... more Végezetül megköszönöm mindazok szellemi, lelki, anyagi segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a könyv elkészülhessen.
Uploads
Papers by András Gromon
(technikai útmutató a képernyő fölső felének legelejére görgetve található)