STUDIA UNIVERSITATIS BABEŞ-BOLYAI, THEOLOGIA CATHOLICA LATINA, XLIX, 1, 2004, 2004
Az Európa-fogalom mint eszme viszonylag új keletű, a 17. században alakult ki, szerkezetét a lati... more Az Európa-fogalom mint eszme viszonylag új keletű, a 17. században alakult ki, szerkezetét a latin kereszténységtől kölcsönözte, és a francia forradalom után terjedt el. Azt megelőzően is létezett, de többnyire csak földrajzi fogalomként, azon túl pedig különböző korokban különböző jelentéstartalmat hordozott. Így a görögöknél a szabadság, a középkorban a kereszténység, az újkorban a civilizáció szinonimájaként használatos. Európa a jelenben sem egyszerűen földrajzi-leíró fogalom, hanem hangsúlyosan értékfogalom, sajátos értékek gyűjtőfogalma. Az európaiság legjellemzőbb vonásának sokan a sokszínűséget tartják. Európa egyik sajátosan jellemző értéke az egység a sokszínűségben. Következés-képpen mára már Európa sajátossága az, hogy nem rendelkezik igazi, kizárólagos ún. európai lényeggel. Nietzsche ezt a maga idejében, a 19. század végén, egyszerűbben fejezte ki. Ő európai nihilizmusról 2 beszélt, ami abban nyilvánul meg, hogy a legfőbb értékek értéküket vesztik. Ezt a kereszténység hanyatlásával hozza összefüggésbe,
Uploads
Papers by László Holló
lost its school network built along the centuries. This was the moment when the
bishop wrote: “No one can resent if we shed tears over the loss of our schools
and educational institutions”.
Moreover, he stated that he would do everything to
restore the injustice since they could not resent if we used all the legal possibilities and instruments to retrieve our schools that we were illegally dispossessed of.
Furthermore, he evaluated the situation realistically and warned the families to
be more responsible. He emphasized the parents’ responsibility. First and foremost,
the mother was the child’s first teacher of religion. She taught him the first prayers;
he heard about God, Jesus, the Virgin Mary, and the angels from his mother for the
first time. He asked for the mothers’ and the parents’ support also in mastering the
teachings of the faith. Earlier, he already instructed the priests to organize extramural
biblical classes for the children and youth. At this point, he asked the families to
cooperate effectively, especially to lead an ardent, exemplary religious life, so that the
children would grow up in a religious and moral life according to God’s will, learning from the parents’ examples.
The paper at hand aims to present the relevance of studying theology. On the one hand, it briefly describes the legal situation of catechesis and religious education in Romania, while, on the other hand, it outlines the achievements of religious education by presenting the history of the first twenty years in the life of the Faculty of Roman Catholic Theology and ─ with the help of a statistical survey ─ the first eighteen graduating classes who finished their undergraduate studies in this period of time.
In diesem Rahmen – anfangs in der ohne Bischof gebliebenen Diözese, später mit der Leitung des Bischofs – haben die Kleriker und Laien der Diözese zusammen bedeutende Entscheidungen in der Kirchenregierung getroffen, und sie verwalteten die konfessionelle Bildung und einen Teil des Vermögens der Diözese.
Der vorliegende Artikel beschreibt die Geschichte des römisch-katholischen Status, bzw. wie das römisch-katholische laische Element in Siebenbürgen einen signifikanten Anteil des potestas juridictionis erhielt und zu einem Faktor der siebenbürgischen römisch katholischen Kirchenkonstitution wurde.
Um Glauben und Politik gesellschaftlich weiterhin aufeinander beziehen zu können, wird den Christen und ihrer Kirche nun eine ethische Reflexion der politischen Praxis aus dem Glauben abverlangt.
Autonóm intézményként, kulturális és szociális tevékenységével nehéz időkben szolgálta az erdélyi katolikus egyház és a magyarság javát. Laikusok és klerikusok, a székelység és az erdélyi magyarság mindenkori katolikus eminensei voltak tagjai, akik maguk is alapítványokat tettek, a meglevőket pedig lelkiismeretesen, felelősségtudattal kezelték. Nem haszon reményében, nem földi dicsőségért, hanem keresztény, katolikus hitüktől indíttatva tették. A nagy elődök nyomdokain járni nem könnyű, mégis, mi is próbálkozunk.
Wenn man heute vielfach das Schwinden des Sündenbewusstseins beklagt, dann ein Grund dafür liegt sicher in einem - durch diese Erosion verursachten - verbreiteten Schwächerwerden des Glaubens an Gott in der modernen Gesellschaft.
Eine zu hohe Bewertung des Unterschiedes von schwerer und leichter Sünde ist nicht unproblematisch. Denn entscheidend für das Heil ist letztlich die Orientierung der Lebensgeschichte. Diese kann auch sehr fragwürdig sein, wenn man aufgrund einer strengen Erziehung schwere Verstöße gegen die Normen unterlässt, aber immer nur egoistisch um sich selbst besorgt ist. Unter einem scheinbar korrekten Verhalten kann sich Selbstgerechtigkeit, Stolz und Lieblosigkeit verbergen, während ein schweres Vergehen Anlass zu Buße und Bekehrung sein kann.
Starea de neputinţă pe care a trebuit s-o birui în această situaţie, m-a condus la analiza şi cercetarea ştiinţifică a problemei minorităţilor, şi să verific legitimitatea activităţii bisericii de partea minorităţilor, aşa cum este general cazul.
Obwohl politisches Handeln nicht direkt zur Sendung der Kirche gehört, werden sich die in der Bergpredigt verkündete Hoffnung auf das ewige Leben, die Liebe zu Gerechtigkeit und Frieden sowie die Barmherzigkeit auch in der zeitlichen Ordnung auswirken. Die Botschaft Christi dringt reinigend und belebend auch in die menschliche Gesellschaft und ihre Geschichte ein. Denn die Kirche will das Wohl des Menschen in all seinen Dimensionen: zuerst als Glied des Gottesstaates, dann als Bürger des irdischen Staates. Evangelisierung und menschliche Förderung bilden eine Einheit, weil die Kirche das Wohl des ganzen Menschen sucht. Die vorliegende Arbeit will dazu einen Beitrag leisten.
A román állam és a Szentszék között 1927-ben megkötött konkordátum IX. paragrafusába, amely a katolikus egyház jogi személyiséggel rendelkező intézményeit sorolta fel, a Státus kifejezetten nem jelent meg, bár "a többi kánonilag és törvényesen megalakult szervezetet" is jogi személyként említette.
Tanulmányunk a román állam és a Vatikán képviselői által 1932. május 30-án Rómában a Státus jogi helyzetének tisztázása érdekében aláírt római egyezmény (acord) elő- és utótörténetét ismerteti.
Kialakulásában – amint a későbbiekben bizonyítást nyer – jelentős szerepet játszott a legendás vallási toleranciájáról híres Erdélyi Fejedelemség, katolikusokkal szemben megnyilatkozó intoleranciája. Erdély történetét tanulmányozva ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy a reformáció korában, az Erdélyben is fokozatosanteret nyerő protestáns felekezetekkel szemben megmutatkozó tolerancia növekedésének arányában, nőtt a katolikus Egyház infrastruktúrájával szemben kibontakozó intolerancia.Ez abban nyilvánult meg, hogy az erdélyi országgyűlés 1556-ban a püspököt, tíz évre rá minden katolikus klerikust kiutasított a fejedelemségből, a szerzetesrendeketbetiltotta, a katolikus egyházi vagyont államosította és a katolikus hiten maradt hívek lelkipásztori kiszolgálását – a tolerancia törvény ellenére – különböző módon korlátozta, esetenként kifejezetten tiltotta.
A Státus első említése – napra pontosan – 400 évvel ezelőtt , az Erdélyi Fejedelemség 1615. szeptember 27-e és október 13-a között, Kolozsváron tartott országgyűléséről való, amikor a katolikus főurak Status CatholicorumDominorum néven szervezkedtek a jogaitól megfosztott vallásuk érdekeinek képviseletére.
Jelen tanulmányunk célja egyfelől a Státus 400 éves múltjának és jelenének rövid bemutatása, másfelől a jövő kontextusában tudatosítani az erdélyi katolikus közjó érdekében kamatoztatható sajátos értékét és nagyra hivatottságát.
lost its school network built along the centuries. This was the moment when the
bishop wrote: “No one can resent if we shed tears over the loss of our schools
and educational institutions”.
Moreover, he stated that he would do everything to
restore the injustice since they could not resent if we used all the legal possibilities and instruments to retrieve our schools that we were illegally dispossessed of.
Furthermore, he evaluated the situation realistically and warned the families to
be more responsible. He emphasized the parents’ responsibility. First and foremost,
the mother was the child’s first teacher of religion. She taught him the first prayers;
he heard about God, Jesus, the Virgin Mary, and the angels from his mother for the
first time. He asked for the mothers’ and the parents’ support also in mastering the
teachings of the faith. Earlier, he already instructed the priests to organize extramural
biblical classes for the children and youth. At this point, he asked the families to
cooperate effectively, especially to lead an ardent, exemplary religious life, so that the
children would grow up in a religious and moral life according to God’s will, learning from the parents’ examples.
The paper at hand aims to present the relevance of studying theology. On the one hand, it briefly describes the legal situation of catechesis and religious education in Romania, while, on the other hand, it outlines the achievements of religious education by presenting the history of the first twenty years in the life of the Faculty of Roman Catholic Theology and ─ with the help of a statistical survey ─ the first eighteen graduating classes who finished their undergraduate studies in this period of time.
In diesem Rahmen – anfangs in der ohne Bischof gebliebenen Diözese, später mit der Leitung des Bischofs – haben die Kleriker und Laien der Diözese zusammen bedeutende Entscheidungen in der Kirchenregierung getroffen, und sie verwalteten die konfessionelle Bildung und einen Teil des Vermögens der Diözese.
Der vorliegende Artikel beschreibt die Geschichte des römisch-katholischen Status, bzw. wie das römisch-katholische laische Element in Siebenbürgen einen signifikanten Anteil des potestas juridictionis erhielt und zu einem Faktor der siebenbürgischen römisch katholischen Kirchenkonstitution wurde.
Um Glauben und Politik gesellschaftlich weiterhin aufeinander beziehen zu können, wird den Christen und ihrer Kirche nun eine ethische Reflexion der politischen Praxis aus dem Glauben abverlangt.
Autonóm intézményként, kulturális és szociális tevékenységével nehéz időkben szolgálta az erdélyi katolikus egyház és a magyarság javát. Laikusok és klerikusok, a székelység és az erdélyi magyarság mindenkori katolikus eminensei voltak tagjai, akik maguk is alapítványokat tettek, a meglevőket pedig lelkiismeretesen, felelősségtudattal kezelték. Nem haszon reményében, nem földi dicsőségért, hanem keresztény, katolikus hitüktől indíttatva tették. A nagy elődök nyomdokain járni nem könnyű, mégis, mi is próbálkozunk.
Wenn man heute vielfach das Schwinden des Sündenbewusstseins beklagt, dann ein Grund dafür liegt sicher in einem - durch diese Erosion verursachten - verbreiteten Schwächerwerden des Glaubens an Gott in der modernen Gesellschaft.
Eine zu hohe Bewertung des Unterschiedes von schwerer und leichter Sünde ist nicht unproblematisch. Denn entscheidend für das Heil ist letztlich die Orientierung der Lebensgeschichte. Diese kann auch sehr fragwürdig sein, wenn man aufgrund einer strengen Erziehung schwere Verstöße gegen die Normen unterlässt, aber immer nur egoistisch um sich selbst besorgt ist. Unter einem scheinbar korrekten Verhalten kann sich Selbstgerechtigkeit, Stolz und Lieblosigkeit verbergen, während ein schweres Vergehen Anlass zu Buße und Bekehrung sein kann.
Starea de neputinţă pe care a trebuit s-o birui în această situaţie, m-a condus la analiza şi cercetarea ştiinţifică a problemei minorităţilor, şi să verific legitimitatea activităţii bisericii de partea minorităţilor, aşa cum este general cazul.
Obwohl politisches Handeln nicht direkt zur Sendung der Kirche gehört, werden sich die in der Bergpredigt verkündete Hoffnung auf das ewige Leben, die Liebe zu Gerechtigkeit und Frieden sowie die Barmherzigkeit auch in der zeitlichen Ordnung auswirken. Die Botschaft Christi dringt reinigend und belebend auch in die menschliche Gesellschaft und ihre Geschichte ein. Denn die Kirche will das Wohl des Menschen in all seinen Dimensionen: zuerst als Glied des Gottesstaates, dann als Bürger des irdischen Staates. Evangelisierung und menschliche Förderung bilden eine Einheit, weil die Kirche das Wohl des ganzen Menschen sucht. Die vorliegende Arbeit will dazu einen Beitrag leisten.
A román állam és a Szentszék között 1927-ben megkötött konkordátum IX. paragrafusába, amely a katolikus egyház jogi személyiséggel rendelkező intézményeit sorolta fel, a Státus kifejezetten nem jelent meg, bár "a többi kánonilag és törvényesen megalakult szervezetet" is jogi személyként említette.
Tanulmányunk a román állam és a Vatikán képviselői által 1932. május 30-án Rómában a Státus jogi helyzetének tisztázása érdekében aláírt római egyezmény (acord) elő- és utótörténetét ismerteti.
Kialakulásában – amint a későbbiekben bizonyítást nyer – jelentős szerepet játszott a legendás vallási toleranciájáról híres Erdélyi Fejedelemség, katolikusokkal szemben megnyilatkozó intoleranciája. Erdély történetét tanulmányozva ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy a reformáció korában, az Erdélyben is fokozatosanteret nyerő protestáns felekezetekkel szemben megmutatkozó tolerancia növekedésének arányában, nőtt a katolikus Egyház infrastruktúrájával szemben kibontakozó intolerancia.Ez abban nyilvánult meg, hogy az erdélyi országgyűlés 1556-ban a püspököt, tíz évre rá minden katolikus klerikust kiutasított a fejedelemségből, a szerzetesrendeketbetiltotta, a katolikus egyházi vagyont államosította és a katolikus hiten maradt hívek lelkipásztori kiszolgálását – a tolerancia törvény ellenére – különböző módon korlátozta, esetenként kifejezetten tiltotta.
A Státus első említése – napra pontosan – 400 évvel ezelőtt , az Erdélyi Fejedelemség 1615. szeptember 27-e és október 13-a között, Kolozsváron tartott országgyűléséről való, amikor a katolikus főurak Status CatholicorumDominorum néven szervezkedtek a jogaitól megfosztott vallásuk érdekeinek képviseletére.
Jelen tanulmányunk célja egyfelől a Státus 400 éves múltjának és jelenének rövid bemutatása, másfelől a jövő kontextusában tudatosítani az erdélyi katolikus közjó érdekében kamatoztatható sajátos értékét és nagyra hivatottságát.
A pápa részvételre buzdít, mert „ha a szinodális folyamat módszere a meghallgatás és célja a megkülönböztetés, akkor útja a részvétel.” Amikor részvételről beszél, akkor nyilván arra utal, hogy a hierarchia tagjai és a világi hívek – akik a keresztségben és a bérmálásban ugyancsak megkapták a Szentlelket – egyaránt arra kaptak meghívást, hogy aktív részesei legyenek az Egyház üdvözítő küldetésének. Ezzel a pápa, mintha csak az alábbiakban bemutatásra kerülő Erdélyi Római Katolikus Státus 1868. évi közgyűlésének megnyitó beszédében Fogarasy Mihály püspök által mondottakat tette volna a világegyház programjává: „Itt az idő, midőn a kath[olikus] anyaszentegyház hívei összességének buzgalmában kell hogy találja oltalmát.”
Ebbe a részvételre alapozó együtt járó szemléletbe illik bele az Erdélyi Püspökség (ma Gyulafehérvári Érsekség) sajátos, több évszázadra visszanyúló és fokozatosan kikristályosodott gyakorlata, az ún. katolikus autonómia. Azért is különösen aktuális a téma, mert az egyházi hatalom kérdésköre kapcsán Ferenc pápa kormányzása alatt egyre inkább a figyelem középpontjába kerül „egy-egy egyházi hivatal vagy tevékenység laikusi »gyakorolhatósága«”.
Az alábbiakban, a reformációt követően kialakult, klerikusokat és világi krisztushívőket tömörítő egyházmegyei szintű katolikus autonómia, az ún. Erdélyi Római Katolikus Státus 1848 és 1873 közötti újjászerveződését mutatjuk be. Ez hozzásegít a világi krisztushívőknek az Erdélyi Egyházmegye vezetésében betöltött szerepének megismeréséhez.
A kommunizmus összeomlásával teret nyert a szabadság, az önrendelkezés egyéni és társadalmi életünkben egyaránt. Ugyanak¬kor az ateizmus régi bálványainak ledöntése űrt is hagyott maga után. A kezdeti eufóriában úgy tűnt, újra az egy igaz Isten válik életünk éltető elemévé, és feléledhet a hosszú ideig elnyomott kereszténység Kelet-Európában is. Ez nyilván esetenként így is lehet, de egy ilyen elképzelés mégis távol áll a realitásoktól és keserű csalódásokhoz vezethet. Minden jel arra mutat, fájdalmasan csalatkoznánk, ha abban a hitben ringatnánk magunkat, hogy Európában a kereszténység nagy újjáéledésének a hajdani keresztény Európa megújhodásának lehetünk tanúi. Kétségtelen, hogy a kereszténység, és mindenek előtt a katolikus egyház Európa bölcsőjét ringatta, de hiú remény volna azt hinni, hogy a középkori „szép idők” Egyházunk számára visszatérnek, és újra elfoglalhatja domináns szerepét az ember és a társadalom életében.
Európa ajánlja magát, és mi is ajánljuk magunkat Európának. Mindent próbálunk megtenni európaiságunk bizonyítására, hogy beléphessünk, hogy papírforma szerint is európaiak, európai állampolgárok legyünk. Fontos a papír, bár (mi balgák) mindig is európainak hittük magunkat. Már letelepedésünkkor nyugati módra keresztelkedtünk meg. Építettük a román, gótikus és barokk építészet sajátos jegyeit viselő katedrálisainkat, templomainkat és palotáinkat. Olvastuk Arisztotelészt és Platónt. Ágostonnal értekeztünk a bűnbeesésről és a kegyelemről. Aquinói szellemében vitatkoztunk az emberi természetről és az isteni méltóságról. Descartes-al a lét és a teremtő Isten helyett a megismerés alapjaként elfogadtuk a rációt, Kant racionalizmusával tettünk kritika tárgyává elméletet és gyakorlatot egyaránt, miközben dogmatikusok voltunk vele, de szkeptikusok az empirizmus képviselőivel. Idealisták voltunk Hegellel és pragmatisták Marxszal. Hogy csak átvettük és magunké¬vá tettük Európa szellemi értékeit? Hogy nem alkottunk maradan¬dóan újat és utolérhetetlenül nagyot. Lehet, de keleti végvárként védtük Európát.
Mégis, amikor érzelmi alapon, ilyen érveket sorakoztatnánk fel európaiságunk bizonyítására, és teljes jogú európaiságunk megalapo¬zására, bár igazunk van, két dolgot nem téveszthetünk szem elől. Egyrészt tudnunk kell, hogy hazánk, Románia, melynek állampol¬gáraiként várjuk az uniós csatlakozást, csak részben hordozója ennek a kulturális valóságnak. Másrészt látnunk kell, hogy az Európai Unió már egy teljesen új történeti realitás, amelyet nyilvánvaló gazdasági és politikai érdekek kovácsolnak jogilag is intézményesült egységgé. Ezért a közös történelmi és kulturális gyökerekre való hivatkozás az Unió bürokratái és gazdasági szakemberei szemében gyakran merő romantika.
Az értők szerint – bár félünk a kimaradástól – a szabadesés törvénye szerint zuhanunk Európába, hiszen a geo-politikai helyzetünk, az egyedülállásunk tarthatatlansága mind emellett szól.
Ismerjük hát meg Európát. Azt az Európát, amely már nem a „keresztény nyugat”, nem csupán Gazdasági Közösség, és Magyar¬ország valamint a többi kilenc kelet-közép- ill. kelet-európai állam 2004. május 1-ji csatlakozásával már nem is csak Nyugat-Európa, hanem igazi Európai Unió. Kutatásunk eredménye elkalauzol az Európa fogalom rejtélyein, az európai egységtörekvés történetén, az Európai Unió intézményrendszerének és a Katolikus Egyháznak az integrációban és az európai identitás kialakulásában játszott szere¬pének bemutatásán keresztül, az integrációnak a vallás, kultúra, ipar, mezőgazdaság, végső soron az életünk számára jelentős követ¬kezményeinek a katolikus társadalometika fényében történő vizsgálatáig.
Tesszük mindezt annak érdekében, hogy jobban megismerjük a fokozatosan létrejövő Európát, hogy – ha félnénk – ne féljünk tőle, és – ha rajonganánk – ne is rajongjunk érte oktalanul. Ha néhány hónap vagy év után – az idő gyorsan röpül – az Európához való tartozás kérdésében népszavazáson netán választanunk lehet és kell, tudjuk, hogy mit és miért választunk.
Egyedi a maga nemében, mert abban az időben körvonalazódott, amikor a Trienti Zsinat a Római Katolikus Egyház alkotmánya gyanánt a monarchiát és a rendiséget állapította meg. A főhatalom a pápa személyében valósult meg, az egyház közössége pedig a klerikusok és a laikusok rendjére oszlott. Ezek közül minden hatalom a klérust illette, míg a laikusok a hatalomból ki voltak zárva. Ez a monarchikus elv ismétlődött az egyházmegyékben, ahogy akkor mondták a „püspöki megyékben” ahol a megyés püspök egy személyben bírta az egyházhatalmat amiben a klérus is csak a püspöktől nyert megbízás alapján részesedhetett. Ezt képezte le azután a plébánia közösségében a plébános vezető funkciója. Ez alól az általános, szigorú egyházfegyelmi rend alól képezett kivételt az erdélyi egyházmegye. Az erdélyi megyéspüspököt ugyanis személyesen és egyedül a püspöki hatalomnak csak egy része a potestas ordinis, valamint a hit, erkölcs, szertartás, hierarchikus szervezet és a lelki igazgatás ügye illette. Hatalmának másik részét az ún. egyházi joghatósági hatalmat (potestas jurisdictionis) – iskolai és alapítványi vagyon szerzése, megváltoztatása, elidegenítése, kezelése, a tanítás ügye, iskolák, nevelő intézetek vezetése, és a püspökválasztás (1827 óta ez a jog szünetel és elévült), az egyházi szükségletek fedezése, országos adó kivetése, az egyháznak politikai és polgári jogi képviselete – a püspök az Approbaták ill. az alkotmány előírásainak megfelelően csak az egyházmegyei klérussal és világi híveivel együtt gyakorolhatta. Az egyházközségi szinten hasonlóképpen folyt bele a helyi közösség a helyi egyház ügyeinek intézésébe.
A Státus vázolt története különösen is mutatja, hogy az intézményének, ill. a Státusban közreműködő világi és egyházi keresztényeknek soha nem volt könnyű dolga. Mindig kísértette, vagy a hierarchikus egyház, vagy a liberalizálódó államvezetés részéről a központosítási szándék. A II. világháborúval a Státus története nem zárult le, csupán új fejezete kezdődött. A román uralom alá jutva egy soha nem tapasztalt elnyomást, a Státus vagyonának elvesztését kellett megélniük az autonómiát féltőn őrző és védő püspököknek és státustagoknak. Ez a történet a Státus nevének és végül az egész intézménynek a megszün(tet)ésével zárult. Ekkor már az egyházmegyét vezető püspökök, klerikus és laikus státustagok vállvetve harcoltak az egyház legelemibb jogaiért, mígnem kénytelenek voltak a hatalom előtt meghajolva hagyni, hogy veszendőbe menjen mindaz, amit elődök generációi építettek fel.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus kisebb hazánkban, autonóm intézményként, kulturális és szociális tevékenységével nehéz időkben szolgálta az erdélyi katolikus egyház és a magyarság javát, „vezette” az Erdélyi Egyházmegyét. Laikusok és klerikusok, a székelység és az erdélyi magyarság mindenkori katolikus eminensei voltak tagjai, akik maguk is alapítványokat tettek, a meglévőket pedig lelkiismeretesen, felelősségtudattal kezelték. Nem haszon reményében, nem földi dicsőségért, hanem keresztény, katolikus hitüktől indíttatva Isten népe érdekében dolgozva olyan örökséget hagytak, melyet nekünk, kései utódoknak kötelességünk megismerni és tovább vinni.