Papers by Julia Dr. Bartha
Kelet kapuja törökországi úti jegyzet 1., 2022
Isztambul a Kelet kapuja.
Rajta keresztül, pontosabban
Törökországon keresztül jutott évszázadoko... more Isztambul a Kelet kapuja.
Rajta keresztül, pontosabban
Törökországon keresztül jutott évszázadokon
át a keleti kereskedelem révén
földön, vízen az Európát is elárasztó
keleti áru. Számos bedesztenével (keleti
fedett raktáráruház), karavánszerájával
hozzájárult nemcsak az anyagi kultúra
számos jótéteményének európai elterjedéséhez,
de a szellemi kulturális javak
áramlásához is hidat képezett. A keleti utazók
hozták-vitték a hírt a világ egzotikus tájairól.
Minden út Konstantinápoly, ma Isztambul
érintésével kezdődik… Kelet-anatóliai kulturális
túráról írt jegyzetet nyújtok át a Kedves
Olvasónak, amolyan „szerelmes földrajzot”,
ezúttal a 2021. október 3-28. között Isztambul-
Ankara-Safranbolu-Beypazarı-Gümüşler-
Niğde-Osmaniye érintésével tett
utamról.
Alimcan Tagan Macar ve Türk Araştırmaları Alimcan Tagan's Hungarian and Turkish Studies, 2022
ÖZ
Başkurt kökenli etnograf Alimcan Togan, iki dünya savaşı arasında Macaristan’da yaşadı ve Buda... more ÖZ
Başkurt kökenli etnograf Alimcan Togan, iki dünya savaşı arasında Macaristan’da yaşadı ve Budapeşte’deki Etnografya
Müzesi’nde çalıştığı dönemde halkbilimci (=etnograf) olarak Macaristan’da iyi tanınan bir uzman oldu.
20. yüzyılın başlarında Başkurt ulusal hareketinin aktif katılımcılarından biri olan Togan, Macar bilim tarihinde
tuhaf bir kişi olarak tanınmış, ardından Macaristan’da bütün hayatını etnografyaya adamıştı. Alimcan Togan, Macar
vatandaşlığına sahip bir müzeci, Budapeşte Etnografya Müzesi’nin ve Macar Ulusal Müzesi Etnografya bölümünün
yasal selefiydi. Togan, Macaristan’da Györffy’nın talimatlarını takiben, Macarların, özellikle Kumanların
ve diğer akrabalarının kültürünü tanımak için araştırmalar yaptı. Bu araştırmalar için Nagykunşag’a, özellikle
Macaristan’da yaşayan Kumanların merkezine, Paloclar arasına ve Türkiye’ye gitti. 1939 yılında Toros Dağları’nın
güney eteğindeki yerleşim yerleri olan, Güneydoğu Anadolu’da Adana civarında çeşitli araştırma gezileri
yaptı. İğdebeli, Küçük Ova, Balkar Dağları, Saimbeyli, Mares (Adana İli), Üçkubbe, Büyük Karaca Üren (Gaziantep),
Höketçe (Adana), Arkitça, Gaziantep, Karamanlı, (Adana), Küp (Adana,) Kredsacaği, Menges (Adana),
Battal (Maraş), Karatepe gibi pek çok yerde araştırmalar yaptı. Bin sayfadan fazla olan notları ve nice fotoğrafı
Budapeşte’de Etnografya Müzesi’nin etnografya bölümünde muhafaza edilmektedir. Alimcan Togan, İkinci Dünya
Savaşı sırasında Sovyet birlikleri Macaristan’a yaklaşırken tekrar kaçmak zorunda kaldı. Almanya’ya gitti. 29
Haziran 1948 yılında orada vefat etti. Mezarı Hamburg’dadır.
Anahtar Kelimeler: Alimcan Togan, tarih, mülteci, Macaristan, Türkiye, halk bilimi, araştırma gezileri
ABSTRACT
The Bashkir ethnographer Alimcan Tagan lived in Hungary between World Wars I and II and became a wellknown
expert in Hungary as a folklorist (i.e., ethnographer) while working at the Ethnographic Museum in
Budapest. One of the active participants of the Bashkir national movement at the beginning of the 20th century,
Tagan was recognized as a strange person in the history of Hungarian science, and afterward he devoted his whole
life to ethnography in Hungary. Alimcan Tagan was a museum curator with Hungarian citizenship and the legal
predecessor of the Ethnographic Museum of Budapest and the Ethnographic section of the Hungarian National
Museum. Following Györffy’s instructions, Tagan conducted research in Hungary in order to acquaint himself
with Hungarian culture, in particular that of the Cumans and their other relatives.
Mitat Çıbuk Hajnali fény (műfordítás) , 2022
A Gaziantepben élő fiatal török költő lírai műveinek válogatása, Bartha Júlia nyersfordításaiból ... more A Gaziantepben élő fiatal török költő lírai műveinek válogatása, Bartha Júlia nyersfordításaiból Gősi Vali költő műfordítása.
Julia Dr.Bartha , 2013
Tíz tanulmányt szerkesztettem egy csokorba, azzal a szándékkal, hogy bemutassam a török népi kult... more Tíz tanulmányt szerkesztettem egy csokorba, azzal a szándékkal, hogy bemutassam a török népi kultúra egyes területeit, azt a világot, amely immár évtizedek óta lenyűgöz. Az első tanulmány Ibrahim Müteferrikáról , a kolozsvári diákról szól, aki igen magasra jutott az Oszmán Birodalom ranglétráján, s helyzeténél, tehetségénél fogva sokat tett a magyar ügyekért. A Rákóczi kutatások kapcsán Karácson Imre bukkant rá a levéltári forrásokra, melyek Müteferrikáról szólnak. A törökök igen tisztelik, hiszen a könyvnyomtatást neki köszönhetik. A Kalim című tanulmány a menyasszony „vételáráról” szól, annak a jogszokásnak a tovább éléséről, mely ma is meghatározó része a török lakodalmas szokásoknak. A Menyegző fejezet a török lakodalmas szokásrendet írja le. Egy rövid tanulmány szól a lélek és a hagyomány kapcsolatáról. Kiváltképp a temetkezési szokásokban van szerepe a lélekhitnek. A Szünnet – a metélkezés az iszlám vallás befogadási szertartása is egyben, ugyanakkor a fiúgyermek életében fordulópont, a legénnyé avatás ritusa kapcsolódik hozzá. Rövid tanulmány szól a rózsáról, erről a különleges jelképről, mely diszkrét színfoltja a török szemiotikának.
A kötet második felében kap helyet a török népi építészet, valamint két, Anatólián kívül élő etnikai csoport a gagauzok és a meszheti törökök folkórjáról szóló rövid tanulmány. Végezetül az utolsó tanulmány a magyar népi díszítőművészet törökös átvételeit mutatja be.
(Ökrösné) Bartha Júlia: Adatok a török nép etnobotanikai ismeretéhez, 1993
A tanulmány az anatóliai törökök népi növényismeretének bemutatására vállalkozott. Mintegy 70 növ... more A tanulmány az anatóliai törökök népi növényismeretének bemutatására vállalkozott. Mintegy 70 növényfajta nevét, olykor többféle népnyelvi elnevezését és felhasználásának leírását adja. A tanulmány végén növénymutató szótár található, mely 140 növény török-latin-magyar elnevezését hozza.
Eső.2005(8.évf.)2.sz. 34-37 p., 2005
"Az én mániám a Kelet és az irodalom..." Körmendi Lajos keleti tárgyú írásai 2004-ben, az utolsó ... more "Az én mániám a Kelet és az irodalom..." Körmendi Lajos keleti tárgyú írásai 2004-ben, az utolsó interjúk egyikében, az Arany János-díj átadását követően mondta Kör-mendi Lajos a fent idézett mondatot. Aki ismerte írásait, Őt magát, jól tudja, Lajos keleti érdeklődése a szülőföld, a Nagykunság révén eleve elrendelt. Aki ilyen mélyen kötődik a tájhoz, akit a kunsági föld így megfogott, nem kerülheti el sorsát. Nem véletlen, hogy a ke-letkutatás bölcsőjének tekintik Karcagot, hiszen kiváló turkológusokat adott a tudomány-nak. Németh Gyulát, Györffy Istvánt, Mándoky Kongur Istvánt. (Bár Györffy kutatásai nem kötődnek szorosan a turkológiához, annak eredményei mégis termékenyítőleg hatottak Györffy alföldi, szorosabban a nagykunsági néprajzi kutatására.) A Kunságon úgy nő fel az ember, hogy már idejekorán találkozik azzal a különös törté-neti tudattal, amivel a más vidékről valók nemigen tudnak mit kezdeni, nem is hiszik. Kun-tudatnak mondjuk, olyan etnikai tudat ez, ami a Kunság kultúráját a keleti, közép-ázsiai kipcsak török népekhez köti. Körmendi Lajost ez a világ ragadta meg. Egy olyan népesség kultúrája, amely valamikor kunként jött ide, s most magyarként lépett Európába, a kunok-nak ez a sajátos karaktere gazdagította a magyar kultúrát, és az európait is. Részben ez, részben a Mándoky Kongur Istvánnal való barátsága okán fordult Körmendi Lajos érdeklődése a keleti rokon népek felé. Pontosan érezte azt a világot. Az 1980-as évektől több alkalommal utazott Mongóliába, Kínába, Kazakisztánba, Kirgizisztánba, Tatárisztánba. Költészetére nagy hatással volt a tatár származású költőbarát, Ravil Buharaj, aki gyakran megfordult Karcagon. Olykor rendhagyó irodalomóra keretében ismertette a karcagi diákokkal a török népek gondolkodását, költészetét a tágra nyílt szemű diákoknak, akik azon túl, hogy ízlelgethették a tatár költői világot, a messziről jött vendég kitűnő magyar nyelvtudásán is álmélkodhattak. Nemcsak, hogy mélyen alászállt a rokon népek költészetének megismerésében, de egyre több kiváló műfordításokkal állt elő. Költői játékból a mongol rímelést is megtaláljuk az eszköztárában. A keleti rokon népek költészetének tolmácsolásában úgy érzem A puszta fiai. Kazak költők versei Körmendi Lajos fordításában című szerény megjelenésű, de annál nagyobb értékű kötet az a magaslat, amivel magyar költő nem állt elő korábban. A kazak költészet keresztmetszetét adja itt Abay Kunanbayevtől Oldzsasz Szuleymanig. A kezde-tektől, a 19. századtól, a kazak nemzeti költészet megteremtésétől napjainkig. A kazak nép küzdelmeiről, a szülőföldről, a kipcsak puszta végtelenségéről, költészetről, szerelemről te-hát az élet fontos dolgairól szólnak ezek a versek. Arról a világról tudósítanak, amelyben még békében él a természet és az ember. A nomád hagyományokat őrző puszta óvja mind-nyájukat és táplálja gazdag nyelvi és folklórhagyományaikat. Milyen különös ez a világ! A pásztorkultúrák nem állítanak monumentális emlékeket, fényes templomokat, hatalmas épületeket. Nyelvükben élnek. A kazak jurta rácsa napóraként is szolgál, negyedóra pon-tossággal meg tudják mondani az időt, más-más szavakkal jelölve annak múlását. A kazak,-266
JNSZ Megyei Múzeumok Évkönyve, 2011
Júlia Bartha
Folk art in county Jász-Nagykun-Szolnok in the past and present
The term 'folk art' ... more Júlia Bartha
Folk art in county Jász-Nagykun-Szolnok in the past and present
The term 'folk art' only appeared in the beginning of the 20th century, as well as the word 'applied art'. Decorative art was used before by the sources, but this phrase is not really complete, because it only emphasizes the ornaments but not the forms. The question of Hungarian folk decorative art comes up in the last third of the 19th century regarding the fur-dressers' embroidery, the embroidery of the long shepherds' felt cloaks, the Szeklers' gates and the pottery traditions, the phenomenon was discovered by József Huszka. He created the concept of Hungarian ornamentation, and influenced the direction of the evaluation of the Hungarian decorative art for a long time thanks to his amazing fancy and prestige.
The geographical basis of our county determines its folk art too. The landscape environment of the dense sally-gardens along the river Tisza, the Cumanian steppes covered with meadow plants and the horticulture of Jazygia and the Tiszazug evolved the differentiated folk art of the county. The less complex society of the settlements along the Tisza, the fishing and gathering, the grazing tied the people more to the nature, so the folk art too. The people of the Jazygian and Cumanian settlements lived in more differentiated society especially after the peasant-citizen development of the Redemption, they engaged in diversified farming and trade, where the local conditions were only indirectly effective. The livestock keeping in Jazygia and Cumania resulted the industry-like leather processing and conduced to the blooming of skin-dressers', fur-dressers' and boot-makers' crafts. Important folk art centres were developed in our county. Goods made in one centre sometimes spread throughout the county (e.g. pottery from Mezőtúr), or in other cases craftsmen worked only for a small region in uniformed style, a good example for this is the Cumanian fur-coat. The costume, the wooden grave-posts and cemetery crosses were characteristic of the communities, or were specific to the classes within the communities. This study presents the history and the changing of the folk art of county Jász-Nagykun-Szolnok, and shows its contemporary state. In fact, the study tries to present the stages in the 20th century and outlines the current conditions.
» 4
Türkologiya, 2018
The most prominent traits of Hungarian dietary habits during the time of the Turkish occupation w... more The most prominent traits of Hungarian dietary habits during the time of the Turkish occupation were that dishes were made mostly with butter, they used lots of dairy products and seasoned their dishes intensely. Boiled pastas and dumplings were added as garnish to main courses, or used to go in soups. Characteristic dishes include different types of p вtй, soft blood and liver sausages (hurka), hard meat sausages (kolbбsz), jellies, doughnuts, pancakes and strudels. Preparation techniques included grating, curing, interlarding, coating in breadcrumbs, steaming, roasting. Naturally, in Turkish occupied areas Turkish culinary habits came into the foreground, and people used the traits of Turkish cuisine. We borrowed scones (pogбcsa), lбngos (savoury doughnut fried in fat or oil), bejgli (a Christmas sweet cake) and stuffed cabbage from the Turks. As regards herbs and spices, they introduced parsley, cumin, aniseeds and horse radishes into this country. In the dessert category they imported grillage, sweet-loaves, biscuits, 'floating islands', gingerbread, honeycomb toffee and the habit of coffee-drinking. This is also when poppy-seeds, tomatoes and aubergines appeared. Under Turkish influence people began to grow almonds, sour cherries, figs, walnuts, grapes, peaches, apricots and cherries. It was through Turkish mediation that paprika, now an indispensable element of Hungarian gastronomy, came to this country. All in all we can say that in Hungarian culinary culture the Turkish influence has brought significant changes which make their effect felt to this day. They have made our culinary culture more colourful, they have resulted in many shared dishes and as a result, Hungarian and Turkish tastes are fairly close to each other.
The most prominent traits of Hungarian dietary habits during the time of the Turkish occupation w... more The most prominent traits of Hungarian dietary habits during the time of the Turkish occupation were that dishes were made mostly with butter, they used lots of dairy products and seasoned their dishes intensely. Boiled pastas and dumplings were added as garnish to main courses, or used to go in soups. Characteristic dishes include different types of pâté, soft blood and liver sausages (hurka), hard meat sausages (kolbász), jellies, doughnuts, pancakes and strudels. Preparation techniques included grating, curing, interlarding, coating in breadcrumbs, steaming, roasting.
A tanulmány a török-magyar kapcsolatokat ismerteti, illetve a török néprajztudomány néprajzi térk... more A tanulmány a török-magyar kapcsolatokat ismerteti, illetve a török néprajztudomány néprajzi térképészeti törekvéseit mutatja be.
Books by Julia Dr. Bartha
Kelet kapuja Tanulmányok a török kultúra köréből, 2023
Tíz tanulmányt foglal magába a kötet, melynek első tanulmánya az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága ... more Tíz tanulmányt foglal magába a kötet, melynek első tanulmánya az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére történt közös török-magyar néprajzkutató program keretében született. A török kollégákkal azokat a közös pontokat kerestük, amelyek a népi táplálkozásban összekötik a két népet. A tanulmány megjelent a Török hagyaték, Tanulmányok a magyar kultúra török kapcsolatairól című kötetben 2017-ben. de kiadták angolul is Ankarában a közös kutatást reprezentáló kötetben is.
A második tanulmányban a juhászat folklórjáról szólok, a törökségi kultúrában elfoglalt helyéről. Amiért érdekes lehet a magyar olvasók számára e tanulmány az, hogy a juhászat terminológiái azonosak mind a magyaroknál, mind a török népeknél. A magyar nyelv török jövevényszavainak középső rétegébe, a kipcsak –török szavak csoportjába sorolandó e szókincs, amiből az következik, hogy nagy valószínűséggel a kunokkal együtt jött kultúránkba ez a műveltségi réteg. A harmadik tanulmány a magyarrá lett baskír kutató Tagán Galimdzsán életútját és török-magyar kutatásait fogalja össze. Különös személye volt ő a néprajztudománynak, de ami igazán kedves számomra az, hogy erősen kötődött az én városomhoz, Karcaghoz. Végig jártam a délkelet-anatóliai kutatóútját egészen Karatepéig. Negyedikként az anatóliai madzsar falvakról szólok. A madzsarok nem azonosak a hazánk magyarjaival bár nagy valószínűséggel a távoli múltban kötődtünk egymáshoz, valahol a Kaukázus térségében. Aztán szétvált az utunk, s az ott élő szórványok a türkménekkel keveredve Anatóliáig jutottak, ahol jelenlegi ismereteink szerint húsz „ Macar köyü” – magyar (madzsar) elnevezésű települést ismerünk. Ezek a madzsarok nem azonosítható a hódoltság idején elhurcolt rabok utódaival. Ezt fontos leszögezni!
Az európai néprajztudomány, az európai etnológia nagy gonddal tanulmányozza a vérségi alapú társadalmi intézményeket. Bár a történelem folyamán formájukat és társadalmi súlyukat tekintve is változtak ezek az intézmények, ennek ellenére elemzésük napjainkban is fontosak lehetnek, mert számos archaikus vonást megőriztek. Az anatóliai törökség rokonsági rendszere rendkívül összetett. Körvonalazható a törzsi-nemzetségi szervezet, illetve ezek lassú bomlásának eredményeként a városi és falusi, a letelepedett életformához kötődő rokonsági rendszer, a nagycsalád és a kiscsalád. Összefoglaló terminusként elsőként a törzset (aşıret) kell említeni. A törzshöz való tartozás bizonyos értelemben a társadalmi tudat része ma is. Nem csupán etnikai csoportokhoz, hanem konkrét törzshöz tartozást takar. A nemzeti hagyomány 22 oguz törzset tart számon, leszármazottjainak szokásaiban ma is eleven az atyák (ősök) tiszteletére bemutatott jelképes állatáldozat, sőt a sírjeleikre a törzsi összetartozás jelét, a tamgát is felvésik. Eleven társadalmi intézmény a nemzetség (boy, kabile). Az egymással vérségi kapcsolatot feltételező gazdasági és társadalmi egységet takar. Nemcsak az élőket és a holt elődöket sorolják a nemzetségbe, hanem a jövendő utódokat is. Az apai leszármazás rendje (ataerkil) jellemzi a török társadalmat. Vertikálisan tartja számon a rokonokat. A nemzetségbe tartozók megjelölésére szolgáló terminus a kandaş - vér-társ, az egyvérből való, azonos vérségi leszármaottakat jelölő terminus, egyúttal mutatja azt is, hogy a nemzetség és a tág értelemben vett rokonság (amibe beletartoznak az oldalági rokonok is) nem egymást fedő fogalmak. Nem tévesztendő össze a “vértestvér – kan kardeş kifejezéssel, ami „vérszerződés” révén létrejött műrokonsági forma., tehát a kifejezés pusztán szó szerinti fordítás eredménye. Az ötödik tanulmány azon túl, hogy sorolja a konszangvinikus és affinális rokonság terminusait, kitér a műrökonsági formákra is. Az utóbbiak tanulmányozása is igen érdekes, a török társadalom működésének számos különleges pontját világítja meg.
A kötet hatodik tanulmánya az anatóliai törökség népi vallásosságával foglalkozik, pontosabban az iszlám vallásökológiai szemszögéből vizsgálja a szentek, kultuszok kialakulásának körülményeit. Arra világít rá, hogy miként keretezi az iszlám vallás az anatóliai török népéletet.
A következő fejezetek nem tanulmányok, hanem úti rajzok. Az én személyes földrajzom. Olyan úti jegyzetek, amelyek a Kelet-Délkelet-anatóliai utazásaim során tett megfigyeléseket sorolja. Szerelmes földrajz ez, mely nem nélkülözheti a személyes hangvételt. A hetedik, Útravaló, Kelet-Anatólia, 2020-ban, a nyolcadik, Kelet kapuja- úti jegyzet Belső-Anatóliából 2021, s a kilencedik Bartók nyomán Törökországban. Dél-keleti barangolások 2022. évi utazásom jegyzete, beleértve a tizedik részt, az Isztambuli anzix címet viselő, a világ legszebb metropoliszáról szóló vallomást is. Utószóként a török-magyar kutatás áttekintését adom, kiváltképp az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére indult néprajzkutató program tapasztalatait írom le.
A Kelet kapuja – Tanulmányok a török kultúra köréből című kötetet elsősorban a Családomnak ajánlom és azoknak az Olvasóknak, akik nyitottak a keleti kultúra felé. Érdekes utazásra invitálom Önöket, s bár csak egy kis szeletét tudom bemutatni ennek a különleges világnak, ezt abban a reményben teszem, hogy sikerült közel hozni a török-magyar kultúrát egymáshoz.
Júlia Bartha: Doğunun Kapısı. Türk kültürü üzerine çalışmalar
(özet)
Türkolog ve etnograf olan yazar, kırk yıldan beri Anadolu'daki Türk ve Macar kültürel ilişkilerini ve Türk halk yaşamını araştırıyor. Araştırma sonuçları çok sayıda makalede ve ciltlerce yayınlandı. Doğu Kapısı adlı kitabı son 6 yıllık araştırmaların sonucudur. Halk beslenmesi ile ilgili bölüm (1.), Türk ve Macar halk beslenmesi alanındaki ortak ilişkileri listeler. Araştırma, Türk tarafının inisiyatifiyle UNESCO Türkiye Milli Komitesi'nin desteğiyle gerçekleştirildi. Türkler aracılığıyla Macar halk kültürüne giren tüm özellikleri özetlemektedir. Koyun (2.) hem Türkçe'nin hem de Macarca'nın temeli olduğundan, özellikle Nagykunság, halk beslenmesi, halk sanatımızın, koyun yetiştiriciliği terimleri bir- iki kelime dışında Türkçe kökenli olduğundan, adetlerimizin önemli bir kısmı koyun yetiştiriciliği ve yün işleme ile bağlantılı olduğundan, Türk koyun yetiştiriciliği folklorunu tanımak, dolayısıyla karşılaştırmalı çalışma imkanına yardımcı olmak açısından önemlidir.
3. makale, Macar olan Başkurt kökenli, maceralı ama kısa ömürlü Tagán Galimdzán'ın (Alimcan Tagan) Türkiye'deki araştırmaları hakkındadır. Tagán Galimdzsán'ın çalışmaları Macaristan'da ortaya çıktı ve birçok yönden yazarın memleketi Karcag ile bağlantılı. Macar etnograflar ve Türkologlar István Györffy, Gyula Németh ve Benedek Barátosi Balogh ona çalışmalarında yardımcı oldular ve sürgünün yükünü hafiflettiler. Tagán, Bartók'un toplama gezilerine yakın bir zamanda ve neredeyse aynı rota üzerinde, Türkiye'nin Güneydoğu Anadolu bölgesine üç araştırma gezisi yaptı. 1930'larda Türk-Macar bilimsel ilişkileri özellikle iyiydi, bu nedenle çeşitli bilimsel alanlarda yerinde derleme fırsatları vardı.
Anadolu'daki "Macar-Magyar" köyleri (4.) zaman zaman yerli ilim hayatında ilgiyi yeniden canlandırmıştır. Coğrafyacı-etnograf Ferenc Ispay ilk önce onlara dikkat çekti. Bugün "Macarlar (Macar) - Magyar" ön ekini taşıyan 20 yer adını biliyoruz. Kafkasya'nın ön saflarında yaşayan aşiret parçaları olan Anadolu Macarları, Türkmenlerle karışarak Osmanlı Devleti'nin toprakları olan Anadolu'ya ulaşmış ve halen Macarlar, Macarlar köyü (Majarlar-Magyarlar, Macarlar köyü) olarak bildiğimiz yerlere yerleşmişlerdir.
Beşinci makale, Türkiye'deki İslam kültlerinin gelişimini dini ekoloji açısından sunmaktadır. Kutsal ve ‘profan’ olanın bir arada varoluşu. Islam dini tanımamış insanlara enteresan olabilir. Kitabımız 6-7-8. bölümü bir tür seyehatname - Doğu ve Güneydoğu Anadolu gezi notları, geleneksel Türk mimarisi, Bizans kaya kiliseleri, Béla Bartók Türkiye’deki yolundan bir tür gezi okuması ama tarihsel-etnografik bir tadiyla.
9. Bölüm, İstanbul'un Anzix'i, bu hareketli doğu şehrinin turistik çekiciliklerini listelemiyor, daha çok yazar, edebi yürüyüşler ve Osmanlı şehir mimarisinin harikaları üzerindeki etkisini listeliyor. Son Söz bölümünde yazar, bilim tarihinin bir özetini ve UNESCO desteğiyle 2016 yılında gerçekleştirilen Türk-Macar ortak etnografik araştırmasından çıkarılan ders öğrenildiği sunmaktadır.
Bartha Jűlia- Gősi Vali: Betekintés a modern török lírai költészetbe , 2023
A válogatás, amit kezében tarthat a kedves Olvasó, bepillantást
enged a modern török költészetbe.... more A válogatás, amit kezében tarthat a kedves Olvasó, bepillantást
enged a modern török költészetbe. A kezdetektől, a
19. század végétől a 20. század elejétől, a modern török irodalom
megszületésétől a jelenkor irodalmáig. Ömer Seyfettintől
Ahmet Haşim, Yahya Kemal, Nazım Hikmet, Necip Fazil
Kısakürek, Cahit Sitki Taranci, Melih Cevdet Anday, Orhan
Veli, Cahıt Külebi, Ilhan Berk, Ümit Yaşar Oğuzcan, Sezaı
Karakoç, Abdurrahim Karakoc, Atilla İlhan, Turgut Uyar,
Cemal Sureya, Abdulkadır Bulut, Özkan Mert, Hidayet Karakuş,
Cahit Zarıfoğlu, Nilgün Marmara, Küçük İskender,
Halut Fahrı Ozansoy, Hamış Acar művein át Mitat Cibuk
verseivel bezárólag, összesen 25 szerzőt megidézve, ízelítőt ad
a török lírai költészet remekműveiből.
Az iszlám az anatóliai török népi kultúrában. Vallásökológiai tanulmány, 2020
A népi vallásosság kutatásában a vallásökológiai irányzat nem nagy múltra tekint vissza. Új aspek... more A népi vallásosság kutatásában a vallásökológiai irányzat nem nagy múltra tekint vissza. Új aspektusa a kutatásnak, voltaképpen a 20. század utolsó harmadában jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a vallásökológiai vizsgálat legmarkánsabb irányzatát képviselik. A kutatás középpontjában a vallástörténet és az etnológia kapcsolata, a vallási rendszerek a természeti környezet függvényében kialakult életmóddal való kapcsolata áll. A vallás kulturális közege a természeti környezettől függ. A vallás ökológiai integrációjának néprajzi vizsgálata kapcsán joggal vetődik fel a kérdés, hogy a környezet hogyan képes adaptálni a vallást, mennyiben tudja megváltoztatni annak lényegét. Az iszlám esetében ez úgy vetődik fel, hogy a vallás szent könyve a Korán arab nyelven született, a vallási szabályok arab szokásokra íródtak, ám pl a közép-ázsiai nomád népek áttérésekor bizonyos szabályokat meg kellett változtatni, mert azok abban a természeti környezetben és életmódban nem működhettek. Tanulmányomban az anatóliai török népi kultúrát vizsgálom vallásökológiai szempontok alapján. Tehát az iszlám vallásnak a tájba illeszkedését, tájformáló erejét vizsgálom és azt, miként keretezi a szakrális tér és idő az anatóliai török népéletet.
LÁLE Hagyományok a mai török társadalomban. Az emberélet fordulóinak népszokásai, 2006
A kötet az anatóliai török néphagyományokat mutatja be a bölcsőtől a sírig. Különösen érdekes, az... more A kötet az anatóliai török néphagyományokat mutatja be a bölcsőtől a sírig. Különösen érdekes, az összehasonlító néprajz számára izgalmas a lakodalmas szokásrend és a halottkultusz fejezet. Számos olyan párhuzamot találunk, amely a magyar hagyományokban is fellelhető. A török kultúra iránt érdeklődő olvasók és kulturális antropológia, néprajz terén dolgozó kutatók számára ajánlott mű.
book, 2018
A Nagykunság népi kultúrájának keleti örökségét bemutató könyv a magyarországi kunok folklórjának... more A Nagykunság népi kultúrájának keleti örökségét bemutató könyv a magyarországi kunok folklórjának összefoglalója.
A kötet a magyarországi kunok népviseletének bemutatását adja. A 13. században a Kárpát-medencéb... more A kötet a magyarországi kunok népviseletének bemutatását adja. A 13. században a Kárpát-medencébe költözött kunok a 15. századtól a 19. századig autonómiában éltek, kultúrájukban számos keleti örökséget őriznek ma is. A népviselet történeti korszakainak bemutatásával erre az örökségre hívjuk fel a figyelmet.
Uploads
Papers by Julia Dr. Bartha
Rajta keresztül, pontosabban
Törökországon keresztül jutott évszázadokon
át a keleti kereskedelem révén
földön, vízen az Európát is elárasztó
keleti áru. Számos bedesztenével (keleti
fedett raktáráruház), karavánszerájával
hozzájárult nemcsak az anyagi kultúra
számos jótéteményének európai elterjedéséhez,
de a szellemi kulturális javak
áramlásához is hidat képezett. A keleti utazók
hozták-vitték a hírt a világ egzotikus tájairól.
Minden út Konstantinápoly, ma Isztambul
érintésével kezdődik… Kelet-anatóliai kulturális
túráról írt jegyzetet nyújtok át a Kedves
Olvasónak, amolyan „szerelmes földrajzot”,
ezúttal a 2021. október 3-28. között Isztambul-
Ankara-Safranbolu-Beypazarı-Gümüşler-
Niğde-Osmaniye érintésével tett
utamról.
Başkurt kökenli etnograf Alimcan Togan, iki dünya savaşı arasında Macaristan’da yaşadı ve Budapeşte’deki Etnografya
Müzesi’nde çalıştığı dönemde halkbilimci (=etnograf) olarak Macaristan’da iyi tanınan bir uzman oldu.
20. yüzyılın başlarında Başkurt ulusal hareketinin aktif katılımcılarından biri olan Togan, Macar bilim tarihinde
tuhaf bir kişi olarak tanınmış, ardından Macaristan’da bütün hayatını etnografyaya adamıştı. Alimcan Togan, Macar
vatandaşlığına sahip bir müzeci, Budapeşte Etnografya Müzesi’nin ve Macar Ulusal Müzesi Etnografya bölümünün
yasal selefiydi. Togan, Macaristan’da Györffy’nın talimatlarını takiben, Macarların, özellikle Kumanların
ve diğer akrabalarının kültürünü tanımak için araştırmalar yaptı. Bu araştırmalar için Nagykunşag’a, özellikle
Macaristan’da yaşayan Kumanların merkezine, Paloclar arasına ve Türkiye’ye gitti. 1939 yılında Toros Dağları’nın
güney eteğindeki yerleşim yerleri olan, Güneydoğu Anadolu’da Adana civarında çeşitli araştırma gezileri
yaptı. İğdebeli, Küçük Ova, Balkar Dağları, Saimbeyli, Mares (Adana İli), Üçkubbe, Büyük Karaca Üren (Gaziantep),
Höketçe (Adana), Arkitça, Gaziantep, Karamanlı, (Adana), Küp (Adana,) Kredsacaği, Menges (Adana),
Battal (Maraş), Karatepe gibi pek çok yerde araştırmalar yaptı. Bin sayfadan fazla olan notları ve nice fotoğrafı
Budapeşte’de Etnografya Müzesi’nin etnografya bölümünde muhafaza edilmektedir. Alimcan Togan, İkinci Dünya
Savaşı sırasında Sovyet birlikleri Macaristan’a yaklaşırken tekrar kaçmak zorunda kaldı. Almanya’ya gitti. 29
Haziran 1948 yılında orada vefat etti. Mezarı Hamburg’dadır.
Anahtar Kelimeler: Alimcan Togan, tarih, mülteci, Macaristan, Türkiye, halk bilimi, araştırma gezileri
ABSTRACT
The Bashkir ethnographer Alimcan Tagan lived in Hungary between World Wars I and II and became a wellknown
expert in Hungary as a folklorist (i.e., ethnographer) while working at the Ethnographic Museum in
Budapest. One of the active participants of the Bashkir national movement at the beginning of the 20th century,
Tagan was recognized as a strange person in the history of Hungarian science, and afterward he devoted his whole
life to ethnography in Hungary. Alimcan Tagan was a museum curator with Hungarian citizenship and the legal
predecessor of the Ethnographic Museum of Budapest and the Ethnographic section of the Hungarian National
Museum. Following Györffy’s instructions, Tagan conducted research in Hungary in order to acquaint himself
with Hungarian culture, in particular that of the Cumans and their other relatives.
A kötet második felében kap helyet a török népi építészet, valamint két, Anatólián kívül élő etnikai csoport a gagauzok és a meszheti törökök folkórjáról szóló rövid tanulmány. Végezetül az utolsó tanulmány a magyar népi díszítőművészet törökös átvételeit mutatja be.
Folk art in county Jász-Nagykun-Szolnok in the past and present
The term 'folk art' only appeared in the beginning of the 20th century, as well as the word 'applied art'. Decorative art was used before by the sources, but this phrase is not really complete, because it only emphasizes the ornaments but not the forms. The question of Hungarian folk decorative art comes up in the last third of the 19th century regarding the fur-dressers' embroidery, the embroidery of the long shepherds' felt cloaks, the Szeklers' gates and the pottery traditions, the phenomenon was discovered by József Huszka. He created the concept of Hungarian ornamentation, and influenced the direction of the evaluation of the Hungarian decorative art for a long time thanks to his amazing fancy and prestige.
The geographical basis of our county determines its folk art too. The landscape environment of the dense sally-gardens along the river Tisza, the Cumanian steppes covered with meadow plants and the horticulture of Jazygia and the Tiszazug evolved the differentiated folk art of the county. The less complex society of the settlements along the Tisza, the fishing and gathering, the grazing tied the people more to the nature, so the folk art too. The people of the Jazygian and Cumanian settlements lived in more differentiated society especially after the peasant-citizen development of the Redemption, they engaged in diversified farming and trade, where the local conditions were only indirectly effective. The livestock keeping in Jazygia and Cumania resulted the industry-like leather processing and conduced to the blooming of skin-dressers', fur-dressers' and boot-makers' crafts. Important folk art centres were developed in our county. Goods made in one centre sometimes spread throughout the county (e.g. pottery from Mezőtúr), or in other cases craftsmen worked only for a small region in uniformed style, a good example for this is the Cumanian fur-coat. The costume, the wooden grave-posts and cemetery crosses were characteristic of the communities, or were specific to the classes within the communities. This study presents the history and the changing of the folk art of county Jász-Nagykun-Szolnok, and shows its contemporary state. In fact, the study tries to present the stages in the 20th century and outlines the current conditions.
» 4
Books by Julia Dr. Bartha
A második tanulmányban a juhászat folklórjáról szólok, a törökségi kultúrában elfoglalt helyéről. Amiért érdekes lehet a magyar olvasók számára e tanulmány az, hogy a juhászat terminológiái azonosak mind a magyaroknál, mind a török népeknél. A magyar nyelv török jövevényszavainak középső rétegébe, a kipcsak –török szavak csoportjába sorolandó e szókincs, amiből az következik, hogy nagy valószínűséggel a kunokkal együtt jött kultúránkba ez a műveltségi réteg. A harmadik tanulmány a magyarrá lett baskír kutató Tagán Galimdzsán életútját és török-magyar kutatásait fogalja össze. Különös személye volt ő a néprajztudománynak, de ami igazán kedves számomra az, hogy erősen kötődött az én városomhoz, Karcaghoz. Végig jártam a délkelet-anatóliai kutatóútját egészen Karatepéig. Negyedikként az anatóliai madzsar falvakról szólok. A madzsarok nem azonosak a hazánk magyarjaival bár nagy valószínűséggel a távoli múltban kötődtünk egymáshoz, valahol a Kaukázus térségében. Aztán szétvált az utunk, s az ott élő szórványok a türkménekkel keveredve Anatóliáig jutottak, ahol jelenlegi ismereteink szerint húsz „ Macar köyü” – magyar (madzsar) elnevezésű települést ismerünk. Ezek a madzsarok nem azonosítható a hódoltság idején elhurcolt rabok utódaival. Ezt fontos leszögezni!
Az európai néprajztudomány, az európai etnológia nagy gonddal tanulmányozza a vérségi alapú társadalmi intézményeket. Bár a történelem folyamán formájukat és társadalmi súlyukat tekintve is változtak ezek az intézmények, ennek ellenére elemzésük napjainkban is fontosak lehetnek, mert számos archaikus vonást megőriztek. Az anatóliai törökség rokonsági rendszere rendkívül összetett. Körvonalazható a törzsi-nemzetségi szervezet, illetve ezek lassú bomlásának eredményeként a városi és falusi, a letelepedett életformához kötődő rokonsági rendszer, a nagycsalád és a kiscsalád. Összefoglaló terminusként elsőként a törzset (aşıret) kell említeni. A törzshöz való tartozás bizonyos értelemben a társadalmi tudat része ma is. Nem csupán etnikai csoportokhoz, hanem konkrét törzshöz tartozást takar. A nemzeti hagyomány 22 oguz törzset tart számon, leszármazottjainak szokásaiban ma is eleven az atyák (ősök) tiszteletére bemutatott jelképes állatáldozat, sőt a sírjeleikre a törzsi összetartozás jelét, a tamgát is felvésik. Eleven társadalmi intézmény a nemzetség (boy, kabile). Az egymással vérségi kapcsolatot feltételező gazdasági és társadalmi egységet takar. Nemcsak az élőket és a holt elődöket sorolják a nemzetségbe, hanem a jövendő utódokat is. Az apai leszármazás rendje (ataerkil) jellemzi a török társadalmat. Vertikálisan tartja számon a rokonokat. A nemzetségbe tartozók megjelölésére szolgáló terminus a kandaş - vér-társ, az egyvérből való, azonos vérségi leszármaottakat jelölő terminus, egyúttal mutatja azt is, hogy a nemzetség és a tág értelemben vett rokonság (amibe beletartoznak az oldalági rokonok is) nem egymást fedő fogalmak. Nem tévesztendő össze a “vértestvér – kan kardeş kifejezéssel, ami „vérszerződés” révén létrejött műrokonsági forma., tehát a kifejezés pusztán szó szerinti fordítás eredménye. Az ötödik tanulmány azon túl, hogy sorolja a konszangvinikus és affinális rokonság terminusait, kitér a műrökonsági formákra is. Az utóbbiak tanulmányozása is igen érdekes, a török társadalom működésének számos különleges pontját világítja meg.
A kötet hatodik tanulmánya az anatóliai törökség népi vallásosságával foglalkozik, pontosabban az iszlám vallásökológiai szemszögéből vizsgálja a szentek, kultuszok kialakulásának körülményeit. Arra világít rá, hogy miként keretezi az iszlám vallás az anatóliai török népéletet.
A következő fejezetek nem tanulmányok, hanem úti rajzok. Az én személyes földrajzom. Olyan úti jegyzetek, amelyek a Kelet-Délkelet-anatóliai utazásaim során tett megfigyeléseket sorolja. Szerelmes földrajz ez, mely nem nélkülözheti a személyes hangvételt. A hetedik, Útravaló, Kelet-Anatólia, 2020-ban, a nyolcadik, Kelet kapuja- úti jegyzet Belső-Anatóliából 2021, s a kilencedik Bartók nyomán Törökországban. Dél-keleti barangolások 2022. évi utazásom jegyzete, beleértve a tizedik részt, az Isztambuli anzix címet viselő, a világ legszebb metropoliszáról szóló vallomást is. Utószóként a török-magyar kutatás áttekintését adom, kiváltképp az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére indult néprajzkutató program tapasztalatait írom le.
A Kelet kapuja – Tanulmányok a török kultúra köréből című kötetet elsősorban a Családomnak ajánlom és azoknak az Olvasóknak, akik nyitottak a keleti kultúra felé. Érdekes utazásra invitálom Önöket, s bár csak egy kis szeletét tudom bemutatni ennek a különleges világnak, ezt abban a reményben teszem, hogy sikerült közel hozni a török-magyar kultúrát egymáshoz.
Júlia Bartha: Doğunun Kapısı. Türk kültürü üzerine çalışmalar
(özet)
Türkolog ve etnograf olan yazar, kırk yıldan beri Anadolu'daki Türk ve Macar kültürel ilişkilerini ve Türk halk yaşamını araştırıyor. Araştırma sonuçları çok sayıda makalede ve ciltlerce yayınlandı. Doğu Kapısı adlı kitabı son 6 yıllık araştırmaların sonucudur. Halk beslenmesi ile ilgili bölüm (1.), Türk ve Macar halk beslenmesi alanındaki ortak ilişkileri listeler. Araştırma, Türk tarafının inisiyatifiyle UNESCO Türkiye Milli Komitesi'nin desteğiyle gerçekleştirildi. Türkler aracılığıyla Macar halk kültürüne giren tüm özellikleri özetlemektedir. Koyun (2.) hem Türkçe'nin hem de Macarca'nın temeli olduğundan, özellikle Nagykunság, halk beslenmesi, halk sanatımızın, koyun yetiştiriciliği terimleri bir- iki kelime dışında Türkçe kökenli olduğundan, adetlerimizin önemli bir kısmı koyun yetiştiriciliği ve yün işleme ile bağlantılı olduğundan, Türk koyun yetiştiriciliği folklorunu tanımak, dolayısıyla karşılaştırmalı çalışma imkanına yardımcı olmak açısından önemlidir.
3. makale, Macar olan Başkurt kökenli, maceralı ama kısa ömürlü Tagán Galimdzán'ın (Alimcan Tagan) Türkiye'deki araştırmaları hakkındadır. Tagán Galimdzsán'ın çalışmaları Macaristan'da ortaya çıktı ve birçok yönden yazarın memleketi Karcag ile bağlantılı. Macar etnograflar ve Türkologlar István Györffy, Gyula Németh ve Benedek Barátosi Balogh ona çalışmalarında yardımcı oldular ve sürgünün yükünü hafiflettiler. Tagán, Bartók'un toplama gezilerine yakın bir zamanda ve neredeyse aynı rota üzerinde, Türkiye'nin Güneydoğu Anadolu bölgesine üç araştırma gezisi yaptı. 1930'larda Türk-Macar bilimsel ilişkileri özellikle iyiydi, bu nedenle çeşitli bilimsel alanlarda yerinde derleme fırsatları vardı.
Anadolu'daki "Macar-Magyar" köyleri (4.) zaman zaman yerli ilim hayatında ilgiyi yeniden canlandırmıştır. Coğrafyacı-etnograf Ferenc Ispay ilk önce onlara dikkat çekti. Bugün "Macarlar (Macar) - Magyar" ön ekini taşıyan 20 yer adını biliyoruz. Kafkasya'nın ön saflarında yaşayan aşiret parçaları olan Anadolu Macarları, Türkmenlerle karışarak Osmanlı Devleti'nin toprakları olan Anadolu'ya ulaşmış ve halen Macarlar, Macarlar köyü (Majarlar-Magyarlar, Macarlar köyü) olarak bildiğimiz yerlere yerleşmişlerdir.
Beşinci makale, Türkiye'deki İslam kültlerinin gelişimini dini ekoloji açısından sunmaktadır. Kutsal ve ‘profan’ olanın bir arada varoluşu. Islam dini tanımamış insanlara enteresan olabilir. Kitabımız 6-7-8. bölümü bir tür seyehatname - Doğu ve Güneydoğu Anadolu gezi notları, geleneksel Türk mimarisi, Bizans kaya kiliseleri, Béla Bartók Türkiye’deki yolundan bir tür gezi okuması ama tarihsel-etnografik bir tadiyla.
9. Bölüm, İstanbul'un Anzix'i, bu hareketli doğu şehrinin turistik çekiciliklerini listelemiyor, daha çok yazar, edebi yürüyüşler ve Osmanlı şehir mimarisinin harikaları üzerindeki etkisini listeliyor. Son Söz bölümünde yazar, bilim tarihinin bir özetini ve UNESCO desteğiyle 2016 yılında gerçekleştirilen Türk-Macar ortak etnografik araştırmasından çıkarılan ders öğrenildiği sunmaktadır.
enged a modern török költészetbe. A kezdetektől, a
19. század végétől a 20. század elejétől, a modern török irodalom
megszületésétől a jelenkor irodalmáig. Ömer Seyfettintől
Ahmet Haşim, Yahya Kemal, Nazım Hikmet, Necip Fazil
Kısakürek, Cahit Sitki Taranci, Melih Cevdet Anday, Orhan
Veli, Cahıt Külebi, Ilhan Berk, Ümit Yaşar Oğuzcan, Sezaı
Karakoç, Abdurrahim Karakoc, Atilla İlhan, Turgut Uyar,
Cemal Sureya, Abdulkadır Bulut, Özkan Mert, Hidayet Karakuş,
Cahit Zarıfoğlu, Nilgün Marmara, Küçük İskender,
Halut Fahrı Ozansoy, Hamış Acar művein át Mitat Cibuk
verseivel bezárólag, összesen 25 szerzőt megidézve, ízelítőt ad
a török lírai költészet remekműveiből.
Rajta keresztül, pontosabban
Törökországon keresztül jutott évszázadokon
át a keleti kereskedelem révén
földön, vízen az Európát is elárasztó
keleti áru. Számos bedesztenével (keleti
fedett raktáráruház), karavánszerájával
hozzájárult nemcsak az anyagi kultúra
számos jótéteményének európai elterjedéséhez,
de a szellemi kulturális javak
áramlásához is hidat képezett. A keleti utazók
hozták-vitték a hírt a világ egzotikus tájairól.
Minden út Konstantinápoly, ma Isztambul
érintésével kezdődik… Kelet-anatóliai kulturális
túráról írt jegyzetet nyújtok át a Kedves
Olvasónak, amolyan „szerelmes földrajzot”,
ezúttal a 2021. október 3-28. között Isztambul-
Ankara-Safranbolu-Beypazarı-Gümüşler-
Niğde-Osmaniye érintésével tett
utamról.
Başkurt kökenli etnograf Alimcan Togan, iki dünya savaşı arasında Macaristan’da yaşadı ve Budapeşte’deki Etnografya
Müzesi’nde çalıştığı dönemde halkbilimci (=etnograf) olarak Macaristan’da iyi tanınan bir uzman oldu.
20. yüzyılın başlarında Başkurt ulusal hareketinin aktif katılımcılarından biri olan Togan, Macar bilim tarihinde
tuhaf bir kişi olarak tanınmış, ardından Macaristan’da bütün hayatını etnografyaya adamıştı. Alimcan Togan, Macar
vatandaşlığına sahip bir müzeci, Budapeşte Etnografya Müzesi’nin ve Macar Ulusal Müzesi Etnografya bölümünün
yasal selefiydi. Togan, Macaristan’da Györffy’nın talimatlarını takiben, Macarların, özellikle Kumanların
ve diğer akrabalarının kültürünü tanımak için araştırmalar yaptı. Bu araştırmalar için Nagykunşag’a, özellikle
Macaristan’da yaşayan Kumanların merkezine, Paloclar arasına ve Türkiye’ye gitti. 1939 yılında Toros Dağları’nın
güney eteğindeki yerleşim yerleri olan, Güneydoğu Anadolu’da Adana civarında çeşitli araştırma gezileri
yaptı. İğdebeli, Küçük Ova, Balkar Dağları, Saimbeyli, Mares (Adana İli), Üçkubbe, Büyük Karaca Üren (Gaziantep),
Höketçe (Adana), Arkitça, Gaziantep, Karamanlı, (Adana), Küp (Adana,) Kredsacaği, Menges (Adana),
Battal (Maraş), Karatepe gibi pek çok yerde araştırmalar yaptı. Bin sayfadan fazla olan notları ve nice fotoğrafı
Budapeşte’de Etnografya Müzesi’nin etnografya bölümünde muhafaza edilmektedir. Alimcan Togan, İkinci Dünya
Savaşı sırasında Sovyet birlikleri Macaristan’a yaklaşırken tekrar kaçmak zorunda kaldı. Almanya’ya gitti. 29
Haziran 1948 yılında orada vefat etti. Mezarı Hamburg’dadır.
Anahtar Kelimeler: Alimcan Togan, tarih, mülteci, Macaristan, Türkiye, halk bilimi, araştırma gezileri
ABSTRACT
The Bashkir ethnographer Alimcan Tagan lived in Hungary between World Wars I and II and became a wellknown
expert in Hungary as a folklorist (i.e., ethnographer) while working at the Ethnographic Museum in
Budapest. One of the active participants of the Bashkir national movement at the beginning of the 20th century,
Tagan was recognized as a strange person in the history of Hungarian science, and afterward he devoted his whole
life to ethnography in Hungary. Alimcan Tagan was a museum curator with Hungarian citizenship and the legal
predecessor of the Ethnographic Museum of Budapest and the Ethnographic section of the Hungarian National
Museum. Following Györffy’s instructions, Tagan conducted research in Hungary in order to acquaint himself
with Hungarian culture, in particular that of the Cumans and their other relatives.
A kötet második felében kap helyet a török népi építészet, valamint két, Anatólián kívül élő etnikai csoport a gagauzok és a meszheti törökök folkórjáról szóló rövid tanulmány. Végezetül az utolsó tanulmány a magyar népi díszítőművészet törökös átvételeit mutatja be.
Folk art in county Jász-Nagykun-Szolnok in the past and present
The term 'folk art' only appeared in the beginning of the 20th century, as well as the word 'applied art'. Decorative art was used before by the sources, but this phrase is not really complete, because it only emphasizes the ornaments but not the forms. The question of Hungarian folk decorative art comes up in the last third of the 19th century regarding the fur-dressers' embroidery, the embroidery of the long shepherds' felt cloaks, the Szeklers' gates and the pottery traditions, the phenomenon was discovered by József Huszka. He created the concept of Hungarian ornamentation, and influenced the direction of the evaluation of the Hungarian decorative art for a long time thanks to his amazing fancy and prestige.
The geographical basis of our county determines its folk art too. The landscape environment of the dense sally-gardens along the river Tisza, the Cumanian steppes covered with meadow plants and the horticulture of Jazygia and the Tiszazug evolved the differentiated folk art of the county. The less complex society of the settlements along the Tisza, the fishing and gathering, the grazing tied the people more to the nature, so the folk art too. The people of the Jazygian and Cumanian settlements lived in more differentiated society especially after the peasant-citizen development of the Redemption, they engaged in diversified farming and trade, where the local conditions were only indirectly effective. The livestock keeping in Jazygia and Cumania resulted the industry-like leather processing and conduced to the blooming of skin-dressers', fur-dressers' and boot-makers' crafts. Important folk art centres were developed in our county. Goods made in one centre sometimes spread throughout the county (e.g. pottery from Mezőtúr), or in other cases craftsmen worked only for a small region in uniformed style, a good example for this is the Cumanian fur-coat. The costume, the wooden grave-posts and cemetery crosses were characteristic of the communities, or were specific to the classes within the communities. This study presents the history and the changing of the folk art of county Jász-Nagykun-Szolnok, and shows its contemporary state. In fact, the study tries to present the stages in the 20th century and outlines the current conditions.
» 4
A második tanulmányban a juhászat folklórjáról szólok, a törökségi kultúrában elfoglalt helyéről. Amiért érdekes lehet a magyar olvasók számára e tanulmány az, hogy a juhászat terminológiái azonosak mind a magyaroknál, mind a török népeknél. A magyar nyelv török jövevényszavainak középső rétegébe, a kipcsak –török szavak csoportjába sorolandó e szókincs, amiből az következik, hogy nagy valószínűséggel a kunokkal együtt jött kultúránkba ez a műveltségi réteg. A harmadik tanulmány a magyarrá lett baskír kutató Tagán Galimdzsán életútját és török-magyar kutatásait fogalja össze. Különös személye volt ő a néprajztudománynak, de ami igazán kedves számomra az, hogy erősen kötődött az én városomhoz, Karcaghoz. Végig jártam a délkelet-anatóliai kutatóútját egészen Karatepéig. Negyedikként az anatóliai madzsar falvakról szólok. A madzsarok nem azonosak a hazánk magyarjaival bár nagy valószínűséggel a távoli múltban kötődtünk egymáshoz, valahol a Kaukázus térségében. Aztán szétvált az utunk, s az ott élő szórványok a türkménekkel keveredve Anatóliáig jutottak, ahol jelenlegi ismereteink szerint húsz „ Macar köyü” – magyar (madzsar) elnevezésű települést ismerünk. Ezek a madzsarok nem azonosítható a hódoltság idején elhurcolt rabok utódaival. Ezt fontos leszögezni!
Az európai néprajztudomány, az európai etnológia nagy gonddal tanulmányozza a vérségi alapú társadalmi intézményeket. Bár a történelem folyamán formájukat és társadalmi súlyukat tekintve is változtak ezek az intézmények, ennek ellenére elemzésük napjainkban is fontosak lehetnek, mert számos archaikus vonást megőriztek. Az anatóliai törökség rokonsági rendszere rendkívül összetett. Körvonalazható a törzsi-nemzetségi szervezet, illetve ezek lassú bomlásának eredményeként a városi és falusi, a letelepedett életformához kötődő rokonsági rendszer, a nagycsalád és a kiscsalád. Összefoglaló terminusként elsőként a törzset (aşıret) kell említeni. A törzshöz való tartozás bizonyos értelemben a társadalmi tudat része ma is. Nem csupán etnikai csoportokhoz, hanem konkrét törzshöz tartozást takar. A nemzeti hagyomány 22 oguz törzset tart számon, leszármazottjainak szokásaiban ma is eleven az atyák (ősök) tiszteletére bemutatott jelképes állatáldozat, sőt a sírjeleikre a törzsi összetartozás jelét, a tamgát is felvésik. Eleven társadalmi intézmény a nemzetség (boy, kabile). Az egymással vérségi kapcsolatot feltételező gazdasági és társadalmi egységet takar. Nemcsak az élőket és a holt elődöket sorolják a nemzetségbe, hanem a jövendő utódokat is. Az apai leszármazás rendje (ataerkil) jellemzi a török társadalmat. Vertikálisan tartja számon a rokonokat. A nemzetségbe tartozók megjelölésére szolgáló terminus a kandaş - vér-társ, az egyvérből való, azonos vérségi leszármaottakat jelölő terminus, egyúttal mutatja azt is, hogy a nemzetség és a tág értelemben vett rokonság (amibe beletartoznak az oldalági rokonok is) nem egymást fedő fogalmak. Nem tévesztendő össze a “vértestvér – kan kardeş kifejezéssel, ami „vérszerződés” révén létrejött műrokonsági forma., tehát a kifejezés pusztán szó szerinti fordítás eredménye. Az ötödik tanulmány azon túl, hogy sorolja a konszangvinikus és affinális rokonság terminusait, kitér a műrökonsági formákra is. Az utóbbiak tanulmányozása is igen érdekes, a török társadalom működésének számos különleges pontját világítja meg.
A kötet hatodik tanulmánya az anatóliai törökség népi vallásosságával foglalkozik, pontosabban az iszlám vallásökológiai szemszögéből vizsgálja a szentek, kultuszok kialakulásának körülményeit. Arra világít rá, hogy miként keretezi az iszlám vallás az anatóliai török népéletet.
A következő fejezetek nem tanulmányok, hanem úti rajzok. Az én személyes földrajzom. Olyan úti jegyzetek, amelyek a Kelet-Délkelet-anatóliai utazásaim során tett megfigyeléseket sorolja. Szerelmes földrajz ez, mely nem nélkülözheti a személyes hangvételt. A hetedik, Útravaló, Kelet-Anatólia, 2020-ban, a nyolcadik, Kelet kapuja- úti jegyzet Belső-Anatóliából 2021, s a kilencedik Bartók nyomán Törökországban. Dél-keleti barangolások 2022. évi utazásom jegyzete, beleértve a tizedik részt, az Isztambuli anzix címet viselő, a világ legszebb metropoliszáról szóló vallomást is. Utószóként a török-magyar kutatás áttekintését adom, kiváltképp az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére indult néprajzkutató program tapasztalatait írom le.
A Kelet kapuja – Tanulmányok a török kultúra köréből című kötetet elsősorban a Családomnak ajánlom és azoknak az Olvasóknak, akik nyitottak a keleti kultúra felé. Érdekes utazásra invitálom Önöket, s bár csak egy kis szeletét tudom bemutatni ennek a különleges világnak, ezt abban a reményben teszem, hogy sikerült közel hozni a török-magyar kultúrát egymáshoz.
Júlia Bartha: Doğunun Kapısı. Türk kültürü üzerine çalışmalar
(özet)
Türkolog ve etnograf olan yazar, kırk yıldan beri Anadolu'daki Türk ve Macar kültürel ilişkilerini ve Türk halk yaşamını araştırıyor. Araştırma sonuçları çok sayıda makalede ve ciltlerce yayınlandı. Doğu Kapısı adlı kitabı son 6 yıllık araştırmaların sonucudur. Halk beslenmesi ile ilgili bölüm (1.), Türk ve Macar halk beslenmesi alanındaki ortak ilişkileri listeler. Araştırma, Türk tarafının inisiyatifiyle UNESCO Türkiye Milli Komitesi'nin desteğiyle gerçekleştirildi. Türkler aracılığıyla Macar halk kültürüne giren tüm özellikleri özetlemektedir. Koyun (2.) hem Türkçe'nin hem de Macarca'nın temeli olduğundan, özellikle Nagykunság, halk beslenmesi, halk sanatımızın, koyun yetiştiriciliği terimleri bir- iki kelime dışında Türkçe kökenli olduğundan, adetlerimizin önemli bir kısmı koyun yetiştiriciliği ve yün işleme ile bağlantılı olduğundan, Türk koyun yetiştiriciliği folklorunu tanımak, dolayısıyla karşılaştırmalı çalışma imkanına yardımcı olmak açısından önemlidir.
3. makale, Macar olan Başkurt kökenli, maceralı ama kısa ömürlü Tagán Galimdzán'ın (Alimcan Tagan) Türkiye'deki araştırmaları hakkındadır. Tagán Galimdzsán'ın çalışmaları Macaristan'da ortaya çıktı ve birçok yönden yazarın memleketi Karcag ile bağlantılı. Macar etnograflar ve Türkologlar István Györffy, Gyula Németh ve Benedek Barátosi Balogh ona çalışmalarında yardımcı oldular ve sürgünün yükünü hafiflettiler. Tagán, Bartók'un toplama gezilerine yakın bir zamanda ve neredeyse aynı rota üzerinde, Türkiye'nin Güneydoğu Anadolu bölgesine üç araştırma gezisi yaptı. 1930'larda Türk-Macar bilimsel ilişkileri özellikle iyiydi, bu nedenle çeşitli bilimsel alanlarda yerinde derleme fırsatları vardı.
Anadolu'daki "Macar-Magyar" köyleri (4.) zaman zaman yerli ilim hayatında ilgiyi yeniden canlandırmıştır. Coğrafyacı-etnograf Ferenc Ispay ilk önce onlara dikkat çekti. Bugün "Macarlar (Macar) - Magyar" ön ekini taşıyan 20 yer adını biliyoruz. Kafkasya'nın ön saflarında yaşayan aşiret parçaları olan Anadolu Macarları, Türkmenlerle karışarak Osmanlı Devleti'nin toprakları olan Anadolu'ya ulaşmış ve halen Macarlar, Macarlar köyü (Majarlar-Magyarlar, Macarlar köyü) olarak bildiğimiz yerlere yerleşmişlerdir.
Beşinci makale, Türkiye'deki İslam kültlerinin gelişimini dini ekoloji açısından sunmaktadır. Kutsal ve ‘profan’ olanın bir arada varoluşu. Islam dini tanımamış insanlara enteresan olabilir. Kitabımız 6-7-8. bölümü bir tür seyehatname - Doğu ve Güneydoğu Anadolu gezi notları, geleneksel Türk mimarisi, Bizans kaya kiliseleri, Béla Bartók Türkiye’deki yolundan bir tür gezi okuması ama tarihsel-etnografik bir tadiyla.
9. Bölüm, İstanbul'un Anzix'i, bu hareketli doğu şehrinin turistik çekiciliklerini listelemiyor, daha çok yazar, edebi yürüyüşler ve Osmanlı şehir mimarisinin harikaları üzerindeki etkisini listeliyor. Son Söz bölümünde yazar, bilim tarihinin bir özetini ve UNESCO desteğiyle 2016 yılında gerçekleştirilen Türk-Macar ortak etnografik araştırmasından çıkarılan ders öğrenildiği sunmaktadır.
enged a modern török költészetbe. A kezdetektől, a
19. század végétől a 20. század elejétől, a modern török irodalom
megszületésétől a jelenkor irodalmáig. Ömer Seyfettintől
Ahmet Haşim, Yahya Kemal, Nazım Hikmet, Necip Fazil
Kısakürek, Cahit Sitki Taranci, Melih Cevdet Anday, Orhan
Veli, Cahıt Külebi, Ilhan Berk, Ümit Yaşar Oğuzcan, Sezaı
Karakoç, Abdurrahim Karakoc, Atilla İlhan, Turgut Uyar,
Cemal Sureya, Abdulkadır Bulut, Özkan Mert, Hidayet Karakuş,
Cahit Zarıfoğlu, Nilgün Marmara, Küçük İskender,
Halut Fahrı Ozansoy, Hamış Acar művein át Mitat Cibuk
verseivel bezárólag, összesen 25 szerzőt megidézve, ízelítőt ad
a török lírai költészet remekműveiből.
[Cumans and Hungarians] (Turkish-Hungarian Library I.) Published by Ádám
Molnár Publishing, Budapest, 2012, 348 p.
Cumans and Hungarians is a
collection book, and also the first
publication of the newly formed „Turkish-
Hungarian Library”. Pál Fodor and István
Vásáry edit the publication serial that is
very promising in itself, as they follow the
traditions of Hungarian Turkology when
they intend to publish translations of
historically and literarily important Turkish
and Persian works. The first edition collects
the studies of István Mándoky Kongur,
which is much needed in the research of the
lingusitic heritage of Cumans in Hungary.
In his work “István Mándoky Kongur,
the Turkologist” (pp. 9-16) his
contemporary fellow writer, Vásáry
describes his former schoolmate's life,
works, contradictory personality and public
role.