01. magyar gazdasag a 14-17.pdf

1. szóbeli témakör A magyar gazdaság a XIV-XVII. században (1300-1700-ig) Mezőgazdaság Hunyadi Mátyás uralkodása alatt már földművelő falvakból és mezővárosokból álló, sűrű településhálózat jött létre, ami a földművelés elterjedését mutatja. A viszonylag sűrű településhálózat ellenére Magyarország népsűrűsége jóval kisebb volt, mint Nyugat-Európáé. Ezért Magyarországon ebben az időszakban (1300-1700) az élelmiszertermelésben sokkal jelentősebb szerepet játszott az állattenyésztés és a halászat, mint Nyugat-Európában. Ezért az élelmiszertermelés kevésbé volt kitéve az időjárás szeszélyeinek és ez lehet a magyarázata annak, hogy nem tudunk arról, hogy a középkori Magyarországon lett volna éhínség. A török elleni háborúk (főként a 15 éves háború és a török kiűzése miatt) és a kettős adóztatás miatt elpusztult vagy lakatlanná vált az Alföld településeinek nagy része és a sűrű településhálózat helyén hatalmas puszták jöttek létre, amelyeken néhány nagy mezőváros marhatenyésztést folytatott. A XVI.-XVII. században kivitelünk 90%-át a szürke marha adta, és Magyarország vált a világ legnagyobb húsexportáló országává. A török ellen harcoló Habsburg zsoldosseregek és a birodalmi fővárossá vált Bécs ellátása miatt a XVI. századtól a Királyi Magyarország nyugat-dunántúli nagybirtokain a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével jelentős búza és bortermelés bontakozott ki. Ipar Magyarországon a bányászat (só, arany, ezüst, majd a XVI. századtól réz és higany) volt a legjelentősebb ipari tevékenység. A bányák művelésére Károly Róbert német bányászokat (hospeseket) telepített le, településeiket pedig szabad királyi város rangjára emelte és így jöttek létre a bányavárosok. Az első kézműiparos céhalapító oklevél 1376-ból származik egy erdélyi szász városból. A magyar céhes ipar azonban mindvégig fejletlen maradt (kivéve a XVI.-XVII. századi ötvös iparunkat), ezért a jó minőségű iparcikkeket (főként posztót és fegyvereket) DélNémetországból és Velencéből szereztük be. A parasztság számra megfizethető és igényeit kielégítő iparcikkeket (textíliák, csizmák, edények, szerszámok) főként a mezővárosok háziiparosaitól szerezték be a parasztok. Kereskedelem Belkereskedelem: Nyugat-Európában a XI.-XIII. században egy olyan, szabad királyi városokból álló, sűrű városhálózat jött létre, amelyeknek céhes ipara képes volt ellátni piaci körzetének parasztságát iparcikkekkel. Ezzel szemben Magyarországon nagyon kevés szabad királyi város jött létre, amelynek céhes ipara fejletlen maradt és nem volt képes ellátni iparcikkekkel a parasztságot. Ugyan Mátyás uralkodása (1458-90) idejében már Magyarország is sűrű városhálózattal rendelkezett, csakhogy ezek a városok nem nyugati típusú, szabad királyi városok voltak, hanem mezővárosok. A magyar parasztok ezekben a mezővárosokban vásárolták meg a háziiparilag elkészített (tehát a céhes iparcikkeknél jóval gyengébb minőségű) iparcikkeket. A 300 éven át (1390-1699) zajló török elleni harcok sajnos elpusztították ezeket a mezővárosokat és csak néhány mezőváros maradt meg, amelyek azonban nem a kézműipar, hanem a szarvasmarha tenyésztés és kereskedelem központjaivá váltak. Külkereskedelem: Magyarországon jellemzően bányászattal és külkereskedelemmel foglalkozó városok jöttek létre. A bányavárosok kitermelték az aranyat, a király pénzt veretett belőle, a pénzből pedig a magyar kereskedővárosok iparcikkeket (textíliák, fémáruk, fegyverek) szereztek be Nyugat-Európából (főként Sziléziából és a dél-németországi városokból) és luxuscikkeket Velencéből (fűszerek, selyem, porcelán), ezért a magyar céhes ipar fejletlen maradt, manufaktúraipar pedig ki sem alakult.1 Ennek ellenére 1300-1600 között mindvégig jelentős külkereskedelmi aktívumunk volt. Ezt 1450-ig 2 nemesfémkivitelünknek, 1450 után pedig elsősorban marhaexportunknak köszönhettük. Magyarország gazdasági szerkezetének elmaradottsága (élelmiszereket és nyersanyagokat exportáló, késztermékeket importáló) a XVI. századtól tovább erősödött, ami társadalmi (második jobbágyság kialakulása) és politikai fejlődésünket (rendiség konzerválódása) gátolta. Melyek voltak Magyarország legfontosabb exportcikkei? 1. Az arany exportja: Károly Róberttől Hunyadi Mátyásig Magyarország évi 2 tonna aranytermelése adta a világ aranytermelésnek 40%-át, Európa aranytermelésének pedig 80%-át. Az évi 10 tonna ezüsttel pedig Csehország után a világ második legnagyobb ezüsttermelőjévé váltunk. Az arany exportja úgy történt meg, hogy az aranyból és az ezüstből jó minőségű és értékálló aranyforintot és ezüstdénárt (ez volt az aranyforint váltópénze: 1 aranyforint = 100 ezüstdénár) vertek és ezzel a pénzzel vásárolták meg a nyugati iparcikkeket és a levantei luxuscikkeket. Azért volt jó minőségű, mert magas volt a nemesfémtartalma és azért volt értékálló, mert nem rontották, azaz nem csökkentették a magyar királyok a nemesfémtartalmát. 2. A szarvasmarha exportja: Az 1450-től ismét túlnépesedő Nyugat-Európa KeletEurópából importált élelmiszerekkel oldotta meg városi lakosságának élelmezését. A lengyel és porosz gabona mellett a magyar szürkemarha3 vált Nyugat-Európa legfontosabb importcikkévé és a XVI. században Magyarország lett Európa4 legnagyobb húsexportáló országa. 3. A búza és a bor exportja. A mohácsi csata után Bécs vált a török hadjáratok fő célpontjává. Ezért Bécs védelme miatt eleve nagy létszámú zsoldos katona állomásozott Bécs körül. A nagyobb háborúk (pl. a 15 éves háború és a török kiűzése) idején pedig hatalmas létszámú sereg gyülekezési helyévé vált Bécs és környéke. A katonáknak pedig kenyér és bor kellett. Ezért megnőtt a kereslet a Királyi Magyarország nyugat-dunántúli és észak-nyugati területein termelt búza és a bor5 iránt. A bort és a búzát a nagybirtokosok termelték meg a majorsági gazdálkodás növelésével, amit a terménykereskedők felvásároltak és Bécsbe szállították. A magyar szürke marhával egy időben vált világhírűvé a Tisza-háti területeken termelt tokaji bor is.6 Melyek voltak a magyar gazdaság fejlődésének fő politikai tényezői? 1 Tehát lényegében az aranybőség miatt maradt fejletlen a céhes ipar (így történt ez XVI-XVII. századi Spanyolországban is). 2 Mivel egyre mélyebbre kellett vájni a tárnákat, a magyar nemesfémbányák a XV. század folyamán fokozatosan elvizesedtek, és emiatt jelentősen csökkent a bányászata. A XVI. századtól a nemesfémek helyett a réz és a higany bányászata virágzott fel. 3 A magyar szürkemarha a szarvasmarhának a nomád népek által kitenyésztett változata. Ezért kiválóan lehetett tenyészteni rideg állattartással, és úgy lehetett elhajtani Velencébe vagy a dél-német városokba, hogy alig csökkent a súlyuk az 1000-1500 km-es út alatt. 4 Mivel ebben a korszakban Európa volt a világ egyetlen „hús-zabáló” kontinense, azaz Európában messze több húst fogyasztottak, mint bárhol másutt a világon, ezért Magyarország nem csak Európának, hanem az egész világnak is a legnagyobb hús exportőrévé vált a XVI. században. 5 A bort főként a Sopron környéki történelmi borvidékünkről szállították. 6 A tokaji bor nem csak azért tudott egész Európában népszerű borrá válni, mert finom volt, hanem azért is, mert a tokaji bor - nagyon magas cukor tartalma miatt - sokáig eláll és bírja a hosszú ideig tartó szállítást is. 1. A betelepítés: A középkorban a betelepített idegeneket hospesnek (vendégnek) nevezték. A betelepítés III. Béla uralkodása (1172-1196) alatt kezdődött meg (latinok), majd fia II. András uralkodása alatt tömeges méreteket öltött (szász németeket telepített Erdélybe) és VI. Béla uralkodása (1235-1270) alatt, a tatárjárás (1241-42) után érte el a csúcspontját. Károly Róbert (1310-1342) csehországi német bányászokat telepített le a Felvidékre. Aranyat és ezüstöt bányászni igazi „álomlehetőség”, de a só bányászata sem volt rossz üzlet egy bányászvállalkozó számára, termékeny és egész jobbágyteleknyi földet kapni pedig igazi „álomlehetőség” egy földnélkülivé vált nyugat-európai paraszt számára. Ezért a Magyarországgal szomszédos Német-Római Birodalomból érkező szász bányászokat és parasztokat a Felvidéken és Erdélyben telepítették le. Az Alföld hatalmas pusztáin pedig a tatárok elől menekülő nomád népek (kunok, jászok) kaptak szállásterületeket.7 2. A királyi hatalom megerősítése: IV. Béla birtokpolitikája létrehozta Magyarországon is az örökletes nagybirtokos arisztokráciát, amely várakkal és magánhadsereggel (bandériumokkal) rendelkezett. Ez az arisztokrácia fél évszázad alatt olyan mértékben megerősödött, ami az Árpád-ház kihalását (1301) követően feudális anarchiába süllyesztette az országot. Ezt a feudális anarchiát Károly Róbertnek (1310-1342) sikerült nagy nehezen felszámolnia. Károly Róbert uralkodása óta a magyar királyoknak az volt a legfontosabb feladata, hogy a királyi hatalom erejét meg tudják őrizni a magyar arisztokráciával szemben. Károly Róbert sikerült először ezt a feladatot megoldania a regáléjövedelmek (a bányászat, a pénzverés és a kereskedelem) növelésével. A regálé jövedelmek növelése pedig jelentős lendületet a városok fejlődésének. Károly Róbert gazdaságpolitikája Károly Róbert a regáléjövedelmek (a bányászat, a pénzverés és a kereskedelem) növelésével is igyekezett a királyi hatalmat megerősíteni az arisztokráciával szemben. Bányareform: megszüntette a kötelező birtokcserét és az urbura (bányabér) 1/3-át annak a földesúrnak adta, akinek a birtokán működött a nemesfémbánya. Ennek következtében Magyarország lett a világ első arany- és második ezüsttermelője. A bányászoknak be kellett szolgáltatniuk a királyi kamarába a kitermelt nyers nemesfémet, amiért vert pénzt kaptak. A vert pénz nemesfémsúlya azonban csak 50%-a volt a beszolgáltatott nemesfémének. Azaz 50%-os haszonnal váltotta be az állam a nyers nemesfémet. Pénzreform: Jó minőségű, értékálló arany (aranyforint) és ezüstpénzt (ezüstdénár) veretett és megszüntette a kamarahasznát. A kamarahaszna megszüntetése miatt kieső jövedelmeinek a pótlására vezette be a kapuadót. A hospesek tömeges betelepítésének, a jó minőségű, állandó és értékálló pénznek, a külföldi kereskedők biztonságát és belső vámok alóli mentességét biztosító törvényeinek, valamint a Bécset megkerülő, új kereskedelmi út kiépítésének köszönhetően fejlődésnek indult a külkereskedelem (harmincad vám) és a városok (bánya- és kereskedelmi városok). A magyar városfejlődés sajátosságai A szabad királyi városok fejlődése: Károly Róbert és Luxemburgi Zsigmond8 városfejlesztő politikája volt a legjelentősebb. Ezeknek a magyar királyoknak ugyanaz volt a célja, mint a nyugat-európai uralkodóké: a városok fejlesztésével akarták erősíteni a királyi 7 Tehát mind a szászok, mind a nomádok olyan területen telepedhettek le, amely nagyon hasonlított arra a területre, ahonnan betelepültek. 8 Luxemburgi Zsigmond az 1405-ben kiadott városi törvényeiben országosan egységesítette a mértékegységeket, elevette Buda árumegállító jogát, ugyanakkor árumegállító jogot adományozott a jelentősebb, határ menti városoknak és önálló fellebbviteli bíróságokat (pl. a tárnokmester bírósága) hozott létre a szabad királyi városok számára. hatalmat a nagybirtokos arisztokráciával szemben. Nyugat-Európában ez sikeres volt, mert a XI.-XIII. században egy olyan sűrű városhálózat jött létre, amelynek szabad királyi városai a céhes iparnak és a virágzó belkereskedelemnek is központjaivá váltak. Magyarországon azonban csak nagyon kevés (kb. 35-40) magyar szabad királyi város jött létre, amelyek szinte csak bányászattal (arany, ezüst, só, majd a XI. századtól a réz és higany bányászata válik jelentőssé) és külkereskedelemmel foglalkoztak és nem váltak a céhes ipar és a belkereskedelem központjaivá. Léteztek ugyan céhek a magyar szabad királyi városokban is,9 de a magyar céhes ipar mindvégig fejletlen maradt10 és nem tudott versenyezni a nyugateurópai céhes iparral. Emiatt a szabad királyi városaink kicsik maradtak (2-3 ezres lélekszám volt a jellemző, Buda a maga 8000 lakosával messze a legnagyobb városnak számított), amelynek polgárai tőkeszegények11 és magyarul nem tudó németek voltak. Mivel a magyar városok gazdasági jelentősége kicsi volt, ezért politikai jelentőségük is kicsi maradt (pl. a rendi országgyűlés alsóházában az összes városnak csak egyetlen szavazata volt). A mezővárosok fejlődése: A XV. századra Magyarországon is felvirágzott a mezőgazdasági árutermelés és már az Alföldön is egy falvakból és mezővárosokból álló, Nyugat-Európához hasonló sűrűségű településhálózat jött létre.12 Azaz a XV. századra már Magyarországon is létrejött egy sűrű városhálózat, csakhogy ez a városhálózat nem nyugati típusú, nagy szabadsággal és városfalakkal rendelkező szabad királyi városokból, hanem a földesura fennhatósága alatt álló mezővárosokból alakult ki. Egy mezőváros kinézetre csak annyiban különbözött egy falutól, hogy nagyobb volt (többen laktak benne, több ház volt, nagyobb és szebb volt a temploma és volt külön községháza) és volt piactere. Jogilag pedig az különböztette meg a falutól, hogy egy összegben adózhatott a földesurának és vasárnaponként (azaz „vásár”naponként) vásárt tarthatott. Ezeken a heti vásárokon adták el a mezőváros környéki falvak lakói a terményeiket és vásároltak meg a mezővárosokban élő háziiparosok termékeit (csizma, ruha, edények, szerszámok). Jól érzékeltetik a Szabó, Kovács, Varga, Szűcs, Takács… stb. családnevek gyakorisága, hogy a háziipar mennyire virágzott Magyarországon.13 A török elleni háborúk alatt elpusztult az Alföld sűrű településhálózata, a földművelés visszaszorult és helyét a marhatenyésztés vette át.14 A marhatenyésztés központjaivá váló mezővárosok (Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Szeged) látványos fejlődésen mentek keresztül. A Habsburgok török elleni háborúi A Habsburgok török elleni védekezése (Bécs megerősítése és a végvárrendszer kiépítése) és hadjáratai miatt jelentőssé vált a Királyi Magyarország nagybirtokosainak az árutermelése (búza és bor). Ezek a nagybirtokosok a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével és a terményadóztatás visszaállításával növelték árutermelésüket, melyet a hatalmas Habsburg zsoldos seregek részére Bécsbe exportálták. A Királyi Magyarország bányáit a Habsburgok hitelezői szerezték meg, akik szabadon szállíthatták ki a kibányászott színesfémeket. Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 9 Az első írásos bizonyíték arra, hogy létezett céh Magyarországon az egy 1376-ban kelt, erdélyi szász városból származó céhalapító oklevél. 10 Egyedül ötvös céhes iparunk vált világszínvonalúvá a XVI.-XVII. században. 11 A külföldön élő német rokonaiktól kaptak pénzt és abból vásárolták fel pl. az élő marhákat. 12 Hunyadi Mátyás uralkodása idején már 800 mezőváros létezett Magyarországon. 13 Nem csak a mezővárosokban, hanem a falvakban is virágzott a háziipar. De a falusi háziiparosok nagy része valószínűleg csak a falun belüli megrendelések alapján dolgozott és nem vitte a vásárba termékét. A mezővárosi háziiparosok termékei pedig valószínűleg jellemzően jobb minőségűek lehettek, mint a falusi háziiparosé. 14 Ezt a folyamatot hívjuk „pusztásodásnak”. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-29) olyan gazdasági intézkedéseket hajtott végre, amely jelentősen megnövelte (évi 600 ezer aranyforintra) az állami bevételeket. A megnövelt állami bevételeknek köszönhetően pedig Erdély majdnem 50 éven át jelentős katonai segítséget tudott nyújtani a Királyi Magyarország rendjeinek a Habsburgok abszolutista és rekatolizáló törekvéseivel szemben. Melyek voltak ezek az intézkedések? 1. Betelepítés: Bányászokat telepített le a Felvidékről és habán (=anabaptista) mestereket (pl. kőműveseket) Csehországból. 2. Bányászat: A betelepítéssel fellendítette a só-, arany-, ezüst- és higanybányászatot. 3. Pénzverés: A nyers nemesfémek beváltását ellenőrzése alá vonta. 4. Kereskedelem: Vámokkal védte a hazai termelést, a legjelentősebb termékek (pl. só, higany, szarvasmarha, ló, méz) kivitelére pedig állami monopóliumot vezette be. A három részre szakadt országot összetartó gazdasági tényezők közül a marhakereskedelem volt a legfontosabb. Lehetséges források „Károly Róbert 1327–1328-ban a csehországi Kuttenbergből behívott [német] telepesekkel alapította meg kuttenbergi jog szerint Körmöcbánya városát. E csehországi telepesek voltak a garasok [ezüstpénzek] első verői, s úgy lehet kezdetben a többi pénzverő kamarákban is Csehországból bevándorolt kamaraispánok vezetése alatt verték a garasokat.” (Hóman Bálint, történész) „Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya, a királyságunkon áthaladó kereskedőknek egyetemlegesen és egyenként üdvözletünket kedvezésünkkel [küldjük]. Ezen levelünk tartalmával kijelentjük nektek, hogy királyságunk egészén átmenve javaitokkal és áruitokkal az elődeink által jóváhagyott szokás szerint kötelező vámot megfizetvén és megfizetvén a harmincadot várunknál, amelyet a Száva kikötőjében építettünk, szabadon és biztonságosan közlekedjetek bejöveteletekkor és távozásotokkor.” (Károly Róbert okleveléből) „Mivel azt akarjuk, hogy […] nagyobb számban kibocsátandó ezen mostani pénzünk egész országunkban változatlanul állandó forgalomban maradjon, és azt elárassza, s hogy kamaráink tavalyi, tavalyelőtti és a négy évvel ezelőtt kibocsátott dénárjai ugyanezen újakkal együtt, egyidejűleg legyenek forgalomban, s azokat emezekkel egyformán fogadják el, […] elrendeltük és parancsoljuk, hogy minden megyében, minden egyes kapu után, amelyen szénával vagy gabonával megrakott szekér képes befordulni vagy azon át kijönni, […] kivévén a mi királyi és királynéi szolgáinkat, [ ...] kivévén továbbá az egyházakat, városokat vagy másokat, akik nyilvánvaló kiváltságot, szabadságot élveznek, a kirovás megtörténte után 15 napon belül 18 dénárt a kamarák ispánjának a kezéhez kell szolgáltatni és fizetni.” (Károly Róbert rendeletéből) „Jóllehet országunk régi szokása kívánja meg, hogy mind az egyháznak, mind országunk bármely nemese birtokainak, amelyek területén arany- vagy ezüstbányát találnak, méltányos csere révén a király kezéhez kell jutniuk, mégis megfontolva lélekben, hogy a birtokok ilyenféle elvétele miatti félelemből az ország kincstára a földek mélyén elrejtve marad, mert nem akarják feltárni, kegyesen elrendeljük, hogy ha bárki birtokán arany-, illetve ezüstbányát fognak találni, amennyiben nem tagadják meg a feltárásukat, akkor ugyanők örökre élvezzék földjeik birtoklását, sőt a talált bányákból származó királyi jövedelmek harmadrészét is kapják meg örökre.” (Károly Róbert oklevele) „Sok szép gazdagságával ez föld rakva vala, Rajta sok szép város s roppant falu vala, Ezt sok szép vénember s polgár rakja vala, Ifjú népe erős medve módra vala. […] Vége-széle az sok baromnak nem vala, Szegény ember köztük, ha száz barma vala, Nehány országokat hússal tartanak vala, Nálok az baromnak már böcsi nem vala. (Wathay Ferenc; 1604) „Az ország karai és rendei azonfelül elhatározták, hogy a véghelyeknek a megerősítésére (ami kiválóan szükséges) az összes urak, nemesek és más birtokosok a jobbágyaikat, a mondott adóra nézve tett összeírás szerént hat napi ingyenmunkára (csak is az aratás és a szüret idejét véve ki) kibocsássák és kiküldjék, akik is […] azokon a napokon át, folytonosan dolgozni tartoznak.” (Az 1557-es pozsonyi országgyűlés törvényeiből) Magyarország gazdasága a XVI–XVII. században Magyarország gazdasága a XVI–XVII. században Bethlen Gábor aranyforintja; 1619 „Fiscus [kincstári] jószágaiban való majorkodásukra gazdálkodásra jó gondviselőket állíttatván mindenütt a sóaknák, arany, ezüst, higany és rézbányáknak míveltetéseket ottan jó helyben állíttatta, és azoknak míveltetésökre nagy költséggel azokhoz jó értő tudós főmestereket hozatott vala. De mindenekfelett az Isten tisztelet minden tehetsége szerint nagy szorgalmatossággal igyekezte az hazában felállítani, scholákat [iskolákat] építtetni, azokban a deák széptudományokat taníttatni, a belgiumi, angliai akadémiákban tudós ifjakat nagy költséggel szakadatlanul feljáratni és taníttatni, a hazát református tudós keresztény tanítókkal, tudós profeszorokkal megékíteni fő gondja volt. […] Ezek alatt naponként erősödvén és tárháza is épülvén a fejedelmi házakat és udvart itt is székeshelyén nagy friss és pompás épülettel kívül olasz módon megékesítvén. […] Az országban idegen országokból nagy költséggel mindenféle jó mesterembereket, kőmíveseket behozat vala, Morvaországból az új keresztények közül majd kétszázig való mindenféle jó mesterembereket, mind feleségekkel, gyermekekkel behozatván és azokat igen alkalmatos kis helyre bizonyos privilégiumokkal, szabadságokkal megtelepítvén.” (Szalárdi János: Siralmas krónikájából)