Zsolnay szecessziós papagájmintás nagyváza. Terv.: Sikorski Tádé, 1913, korongozott fehércserép, formaszám: 8480. Körben stilizált pázsitminta közt későszecessziós stílusú papgáj ábrázolások. Jelzett: domború, kerek, pecsétszerű márkajelzés. Szájánál mázrepedésből fejlődött átrepedésvonalakkal, alján lepattanásokkal, m: 43,5 cm /// SZEMÉLYES ÁTVÉTEL, NEM POSTÁZZUK / ONLY PERSONAL COLLECTION IN OUR OFFICE! /// Zsolnay Secessionist Parrot-Pattern Large Vase. Design by Tádé Sikorski, 1913. Wheel-thrown white clay, form number: 8480. Featuring stylized grass motifs surrounding late Secessionist-style parrot depictions. Marked with a convex, round, seal-like stamp. A glaze crack at the rim has developed into a hairline crack, with minor chipping at the base. Height: 43.5 cm.

Kovács Margit (1902-1977): Lány korsóval. Festett kerámia, jelzett, hibátlan 40 cm /// Margit Kovács (1902-1977): Girl with Jug. Painted ceramic. Signed. In perfect condition. Height: 40 cm.

Báró Mednyánszky László (1852-1919): Csavargó. Olaj, fa. Jelezve jobbra lent: Mednyánszky. Reprodukálva: Artmagazin 35, 7. évf. 2009/5, 24. o. A festményt azonosította Bellák Gábor művészettörténész. 23x30 cm. Fakeretben. Mednyánszky László, a magyar művészettörténet egyik legnagyobb festőjének a csavargó portréi az életmű kiemelkedő jelentőséggel bíró alkotásai. Felvidéki arisztokrata család sarjaként a legfelső körökbe született, mégis egy ettől eltérő életmódot választott. Ő maga is egy a többségi társadalmon kívül álló emberként tekintett magára, a csavargásra létformaként, nem mint nagyúri hóbortra tekintett. Mednyánszky csavargókról készített, modellek után festett képei nem csak és elsősorban portrék, inkább alter egok, önarcképek, az identitását tükröző vallomások. Krúdy Gyula "Mednyánszky László, a csavargók bárója" c. írásában a következőket jegyezte le Mednyánszkyról: "(...) Valóban csavargó híre volt az ország egyik legnagyobb festőművészének, mert a közfelfogás szerint az emberek nem szoktak különbséget tenni a céltalanul lengedező vándorlegény, vagy pedig a nemes ideálokkal bolyongó apostolok között. Már a ruházkodásában sem akart ama bársonykabátos, Lavalliére-nyakkendős, palettás piktorokhoz hasonlítani, amilyennek a divatlap ábrázolta a festékkenegetőt. Mindig olyan rongyos volt (mondjuk meg áperte), hogy a műárusa ijedtében összecsapta a kezét (pedig nem volt valami ijedős ember az öregúr): Nem tartóztatták le az utcán, báró úr? (...) De a házzal szemközt levő kocsmában is mindig olyan emberek vártak Mednyánszkyra, akik azzal fizettek az elfoglalt helyért, hogy a báró megígérte nekik, majd értük jön. (Bámulatos emberek, akiket Mednyánszky csavargó-képein láttunk viszont.) (..) A körötte mendegélő világ annyira sem érdekelte, mint ahogy egy viharvert, száműzött fát, amely valahogyan távolabb került a többiektől, nem olvas újságot, nem hallja meg az erdei bokrok beszélgetését. Az orvosok, akik az egészség problémáit a legismeretlenebb életszakadékokban is szívesen felkeresik: azt mondják felőle, hogy nem volt normális ember, mint akár a jégsapkás Munkácsy Mihály sem. A filozófusok, akik szeretnék a világot mindig a maguk kötőtűire szedni, hogy majd aztán unottan legombolyíthassák, mint egy harisnyát: azt mondják, hogy nem mindennapi bölcsességű ember volt, mert végeredményében úgy élt, ahogyan akart. (...) / László Mednyánszky, Ladislav Medňanský (1852-1919): Hobo. Oil on wood. Signed lower right: Mednyánszky. Reproduced: Artmagazin 35, 2009/5, page 24. The painting was identified by art historian Gábor Bellák. 23x30 cm. Framed.