BOOTSTRAP

Download as pdf or txt
Download as pdf or txt
You are on page 1of 308

BOOTSTRAP-

AETHER EXISTS
By: Vörös Imre Flórián

∑ET = 1 (Existence relative system-side)

∑ET2 = ET1 + E(ext)T2-T1 = 1 (Existence relative system-


side)
The Cosmos Itself The Aether

Our Existence is onefold full closed in itself with


circumstances of the local extensions in every
World-Time moment. The Alien civilization they
are thinking similarly.

See this crop circle which made at Wiltshire,


England 2000. year.

Approach of one thought

in consistent system of inherence

SELECTED WRITINGS

SOLUTION OF THE PHYSICS

The English translation parts is not complete from the


original Hungarian manuscript! The Hungarian matter is
visible after the English matter from the 123. side.

2
The Cosmos Itself The Aether

The real cosmology according to the base-principles

„Our knowledge of our reality stands partly on its head. But


reality is simple.”

Nature answered in such a way, as I asked it.

Blurb

I’m experiencing the biggest matter is not interpretation of


our existence but to write a recommendation for the reader
in brief. That whirls in the heads the „objective” collective
knowledge: The set of dates and concepts by idolized names,
with world-concepts of myth, with mixture concepts to the
theoretical and applied sciences. Anything bypassed the
attention of scientists. The existing world is runnig without
any reasoning of scientist at all times. In accordance with
Einstein’ relativity and Newton laws: It is in an asymmetry
beginning and border state at the same time moment. It is
fundamental the same by depiction with changing the word-
order: It is in an asymmetry bordering and beginning state.
The permanent state-date local changes those have been
produced many kinds of local finite set border effects. To
have understand it without any mathematical formula.
Common success to the two base principles. Our visible

3
The Cosmos Itself The Aether

„universe” its relativity is only applied level in the world of


our view of object for the astronomers and not the
theoretical physics. It is the chaos in the heads and not the
prior base-cause, the asymmetry local absolute dates changes
continuously. The prior law in the existing system side by
Newton: State change is not happening from itself. The
nature knows it without by a scientist’ distortion of meaning.
Immanuel Kant written of it: „The attempt to think these
objects will hereafter furnish an excellent test of the new
method of thought which we have adopted, and which is
based on the principle that we only cognize in things as prior
that which we ourselves place in them.” I am consciderating
to scientists who are sticking to theory of primeval explosion,
the standard modell, entities of elementary particles, anti-
matter, black-hole, dark-matter and so on, but they would
have been realized that this theory did not given a
breakthrough in reply to the base-questions. I am
considerating to everybody and everything, I have taken the
book’ preface out for it: „Respect for the thinking man”. We
shall be going in the direction of all understanding.

Obviously, that a new answer, a new logical system it been


founded not a defective system of concept.

The present theoretical physics’ only applied knowledge with


unnecessary details as interactions of objects, and particle-

4
The Cosmos Itself The Aether

physics, and so on. Our existence system is a process-physics


by a bootstrap-system. The all essence of theoretical physics
describeable onto a book-page. Every theoretical physicist is
afraid of it probably.

My present work is a critical paper for the theoretical physics


and cosmology.

Aether exists as extending contents process by an interacting


double quantum S-matrix field bootstrap system. This
existence is only extending gigant quantum explicitly in all
time-moment according to present valid quantum-physics.
The first S-matrix field is its contacts of local interactions and
the second S-matrix field is its positions set of local volume
quanta of the extension. Actually, the local quanta of the
extension those are the (! with a new sense of the concept !)
neutrinos! Or the Hubble-extension volume entities. Those
are as inconceiveable. Because those are not interaction yet
with anything at the same time moments in the system side
of existence . (Details in the paper.) As those are local absolut
quantum-volumes by all state quality as those are the added
local positions, motion-vector-set absolut values,
homogeneus pouring out without whatever structure inside.
First we are able not to seize those because those are no in
interaction with anything. In second step of local changes
those do step into interaction with the electromagnetic S-

5
The Cosmos Itself The Aether

matrix field as parts of it. Therefore I had written this book


with my new recognitions, which solve it was Max Planck's
dream.

The scientists and the mathematics

There’s a message for me from a section of the Hungarian


Academy of Sciences by one competent that my theory it is
not acceptable without any mathematical demonstration,
depiction. That’s all right. See the facts!

Our existence is a single (ergo it is a formed boundary of finite


topologic set) appearance in own state at same time moment.
Describe: Existence (E) it is equal to 1, with complex value the
volume and motion dates in every same time moment (T).
This is an absolute system on base Newton’s restriction of
state-change and principle of relativity of the full system-side.

∑ET = 1

Everybody can be seen that it is extendable the volume and


motion value dates of the single existence set content. This is
the extension with the Hubble-date. Realisation of it is a
simple asymmetrical volume-change-process according to a
linear equation. Already every change effect is a new state-
picture for a new absolute time. For this the concept of time
it is the synonym the change.

6
The Cosmos Itself The Aether

∑ET2 = ET1 + E(ext)T2-T1 = 1

Calm the scientists who are applying for maths! It is


necessary to separate the local change in nature
phenomenon from the scientist's consciousness is a
summing-up of a representation of constraint-imagination!
The existence of system side local changes is a simple cause
and effect of linear change phenomena. Our consciousness
sums up. Our brain builds an exponentially extending virtual
set with external boundary. There is no point in thinking
about any unified formula solution. Each local change
phenomenon itself contains the full information of the
relative summation in space and time. The nature does not
summarize own contents twofold! Most important: In this
case our science is staying already on universe the applied
science with all concept-formation and mathematical
system! Thus it is not a theoretic physics already in full!
Okay? I am going more. In the all applied connection there is
a random. Two examples. The mutation in the life and the
fusion the all hydrogen for helium inside the stars. Attention:
why is no full contents fusion process in some moment in
spite of unchanged temperature and pressure? Why? My
answer in the book. What is important yet as the two base-
principles: At all times at the same T time!

7
The Cosmos Itself The Aether

Our scientists are striving to describe all with usage of


mathematics for every physical phenomenon. They are
striving to take the all local interactions and other unknown
dates from the relative system. Example: those are unknown
the local extension volume entities with theirs dates. No
possible to do it in a continuous changing. At during the
change T2-T1 (ΔT) there is a break the local structure the local
S-matrix which does local interactions among the content
entities and extension existing Hubble entities (in my concept
use as neutrinos) for a new effect position state.

No possible to do a sharp state picture from a changing


content. It should be senseless to change the intelligible local
concepts for the statical system of mathematics into the
understanding the real theoretical solution. It is possible to
add up the dates of content only which we stopped the
physical process.

The existence phenomena is the set of the local effects which


creates the reality in network of our nervous system. The all
nerve cells at all times in own positions. Those positions are
as bases of a network of interferometrical for the observation
our life-space. The set of effect is the world of constructive
theories with the unlimited applied mathematics already.

8
The Cosmos Itself The Aether

Respect for the thinking man

Preface

Man first thought that God created the Earth and skies. In the
second century AD, Claudius Ptolemy summarised the
prevailing views at the time about the geocentric, i.e. Earth-
centred world in his work Almagest. These ideas have defined
thinking for another 1,500 years to come. At that time, at
around 1,500 AD, Nicolaus Copernicus reformed thinking and
laid the foundations of the heliocentric or Sun-centred model
of the universe, in which Earth lost its central role. With the
invention of the telescope, our horizons became wider. We
have identified distant stars similar to our Sun.

The 20th century brought another revolution in our views of


the world. I would call the beginnings of this a new
renaissance, when Edwin Hubble proved in 1924 that there
exist galaxies outside of our own Milky Way. Later, in 1929,
he also discovered the redshift of the colour spectrum of
distant galaxies in proportion to their distance from Earth. He
identified the extension process of the Cosmos. Eighty years

9
The Cosmos Itself The Aether

had to pass until today for us to prove that the Cosmos is still
extending at a linearly increasing speed.

Eighty years ago, scientists came to the obvious conclusion


that the matter that galaxies are made of probably used to be
concentrated in a central object as a result of infinite gravity.
This central object then exploded for some reason, and its
matter is still perceptibly extending in space. This big bang
theory and the exploration of the interactions within the
extending matter today dominate the science of theoretical
physics. Numerous scientists received a Nobel-prize for
explaining single details. However, these details brought us
no closer to understanding and solving the underlying
questions. Quite the opposite. For the scientists of our times,
there is not a single answer to any of the substantial
questions of existence, just like a hundred years ago.

Because the scientific community stubbornly insists on the


principle that matter is never created out of nothing. For lack
of a better explanation, they are left with the theory of divine
creation, or alternatively, wandering through the labyrinthine
vastness of the big bang theory. During my work, I have come
to the alternative solution according to which we have a way
and opportunity to rethink the concept of the universe that
our mind has created by introducing a new basic principle.
The gist of this is that the Cosmos, the set of our existence, is

10
The Cosmos Itself The Aether

at any given moment in a beginning and boundary state of


creation, and is therefore necessarily extending. This is why
we witness the process of change, because for certain
reasons, a state of supersymmetry may not develop in
change.

During my analytical examination, I sought and found the


fundamental reasons why it happens the way it does. For our
scientists, this special state of existence that we consciously
perceive seems impossible.

The basis of solving the questions of the Cosmos is the law of


the principle of relativity as a main rule, which is inescapable
even when applied to itself. In reference to what does it have
a system side with a boundary? People usually declare that
nothing should actually exist. A nothing system-side may only
(not) exist, if everything outside of it is filled with a single
existence system-side. In itself, a nothing without changing
boundaries has no theoretical or practical reality.

Now briefly about the underlying reasons and their effect on


the possibility of declaring a new basic principle. I achieved a
breakthrough, when after a long and futile analysis of volume
filling, I moved on to the examination of the elements of
movement also present in an existence system. Especially
after I realised that I am carrying in all my local internal

11
The Cosmos Itself The Aether

particles the total set of vector stream vector sections of local


movement, which exists in the space that I fill in the complex
system of movement of the single-filled Cosmos at any given
time.

It is a fundamental error of observers to forget about this


main rule. Their investigative attention is engaged by
following the local relative movements between objects close
to each other.

It was in that moment that I understood the significance of a


fact laid down in Newton's first axiom in relation to drawing
conclusions on extension. Its essence is that no physical
change of state may occur by itself.

After that, I also examined the deepest circumstances of the


local occurrence of interactions. Then came the identification
of the second fundamental principle in relation to the system
process content. We know that the perception of matter as a
phenomenon exists in our minds and devices by a mutually
interactive contact. We see and experience objects, we work
with them, even though they are merely single spatial
phenomena in the process that fills the universe. It is just as
well, but what fills the relative system-side of the Cosmos
that is filled by the same single quality, where created
“matter” should not exist originally?

12
The Cosmos Itself The Aether

So the examination of how the existence system-side is filled


came up.

As we know the nature of electromagnetic radiation that


conveys to us the image of remote objects without losses, the
phenomenon of the “photon” itself became suspicious. Why
is the data content carried not scrambled? And what if there
is “only” a simple, fast and all-pervasive copying process
behind it all that follows the changes and rewrites the
contents in each local site of the system?

Initially, it was obvious to me that “matter is not created of


nothing”. Naturally, I looked for a solution to this problem.
Obviously it can not be matter created by anyone. But what is
the solution? There must be a solution.

Everything became simple when I became aware of the


imperative law of nature regarding the solution of relative
existence. In reference to what does the volume of the
“nothing should exist” state exist and does it need a relative
system-side solution? I had to realise that our scientists treat
this objective set of criteria illogically as a taboo.

Obviously I also thought long and hard about it. What sort of
a filling matter is one that is existence itself? Something that
can only be one and the same thing. I found it particularly

13
The Cosmos Itself The Aether

disturbing that scientists basically held the solution. It was in


my childhood, about sixty years ago when I read about the
characteristics of volume filling in an absolute state. It does
not have an internal structure like the nucleus of an atom.
There does not exist any internal force in it. Neither adhesion,
nor cohesion or gravity. It does not have a relative interaction
with the external world.

Where can we encounter such an absolute-state volume


filling in the content of the single existence? And anyhow, we
should take into consideration that Newton's change-of-state
law also applies to this absolute state phenomenon. It may
not come into existence by itself. It may not choose its own
local site of entry. It may not choose its own geometric form
and the characteristics of its state of motion. What does, is
the data of the already existing and interacting environment.

It was from taking these fundamental statements into


consideration that I for example finally got to declaring that
“The dominant process modulates the dominated process
content excluded within it interactively, while it affects the
structure of the dominant process in return. They modulate
each other interactively.”

These are very important statements. It is because of these


constraints that the process has the ability to reproduce

14
The Cosmos Itself The Aether

"objects" locally. It is this that enables the reproduction of our


life process. Interesting how far-reaching these examinations
are, is not it?

It is a condition of the occurrence of an interactive collision


that the colliding objects should not be able to fill the single
volume of space together at the same time in absolute terms.
How simple a condition. It is obvious that in regard of this
constraint, the interacting local volumes that have the same
filling (whatever it may be, even a “nothing” presence) act as
incompressible fluids when colliding. The simple single
volume-filling nature of objects is in itself the perfect solution
for nature, which makes Newton's realisations immortal.
Nature itself strives to achieve a state of rest, but it must
observe the laws of the change of state. It is the prevalence of
these laws that maintains the constant extendibility of the
system, allowing for the changes in the system of motion.
There is no bloating against the system within it. All the local
data of the motion system are finite. It is due to these
characteristics that we experience what we do. I know and I
have made the experience that our scientists do not like
dealing with system analysis. When I wrote only briefly about
the gist of things, they did not like it. When I introduced my
solution to the analysis of motion in detail, it was also reason
enough for them to put my materials aside. They said that
many details are already overdiscussed basic knowledge.

15
The Cosmos Itself The Aether

Finally I wish to say that all the contents of my book are my


own intellectual product – for example the “true paradox”
related to the possible situations of local boundary and
beginning states in the existence process system – with the
exception of the cited quotations. I see online that somebody
citing my website cosmology.hu as reference gave the name
“bootstrap paradox” to the paradox that I formulated. I am
afraid, the person is wrong, because I stated this paradox in
relation to the possible situations of the local boundary and
beginning states of the Aether process representing the one
Cosmos. The gist of this as can be deducted from the former
is that it is at the sub-level of the process that the highest
motion vector section values can be found, and also the
greatest degrees of asymmetry possible, which in the higher
dimensions, such as in the proportion of our living space to
the "Universe" result in a balanced, consolidated condition at
a thermodynamic level. How easy it is to find a correlation to
explain the origin of the huge energy released upon the
operation of a nuclear bomb, is it not? Particle physics also
research that range, the range of great energies.

16
The Cosmos Itself The Aether

Base for mine researching work:

Max Planck

Einstein's hypothesis of light quanta (photons), based on


Philipp Lenard's 1902 discovery of the photoelectric effect,
was initially rejected by Planck. He was unwilling to discard
completely Maxwell's theory of electrodynamics. Basically, he
was convinced about existence the light-aether. His original
premise direction was good, what is analyzed by present my
work as a direct hit. For this reason I recommend that to the
memory of Max Planck.

17
The Cosmos Itself The Aether

And

Immanuel Kant

Quotation from his work Critique of Pure Reason:

"It appears to me that the examples of mathematics and


natural philosophy, which, as we have seen, were brought
into their present condition by a sudden revolution, are
sufficiently remarkable to fix our attention on the Essentials
circumstances of the change which has proved so
advantageous to them, and to induce us to make the
experiment of imitating them, so far as the analogy which, as
rational sciences, they bear to metaphysics may permit. It has
hitherto been assumed that our cognition must conform to

18
The Cosmos Itself The Aether

the objects; but all attempts to ascertain anything about


these objects a prior, by means of conceptions, and thus to
extend the range of our knowledge, have been rendered
abortive by this assumption. Let us then make the experiment
whether we may not be more successful in metaphysics, if we
assume that the objects must conform to our cognition. This
appears, at all events, to accord better with the possibility of
our gaining the end we have in view, that is to say, of arriving
at the cognition of objects a prior, of determining something
with respect to these objects, before they are given to us. We
here propose to do just what Copernicus did in attempting to
explain the celestial movements. When he found that he
could make no progress by assuming that all the heavenly
bodies revolved round the spectator, he reversed the process,
and tried the experiment of assuming that the spectator
revolved, while the stars remained at rest. We may make the
same experiment with regard to the intuition of objects. If the
intuition must conform to the nature of the objects, I do not
see how we can know anything of them a prior. If, on the
other hand, the object conforms to the nature of our faculty
of intuition, I can then easily conceive the possibility of such
an a prior knowledge. Now as I cannot rest in the mere
intuitions, but - if they are to become cognitions - must refer
them, as representations, to something, as object, and must
determine the latter by means of the former, here again

19
The Cosmos Itself The Aether

there are two courses open to me. Either, first, I may assume
that the conceptions, by which I effect this determination,
conform to the object - and in this case I am reduced to the
same perplexity as before; or secondly, I may assume that the
objects, or, which is the same thing, that experience, in which
alone as given objects they are cognized, conform to my
conceptions - and then I am at no loss how to proceed. For
experience itself is a mode of cognition which requires
understanding. Before objects, are given to me, that is, a
prior, I must presuppose in myself laws of the understanding
which are expressed in conceptions a prior. To these
conceptions, then, all the objects of experience must
necessarily conform. Now there are objects which reason
thinks, and that necessarily, but which cannot be given in
experience, or, at least, cannot be given so as reason thinks
them. The attempt to think these objects will hereafter
furnish an excellent test of the new method of thought which
we have adopted, and which is based on the principle that we
only cognize in things as prior that which we ourselves place
in them."

20
The Cosmos Itself The Aether

Understanding to the prior cause and effect

Above quoted Immanuel Kant's thought it is exceptional,


complete, perfect for understanding to the essence of our
existence. That is an absolute way for a researcher. Is the
researcher able to thinking thus, to find the order of
importance to the concepts? Is it available this absolute
perfection for a researcher? But there is a man-made bounds
before the researcher in present age: "Matter will be not
from nothing!" Well, we are able to perceive the cosmos by
interaction the electromagnetic radiation, objects of
existence. Are we understand not this process why? I am not
a professional researcher that make me special possibility
restrict. If we want to understand the reality so we have to
examine our fundamentals. We have to allow any way for
revision to the rejected, or present concepts and
fundamentals. Why, we did not found the solution so far,
why? We are able every in the applied science with in
adequate harmony with the physics process of cosmos. Had
we did put the puzzle elements of our knowledge wrongly? I
thought possible of it.

21
The Cosmos Itself The Aether

Essentially, I do shoot down the point as a vicious crime-


commendatory, when I write the final result of mine research
here. I do a justification for fundamental light-aether (full
spectrum of electromagnetic radiation) idea of Max Planck,
and what is connected with cogitation in his life. Our
existence is only system with local finite motion-values.
Consequently, this system is an set to the absolute border-
states. Well, where is extendable one set in that case, when
that is different the all set-component-parts motion-vector-
stock? The set our existence is extending in local positions,
where not happen local coincidence interaction in the only
system. We know that is continuous the electromagnetic
radiation field. What does complete contents the field? The
solution: the neutrinos!

The cosmos, our existence set it is in the all local not


interaction intermediate-spaces in extending, local beginning
states. In these moments these local only filling out anythings
those are indifferents yet for the cosmos too. That is no
interaction with anything for in every direction. The filling out
to the neutrinos one and the same in the local collision as it is
the colliding neighbor set-limbs. The neutrino state its part to
the only existence-system-side. Set of our existence is in base-
set-state in the every moment of time. In border- and

22
The Cosmos Itself The Aether

beginning local events set-state. Set of our existence - as a


relative system side – it is 3 dimensions set, which it's made
by our consciousness as an abstract perception. A biophysics
summing-up process. Inside it the 4. dimension those are the
extension local positions by the neutrinos. The experienced
matter-field occurrence it is changing matrix-system of the
local collision interactions. Inside – as closed out objects – the
S-matrix of particles. Indeed, the scientists are misleaded
because of we perceive only the difference of energy-levels,
but they do not know the full energy of the (termo)dinamics
system.

Therefore it has happened primeval explosion (Big Bang) not,


and not needed a creating god. I've think that our scientists
don't want to understand the simple aether reality. They have
a fear to come into conflict with own mistakes. There is
develop possibility for the present theoretic physics on base
mine this theoretic bootstrap presentation.

23
The Cosmos Itself The Aether

And:

Albert Einstein

The scholar, who everybody considers one which cannot be


concerned. He was mistaked also although, would have
known not the answer to the fundamental questions
concerning the existence otherwise. I quote many times from
him, because some thoughts of his are notable really. But it
turns out that a deceptive appearance phenomenon got us
thinking on him. Concerned himself submitted the energy
quantum was his prisoner effect recognition for apotheosis.

24
The Cosmos Itself The Aether

The quantum physics would the road of the mistake, dared


just so no onto a fundamental question, the smallest natural
substance paid attention to the solution of an entity solution
with a discovery character, the one that was hard for Max
Planck. It proves Max Planck human keeping that he
remained in the background in his whole life because of the
unresolved. The flatterers' army put Albert Einstein on a
pedestal slightly exaggeratedly opposite this. The soul did not
give for him that he should clear up his situation. Let us
understand anything by this statement. Somebody else the
relativity laid the foundations of theories before it, than
Hendrik Antoon Lorencz. The photoelectric effect
phenomenon Philipp Lenard recognised it though. The
scientists did reject further research the characteristics of the
ether under Einstein’s influence. They did it badly. Because
anybody could have realised the solution that myself found
out in the course of my own research later, what I write down
all detailedly in this paper of mine. It turned out with this in a
tight context that the largest velocity is not the speed of light
in the cosmos. The relativity principle in the motion system of
the completeness existing in all time moments maybe and we
can examine it. All local extension volume-quantum have own
motion-vectorstream data contents at the moment of getting
into the system. We are able to catch it with our nervous
system network. With big regard to Isaac Newton’law of

25
The Cosmos Itself The Aether

severe change of state naturally. Because this basic rule refer


to the single existence system side its all existent formation.
Must be made yet mine well-founded criticism to reason for
E=mc2. I’m sorry but the situation this.

And

Isaac Newton

The biggest theoretical law for us: It can not happen any
state-change from itself. This prior base-principle is
equivalent to base-principle of relativity!

26
The Cosmos Itself The Aether

Theory of the correlation system

The diversity and variegation of the pictures about the


surrounding Universe shot in a more and more expanded
spectrum of electromagnetic radiation by Hubble space
telescope and other telescopes launched into space replacing
it, enchants astronomers and the fans fond of the sights of
the sky. Human mind cannot get enough of this beauty. Our
intellect seeks to see more and more and farther and farther
of this wonderful surrounding world. Human mind is just as
enchanted by this miraculous phenomenon of existence as it
was in the Antiquity. Under the circumstances of the
Antiquity the then-living man was lucky because the
observation of the phenomena of the sky and their changes
were not restricted by air pollution. There were no factories
vomiting smoke, there was no lighting at night. But there
were astronomers recording the phenomena of the skyline as
part of their job, and scientists seeking the phenomena of
nature and the causal correlations of events. Let us not get
corky by thinking we can disdain the knowledge of the
Eastern and Western scientists of the Antiquity compared to
our official knowledge today.

27
The Cosmos Itself The Aether

The scientist of today still does not know what the reason is
for the existence of matter, what matter is and why
continuous change is, just like the scientist of Antiquity. The
scientist of today does not know what the reason is for life,
what the creating and sustaining process of life is, just like the
scientist of Antiquity. Wise is the scientist who at least
remains silent about the truth that our unanswered
fundamental questions prove the fact that each piece of our
knowledge about which many-many people say we have
proven objective cognition in one subject or another, should
be taken with a grain of salt. It would be desirable if all those,
who have something to do with education, research and the
spreading of knowledge, applied the simple, but clear
principle about the content and validity scope of theoretical
and practical subjects separated from each other, during his
or her activity. This is put in words the following way by
Albert Einstein in his book titled 'How I see the World', in
Chapter Five (Science), in the document called 'What is
relativity theory?':

'In physics we can identify different theories. Most of them


are constructive theories. These aim to create images of more
complex phenomena from a relatively simple formalism…

28
The Cosmos Itself The Aether

When they say they succeeded in explaining one group of the


phenomena of nature, they always mean that they created a
constructive theory that includes the phenomena in
question.'

Among leading theoretical thinkers (mainly thanks to the


newly discovered strange speed of the expansion of the
Universe, with continuously increasing value, and the
speculation of the cyclic Universes independent from one
another's effect as an idea of the range system for the space
of existence) such as Stephen W. Hawking, Paul J. Steinhardt,
the classic theory of 'the Big Bang' had been questioned a
long time ago. (Steinhardt developed the expanding Universe
theory with Alain H. Guth.) They are aware of the
fundamental shortcomings of the theory I mentioned above.
Additionally, they are aware of the unanswered relations and
correlations of that fundamental problem area, concerning
the space limit of the opportunity of filling a volume of space
needed for one single unit of existence (entity), the
parameters of the beginning and threshold status,
furthermore Infinity as an essential relative system giving
place (space not filled by a single entity) for all these changes.

29
The Cosmos Itself The Aether

Why am I writing about these and connect these subjects?


Because I want to make my standpoint clear about the fact
that if we see, look at, observe, group, classify and admire the
astronomic phenomena of the skyline as an astronomer, then
we fit in Einstein's separation methodology for constructive
theory content. But the astronomer (or anyone else with
good faith) should not refer to such theoretical details which
theoretical physicists working in international research
laboratories are still seeking the proper answers. I can
mention the preparations in progress at CERN.

Researchers and employees of research labs, university


departments looking for the answers to the fundamental
theoretical questions do not believe an easy and simple
answer can be given to the essential questions of existence
highlighted by me above. They do not believe in it, especially
following those prequels telling who and for how long had
been thinking thoroughly about them without any success so
far. We know and capable of doing so many things in the
fields of science and technology. We know and apply so many
things we could not carry out without an adequate harmony
between our deeds and the content of the single process of
existence. We know many details. How, under what
circumstances chemical elements with higher and higher

30
The Cosmos Itself The Aether

atomic number are formed. How stars born. Where the huge
amount of energy hides inside the atomic core. How we can
create atomic power station and atomic bomb, to handle the
processes in accordance with our goals. The only thing
Nobody knew was: what is the origin of such a tremendous
amount of energy stored inside the nuclei? That stored
energy is taken - according to our theory at present - to the
environment by the elementary particles forming the nucleus
when they are exploded at nuclear fission. If this theory based
on experience would be clear, there were no need for the
experiments planned at CERN. Because experience coming
from the particle accelerator experiments so far is not clear. A
clear conclusion cannot be derived from the local hit-
disintegration events. It cannot be decided whether some
kind of process modulation chain reaction is happening or the
movement of particles leaves a trace in the reaction chamber
that can be photographed. On top of this, they are going to
look for the elementary particle called Higgs-boson which in
an interaction gives the mass characterizing the matter and
had given during the big bang to the local interactions. In my
opinion it is an absurd theory, because during any kind of
physical interaction the change caused by modulation occurs,
so there is no need for a third transmitter particle. Of course
as things are at present, matter does not come from nothing.

31
The Cosmos Itself The Aether

That is why scientists are so keen on finding that 'something'


that can play this role. Once we live in a Material World…

But do we need to stick to this theory? Can't we change this


world born in a big bang (later on in the distant regions of the
galaxy several similar bang happened in a cyclic way escorted
by similar phenomena) to something else, something rational,
that is appropriate for nature just the same? I realized there is
an alternative solution. Following each discovery it is a
common habit to say: Why haven't we thought of it earlier?
That is the situation at present, too. What is it about?

I cite from the book of Albert Einstein again.

"According to my belief all those definitions and statutory


relations that serve as the key for the understanding of the
phenomena of nature, can be found purely by mathematical
constructions. Though practical mathematical definitions can
be approached empirically, but they cannot be derived from
experience. The only criterion for the applicability of the
mathematical construction in the case of physics is
experience of course. But the actual basic principle is hidden

32
The Cosmos Itself The Aether

in mathematics. So from a certain point of view I deem


possible that clear, unbiased thinking alone can perceive
reality as the elders had foreseen."

We can be sure that man could not give an appropriate and


final answer to the question of existence so far, because for
some reason always and somewhere went past the door
hiding the answer. There is a consensus already that
everything is related to everything in this world, subatomic
existence is an interactive system of energy field processes,
instead of being a cluster of separate particles. Just ass well
according to quantum theory we are not talking about
particle, but a wave-pack. The principle of relativity connects
each event, anything changes anywhere in the world. Matter
is a system of relations. What relates the single entities to the
Entirety, and what is the effect of that and its theoretical and
practical significance, is the following:

Here is this sentence in the Einstein citation: „Though


practical mathematical definitions can be approached
empirically, but they cannot be derived from experience.”
Well, I am going to prove the opposite, furthermore, its
proving significance, all that has been ignored by the
physicists of the world till now.

33
The Cosmos Itself The Aether

Another citation from the book of Albert Einstein, from his


speech given on the 60. birthday of Max Planck: „The major
purpose of the physicist is to do research on those general
elementary laws, from which – using pure deduction – one
can create the world view. However, to these elementary
laws not a logical way but intuition based on experience
leads”.

I am not entirely sure that the translation to Hungarian is


accurate in the case of these two sentences based on the
book published under the title MEIN WELTBILD in Amsterdam
in 1934. Because – imagining myself in Einstein's shoes as he
composes these sentences at his desk – I would have noticed
the antagonism between the content of the two sentences,
concerning the use of concepts. Namely according to 'the way
of pure deduction' mentioned in the fist sentence (you know
what deduction means: it is a conclusion from the general to
the specific case) I would not deny the demand of „logical”
conclusion of the intuition based on experience in the second
sentence. All of us would, not only me. Since Einstein was a
human being himself, he could be wrong as well, he also went
past the door hiding understanding.

Let's step on the logical way of empirical observation.


Astronomers put a lot of energy in discovering and mapping
the part of the Universe surrounding us that can be reached

34
The Cosmos Itself The Aether

by our devices, the visual phenomenon and the position of


the objects of the galaxy. From this map only one thing is
missing that would raise the physicists interest the most: the
spatial data of the motion vector vector-flow stocks found in
the objects belonging to one given point in time. According to
the measurements repeated today there is a trouble with the
big bang. Instead of the decrease in the speed of the moving
farther away of the galaxies from one another, this value is
increasing. With our devices we see farther and farther into
the depth of the Universe, and because of Einstein's threshold
on the maximum speed of matter movement, we are forced
to reduce the Hubble data marking the speed of moving
away. If the speed of the moving away of the galaxies from
one another is constant on a linear scale, then the move-away
speed data of the galaxies detected in the distant space
would have exceeded light speed many times. Our experience
biased by wrong theory indicate serious antagonism: if we
think of the entirety of existence that is unforeseeable for us,
then the Hubble data should decrease close to nil.

It is obvious that physics and cosmology is wrong. Especially


with the idea of cyclic Universes. It must be admitted that we
do not have objective knowledge covering everything. Or is
there a solution we did not consider sp far? Yes, there is an
alternative solution.

35
The Cosmos Itself The Aether

We experience in our environment that in all kinds of


movement, in the crash interaction occurring during
movement, in the movement of planets and their moons, in
the movement of spacecrafts there is an order and system.
The order of these movements was described for us by
Newton in an everlasting way. We are mistaken to limit the
unlimited validity scope of Newton's mechanics, because
existence is built up of fundamental entities, it is their
growing set remaining on the system side, their system of
relations, their organic organism connected in a matrix field
that meets the criteria of quantum mechanics (as a
constructive theory) and relativity theory in a causal process.
All we need to know is what this entity is. The fact in itself
that it has not yet been discovered till today cannot be a
reason for exclusion.

We are wrong if in existence we separate „matter” particles,


objects that seem separated by our sensory organs, from not
visible space filling in the single cosmos. The volume filling of
the single existence system side of cosmos is one and the
same quality. It would be absurd to label one part of its
volume existing, and the other part non-existing by itself.
According to our objective knowledge a single entity volume
phenomenon free of status change cannot exist in nature, the
limits of which could not be expanded. This phenomenon
could not possibly be idle. Let's not forget that the matter of a

36
The Cosmos Itself The Aether

comparison system is inevitable even for existence, so


compared to what it does exist and compared to what it does
not.

It is not appropriate to claim that nothing should exist. The


matter of comparison is not insignificant for nature either. It
is only a fake sensation induced by our sensory organs in our
mind that there is only emptiness in the cosmos other than
the volume occupied by visible matter. According to braver
people the space among objects is filled by electromagnetic
radiation. Even braver people dare to say that the two kinds
of filling are the same form of radiation, but at one spot there
is a condensation in this process, at another spot the
construction of the process is open. Even Hawking asks
himself the theoretical question in his famous book titled „A
Brief History of Time”: „Can it be that only radiation exists?”
People even braver then these deemed to know the key for
the solution, as Geoffrey Chew, who developed his
„bootstrap” theory in the middle of the 20th century (!). It
starts from the idea that nature cannot be deduced to
fundamental entities: for example to particles and fields.
Nature should rather be understood by its correlations,
because each of its elements correlates with all the other
elements and itself. Cooperating with some physicists in this
sense he worded the specific model of particles in the
framework of the S-matrix theory.

37
The Cosmos Itself The Aether

Geoffrey Chew

The nature approach coming from quantum theory, shows its


best form in bootstrap philosophy in the centre of which is
the recognition that each part of the world interacts with all
the other parts. The dynamic feature of this view follows from
the relativity theory. If Chew and his colleagues had
recognized that essential thing that connects the system
according to experience in the complexity of the
mathematical and physical content, they would have reached
their goal. Instead of this they got caught in a trap set by
themselves. Because bootstrap theory denies the existence of
the elementary ingredients of „matter”, is not willing to

38
The Cosmos Itself The Aether

accept any kind of fundamental entity, let it be a law, an


equation or a principle. With this he puts that idea to an end
which was an important part of natural science for centuries.
Quantum mechanics rejected Newton's mechanics, bootstrap
theory rejects both. The point of their mistake is that they
should have reconcile these theories.

The link connecting everything

Naturally, as anyone else, I spent a tremendous amount of


time on seeking the answer that can be given to this question.
Finally I succeeded in finding the thing that made the air turn
frozen around me. I will get what I deserve for turning against
Einstein, the idol. How dare I to state that restricting the
speed of movement (the speed of a matter in motion cannot
exceed the speed of light)? Furthermore that light quantum
has taken quantum physics off the road. That is okay that it is
an „energy-pack”, but basically it was not suitable for Max
Planck either, did not fit in his solution of hypothetical
particle quantum entity. As we know, he had doubts about it
until the end of his life. He probably felt Newton's mechanics

39
The Cosmos Itself The Aether

may still have a role in the description of the carrier of the


energy quantum. It is certain that for the durable modulated
change of the basic state of a thing (to kick out one electron
from the surface of a metal sheet) a given energy quantum is
necessary. The uncertainty of this situation is well-presented
by the work of scientists (Heisenberg, Bohr, Schrödinger)
doing further research in this field. Meaning that quantum
physics put into orbit by Einstein has expanded to a special
constructive theory.

Our existence is one single system. I thought about it:


everything is in motion. I stand upon the surface of the Earth,
the Earth orbits the Sun, the Solar System is at the known
location of our Galaxy, our Galaxy moves along with its
nearby neighbour galaxies as part of a Metagalaxy towards
the system called the Great Mover and so on. At my
determined site I am in the state belonging to the observed
point of time as part of the larger and larger systems up to
the Entirety that cannot be understood by us. It means: my
body contains the motion vector stock that is contained by
the entire system at that time. This fact also means that it is
not necessary to scan the remote distances of space with a
telescope, not needed to wait at the window of the reaction

40
The Cosmos Itself The Aether

chamber of the accelerator, only to use common sense on the


path of logical deduction.

Newton's First Law states:

Every object keeps its linear and even movement till an outer
effect forces it to change its status of motion. It is the Law of
Inertia. So, the direction and value of motion vector stock
stored in me is an absolute value, a finite value so as a
conclusion I am a data carrier of an absolute system. If I could
draw the 3-dimensional picture of the motion vector flow
figures of my body in any chosen range, a strange picture
would appear in front of my eyes. In certain local range units
only an one-piece motion direction (and its value) could be
seen, while in other local positions a multi-modulated
direction changing process would appear. In other words: at
those locations where the direction of the vector sections is
spreading apart, something special is happening what is
worth examining in more detail. Where the direction of the
vector sections is gathering, pointing in one direction, there is
surely a specific local collision.

41
The Cosmos Itself The Aether

When I look at it from a bit further, it looks as if I saw the


interacting construction of the local process. But it is that, the
S-matrix field! What can be the explanation for the local spots
containing one single section? There is only one logical
conclusion: at these spots – since there is no filling material
movement into these locations, cosmos at these spots is
forced to expand its existing volume. As I mentioned above,
on the „existence” system side nature does not make a
difference like one part of a content can exist as „matter” but
the rest cannot, there can be nothing. In the relativity system
of nature the filling up of the „existence” system side is the
same single entity being completed continuously. In the local
collision interaction occurring later in the process the
consequence is the same as if it had been there from the
beginning of time. We considered among these as 'matter'
only those which showed up in the receptors of our sensory
organs and devices. In the comparison system of nature the
other side of the system that is not positioned in the
existence side is the inexhaustible source of expandability.
Mathematicians can imagine the inexhaustibleness of this
side of the system. All they need to do is to think about the
expandability of the outer margin of a filled volume. So, these
alternating local events are repeated in the entirety change
process, in this constantly repeated local starting and
threshold state. The cosmos was not created by someone at

42
The Cosmos Itself The Aether

some time, this is a permanent phenomenon. The Law of


Constant Matter is in effect, the system gains and expands. In
some areas as a result of the energy surplus of the outer
processes some contents are beaten and excluded, such as
the proton, the nuclei of the chemical elements, the
molecules, the stars, the planets, the galaxies and so on. The
system is complete. That is why galaxies are moving apart
from one another, not because of the big bang. That is why
we see newly developing areas besides elder formations
variously in the cosmos. The „matter stock” of the system is
growing, so in this sense we can talk about a constant
cosmos. Where we „see” emptiness (of course we might find
dwarf galaxies, hydrogen gas clouds here as well) this process
is in progress even there, with an outcome of building given
by the feature of the construction. The question arises why all
this happens, why this specific process is not free of
interaction (matter).

And now we turn to mathematics for proof. Actually I am


forced to go against the convention of mathematicians. In
nature there is no congruent volume, chance for symmetric
local repetition (identical reproduction). It cannot exist,
because - this is the mathematical proof – for nature the
identity up to five or umpteen decimal fraction is not a

43
The Cosmos Itself The Aether

solution. Complete uniformity would be necessary to have


the chance of an idle state circumstance. Mathematics is
negligent in this matter. This situation - coupled with varying
motion vector contents – sustains continuous asymmetry, our
circumstance of existence.

As a closure I note – getting back to the error of bootstrap


theory – matter particle entity does exist in the position of
local extension quanta. These are the neutrinos. Without this
there would not be electromagnetic radiation with constant
traits, with a speed of the spreading of modulation
considered to be a physical constant. Because not "photons"
flow through space, but the entire system is in a specific
process bootstrap state with changing content. That is why
the long-term accuracy of the atomic clock possible. The
space of the "Universe" does not empty with extension. This
concept introducent and used a "spooky" amount of other
concepts in its expanded meaning as well, exceeding the
needs of applied sciences. It is a conscious state that the
partial result of each effort so far is a „brick” in the building of
complete exploration. Whereas as it turns out to the ultimate
question „What is existence?” We basically suppose to get an
one sentence answer. The recognition comes from the
solution that our mind has a maior role in dividing the one

44
The Cosmos Itself The Aether

visible process of existence into comprising elements


according to the demands. The scientist had fallen into the
trap of doing the inventory and classification based on
concept about the elements of the pseudo phenomenon. For
instance into the trap that „time” as a concept is in reality the
synonym „change”. The time for the local change is different
for the extension quantum volume (neutrino) entering the
system than that of the entire extending set of existence. The
concept of „space” is the summary of the local finite starting
and thereshold events put into a set by our minds.

Geoffrey Chew writes the following about the role of the


human mind int he process of understanding:

„If we think the bootstrap theory over logically (the S matrix


theory was originally developed specifically for the
description of strong interaction) then we find that the
existence of mind – with all the other aspects of nature – is
necessary for the entirety and the mutual harmony of the
elements.”

45
The Cosmos Itself The Aether

S matrix theory also becomes complete: Aether exists as a


double interactive matrix bootstrap process, in which one of
the S matrix fields is the network of the local collision
interactions, while the second formation of matrix is the set
of positions of the quantum of the local extension (the
neutrinos), int he same point of time chosen by our mind
(with a synonym concept: in the state of change).

Eternal problem of the thinking man

Where is the border of the existence and what is outside it?

Problem of the scientists are almost same in the theory of the


primeval explosion: „We have only Universe set and what is
over it?” Are those „cyclic Universes”? According the new
favored theory. We are not nearer to.

46
The Cosmos Itself The Aether

Origin moment to the „primeval explosion” is still important


the single and full filling, but later some moments the
scientist does separate a something from something for in the
single content: This way of thinking does dominate in the
physics: the matter separates, would been isolated in the
single filling system side. We have need a new solution for the
existence on base our experiences. Already the mine new
theory for the Cosmos it would been formed around in 1985-
86. On base of it I did a document at this time from a possible
Cosmos object, which is visible on the drawing without every
change(!) according to an analogy as stars, galaxies, which
would been photographed lather by Rosat satellite of NASA
and Western scientists at 1990 year. I sent the document at
1988 year to the NASA Goddard Institute, Greenbelt.

47
The Cosmos Itself The Aether

The photo has published in the Hungarian version


(Tudomány) May 1991 of the Scientific American.

48
The Cosmos Itself The Aether

On way of mine research

Religious people say that our world was created by God.


According to my research it is being created by the perpetual
asymmetry that is in the relative system. But we have to
know who God is (imagined supernatural existing of the
religions) and also: what the content and the necessity of the
relative system is. God possesses all the secrets but man has
taken over his role via the process of recognition. Creation is a
continuous asymmetrical local beginning state process.
According to the principle of conservation particles, stars,
galaxies are being born. These phenomena are not observed
by the local repetitive events. The interacting receptors of our
nervous system sum up the stereoscopic changes. Concept of
„space” is product the our mind as sham phenomenon. Our
concept of „time” is not other as a synonym of the concept of
change. The „time” is one vector of any interacting change
and is not for the rectilinear uniform motion, state. Only we
do hook onto that with our consciousness in one imagined
relative system. What is the cause of motion and state
change? Answer: It is a simple asymmetric pushing contents
process in the single and only existence system side. Those

49
The Cosmos Itself The Aether

are no separated objects from one another because of the


aether process. Those are no every swallowing black holes.
The constructive applied sciences (as physics and astronomy)
those are covering with beneficial curtain the false doctrine of
present theoretical physics. The modern theoretical physics
has did and is doing wrong, half-way solving answer for Max
Planck's original quantum idea. Planck got stuck into
background for this. He has knew that the full solution is
unsolved yet. Disenchanting proof the Einstein's speaking
onto it at anniversary 60th birthday of Max Planck in Physical
Society of Berlin according to that Planck's dream for the real
quantum it was not identical with Einstein's constructive
quantum in the existence. Einstein's words from end the
speaking: „...We are wishing that let him succeed to unite the
quantum theory with the electrodynamics as a logically
connected system.” (!)

I should like to know that what was Planck's thought in this


moment? This sentence speaks for itself. Representative of
constructive principle does run a knife into who is struggling
among doubts. Einstein the problem in himself. Later they did
felt the problems Schrödinger and Heisenberg. This way is
leading to the real quantum bootstrap principle of today. Still
when „the host of flatterers” are clinging to the particle

50
The Cosmos Itself The Aether

physics and concept system of it. Also it is a historical


experience that scientists aren't hurrying to recognize yours
mistakes. Our historical experience, that much time has to
pass the fundamental scientific mistakes up and his
admission. Altogether, will be in this direction new occasion,
compelling circumstance in our future cultural history? This is
how matters stand. Our physical existence is only extending
hadron bootstrap quantum system in every continuous time
moment. May turn up after a long time will be, that the
particle view let it be replaced by extending his theory
interpreting the construction of the hadrons originally by way
of Geoffrey Chew over the all-time completeness, than
interpreting the existence as single hadron S matrix field
bootstrap system thinking. It may be possible that will be
after a long time rather yet, that let the researchers recognize
it and this is accepted the S matrix field weaving through, into
functional building in, actually for it the transformation of an
interaction inductive, the extension the volume of cosmos
yielding the continuous presence of the second (extension) S
matrix field. This reproductive process is based on the general
validity of Newton's motion laws fundamentally with
infiltration the local extension volumes (real extension quanta
as fourth local dimensions on the local vector lines of the
direction of extension. Thus is not the „time” the fourth
dimension(!) with it into a really four dimensional geometry

51
The Cosmos Itself The Aether

system. That is the point. Everything else is an enchanting


effect for the objective creating human consciousness simply.
By way of Einstein designating the constructive theories
(application knowledge) its area.

What is the real Planck quantum indeed?

The local extension quantum volumes (we are know already


that those are the neutrinos) occurrences those are the real
Planck quanta in the system side of existence with own local
potential motion vector sets. These quanta would like to
remain rest state in own places. It would been the base state
of the Cosmos (the occurrence without all). To know that
these quanta are not initiators to the modulating local
collisions. For these are responsible the already existing
neighbouring quanta with its different motion vector sets.
These local problems the effects of our modulated existence.
The prevailing system side of existence does not ask from the
Planck quanta that why and from where are those just there
in the local collisions. Since which are same quality as they
themselves onefoldly. Finally, those are the neutrinos Planck's
quanta.

52
The Cosmos Itself The Aether

Base of the critique

Researcher to this theme and author this book is a theoretic


physicist in it a quantum cosmologist. The matter is
completed by extracts of edited e- mails, which were sent to
English scientists to Cambridge as well as to the United States
to Princeton in the second half of 2005. These e- mails
contain the results of the author's researches described in his
study. The essence is: Many think that they know what the
reality of existence consisting of quanta is. The truth is that
they are wrong. They have been wrong for a long time. The
existence (the Cosmos): is a single and only specific increasing
set system. It is a constraint relative system set, permanent
boundary and initial conditions. This system is specific, quanta
built, summarized only in our conscious, extending with local
expansion. Considering the actual set of movement vectors in
this cause and effect system provides an absolute local
possibility (that is unable to change unless it is acted upon by
an external force) at a specific moment in the actually
continuous flow of time at the same time. The works of
Newton and Einstein have made it possible to reveal
comprehensive logical cohesion. For technical reasons the
study below does not embrace the entirety of the studied or
experienced web of relations which has made it possible to

53
The Cosmos Itself The Aether

complete the research. Sometimes luck helped as well. I have


planned to publish the details on my homepage step by step,
not all of them at the same time. The study published below
is quite upsetting in itself and it is going to re- arrange the
logic of the knowledge we have formerly considered
objective. What good is objective knowledge and logic if it can
not give answer to the question of existence, the matter, the
current boundary and initial condition, to the only system
which has an absolute cause and effect relation in a
constraint relative system? It is highly recommended for a
scientist to know what he is looking for. This way he is going
to have the opportunity to ask his theoretical questions right
from Nature to complete the jigsaw puzzle. Nature responds
to a properly proposed question with the absolute,
unchanged details of a single procedure, not violating any
conventions. Only after reaching a convention can we state
that the revelation of local collision interaction is actually
matter, and the interacting participants should be considered
matter as well. It is not our competence to decide what
details of discernible state of the sham phenomenon we
recognize.

As regards the externals of this study it may not seem as


„scientific” because of simplicity the solution. Simply, there is

54
The Cosmos Itself The Aether

no need for more. Our scientists do as wrongly approach to


the question of existence. It is the first and more important
that one relative system does search a solution for own
fundamental questions: is or no, finite or infinite? That is the
key for the local events that it wants the local symmetries
fundamentally because of Eucledian geometry's asymmetry,
what is hiding in it. Therefore those are and originating the
different local changing motion values, too. This continuous
change is the conductor in the visible existence. Our existence
is therefore timeless and onefold effect. Well, Einstein's and
astrophysicists its relativity is only after it. It is the full
explanation for our existence. There is no simpler or other
complicated solution. The West scientists are think so that
they are know the all answers for the fundamental questions.
Not at all! We have got to go back these fundamental
questions. However, I would recommend warmly to my
Reader a book, called the „The Tao of Physics” by Fritjof Capra
(theoretical physicist). It is well worth reading and studying
this work (Flamingo edition published by Fontana Paperbacks,
1990. The book has also been edited in Hungarian.) I myself
boughtthis book in 2000 in a bookshop to help me relax after
the exhausting celebrations of the new year. It happened on
2, January. I wanted to get hold of something scientific to
read. That is the reason why I finally decided to buy this book.
It is unbelievable, but everything I had been studying for the

55
The Cosmos Itself The Aether

last 20 years and all the solutions I had come up with were
rectified in this book. We really should consider Capra's words
who did have the chance to study the phenomenon of
physical particles and who also let me into scientific thinking
of research. I would also love to quote some of his words but I
will not do so. I would like to give everyone the chance to
gaze at his solutions in wonderment, and see what workshop
research solutions we have come up with so far. One can also
see how different these solutions are. We should not insist on
the lexical knowledge which do not contain the real solution.
At end my book is legible as one important detail from his
book.

Could anyone tell me why we would need hundreds of


combinations of concepts to answer the one and only
objective question regarding existence? Nowadays it has been
a generally admitted idea that our world was created by God.
Everyone can understand it, this concept comprises all other
concepts regarding our existence. It was created therefore it
exists. In fact our world is in a constraint relative system, in an
unsolved state of creation every minute of this fact is the
cause of the local repetition of absolute boundary and
expansion causes of initial states. An expansion of volume
takes place on this 'existence' side of the relative system

56
The Cosmos Itself The Aether

which has a name: Cosmos (a specific set reflected only in our


conscious, details: see below) The interacting change of the
only content is: aether. This is the creation of the God of
science. But where are the priests of science? I would really
appreciate if our scientists were aware of the fact that the
system of existence does not contain the mystery of over
detailed, specific particle isolation and system of concepts
which have been introduced in order to explain the age long
otherwise admirable effort to understand our world. The
point is the process of reproduction. This process is a linearly
growing one, controlled by data of the local state. This
process modulates a system of movement and results in a
single isolation. Scientists and lecturers have to be aware of
the boundaries of the application of Einstein's constructive
theory. This is the core of misunderstanding: representatives
of special fields demand that their own system of concept
should be incorporated in the unified theory. Comprehensive
understanding is made difficult by the fact that the observer
can hardly observe anything of this forced process of the
change of content. In our body this content is only one
trillionth (10-12) of the total volume which means relative
constancy in form of nuclei. The other materials filling in the
volume are in an exchanging process with the world around
us. These materials are also being renewed by the process of
the 'electromagnetic radiation'. This phenomenon (the

57
The Cosmos Itself The Aether

phenomenon of transformation over) has not been


completely known so far. We have only had details of the
experiences gained from experiments regarding particle
research.(see below) Metabolism takes place in the nuclei
due to the local absolute boundary values. The freedom of
metabolism is the density of the phenomenon in examined.
(see below) The content of the matter on my homepage gives
a new explanatory theory for the Cosmos, and it is not the
repetition of some lexical data, and it is not of educational
purpose either.

I am quoting an opening thought from Albert Einstein to


make the object of this study understandable.

„We do distinguish various theories in physics. Most of them


are constructive theories. They strive to create an idea of
more complex phenomena from relatively simply based
formalism. When they claim to have succeeded in explaining
a group of natural phenomena, what they really mean is that
they have managed to establish such a constructive theory
that comprises the subject in question.”

58
The Cosmos Itself The Aether

Physicists of the world handle the primeval theory


accordingly. It makes me smile when someone from the
audience asks the lecturer at the end of the lecture: „What is
the origin of the matter?” „When and how did the torsion of
symmetry take place?” „Why can we observe the stars
without light being interrupted? The lecturer then just opens
his arms and says: „I don't know.” The memory of World War
I. was so fresh that this could have influenced the scientists
when they gave name to the phenomenon based on the
motion of the galaxies.

The single origin theory is wrong in every respect. All effects


are explained according to this theory because we do not
have a more suitable one. Scientists are not bothered by the
fact that now we have more information and can see further
ahead. They have been discussing the theory of relativity
which they comprehensively understand regarding the
interpretation of the phenomena, but practice shows just the
contrary. It is perfectly acceptable if a cook prepares the
courses without knowing the origin of existence. This cook
works with chemical elements and molecules, just like a
chemist. But a chemist is aware of the system of chemical
bonds, and can understand what changes are going to take
place and why. No one expects a chemist to find a solution to

59
The Cosmos Itself The Aether

the most fundamental question of existence. Physicists


although they do not understand the reasons do insist on the
theory of the Big Bang for a somewhat moral reason. They
fight tooth and nail, just because this is what the trends
indicate. I would like the astronomers and astrophysicists to
understand me. My critique does not concern them. The
object of their observations and descriptions are the celestial
objects and phenomena which seem to be isolated. These
scientists are the ones who are most aware of Einstein's
theory of relativity and they are also the ones to understand
it because these theories of relativity –which are restricted to
superficial occurrences are the basis of their constructiveness.
Their system of concept is appropriate for the practice of
rational applied science.

We do not have to expect philosophers to come up with a


solution. We possess all the essential information required to
answer the question of existence. Everyone is crazy saying the
solution is too complicated and so they pass by the solution
like a bullet. What is the reason for this? Maybe some of
them were forced to acquired to a heap of lexical knowledge
at the university. This knowledge has nothing to do with the
point but to succeed it is absolutely needed. Prestige requires
lexical knowledge. This can be one reason. Some pass by the

60
The Cosmos Itself The Aether

point because they can not find their way in the ocean of
concepts but still do not want to seem ignorant.

No one should think that hereby I am putting down simple


thoughts. I am not the only one on this planet who has spent
decades on searching for a solution based on the available
experimental data. Was there a solution? No, there was not.
Is there a solution? Yes, there is. Just use the logic of common
sense. Max Planck's cause and effect system, his quantum
approach, the factual topology of existence all have remained
unrevealed. The concept of relativity had already been known
before Einstein published his works, just remember H. A.
Lorentz.

Is there or can there be an alternative for the single creation


theory? The answer is: yes, there can be an optional solution.
Existence is continuously in a boundary and initial condition,
and is an observable matter set in our consciousness. And
therefore it exists by perception. Our instruments also have
the ability to summarize because they are in interaction with
the data of the continuously interacting state of the only
existence energy field at more points at the same time
moment.

61
The Cosmos Itself The Aether

What could have been hidden behind? Maybe nothing have


we just exaggerated the significance of the essence of this
enigma? Astronomers and astrophysicists study the relative
changes of the superficial phenomena of existence in terms of
distance, movement and time. As Einstein says: this is the
application of a constructive theory because it comprises a
specific field of effect without aiming to understand deeper
cohesion. In my opinion these astronomers and
astrophysicists should not support the theory of the Big Bang
as it is invalid. Based on rational truth our single existence has
got only one solution if we are to observe the phenomenon in
terms of cause and effect in a state restricted to a certain
moment of time. Do not search for the effect until we have
not revealed the cause. I can not emphasize the importance
of observations carried out at the same point of time. I hope
my readers will understand the significance of this basic truth
which has been handled only superficially. A large number of
unqualified and even qualified people interpret the entirety
of the sham phenomenon as a state at the same time
moment. They do so in spite of the fact that they are
absolutely aware of the difference that exists between the
apparent and the real (in time) positions of the objects. That
would still be alright. I am asking the astronomers and
astrophysicists to observe the problems of the theoretical
physicists as impartial observers. They will then realize which

62
The Cosmos Itself The Aether

is the point where these problems and their field of interest


intersect.

As a starting point I must state that at the beginning of the


XX. century it was a grave mistake to consider the expansion
of the universe a phenomenon which has its origin in the
primeval explosion theory. This sham phenomenon was
qualified as such without thorough examination or analysis.
Suddenly a concept similar to the geocentric concept had
been restored to life which then influenced people's
conscious again in spite of the fact that it is well known (or at
least it is stated) that expansion is a process without a centre.
What can the real solution of the phenomena be in the single
existence in this continuous initial condition?

I am using the data of the Scientific American. According to a


chronological drawing of the primeval explosion we can
conclude that in the 10-35 second the volume corresponding
to the observable universe today is only as a honeydew
melon. Let us accept that all matter of the existence
experienced these days (40 years ago we possessed only half
of these data) is comprised in this volume. What data are
these? Those of the single (a constant set) existence. The
essence of this theory is the interaction the matter and the
energy of unknown origin. The theory also includes possibility

63
The Cosmos Itself The Aether

for the expansion as 3D space possibility without interaction


supposing a universe similar to ours which is adjoining but not
interacting, showing similar characteristics concerning the
cyclic behavior of our own universe. It is clear that it is
impossible to answer the question of eternal boundary of sets
as significant as the solution for „matter”. If we can answer
one of them we will have the answers for both problems. Let
us observe rationally what is it that we have been observing
and what data have we been using?

We provide priority to matter by assigning it a space which


simply exists and wich does not interact with it but provides
possibility for matter to move. Why do it when we need a
simple, alternative solution? Why should "matter" have a
different type of volume filler than „space”? Why could not
these two qualities be the same? This interaction result in the
existence of a much more rational energy field if we handle
something in its proper position, with its proper data, in an
equivalent cause and effect system. And this is the system of
motion states at a specific moment of time. Think about the
system of the single existence being observed at a specific
moment of time. Newton's laws of motion are of
fundamental importance. An object tends to stay in motion in
a straight line at constant speed unless acted upon by an

64
The Cosmos Itself The Aether

external, unbalanced force. The same is true for content.


Everyone just passes by this point superficially although we
should observe the state of the single existence.

What follows? It is now well founded that at a given moment


of time the expansion of the Cosmos „set” is surely a finite
„volume”. (concepts are used temporarily) This volume is that
of a honeydew melon. The most important factor is the finite
quantity. We, the observers are inside the set of existence.
The question is: Is our sense of movement real or is it just an
adjustment to the effect sham phenomenon relative system?
As our existence is a single phenomenon, we should not think
that there is something else in it rather than simple filling. For
this reason we are given the opportunity to get access to the
right interpretation of the full motion system of the single
Cosmos. We can stay anywhere inside the melon (Cosmos)
and if we examine the existing stock of motion vectors (such
as: vector rivers segments, values to speed) we will get the
surprising result that the local values of the quantum volumes
of the single existence are finite boundary values which they
themselves can not exceed. They separate the volume quanta
on a cause basis and make these volumes finite by collision.
As people do not bump into each other due to the difference
in their motion vectors the same is true for the local melon

65
The Cosmos Itself The Aether

states. These are adjoining quantum volumes collide and in


this interaction (series of interactions) reveal themselves in
matter (energy) form, and are indicated by our instruments.

Some may say that I am writing nonsense here because yet I


have not given any explanation concerning existence, the
origin of matter. I am giving it now. Those who claim there
would be nothing without creation, forget about the
compulsion of solution to the question of rest which is an
enigma even for existence. This compulsion is independent
from our conscious.

We are so smart. What is the compulsion of the relative


system? What is the so called „something” compared to
which nothing can exist? Would it be an one-sided solution?
Where is our common sense? On the single existence side
there is the presence that can be justified. Local position
inside the melon, local vector set furthermore there is the
sham equality of onefold filling. This filling is responsible for
the fact that there is no difference of density in the content of
existence at the same moment of time.

66
The Cosmos Itself The Aether

Some may say that I am telling nonsense again as this


difference of density does exist according to our experience.
Well, do you know what that is? That is changing of the
content in the process and time. The application of Newton's
laws of motion and Euclidean geometry justify this.

My impatient opponent is continuously interrupting me and


would like to skip over apparently unimportant details. We
are not talking about Einstein's relative system of specific set
of effect. The basic cause is yet unrevealed. This impatience is
the fundamental cause for not having found a solution yet.
We are stuck to the idea: „Matter will not be created from
nothing.” Some think that this idea is the solution of the
stupid. No, it is not. This is the solution because besides the
side of the „existence system”, the „not-existence”-side is an
exhaustible, infinite side for the relative system of the single
existence.

67
The Cosmos Itself The Aether

Where can we find it?

I have mentioned above that there are adjoining quantum


volumes which collide during an interaction and make each
other split inducing topological consequences, since they
have motion stock contents that are interacting. In the single
existence there are adjoining quantum volumes which move
away from each other due to an effect of an interaction that
has made them split. All gaps induced by splitting can not be
filled by the given stock if there is no appropriate motion
stock to fill in the gap. I wonder if you know how huge gap
volume is induced in our cosmic space dimension of volume
of 1 Mpc3 per second? This volume can be calculated if the
original uncorrected Hubble constant is taken into
consideration (400 km/sec/Mpc)from the relative side which
has no absolute data a single presence system set. The reason
why there is a constant boundary and initial local cause and
effect repetition is that there is not a single point where there
is symmetry and it is also impossible to achieve it. Think about
the difference between the various stock of motion vectors
and the value data of Euclidean geometry. This state is the
content of the current melon which closes into itself. This is
the reason why a secondary external boundary can not exist.

68
The Cosmos Itself The Aether

The volume of our melon is just growing as a specific set of


continuous boundary and initial conditions within the local
borders of the melon rind.

The amount of extension in our space calculated with an


approximate polarized corrected factor by me is

Vext= 1,6x1042km3/s/Mpc3 in dimension. (Data for calkulation:


V=a3 a1=1Mpc a2=1Mpc+400km/s)

Our cosmos was not created by someone at some point in


time but the Cosmos is in the asymmetric border and
beginning state of creation at every moment of time with a
consequence causing growth.

I think everyone considers it obvious ( at least it has become a


habit) that in the system, in the calculations time is the fourth
dimension. Sometimes I mention it at other parts of my paper
that my opponent might regard me as an ignorant person.
Here and now I have the opportunity once more to state:
there is nothing like a regular flow of time called the system
time. That is just only our conscious perceiving the summing-

69
The Cosmos Itself The Aether

up of the changes. It is going to be clear immediately: in the


course of topological examination of the local place, the
current system volume - which is under indication does not
have a relative time of change without a collision interaction
with a quantum. It is only us who associate it with the help of
our conscious which is capable of analysis. Time as the fourth
dimension is the summarized philosophical notion of the local
volume and the interacting change of condition. The notion of
„time” is the synonym for the notion of „change”. This is the
reason why there is nothing like system time. There is a
constant change going on. The cosmos was not created by
someone at some point of time. There was not a Big Bang 14
billion years ago. There are not any cyclic universes, but
creation itself is in the asymmetric, self realizing barrier
condition of the prevailing repeating local beginnings with all
its increasing results based on the principle of conservation.

What is the classical theory of „time” about? Material


squeezes at one point due to the effect of the infinitely huge
gravity in which time slows down to an extreme extent. (This
is what we might think as there has not been any change.) It
is no use talking about „before”. What is more, the critical
shortcoming of the Big Bang theory is the position and state
of a specific „point” in outer space as a relative occurrence

70
The Cosmos Itself The Aether

explanation of the singular existence system side


phenomenon. On the basis of Einstein's formula E= mc2, all
the material squeezed in one mathematical point volume of
the "universe" should have been moving at the speed of light
to one specific resultant direction without an interaction with
the surroundings, otherwise it would not have had a mass. If
it had not been moving, where would the notions of the
experienced movement, mass and energy originate from? All
the existing particles in our universe created by the Big Bang
should still be in possession of this component, i.e. the
movement vector of speed of light without interacting with
other universes which have the same cyclic characteristics. I
wonder if anyone does feel what nonsense the theory of the
Big Bang is. Does anyone feel that the characteristics
concerning the content and value of the speed of light have
not been answered yet? Is this resultant movement data that
remained from the previous cyclic „crack”?

The content of the system, expansion, extension are excluded


in a prevailing process. This process leaves objects behind
which are isolated from each other and also from the system
by astrophysicists on the basis of appearance and statistic
data. Atomic energy is not stored in the nucleus but the
unifying re- arrangement of the external system process takes

71
The Cosmos Itself The Aether

place where the content opens up during fission. Our


existence changes in this single process. This process enables
us to see distant objects without interruption as a result of
the so called electromagnetic radiation, which is a modulating
interaction. Finally Planck was right. Although he was the only
one to believe it but he was right: he doubted that photons
would be isolated from each other. Hawking also notes:
„Maybe there is only radiation?” (A Brief History of Time). It is
time we generally applied Geoffrey Chew's hadron- bootstrap
theory which is more valuable than Einstein's whole work.
This specific extension of existence content requires the
concept of aether (which was refused by Einstein and his
followers).

As experience shows the position and the meaning of a large


number of concepts are still doubted. Our knowledge
concerning the system is inaccurate regarding some
significant facts. We should talk about one cosmos, not about
universes, because the system is an invisible, permanent
phenomenon, a single inertia system. The values of the
motion vectors are found in domains which can not be
manifested. They are concealed by the extension of the
transformations of local interactions in the form of a so called
electromagnetic radiation. The microwave background

72
The Cosmos Itself The Aether

radiation is an essential part of the system and it has nothing


to do with the primeval explosion theory. The sight of the
extending universe is fascinating, wonderful in its smallest
details an effect based on the principle of conservation.
Einstein was wrong applying his formula which restricted the
relative velocity of the expanding universe. There is no reason
to reduce the original Hubble constant. Furthermore this
reduction would have drawbacks as regards our life
conditions. Gravity is in fact a sham phenomenon caused by
the quantity change of the process content: energy vectors
effect on fallen content of the local aether as "objects":
planet, star, galaxy.

Further conclusions

The electrons are open whirls at certain places of the process


which are modulated by each other's position and by the
nucleus. Obviously we will never be able to travel at the
speed of light in aether because we would end up as plasm.
The molecules would surely split due to the huge re-
arrangement (transformation over) in the system. There is no
point in building particle accelerators, it is absolutely clear. It
is also obvious that the most fundamental point of the

73
The Cosmos Itself The Aether

Cosmos content process is the power generating fission.


Fusion inside stars is also an exclusive process which can not
be controlled. The essence of the problem is as follows: it is
not sufficient to force the nuclei to stay next to each other.
We also need to provide the appropriate structure of the
external interaction process to stabilize the connection.
Achieving this goal and the realization of this possibility is not
automatic but fission is.

Proofs:

There is a demand on the part of scientists and lecturers on


popular science to have evidence, what is more: repeatable
evidence to support the validity of each and every new
theory. We do possess evidence from an authentic, valid
source from the period of the political cold war. This evidence
means a video recording showing experimental underground
nuclear detonation in the USA. Firstly experiments aimed to
demonstrate the frightening power of nuclear weapons.
Secondly they aimed to create a smaller energy source to
power a long phase, high capacity radioactive weapon. They

74
The Cosmos Itself The Aether

planned it under the auspices of the space defence program.


The date is 1985. The two superpowers are still in
competition as regards politics (and also military policy) A
particularly large number of underground nuclear
experiments are carried out both in the USA and in the Soviet
Union. On 1, December Gorbachew announced a ban which
meant a total ban on their own nuclear experiments. After
this announcement, however, the USA continued to carry out
nuclear experiments with great intensity. Finishing the
program or having permanent political advantage both are
possibilities which have to be taken into consideration.
Anyway, these recordings were shown immediately on TV.
This time (the end of 1985) I had already had a settled idea of
the Cosmos and of the specific energetic structure of aether.
This time I was involved in the study of proof. There are many
spectacular arguments influencing our conscious. These
arguments support the theory of primeval explosion but I
needed something very special. The theory of primeval
explosion is a nonsense. What did I have to disprove the
theory? Fortunately the explosions of different nuclear
structures were quite frequent and this way I had the chance
to recognize some atmospheric phenomena which were
otherwise ignored. These phenomena were clearly visible on
these recordings. What could be seen? Cameras showed the
epicentre of the explosion, the surface right above the

75
The Cosmos Itself The Aether

explosion. Every observer was looking forward to seeing only


one thing: when the funnel shaped ground crumbled in the
epicentre. Besides this action, however, we could observe
something else as well before the collapse. This event
enabled the observer to gather some fundamental pieces of
information: There were dust and aerosol particles and other
pollutants in the air. The specific, local movement of these
small particles was also shown, which finally gave the
following surprising result: This movement depended on the
type of structure that was detonated. The direction of the
movement was away from the camera towards the centre of
explosion (hypocentre) in form of a ring of clouds. If an
impulsive nuclear structure (designed for destruction) was
detonated, then this ring of clouds glided across the horizon
during which its diameter was continuously decreasing.
However, there were long phase structures. (with a duration
of 3-4 seconds occasionally) During the explosion the ring of
clouds showed the form of a cone shaped surface. A torsion
although to a smaller (45 -90°) degree was observable on the
aerosol surface. This dust and aerosol cloud was acting as an
indicator. This special surface was created by the whirlwind
blown by the rotor of the helicopter. This otherwise
embarrassing phenomenon revealed something.

76
The Cosmos Itself The Aether

What is the essence of this observation? According to the


official knowledge radiation energy comes from the inside
parts of fissioning nucleus during nuclear explosion. In fact as
it is shown by the movement of the aerosol and dust
indicators towards the hypocentre this process means
something completely different. Nuclei with their exclusive
presence content are only passive objects in the Cosmos
which restrict processes. When these nuclei split or when we
do split those, their former surroundings and polarized
content process are renewed and re- built through the
centers of fission. That was the caused appearance
phenomenon as if the dust and aerosol particles those would
have moved towards the hypocentre by this unifying force
due to a set of vectors. The essence is: this phenomenon was
observable before any kind of change could have taken place
on the surface due to the explosion.

When I drew the attention of the Americans to this quite


important but so far ignored detail in the spring of 1986,
there were no further video recordings published after it.
Some TV programs today show documentaries of this time.
Unfortunately these recordings have become so indistinct
that even the picture of the surface can not be seen clearly.
The phenomenon could be reproduced by carrying out new

77
The Cosmos Itself The Aether

explosions or we could see the phenomenon in case the


recordings are digitalized. According to mine opinion this
atmosphere physics occurrence is visible earlier on the
shooting of other attempts on the surface since 1945 also,
only nobody did not think onto this explanation. An example:
the foliage of trees those are nodding to the direction of
centre of explosion. Earlier as that would been whatever
reason for science of heat. The occurrence still was not
„justified knowledge”.

It is alright if the production of nuclear weapons is a military


secret. But ignorance is not alright. We hardly know (we
hardly had known) anything about the real content of nuclear
energy. The Cosmos itself is an extending system with
continuous possibility to increase existence volume. This
phenomenon is used in our power plants. Fissile matter is
mined, recycled, used just where we live and nuclear waste is
also stored there. Evolution has taken place in this medium.
No one should refuse the most outstanding achievement of
man just because some foolish people has made the wrong
decision. Is it only an accidental but fascinating opportunity
for us to possess nuclear energy – without having the faintest
idea of what lies behind the process? We can conclude:
thanks to the self- restrictive content of the single cosmos
(aether) that nuclear explosions have not meant a chain
reaction leading to the destruction of our planet.

78
The Cosmos Itself The Aether

The diffraction as a proof

When the man is going in any theoretical physics department


of the world he may experience the series of roentgen
diffraction pictures from the different chemical elements on
wall of a room. The physicists are looking at these pictures as
similarly the admirers are doing it in case of grain cyrcles.
Simultaneously these are mystery and certainty the varied
interference. Mystery, because we did not knew so far the
interpretation to the questions of the distances and positions
of the interferences. Mathematical formulas of Bohr and
Heisenberg those are constructive rendering only for the
possible positions but it is not real explanation onto the
occurrence. Why is it existing? It was an opening door for me
to understanding the process of aether the interpretation
without formulas of Louis de Broglie. It derived the analog
solution from positions of whirlpools around the piers in the
river. I thought that is only relevant law in the existence. The
nuclei and electrons are modulating its positions of one
another by interaction in the process of aether bootstrap.
This interference is visible on the pictures between the real
existence contents local process and the roentgen (electron)
irradiation.

79
The Cosmos Itself The Aether

When helped the luck

Everybody could experienced it when one does think so one


speaks also in itself at the same time... It happened in a
summer morning eight years ago. I woke restly. I went out
into my kitchen after a comfortable toilet, washing, dressing.
The window was open. I was almost able to bite the fresh
moist air. It was completely calm. I took deep breaths and I
became into a perfect rest as I had roamed in a healthy
forest. I loosened up entirely. I laid at the table and began
eating. With my eye stared into the space. I I turned the bites
only slowly in my mouth. I was bespectacled. Suddenly my
eye muscles slackened, stopped the holding of focus. I
restored the focus (perspicacity) for a moment but at once I
thought: I have no need the spectacles neither the focus. I put
it down onto the table. Some moments passed and the focus
went off again. I fell asleep on the chair. I do not know how
long this state in rest without dream lasted. Suddenly my
thinking voice began to speak: „My mother has an accident.”
According to my feeling in some seconds the voice talked
again: „Thank God nothing serious had happened.” In the
meantime I did not see anything. My eyelid opened up at this
moment. As a researcher in this connected theme I knew

80
The Cosmos Itself The Aether

what to do right away. I remembered where and how I sat


and every condition data. It must known that my mother lives
about three kilometers from me and around in the direction
south pole of magnetic. We are together two hours every
day. It is given that we can feel the identified modulation of
each other's body as set of aether process. Naturally I did not
ask her of it when I went out to her that day. I was expecting
her to mention it. Yes, she gave an account of her falling
down from a kitchen stool onto the tile floor of larder that
morning when she wanted to stand up on it. She was
frightened of a possible fracture. And she said these words
again: „Thank God nothing serious had happened.” I did not
tell my intuition to her up to this day. My (the science) luck
was the coincidence of time of events. My watchful sleep and
my mother's accident. Modulation impulse of my mother's
nervous system got to me by the aether process. My nervous
system did demodulate it on base the experience.

81
The Cosmos Itself The Aether

Attached e- mails for researchers (in close contact with the


theory)

Well, Einstein's curved space by gravitation among the


planets, stars, galaxies, Rosat objects it is just modest
touching of the real space structure. If the particle
researchers (and others) will be able to come out from the
ocean of concepts what themselves have been took use in,
then they will understand the contact to the real asymmetric
local (geometric and motion vector set) dates of events with
Einstein's curved space in the single and only existence
process. When they will able understand the structure of the
extending contents of existence process then those will be as
unnecessary more and more matter, concept, mathematical
formula. At this moment they will understand the simple logic
of only process. As an example contact between two - visibly
other physical matters. Why is it form holding one aluminium
plate or wire which in is x number atom and why will be form
holding the clingfilm mattress or hosepipe by loaded with
small plastic balls at we do pump out the air from it? When
we do a vacuum in it. The explanation is in the contents of
outside structure of energy matrix field in every two case (at
all cases) in opposition to the closed out process contents. No
inside bond or attractive force as nuclear force, molecular

82
The Cosmos Itself The Aether

bond-force, cohesion force, adhesion force, attractive force of


mass, but those are changed structures of energy matrix field
according to place of occurrence. This is only system family
for the proton, nuclei, atoms, molecules, planets, stars, the
full single and only system. The concept of gravitation is the
only in the physics, which would been acceptable for one
outside energy vector structure according to the occurrence.
No inform and suitable concept for others outside energy
structures because of the research is sharpened for shattering
to the particles. They wish to understand the system by
digging into the closed objects and not by looking up when
they would be observe the real motion vector sets and their
effect to the inside energy of particle in the single and only
existence system process (in the aether). And they would be
understand the real process of nuclear fission and fusion. The
Fritjof Capra's book The Tao Of Physics enlarged by the
bootstrap analysis after 1982, well, it is important because of
not the contents of religion but it is important as theoretic
physics examination for the open questions. What he does so
I do similarly. Sir, only those are existing local compulsions
without summarizing of consciousness in the single and only
system side of existence. It is important in own relative
system and not our view of effect. The local compulsions can
not to know the effect of different motion vector set
contents. Those are repeating in the local beginning and

83
The Cosmos Itself The Aether

border state local events among real quantum quantities with


existing local physical and mathematical dates. No happy end
for a standstill. That is a erroneous view in the science that "it
will be not matter from nothing". The existing system side
knows - in contrast with the clever man - that the "nothing" is
definable only in an existing relative system. What is in the
single and only system side it is one and the same thing. It is
the material equivalence in the possibility of extension. Is it
okay?

And

I am sorry to disturb you so often. It is so peculiar to


understand how close we are to getting to know the
expanding content of the single Cosmos system. Still there
the representatives of different branches of science who feel:
they are far from this sphere of interest. Even
mathematicians think so. Professor Császár Ákos, who is a
mathematician, has published a study on the internet, saying:
"Although mathematics does not belong to the group of
natural sciences, it had been developing in close connection
with them." As far as I am concerned it is a fundamental
mistake (...does not belong...) as the explanation for the

84
The Cosmos Itself The Aether

existence of cosmos includes Euclidean geometry. There can


not be a reproductive symmetry in the process of entering
the system concerning expansive quantum volumes even on
the basis of geometry irrespective from the effect caused by
the difference of local motion vector sets. My suggestion in
my former e-mail concerned the study of the graph paper:
Symmetry keeping the volume of the system can not occur
either diagonally or in the direction of the sides of the cells
that are moving away by analogy. The structure of the change
is distorted during the process, the local expansion directions
modulate and so do the state values. It is an eternal effect
that this distortion is self- contained and it is a closed system
in every moment of time. The thermodynamic phenomenon,
the change of entropy as I have mentioned it in my previous
e-mail is a characteristic feature of aether.

And

I do appreciate those precious humane thoughts which carry


such a philosophy that makes the reader think. These
thoughts transmit such eternal truths that orientates the
reader either emotionally or consciously. An appealing
thought for me is that of Immanuel Kant. It makes me raise

85
The Cosmos Itself The Aether

my head from the papers and turns my eyes towards the


openness of the Cosmos: „When our soul is full of wisdom,
then the sight of the starry sky can give us such a delight
which can truly be appreciated only by the noble soul. In the
silence of nature when senses calm down then the immortal
soul's hidden language can be heard as it talks in an
unnameable language about such concepts that can only be
felt but can not be put down.” This idea suggests that in that
one and onefold quantity expanding system of aether process
there is no place for distinctive and accumulated
specialization because all perceivable causes and effects have
the same foundation. The need to express data, the
application of mathematics all these are related to and
inseparable from the content just like the kinetic state in a
"matter energy"-relation. From this point of view there are
just a few ideas concerning the cyclic universes that can be
separated from the eternal entirety of the Cosmos. It makes
me satisfied that the Hubble constant is in use again because
during usage it has become clear that galaxies have been
moving away from each other (in a linear way) at a speed that
shows linear acceleration. This means that Cosmos (and
hereby we are not talking about an isolated, idealized
universe) is expanding in content. In this context please, take
the following fact into consideration: The Hubble constant is
not a competent factor in calculating the real expansion of

86
The Cosmos Itself The Aether

volume during the process of apparent moving away in the


direction of the axes. The freedom of expansion is
perpendicular to the polarized axis and perpendicular among
the objects included.(e. g: nuclei, molecules, our own objects,
the planets, the stars, the galaxies, groups of galaxies,
intergalactic clouds of gas etc.) It would be naive to assume
that the virtual entirety of existence has a boundary which is
just 15-20 billion light years away from us, from the observer.
This is the reason why the expansion data published in my
study is bigger than the one that could have been calculated
in the visible universe dimension.

Those are moral connections in the opinion of some well


known people can make us wonder about the unsolved
problems concerning the Cosmos. Planck said: „The accepted
theories are defended by a host of flatterers. Delusion will not
disappear after some arguments. It will only disappear if
these flatterers die.” His idea of quantum remained unsolved
because Einstein's photoelectrons gave the researchers a
constructive direction. Until his death he doubted the
generally accepted solution. Einstein thought that there
would always be some who would ignore the taboos and
would follow different ideas.(I am one of them) Stephen
Hawking blames the laziness of the philosophers, who are not

87
The Cosmos Itself The Aether

as keen on discovering the secrets of nature as scientists used


to be a couple of centuries ago. As a matter of fact he himself
has also got doubts concerning the generally accepted idea of
the latest results of experiments done on particle
accelerators. May be he is talking about the hadron-
bootstrap theory as well when he says (in "A Brief History of
Time"): Perhaps there is only radiation. He knows or feels that
there is a problem. Szent-Györgyi Albert gave an interview in
1974 and he said: „If we ask Nature she will answer. Let's ask
her and see what her answers are.” Supported ideas,
presuppositions are all needed to propose a question. The
existence system side content has got an onefold filling
quality irrespective from the fact that being an existing
something it marks a boundary condition or it enters the
system. I remark here that there is forbidden the application
of whatever resultant motion or force vector in the local
events. As I have stated above the relative system in question
begins one stage before Einstein's relative system.

In the vacuum of the „emptiness” there at least 1-10 isotopes


of some atoms (mostly hydrogen) in a volume of only 1 cm 3.
Those isotopes are kept in normal state by the same content
changing process as anywhere in our environment. The
prevailing external process –which is in a permanent process

88
The Cosmos Itself The Aether

in the power machine causes exclusion. This process forces


these excluded formations to form thick clouds and so stars
are being born. Fred Hoyle was right when he thought that
the explanation for our existence is some kind of permanent
universe. (the Cosmos) The content process structure
interacting, modulating topological fact has a fundamental
importance when the content that is lost and the content of
the process around it changes in an interaction. In the
modulated, changed content these formations which induced
this change can not occur. The visible cause can be
distinguished from the invisible one. This is what our
conscious experience as emptiness or matter. Emptiness is
also a matter set in a transformation opened content process.
Without nuclei only. So the process that is lost modulates the
structure of the ongoing process around it simply by existing.
This process has an effect on the excluded object. They
maintain each other's existence in an interaction. This is the
reason why atoms and molecules are stable. And also this is
the reason why stars and planets can be born and can exist.
This system of interaction controls the eternal whole cosmic
content. This change is the living Cosmos itself, the engine of
our lives. One can not observe a single detail taken out of this
context. In my opinion our theoretical cognitive knowledge
and concept collected in the last hundred years have
completely collapsed. The topological data of the volumes of

89
The Cosmos Itself The Aether

the local quantum dimensions are directly and interactively


connected to the places where they enter the system side.
They are also connected to their geometrical data, their set of
motion vectors. The local receptors which take part in the
interaction make us aware of the content and the structure of
the changing matrix field of the world around us. These
receptors perceive the interacting local multiple processes at
the same time. Our conscious sums up and searches for a
secondary boundary for sets as if all this was happening inside
an empty ball which does not even exist.

The Existence is existing as bootstrap aether presence (with


the refreshed concept) the filling and passing media was
searched by our forebears.

It is more as was searched at experiment of Michelson-


Morley. They knew not the real physical process contents of
the reality yet. On base of all we can to say out safely that
the

Aether exists!

It is an other but is concerning the same matter. We are able


to pay tribute to forebears.

90
The Cosmos Itself The Aether

As I mentioned it in my e-mail a few days ago, the content of


the official system position of the neutrino is a set of specific
expansion local quantum volumes of existence which enters
the system side . However, we can not detect it because there
is no interaction of collision while entering the system side, so
our instruments can not indicate anything. On the other hand
it does exist everywhere as a result of the changing set of
motion vectors. It is present as a matrix field in every set that
exists: in the instruments, in atoms, inside the Earth, in space,
in the stars etc., that is the reason why a detectable
difference can not be shown. Our perception (including our
instruments) can not cross this absolute borderline. The
process when the local collision is revealed is known as
electromagnetic radiation and this can really be detected. Our
knowledge concerning particles suggests that neutrino is also
a particle, but in fact it is the complementary matrix of the
matrix field of the „electromagnetic radiation”. If we insist on
the concept we possess then we will not have the opportunity
to understand our single existence. Understanding the basic
process enables us to get rid of the large number of cognitive
concepts and web of relations. But is there anyone who
would like to know the truth?

91
The Cosmos Itself The Aether

Scientists talk about the hidden mass in a quite interesting


and characteristic way: their whereabouts is still a mystery.
The local collision is revealed and is known as
electromagnetic radiation. According to our knowledge and
attitude towards particles neutrino itself is also a particle,
although it is actually the complementary matrix of the matrix
field filling of the "electromagnetic radiation". Well, it is the
hiding mass! If we do insist on using the generally accepted
concepts, then no one will ever understand the simplicity of
our existence. Only by understanding the basic cause system
process can we get rid of the unnecessary speculative
concepts.

Our scientists do not know the reason why „symmetry”, right


and left spin occurrence in nature. All these phenomena
occur due to the presence of the onefold filling. Just imagine
the change of content taking place in a two-dimensional
plane. To keep it simple I am going to use the points of the
compass. The space quantum particles move to eastern and
western directions. Among them there is a single expansion
existence where a quantum enters either from the north or
from the south causing fission. There is not a swinging or
squeezing possibility due to the supporting of the onefold
presence which is in an opposite direction. We have to

92
The Cosmos Itself The Aether

understand this fact: our mind can not accept this onefold
filling as a result of the misleading sham phenomenon. The
result of the local topological examination is as follows: the
motion vector values of the cut space quantum particles will
obviously increase to east west direction, while a decrease
can be detected in north-south direction. As this
phenomenon is general, it is a natural consequence of the
spin effect in form of space curve modulation because of the
local asymmetry of Euclidéan geometry. The extrapolated
picture of these local changes gives the basis of the
recognition of Einstein's space curve. But where is his (and
the scientists') truth, objective knowledge when this effect is
still deduced from the gravitational pull of „objects”?

To understand the laws of nature one does not need –


actually: it is harmful - to use the primeval explosion theory.
You can see, the basis of understanding the Cosmos is to see
the realization of the volume expansion which is the result of
the local boundary values that do not change and which enter
the single existence system side. This is the reason why the
stock of the existence system side increases. The
conservation principle is observed here, which means that the
presence with data can not be destroyed. Conservation
principle does not mean that the single system side can not

93
The Cosmos Itself The Aether

grow. Cosmos begins at every moment in the local boundary


which is summed up by the billions of our receptors found in
our nervous system. This is summarized in a "space" picture.
This way we can state that the inert nature has also got a
conscious containing a data of its own state. It is
communicated in the process of metabolism to the
surroundings in form of the continuous change of the
„electromagnetic radiation” and expansion matrix field. In a
living surrounding these creative molecules have the chance
to change their positions, that is why we have a creative
mind. In case the living nature dies, the set of creative
molecules will still stick together until decay so the conscious
after death does exist in a modulating relation interaction
towards the outside world. Only the medium of the content
and form of communication will change. It is not complicated,
we only need to see the characteristic process on the single
Cosmos existence side. However, it is not enough to only see
these things, when there is a need for discussion, too.

Can anyone realize that the reason we can not see anything
but the moving away of the galaxies is the fact that we do not
take the consistency of the matrix state structure of the
„electromagnetic field” into consideration (not mentioning
the galaxies being born)? It is only possible if the system is
continuously filled somehow with something in time. It makes
me nervous hearing that the „matter” of the universe will

94
The Cosmos Itself The Aether

spread to an extent that finally it becomes tenuous as regards


matter filling. My dear Friend, the density of matter that we
can experience today is the same density that was present
1000 billion years ago and this density is going to be present
1000 billion years later as well. This presence does not exist
only in our field of vision but in the eternal entirety.

One can not help wondering how people can revise and/ or
reject the fact that there is an axiomatic right for the single
extension quantum volumes - which are forced to enter the
existence relative system side with local data under objective
circumstances to stay in the system side of the existence. It
questions the characteristics of the boundary and initial
condition of the existing system side as well. „Clever” people
say: That is nonsense! That can not be matter! It has no right
to be there. Everything is mixed, there are no clear
boundaries, or contents. "Clever" people do not notice the
change in structure caused by the local values of motion. Let
us see! If it worked in another way, the phenomenon of
„speed of light” could not exist, nor could the physic 300
thousand km/sec modulation (transformational over)
spreading constant system date. We would be able to
observe such a wide range of values of movement of „matter
particles” that would show no regularity. My dear Friend, the
boundary and initial condition of the Cosmos as an existence

95
The Cosmos Itself The Aether

of a single, interacting initial condition is constant in every


moment of time.

The principle- that the single existence can have only one
solution was highly important to me in striving for
recognition, therefore the solution had to be observed in
every phenomena we know of. This is how I have come across
a phenomenon known as dust or space explosion (during
which corn mills take wings), and I have also come across the
analysis of the characteristics of "energy release" in the
course of fission. My Friend, the same process of
rearrangement of energy production takes place in the
singularly filled Cosmos, also among the flour molecules in
the aether process and also in the channels of nuclei where
fission takes place. The cut of the molecules is carried out by
the impulsive thermal effect, while the cut of the nuclei is
carried out by the particles called "neutrons". I do believe
that our scientists are addicted to the use of the specific
concepts that have already been introduced. They firmly
believe that these concepts are sacrosanct, although most of
them is just as significant as the concept of „spinach” or
„tomato”.

96
The Cosmos Itself The Aether

The true paradox:

The cosmos, which is an absolute motion- and single filled-


up state, so any local border and extension positions of that
(just all at the same time) those have been/those are in
centre of the cosmos. In consequence of it that those have
been/ are in same places the local absolute border-positions.
Limit of error „only” +/-1 local extension-volume-quantum
dimension into any direction. Our consciousness can to do a
virtual image from this changing contents by in positions of
our much billion nerve cell. What is illusion and reality at the
same time! It does „object-entitates” in it according to own
mental imagery. An example: the electrons tose are
separated entities in the process of changing aether from
the nucleus. Relationship between those is only as cause and
effect. The local positions of the extension possibilities those
are outside brief border-parts of the existence full set from
every direction at the same time moment. The key to the
solution is the universal validity of Newton’s mechanical
state-change-laws onto anything single existing contents in
system side of existence also.

97
The Cosmos Itself The Aether

Geophysics

What neither not more natural we can know the answer for
two fundamental questions of the geophysics by mine
present theory: 1.: Way is warm and melted inside the Earth?
2.: What does generate the magnetic field? The answer:
wandering the common mass center of the Earth-Moon
system inside the Earth, whit this is modulating the two
interacting double aether specific matrix field in this local
place the Cosmos. Because we know that the Earth and the
Moon are not a static „objects”, but those are changing
energy fields in the single extending Cosmos contents, in the
specific aether process.

98
The Cosmos Itself The Aether

Epilog

Religious people say that our world was created by God.


According to my research that is creating continuously by the
perpetual asymmetry in continuous change the relative
system. This state it is a continuous border- and begining
state. But we know who God is (imagined supernatural
existing of the religions) and also: what the content and the
necessity of the relative system is. God possesses all the
secrets but man has taken over his role via the process of
recognition. According to the principle of conservation
particles, stars, galaxies are being born. The interacting
receptors of our nervous system it does sum up the
stereoscopic changes. Concept of „space” is product the our
mind as sham phenomenon. Our concept of „time” is not
other as synonym of the concept of change. What is cause to
the motion and state change? Answer: It is a simple
asymmetric contents change in the single and only existence
system side. No separated the objects from one another
because of the only and interacting contents of the aether
process. Those are finite local motion-values in the only
absolute system, which are not colliding in every direction.
Into colliding directions that happens interaction, into moving
away directions happens the world extension by neutrinos.

99
The Cosmos Itself The Aether

After the neutrino state those do step simple interaction with


the electromagnetic field, as creating part of that. For it we
do not perceive the neutrinos, and for it that full the
electromagnetic field in every time. No every swallowing
black holes. The constructive applied sciences (as physics and
astronomy) those are covering with beneficial curtain the
false doctrine of present theoretical physics. The modern
theoretical physics has did and is doing wrong, half-way
solving answer for Max Planck's original quantum idea. Planck
got stuck into background for this. He has knew that the full
solution is unsolved yet.

APPENDIX WITH IMPORTANT PARTS

I think that I'm doing publisch a remembering abstract of


figure from my papers of 1986. and 1988. years as lesson. My
reader who has the ability to view of space he can to
understand of my way from the statical mathematics to the
inertiasystem of motion by the prior base-principles.

Be it as a lesson for who are researching. Make do imitate


own intuitions which is basing on learned knowledges
anyway. Make do go own head and not the encyclopedias.
Also then, if anything is no correspond with those. Especially
in this case make do write a note for it that it be pregled our

100
The Cosmos Itself The Aether

eye anytime. It cann't know when comes the moment to


recognition that the thought it is wrong or a vital part for a
new connection. As it happened my case at research the
onefold filling out of the existence system side. (This is the
figure of thickness-conversion.) Yes indeed! We say out the
concepts to the onefold existence presence, Thus no need
anything thickness-conversion. Only we need to take the
relativity, Newton's state-change laws, and the same time of
events into consideration. The existing filling out agent same
in the extending existence.

And the matter, what demands the biggest attention:

The nothing as a relativ system side is no in the existence


system side never. But it is an objective part to the relative
system which compels out the presence of existence system
side. What we are thinking for the nothing well it has no any
reletive system. This does cause the chaos in the
understanding. According to which the nothing it is the
inexhaustible side of the existing relative system without
border. With this extendable the existence system side
without end at the same time moment. And it happens thus
continuously in a border and beginning state. In the process
increasing the set-volume because of any existing
component that come to nothing not. It was not any single

101
The Cosmos Itself The Aether

creation moment. Because every time moment is in itself the


pressure of circumstance of the creation.

From this reason it was not any primeval explosion. From this
reason those are not possible any universes, as separated,
cyclics, parallel, and so on.

The nature knows the prior base-principles!

The subject to the examine inside the nature

Come the figures when those were in the papers. If need any
comment I'll give it.

1. Part of cover

102
The Cosmos Itself The Aether

2. The extendabling to the visible existence set. The


concepts of "space" it is the set for the positions of
the material objects, by treat the concret contents the
connection in isolation. (lexicon)

3. Same it by Mrs. Lovell

103
The Cosmos Itself The Aether

4. More observer in overlapping

The sham phenomena it makes fool of our mind. Naturly it no


manifold filled out.

104
The Cosmos Itself The Aether

5. Space-geometrical examination with symmetric


objektum entities at the same time. To search to the
possibility any symmetric in one system. Are those
symmetric problems whiches?

I have examined this time the theoretical figure yet as case of


two matter-kind filled…

105
The Cosmos Itself The Aether

106
The Cosmos Itself The Aether

I knew been not to do any supersymmetry because of the


irrational number dates! I did think not of it that no similar
generosity in reality the nature. The mathematics itself is not
a helper to theoretical physics. On the contrary. The scientists
are sticking to mathematics all the same as yours life. I don't
see why? Effect to the local modulations as interferentia in
the structure:

107
The Cosmos Itself The Aether

As can be seen in d./ it would be the microwave background


radiation in the real Time in the present age!

108
The Cosmos Itself The Aether

I thought more the change the contents in the process. I did


the following series of figure (in 1986. year) in it the 9th, what
was fotographed at 1990-91st year by Rosat satellite. I sent
this paper in 1988 year to the NASA, Greenbelt(!) and
Hungarian Academy.

109
The Cosmos Itself The Aether

At the time I believed the theory of primeval explosion yet.


Everybody argued of it. But I thought of it that one can't
started out from only "matematical point". It was taught to
me. (lexicon)

110
The Cosmos Itself The Aether

Well, it is the figure here about the thickness-conversion.


What can happen not according to the Newton law of
state change from itself! I knew not yet this law at in the
beginning my research as a fundamental base-principle!
Neither any metamorphosis the density no!

111
The Cosmos Itself The Aether

Fritjof Capra's thougts from his book The Tao Of Physics.


Which pointed to me that I do on a good way going. Thanks
for it.

Fritjof Capra

„Interpenetration

So far, our exploration of the world view suggested by


modern physics has repeatedly shown that the idea of 'basic
building blocks' of matter is no longer tenable. In the past,

112
The Cosmos Itself The Aether

this concept was extremely successful in explaining the


physical world in terms of a few atoms; the structures of the
atoms in terms of a few nuclei surrounded by electrons; and
finally, the structures of the nuclei in terms of two nuclear
'building blocks', the proton and the neutron. Thus atoms,
nuclei and hadrons were, in turn, considered to be
'elementary particles'. None of them, however, fulfilled that
expectation. Each time, these particles turned out to be
composite structures themselves, and physicists hoped that
the next generation of constituents would finally reveal
themselves as the ultimate components of matter.

On the other hand, the theories of atomic and subatomic


physics made the existence of elementary particles
increasingly unlikely. They revealed a basic interconnection of
matter, showing that energy of motion can be transformed
into mass, and suggesting that particles are processes rather
than objects. All these developments strongly indicated that
the simple mechanistic picture of basic building blocks had to
be abandoned, and yet many physicists are still reluctant to
do so. The age-old tradition of explaining complex structures
by breaking them down into simpler constituents is so deeply
ingrained in Western thought that the search for these basic
components is still going on.

113
The Cosmos Itself The Aether

There is, however, a radically different school of thought in


particle physics which starts from the idea that nature cannot
be reduced to fundamental entities, such as elementary
particles or fundamental fields. It has to be understood
entirely through its self-consistency, with its components
being consistent both the with one another and with
themselves. This idea has arisen in Tao of the context of S-
matrix theory and is known as the 'bootstrap' Physics
hypothesis. Its originator and main advocate is Geoffrey Chew
who, on the one hand, has developed the idea into a general
'bootstrap' philosophy of nature and, on the other, has used it
(in collaboration with other physicists) to construct specific
models of particles formulated in S-matrix language. Chew
has described the bootstrap hypothesis in several articles'
which provide the basis for the following presentation.

The bootstrap philosophy constitutes the final rejection of the


mechanistic world view in modern physics. Newton's universe
was constructed from a set of basic entities with certain
fundamental properties, which had been created by God and
thus were not amenable to further analysis. In one way or
another, this notion was implicit in all theories of natural
science until the bootstrap hypothesis stated explicitly that
the world cannot be understood as an assemblage of entities
which cannot be analysed further. In the new world view, the
universe is seen as a dynamic web of interrelated events.

114
The Cosmos Itself The Aether

None of the properties of any part of this web is fundamental;


they all follow from the properties of the other parts, and the
overall consistency of their mutual interrelations determines
the structure of the entire web. Thus, the bootstrap
philosophy represents the culmination of a view of nature
that arose in quantum theory with the realization of an
essential and universal interrelationship, acquired its dynamic
content in relativity theory, and was formulated in terms of
reaction probabilities in S-matrix theory. At the same time,
this view of nature came ever closer to the Eastern world
view and is now in harmony with Eastern thought, both in its
general philosophy and in its specific picture of matter.

The bootstrap hypothesis not only denies the existence of


fundamental constituents of matter, but accepts no
fundamental entities whatsoever-no fundamental laws,
equations or principles-and thus abandons another idea
which has been an essential part of natural science for
hundreds of years. The notion of fundamental laws of nature
was derived from the belief in a divine lawgiver which was
deeply rooted in the Judaeo-Christian tradition. In the words
of Thomas Aquinas:

"There is a certain Eternal Law, to with, Reason, existing in


the mind of God and governing the whole universe."

115
The Cosmos Itself The Aether

This notion of an eternal, divine law of nature greatly


influenced Western philosophy and science. Descartes wrote
about the 'laws which God has put into nature', and Newton
believed that the highest aim of his scientific work was to give
evidence of the 'laws impressed upon nature by God'. To
discover the ultimate fundamental laws of nature remained
the aim of natural scientists for the three centuries following
Newton. In modern physics, a very different attitude has now
developed. Physicists have come to see that all their theories
of natural phenomena, including the 'laws' they describe, are
creations of the human mind; properties of our conceptual
map of reality, rather than of reality itself. This conceptual
scheme is necessarily limited and approximate, as are all the
scientific theories and 'laws of nature' it contains. All natural
phenomena are ultimately interconnected, and in order to
explain any one of them we need to understand all the
others, which is obviously impossible. What makes science so
successful is the discovery that approximations are possible. If
one is satisfied with an approximate 'understanding' of
nature, one can describe selected groups of phenomena in
this way, neglecting other phenomena which are less
relevant. Thus one can explain many phenomena in terms of
a few, and consequently understand different aspects of
nature in an approximate way without having to understand
everything at once. This is the scientific method; all scientific

116
The Cosmos Itself The Aether

theories and models are approximations to the true nature of


things, but the error involved in the approximation is often
small enough to make such an approach meaningful. In
particle physics, for example, the gravitational interaction
forces between particles are usually ignored, as they are
many orders of magnitude weaker than those of the other
interactions. Although the error caused by this omission is
exceedingly small, it is clear that the gravitational interactions
will have to be included in future, more accurate theories of
particles.

Thus physicists construct a sequence of partial and


approximate theories, each of them being more accurate
than the previous one, but none of them representing a
complete and Tao of final account of natural phenomena. Like
these theories, all Physics the 'laws of nature' they describe
are mutable, destined to be replaced by more accurate laws
when the theories are improved. The incomplete character of
a theory is usually reflected in its arbitrary parameters or
'fundamental constants', that is, in quantities whose
numerical values are not explained by the theory, but have to
be inserted into it after they have been determined
empirically. Quantum theory cannot explain the value used
for the mass of the electron, nor field theory the magnitude
of the electron's charge, or relativity theory that of the speed
of light. In the classical view, these quantities were regarded

117
The Cosmos Itself The Aether

as fundamental constants of nature which did not require any


further explanation. In the modern view, their role of
'fundamental constants' is seen as temporary and reflecting
the limitations of the present theories. According to the
bootstrap philosophy, they should be explained, one by one,
in future theories as the accuracy and scope of these theories
increase. Thus the ideal situation should be approached, but
may never be reached, where the theory does not contain
any unexplained 'fundamental' constants, and. where all its
'laws' follow from the requirement of overall self-
consistency…”

„…It is evident that the complete 'bootstrap' view of nature,


in which all phenomena in the universe are uniquely
determined by mutual self-consistency, comes very close to
the Eastern world view. An indivisible universe, in which all
things and events are interrelated, would hardly make sense
unless it were self-consistent. In a way, the requirement of
self-consistency, which forms the basis of the bootstrap
hypothesis, and the unity and interrelation of all phenomena,
which are so strongly emphasized in Eastern mysticism, are
just different aspects of the same idea. This close connection
is most clearly expressed in Taoism.”

End of quotation from Fritjof Capra.

118
The Cosmos Itself The Aether

Summary by me

I find Fritjof Capra’s book valuable as it summarises the


attempts made so far by Western and Eastern thinkers to
understand existence irrespectively of their different
conceptual systems. This is because both cultures aim to
find the expected result of the final solution or conjecture
within the same bootstrap philosophy.

Western scholars ignore Einstein’s note: “In physics we can


make a distinction between various theories. Most of them
are constructive theories. They try to make a picture of more
complex phenomena from a relatively simply founded
formalism.”

Based on the links that I have explored, I venture to say that


Big Bang is one of those constructive theories. Object
orientation encompassing the minutest detail of content is
the long-sought antagonistic opposed with the bootstrap
philosophy. By listing the deficiencies and unsolved issues
of theoretical physics. Fritjof Capra’s book encouraged me
to continue my work. The deficiencies in the list included all

119
The Cosmos Itself The Aether

the details that intrigued me and made me feel that my


approach to understanding local phenomena from general
experiences was based on precisely the same principles as
those mentioned by Einstein in his speech on the 60th
birthday celebration of Max Planck:

“The physicist’s main goal is, then, to explore the general


elementary laws by pure deduction to create a picture of the
world. However, the way to such elementary laws does not
lead through logic but intuition based on experience.”

This encouragement and the principle that I have identified


with led me to the solution that meets the criteria of
bootstrap hypothesis in all details. I only had to look for the
all-encompassing link and I was able to find it. We can clearly
state that the basis of natural existence is its own one-time
volume form which, as the asymmetric modulating effect of
the characteristics of movement, the interactions within the
order determined by Newton’s laws of motion, constitutes an
absolute systemic process extending in its volume, and such
correlation precisely satisfies the requirements of the
bootstrap hypothesis. The local extension entities that appear
in the system are neutrinos. They are elusive and “all-
pervasive” precisely because when they find their way to the
system of existence, they are still not in a detectable mutual

120
The Cosmos Itself The Aether

collision with the S matrix field of their environment


consisting of interactive collisions.

It became clear that there is no single “physical constant”


even in the process system. It is the essence to the
continuous change-compulsion! The applied science usable
those in own constructive calculations.

I had to explore and survey the topological properties of a


single set of existence in motion in awareness of all
available theoretical truths. I came across some misguided
applications of our theoretical knowledge that are small by
dimension but fatally bigger by their effect of limiting
knowledge:

1./ Relativity must be deducted, interpreted and applied


from the current set of totality in each moment.

2./ By virtue of the priority stated in point 1, the relevance of


experienced motion realises the set’s inner value data with
local absolute finite values. This also determines the local
positions of the set’s outer borders. The system has no
conscience. This fact prioritises the significance of the true
paradox claimed in my paper.

121
The Cosmos Itself The Aether

3./ From a single member of finite number, anything can be


extended over the outer border of our set of existence of
basic entities (i.e. the local set’s inner border) with further
set entity members.

4./ In any give moment in time (state of change), the


mathematically adequate value of existence from the
systemic side is=1. The reality value of any entity within the
system is also=1. Likewise, this is the value of extension
entities finding their way to the system by local designation
that become real for perception (unconscious system) upon
local interaction. This is because, by virtue of Newton’s law
of change of state, no date of state can be overwritten
without interaction.

5./ The volumetric differences of local extension volume


entities, addition the differences value data of the local
motion vectors with the objective trigonometric date
differences alone, well thus would be unable to uphold one
unstructured system of existence.

After it the original and further fundamental contents in


Hungarian version in author native Hungarian.

122
The Cosmos Itself The Aether

BOOTSTRAP-
AETHER EXISTS
SOLUTION OF THE PHYSICS

Vörös Imre Flórián

Approach of one thought

in consistent system of inherence

SELECTED WRITINGS
(From 1980’s year to today,2019.)

123
The Cosmos Itself The Aether

A kozmosz maga az éter

Bootstrap-Aether exists!

Írta:

Vörös Imre Flórián

Az elméleti fizika - benne az ősrobbanás elmélet,


továbbá más - tévedések feltárása.

124
The Cosmos Itself The Aether

A megértés útjában álló tévedéseinkről

Avagy: Vádbeszéd az önfejű, hiúsággal párosuló tudatlanság


ellen

Az elméleti fizika jelenleg is aktuális törekvése, kutatás


területe létezésünk eredetének megoldása. Ez a tény éppen
úgy a napi realitás része, mint az ősrobbanás elfogadása
mellett ezer fokon égő védekezők küzdelme már azok ellen is,
akik az ügyben kérdéseket tesznek fel. A tudomány ezen
kéretlen igazságosztó félistenei gátat emelnek a legelemibb,
létező, már elfogadott tudás elemek szóba hozása előtt is.
Holott, ha minden tanított és tanult alapismeretünket a
helyén kezelünk, akkor elérjük a remélt célt, létezésünk
objektív megértését. Kísérletet tettem felvetni ezeket az
összefüggéseket nyilvános fórumokon, köztük egy világszerte
ismert szócikk gyűjteményben, de "lelkes" emberek elérték
azok törlését. Pedig csak a szócikk vita lapon tettem meg
észrevételeimet a szerkesztők számára. Azért van vitalap a
szócikk mellékletében. Nem a szócikket szerkesztettem. Már
ez is kiváltotta mély ellenszenvüket. Egyáltalán: miféle igazolt
objektív, a végsőkig védendő kiindulás állapot, körülmény
ismeret az, amikor maguk a tudósok is megfeledkeznek a
legelemibb relativitás, állapotváltozás részletekről? Mindegy
lenne a standard modellben, hogy egy „matematikai pontból”
indult volna az ősrobbanás, vagy mint a legújabb nézet szerint
egy „fekete lyukból”? Mind a kettő alapos elvi tévedés. Azzal
az új elvi ismeretet nem is kívánó megoldással szemben, ami

125
The Cosmos Itself The Aether

szerint egyszeres létezésünk önmaga számára megoldhatatlan


határ- és kezdet kiterjesztés állapotban van minden
időpillanatban. Egyszerű, jól ismert okokból történő ismétlődő
helyi aszimmetriák miatt. De lám, az ősrobbanás elmélet
hízelgő védelmezőiben ez az új kiindulás változat sem kelt
gyanút. Ez a megértés nélküli új próbálkozás. A tudósok
hallgatnak. A hízelgők hada harsány, minden kételkedőt
idiótának tituláló védelmétől övezve, fényesre csiszolva. Ettől
eltérően az alkotó ember, mindenki a maga területén
megérdemel minden elismerést az alkalmazott tudományok
területén, holott mindent ugyanazon alapelvek ismeretében
tesznek. Nagyon nagy az ellentmondás! Miért?! Miért? Mert
mi a létezés rendszer folyamat belső terében létezünk több
száz milliárd külön helyzetben létező sejtünk egymás közötti
kölcsönható információ kapcsolatában és nem egyetlen külső
szemlélők vagyunk tudatunkkal! Egy emberben több száz
milliárd megfigyelő él, akik megosztják a helyi érzékelés,
változás történet adataikat. Ez a testi felépítésünk teszi
lehetővé változó környezetünk folyamatos észlelését. Földi
űrhajósként része vagyunk ennek a rendszernek.

A vitatott témakör: Kozmológia. Szokás úgy is értelmezni,


hogy a Kozmoszról (=rendezett világról) való értelmes beszéd.
Arisztotelész mindenre kiterjedő filozófiai tevékenysége
alapozta meg ezt az iskolát. Amely magába foglalja az
észlelésen alapuló dialektikus, valamint az értelmünket
meghaladó eredet, prioritás kérdéseket. Az ő mindenre
kiterjedő filozófiáját foglalták keretbe utóbb Metafizika
címszó alatt.

126
The Cosmos Itself The Aether

Némiképpen tömörített idézet Immanuel Kant (1724-1804) A


tiszta ész kritikája című munkájából: "Azt gondolnám, a
matematika s természettudomány példája, melyek egyszerre
létrejött forradalom útján lettek azok , amik,... a tárgyak
(objektumok, állapotuk, kapcsolatuk a térben) melyeket csak
az ész, mégpedig szükségképp gondol, de amelyek (legalább
úgy, mint az ész őket gondolja) a tapasztalatban meg sem is
adhatók, ezeknek gondolása (gondolni csak kell őket tudni)
pompás próbaköve lesz annak, amit a gondolkodásmód
megváltozott módszerének mondottunk, ti., hogy a dolgokról
csak azt ismerjük meg, mint priori, amit magunk helyeztünk
beléjük." Egy mondat ehhez Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas
biokémikusunktól: „Ha jól tesszük fel a kérdést a
természetnek, az válaszol rá.”

A lényeg, ami összefűzi a két kutató elme gondolatát a


megismerés folyamatában annak elfogadása, hogy elménk
adottsága és képessége éppoly priori, mint maga a létezés
objektumai összes megnyilvánuló prior tulajdonsága. Tehát
hinnünk kell abban, hogy értelmünkkel képesek vagyunk
fedésbe hozni a természet objektumai, valamint az emberi
értelem által képzett fogalmak sorából álló igazolt prioritások
teljességét.

Van válaszunk minden alapkérdésre? Kiderült, hogy van. Csak


türelmetlenül átsiklunk azokon. Ha figyelembe vesszük
Newton mindenre kiterjedő állapotváltozás törvényeit, ha
értjük a relativitás rendszer minden időpillanatban létező
egyszeres teljességünkből levezethető összefüggéseit - nem
csak a látszatjelenség területén alkalmazott einsteini

127
The Cosmos Itself The Aether

relativitást - a mindenkor tapasztalt változás lokális


kölcsönhatásokban tetten érhető trigonometriai érték
eltérések következményeit, úgy már mindenre van prior
megoldásunk. Könnyen felismerjük, hogy a "tér" fogalom a
Kozmosz, a létezés relatív rendszeroldal lokális változások
tudati összegzése. Az "idő" fogalom pedig a változások
folyamata szinonim fogalma. A folyamatos változás ténye arra
int, hogy a rendszer valamiért soha nem jut szimmetria
nyugalom egyensúlyba. Az okok nyilvánvalóan objektív
körülmények. Okosan tesszük, ha ezt a tényt is igazolt
objektív ismeretként fogadjuk el. A mindenkori okozat
halmazt tartjuk prior jelenségnek szemben az abszolút lokális
adatokkal határolt alapfolyamat tartalmával. A természet
nem adja össze kétszer, nem összesíti lokális abszolút, véges
értékeket tartalmazó állapot adatait. Mint teszi azt az ember
a testében lévő, térben a létezés rendszeroldal eltérő lokális
helyzeteiben tartózkodó százmilliárdnyi idegsejt kölcsönható
kapcsolata virtuális képalkotás képességével.

Összegzésként: sem itt, sem weblapomon nem hozakodok elő


új elmélettel, mint amivel örökösen megvádolnak. Csak meg
kell érteni valóban, hogy a létezés rendszeroldal lokális ok
eseményeit ugyanazon adott pillanatban nem érdekli az ott
törvényszerűen bekövetkező, a megmaradás elv szerint
lejátszódó halmaz tartalom gyarapodás kiterjesztett relatív,
helyileg abszolút (vagyis határértékek) összesítés
következménye. A létezés prior kérdésekre megoldást kereső
valamennyi lokális eseményben testet ölt mindaz, amit
tudatunk összegzésében keresünk. Ámulva "nézzük" ezt a

128
The Cosmos Itself The Aether

virtuális csodát, amit agyunk még ki is színez. Benne az "élet"


evolúcióját, ami valójában a teljesség folyamat lineáris
változás okozat egy halmaz szerveződés szakasz átrendeződés
lehetősége.

Hol és mi a megértést akadályozó hiba?

Létezésünk rendszerének van egy állandó kényszer alap


folyamata egészében objektív törvényeken alapulva. Ezek
egyenértékű törvények. Az egyik a relativitás rendszer. A
másik az állapotváltozás kötöttség. Ehhez kapcsolódik a
megmaradás törvény. A harmadik a térfogatszámításokban
felmerülő trigonometrikus eltérések kihatása mindenféle
szimmetria lehetőség kizárására. A belülről érzékelt rendszer
valósága.

Az alap folyamat - mivel nincs tudata, csak mennyiségileg


értékelhető adat tartalma - mit sem tud az összeadódó lokális
tartalom változásai halmaz megjelenés okozatról. Az
agyunkban, a testünkben bárhol, de a tér eltérő helyzeteiben
lévő százmilliárdnyi idegsejt hálózata egymás közötti
kölcsönhatásban jeleníti meg ezt a számunkra gyönyörűséget,
életteret adó Világegyetemet.

Hogyan foglalhatjuk össze? Először is az alapfolyamatnak van


egy elméleti fizikája, ami egy önálló abszolút rendszer.
Másodszor az okozat halmaz rendszer kiterjedés
gyarapodásának van véletlenszerű, de rendszerben
érvényesülő (reproduktív tartalom) alkalmazott fizikája. Ki kell
hangsúlyoznom, mert 35 év kutató munkám során a mai

129
The Cosmos Itself The Aether

napig tapasztalom, mennyire nem értik a tudósok az


összefüggéseket: Nem az okozat látszatjelenség változataiban
lehet keresni létező rendszerünk megoldását. Az
alapfolyamatban csak egyetlen fizikai állandó van: a
törvények hatálya miatt állandó aszimmetrikus kiterjeszkedés.
Ennek okozata a létezés rendszeroldal állandó térfogat
kiterjedés növekedés. Az okozat rendszerben már csak az
érzékelésünk szerint megfigyelt, általánosított virtuális fizikai
állandók vannak. Ezek alkalmazásával semmi baj nincs, ha
azokat csak a maguk konstruktív alkalmazás területein
használjuk. És nem az okrendszer magyarázatára.

Amit nem volna szabad tenni: összekeverni, fogalom-


alkotásban összevonni a létezés rendszer elkülönülő tartalom
részeit. Ám most - ki tudja megérteni a miértet - egy át nem
gondolt, minden érvelést csírájában elfojtó, az ősrobbanás
elméletet védelmező "ismeretterjesztés" tevékenység
elszenvedői vagyunk. Ami jelenség pedig már Neil Turok,
Roger Penrose és mások által is elismerten sem egy
matematikai pontból "indult" valami rejtett okból
bekövetkezett szimmetria sérülés miatt. Ma már az is igazolt
ismeret, hogy Világegyetemünk lineáris gyorsuló sebességgel
tágul. Holott az nem volna lehetséges a gravitáció hatására. A
legújabb feltételezés szerint (ismét egy rendszeren kívüli
nézőpontból ábrázolva) Világegyetemünk története egy
fekete lyuk állapotból kezdődött. Az új elvet felvető személy
több fantáziával azt is mondhatta volna, hogy egy fekete
lyukban élünk. Az abban korábban elnyelt anyagkészlet
kibontakozásában. Az ősrobbanás elmélet hívei az asztalon

130
The Cosmos Itself The Aether

táncolnának örömükben. Egy teljesen új inflációs modellen


lehetne gondolkozni. Új irányt venne a tévút. Ezt leírva szinte
látom eme útra lépés kínos esélyét.

A történelem megismétli önmagát. Amit megélt korábban


Galileo Galilei, Giordano Bruno, Max Planck is az ő idejében.
Max Plancknak is megvolt erről a véleménye, hogy "az
uralkodó eszmét a hízelgők hada védelmezi..." Még jó, hogy
senki nem küldte ezért a kijelentésért máglyára Max Planckot.
De sajnálatos tapasztalatunk még ma is a létezés
alapkérdések megválaszolásában béna kacsaként viselkedő
tudósok hátránya a teremtő istenhitet vallók veszélyes,
békétlen szorításában.

„Objektív” ismeretünk a létezés magyarázatára részben a feje


tetején áll. A relativitás elv és Newton megállapítása, hogy
önmagától nem történik állapot változás elsődleges alapelvek
a folyamat megértéséhez. A létező egyszeres természet
tudósokat megszégyenítő türelemmel igyekszik önmaga
tökéletes nyugalom állapotát elérni, ami nem történhet meg
a lokális esemény aszimmetriák miatt. Ezen okból
teljességében is állandó aszimmetrikus állapotban, határ és
feltáruló kiterjesztés kezdet állapotban van. Mindezt nem
értettük eddig. E folyamat rejtélye, a meg nem értett
kiterjeszkedő (és nem felfúvódó) gyarapodó változás okozott
teljes zavart a világ fizikusai körében. Max Planck tömören,
közérthetően foglalja össze a zavaró változó jelenségeket
1926. február 14-n Düsseldorfban tartott előadásában

131
The Cosmos Itself The Aether

(Forrás: Max Planck válogatott írásai, Typotex Kiadó Budapest


2010), amelyek a mai napig érvényesek maradtak.
Könyvemben feltárom a hiba eredetét, amely nem máshoz
vezetett el, mint annak felismeréséhez, hogy a tudósok a
látszatjelenség határán belül törekedtek mindenféle adatból
természeti prior törvényeket alkotni ahelyett, hogy komolyan
vették volna az egyszeres létezés rendszeroldalt vezérlő két
alapelvet: a relativitás és az állapotváltozás alapelvét
mindenkor ugyanazon időpontokban.

Fülszöveg

Tapasztalom a szövegszerkesztő előtt ülve, hogy nem


létezésünk magyarázata a legnehezebb dolog, hanem azt
röviden és tömören ajánlani az olvasónak. Kavarog a fejekben
az „objektív” kollektív ismeret: könyvtárak polcain sorakozó
adatok halmaza bálványozott nevekkel, mítosz teremtett
világképekkel, az elméleti és alkalmazott tudományok
fogalom áradata elegyével. Valami elkerülte a kutatók
figyelmét. A létező világ tudós okoskodás nélkül is működik
mindenkor és mindörökké. A természet viszonyítás
rendszerben létező oldala minden időpillanatban
aszimmetrikus kezdet- és határ állapotban van. Lényeges
annak szórend cserével is leírható említése is: határ- és kezdet
állapotban van. Az állandó változás kényszer lokális változásai
érzékelésünkkel felfogható okozat megoldásokat

132
The Cosmos Itself The Aether

produkálnak. A tapasztalt változatosság, alkalmazott


tudományunk lehetőségei sokfélesége a megértést nehezítő
„káosz”, nem pedig a prior ok, a létező egyetlen bármi kitöltés
lokális térfogat alak- és mozgásérték adat eltérések. A létezés
relatív rendszer oldal prior törvénye szerint is egyetemleges
érvényű Isaac Newton minden változás elé korlátokat állító
elvi gondolata: Önmagától nem történik állapot változás. A
természet tudja ezt anélkül, hogy egy tudósnak kellene
belemagyarázni ebbe bármi „nem ismert” prior magyarázatot.
Ez az Immanuel Kant által megfogalmazott gondolat munkált
bennem, amikor 1982. augusztus hónapban elhatároztam,
hogy megvizsgálom, megkeresem, kézzel érintem azokat a
„rejtelmes” létező prior természeti törvényeket. Megértem a
hivatalból az ősrobbanás elvén alapuló fogalom rendszerhez
ragaszkodó tudósokat. De be kell látniuk, hogy ez az
elképzelés nem hozott áttörést a létező prior kérdések
megválaszolásában. Mindenkit és mindent megértve emeltem
ki könyvem előszavában: „Tisztelet a gondolkodó embernek”.
Tovább kellett keresnünk a válaszokat.

Nyilvánvaló, hogy az új válasz, egy új logikai rendszer nem


épülhet egy megoldatlanságot hátrahagyó fogalom
rendszerre.

Legutóbbi kritikusom éppen ezt az alapvető indoklásomat


hagyta figyelmen kívül, utasította el elméletemet.

133
The Cosmos Itself The Aether

Véleményem szerint kényelmi szempontból, mivel nem


létezhet elismert tudós ezen a bolygón, aki beismerné a
tudomány tévedését ebben a nagy horderejű témában.
Tisztelve a múltban végzett munkát, tovább lehet és kell
lépnünk az új gondolat megismertetésével. Interneten, e-
bookban, nyomtatott könyvben mindenki számára
hozzáférhetően.

A fizikát megbénító tévedésről

Ahogyan túltettük magunkat a Földközpontú világképen,


hasonlóan túl lehet tenni magunkat az „ősrobbanás”
fogalmán. Felejthető. Nem okoz maradandó zavart az ember
tudatában. Ám a „felfúvódó világegyetem” fogalom
elterjedés visszaszorítása már közvetlen érdekeket sért.
Általánosan elterjedt fogalom a hivatalos tudományban,
nem kevésbé a „hízelgők hada” körében. Nincs az a
tudományos szaklap, könyv, Wikipédia szócikk, amely nem
objektív igazolt ismeretként említené ezeket. Az a bajom
velük, hogy ez a két fogalom prior alapelvet sért. Elsősorban
Newton mindenre kiterjedő állapotváltozás elvét:
Önmagától nem történik állapot változás. A létezés relatív
rendszer oldal bármely önálló, elkülönülő térfogat tartalom
entitása önmagától nem képes megváltoztatni mozgás
vektorfolyam állománya (szakaszok, irányok és értékeik)

134
The Cosmos Itself The Aether

adatait. A relativitás megoldását követő Newton


állapotváltozás elv kizárja a „felfúvódás” fogalom bármiféle
használatát. A létezés rendszer oldal térfogat entitásokkal,
azok lokális értékeivel megvalósuló kiterjeszkedés oka
éppen a relatív rendszer megoldásban érvényesülő newtoni
alapelv kötöttség. A rendszer tartalom egymástól távolodó
lokális térfogat helyzeteiben keletkező kiterjesztés térfogat-
kvantumok kitöltő közegének még nincs fogalommal
meghatározott megnevezése. Megdöbbentő tényt mondok:
Az objektív igazolt ismeretek adattára az „anyag”, a
feltárulkozó kölcsönhatások kitöltő közegére sem tartalmaz
azonosító fogalmat! Nem feltűnő? Senki nem foglalkozott
vele, ezzel a létezés rendszeroldal prior állapottal. A kitöltő
közeg pedig ugyanaz az egyszeres abszolút közeg a létezés
rendszer oldalban! Még nincs fogalmunk rá. Sokszor
gondoltam rá az évek során, kell-e foglalkoznom
dolgozatomban a létezés lokális térfogat entitás mozgás
vektorfolyam ábrázolásával? Mindig arra jutottam, hogy
tudósaink sértésnek vennék azt. Annyira egyszerű.

135
The Cosmos Itself The Aether

Tudósok és a matematika

Titkársága útján üzente nekem a Magyar Tudományos


Akadémia megkeresett szakosztály illetékese, hogy
elméletem matematikai leírás, levezetés nélkül
értelmezhetetlen. Nyilvánvalóan nem egy titkárnő
közvetítésével szerettem volna bárkivel megbeszélni a
részleteket.

Vegyük sorra a tényeket.

Létezésünk egyszeres (tehát végességgel határolt egyszeres


tartalom) jelenség egy meghatározott időpillanathoz tartozó
állapotában. Existence (E) minden időpillanatban (T) egyenlő
egyetlen (1) halmazhoz tartozó mennyiség és érték adat
összességével:

∑ET = 1
Matematikához értő szemlélő láthatja, hogy az egységnyi
állapotban lévő halmaz tartalom mennyiség- és érték adat
lokális határait a természet kiterjeszteni kényszerül
(extension) Newton állapotváltozás kötöttsége, továbbá a
rendszer relativitás szemléletű elvei alapján! A megvalósulás
szükségszerű aszimmetrikus lineáris változás folyamat okozat.
De ez az esemény okozat már egy másik időponthoz tartozó
állapot.

136
The Cosmos Itself The Aether

A továbbiakban vegyük figyelembe, hogy az idő fogalom a


változás fogalom szinonim jelentése.

∑ET2 = ET1 + E(ext)T2-T1 = 1

Nyugodjanak meg a matematika alkalmazását követelő


tudósok! Külön kell választani a természetben történő lokális
változás jelenségeket a tudós tudata összegző halmaz
ábrázolás kényszer-képzet igényétől! A létezés rendszer
oldal lokális változások egyszerű ok-okozat lineáris változás
abszolut jelenségek. Tudatunk pedig összegez. Agyunk
felépít egy exponenciálisan kiterjeszkedő, külső határral
rendelkező virtuális halmazt. Nincs értelme gondolkozni
bármi egyesített képlet megoldáson. Minden lokális változás
abszolut jelenség önmaga tartalmazza a relatív összegzés
teljes információját térben és időben. Lényeges: Ez a
másodlagos, tudati összegzés már a látszaton alapul a teljes
fogalom alkotás és matematikai kifejezés rendszerével!
Ezért az már nem a filozófiai értelemben vett megoldást
leíró elméleti fizika. Rendben? Véletlenszerű benne minden
változás. Két példa. Egyik az élet mutációja. A másik sokkal
izgalmasabb egy fizikus számára. Mégpedig az, hogy a
csillagok belsejében miért nem alakul át a teljes hidrogén

137
The Cosmos Itself The Aether

készlet héliummá néhány pillanat alatt, holott változatlan


értékű a hőmérséklet és nyomás? Könyvemben választ adok
erre a kérdésre is. Ami lényeges, mint a két alapelv: Minden
ugyanabban a T időpontban történik!

A természet kitöltő alapfolyamata nem adja össze kétszer


abszolút érték adatokat tartalmazó lokális mennyiségeit!

Ugyanis a T2-T1 idő alatt a megfigyelt határ- és kezdet helyi S-


mátrix kölcsönható kapcsolatban lévő szerkezetkép változás a
hordozott mozgás vektorfolyam szakaszok eltérő adataival szó
szerint áttranszformálja magát a létezés halmaz valamilyen
másik okozat helyzet állapotába. Mivel nincs tudata teljesen
érdektelen számára, hogy hol van, mi a szerepe a létezés
rendszer oldalban, csak a lokális körülmény okokra reagál
késedelem nélkül. Az összeadódó lokális okozatok halmaza a
tapasztalt létezés jelenség.

A létezés rendszer kölcsönható, tudatunkban objektív képben


megjelenő bármely jelenség valamennyi állapot (határ)adat
értéke nem annak saját eredendő tulajdonsága! Ellenkezően,
az azt övező külső kölcsönható befoglaló rendszer által
kikényszerített értékek lokális (megfelelés) eredője. Akkor
járnánk el helyesen, ha a kölcsönható körülményeket is
számba vennénk! Erre pedig gyakran nincs is szükségünk.

138
The Cosmos Itself The Aether

Elegendő csak megérteni az adott lokális események


természetét. Ezt szolgálják azok az örök érvényű elvi
igazságok, amelyeket elődeink egyszer már ki is mondtak.
Nem kell újra felfedezni azokat. Az elméleti fizika fogalom
rendszere teljes megújításra szorul. Részleteiben nagyon sok a
felesleges. Az elkülönülő entitásokként nyilvántartásba vett
rövid ideig észlelt részecskék sokasága a folyamat során
megsemmisülő változás jelenség hulladék. Az elektronok csak
az atommagok jelenléte által okozott örvények a mag körül
tovább fejlődő modulált kölcsönható folyamatban. A proton
és a magasabb rendszámú „kémiai elemek” atommagjai
keletkezésében két meghatározó tényező játszik főszerepet:
az egyik a lokális belső aszimmetria, továbbá a külső
kizáródást eredményező egyidejű folyamat kölcsönhatás.
Erről bővebben a Bizonyítás című fejezetben írok. A gravitáció
sem tömegvonzás, a felülkerekedett külső moduláló erők
eredő hatás vektor iránya a tartalom változás folyamatban
kizáródott, alulmaradt lokális halmaz (tudatunkkal a látszat
érzékelés szerint létező égitest objektum) „tömegközéppont”
irányában. Nincs abban semmi rendkívüli, amikor két
„objektum” egyesül a kölcsönható erők hatására, illetve ha
egy „objektum” felhasad, ez esetekben a változásokról hűen
informáló modulált változás hullám terjed szét a létezés
rendszerben. Ez így van atommagok egyesülésekor,
molekulák képződésekor ugyanúgy, mint két galaxismag

139
The Cosmos Itself The Aether

ütközésekor. A létezés rendszer folyamatban nincs külön


említendő gravitációs hullám terjedés. A lokális változások
közötti nagyságrend különbség nem indokolja a külön
fogalmak alkalmazását. Ugyanaz az elektromágneses mező a
közvetítő modulált közeg, a preapolátor közeg.

Tisztelet a gondolkodó embernek

Előszó

Az ember kezdetben azt gondolta, hogy Isten teremtette a


Földet és az eget. Klaudiosz Ptolemaiosz kevéssel
időszámításunk kezdete után az Almageszt című művében
foglalta össze az akkor elterjedt uralkodó világnézetet a
geocentrikus, a Földközpontú világról. Ez az elképzelés még
további közel ezerötszáz évig uralta a gondolkozást. Akkor,
ezerötszáz körül Nikolausz Kopernikusz felújította és
megalapozta a heliocentrikus, Napközpontú világképet,
amelyben elveszett a Föld központi szerepe. A távcső
feltalálásával kitágult látóterünk. Felismertük a Napunkhoz
hasonló távoli csillagokat.

A XX. Század új fordulatot hozott világszemléletünkben. A


kezdetet nevezném egy új felvilágosodásnak, amikor Edwin
Hubble 1924-ben bebizonyította a Tejútrendszerünkön kívüli

140
The Cosmos Itself The Aether

galaxisok létezését. Ezen túlmenően 1929-ben felfedezte a


távoli galaxisok színképe távolságukkal arányos
vöröseltolódását. Felismerte a Kozmosz táguló folyamatát.
Nyolcvan évnek kellett eltelnie napjainkig annak igazolására,
hogy a Kozmosz lineárisan gyorsuló sebességgel ma is tágul.

Nyolcvan évvel ezelőtt a tudósok arra a kézenfekvő


következtetésre jutottak, hogy a galaxisok anyaga valaha egy
központi objektumban tömörülhetett a végtelen nagy
gravitáció hatására. És ez a központi objektum aztán valami
okból felrobbant, anyaga térben ma is érzékelhetően
kiterjeszkedik. Ez az ősrobbanás elmélet és a szétterjedő
anyag közötti kölcsönható változások felderítése uralja ma az
Elméleti Fizika tudományágat. Sok tudós kapott Nobel-díjat
egy-egy részlet magyarázatáért. Ám a részletek nem vittek
közelebb minket az alapkérdések megértéséhez,
megoldásához. Ellenkezően. Korunk tudósai számára éppúgy
nincs válasz a létezés egyetlen fontos kérdésére sem, mint
volt száz évvel ezelőtt.

Miért van ez így?

Mert a tudósok közössége makacs módon ragaszkodik az


elvhez, hogy semmiből nem lesz anyag. Más híján marad az
isteni teremtés elmélet. Illetve a bolyongás az ősrobbanás

141
The Cosmos Itself The Aether

elmélet kiúttalan rengetegében. Munkám során jutottam arra


az alternatív megoldásra, amely szerint van mód és lehetőség
újragondolni a tudatunk alkotta világképet egy új alapelv
bevezetésével. Aminek a lényege, hogy a Kozmosz, létezésünk
halmaza minden egyes pillanatban a keletkezés kezdet- és
határállapotában van a kiterjeszkedés szükségszerű
okozatával. Éppen azért tapasztaljuk a változás folyamatot,
mert abban bizonyos alapvető okokból nem alakulhat ki
szuperszimmetria állapot.

Elemző vizsgálatom során kerestem és meg is találtam azokat


az alapvető okokat, amelyek miatt ez így történik. Tudósaink
számára képtelenségnek tűnik ez a speciális, tudatunkkal
érzékelt létezés állapot.

A Kozmosz megoldás alapja a relativitáselv főszabály


önmagára nézve is megkerülhetetlen törvénye. Mihez képest
van határral létező rendszeroldala? Az emberek általában
kijelentik, hogy semminek sem kellene lenni. Semmi
rendszeroldal csak akkor (nem) létezhet, ha azon kívül
mindent kitölt egy egyszeres létezés rendszeroldal.
Önmagában egy változatlan határok nélküli semminek nincs
sem elvi, sem gyakorlati realitása.

Az alapvető okokról és azoknak az új alapelv kimondás


lehetőségére gyakorolt hatásáról röviden. Áttörést értem el,
amikor hosszas eredménytelen térfogat kitöltés elemzést

142
The Cosmos Itself The Aether

követően áttértem a létezés rendszerben ugyancsak


tapasztalható mozgás összetevők vizsgálatára. Különösen
annak felismerésével, hogy önmagam valamennyi lokális
belső részecskéjében hordozom mindazt a lokális mozgás
vektorfolyam vektorszakasz készlet tartalmat, ami az adott
időpillanatban az egyetlen és egyszeres kitöltésű Kozmosz
összetett mozgásrendszerében az én tartózkodási helyemben
van.

A megfigyelők alapvető tévedése, hogy megfeledkeznek erről


a főszabályról. Leköti vizsgáló figyelmüket a közeli
objektumok közötti lokális relatív mozgások követése.

Ebben a pillanatban értettem meg az egyik, Newton 1.


axiomájában lefektetett tény jelentőségét a kiterjeszkedés
következtetések levonásában. Lényege, hogy önmagától nem
történhet fizikai állapotváltozás.

Ezt követően vizsgáltam a legmélyebb lokális kölcsönhatás


kialakulás körülményeket. Következett a második alapok
felismerés a rendszer folyamat tartalomban. Tudjuk, hogy az
anyag jelenség érzékelés tudatunkban és műszereinkben
egyaránt kölcsönható kapcsolat által keletkezik.
Objektumokat látunk, tapasztalunk, dolgozunk velük, holott
azok csak kiragadott térbeli jelenségek a mindenséget kitöltő
folyamatban. Igen ám, de mi tölti ki az egyszeres ugyanazon

143
The Cosmos Itself The Aether

minőség kitöltéssel bíró Kozmosz relatív rendszeroldalt,


amiben eredetileg nem lehet teremtett „anyag”?

Felmerült a létezés rendszeroldal kitöltés vizsgálata.

Miután jól ismerjük az elektromágneses sugárzás távoli


objektumok képét hozzánk hézagmentesen eljuttató
természetét, ezért gyanúba került maga a „foton” jelensége
is. Miért nem keveredik össze a hordozott adattartalom? És
mi van, ha a jelenség mögött „csak” egy egyszerű, gyors,
mindent átjáró, változásokat követő, a tartalmat minden
rendszerbeli lokális helyen újraíró, másoló folyamat áll?

Eleinte előttem is nyilvánvaló volt, hogy „semmiből nem lesz


anyag”. Természetesen megoldást kerestem erre a
problémára. Nyilvánvalóan nem lehet bárki által teremtett
anyag. De mégis mi a megoldás? Csak kell lennie
megoldásnak!

Minden leegyszerűsödött, amikor felismertem a természet


relatív létezés megoldás kényszer törvényét. Térfogata mihez
képest létezik, illetve kell-e relatív rendszer oldal megoldás a
„semminek sem szabadna létezni” állapotnak? Rá kellett
döbbennem, hogy tudósaink értelmetlenül tabuként kezelik
ezt az objektív feltétel rendszert.

144
The Cosmos Itself The Aether

Természetesen magam is sokat törtem rajta a fejemet.


Milyen kitöltő anyag az, ami maga a lét? Ami csak ugyanaz
az egyetlen valami lehet. Különösen zavart az, hogy
alapjában véve a tudósok kezében volt a megoldás. Még
gyerekként, úgy hatvan évvel ezelőtt olvastam az abszolút
állapotban lévő térfogat kitöltés jellemzőiről. Nincs belső
szerkezete, mint egy atommagnak. Nem létezik abban
semmiféle belső erő. Se adhézió, se kohézió, se gravitáció.
Nincs relatív kölcsönható kapcsolata a külvilággal.

Hol találkozunk ilyen abszolút állapotú térfogat kitöltéssel


az egyszeres létezés tartalomban? És egyáltalán, vegyük
figyelembe hogy ezen abszolút állapot jelenségre is
vonatkozik Newton állapotváltozás törvénye! Nem
önmagától kerülhet a létezésbe. Nem önmaga választhatja
meg belépése lokális helyét. Nem önmaga alakíthatja
geometriai formáját és mozgásállapot jellemzőit. Hanem
mindenkor a már meglévő kölcsönható környezet objektív
szerkezet adatai.

Ezektől az alapvető megállapítások figyelembe vételétől


jutottam el például annak kimondásához, hogy „Az uralkodó
folyamat kölcsönhatóan modulálja a benne kizáródott
alaulmaradt folyamat tartalmat, miközben az visszahat az
uralkodó folyamat szerkezetére. Kölcsönhatóan modulálják
egymást.”

145
The Cosmos Itself The Aether

Ezek nagyon fontos megállapítások! E kötöttségek miatt van a


folyamatnak lokális „objektum” reprodukció képessége.
Ennek köszönhetjük életfolyamatunk reprodukcióját. Ugye
milyen messzire vezetnek ezek az alapvető vizsgálatok?

Kölcsönható ütközés bekövetkezés feltétele, hogy abszolút


értelemben ne legyenek képes együtt egyszerre kitölteni
ugyanazt az egyszeres térfogatot. Milyen egyszerű feltétel!
Nyilvánvaló, hogy eme tulajdonságot tekintve a kölcsönható
ugyanazon kitöltéssel bíró lokális térfogatok (legyen bármi az,
akár a „semmi” jelenlét is lehet) ütközésben egymással
szemben összenyomhatatlan folyadékként viselkednek. Az
egyszerű egyszeres kitöltés azonosság maga a tökéletes
megoldás a természet számára. Halhatatlanná téve Newton
felismeréseit. A természet önmaga nyugalom állapotát akarja
elérni, de az állapotváltozás törvényeit ő sem hagyhatja
figyelmen kívül. E törvények érvényesülése tartja fenn a
rendszer folyamatos kiterjeszthetőségét, teret adva a
mozgásrendszer változáshoz. A rendszeren belül nincs
felütköző felfúvódás. A mozgásrendszer valamennyi lokális
adata véges. Ezekből a kötöttségekből következik mindaz,
amit van szerencsénk megélni. Tudom, tapasztalom is, hogy
tudósaink nem szivesen foglalkoznak a rendszer elemzéssel.
Ha röviden írtam a lényegről, az volt a baj. Ha részletekbe
menően mutattam be a mozgás elemzésre támaszkodó

146
The Cosmos Itself The Aether

megoldásomat, azért tették félre anyagomat. Hogy sok részlet


már túltárgyalt alapismeret.

Végezetül jegyzem meg azt, hogy a könyvemben leírtak az


idézet hivatkozásokat kivéve saját szellemi termékem. Mint
például az „igaz paradoxon” a lokális határ- és kezdet
állapotok lehetséges helyzeteiről a létezés folyamat
rendszerben. Látom az interneten, hogy valaki a honlapomra
hivatkozva nevet is adott az általam megfogalmazott
paradoxonnak: „bootstrap paradoxon”. Megjegyzem
helytelenül. Mert én az egyetlen Kozmoszt megjelenítő Éter
folyamat lokális határ- és kezdet állapot helyzetei
lehetőségéről állapítottam meg ezt a paradoxont. A dolog
tovább gondolható lényege, hogy a folyamat szub
mélységében találhatóak a legnagyobb mozgásvektor szakasz
érték adatok, a legnagyobb előforduló aszimmetriák, amelyek
a magasabb dimenziókban, mint életterünk „Univerzum”
méretarányában termodinamikailag eredő szinten
kiegyenlített, konszolidált halmaz állapotot eredményeznek.
Ugye milyen egyszerű összefüggést találni az atombomba
működés során tapasztalható hatalmas felszabaduló energia
eredetére? A részecske fizika is azt a tartományt kutatja. A
nagy energiák tartományát.

Szó esik minderről.

147
The Cosmos Itself The Aether

Immanuel Kant

Idézet A tiszta ész logikája című művéből:

"Azt gondolnám, a matematika s természettudomány példája,


melyek egyszerre létrejött forradalom útján lettek azok, amik,
talán mégis eléggé nevezetes arra, hogy a gondolkodásmód
ama fordulatának velején, mely annyira hasznukra vált,
elmélkedjünk, s őket, amennyire mint észismereteknek a
metafizikával való analógiájuk megengedi, legalább
kísérletképp utánozzuk. Eddig föltették, hogy ismereteinknek
a tárgyakhoz kell alkalmazkodniuk; de e föltevés mellett
dugába dőlt minden kísérlet, hogy a fogalmakból róluk
valamit mint priorit állítsunk, ami tudásunkat bővíti. Próbáljuk
tehát meg, nem járunk-e jobban a metafizika föladataival, ha

148
The Cosmos Itself The Aether

föltesszük, hogy a tárgyaknak kell ismereteinkhez


alkalmazkodniuk, ami a priori megismerésünk követelt
lehetőségeivel is, melynek mielőtt adva vannak, kell
tárgyakról valamit állítani, jobban összevág. Hasonló ez
Copernicus első gondolatához, ki miután nem boldogult az égi
mozgások magyarázatával, ha föltette, hogy a csillagok serege
a néző körül forog, megpróbálta, nem sikerül-e majd jobban,
ha a nézőt forgatja, a csillagokat meg nyugalomban hagyja. A
metafizikában pedig, ami a szemléletet illeti, hasonló eljárást
próbálhatunk. Ha a szemléletnek a tárgyak mivoltához kellene
alkalmazkodnia, nem látom át, miképp tudhatnánk róla
valamit a priori, ellenben, ha a tárgy (mint az érzékek
objektuma) szemlélőképességünk mivoltához alkalmazkodik,
egészen jól el tudom magamnak e lehetőséget képzelni.
Minthogy pedig e szemléleteknél, ha azt akarjuk, hogy
ismeretekké legyenek, nem állhatok meg, hanem mint
képzeleteket valamire, mint tárgyra kell vonatkoztatnom
őket, s e tárgyat ama képzetek által meg kell határoznom;
vagy azt tehetem föl, hogy a fogalmak is, melyek által e
meghatározást végzem, alkalmazkodnak a tárgyhoz, s akkor
megint nem tudom miképp tudhatok erről valami priorit; vagy
pedig fölteszem, a tárgyak, vagy pedig, ami ugyanaz, a
tapasztalat, melyben egyedül (mint adott tárgyak)
megismertetnek, alkalmazkodik e fogalmakhoz, s akkor
könnyebben találok kiutat; mert a tapasztalat maga a

149
The Cosmos Itself The Aether

megismerés módja, melyhez értelem szükséges; az értelem


szabályának pedig bennem, még mielőtt tárgyak adva
volnának, tehát a priori kell meglennie; e szabály a priori
fogalmakban fejeztetik ki, melyekhez tehát a tapasztalat
minden tárgyának szükségképp igazodnia kell, s melyekkel
meg kell egyeznie. Ami pedig olyan tárgyakat illet, melyeket
csak az ész, mégpedig szükségképp gondol, de amelyek
(legalább úgy, mint az ész őket gondolja) a tapasztalatban
meg sem is adhatók, ezeknek gondolása (gondolni csak kell
őket tudni) pompás próbaköve lesz annak, amit a
gondolkodásmód megváltozott módszerének mondottunk, ti.,
hogy a dolgokról csak azt ismerjük meg mint priorit, amit
magunk helyeztünk beléjük."

A prior ok-okozat megértése


Immanuel Kant előbb idézett gondolat levezetése létünk
lényege megértése szempontjából rendkívüli, teljes,
tökéletes. Ez a lényeg körülírás meg nem haladható. Ilyenre
szokás mondani: abszolút. Vajon az ember képes arra, hogy
helyes logikai sorrendben gondolja végig, írja le a kutató
munka során használt fogalmakat a tapasztalt lét részleteit, a
változások ok-okozat folyamatát? Vajon az ember képes arra,
hogy a tapasztalatból levezethető megállapításai és megoldás

150
The Cosmos Itself The Aether

eredménye éppoly teljes, tökéletes, objektív, abszolút, Kant


gondolatával azonos szintű legyen? Meglehetősen egységes
priori vélemény uralja a tudományos gondolkozást:
"Semmiből nem lesz anyag." Mégis kényszerítő hatással van
ránk a tapasztalat, a változatos "kézzel fogható" formában
körülöttünk érzékelt kozmosz. Ez az anyag megjelenés nem
lehetne általunk mégis megválaszolható prior jelenség?

Ha valamit meg akarunk érteni - amit eddig nem értettünk -


úgy felül kell vizsgálni az eddig bevezetett, használt
fogalmainkat. Utat kell engedni akár a korábban használt,
elvetett, de talán új jelentés tartalommal mégis használható
fogalmak számára!

Amikor 1982. augusztus hónap egy nap nagyon meleg


éjszakáján kinn álltam házam teraszán tűnődtem el azon,
vajon a tudósok miért nem találták meg eddig a megoldást a
tapasztalt lét magyarázatára? Hiszen az alkalmazott
tudományok területén szinte mindenre képesek vagyunk!
Tobzódunk az alkalmazott elméleti ismeretekben. Kezünkben
a matematika kiterjedt eszköz-rendszere. Mindez nem
lehetne, ha nem lenne adekvát összhang a természet és
tudásunk rendszerében. Elhatároztam, hogy választ keresek
az alapvető kérdésekre. Abból indultam ki, hogy ha ilyen
mélységben, ennyire széles terjedelemben vagyunk képesek a
természet fizikájával összhangban élni, akkor bizonyosan a

151
The Cosmos Itself The Aether

válasz, a megoldás részletei is előttünk vannak. Rossz helyen


keresgéltünk? Vagy csak tévesen rakosgattuk össze a
megoldás puzzle elemeit? Bizonyosnak gondoltam, hogy ez
utóbbiról lehet szó.

Lényegében mint gonosz krimi ajánló "lelövöm" a poént,


amikor most néhány szóban leírom kutatásom
végeredményét. Igazolást adok Max Plancknak, hogy az általa
a Maxwelli elektrodinamika elméletén alapuló fény-éter (az
elektromágneses sugárzás teljes spektruma) és benne az ő
(Planck) által feltételezett (keresett, de általa meg nem talált)
legkisebb anyag entitás létező! Mindez mint okozat
következik az egyszeres létező halmaz összefüggő
mozgásállapotából. Amely változó halmaz egyúttal a lokális
véges abszolút értékek halmaza. A megértés útja, módja
matematikai feladvánnyá egyszerűsödött. Ez a felismerés
vezetett el engemet a megállapításhoz: A kozmosz - létünk
halmaza - önmaga folyamatos megoldhatatlan térfogat
állapotában minden időpillanatban (változás állapotban) az
alaphelyzet, a teremtés határ- és kezdet állapotában van!
Tehát az nem köthető egyetlen adott idő pillanathoz,
teremtéshez. Ki kell mondjam az igazságot: nem történt
ősrobbanás, nincs teremtő isten.

A lét halmaz – mint mindenkor teljes relatív rendszer oldal -


3 dimenziós. Which it's made by consciousness as an

152
The Cosmos Itself The Aether

abstract perception. A biophysics summing-up process.


Kitöltése ugyanaz az egyszeres bármi közeg. Ezen belül(!) a
4. dimenzió a lokális kiterjesztés kényszer adottság,
amelyben a megváltozandó fogalom jelentés tartalommal
felruházandó neutrinók (= megfoghatatlanok, mivel a
létezés rendszeroldalba lépésük időpillanatában még
semmivel nincsenek kölcsönható ütközés, mint érzékelés
állapotban) töltenek be egy eddig el nem ismert szerepet. A
tapasztalt anyag (Planck's light-aether, in it with the closed
out objects) jelenség pedig a lokális ütközés kölcsönhatások
változó mátrix rendszere. Inside the S-matrix of particles.

I've think that our scientists don't want to understand the


simple aether reality. They have a fear to come into conflict
with own's mistakes. There is develop possibility for the
present theoretic physics on base mine this theoretic
bootstrap presentation.

Az érzékek objektuma

A tudatunk alkotta legnagyobb illúzió tehet arról, hogy az


alkotásaira, képességeire oly büszke ember nem tudta a
megoldást a kozmológia, a létezés alapvető kérdéseire. Miért

153
The Cosmos Itself The Aether

van, mióta van, mi a mozgató forrása a tapasztalt anyag


megjelenésnek? Eleve tisztában kell lennünk azzal, hogy az
illúzió alkotás lényege a testünkben lévő sok milliárd
idegsejtben és azok között megvalósuló moduláció
kölcsönhatások együttes folyamatában keltett tudati kép a
külvilágról mindenkor ugyanabban az időpillanatban. Az
ember hajlamos megfeledkezni e fontos tényről.
Környezetünk tárgyai is éppen azért vannak ott és a
megjelenésükben tapasztalt állapotukban, mert az azokat
alkotó lokális tartalmak ott vannak kölcsönható érzékelés
kapcsolatban velünk ugyanabban az időpillanatban. Ez az
alapvető igazság. De megfeledkezünk arról is, hogy bennünk
és környezetünk közegében adott mennyiségben vannak jelen
a tudatunkkal érzékelt külvilág összetevői. Amelyek
önmaguktól sem fizikai állapotukban, így alkotó tartalmukban,
mennyiség összetevők számában nem változnak. Nem
változhatnak. A legnagyobb gond az, hogy az ember azt hiszi,
hogy környezete tárgyai tartalma mindenkor ugyanaz ami volt
tegnap, ami ma és ami holnap lesz. Nagyon sok ember,
nagyon sok tudós előtt itt záródik be a kapu a kozmosz
megértése felé vezető úton. Mert eleve azt gondolják, hogy
amit szemmel látnak, az mind egyszer valamikor keletkezett.
Azt gondolják, hogy régen valamikor keletkezésnek,
teremtésnek kellett lennie.

154
The Cosmos Itself The Aether

Vágjunk rögtön az általam készített, vitára felkínált megoldás


közepébe. A történet arról szól, hogy a természet önmaga
próbálja megoldani térfogat nyugalom állapot megjelenését
minden egyes időpillanatban, de nem sikerül neki. Amikor azt
"hinné", hogy megoldódott a helyzet, akkor egy egyszerű
matematikai, trigonometriai okból visszaáll az alaphelyzet:
Bármilyen térfogatot képező halmaz a külső határán
kiterjeszthető. További térfogattal bővíthető a meglévő
állomány. Tudatunk elemzésében a létezés akár van, akár
nincs, ám mindkét feltételezés megkerülhetetlen része a
térfogat létezés viszonyítás alap szükséges volta. Mihez
képest van, illetve nincs. A természet alapvető kényszere ez a
viszonyítás alap rendszer. Ez a kényszer ok-okozat folyamatot
generál. Azáltal, hogy a létezés egyetlen és egyszeres
rendszer, meg kellett találnom azokat a konkrétumokat,
objektív igazságokat, amelyek alkalmasak az elméleti
megoldás bizonyítására. Az egyik igazság önmaga a létezés
megélése. A másik igazság a mozgás tapasztalása. A harmadik
igazság matematikai: Nincs és nem is lehet szimmetria sem a
folyamatok lokális területein, pláne nem a kiteljesedő
halmazban. Az oktatási rendszerek csúnya hibája, hogy
objektív ismeretként tanítja a szimmetriát. És még azt
terjesztik, hogy a matematikát nem lehet mellőzni a fizikai
jelenségek leírásából. Az alkalmazott fizika más dolog, ott
szükség van a matematikára. Ám a létezés megértéséhez a

155
The Cosmos Itself The Aether

matematika azon igazsága kell, amely teljes terjedelemben


objektív. A trigonometria éppen az a bizonyíték, hogy
törtszámokkal, irracionális szám értékekkel nem lehet az
egymástól függetlenül létező lokális kölcsönható kitöltő
halmazokban és azok között szimmetrikus, illetve egybevágó
ismétlődés az egyszeresen létező folyamatban. Márpedig
éppen ez történik a kozmoszban. A kozmosz ettől örök. Mivel
objektív okokból nem képes végső nyugalom állapotba jutni,
van szerencsénk magunk is létezni abban.

A fentiekben vázolt körülmények alapján állíthatom, hogy a


kozmosz folyamatosan egy speciális kezdet- és határ
önmegvalósító állapotban van. Abban benne van mindaz a
térfogat tartalom, amely a múltban került, továbbá a jelenben
kerül az egyszeres rendszerbe. Továbbá nyitva áll az ajtó a
további térfogat kiterjeszkedés előtt. Ami belekerült a
rendszerbe, az benne is marad. Az anyag megmaradás
törvény ezen része igaz. Mindenből az következik, hogy
semmiféle egyszeri teremtés, semmiféle ősrobbanás nem
volt.

A tudatunk alkotta illúzió a tárgyak, objektumok kontúros


érzékelése úgy az érzékszerveink, mint az ember alkotta
műszereink által. Testünkben, a természet jelenségében
létező valamennyi érzékelt objektumban kizárólag az azokat

156
The Cosmos Itself The Aether

alkotó kémiai elemek atommagjai azok, amelyekre - durva


megközelítéssel - igaz, hogy tartalmukban, megjelenésükben
állandó jelenségek az adott fizikai körülmények között.
Minden, az atommagokon kívül lévő tartalom az általunk
érzékelt tárgyak belsejében elektromágneses sugárzás
jelenség formájában kölcsönhatóan cserélődik a külső térben
lévő hasonló, de más szerkezetű folyamat tartalommal. A
kölcsönható folyamat okozata, hogy az atommagok térbeli
helyzeteit folyamatosan áttranszformálja a tér új helyeire. Mi
ezeket a változásokat az objektumok mozgásaként érzékeljük.
A komplex változás vizsgálatára és leírására alkalmazott
tudományág a dinamika. Az atommagok térfogatuk méretét
tekintve csak száz-milliomod részét teszik ki a tárgyak, az
objektumok kontúrokkal felfogott teljes térfogatának.
Műszereink is úgy vannak beállítva, hogy azon fizikai mező
különbségeket jelezzék, mérjék nekünk, amire és amilyen
mélységig vagyunk kíváncsi a külvilágban lévő dolgokra.

A tudományos dogmák védelmezői nagyon nem szeretik, ha


bárki úgymond magán alapon új elmélettel jelentkezik az
úgynevezett igazolt ismeretekkel szemben. Tessék mondani
mi igazolja az "ősrobbanás" megtörténtét? A tapasztalt
tértágulás? Mint majd a következőkben olvasható kutatás
anyagomban levezetem, az egyszeres abszolút rendszerből

157
The Cosmos Itself The Aether

fakadó objektív következmény a létezés rendszeroldal


szükségszerű bővülése, térfogata kiterjeszkedése az adott
időpillanatban létező valamennyi lokális helyen, ahol nem
kölcsönhatást okozó ütközés, de meglévő, oda behatolást
végző tartalom hiányában kitöltetlen űr keletkezik az éppen
széttartó mozgásvektorok okozataként. Vagy mit bizonyít a
mikrohullámú háttérsugárzás? Miért ne lehetne az a kozmosz
tartalom folyamat időben állandóan létező jelensége? Az
elektromágneses sugárzás folyamatosan kitölti a táguló teret.
Hézagmentesen látjuk az égbolt jelenségeit. Az egyszeres
teremtés nélküli kozmosz rendszeroldal soha nem fog
kiterjeszkedni akkora térré, hogy anyagtól (elektromágneses
sugárzástól is) mentes legyen. Az egyszeres létezés nem fog
önmagától felszívódni, mint egy vakbéltünet.

Vita indítóként még egy dologgal foglalkoznék. A neutrínó


mibenlétével. Két dolog miatt nem vagyunk képes
kölcsönhatásban kimutatni azt, holott átjár mindent, a
dinamikai mérések igazolják jelentős mennyiségű
előfordulásukat, tömegüket. A helyzet az, hogy a neutrínók
azok a kozmosz lokális kiterjesztés „legkisebb objektum”
entitások, amelyekről anyagomban szólok. Amint
megjelennek az egyszeres lét rendszerben objektív feltevés,
hogy a halmazba kerülésüket követő pillanatban valamely

158
The Cosmos Itself The Aether

oldalról kölcsönható ütközést szenvednek el egyszerű


mozgásvektor készlet eltérések, valamint a trigonometrikus
aszimmetriák miatt az egyszeresen kitöltött térben. A kutatók
által eddig nem tudottan az elektromágneses mező részévé
lesznek, amely az anyag entitás egy megjelenés formája. Ezek
a lokális előfordulások mindenhol vannak, újra lesznek a lét
minden helyén. A Földben, a levegőben, a világűrben, minden
kémiai elem atomjában, bárhol a világon. De mivel a kutatók
még nem jutottak el az elektromágneses mező, a sugárzás
valós természete, szerkezete teljes vizsgálata végére, ezért
tűnik ennyire különösnek ez a jelenség, ez a látszólag
kölcsönhatás nélküli entitás. Azért megfoghatatlan, mert
nincs alkalmazható viszonyítás rendszerünk a kimutatásukra.
Műszereink érzékelő anyagában ugyanolyan az
elektromágneses mező változás tartalom, mint abban a
közegben, amelyben azt keressük.

159
The Cosmos Itself The Aether

A megértéséhez vezető út kezdete


A kvantumelmélet Max Planck álma szerint

Max Planck

Német elméleti fizikus 1858-ban született Kielben, és 1947-


ben halt meg Göttingenben. Legjelentősebb eredményeit a
termodinamika, a hősugárzás, a kvantumelmélet, a
relativitáselmélet és a természetfilozófia területén érte el.
Foglalkozott a fizika történetével és módszertanával is.
Kezdetben hangtani, majd a hőtani kérdések, 1896 táján
pedig a hőmérsékleti sugárzás érdekelte. Planck a

160
The Cosmos Itself The Aether

hőmérsékleti sugárzás két alapvető törvényének, a Rayleight-


Jeans-féle és a Wien-féle törvényeknek a pontatlanságát
akarta kiküszöbölni. Elméleti vizsgálatai 1900-ban olyan új
sugárzási törvényhez vezették, amely az előbbi két törvényt
speciális esetként foglalja magába, és a sugárzás minden
hullámhosszára helyes eredményt szolgáltatott. A Planck-féle
sugárzási törvény alapja az az elképzelés, hogy a sugárzási
energia is atomos szerkezetű, az egyes energiaértékek csak az
energiakvantum egész számú többszörösével különbözhetnek
egymástól. A nem folytonosan változó energia gondolata a
fizikában forradalmi változást hozott, és a fizikai
szemléletünket is megváltoztató kvantumelmélet
megszületését jelentette.

Plancknak jelentős része volt a másik nagy forradalmi fizikai


elméletnek, a relativitáselméletnek nemcsak
elismertetésében, hanem alkalmazásában is. Ő vezette be a
"relativitáselmélet" elnevezést is. 1907-ben a speciális
relativitáselmélet alapján kidolgozta termodinamika
általánosítását.

Továbbá

161
The Cosmos Itself The Aether

Albert Einstein

A tudós, akit mindenki érinthetetlennek tart. Holott ő is


tévedett, különben tudta volna a választ a létezésre
vonatkozó alapvető kérdésekre. Többször idézek tőle, mert
néhány gondolata valóban figyelemre méltó. De az is kiderül,
hogy a gondolkozásunkat megtévesztő látszatjelenség rajta is
kifogott. Illetve önmaga is behódolt foglya lett az
energiakvantum hatás felismerés megdicsőülésnek. A
kvantumfizika a tévedés útja lett, mert éppen úgy nem az
alapkérdésre, a legkisebb természetes anyag entitás
megoldására adott feltáró jellegű megoldást, mint amelyik
kifogott Max Planckon is. Max Planck emberi tartását

162
The Cosmos Itself The Aether

bizonyítja, hogy a megoldatlanság miatt egész életében a


háttérben maradt. Ezzel szemben Albert Einsteint a hízelgők
hada kissé túlzóan piedesztálra emelte. Nem vitte rá a lélek,
hogy tisztázza helyzetét. Értsünk bármit ezen megállapítás
alatt. Más rakta le előtte a relativitás elméletek alapját is,
mint Hendrik Antoon Lorencz. A fényelektromos hatás
jelenséget pedig Philipp Lenard ismerte fel. Megoldás
hiányában Einsteinre hivatkozva elvetették az éter
tulajdonságai további kutatását. Rosszul tették. Mert később
bárki rájöhetett volna arra a megoldásra, amelyre magam
találtam rá saját kutatásom során, írok le arról minden
részletet ebben a dolgozatomban. Az is kiderült ezzel szoros
összefüggésben, hogy a kozmoszban nem a fénysebesség a
legnagyobb sebesség. A relativitás elvet a minden
időpillanatban létező teljesség mozgásrendszerében
(valamennyi lokális térfogat kvantum entitásnak saját mozgás
vektorfolyam adattartalma van a rendszerbe kerülés
pillanatától kezdve) lehet és tudjuk vizsgálni. Annak tartalmát,
topológiáját a legkisebb lokális részletekig agyunkkal,
tudatunkkal, idegrendszer hálózatunkkal képesek vagyunk
felfogni. Természetesen Isaac Newton szigorú állapotváltozás
törvénye érvényesülésével. Mert ez a főszabály az egyszeres
létezés rendszeroldal bárminemű kitöltése, jellege, egyedi
azonossága tulajdonságára is vonatkozik.

163
The Cosmos Itself The Aether

Továbbá

Isaac Newton

A Wikipédia tömören foglalja össze életművét a mechanika


tudományában, amelyet alapelvet jelentő megállapításaival
egyetemben félresöpört az alkalmazott kvantummechanika
felmagasztalása a XX. Század elején. Bűn volt tenni azt vele.
Principia című könyvében írta le megállapításait a térről, az
időről, a tömegről, a mozgásról és az általános
tömegvonzásról.

Elméletének lényeges mozzanata az égi és a földi fizika


egysége. A legnagyobb jelentőségű gondolata: Önmagától
nem történik semmiféle állapot változás. Ez az alapelv
egyenértékű gondolat a mindenkori teljességre vonatkozó

164
The Cosmos Itself The Aether

relativitás alapelvével. A két alapelv érvényesülése okozza a


folyamatos határ és kezdet lokális állapot változásokat,
amelyeket idegsejt hálózatunk objektív módon érzékel. A
változás érzet egyben az idő változás érzete. Tehát szinonim
fogalmak.

Az „objektív ismeretek” fogságában

Bevezető gondolatok

A Hubble űrtávcső, s azt felváltó más, űrbe telepített, az


elektromágneses sugárzás egyre tágabb spektrumaiban a
környező világegyetemről készített képfelvételek sokfélesége
és sokszínűsége elkápráztatja a csillagászokat és az égbolt
látványosságai után rajongó érdeklődőket. Az ember tudata
nem tud betelni ezzel a gyönyörűséggel. Értelme egyre többet
és távolabb akar meglátni ebből a környező gyönyörű
világból. Az ember tudatát ma éppúgy lenyűgözi ez a csodás
lét jelenség, mint az ókorban. Az ókor viszonyai között
szerencsés volt az akkori ember, mert az égi jelenségek,
változások megfigyelését nem korlátozta légszennyezés. Nem
voltak füstöt okádó gyárak, nem volt éjszakai villanyvilágítás.
Akkor is voltak az égbolt jelenségeit hivatásból feljegyző

165
The Cosmos Itself The Aether

csillagászok, a természeti jelenségeket, az események okozati


összefüggéseit kereső tudós elmék. Ne legyünk nagyképűek,
ha arra gondolnánk, hogy le lehetne nézni az ókori, nyugati és
keleti tudósok ismereteit a mai hivatalos ismereteinkhez
viszonyítva. A mai tudós éppúgy nem tudja, miért van anyag,
mi az anyag és miért van folyamatos változás, mint az ókori
tudós. A mai tudós éppúgy nem tudja, miért van élet, mi az
élet létrehozó és fenntartó folyamata, mint az ókori tudós.

Bölcs(?) az a „tudós”, aki legalább hallgat arról, hogy éppen


megválaszolatlan alapvető kérdéseink bizonyítják azt a tényt,
hogy fenntartással kell kezelni mindazon ismeretünket,
amelyekről sokan, nagyon sokan úgy beszélnek, hogy ebben,
vagy abban a témában igazolt objektív ismeretünk van.
Kívánatos lenne, hogy mindazok, akiknek bármi köze,
kötődése van az oktatáshoz, kutatáshoz, ismeretterjesztéshez
tudatosan alkalmazná tevékenysége folyamatában azt az
egyszerű, ám mégis egyértelmű elvet az egymástól elkülönülő
elvi és gyakorlati témák tartalmáról és érvényesség
terjedelméről, amit Albert Einstein ekként fogalmaz meg a
Hogyan látom a világot című könyve V. Tudomány fejezet Mi a
relativitáselmélet című anyagban:

"A fizikában különféle elméleteket különböztethetünk meg.


Közülük a legtöbb konstruktív elmélet. Ezek arra törekszenek,

166
The Cosmos Itself The Aether

hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból


összetettebb jelenségek képét alkossák meg. Amikor azt
mondják, hogy sikerült a természeti jelenségek egy csoportját
megmagyarázni, az alatt mindig azt értik, hogy olyan
konstruktív elméletet alkottak meg, amely a szóban forgó
jelenségeket felöleli."

Vezető elméleti gondolkodók körében (nem kevéssé


köszönhetően az újabban felismert különös, egyre növekvő
értékű univerzum tágulás sebességnek, továbbá a ciklikus,
egymás hatásától független univerzumok elképzelés, mint lét
térbeli kiterjedtség rendszer gondolat), mint pl. Stephen W.
Hawking, Paul J. Steinhardt már rég megkérdőjeleződött a
klasszikus ősrobbanás elmélet. (Steinhardt Alain H. Guth-tal
közösen dolgozta ki a felfúvódó univerzum elméletet.)
Tisztában vannak az elmélet azon alapvető hiányosságaival,
amelyről a fentiekben szóltam. Azon túl tudatában vannak
azon felmerülő alapvető kérdéskör megválaszolatlan
összefüggéseknek, amely az egyszeres lét térfogat kitöltés
lehetőség térbeli (kiterjedés) korlátra, a kezdet- és
határállapot jellemzőkre, továbbá mindezen változások
számára helyet (egyszeres kitöltéssel nem rendelkező űrt,
ürességet) adó végtelenre, mint felmerülő nélkülözhetetlen
relatív rendszerre vonatkoznak.

167
The Cosmos Itself The Aether

Miért írok ezekről, s kapcsolom össze ezeket a témaköröket?


Azért, hogy világos legyen álláspontom arról, hogy ha
csillagász szemmel nézzük, látjuk, vizsgáljuk, csoportosítjuk,
soroljuk, osztályozzuk, csodáljuk az égbolt csillagászati
jelenségeit, úgy megfelelünk Einstein konstruktív elmélet
tartalomra vonatkozó elkülönítés módszertanának. De a
csillagász (bárki más jóhiszemű ember) ne hivatkozzék oly
elméleti részletekre, amelyekre a nemzetközi kutató
laboratóriumokban dolgozó elméleti fizikusok még keresik a
megfelelő válaszokat. Említhetem a CERN-ben éppen
folyamatban lévő előkészületeket. Az alapvető elméleti
kérdésekre választ kereső kutató intézetek, egyetemi
tanszékek kutatói, munkatársai nem hisznek abban, hogy
egyszerű válasz adható a lét általam fentebb megjelölt
alapvető kérdéseire. Nem hisznek benne, különösen azon
előzmények után, hogy kik és mennyi ideig törték rajta
agyukat, eleddig sikertelenül. Mi mindent tudunk, mi
mindenre vagyunk képesek a tudomány és a technológia
területén. Mi mindent ismerünk, alkalmazunk, amit
megcsinálni nem tudnánk, ha nem lenne adekvát összhang
tetteink és az egyszeres létfolyamat tartalma között. Sok
részletet tudunk. Hogyan, milyen feltételek között jönnek
létre az egyre nagyobb rendszámú kémiai elemek. Hogyan
születnek a csillagok. Hol rejtőzik a nagyon nagy energia az
atommagban. Hogyan lehet atomerőművet és atombombát

168
The Cosmos Itself The Aether

készíteni, a folyamatokat céljainknak megfelelően kézben


tartani. Csak azt nem tudta senki emberfia, hogy honnan
eredően tárolódik ilyen nagy energia az atommagok
belsejében. Amely tárolt energiát - eddigi elméletünk szerint a
maghasadáskor a szétrobbanó, az atommagot alkotó elemi
részecskék visznek magukkal a környezetbe. Ha egyértelmű
lenne ez a tapasztalaton nyugvó elmélet, nem volna szükség a
CERN-ben tervezett kísérletekre. Ugyanis az eddigi gyorsítós
kísérletek tapasztalata nem egyértelmű. A lokális ütközés-
bomlás eseményekből nem lehet egyértelmű következtetést
levonni. Nem eldönthető, hogy valamiféle folyamat
moduláció láncreakció történik, vagy a részecskék mozgása
hagy fényképezhető nyomot a reakciókamrában. Mindennek
tetejében megjelölt fő célként keresni fogják azt az elemi
részecskét, a Higgs-bozont, amely kölcsönhatásban az
anyagot jellemző tömeget adja, adta az ősrobbanás
eseményben a lokális kölcsönhatásoknak. Szerintem abszurd
teória, hiszen bármilyen fizikai kölcsönhatás során megjelenik
a moduláció okozta változás, ahhoz nem kell harmadik
közvetítő részecske. Persze a dolgok jelenlegi állása szerint
ugye semmiből nem lesz anyag. A tudósok ezért keresik
lázasan azt a valamit, amire e szerep ráhúzható. Ha már
egyszer létező anyagi világban élünk.

169
The Cosmos Itself The Aether

De kell-e nekünk ragaszkodni ehhez az elmélethez? Nem


lehetne felváltani ezt az egyetlen állandó anyagmennyiséget
feltételező, ismeretlen okból létező anyagi világot (később
ciklikusan a kozmosz távoli térségeiben hasonló történések
között lejátszódó több hasonló) valami mással, valami
racionálissal, a természet számára éppúgy megfelelővel.
Rájöttem, hogy van megoldás alternatíva. Minden felfedezés
után szokás mondani, hogy miért nem jutott ez eszünkbe már
korábban. Most is ez a helyzet. Miről van szó?

Albert Einstein könyvéből idézek ismételten:

"Meggyőződésem szerint tisztán matematikai konstrukciók


által megtalálhatjuk mindazokat a fogalmakat és törvényszerű
kapcsolatokat, amelyek a természeti jelenségek
megértésének kulcsául szolgálnak. A gyakorlati matematikai
fogalmakat meg lehet ugyan a tapasztalat által közelíteni, de
azok sohasem vezethetők le a tapasztalatból. A fizika részére
a matematikai konstrukció használhatóságának egyetlen
kritériuma természetesen a tapasztalat. De a tulajdonképpeni
alkotóprincípium a matematikában rejlik. Bizonyos
értelemben lehetségesnek tartom tehát, hogy a tiszta
gondolkodás egyedül is felfoghatja a valóságot, amint azt a
régiek megálmodták."

170
The Cosmos Itself The Aether

Bizonyosak lehetünk abban, hogy az embernek azért nem


sikerült eddig megfelelő és végső választ adni a lét kérdésére,
mert valami okból mindig és valahol elment a választ rejtő
kapu mellett. Már közös megegyezés van abban, hogy a
világban minden mindennel összefügg, a szubatomi létezés
energiamező folyamatok kölcsönható rendszere, semmint
különálló részecskék halmaza. A kvantum elmélet szerint is
nem részecskéről, hanem hullámcsomagról beszélünk. A
relativitás elv összeköt minden eseményt, bárhol változzék
bármi a világon. Az anyag összefüggésrendszer. Hogy mi köti
össze minden időpillanatban egyszeres létezés teljességet, s
annak mi az okozata, elméleti és gyakorlati jelentősége, az a
következő. Itt van ez a mondat Einsteintől: "A gyakorlati
matematikai fogalmakat meg lehet ugyan a tapasztalat által
közelíteni, de azok sohasem vezethetők le a tapasztalatból."
Nos bebizonyítom ennek ellenkezőjét, mi több, bizonyító
jelentőségét, mindazt, amit a világ fizikusai mindeddig
figyelmen kívül hagytak.

Újabb idézet Einstein könyvéből, Max Planck 60.


születésnapján elmondott beszédéből:

171
The Cosmos Itself The Aether

"A fizikus legfőbb célja tehát azoknak az általános elemi


törvényeknek a kutatása, amelyekből - tiszta dedukció útján -
a világképet megalkothatjuk. Ezekhez az elemi törvényekhez
azonban nem logikus út, hanem csakis a tapasztalati
beleélésen alapuló intuíció vezet."

Nem vagyok teljes egészében biztos abban, hogy pontos a


magyar nyelvre történt fordítás e két mondat esetében az
1934-ben Amszterdamban MEIN WELTBILD címen kiadott
könyv alapján. Ugyanis - beleképzelve magamat Einstein
helyzetébe, amikor e mondatokat fogalmazza íróasztalánál -
nekem feltűnt volna a két mondat tartalma közötti
antagonizmus, ami a fogalom használatot illeti. Ugyanis az
első mondatban szóba hozott "tiszta dedukció útja" (ha érti,
mit jelent a dedukció: következtetés az általánosból az egyes
esetre) szerint a második mondatban nem tagadnám meg a
megtapasztaláson alapuló intuíció logikus következtetés
lehetőségét. Mindannyian így lennénk ezzel, nemcsak én.
Minthogy Einstein is emberből volt, ő is tévedhetett, ő is
elment a megértést rejtő kapu mellett.

Lépjünk a tapasztalati beleélés logikus útjára. A csillagászok


óriási energiát fektetnek manapság a műszereinkkel belátható

172
The Cosmos Itself The Aether

univerzum környezetünk, a látható jelenségek, galaxis


objektumok térbeli helyzete feltérképezésébe. E térképről
csak az hiányzik, ami a fizikusokat a leginkább érdekelné: az
objektumokban található mozgásvektor vektorfolyam
állományok egy adott időponthoz tartozó térbeli adatai. A ma
megismételt mérési adatok szerint baj van az ősrobbanással.
Ahelyett, hogy a gravitáció hatására lassulna a galaxisok
egymástól való távolodás sebessége, egyre nő ez az érték.
Műszereinkkel egyre távolabb látunk az univerzum
mélységébe, s Einstein anyag mozgás maximális sebességre
vonatkozó korlátja miatt éppenséggel csökkenteni
kényszerülünk a távolodás sebességet jelölő Hubble adatot.
Ha ugyanis a galaxisok egymástól való távolodás sebessége
egy lineáris skálán állandó, úgy a távolban észlelt galaxisok
tőlünk mért távolodás sebesség adata már többszörösen
meghaladta volna a fény terjedés sebességet. Téves
elmélettel befolyásolt tapasztalatunk komoly ellentmondást
jelez: amennyiben a létezés általunk be nem látható
teljességére is gondolunk, akkor a Hubble adatnak így szinte
0-ig kellene csökkennie. Nyilvánvaló, a fizika, a kozmológia
tévedésben van. Különösen a ciklikus univerzumok
elképzeléssel. Be kell látni, nincs mindenre kiterjedő objektív
ismeretünk. Vagy mégis van megoldás, amit eddig nem
vettünk figyelembe? Igen, van alternatív megoldás.

173
The Cosmos Itself The Aether

Környezetünkben tapasztaljuk, hogy mindenféle mozgásban,


a mozgásban bekövetkező ütközés kölcsönhatásban, a
bolygók és holdjaik mozgásában, az űrhajók mozgásában rend
és rendszer létezik. A mozgások rendjét Newton írta le
számunkra örök érvényűen. Tévedésben vagyunk korlátozni a
newtoni mechanika mindenre kiterjedő érvényességét, mert
igenis a létezés alapvető entitásokból épül fel, azok
gyarapodó, rendszeroldalban maradó halmaza,
összefüggésrendszere, mátrix mezőben kapcsolódó szerves
organizmusa, amely okszerű folyamatban kielégíti a
kvantummechanika (mint konstruktív elmélet), továbbá a
relativitáselmélet valamennyi ismérvét. Csak tudnunk kell, mi
ez az entitás. Önmagában az, hogy még nem fedezték fel
eddig, az nem lehet kizáró ok.

A természet alapvető kényszer folyamat megértéséhez nem


kell bármi különlegesre gondolni, csupán arra, hogy egy
fizikus más tulajdonságait, jellemzőit vizsgálja egy valós
számmal kifejezhető mennyiségű tagból álló természetes
halmaznak, mint egy matematikus. No ez az, ami miatt
szükségesnek mondanám a párbeszédet a matematikusok és
a természettudósok között. Egyszerűsége miatt nem is gondol
rá senki, milyen bizonyíték van a matematikus kezében.

Nos, az elvi és jelenségében lényegi különbség rövid


összevetésben a következő. Kutatásom kezdetén a kozmosz

174
The Cosmos Itself The Aether

egyszeres létezés térfogat kiterjeszthetőséget vizsgáltam a


számegyenes kiterjeszthetőség analógia szerint, vagyis hogy a
számegyenes csakis a két végén terjeszthető ki. Ez
megegyezik az általános világképünkkel. A matematika
eszközével kerestem a halmaz kiterjesztés belső megvalósulás
lehetőségét a kozmosz kiterjeszthetőség számára. A
geometria egy vizsgált halmaza annyiban különbözik a
számegyenes analógiától, hogy három dimenziós, így térbeli
kiterjedéssel rendelkező objektumok halmaza. E halmaz
kiterjeszthetőség lehetőségre éppen úgy csak a halmaz külső
határán van mód. Már mellékes, hogy mennyi idő kellett a
kézenfekvő megoldás felismerésére. Természetes egyszeres
létünk a mozgás tulajdonsággal párosul, amiből következik,
hogy a létezés folyamat tartalma bizonyítottan nincs
egyensúlyban. Ebből az is következik, hogy a matematika csak
a statikus, nem változó állapotok leírására alkalmas, amelynek
viszont az az előnye, hogy szemléletesen tárja elénk a
kiterjeszthetőség kényszer lehetőség helyzetét. Kiemelem: "a
kiterjeszthetőség kényszer lehetőség helyzetét". Annyira
nyilvánvaló, hogy mindeddig figyelmen kívül is hagytuk. Pedig
alapvető objektív igazoló tény a kozmosz észlelt folyamatos
"tágulására", a kiterjeszkedésre.

Hogyan lehet kiterjeszteni egy adott időpontban véges számú


tagból álló halmazt a külső határán úgy, hogy az ne mint
egyetlen központból induló jelenség valósuljon meg? Mint az

175
The Cosmos Itself The Aether

erőltetetten történik az ősrobbanás elmélet végtelen sűrű


fekete lyuk, minden ma észlelt anyagot tartalmazó "ősatom"
elképzelés esetében. És mi volt/van az ősatom körül? Miben
nyilvánul meg az elkülönülő egyszeres entitás? Mert csak így
van objektív értelme egy viszonyítás rendszernek. Vizsgáltam
a gömbökkel kitöltött halmaz ábrát és megpróbáltam válaszra
bírni. Milyen összefüggés, adekvát azonosság lehet a
létezésben tapasztalt, egy időponthoz kötötten bizonyosan
véges számú tagból álló csillagászati objektumok halmazával?

Létezés térfogat megjelenésünk bizonyosság. Számomra az is


kétségtelen, hogy annak kitöltése egy és ugyanazon kitöltés
állapotban lévő közeg lehet, hiszen tagadom a valami
"felsőbbrendű" által teremtett többféleség előfordulást.
Nekem az is nyilvánvaló, hogy a természet számára éppen úgy
létezik a mihez képest vagyok, vagy nem létezem viszonyítás
rendszer alapvető kérdés, mint Einstein relativitás
elméletében az objektumok esetében, ill. a newtoni
mechanikában. A dolgok nem önnön adottságukból eredően
vannak ott, ahol vannak, ill. változtatják meg állapotukat. Ez a
mindent kitöltő közeg nyilvánvalóan képes energiatartalmat
hordozó anyag tulajdonság megjelenítésre, hiszen ez is
objektív tapasztalatunk. Milyen közeg az, amelynek az esendő
ember megközelítésben "semminek kellene lennie", de mint
érzékeljük az mégis létező változatos világ? Reál gondolkozás
képességgel megáldott ember értheti meg igazán az

176
The Cosmos Itself The Aether

egyszeresen létező térfogat közeg azon jellemzőjét, hogy


kitöltése hézagmentes, homogén, nyilvánvalóan úgy
viselkedik, mint az összenyomhatatlan folyadék. Mert egy
ugyanolyan tulajdonsággal rendelkező közeg nem foglalhatja
el egy másik, úgyszintén olyan tulajdonsággal rendelkező
közeg által már birtokolt helyet. Ezért ütközés
kölcsönhatásban képes mozgásjellemzők kölcsönható
modulálására, továbbá alak deformációra. Ezt nevezzük
abszolút állapotban lévő közegnek. Az is ebből következik,
hogy adattartalma kitörölhetetlen a létezés rendszerből. A
kitöltés létezés állapot viszont minden pillanatban okot
szolgáltat a geometria halmaz rajzról felismert térfogat
bővülés okozatra minden kiterjeszthetőség irányban. A
természet tartalom folyamatában nincs kivárás szünet,
minden jelentkező ok azonnal kiváltja az okozatot. Csak hogy
ebben a kiterjesztés folyamatban soha, sehol, semmilyen
irányban nem létezik és létezhet szuperszimmetria. A
folyamatos aszimmetrikus kiterjeszkedés szétveri, szétrázza a
meglévő rendszert. Viszont a halmaz belsejében kialakuló
eltérő mozgás jellemzők (mozgás vektor irányok és értékek)
váratlan, de előnyös okozattal szolgálnak, tagjai ütköznek
(kölcsönhatnak), vagy eltávolodnak egymástól: a teljesség
halmaz külső határa itt jelenik meg, mint a halmaz
kiterjeszthetőség. Ezen mód tökéletesen adekvát
megvalósulása a halmaz külső határnak. A létezés halmaza

177
The Cosmos Itself The Aether

minden időpontban kiterjeszthető, de az ok-okozat


összefüggés miatt önmagában záródó.

Tévedésben vagyunk, ha a létezésben külön választjuk az


érzékszerveink által elkülönültnek látszó identitás, anyag
részecskéket, objektumokat a nem látható, de azok
tartalmával folyamatosan kölcsönható elektromágneses
sugárzás térkitöltéstől az egyszeres kozmoszban. A kozmosz
egyszeres lét rendszeroldal térfogat kitöltése egy és ugyanaz a
minőség. Abszurd dolog lenne, ha önmaga egy terjedelem
részét létezőnek, míg más részét nem létezőnek minősítené.
Objektív tudásunk szerint nem létezhet oly egyszeres
állapotváltozás mentes térfogat jelenség a természetben,
amelynek határát ne lehetne kiterjeszteni. Ez a jelenség eleve
nem lehetne nyugalomban. Ne feledjük, a lét számára is
kikerülhetetlen a viszonyítás rendszer kérdése, az, hogy mihez
képest van, vagy nincs. Nem megfelelő kijelenteni, hogy
semminek sem kellene lennie. A természet számára sem
lényegtelen a mihez képest kérdése. Az csak érzékszerveink
által a tudatunkban keltett hamisérzet, hogy a kozmoszban a
látható anyag által elfoglalt térfogaton kívül csak üresség van.
Bátrabb emberek szerint elektromágneses sugárzás tölti ki az
objektumok közötti teret. Még bátrabb emberek odáig
mennek, hogy a kétféle kitöltés a sugárzás ugyanazon
megjelenés formái, csak egyik helyen sűrűsödés van e
folyamatban, míg máshol nyitott a folyamat szerkezete.

178
The Cosmos Itself The Aether

Maga Stephen Hawking is felteszi önmagának az elvi kérdést a


híres Az idő rövid története című ismeretterjesztő könyvében:
"Lehet, hogy csak sugárzás létezik."

Még náluk is bátrabb emberek már tudni vélték a megoldás


kulcsát (csak kár, hogy meg is rettentek a felismerés
közelségétől) mint például:

Geoffrey Chew

Még a XX. század közepén(!) kidolgozta a "bootstrap"


elméletét. Ez az elmélet abból indul ki, hogy a természet nem
vezethető vissza alapvető entitásokra: például részecskékre és
mezőkre. A természetet sokkal inkább összefüggéseiből kell
megérteni, hiszen minden összetevője az összes többi

179
The Cosmos Itself The Aether

összetevővel és önmagával is összefüggésben áll. Több


fizikussal együttműködve e szellemben megfogalmazta a
részecskék specifikus modelljét az S-mátrix elmélet
keretében. A bootstrap filozófiában csúcsosodik ki a
kvantumelméletből következő természetszemlélet, amelynek
az a felismerés áll a középpontjában, hogy a világ minden
része kölcsönös összefüggésben áll az összes többi résszel. E
szemlélet dinamikus jellege a relativitáselméletből következik.

Ha Chew és munkatársai rájöttek volna arra a lényegi dologra,


ami a tapasztalatnak megfelelően, fizikai és matematikai
tartalom teljességben összefűzi az egyszeres rendszert, célba
értek volna. Ehelyett megakadtak egy önmaguk által felállított
csapdában. A bootstrap elmélet ugyanis tagadja az "anyag"
alapvető összetevőinek létezését, nem hajlandó elfogadni
semmiféle fundamentális entitást sem, legyen az törvény,
egyenlet, vagy elv. Ezzel felszámolja azt az eszmét, amely
évszázadokon át a természettudomány lényeges része volt. A
kvantummechanika elvetette a newtoni mechanikát, a
bootstrap elmélet elveti mindkettőt. Tévedésük lényege, hogy
ezeket az elméleteket inkább közös nevezőre kellett volna
hozniuk.

180
The Cosmos Itself The Aether

A mindent összefűző kapocs


Természetesen, mint mindenki más úgy magam is rengeteg
időt fordítottam a kérdésre adható válasz keresésére. Végül is
sikerült megtalálnom azt, ami miatt körülöttem megfagyott a
levegő. Megkapom a magamét, hogyan merészelek
szembefordulni Einsteinnel, az istenített bálvánnyal. Hogyan
merészelem kijelenteni, hogy a mozgás sebesség korlátozása
(anyag mozgás sebessége nem haladhatja meg a fényterjedés
sebességet), továbbá, hogy fénykvantumja tévútra vitte a
kvantumfizikát. Az rendben van, hogy "energiacsomag", de
alapjában ez nem felelt meg Max Plancknak sem, nem
illeszkedett feltételezett részecske kvantum entitás
megoldásba. Mint tudjuk, élete végéig kétségei voltak e
tekintetben. Valószínűleg érezte, hogy még szerepe lehet a
newtoni mechanikának az energiakvantum hordozója leírását
tekintve. Az egy dolog, hogy valamely dolog alapállapota
tartós modulált megváltoztatásához (egy elektron kiütéséhez
fémlap felületéről) meghatározott energiacsomag kell. A
bizonytalan fennmaradt helyzetet jól támasztja alá a
témakörben tovább kutatók (Heisenberg, Bohr, Schrödinger)
munkássága.

181
The Cosmos Itself The Aether

Ez az Einstein által pályára állított kvantumfizika,


kvantummechanika egy speciális konstruktív elméletté
terebélyesedett. Sajnálatos következménye lett mindennek
Newton mechanikai alapelveket tartalmazó megállapításai
feledésre ítélése. Éppen Einsteinnek kellett volna
észrevennie az összefüggést saját relativitás elvével. Amely
önmagában ugyanúgy az állapotváltozás kötöttségek elvi
leírása térben és szigorúan ugyanazon időponthoz tartozó
állapotban.

Létezésünk egyetlen és egyszeres rendszer.


Belegondoltam, minden mozgásban van. Itt állok a Föld
felszínén, a Föld halad Nap körüli pályáján, a Naprendszer a
Galaxis ismert helyén, Galaxisunk együtt mozog közeli
galaxis társaival egy Metagalaxis részeként a Nagy
Mozgatónak nevezett rendszer felé és így tovább.
Meghatározott helyemen benne vagyok az egyre
kiterjedtebb és összetettebb rendszerben annak egy
meghatározott helyén az általunk be nem látható
Teljességben a vizsgált időpillanathoz tartozó állapot
jellemzőkkel. Ami azt jelenti, hogy testemben tartalmazom
mindazon mozgásvektor állományt, ami a teljesség lokális
szerkezetéből eredeztethető. Testemben tartalmazom a

182
The Cosmos Itself The Aether

rendszer lokális helyén meglévő abszolút, minden


tekintetben objektív, topológiailag értékelhető adatokat. Ez
a tény azt is jelenti, hogy nem szükséges távcsővel
fürkésznem a világűr távoli messzeségeit, nem kell
várakoznom a gyorsító berendezés reakciókamra ablaka
mellett, csak elő a józan ésszel a logikus dedukció útján.

Felmerül a kérdés, miért történik mindez, miért nem


kölcsönhatás (anyag) mentes ez a specifikus folyamat. Most
fordulunk bizonyítékért a matematikához. Tulajdonképpen
szembe kényszerülök menni a matematikusok
konvenciójával. A természetben egyszerű trigonometriai
okból nem létezik egybevágó térfogat, szimmetrikus lokális
ismétlődés (azonos reprodukció) esély. Nem létezhet, mert -
ez a matematikai bizonyíték - a természet számára nem
megoldás az öt, vagy akárhány tizedesig figyelembe vett
törtszám azonosság. Teljes egybevágóságra volna szükség
egy nyugalmi állapotkörülmény esélyéhez. A matematika
felületes ebben a kérdésben. E helyzet - párosulva az eltérő
mozgásvektor tartalmakkal tartja fenn a folyamatos
aszimmetriát, létkörülményünket.

183
The Cosmos Itself The Aether

Végezetül jegyzem meg - visszatérve a bootstrap elmélet


hibájára - az anyag részecske entitás igenis létezik a lokális
kiterjesztés kvantumok helyzetében. E nélkül nem lenne
állandó jellemzőkkel rendelkező "elektromágneses sugárzás",
annak egy fizikai állandónak tartott moduláció terjedés
sebessége. Mert nem "fotonok" áramlanak az űrön át, hanem
a teljes rendszer van tartalomban cserélődő specifikus
folyamat bootstrap állapotban. Ezért lehetséges az atomóra
sokáig tartó pontossága is. A tágulással nem ürül ki az
"univerzum" tere. Lévén, hogy nincs és nincsenek egymástól
elkülönülten létező univerzumok a mindenkori egyetlen
kozmosz teljességben. A fogalom kiterjesztett értelmében is
"félelmetes" mennyiségű fogalmat vezetett be és használ az
elméleti fizika az alkalmazott tudományok szükségleteit
meghaladóan. Tudatosult állapot, hogy minden eddigi
erőfeszítés részeredménye "objektív ismeret tégla" a teljes
megismerés épületében. Holott, mint kiderül, az egyetlen
kérdésre, a "Mi a lét?" alapvetően egymondatos választ
feltételezünk. A megoldásból következik a felismerés, hogy
tudatunknak nagy szerepe van abban, hogy alkotó részekre
bontsa a látszó egyetlen létfolyamatot alkalmazkodó igénye
szerint. A tudós bele is esett a látszatjelenségben elkülönülő
dolgok leltározása, fogalmi elkülönítése csapdájába. Így
például abba, hogy az "idő" elkülönült fogalom, valójában a
"változás" fogalom szinonimája. Más a lokális változás ideje a

184
The Cosmos Itself The Aether

rendszerbe lépő kiterjesztés kvantumtérfogatnak a


létezésben, mint a teljes kiterjeszkedő lét halmaznak. A "tér"
fogalom pedig a lokális véges határ- és kezdet események
tudatunk által halmazba foglalt összegzése.

Geoffrey Chew ezt írja az emberi tudat szerepéről a megértés


folyamatban:

"Ha logikailag végigvisszük a bootstrap feltételezést (az S-


mátrix bootstrap elméletet eredetileg kifejezetten az erős
kölcsönhatás leírására fejlesztették ki) akkor azt kapjuk, hogy
a tudat létezése - a természet többi vonatkozásával együtt -
szükségszerű a teljesség, a részek kölcsönös harmóniája
érdekében."

Az S-mátrix elmélet is kiteljesedik: az éter létezik, mint kettős


kölcsönható mátrix bootstrap folyamat, amelyben az egyik S-
mátrix mező a lokális ütközés kölcsönhatások hálózata, míg a
másik S-mátrix a lokális kiterjesztés kvantumok helyzetei
halmaza (ezek az entitások valójában az új értelmet, fogalom
jelentés tartalmat nyert neutrínók) ugyanabban a tudatunk
által kiválasztott időpontban (szinonim fogalommal: változás
állapotban).

185
The Cosmos Itself The Aether

Gondolataim egy újságcikk kapcsán

A tudatos véletlen
A Délmagyarország napilap 2010. február 13-ki "napraforgó"
című mellékletében a Csillagászat tudományág körébe
tartozónak jelölve Fábián György tollából olvasható a "Volt
egyszer a Nagy Bumm" című ismeretterjesztőnek szánt
dolgozat. Tömören megkapjuk mindazt a misztikus körítést,
amitől az átlagolvasó elájul, s egy életre elmegy a kedve attól,
hogy fiatal korában érdeklődjön a fizika iránt, és hogy élete
derekán össze merje mérni megoldó képességét a képen
látható urakéval. Bolyongásra utalt a képzelet az ősatom
felrobbanása okán keletkezett, érzékelésünk által
tudatunkban felfúvódó halmaz alakzatot tükröző térben. Az
írás tartalmára rányomja bélyegét a tekintélyét óvó
ismeretközvetítő ember jellemzője – ami ugyanígy jellemezte
a korábbi korok idején a tudás hatalmát birtoklókat –
függetlenül attól, hogy nem ismeri a lét legfontosabb
kérdéseire a választ mégis úgy kell tennie, mintha a
látszatjelenségre adott eleve korlátozott érvényűnek tekintett
válasz egyértelműen korrekt, objektív lenne. Amikor az
érdeklődő ember utánanéz, mit gondolnak ezek a képükkel
megidézett nagy becsben tartott emberek a végső
megoldásról, a lét mibenléte magyarázatáról kiderül, messze
nem tekintik magukat valamiféle istennek, csak oly

186
The Cosmos Itself The Aether

gondolatok kimondóinak, ami csak egy logikus lépés a


megoldás felé vezető úton. Önéletrajzi könyvében maga
Albert Einstein hívja fel követői figyelmét arra, hogy a maguk
helyén kell kezelni a kiragadott jelenségcsoportok viselkedése
leírására vonatkozó megállapításainkat. Érdekes módon ez az
elv jutott kifejezésre minden alkalommal, amikor a saját
kutató munkám közben próbáltam kapcsolatba lépni
csillagásszal, elméleti fizikussal, alkalmazott fizikussal,
matematikussal, mikro-genetikussal. Anélkül, hogy
bárminemű pejoratív gondolatom is lenne tudósainkkal
szemben rá kellett jönnöm, hogy bizony a király ma is
meztelen.

Általános alkalmazkodó tudásunk tiszteletre méltó a ma


létező civilizációban, ezért nincs helye a tekintély diktálta
mellébeszélésnek. Mert a csillagász részéről szükségtelen
mellébeszélés az ősrobbanás elmélet létjogosultságára való
hivatkozás, amikor környezetben ma is észlel galaxis-közi
hatalmas kiterjedésű hidrogénfelhőket, porfelhőket, amelyek
manapság is csillagok, galaxisok keletkezés helyei.

Mindent lát és érzékel a sugárzástól kezdve az 1990-ben a


Rosat műhold (Roentgen Satellite) által lefényképezett
(általam 1986-ban dokumentáltan feltételezett) gigantikus
objektumig (képmelléklet). Minden látható és helyén kezelve

187
The Cosmos Itself The Aether

értékelhető az állandó létezés jelenség teljes


keresztmetszetében. Mint hogy a térfogatában (tartalom
mennyiségében is) kiterjeszkedő egyszeres létjelenség egy
örökös szimmetria elérhetetlen állapot ok-okozat
következménye, így az nem köthető semmiféle
ősrobbanáshoz. Tudatunk sok milliárd idegsejt
összeköttetésben lévő hálózatában összegzi a lokális
energiamező állapotokat előállítva az objektív
környezetképet. E biofizikai folyamat agyunk és (legfőképpen)
szemünk által alkotott kölcsönhatás, adekvát formája a
holográfia. Tanulmányaim alapján jutottam ama
következtetésre, hogy az egyszeres létezés rendszerben a lét
térfogata megjelenésében is csak egyszeres kitöltésű lehet,
ezért badarság arra gondolni, hogy a mai kiterjedésben
érzékelt univerzum egyszeres teljessége valaha egy dinnye
kiterjedésű ősatomban foglaltatott. Ráadásul környezete
kölcsönhatásától függetlenül.

Ugyanezen indokok alapján szükségtelen hivatkoznia az


alkalmazott fizikusnak a nem létezett ősrobbanásra, mert
minden alapismeret adott felismerni az egyszeres lét rendszer
abszolút állapotát. Már elnézést kérek, de a fizikusoknak ma
már ismerniük kellene azokat a lokális rendszerbeli
összefüggéseket, a létező rendszer topológiáját, amely az

188
The Cosmos Itself The Aether

abszolút állapotból könnyen levezethető. Csak úgy kell nézni a


rendszerre, hogy az egy összetett mozgást végző egyszeres
halmaz jelenség. Amiben két tényezőnek van kitüntetett
szerepe a lét jelenség szerkezetkép formálásában. Az egyik a
lokális mozgásvektor készletek közötti folyamatbeli eltérések.
A másik pedig a lokális, a mozgásvektor szakaszok közötti
széttartás körülmények okozta lét térfogat kiterjesztések
megvalósulása új, a rendszeroldalba beépülő térfogat
kvantumokkal. Az egyszeres lokális kiterjesztések a
rendszeroldalba kerüléskor (az egymástól távolodó tartalom
részek által kijelölt térfogatról beszélünk) az esemény
jellegéből adódóan még nincsenek kölcsönható ütközésben,
ezért pillanatnyi állapotuk, tartalmuk minden vonatkozásban
indifferens. Ám amikor törvényszerűen találkoznak (ütköznek)
létező szomszédjaikkal kiderül, hogy önmaguknak ugyanúgy
van egyszeres térfogat jelenlétük, saját lokális helyzeteikből
eredeztetett egyedi mozgásvektor készletük. E megvalósulás
az abszolút rendszer szempontjából teljes egészében
egyenértékű a teljesség külső határán való kiterjesztéssel. Így
tehát a mindenkori lét halmaz valamennyi lokális helyzetében
minden időpontban önmagában záródóan teljes.

Ezen ismétlődő lokális eseménysor halmazati jelensége,


előfordulása a tapasztalt elektromágneses sugárzás, beleértve
a mikrohullámú háttérsugárzást is. Ki kell egészíteni az eddig
elfogadott anyag értelmezést. A természetben valamennyi

189
The Cosmos Itself The Aether

kölcsönhatás anyag. A létező halmaz kiterjesztés folyamatban


új lokális kölcsönhatások keletkeznek fenntartva az okozat
rendszer látszólagos átlagsűrűségét. Úgy hogy teljesen
felesleges pénzkidobás és szellemi befektetés keresni "a
tömeg kölcsönhatást közvetítő Higgs bozont" a CERN-ben. E
folyamatban alulmaradó, atomokba, bolygókba, csillagokba,
galaxisokba kényszerített folyamat tartalmak belső
szerkezetében sűrűbb, specifikusan modulált a lokális
kölcsönhatások láncolata, mint a nyílt objektumok közötti
terekben. Amit az ember űrnek vél látni, az egy nyílt folyamat.
Ezen állapot különbségekről hűen tájékoztat bennünket az
elektromágneses sugárzás különböző közegekben észlelhető
eltérő terjedés sebessége.

A fejezet cím arra vonatkozik, hogy a lét rendszerben


bekövetkező tartalom változást a rendszerben lévő objektív
lokális folyamatok egyidejűleg figyelembe vett kölcsönhatása
modulálja. Vagyis létezésünk valamennyi fizikai, biológiai
megjelenése (természetesen e körből kivéve az ember által
alkotott tárgyak összességét), beleértve az élőlények
alkalmazkodó tudatát, képességét is ezen önszabályozott
folyamat (a tudatos véletlen) terméke. De egyet ne feledjünk:
élet mindenhol létezhet és kialakulhatott, ahol a Földhöz
hasonló adottságok voltak, vannak, lesznek. De alkotó

190
The Cosmos Itself The Aether

emberként létezni a szerencse dolga: minden a tápláléklánc


alakulásától függ. Ha a dínókat nem öli ki az a 65 millió évvel
ezelőtt a Földet eltaláló égi objektum, akkor lehet, még ma is
a húsevő raptorok uralnák a Földet.

"Szabad nagyot álmodni!"

Igen, szabad nagyot álmodni. Csak ha mersz, más


következtetést vonsz le a lét jelenség magyarázatára, mint a
hivatalos álláspont kapsz a fejedre mint én: egyszerűen
idiótának nevezett a világ vezető internetes folyóirata minden
szakterülethez hozzászóló szakértő népe, akik "áldásos"
tevékenységét Max Planck oly szemléletesen jellemzi: "Az
uralkodó eszmét a hízelgők hada védelmezi. A téveszmék csak
híveik halálával, nem pedig érvek hatására dőlnek meg."
Valószínűsítem, hogy az ő véleménye is megélt tapasztalaton
alapult.

A "Forró nyomon az ősanyag nyomában" című újságcikk


margójára

A valóság az, hogy az egyszeres lét kiterjedésből egyenesen


következve folyamatos az új lokális kiterjesztés térfogat
összetevők rendszerbe lépése (helyre, helyzetbe jelölése) a

191
The Cosmos Itself The Aether

neutrínók formájában. Ezek az új entitások az eltérő helyzeti


mozgásvektor értékeik, eltérő geometriai tulajdonságaik
okozataként azonnal ütközés kölcsönhatásba lépnek a már
létező szomszédos entitásokkal fenntartva az
"elektromágneses sugárzás" mezőt. E folyamatból a tudósok
csak a megjelenésében elkülönülő részleteket látják,
vizsgálják. Külön hajsza folyik a neutrínók után, pedig azok a
folyamatos elektromágneses mező mátrix állandó kiegészítő,
beépülő részei. Ebben az egyszeres tartalom folyamatban lévő
egymástól eltérő helyi mozgásvektor állomány készleteik és
geometriai eltéréseik okozataként maradnak alul, záródnak ki
helyi folyamat tartalmak, amelyeket a tudósok a részecskék
tapasztalt megjelenése szerint osztályoznak, csoportosítanak.
Számunkra azok a kizáródások a fontosak, amelyek a kémiai
elemek létét megalapozzák. A legfontosabb alulmaradt,
kizáródott, megjelenésében a legfontosabb entitás a proton.
Önmagában nem maradna meg állapotában, ha nem
működne tovább körülötte az a külső modulált szerkezetű
folyamat, amelyben kölcsönhatóan kizáródott. Tudni lehet,
tudni kell, hogy kialakulásuk kölcsönható folyamatában
modulálták egymás szerkezetét, amely ezáltal biztosítja
mindkét oldal stabil fennmaradását. A proton körül tovább
létező folyamat tartalomban létező aszimmetria miatt alakul
ki egy örvény hely, mint egy folyóban álló hídpillér körül
látható örvény, ahol létrejön az általunk elektronnak nevezett

192
The Cosmos Itself The Aether

ideiglenes entitás. Íme itt az újabb csoportba sorolható


megjelenés első tagja, a hidrogén elem. És tovább lehet
gondolni a létezés folyamata teljes rendszerét. Nos, ebben a
rendszerben ha szétverünk egy protont, akkor önmagukban
lényegtelen töredékekhez, törmelékhez jutunk, amelyek a
kísérletekben is csak milliárdod másodperc időtartamokig
észlelhetők. Az alapfolyamat eróziós tulajdonsága felfalja,
megsemmisíti, folyamatában lenyeli, megemészti ezeket a
keletkezett törmelékeket. Az, hogy hogyan, miként, milyen
osztályozható "összetevőkre" bomlik a proton, azt
legfőképpen a kölcsönható külső moduláló mező pillanatnyi
tartalom szerkezet függvénye. Sokan, nagyon sokan, még a
tudósok sem veszik figyelembe azt a tudott tényt, hogy az
eddig elvégzett gyorsítós hasítás kísérletekben mindig eltérő
energia szinteken regisztrálhatóak a részecske megjelenések.
Nem is mindig jelentkezik a várt részecske. A tudósok nem
értik ennek okát. Pedig ha rendszerben gondolkoznának már
rájöhettek volna a magyarázat néhány fontos részletére.
Példaként csak egy figyelembe veendő moduláló összefüggést
említek. Nem mindegy, hogy a kísérlet pillanatában mi a
térbeli helyzete a Holdnak és a Napnak a kísérlet helyével.
Nem a gravitációra gondolok, nem. Hanem arra, hogy mivel a
Földet és a Holdat összekötő tengelyre merőlegesen polarizált
a kozmosz lokális folyamat szerkezete, ezért az mint okozat

193
The Cosmos Itself The Aether

kihat a proton belső szerkezetére, így a felhasadás


lehetőségére is.

Nem mélyedek bele jobban. Érteni lehet és kell a teljes


rendszert. A részletek külön-külön jelentéktelenek. Nincs
ősrobbanásból eredő ősanyag. A létezés rendszer az önmaga
viszonyítás rendszer állapotában a lokális kiterjeszkedések
önmagukban záródó abszolút geometriai helyzeteivel örök. A
határ- és a kezdet feltételek állandóan adottak, lokálisan
véges adattartalommal, amelyek önmaguktól eredően nem
változtathatják állapot értékeiket. De éppen ez az ok a
kiterjeszkedés kényszer okozatra a rendszer halmaz (lokális)
külső határain. A helyi mozgásvektor értékek pedig eleve
adják a lokális határ (kiterjeszthetőség) állapot helyeket, a
kiterjesztés kvantum térfogat halmazba épülés folyamatos
megvalósulásokat. Éppenséggel ezeket a helyi kiterjesztés
entitásokat nevezzük neutrínónak amiatt, hogy a rendszer
feltáruló nyílt helyein még nincsenek ütközés
kölcsönhatásban egyetlen oldali szomszéddal sem. Ezért nem
lehet észlelni azokat semmiféle műszerrel sem, ezért
megfoghatatlanok, megállíthatatlanok, feltételezetten
"mindenen áthatolók". A hivatalos tudomány képviselői ma
még nem is gyanítják, hogy ezek az entitások a lokális
kölcsönható ütközések során az "elektromágneses" mező, a

194
The Cosmos Itself The Aether

további folyamat szerkezet építő részeivé lesznek. Minden


lokális eseményben ott vannak, de önmaguktól semmin sem
hatolnak át.

Az éter létezik, mint kiterjeszkedő tartalom folyamat, egy


kölcsönható kettős kvantum S mátrixmező bootstrap
rendszer az elektromágneses mezőben megnyilvánulva.
Önmagában tartalmazza a lokális kiterjesztés térfogat
kvantum entitásokat, amely entitásokban (természetesen a
fogalom jelentés tartalmát megújítva) a neutrínókat
azonosíthatjuk. Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a
kiterjesztés lokális térfogat entitásokat Hubble kiterjesztés
kvantum entitásnak nevezzük el. Végül is ő ismerte fel a
halmaz kiterjeszkedő tartalom jellegzetességét.

195
The Cosmos Itself The Aether

A gondolkodó ember örök problémája:

Hol a létezés határa? Mi van azon túl?

A tudósok problémája szinte ugyanaz az ősrobbanás


elmélettel: Van egy, a tudatunk által érzékelt "univerzum"
halmazunk, de mi van azon túl? Egymás hatásától független
ciklikus univerzumok léteznek? Nem jutottunk közelebb a
megoldáshoz. Ezt tetézve itt vannak ezek a tudósok
gondolkozásában elkülönülten kezelt anyag "objektum",
entitások. Az objektumok látszólagos elkülönítése.

196
The Cosmos Itself The Aether

Az "ősrobbanás" történet kezdő pillanatában még fontos az


egyszeres és teljes kitöltés. De néhány pillanattal később a
tudós elkülönít valamit valamitől valamiért az egyszeres
tartalomban. Ez a látszaton alapuló gondolkodás uralkodik a
fizikában: a tudat által felfogott, megjelenésükben nagyon
különböző "objektumok" elkülönülnek egymástól az egyszeres
létező rendszer oldalon. A tudósok ma az elődeik által
egymástól elkülönített objektumok közötti kölcsönható
kapcsolat végleges és teljes megoldását keresik. Az
ősrobbanás elmélet csak akadály a felismerés útján.

Szükségünk van egy új megközelítésre, megoldásra


tapasztalatunk és tudásunk alapján. Új elméletem a
kozmosz számára már 1985-86-ban kialakult bennem.
Akkor, ez alapján készült dokumentumban lerajzoltam egy
lehetséges kozmosz objektumot a csillagok, galaxisok
keletkezés analógia szerint, amelyet később a NASA és az
európai tudósok által 1990-ben üzembe helyezett Rosat
műhold megtalált és lefényképezett. A fényképet a Scientific
American folyóirat magyar változata, a Tudomány 1991.
májusi száma közölte. Az ábrát tartalmazó dokumentumot
1986-87-ben készítettem el magyar és angol nyelven,
amelyet akkor megküldtem többek között a NASA-nak és a
Magyar Tudományos Akadémia Matematika- és Fizika

197
The Cosmos Itself The Aether

Tudományok osztályának. Az MTA írásban visszaigazolta,


hogy anyagomat irattárba tették. Azért tartottam
szükségesnek megjegyezni ez utóbbi tényt, mert
hihetetlennek tűnhet bárki előtt is az általam feltételezett
teljes megjelenés azonosság:

198
The Cosmos Itself The Aether

A kritika alapja

A tudományos közélet mereven ragaszkodik a


formalitásokhoz, az okiratokkal bizonyítható címekhez és
rangokhoz, magamat ezek hiányában is elméleti fizikusnak,
kvantum-kozmológusnak tartom. Különösen azon általam
vizsgált és feltárt eredmények alapján, amelyek e könyv
lapjain fehéren feketén olvashatóak, átgondolhatóak és a
gyakorlati tapasztalataink szerint legalább oly igazoltak, mint
az ősrobbanás erőltetett elmélete, továbbá Einstein néhány
feledhető tévedése. A relativitás elve fontos, kritikai
észrevételem arra nem vonatkozik. Mint majd látjuk, a
relativitás elvnek maradandóan nagy a jelentősége, mint
Newton állapot változás törvényeinek. De ezen
összefüggésekről majd később beszélünk. A könyvben
szerkesztett e-mail részletek vannak, amelyeket a kutatás
eredményét leíró részletekhez kapcsolódva (annak szerves
részeként) 2005 második felétől amerikai kutatók számára
Princetonba, továbbá angol kutatóknak Cambridgebe
küldtem. Értékelők anyagomat a Metafizika tudományágba
tartozónak sorolják. A tartalom tárgya valóban az alapvető
kérdés vizsgálata a létezés megválaszolására és ok-okozat
rendszerének feltárása. Megítélésem szerint munkám az
alapismeretek szintézisén alapuló kőkemény fizika. Meg kell

199
The Cosmos Itself The Aether

mondanom, hogy miként nekem a legnagyobb nehézséget


okozta az alapvető kérdések objektív megközelítésében a XX.
században felhalmozott lexikális fogalomhalmaz,
megállapításaim mai értékelői a kezdetben rám is erősen
nehezedő elméleti, tudománytörténeti kötöttségek okozta
morális, "az igazolt objektív ismeretek" meg nem
változtatható hatása alatt állhatnak. Sokan hiszik, állítják
magukról, hogy tudják, mi a kvantumelmélet valósága a
kozmosz tartalom folyamatában. Az igazság az, hogy
tévedésben vannak.

A lét (kozmosz): Egyszeres kitöltéssel rendelkező egyszerű


halmaz jelenség az önmaga viszonyítás rendszerbeli oldala
kényszerű adottságaival. Jellemzője a folyamatosan fennálló
határ- és kezdet tartalom állapot. Ezt az állandó tulajdonságát
magában a halmaz belsejében létező lokális mozgásvektor
állomány eltérő értékek, továbbá a trigonometriai eltérések,
összességében a lokális aszimmetriák okozzák. Tekintettel a
lokális állapot értékek abszolút (véges, önmaguktól meg nem
haladható, nem változó) értékekre a halmaz a lokális belső
határai helyzetében véges, ott kiterjesztheti térfogatát, ami
által megvalósul a másodlagos halmaz külső határ
szükségességet kizáró egyszeres és egyetlen önmagában
záródó halmaz. Az ember tudatával, gondolataiban szabadon

200
The Cosmos Itself The Aether

átlép ezeken a belső lokális határokon keresve ami nem


létezik, a halmaz külső határát. E törekvés megnyilvánulása a
párhuzamosan létező univerzumok keresése. A tényleges
mozgás vektorkészlet állományok figyelembe vétele ebben az
ok-okozat rendszerben abszolút (önmagától nem változó)
lokális megoldás lehetőséget tárt fel egy ténylegesen
folytonos változás (idő) ugyanazon vizsgált pillanataiban.
Newton és Einstein munkássága mélyebb logikai
összefüggések feltárására adott lehetőséget. A lentebb
tanulmányozható tartalom technikai korlátok miatt nem öleli
fel a vizsgált, illetve a tapasztalat által feljegyzett
összefüggések teljességét, amelyek a kutató munkát
kiteljesítették. Véleményem szerint nem lenne szerencsés
egyszerre és ömlesztve tárni az olvasó elé ezeket a
részleteket. A dolgok egyszerűsége miatt nem is indokolt. A
most közzétett kritikai munka tartalma önmagában is elég
felkavaró, a rögzült, objektívnek tartott igazolt ismereteink
logikáját átrendező. Mennyit ér az "objektív ismeret" és
logika, amely nem tud választ adni a létre, az anyagra, a
mindenkori határ- és kezdet állapotra, mindarra az egyetlen
rendszerre, amelynek abszolút ok-okozat összefüggései
vannak egy kényszerű viszonyítás-rendszerben?

201
The Cosmos Itself The Aether

Jó, ha a kutató tudja, mit keres, mert úgy lehetősége van


feltenni a logikai összerakó játék szabályának megfelelő elvi
kérdéseket a természetnek. A természet a jól feltett kérdésre
az egyszeres folyamat lokális abszolút topológiai, önmagától
nem változható adataival részletesen válaszol, nem sértve
semmiféle konvenciót. Mert végül is megegyezés hiányzik
ahhoz, hogy ne csak a lokális ütközés kölcsönhatás
feltárulkozását, mint okozat jelenséget fogadjuk el anyagnak,
hanem a kiterjesztés kvantum térfogatokat is (neutrínó) a
kölcsönhatás bekövetkezése előtti állapotukban. Nem
tehetünk másként a prioritások elfogadása terén, mint az a
természetben megtörténik.

Könyvem tartalma külsőségeit tekintve nem tűnhet


tudományosnak, de ennek alapvető oka az egyszerű
megoldás. A tudósok nem szeretik a létre vonatkozó egyszerű
kérdéseket és válaszokat, mert az a beidegződésük, hogy azon
a szinten már túl vagyunk, minden eddig vallott ismeretünk a
természetről objektív. Bizony tévedésben vannak. Ezzel
összefüggésben ajánlom kedves Olvasóm szíves figyelmébe
Fritjof Capra elméleti fizikus "A fizika taója" című könyvét
tanulmányozásra ((Fritjof Capra: THE TAO OF PHYSICS
(Flamingo edition published by Fontana Paperbacks, 1990)).
Magam 2000. január 2-án vásároltam meg egy

202
The Cosmos Itself The Aether

könyvesboltban. Az újévi fáradalmakat kipihenendő valami


könnyed, a természettudományok témakörébe tartozó
könyvet akartam venni, s ezt választottam. Hihetetlen, de
amit az előző húsz évben kutattam, s amilyen eredményre
jutottam, Fritjof Capra könyve a legmélyebb összefüggésekig
és végkövetkeztetésével a legteljesebb mértékig
visszaigazolja. Még nem voltunk a teljes ismeretek
birtokában. A tudomány az alapkérdések megválaszolásával
küszködik, amely, még ha eltérő oldalról és módszerrel
megközelítve éppen úgy foglalkoztatja mind a nyugati, mind a
keleti tudósokat, filozófiai iskolákat. Komolyan kell venni
Capra szavait, aki közelről tanulmányozhatta a részecskefizikai
jelenségeket, beavatott a kutatók gondolkozásába. Szívem
szerint idéznék a könyvből, de nem teszem, legyen meg
mindenkinek a rácsodálkozás élménye: hol tart ma az igazi
műhelymunka és az mennyire más, mint a féltve őrzött
ragaszkodás a megoldást nem tartalmazó eszméhez, a
lexikális fogalmakhoz.

Magyarázza meg nekem bárki, miért volna szükség fogalmak


százai kombinációjára a létezésre irányuló kérdés objektív
megválaszolásához? Még ott tartunk, hogy elfogadottabb az
az egyszerű magyarázat, hogy a világot Isten teremtette.
Mindenki érti, benne van létezésünk valamennyi fogalom
kombinációja. Teremtették, tehát van. A világ valójában egy
kényszerű viszonyítás-rendszerben megoldatlan teremtés

203
The Cosmos Itself The Aether

ismétlődően véges (abszolút) állapotban van a folyamatos idő


minden pillanatában, aminek gyarapodó okozata a kiinduló
állapot lokális ismétlődések ( határ- és kiterjesztés helyzet
kényszerű önmeghatározás) sora. Térfogat kiterjeszkedés
történik, mint okozat ezen a van viszonyítás-rendszer oldalon,
amely létezés teljesség neve: kozmosz (alább részletezett
specifikus, tudatunkban szerencsénkre összességében és
összefüggés rendszerében tükröződő halmaz). A mindenkori
létezés teljessége folyamat tartalom meghatározására egy új
fogalmat kell bevezetnünk, amely adekvát módon priori. Úgy
néz ki, hogy vissza kell térnünk az éter fogalom használatához,
természetesen a száz évvel ezelőtti jelentésétől eltérő
tartalommal. De az éter fogalom bevezetését a tudósok
(Einstein hatására) elvetették. Mégis azt mondom, hogy a
szükség törvényt bont, egyébként is, ismételt alkalmazásával
tiszteleghetünk a korábban élt tudósok ezen a téren tett
erőfeszítése előtt. Max Planck viszont tovább járta a maga
útját, megérzése kiteljesítésében Maxwell
elektrodinamikájára támaszkodott. Ma már nyilvánvaló, hogy
önmagában az elektromágneses tér és az űrben
fénysebességgel száguldó foton bevezetése nem oldotta meg
az alapvető kérdéseket. Önmagában az elektromágneses
mezőnek a tömeg nagyságával arányos deformációja a tömeg
középpontja irányába csak a látszatjelenséggel mutat ki
adekvát megfelelőséget. De arról még továbbra sem alakult ki

204
The Cosmos Itself The Aether

semmiféle ismeret, hogy mi a tömegvonzás megoldása,


milyen rejtett folyamat tartja pályán az égitesteket, az
elektronok miért nem zuhannak az atommagba és így tovább.
Ugyanott vagyunk, mint száz évvel ezelőtt voltunk.

Szeretném, ha tudósaink átéreznék, hogy a lét rendszerében


nincs benne a részleteket túlzó, elkülönítő specifikus
részecske- és fogalomrendszer misztérium, amelyet
magyarázatként bevezettek az egyébként csodálatra méltó
megértésre törekvés évszázados folyamatban. A lényeg egy
egyszerű kizáródást eredményező, mozgásrendszert
moduláló, lokális állapot adatai által vezérelt, lineárisan
gyarapodó reprodukciós folyamat. Tudósnak és
ismeretterjesztőnek egyaránt meg kell értenie az alkalmazott
tudományok Albert Einstein által oly szemléletesen
meghatározott konstruktív elmélet fogalmak alkalmazás
korlátait. Mert ebből ered a megértést hátráltató baj: A
specializálódott szakágak követelik fogalomrendszereik
bedolgozását az egységes elméletbe. A részletes megértést
nehezíti az, hogy a szemlélő, az érdeklődő szinte semmit nem
érzékel a természetnek ebből az önmeghatározásában
kényszerű kiterjeszkedés folyamatából, a tartalom ok-okozat
változásából. "Tárgyainkban", testünkben csak billiomod (10-
12) térfogatrész tartalom az, amely az atommagok képében a

205
The Cosmos Itself The Aether

viszonylagos állandóságot (az atommagokban is történik


tartalom változás, de nagyságrendekkel kisebb
mennyiségben, mint a magon kívüli modulált folyamatban)
jelenti. A többi térfogatanyag kitöltésünk pillanatonként
cserélődik környezetünk változó tartalmával, megújul a
mindent átjáró, a kiterjesztés kvantumokkal, a neutrínókkal
folyamatosan kiegészülő elektromágneses sugárzás közvetítő
folyamatban. Az objektumok, a csillagok, a bolygók, az
atomok ebben a közegben léteznek, tartják és változtatják
helyüket.

Ezt a jelenséget (az áttranszformálódás jelenséget) nem


ismertük eddig pontosan, csak a részecskekutatás kísérletek
tapasztalatából lokális jelenségre korlátozva (lásd.: alább). Az
atommagokban is van anyagcsere a lokális abszolút állapot
határértékekből következően. Az anyagcsere transzformáció
folyamat szabadsága a vizsgált jelenség sűrűsége (lásd.:
alább). A lentebb olvasható anyag tartalma részleteiben és
összességében egy új magyarázat elmélet a kozmosz számára,
nem lexikális adatok ismétlése, nem ismeretterjesztés.

Az alapfolyamattól elkülönített részecske szemlélet hatja át a


nyugati tudomány gondolkozását. Ezért kell és lehetett

206
The Cosmos Itself The Aether

újragondolni a létezés magyarázat logikáját, szem előtt tartva


a rendszer dinamikus tulajdonságait, Newton ezzel
kapcsolatos örök érvényű mozgás törvényeit és az
események, az ok-okozat folyamatok időbeli relativitását.

A logikus gondolkozás útján

Gondolatban térjünk vissza az egyszeres és teljes kitöltés


topológiai vizsgálathoz. Rendeljünk konkrét mozgásvektor
állomány készleteket a környezetünkben tapasztalt
objektumokhoz (nem eredő vektorokat!): a Föld forog
tengelye körül, kering a Nap körül a Naprendszerben, a
Naprendszer halad a pályáján a Galaxis részeként, a Galaxis
halad valamerre egy nagyobb rendszer részeként, stb. A
felsorolás így folytatható a minden időpillanatban létező
Kozmosz teljességéig. Ebből az következik - ennek
megértéséhez kell térlátás, folyamat rendszerlátás,
mozgástörvény ismeret képesség - hogy a mindenkori teljes
rendszer bármely kiválasztott lokális kitöltés adatállományát
vizsgálva véges, önmaguk által meg nem haladható mozgás
határértékeket találunk. A kiválasztott lokális kitöltés teljes
mozgás adat tartalma pedig ábrázolható egy mozgás
vektorfolyam ábrán. Azok a kutatók, akik tudják, ismerik a
vektorfolyam ábra jelentését, jelentőségét tudják, hogy a
valóságban, a látszat ellenére kölcsönhatás megvalósulása

207
The Cosmos Itself The Aether

nélkül nem létezik mozgásállapot változás. Önmagától semmi


nem mozoghat körpályán, vagy íven, nem történhet
mozgásirány változás. A valóság lokális eseményeiben
közvetlen az adatkészlet moduláció, szó nincs arról, hogy
elfogadható lenne az alkalmazott tudományok terén használt
"eredő változások" értelmezés. Következésképpen a lokális
vektorszakasz adatoktól függ, hogy adott esetben mi történik
a lokális helyeken: a tartalmak ütközése, vagy távolodása? Ha
ütközés, akkor feltárulkozik a lokális kölcsönhatás. Ez alapján
érzékeljük a külvilágban történő eseményeket, ez alapján
jeleznek műszereink. Ha távolodás, akkor Newton
mozgástörvénye értelmében adott a következtetés
lehetősége. Ha például két ember az utcán eltávolodik
egymástól, akkor közéjük levegő áramlik az üresen hagyott
térközbe. Igen ám, de ha a kozmosz egyszeres létező,
bárminek is feltételezett, nem teremtett térfogat kitöltése az
eltérő mozgásvektorok miatt felnyílik, mi történik itt, a
nyílásban? A rés éppen azért keletkezett, mert e pillanatban a
szomszédságban nincs olyan, a rendszerben már létező
térfogat kitöltés, amelynek a nyiladék irányába mutató
mozgásvektor szakasza lenne. Vizsgálódjunk csak tovább,
miről is van szó a természet priori megoldásában?

208
The Cosmos Itself The Aether

A természetnek meg kell oldania saját viszonyítás-rendszer


kérdését még körültekintőbben, mint tette azt Einstein a
relativitás elmélete vonatkozásában: Mihez képest van, vagy
nincs? Mert bizony az alapkérdés: Semminek kellene lenni
semennyi kiterjedéssel. Rendben, de mihez képest? Keressük
meg a természet adekvát, priori megoldását. Mert létünk
tapasztalt folyamatos változása a bizonyíték arra, hogy
folyamatosan, de sikertelenül próbálkozik azzal. Különben
nyugalom állapotban lenne objektumok nélkül, azaz
szimmetrikus változás termodinamikai egyensúlyban.

Megfogalmazásom már tartalmazza azt az elvet, hogy


létezésünk nem egy valamikori teremtés eredménye, hanem
annak matematikailag alátámasztható oka van. Meggyőző
érveim lesznek e megállapításom alátámasztására. Feltárul
előttünk a tapasztalatunknak mindenben megfelelő kozmosz
tartalom folyamat, egy permanens, lokális helyeken
megvalósuló kényszerfolyamat, lokális határ- és
kezdetállapotok ismétlődő jelensége a megmaradás elven
érvényesülő látványos okozattal. Mint majd látni fogjuk
egyetlen egyszeres abszolút rendszerről beszélhetünk:
egyetlen rendszer-időtlen abszolút rendszerről. Ez a rendszer
a mindenkori egységes Kozmosz, tartalma egy folyamatosan
változó szövedék lokális kizáródásokkal és az azokon kívül

209
The Cosmos Itself The Aether

tovább folyó kiterjeszkedő változásokkal. A Kozmosznak, a


természetnek, mint élettelen jelenségnek nincs tudata, nincs
szüksége türelemre az ismétlődő állapot alaphelyzetek
elviseléséhez. Ezek a lokális határ- és kiterjesztés jelenség
ismétlődések (közben gyarapodás) időtlenek a megoldás
szempontjából. Hogy e jelenség sorozatnak milyen
halmaznövelő következménye van önmaga létező viszonyítás-
rendszer kérdése megoldása folyamatban, arról semmit sem
tud, semmit nem gondol, nem fárad bele, nem unja, nem
idegesíti.

Azért van baj az "idő" értésével, mert a megfigyelő önnön


tudatát egyetlen kölcsönható érzékszervnek tekinti a kozmosz
változó környezet felfogásához. Holott a tudat hátterében sok
milliárd idegmolekula dolgozik és küldi a lokális
helyzetjelentést a feldolgozó, a virtuális képet készítő agyba,
amelyet ugyanúgy átjár a moduláló folyamat, mint az
érzékszerveinket. (Nem tartozik közvetlenül a tárgyhoz, de az
érzékszerveink útján továbbított moduláló biofizikai jelek
szerepe ugyanaz, mint a holográfiában a lézernyalábnak.) Az
idő szükséglet minden lokális helyzetben és állapotban
változáshoz rendelt. A kiterjesztés térfogatbővülés helyét
kijelölő, egymástól éppen távolodó kvantumoknak nincs
változás relatív idejük. Önmagában az a tény, hogy a

210
The Cosmos Itself The Aether

kölcsönhatások lokális mátrixa mindenkor átszövi a Kozmosz


teljességét még nem jelenti azt, hogy e mezőben ne lenne
még kölcsönhatás nélküli, állapotváltozás nélküli lokális
kitöltés tartalom. A változó folyamatnak tere van, lehetősége
van, ami mindenkor éppen az abszolút (véges) állapotból
ered. E helyen is ki kell hangsúlyoznom a mozgásállapot
jelentőségét. A Kozmosz kiterjesztés (kijelölés
rendszerbelépés) időtartama alatt (egyszer és mindörökké) a
Kozmosz nyugalom állapotban szeretne maradni, de belső
kvantumtérfogataiban létező aszimmetrikus okok miatt
(geometriai és mozgásvektor készletek eltérése) újból ütközik,
kölcsönhat, elölről kezdődik a lokális kiinduló helyzet,
körülmény, állapot. Tudatunk összesíti ezeket a lokális
kölcsönhatás változás időszakaszokat egyetlen időfolyamba.
Ebben az egyetlen összesített időfolyamban látjuk az ok-
okozat folyamat következményét, környezetünket, az
"Univerzumot", valójában a Kozmosz azon lokális kiterjedésű
területét, amilyen mélységbeli felbontásra képesek
műszereink az elektromágneses sugárzás modulált részletei
elemzésével. Ha a lokális szomszédos és ütközésben
kölcsönható térfogatkvantumok között matematikailag is
igazolhatóan létezne egy belső geometriai, mozgásvektor
készlet szimmetrikus megoldás lehetőség, akkor a Kozmosz
rendszer objektum okozatok nélkül egyszerű kettős
kölcsönható S mátrix (bootstrap) változás folyamat lenne

211
The Cosmos Itself The Aether

nélkülünk, kémiai elemek nélkül, részecskék nélkül. Rendkívül


fontos az esemény sorrend értése.

Albert Einstein szavait idézem folytatásként a megoldás felé


haladó úton.

"A fizikában különféle elméleteket különböztetünk meg.


Közülük a legtöbb konstruktív elmélet. Ezek arra törekszenek,
hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból
összetettebb jelenségek képét alkossák meg. Amikor azt
mondják, hogy sikerült a természeti jelenségek egy csoportját
megmagyarázni, az alatt mindig azt értik, hogy olyan
konstruktív elméletet alkottak meg, amely a szóban forgó
jelenségeket felöleli."

A világ fizikusai ennek megfelelően kezelik a lét ősrobbanás


eredet elméletet. Már csak mosolygok, amikor az ezen tárgyú
előadások végén feltett hallgatói alapvető kérdésekre, mint:
mi az anyag eredete, miért és miért akkor történt
szimmetriasérülés, miért látjuk hézagmentesen a távoli
csillagokat, stb., a tudós előadó csak széttárja a karját és
feleli: "Nem tudom." Az első világháború robbanásai friss

212
The Cosmos Itself The Aether

élménye hatására nevezhették el annak idején az akkor


felismert táguló univerzum jelenséget kiragadottan a
galaxisok mozgásából visszavezetve.

Az egyszeri keletkezés elmélet minden racionális szempontból


hibás. Megoldás hiányában minden észlelt részletet ennek
függvényében magyaráznak. Nem zavarja őket az sem, hogy
egyre távolabb és többet látunk, ami miatt folyamatos
ellentmondás van a "valamiből éppen annyi van, mint a
számított" típusú okoskodásaikban. Arról értekeznek, hogy
értik a relativitás elvet a jelenségek értelmezésében, de a
gyakorlat ezzel szöges ellentétben áll. Az rendben van, hogy
egy szakács a lét eredet magyarázat ismerete nélkül készíti el
a fogások sorát. Ő is kémiai elemekkel és molekulákkal
dolgozik, mint egy vegyész. A vegyész már ismeri a kémiai
kötések rendszerét, tudja mi változik és miért. Nem kívánja
tőle senki, hogy ő adjon választ a lét alapvető kérdéseire. A
fizikusok (miközben ők sem értik a miérteket) valamilyen
morális indíttatásból foggal körömmel ragaszkodnak az
ősrobbanás elmélethez. Mert ez a divat, a látszat kielégítése.
Szeretném, ha a csillagászok és asztrofizikusok nem értenék
félre kritikámat, az nem rájuk vonatkozik. Az ő vizsgálatuk
tárgya az elkülönültnek látszó égi objektumok, jelenségek
vizsgálata, leírása. Leginkább ők értik és veszik figyelembe

213
The Cosmos Itself The Aether

Einstein relativitás elméleteit, mert ezek a felszínes látszatra


korlátozott relativitás elméletek az ő objektív konstruktív
bázisuk. Fogalomrendszerük egy racionális alkalmazott
tudományág gyakorlásához megfelelő.

De nem kell feltétlenül a filozófusoktól várni a megoldást.


Minden alapvető fizikai és matematikai alaptörvényt, szabályt
ismerünk a lét megválaszolásához. Csak mindenki egy
bonyolult összefüggés rendszerben keresi a megoldást, ezért
úgy száguldanak el a lényeg mellett, mint a puskagolyó. Ki
azért, mert a tekintélyelv megköveteli. Ki meg azért, mert
nem tud kiigazodni az objektív ismeretnek tartott fogalmak
tengerében és nem akar tájékozatlannak mutatkozni.

Amit lentebb leírok, az nem egy egyszeri ötlet eredménye.


Nem én vagyok az egyedüli a Földön, aki évtizedeket áldozott
a megoldás keresésére a rendelkezésünkre álló tapasztalat
adatok közötti, eredményre vezető logikai kapcsolat
keresésére. Volt megoldás? Nem volt. Van megoldás? Van
megoldás. Csak tessék támaszkodni a józan ész logikájára.
Max Planck kvantumos természetű megközelítése ok-okozat
rendszere, a lokális események topológiája, relatív rendszere
a mai napig feltáratlan maradt. Valójában pedig csak érteni
kellene a relativitás elméletet az egyszeres létezés
mozgásrendszerben.

214
The Cosmos Itself The Aether

Van-e, mi lehet az alternatívája az egyszeri keletkezés


történetnek?

A válasz: Van és lehet választható változat. A lét folyamatos


határ- és kezdet állapotban van, amely vizsgálható egyszeres
materiális (tehát érzékelhető) halmaz formában jelenik meg
összegző tudatunkban. Megtévesztő, hogy műszereinknek is
ugyanilyen összegző képességük van amiatt, hogy
ugyanabban az időpontban egyszerre több pontban vannak
kölcsönható kapcsolatban az egyetlen lét energiamező lokális,
nem folytonosan kölcsönható állapot adataival.

Mit rejthetett el előlünk ez a láthatatlan mélység? Vagy


semmit sem rejtett, mi voltunk a feladvány lényegét túlzó? A
csillagászok és asztrofizikusok figyelembe veszik a lét
látszatjelenség relatív változásait. Erre mondja Einstein:
konstruktív elmélet alkalmazás, mert felöleli az okozat egy
specifikus körét a mélyebb összefüggések megértése igénye
nélkül. Azt javasolom, ők ne legyenek fogadatlan prókátoraik
a több sebből vérző ősrobbanás elméletnek.

Objektív racionális megközelítésből egyetlen létezésünknek


egyetlen megoldása van, ha a jelenséget szigorúan egy

215
The Cosmos Itself The Aether

időponthoz kötött ok és okozat állapotban vizsgáljuk. Ne


keressünk okozatot, amíg fel nem tárjuk az okot. E
pillanatban, a könyv ezen helyén még nem tudok kellő súlyú
nyomatékot adni az ugyanabban az időpontban vizsgálat
követelménynek. Remélem, olvasóm a később leírtak alapján
meg fogja érteni e felületesen kezelt alapigazság jelentőségét.
Nem csak képzetlen, de tanult emberek sokasága értelmezi a
látszatjelenség teljességét ugyanabban a megfigyelés
időpontban történő állapotnak még azzal a tudatosult
ismerettel együtt is, hogy tisztában van a tárgyi objektumok
látszó és időkülönbségben valós helyzetei különbségével.
Eddig ezzel semmi gond nincs. Azt kell mondanom, hogy a
tudósok a XX. század elején alapos vizsgálat, elemzés nélkül
elsietve, Newton mozgástörvényei figyelmen kívül hagyásával
vezették vissza egy valamikori ősrobbanás eseményre a
tapasztalt univerzum tágulás jelenséget. Hirtelenjében
újjáéledt egy, a geocentrikus világképhez hasonló centrális
felfogás, amely újra gyökeret eresztett az emberek (közöttük
a természettudósok) tudatában annak ellenére, hogy tudják
(természetesen ismételgetve mondják is), hogy a tágulás
centrum nélkül zajló folyamat.

216
The Cosmos Itself The Aether

Mi lehet a jó megoldás?

A Scientific American folyóirat adataira támaszkodom. Azt


látom az ősrobbanás kronológia ábrán, hogy a 10-35.
másodpercben a ma megfigyelhető világegyetemnek
megfelelő tartomány összes anyaga sárgadinnyényi
térfogatban tömörült. Kivételesen fogadjuk el, hogy a ma
tapasztalt (40 évvel ezelőtt csak a felét "tapasztaltuk", mert
hogy csak addig láttunk el) lét összes anyaga tömörült ebben
az adatolt térkiterjedésben. Mit lehet adatolni? Egy létező
egyszeres állapotot. Az elmélet lényege az ismeretlen eredetű
(változatlan készlet) anyag kérdéses viselkedése. Az
elmélethez tartozik az expanziónak lehetőséget biztosító
háromdimenziós határtalan űr lehetőség kölcsönhatás nélkül,
indifferens állapotban, de szomszédos, nem kölcsönható, a mi
ciklikus viselkedésű univerzumunkhoz hasonló
világegyetemek feltételezésével. Tapintható a külső halmaz
határ kérdés megválaszolatlanság, ami hasonló jelentőségű
tétel, mint az "anyag" eredet és mibenlét megoldatlanság. Ha
meg tudjuk válaszolni az egyiket, azzal választ kaphatunk a
másikra is.

A tudatunk által elkülönített "anyagnak" prioritást biztosítunk


azzal, hogy mellérendelünk egy egyszeresen létező, de azzal
kölcsönhatásban nem álló űrt, kiterjedést, ami lehetőséget

217
The Cosmos Itself The Aether

biztosít az anyag mozgásának. Miért tesszük ezt, amikor


kézenfekvő alternatív megoldásra van lehetőség? Miért
kellene teremtett más tartalom kitöltéssel rendelkeznie az
anyagnak, mint az űrnek? Miért ne lehetne azonos a kitöltés
minőség? Ez a kölcsönhatás sokkal okszerűbb energiamező
létezést eredményezhet, ha valamit a maga megfelelő helyén,
adataival, egyenértékű ok-okozat rendszerben kezelünk. Ez
pedig az adott időponthoz tartozó mozgásállapot rendszer.
Gondoljunk bele az egyszeres és egyetlen lét adatolható
rendszerébe szigorúan a vizsgált időponthoz kötötten.
Gondoljunk Newton mozgástörvényei alapvető
érvényességére: önmagától eredően nem történhet
semmiféle, tehát mozgás, vagy tartalom állapotváltozás sem.
Mindenki felületesen siklik át ezen igazság felett, amikor az
egyszeres lét állapotát kell, kellene vizsgálni.

Az alap ok prioritása

Okszerűen, megalapozottan érezzük, hogy egy adott


időpontban létező kozmosz halmaz kiterjedése (ideiglenes
fogalom használat e helyen) bizonyosan véges, adatolható
térfogat (megjegyzés, mint előbb). A fenti példánál maradva:
sárgadinnyényi. A lényeg az adott véges mennyiség. Mi,
észlelők a létezés halmaz belsejében (a dinnyében) vagyunk,
nem kívülről tekintünk a világra (mint a kronológia ábra

218
The Cosmos Itself The Aether

szemlélése közben). Vajon mozgásérzékelésünk teljes, vagy


csak az okozat hatás, a látszatjelenség rendszerhez
alkalmazkodó? Mivel létünk egyszeres jelenség, nem
gondolhatjuk komolyan, hogy egyszeres és egyetlen kitöltés
minőségnél több volna benne. Ezzel megnyílik egy új vizsgálat
lehetőség, ami az egyszeres kozmosz mozgásállapot rendszer
felmérését jelenti. Bárhol lehetünk a képletes lét dinnye
belsejében. Ha ott felmérjük a lokális térfogategységben
fellelhető mozgásvektor állomány készleteket, azt a meglepő
eredményt kapjuk, hogy az egyszeres lét kvantumtérfogatai
által hordozott lokális értékek önmaguk által meg nem
haladható abszolút, véges határállapot értékek, amelyek ok
alapot adva különítik el egymástól a térfogat kvantumokat,
illetve azokat ütközéssel végesítik. Miként az emberek nem
mennek egymásnak az utakon közlekedve a mozgásvektor
készleteik térbeli helyzet eltérése miatt, ugyanaz vonatkozik
az egyszeres kozmosz dinnye halmaz kvantumtérfogataira is.
Vannak szomszédos kvantumtérfogatok, amelyek ütköznek és
e kölcsönhatásban (kölcsönhatások sorozatában) anyag
(energia) formában tárulkoznak fel előttünk (műszereinkben).

Vannak, akik hirtelenkedve azt mondhatják, hogy


ostobaságokat írok. Hiszen még semmi magyarázatot nem
adtam a lét, az anyag eredete kérdésére. Megteszem. Akik azt

219
The Cosmos Itself The Aether

mondják, hogy teremtés nélkül semmi sem létezhet,


megfeledkeznek az alapvető viszonyítás-rendszer tudatunktól
független, a létnek nevezett valami számára is feladványt
jelentő nyugalmi kérdés nélkülözhetetlen megoldás
kényszeréről. Rettentően okosak vagyunk. Mi a viszonyítás-
rendszer kényszer? Mihez képest nem lehetne semmi?
Létezhet egyoldalú természetes megoldás? Hol a józan
eszünk? Az egyszeresen "van" oldalon abszolút adatokkal
igazolható a jelenlét: lokális helyzet a dinnyén belül, lokális,
egymástól eltérő mozgásállomány készletek és ráadásul
ugyanaz az egyszeres kitöltés minőség, ami által nincs
sűrűségkülönbség a létezés tartalomban ugyanabban az
időpontban.

Azt mondják, megint ostobaságot beszélek, hisz


tapasztalatunk szerint igenis létezik sűrűségkülönbség. Tudja
a kedves Olvasó, hogy miféle jelenség az? A kozmosz
különböző területein, azonos térfogatban, azonos időtartam
alatt eltérő térfogat mennyiségi változások (gyarapodás,
illetve a folyamatból kizáródás, elkülönülés) történnek. Hogy
miként történik ez az eseménysor, igazolható az Eukleidészi
geometria, valamint Newton mozgástörvényei
alkalmazásával.

220
The Cosmos Itself The Aether

A türelmetlen opponens

Türelmetlen opponensem folyton közbevág, át akar ugrani


látszólag egyszerű részleteket. Még nem tartunk Einstein
specifikus okozat halmazunkra vonatkoztatott relatív
rendszerénél. Az ok alap feltáratlan. Ez a türelmetlenség az
alapvető oka annak, hogy a mai napig nem volt kezünkben a
megoldás. Leragadtunk ott, hogy "semmiből nem lesz anyag".
A tudósok azt tartják, hogy csak a buta ember tételezi fel azt,
hogy az anyag a semmiből keletkezik. Pedig ez az igazság. Ez a
megoldás, mert még a matematika által is igazolhatóan a
határolt van rendszeroldal mellett még a nem létező oldal is
egy abszolút kimeríthetetlen viszonyítás rendszeroldal az
egyszeres lét viszonyítás rendszerben. Hol találkozunk vele? A
dinnye belsejében történő példában említettem, hogy vannak
szomszédos kvantumtérfogatok, amelyek kölcsönhatást
okozva ütköznek és teljes topológiai következménnyel
hasítják egymást, mert egymásra ható mozgásmennyiség
állomány tartalmaik vannak. Az egyszeres létkitöltésben
vannak szomszédos kvantumtérfogatok, amelyek távolodnak
egymástól éppen egy hasadást okozó kölcsönhatás
okozataként. Minden hasadási rést nem tölthet ki a meglévő
állomány, ha nincs megfelelő mozgáskészlete a rés
kitöltésére. Tudják, kérem, mekkora kitöltést igénylő rés
térfogat keletkezik az általunk ma belátott kozmosz terünk 1
Mpc3 kiterjedés térfogatában másodpercenként? Ez a

221
The Cosmos Itself The Aether

térfogat mennyiség kiszámítható az eredeti, tucatnyi, nem


korrigált Hubble állandó figyelembe vételével (400
km/sec/Mpc). A semmiből, az abszolút adattal nem
rendelkező viszonyítás rendszer oldalból egy lokális abszolút
helyzeti (geometriai és rendszermozgás lokális vektorérték)
adatokkal rendelkező egyszeres jelenlét minőség foglalja el
helyét a lét rendszeroldal halmaz itteni lokális külső, kijelölt
határán. Ám ez a helyzet foglalás, a távolodó kvantumok által
történt helyzet kijelölés ebben a pillanatban még a meglévő
Kozmosz rendszeroldal számára is tökéletesen rejtett,
felismerhetetlen, jelenléte abszolút indifferens. Még önmaga
számára sincs viszonyítás kényszere. Egyszerűen önmaga a
tökéletes, az ember által feltételezett semmi. Viszont amint
tovább megy a rendszer-folyamat, különös dolog történik. A
következő pillanatban pontosan olyan fizikai tulajdonságokat
árul el magáról a bekövetkező ütközés kölcsönhatásban, mint
amikkel az előző változás alkalmakor az ő helyzetét
megteremtő rendszeroldali kvantum térfogatok rendelkeztek.
Ugyanaz a térfogat kitöltés minőség (abszolút állapot
azonosság), éppen úgy van mozgásvektora, amelyet a
rendszerbe jelölés helyzetében megörökölt. Hajlok arra, hogy
feltételezzem, a rendszerbe jelölt kiterjesztés kvantumnak (a
neutrínónak) csak egyetlen mozgásvektora van. Ha már
említettem a kitöltés minőség abszolút állapotát, azt is meg
kell mondjam, hogy annak milyen tulajdonsága van. Ez amiatt

222
The Cosmos Itself The Aether

is fontos, hogy jól értsük a Kozmoszban végbemenő


folyamatokat a részecskefizikában is. A fizikusok már régóta
meghatározták annak jellemzőit: összenyomhatatlan
folyadékként viselkedik a kölcsönhatásokban. Deformálható,
kitöltése homogén, nincs belső szerkezete,
összenyomhatatlan, nincs benne semmiféle összetartó
kohéziós erő. A legkisebb külső erőbehatásra a vele
kölcsönható erők hatására a környezet lokális kitöltés
lehetősége szerint szétfreccsen. Jegyezzük meg jól ezt a
kozmosz kitöltés elemi tulajdonságot, mert a könyv további
oldalain okkal joggal jövünk rá a tényleges folyamat kozmosz
tartalmat alakító szerepére, a folyamatban való objektum
kizáródások okára, a kizáródott objektumok és a körülöttük
tovább menő folyamat közötti kölcsönhatás valós
kapcsolatára.

Azért van állandó folyamat határ- és kezdet lokális ok és


okozat ismétlődés, mert sehol semmiben nincs és nem jöhet
létre szimmetria állapot. Gondoljunk az eltérő
mozgásmennyiség vektorfolyam készletekre, a szigorúan
veendő, az egybevágóság megvalósulását kizáró
trigonometriai különbségekre a rendszer egymás melletti
kvantumtérfogataiban! A természet eseményeiben nincs idő
és lehetőség várakozni a mindenben megegyező abszolút
reprodukciós feltételek kialakulására. A természetben nem

223
The Cosmos Itself The Aether

létezik a matematika órákon tanított egybevágóság. Éppen ez


az egyik oka a kozmosz örök aszimmetriájának.

Ez a fenn körülírt halmazállapot a mindenkori dinnyénk


önmagában záródó beltartalma, ami miatt nincs és nem
beszélhetünk egy másodlagos halmaz külső határról. Mert
ebben a jelenségben rejlik a lényeg: A létező rendszeroldal
szempontjából adekvát, egyenértékű megoldás és esemény a
létezés egyszeres halmaz külső határainak tekinteni a lokális
kiterjesztés megvalósulásokat. Ne feledjük a rendszer lokális
helyein lévő véges, abszolút mozgás értékek határ szerepét!
Dinnyénk térfogata ezeken a lokális belső határok között
valósítja meg kiterjeszkedését. De már foglalkoztunk vele: mi,
a szemlélők kívülről tekintünk rá létezésünk példa dinnyéjére,
annak külső héján látjuk csak biztosítottnak a
kiterjeszthetőséget. Súlyos szemléleti hiba foglyai voltunk.

Mi mennyi és miért annyi?

A kozmosz térfogat kiterjedés gyarapodás mértéke (a


kiterjesztés kvantum térfogataival, mint már azonosítottuk, a
neutrínókkal) a mi életterünkben egy általam becsült
polarizációs korrekciós tényezővel számolva

224
The Cosmos Itself The Aether

kb.: Vext= 1,6x1042 km3/s/Mpc3 kiterjedésben.

Ezt az adatot az általam figyelembe vett eredeti, csak tucatnyi


mérésen alapult Hubble érték átlag alapján számítottam ki az
egyszerű térfogat számítás módszerével.

V1=a13 (a1=1Mpc) V2=a23 (a2=1Mpc+400km - Hubble adat) A


kiterjeszkedés térfogata másodpercenként: Vext= V2-V1

Megjegyzem, hogy a kozmosz más helyein ettől az adattól


eltérő tágulás értékeket állapíthatnánk meg. Lényegtelen. Az
a lényeg, hogy a kozmosz tágulás, kiterjeszkedés ma már
igazolt folyamat. Gondolom, Einstein után mindenki azt tartja
nyilvánvalónak, hogy a kozmosz változás rendszerben az idő a
negyedik dimenzió.

Dolgozatom más helyén talán már említettem, hogy


opponensem néha nem hajlandó elfogadni bizonyos
kijelentéseimet, mert, úgymond, ellent mond az igazolt
objektív ismereteinknek. Mert, hogy azt mondom, hogy a
negyedik dimenzió maga a megvalósuló lokális kiterjesztések
lehetősége, megvalósulása. Szerintem ez nehézség nélkül
belátható. De az alkalmazott tudományok területén ettől
függetlenül nyugodtan tarthatjuk magunkat ahhoz, hogy a

225
The Cosmos Itself The Aether

létezés rendszeroldal eseményei a tudatunk által alkotott


három dimenziós térben történnek. Egyszerűen nincs több
dimenzió.

Itt és most ismételten alkalom van rá, amikor azt mondom,


hogy valójában nincs egy általánosan folyó rendszeridő. Az
csak tudatunk változás érzékelés összegzése. Rögtön érthető
lesz: a lokális hely topológiai vizsgálatban az éppen kijelölés
alatt lévő kiterjesztés térfogat kvantumnak (a neutrínónak) az
ütközés kölcsönhatás megtörténte előtt még nincs relatív
változás ideje. Ezt csak mi társítjuk hozzá az elemzésre
alkalmas tudatunkkal. Az idő filozófiai fogalom, része a
változások leírása vonatkoztatás rendszerének. Az "idő"
fogalom a "változás" fogalom szinonimája. Ezért nincs
rendszeridő kezdet. Folyamatos változás van. Nem valaki
valamikor teremtette a kozmoszt. Nem volt ősrobbanás 14
milliárd évvel ezelőtt. Nincsenek ciklikus univerzumok, de
önmaga a teremtés önmegvalósító mindenkori ismétlődő
lokális kezdetek aszimmetrikus határállapotában van annak
minden, megmaradás elvén alapuló gyarapodó okozattal.

Hogyan is szól az idő fogalomról a klasszikus ősrobbanás


elmélet?

226
The Cosmos Itself The Aether

"Az anyag egy pontban tömörült a végtelen nagy gravitáció


hatására, amelyben az idő is végtelenül lelassult.
(gondolhatjuk: mivel nem volt változás) Értelmetlen dolog
"azelőttről" beszélni." Sőt, mi több, az ősrobbanás elmélet
kritikus tévedése a specifikus egy pont lét űrbeli helyzete,
állapota, mint egyszeres lét rendszeroldal jelenség relatív
előfordulás magyarázat. Einstein E=mc2 képlete alapján ennek
a matematikai pontban tömörült összes anyagnak
fénysebességgel kellett volna mozognia egyetlen kitüntetett
eredő irányban a környezettel való mindenféle kölcsönhatás
nélkül, különben nem lett volna tömege. Ha nem mozgott
volna, honnét származna a tapasztalt mozgás, tömeg,
energia? És melyik és miért volt az egyetlen kitüntetett térbeli
irány? Ősrobbant univerzum halmazunk minden létező
részecskéjének még ma is rendelkeznie kellene ezzel a
fénysebesség mozgásvektor szakasz összetevővel. Nyugodt
szívvel jelentem ki, hogy az ősrobbanás elmélet a XX. századi
tudomány nagy tévedése. Az elektromágneses sugárzás
eredetére, mibenlétére, továbbá a fénysebesség értékére
sincs még megalapozott magyarázat. Pláne azzal, hogy ezen
jelenség alkotó része a neutrínók csatlakozása, beépülése. A
mennyiségében kiterjeszkedő, önmagába záródó, de mégis: a
lokális véges adatok miatt nyitott (nem felütköző) folyamat!

227
The Cosmos Itself The Aether

A következtetések kiteljesedése

A rendszer tartalom bővülés, kiterjeszkedés felülkerekedő


folyamatban záródnak ki, maradnak alul tartalom
mennyiségek (objektum entitások), amelyeket az elméleti és
asztrofizikusok látszó megjelenésük szerint statisztikai alapon
különítenek el egymástól is, a rendszertől is. Az atomenergia
nem az atommagokban van, hanem a hasadáskor felnyíló
tartalom területén áthatolva következik be a külső
rendszerfolyamat egyesítő átrendeződése. A tartalom
változás kölcsönhatásban létezik, fejlődik, változik egyszeres
kozmosz létünk. Ez a folyamat gondoskodik arról, hogy
hézagmentesen láthatjuk a távoli objektumokat az
elektromágneses sugárzásnak nevezett modulációs
kölcsönhatás terjedés okozataként. Ugyanígy hézagmentesen
láthatjuk minden szemszögből a gyorsítós kísérletek reakció
kamráiban történéseket. Közben megfeledkezünk arról, hogy
a környezet felől a megfigyelt esemény képe a megfigyelők
irányából is modulált az eddig figyelmen kívül hagyott rejtett
alapfolyamat interferencia okozat miatt. Igaza volt a végül is
magára hagyott Plancknak, aki élete végéig kételkedett az
egymástól elkülönülő fotonok létezésében. Hawking sem
véletlenül jegyzi meg Az idő rövid története című munkájában,
hogy lehet, csak sugárzás létezik. Ideje lenne általános
rendszer-érvénnyel figyelembe venni Geoffrey Chew hadron-
bootstrap elméletét. Ez a specifikus kiterjesztés folyamat

228
The Cosmos Itself The Aether

tartalom visszaköveteli magának az Einstein (és az őt követők)


által elvetett éter fogalom használatát.

Mint az eddigiekből is következik, több fogalmunk


rendszerbeli helye és jelentésbeli tartalma megkérdőjelezett.
Rendszerismeretünk fejen áll több lényeges kérdésben.
Egyetlen kozmoszról kell beszélnünk, nem világegyetemekről,
mert a rendszer oszthatatlanul egy és állandó jelenség,
egyetlen inerciarendszer. A mozgásvektor állomány
vektorfolyam szakasz értékek kifejezhetetlen érték
tartományokban vannak, amit elrejt előlünk a lokális
kölcsönhatás transzformációk terjedése az úgynevezett
elektromágneses sugárzás jelenségben. Az egyes lokális
kölcsönhatás események között oly rövid az egyes mozgás
vektorszakasz hossz, hogy technikailag nem létezik, soha nem
is lesz rá megoldás megmérni a tényleges vektor értékeket.
Csak következtetni tudunk azokra a rejtett értékekre a
kozmosz mindenkor létező véges térfogatán belüli összetett
mozgásrendszerek létezéséről a mindenkori lét viszonyítás
rendszerben. Mert, hogy, ha nem említettem volna, az
abszolút mozgásértékek létezése az alapvető bizonyíték arra,
hogy a kozmosz specifikus halmaza is minden időpillanatban
véges kiterjedésű. A rendszerben nincs helye a végtelen
fogalomnak. A mikrohullámú háttérsugárzásnak sincs köze

229
The Cosmos Itself The Aether

semmiféle ősrobbanáshoz. Valamilyen behatárolható fizikai


eseménnyel társítható.

A kiterjeszkedő kozmosz látványa gyönyörű, minden


részletében csodálatos, a megmaradás elvén alapuló ok-
okozat rendszer. Einstein tévedett a kiterjeszkedő
kozmoszban előforduló relatív sebességet korlátozó
képletével. Semmi okunk csökkenteni az eredeti Hubble
állandót, sőt, annak csökkentése életfeltételeink lehetőségére
éppenséggel hátrányos volna. A gravitáció csak látszólagos
voltában "tömegvonzás", valójában a felülkerekedő, szabadon
futó folyamat erőtér vektorok hatása a kizárt (valójában és
minden esetben korlátozottan létező) alulmaradó tartalomra,
nevükön: objektumainkra.

További megállapítások: az elektronok nyílt örvények az


atommagok és egymás helyzetei által modulált helyeken a
folyamatban. Létezésükben éppen úgy az atommagokhoz
tartozó folyamat entitások, mint az atommagok akadályát
megkerülő, azok kölcsönható jelenléte által modulációt
szenvedő nyílt éter folyamatnak. Vagyis inkább csak az
atommagok jelentik a kémiai elem entitásokat. Egyértelmű,
soha nem fogunk tudni űrhajózni relatív fénysebességgel az

230
The Cosmos Itself The Aether

éter közegben, mert plazmává válnánk. A molekulák


bizonyosan széthasadnának a rendszerbeli hatalmas
átrendeződés korlátozottság (áttranszformálódás korlát)
miatt. Ezen okok miatt belátható, értelmetlen törekvés nagy
energiájú gyorsítókat építeni. Az is egyértelmű, hogy a
kozmosz tartalom folyamat alapvető energiatermelő lényege
a hasadás. A fúzió egy vezérelhetetlen kizárás folyamat a
csillagok belsejében is. A probléma lényege, hogy nem
elegendő egymás mellé kényszeríteni az atommagokat, azzal
együtt kell gondoskodni (a csillagok belsejében is véletlen
előfordulás) a kapcsolatot rögzítő külső kölcsönható folyamat
megfelelő szerkezetéről is. A megvalósulás nem
automatizmus, mint a hasadás.

Bizonyítás

Tudós és ismeretterjesztő egyaránt bizonyítékokat, mégpedig


megismételhető bizonyítékokat követel minden új elmélet
igazolásához, érvényessége alátámasztásához. Kifogástalan,
meg nem kérdőjelezhető helyről származó bizonyíték van a
kezünkben még a politikai hidegháború idejéből az Amerikai
Egyesült Államokban végrehajtott föld felszín alatti nukleáris
robbantás kísérletek felvételein. 1985 végén már kialakult

231
The Cosmos Itself The Aether

elképzelésem volt a kozmoszról, az éter specifikus energetikai


szerkezetéről. Akkoriban éppen a bizonyítás kérdése
foglalkoztatott. Annyira látványos, az emberi tudatot
befolyásoló érvek szólnak (szóltak) az ősrobbanás elmélet
mellett, hogy valami különlegesre volt szükségem.
Meggyőződésemmé vált, hogy az ősrobbanás magyarázat
nagyobb szamárság, mint korábban volt a Földközpontú
világkép. Mit hozhattam fel vele szemben? Szerencsém volt,
hogy nagy gyakorisággal robbantottak különböző
rendeltetésű nukleáris szerkezetet, így tűnt fel nekem a
kísérletet végzők részéről figyelmen kívül hagyott légköri
jelenség, amelyet a helyszínt filmező helikopter kamerák jól
láthatóan rögzítettek. Mi volt látható ezeken a felvételeken?
A kamera az epicentrumot, a robbantás feletti felszínt
mutatta. Minden megfigyelő egyetlen jelenségre várt, amikor
a szerkezet működése következtében a talaj tölcsér formában
beomlik. A beomlás előtt(!) más jelenség is megfigyelhető
volt, ami alapvető információval szolgált a figyelmes szem
számára: a légkörben lévő por- és más szennyező anyagok,
aeroszol részecskék rendezett, specifikus lokális elmozdulások
sorát végezték a robbantott szerkezet típusától, működés
idejétől függően a kamerától a felszín felé, a robbanás
centruma (hipocentrum) felé egyre szűkülő, haladónak látszó
felhőgyűrű formában. Impulzus üzemű (rombolásra készített)
nukleáris szerkezet robbantásakor ez a látszó felhőgyűrű -

232
The Cosmos Itself The Aether

egyre kisebb átmérővel – átrohant a látótéren. Nyújtott


üzemidejű (3-4) másodperc időtartam is előfordult) szerkezet
működésekor ez a felhőgyűrű egy kúp palástformát mutatott.
(Észrevehető volt egy kisfokú 45-90 szögfok csavarodás az
indikátorként viselkedő aeroszol paláston, amelyet a
helikopter rotorja által keltett légörvény kölcsönhatása
okozott. Ez a zavaró jelenség csak kiemelte azt, amit észre
kellett venni. Mi a jelenség lényege? A ma hivatalos ismeretek
szerint atomrobbanáskor a széthasadó mag tartalmából
származik a szétsugárzó energia. Valójában – miként a por- és
aeroszol indikátorok hipocentrum felé történő mozgása
megjelenítette – egészen másról van szó. A magok kizárt
tartalom jelenlétükkel csak passzív, folyamatot korlátozó
objektumok a kozmoszt alkotó éter folyamatban. Amikor az
atommagok felhasadtak, felhasították azokat, akkor az így
keletkezett hasadás csatornákon keresztül áthatolva
rendeződött át, épült újjá a magok volt környezete addig volt
polarizált szerkezet tartalom folyamata. A por- és aeroszol
részecskéket ez az újrarendeződő, a centrumokon át
újraépülő folyamat lokális erő vektorkészlet hatása
mozdította el a hipocentrum irányába. Kiemelem: ez a
jelenség azt megelőzően volt látható, hogy a robbantás
hatására, annak okozataként a föld felszínén bármi változást
láthattunk volna. A történet bizonyítékai közé tartozik, hogy
amikor e figyelmen kívül hagyott, a működtetett szerkezet

233
The Cosmos Itself The Aether

tulajdonságáról árulkodó jelenségre felhívtam az amerikaiak


figyelmét 1986 tavaszán, azt követően már nem tettek közzé
további felvételeket.

Bizonyos, hogy a jelenség már kezdettől (a 40’s évek)


feltűnhetett a felszín feletti robbantások felvételein is. A
tudatunkban tárolt igazolt ismereteink szerint pedig ez a
tényleges robbanást megelőző jelenség ugye nem létezhetett.
Most (2018) tette közzé az USA az összes akkori felvételt,
amelyeken kereshetjük a jelenséget. A legérdekesebb
felvételt a tudósok ismerik, százszor láthatták már életükben.
Amikor a kísérleti terepen álló kísérleti ház mellett álló fák
lombkoronája előbb a képen nem látható torony tetején
elhelyezett bombatest felé bólint, majd visszacsapódva a
házzal együtt elsöpri őket a robbanást követő lökéshullám. Ha
lenne egy tudatosan beállított kamera, amely egy képen
mutatná a bombatestet a fákkal, meglepő lenne látni a fák
viselkedését, amikor a bombatest még ép!

Az emberi elme véletlen, de csodálatos teljesítménye, hogy


úgy birtokoljuk és uraljuk a nukleáris energiát, hogy részletes,
objektív ismeretünk lett volna arról.

234
The Cosmos Itself The Aether

A diffrakció jelensége, mint bizonyíték

Amikor az ember látogatóban jár a világ bármely elméleti


fizika tanszékén tapasztalhatja, hogy legalább egy helyiség
falát teljesen beborítja a különböző kémiai elemek atomjairól
készített röntgen diffrakciós felvételek sora. A fizikusok
számára rejtély és egyben bizonyíték a változatos
interferencia. Rejtély, mert hivatalosan még nincs magyarázat
az atommag körüli interferencia távolságok és helyzetek
miértjére, de magyarázat, hogy valós fizikai jelenséggel állunk
szemben. Ne tévesszen meg senkit, hogy a helyzetek
meghatározására matematikai képletek léteznek (lásd Bohr és
Heisenberg munkái), ám ezek a képletek kizárólag az
előfordulás lehetséges helyzeteit határozzák meg a
tapasztalat konstruktív megközelítése szerint. Vagyis még
nem magyarázat arra, miért vannak éppen ott, ahol vannak.
Louis de Broglie képlet nélküli értelmezése a lehetséges
elektron pályákra az atommag körül kitáruló kapu volt
számomra az általam elképzelt éter folyamat bizonyíték
keresés útján. Természetes egyszerűségben adódott az analóg
megoldás: miként a folyóban álló hídpillér körül lévő örvények
állandósult helyzetei, ugyanez a törvényszerű folyamat
létezhet az atomok világában is. Az atommagok és elektronok,
mint örvény jelenségek (egymás között is) kölcsönhatóan
modulálják egymás helyzeteit az éter bootstrap folyamatban.
A röntgen diffrakciós felvételeken ez az éter folyamat által

235
The Cosmos Itself The Aether

fenntartott rendszer vált láthatóvá. Nyilvánvaló, minél


nagyobb az adott atommag, körülötte több örvény pozíció
alakul ki, amely örvényeket az objektum besorolás szerint
elektronoknak nevezünk.

Kutatókhoz írt leveleimből

Nagyra értékelem azokat a ritka emberi gondolatokat,


amelyeknek a bölcselkedésen túlmenő, az általános
igazságokat, az átgondolás orientációját meghatározó
tömörített jelentéstartalma van akár tudatosan, akár érzelmi
alapon a bölcselet olvasójára. Egy ilyen gondolat, ami nekem
nagyon tetszik - amely felemeli a tekintetet az asztalon fekvő
papírlapról a kozmosz nyitottsága felé - Immanuel Kant
gondolata:

"Valóban, ha az ember kedélye már eltelt elmélkedéssel,


akkor az égbolt látványa egy derült éjszakán olyan élmény
lehet, amelyet csak nemes lélek tud igazán átérezni. A
természet csendjében, az érzékek nyugtával megszólal a
hallhatatlan lélek rejtett megismerő képessége és
megnevezhetetlen nyelven olyan fogalmakról beszél,
amelyeket csak érezni lehet, leírni nem."

236
The Cosmos Itself The Aether

A gondolat sugallata számunkra az, hogy a kozmosz tartalom,


az éter folyamat egyetlen és egyszeres mennyiség
kiterjeszkedő rendszerében nincs helye a
fogalomhasználatban elkülönülő és halmozó specializációnak,
mert valamennyi érzékelhető okozatnak egy és ugyanaz az
alap oka. Az adatok kifejezés szükséglete, a matematika
alkalmazása szorosan összetartozik és elválaszthatatlan a
tartalomtól, miként a mozgásállapot az "anyag-energia"
kapcsolatban. Ilyen szempontból kritikusan kevés a
mindenkori kozmosz teljességből elkülönítő ciklikus
univerzumok elképzelés. Örülök annak, hogy újra mérik a
Hubble állandó értéket, amelynek során felismerték, hogy a
galaxisok lineárisan gyorsuló sebességgel távolodnak
egymástól, vagyis a kozmosz (és nem csak egy idealizált
elkülönült univerzum) tartalmában kiterjeszkedő. Ezzel
összefüggésben kérem, vegyék figyelembe azt a tényt, hogy a
Hubble állandó értéke, mint a galaxisok látszólagos
tengelyirányú szétsodródása a folyamatban nem mértékadó a
tényleges térfogat kiterjeszkedés meghatározására. A
kiterjeszkedés szabadsága az objektumokat összekötő tengely
irányokra merőlegesen polarizált a folyamatban így a
"kizáródott" atommagok, molekulák, tárgyi környezetünk, a
bolygók, csillagok, galaxisok, galaxis-csoportok között.
Botorság volna részünkről feltételezni, hogy az "univerzum"
létezés virtuális teljesség külső határa tőlünk, a megfigyelőtől

237
The Cosmos Itself The Aether

csak 15-20 milliárd fényév távolságra volna. Ezért van az, hogy
a könyvemben szereplő kiterjesztés adat jócskán több, mint
amit mai értelmezés szerint számítani lehetett volna.

Elgondolkoztató morális összefüggés van neves emberek


véleményeiben a kozmosz még megoldatlan kérdései
felvetésekor. Semmi esetre sem az a fölényes kioktatás,
amivel lépten-nyomon szembesülünk (magam is
szembesültem): tényekkel igazolt ismereteink vannak. Dehogy
vannak. Az alapvető kérdések megválaszolatlanok maradtak.
Planck mondta: "Az uralkodó eszmét a hízelgők hada
védelmezi. A téveszmék csak híveik halálával, nem érvek
hatására dőlnek meg." Kvantum felvetése alapjaiban
megoldatlan maradt, mert Einstein fényelektronja
konstruktivista irányba vitte a kutatást. Haláláig kétséges is
volt előtte az új kvantumfizika bevezetett értelmezése.
Einstein szerint mindig jönnek új emberek, akik nem vesznek
tudomást arról, hogy tilos valamely taburól másként
gondolkozni (ez lennék én). Stephen W. Hawking a filozófusok
restségét teszi szóvá, hogy manapság nem aktívak a
természet titkai kutatásában, mint pár száz évvel ezelőtt élt
gondolkozók, polihisztorok. Egyébként neki is kétségei vannak
az általános szemlélettel szemben, amikor az újabb gyorsítós
kísérletek eredményeire, valószínűleg a hadron-bootstrap
elméletre is gondolva írja Az idő rövid története című

238
The Cosmos Itself The Aether

munkájában: "Lehet, hogy csak sugárzás létezik." Ösztönösen


érzi, valami nincs rendben.

Szent-Györgyi Albert mondta egy interjúban 1974-ben: "Ha jól


tesszük fel a kérdést a természetnek, az válaszol rá. Tegyünk
föl kérdéseket (a természetnek), nézzük, mi a válasza?" A jó
kérdés feltevéshez nélkülözhetetlen a tapasztalatokkal
alátámasztott előfeltevés, elképzelés, idea. A lét viszonyítás-
rendszer egyszeres van rendszeroldal tartalomnak egyetlen
ugyanaz a tartalom kitöltés minősége függetlenül attól, hogy
meglévőként részesei a határállapotok kijelölésében, vagy a
kiterjesztés megvalósulásában az abszolút mozgásvektor
készlet tartalmak kölcsönható ütköző, vagy távolodó okozata
következtében. (Aki erővektorok eredőivel dolgozik, felejtse
el, hogy beleszólhat a kozmológia tudományába.) Mint írtam,
egy lépéssel előbb kezdődik a természet viszonyítás-
rendszere, mint eddig ragaszkodtunk volt egy állandó
(teremtett) anyag készlethez és annak mozgását biztosító
űrhöz. Az "űr" vákuumában is legalább 1-10 darab valamilyen
atom izotópja (leginkább hidrogén) található egyetlen
köbcentiméter kiterjedésben. Azokat ugyanaz a tartalom
változás folyamat keletkezteti és tartja alapállapotban, mint
bárhol az ember környezetében. A permanens folyamatban
lévő kirekesztést, kizáródást okozó, erőszerkezetben

239
The Cosmos Itself The Aether

felülkerekedő külső folyamat egyre telítettebb, egyre sűrűbb


felhőkbe kényszeríti ezeket a kizáródó formációkat,
amelyekben csillagkeletkezések indulnak be. Fred Hoyle jól
sejtette, hogy valami állandó (részecskék keletkezésével
bővülő, állandó halmazsűrűséget fenntartó) univerzum
(kozmosz) folyamat lehet létünk magyarázata.

Az Eukleidészi geometria okozta hiba a lokális változások


reprodukciójában

Elnézését kérem, hogy kéretlenül zavarom különösen oly


gyakorisággal, mint teszem. Számomra oly furcsa érzés érteni,
mennyire közel vagyunk az egyetlen kozmosz rendszer
kiterjeszkedő dinamikus tartalmát ismerni, s mégis, mennyire
távol érzik magukat attól a különböző tudományágak
képviselői, köztük a matematikusok is. Császár Ákos
professzor úr, matematikus interneten olvasható tanulmányát
így kezdi: "A matematika, ha nem tartozik is a
természettudományok közé, velük évezredekig szoros
kapcsolatban fejlődött." Véleményem szerint ez elvi tévedés
("nem tartozik"), a kozmosz létét éppen az eukleidészi
geometria segítségével (is) magyarázhatjuk. Nem lehet
egybevágó reprodukció szimmetria a kiterjesztés térfogat
kvantumok rendszerbe lépése folyamatban a trigonometria
sajátos kötöttsége miatt. A természet sem írhatja felül a

240
The Cosmos Itself The Aether

kötöttségeket. Előző levelemben tett javaslatom a


négyzetrácsos lap vizsgálatára éppen erre a körülményre
vonatkozik: analóg módon a távolodó cellák között oldalak és
átlók irányában véletlenül sem fordulhat elő a rendszer
térfogat megjelenését megtartó szimmetria. Deformálódik a
folyamatban lévő egyszeres térfogat változás szerkezete,
modulálódnak a lokális kiterjesztés irányok, kölcsönhatások,
állapot értékek. Mindenkori okozat, hogy a deformáció
mindig (és sokszorosan) utoléri önmaga farkát, tehát
elviekben sem alakulhat ki tökéletes szimmetrikus halmaz.
Bármiféle általunk ismert részecske, nagyobb objektum
kialakulás, keletkezés egyik alapvető oka ez, míg a másik ok a
felülkerekedő külső folyamatban rejlő kizáró erőtöbblet
hatás. A belső és a külső aszimmetrikus folyamat tartalmak
egyszerre fejtik ki hatásukat az objektumok
megteremtésében, stabilitásuk fenntartásában. Alapvető
jelentősége van ennek az így működő komplex szerkezet
modulációnak a létrejövő objektumok további sorsát
érintően. Gondolok itt elsősorban a stabilitásukra, a kémiai
elemek, az izotópok stabilitására, a molekulák stabilitására és
így tovább mindazon jelenségek stabilitására, amelyek nélkül
nem létezhetnénk.

241
The Cosmos Itself The Aether

A modulált, megváltozott éter tartalom önmagától nem


modulálódik vissza az eredetileg volt állapotba. Ezért nem
lehet visszamenni az időben, a folyamatok csak előre
haladnak. Tudatunkban a látszó elkülönül a nem látható
okozattól, ami miatt tesz különbséget anyag és űr között. Az
űr pedig ugyanúgy kitöltés anyaghalmaz, mint a házunk,
autónk. Tehát az alulmaradó folyamat jelenlétével modulálja
a körülötte tovább menő folyamat szerkezetet, miközben az
visszahat a kizárt objektum szerkezetére. Kölcsönhatóan
tartják fenn egymás létezését. Ezért stabilok az atomok,
molekulák. Ezért keletkezhetnek, létezhetnek a csillagok,
bolygók. Ez a kölcsönhatás rendszer vezérli a mindenkori
teljes kozmosz folyamat tartalmat, az étert. Ez a változás
önmaga az élő kozmosz, életünk motorja, az objektumok és
hatások mozgató, áttranszformáló közege. Az entitások nem
elkülönülten mozognak az űrben. Nem lehet kiragadni, külön
vizsgálni ebből egyetlen részletet sem. Az elmúlt száz évben
felhalmozott elméleti spekulatív tudásunk, fogalom halmozó
osztályozó rendszerünk teljesen összeomlott. Egyszerűen
nincs szükségünk rá. A lokális térfogat kvantum kiterjesztések
(a neutrínók) topológiai adatai közvetlenül és kölcsönhatóan
összefüggenek rendszeroldalba lépéseik helyeivel, geometriai
adataikkal, mozgásvektor állomány készleteikkel. A sokszoros
lokális folyamat kölcsönhatásokat ugyanabban az időpontban
érzékelő idegrendszer hálózatunk lokális, egymással

242
The Cosmos Itself The Aether

kölcsönható kapcsolatban lévő receptorai leképezik


számunkra, tudatosítják környezetünk változó mátrixmező
tartalmát, szerkezetét. Tudatunk összegez, másodlagos
halmazhatárt keres.

A rendszer sokszorosan önmagában záródóan teljes, véges,


kiterjeszkedő. Nem bonyolult. Nem lehet külön entitásként
kezelni a tartalom részleteit. Mindaz, ami van, egyetlen és
áttekinthető rendszer, változó tartalom folyamat.

Az elődeink által keresett mindent kitöltő és átjáró közeg (a


teljességet jelentő megújított fogalom értelmezés
használattal) mint bootstrap aether jelenség létezik. Ez több,
mint amit a Michelson-Morley kísérletben kerestek annak
idején. Nem találták, mert nem ismerték még fel annak valós
jellemzőit. Vizsgálatunkban ugyanazt keressük, ezért vehetjük
újra elő elődeink e téren tett erőfeszítése emlékeit.

Mindezek alapján, tisztelegve a fogalom bevezetője, továbbá


mindazok előtt, akik az előző évszázadok során annyi energiát
fektettek keresésébe mondhatjuk ki bátran:

Aether exists. Bootstrap Aether exists.

Választás tetszés szerint!

243
The Cosmos Itself The Aether

Azért nem tudjuk érzékelni a neutrínókat, mert a rendszerbe


jelölés, lépés fázisállapotban vannak, még nem léptek
közvetlen ütközés kölcsönhatásba bármely oldali létezővel,
tehát műszereink még nem tudják jelezni azokat. Másrészt,
mivel mindenhol keletkezik a mozgásvektor állomány
készletek lokális változó okozataként, mint egységes, a
környezet szerkezetére jellemző mátrix halmaz jelen van
minden létező kiterjedésben, az agyunkban, a műszerekben,
az atomok mélyén, a Föld belsejében, az űrben, a csillagokban
és a többi és a többi, ezért nem tudjuk kimutatni azokat. Mert
érzékelésünk a kimutatható kölcsönható előfordulások
érzékelésére alkalmas. Érdekes fejlemény, hogy azért az
asztrofizika már sejti létezésüket, mint "sötét anyag". Érdekes
és jellemző módon fogalmaznak a tudósok a rejtett tömeggel
kapcsolatban: a hollétük rejtély. Részecske szemléletű
tudásunk szerint alapjában véve a neutrínó is részecske,
kiterjedése értelem szerűen a nullától a kölcsönható ütközés
bekövetkezése pillanatáig változik. A neutronok mindenkori
összességükben az "elektromágneses sugárzás" mátrixmező
kitöltés között rendszerbe lépő, azzal folyamatosan
kölcsönhatásba kerülő mátrix mező halmaz! A két mátrix
mező az éter folyamatban kölcsönható keresztezések
folyamatában transzformálódik át a lokális állapot szerkezetek
lehetősége szerint, tehát tipikus bootstrap jelenséggel van

244
The Cosmos Itself The Aether

dolgunk. Az alapfolyamat ok-okozat rendszer megértésével


megszabadulhatunk a felesleges spekulatív fogalmaktól.

Csak akarja-e valaki az igazságot?


Tudósaink nem értik, miért van látható szimmetria jelenség,
miért van jobb és bal perdület a természetben. Mindez az
egyszeres specifikus kitöltés folyamat következménye. Tessék
elképzelni például egy kétdimenziós síkban ábrázolt tartalom
változást. Az egyszerűség kedvéért a négy égtáj fogalmát
használom. Az éter folyamat egy kiválasztott megfigyelt
területére északról, vagy délről hasadást okozó objektum
hatol. A kitöltés tartalom folyamat szemből is nyilván erőtani
ellenállást tanúsít az átellenes irányban lévő egyszeres
jelenlét oldal alátámasztása miatt. A lokális topológiai
vizsgálat azt is kimutatja, hogy, a hasított térfogat tartalom
állomány kétfelé válva keletre-nyugatra is kitér. Nyilvánvaló a
kölcsönhatásban átadott mozgás energiák polarizált
irányokban történő átadása. Kezdetben a behatolás
hatóirányában fellépő összes energia egy része
szükségszerűen oldalirányokban is átadódott. Jobbra is, balra
is. Mivel ez az objektum behatolás jelenség általános
előfordulás a természetben, különösen a mesterséges
részecske kutató berendezésekben, természetes
következmény a két- vagy a gyorsító berendezés épített
tulajdonságaitól függően többirányú, szimmetrikus

245
The Cosmos Itself The Aether

látványosságot előidéző perdületek. Ezeknek a lokális


változásoknak a nagy léptékű kivetülő képe Einstein
térgörbület felismerése. De hol van az ő (valamint a tudósok)
igazolt objektív ismerete, amikor ezt a hatást még az
objektumok tömegvonzásából vezeti(k) le!?

A természet dolgai értése

A természet dolgai értéséhez nem kell az ősrobbanás


elmélete. Ha tudósaink valóban átéreznék, értenék a
relativitás elvet az egyszeres létezés összetett mozgás
rendszerben, úgy azt eleve már régen elvetették volna. A
kozmosz megértés alfája és ómegája a kiterjeszkedés
kényszer az egyszeres lét térfogat rendszeroldalban, továbbá,
hogy a rendszer halmaz térfogata, állománya a belépést
követően meg nem semmisülhet. A rendszer mindenkori
teljes állapot adata minden tekintetben abszolút. A kozmosz
mindenkori külső határa a lokális kiterjeszthetőség határok
helyzeteiben van, tekintettel arra, hogy az élettelen
rendszernek nincs halmazösszegző tudata. A kozmosz idő
kezdet is a lokális határ események területén valósul meg a
kiterjesztés térfogat kvantumok rendszerbe jelölésekor.

A kozmosznak nincs kora. Összességében, mindenkori


teljességében nincs egy időponthoz köthető kezdete.

246
The Cosmos Itself The Aether

Folyamatosan egy önmeghatározó szándékú határ- és


kezdet állapotban van. Örüljünk annak, hogy nem létezhet
szuperszimmetria. Idegrendszerünk sok milliárd neuronja
egy virtuális halmaz képben összegez. Ez azonban más
jellegű, mint az élettelen természet változásait alakító
abszolút adattartalom által szabályozott kölcsönhatások
folyamata, annak minden látványos következményével. Itt
jegyzem meg (amiről Fritjof Capra is szót ejt könyvem tőle
idézett mellékletében) hogy létünkben nincsenek fizikai
állandók. Hozzáteszem gyorsan, hogy e tény nem zárja ki
azok használatát a konstruktív tudományok számításaiban.

Végül egy igaz paradoxon. Bármennyire furcsa, de igaz


állításként mondhatom ki a következőt:

247
The Cosmos Itself The Aether

Az igaz paradoxon

Az abszolút mozgás és egyszeres kitöltés állapotban létező


kozmosz bármely lokális határ- és kiterjesztés helyzete -
egyidejűleg akár valamennyi - a kozmosz középpontjában
lehet (van). Abból következően, hogy a lokális abszolút
határállapotok is ugyanott vannak (lehetnek). Hibahatár
"mindössze" +/-1 lokális térfogat kvantum kiterjedés
bármely irányban. Ezen ok miatt összegezhet tudatunk az
"univerzumban", tetszése szerint látva abban „objektum”
entitásokat. A lokális kiterjesztés határoló helyzetek egyben
a halmaz teljesség külső rövidke határ szakaszai minden
irányból és mindig ugyanabban az időpillanatokban. A
megoldás kulcsa Newton egyetemes érvényű
állapotváltozás törvénye a létezés rendszeroldal bárminemű
egyszeres kitöltésére is érvényesen. Kijelenthetjük azt is a
jelenlegi kvantumfizika szemléletünk értelmében, hogy a
létezés S-mátrix halmaza egyetlen kvantum mennyiség
minden időpontban (változás állapotban). Mivel egyetlen
abszolút relatív kölcsönható rendszer.

248
The Cosmos Itself The Aether

Az élet jelenségről

A kémiai elemek atomjainak víz jelenlétében lehetőségük van


kölcsönható helyzeteiket változtatni, egymás mellé kerülve
molekulákba kapcsolódni, megfelelő állapot körülmények
esetén pedig megvalósítani az élet jelenségre jellemző
reproduktív állapotot. Mint a könyvben már tettem említést
róla, az éter jelensége, az az állandóan ismétlődő részletes
tartalom változás folyamat az élet motorja is. Ebből merít
energiát. Az élet mibenléte magyarázatához ez az általam
felderített tény is hasznos kiinduló adalék.

Bevezető gondolatok a biofizika prior alapja megértéséhez

(összeállítás Freund Tamás professzornak (MTA) írt


leveleimből Az élet jelensége című szakaszhoz)

Alapismeretekkel 100%-ban igazolható, hogy nem volt


ősrobbanás, meg semmi rendkívüli nincs a tudatunkkal
felfogott létezésben. A megoldás és az alkalmazott fizika
sokrétűsége tökéletes összhangban van, nincs benne egyetlen
megoldatlan ellentmondás, illetve kétség. Előre vetítem, hogy
megoldásom részletei adekvát választ kínálnak az Ön kutatási
témakörébe tartozóan is, amellyel szívesen állok
rendelkezésére bármikor. Röviden foglalkozom anyagomban

249
The Cosmos Itself The Aether

élettani részletekkel is, amin el lehet gondolkoznia. A


honlapomon lévő anyag angolul és magyarul íródott. A
magyar rész teljesebb, számunkra érthetőbb, hisz
anyanyelvünk. Egy, az agyunk működését érintő
megfigyelésem csak az angol anyagrészben van meg a
cosmology.hu weblapomon, amelyet kiemelve ajánlom szíves
figyelmébe: When helped the luck.

Régi fogalommal polihisztornak mondanának, de legyünk


„korszerűek”: Kialakult bennem egy interdiszciplináris, a
mindent összefűző kapcsot kereső analitikus szemléletmód.
Kezdetben évekig kötött a lexikális „objektív igazolt ismeret”,
noha minden őszinte ember, kutató tudhatta, hogy nem
beszélhetnénk objektív ismeretről éppen a létező anyagra
vonatkozó legfontosabb válaszok hiányában. Mégis ezt
kívánta az önző és hiú egyéni érdek.

Mindenkit elkápráztat létezésünk sokféle megjelenés formája.


A korábbi kor egységes tudománya már képtelen volt
egységet tartani a specializálódott szakágakban bevezetett
ezerféle fogalom rendszerekben. Az alkalmazott tudomány
(minden szakág kivétel nélkül) fogalom alkotó tevékenysége
rátelepült az ember tudatára annyira, hogy vakká és
érzéketlenné tette azt az alapkérdések jelentősége
újragondolására. Pedig tudatunk készen áll a megoldás
befogadására.

250
The Cosmos Itself The Aether

A dolog lényegére térve. Egyszeres létezésünk önmaga


matematikai nyugalom térfogat megoldását keresve
folyamatosan egy határ- és kezdet állapotban van.
Önmagának és önmagában is alapvető fontossággal bír
létezése viszonyítás rendszerben történő megoldása: Mihez
képest van létezés rendszer oldala? Létező, kiterjeszkedéssel
változó térfogata? És az miért marad meg? Tudatunk keresi a
választ arra, hogy az mi?

Itt kell bevonnunk, értékelnünk és érdemesítenünk Newton


állapot változás törvénye rendkívüli voltát: Kölcsönhatás
nélkül nem történhet állapot változás létező világunkban.
Létezés rendszer oldal bárminemű egyszeres jelenléte
(kitöltése) kölcsönhatás nélkül meg nem változik, meg nem
változtatható. A létezés is „tudja” ezt a törvényt. Az egyszeres
létezés rendszer oldalba nem lehet és nem is kell külső
teremtő útján betölteni valami mást, valami anyagszerűt,
mivel az megvalósított a természet által.

Hogyan? Itt jöttem rá a helyes megközelítés mikéntjére:


„Mint megfigyelő benne tartózkodom a mindenkori teljesség
(mozgás) inercia rendszerében. A Föld felszínén állva együtt
mozgok azzal, forgásával és azzal a Naprendszerben. A
Naprendszerrel a Galaxisunk rendszerében és azzal egy
nagyobb szervezeti rendszer részeként. Nem kell sok ész
annak felismeréséhez, hogy adott helyemen (testem minden

251
The Cosmos Itself The Aether

részecskéje külön-külön és egységesült folyamatban) benne


vagyok a létezés teljes rendszerében meghatározható lokális
véges mozgás adatokkal mindenkor ugyanabban az
időpillanathoz tartozó viszonyítás rendszerben. Ha valaki érti
a relatív rendszer fogalmát, akkor értheti milyen véges lokális
adatokkal, topológiai eszközzel felmérhető lokális határ és
kiterjeszthetőség állapotokkal állunk szemben. És a természet
által is szigorúan betartva Newton állapot változás
kötöttségét. Belátható, hogy lokális helyeken kölcsönható,
illetve kiterjesztés események történnek, hiszen azt a bármi
egyszeres létező rendszeroldali jelenlétet, helyfoglalást nem
lehet kétszeresen kitölteni. Nem lehet rátölteni, csak
kiterjesztéssel a (külső) határain. A tényleges 4. dimenzió
irányában. Anyagi létezésünk jelensége ezen lokális
események összegzett megmutatkozása a tudatunkat alkotó
sokmilliárd idegsejt kölcsönható működésében.

Hány alapvető fogalmat használtam? 1./Térfogat; 2./Mozgás.


Nincs tovább. Az elemzéshez ismernünk kell a relativitás elvet
mindenkor ugyanahhoz az időpillanathoz kötötten. Továbbá
Newton állapot változás szigorú elvi törvényét. Továbbá a
trigonometria irracionális adattartalma okozatát a lokális
térfogat kiterjesztés eseményekben. Mert ez a tényező
teljesen figyelmen kívül lett hagyva. Egyszerűen nem létezhet
semmiféle lokális szimmetria és szimmetrikus egybevágó
tartalom változás, ami lehetővé tenné a rendszer nyugalom

252
The Cosmos Itself The Aether

állapotát. A létezés rendszer oldal maga az aszimmetrikus


lokális ismétlődések kiterjeszkedő halmaza. Ennek
folyamatában záródnak ki részecskék, kémiai elemek,
nagyobb objektum halmazok, mint bolygók, csillagok,
galaxisok.

Csak tudatunkban látunk összefüggő objektumokat, különben


a rendszer egy „elektromágneses mező” belső
sűrűsödésekkel. Alkalmazott fizika tudománya már kezelni
képes ezt a látszólagos jelenséget. A biológia még nem érzett
rá e szakadatlan élettelen folyamat adekvát alap
jelentőségére. Nem is csodálom! Az ostoba ősrobbanás
elméletből semmiféle szabályozott mechanizmus nem
vezethető le. Sem fizikai, sem biológiai. Ezért létezhet hit egy
teremtőben.

Fontos részlethez érkeztünk agyunk, tudatunk dolgában.


Agyunk tartalma, neuronjaink része ennek a mindent átjáró
moduláló és modulált folyamatnak. Információkat nem csak
az ismert érzékszervek által vesz fel, hanem azt hálózatában is
modulálja a kölcsönható közvetlen környezet szerkezete.

Rájöhetünk több dolog helyes értelmezésére. A fizikai


folyamatban alulmaradt, „kizáródott” tartalom nemcsak
önmagán belül modulált, megváltozott folyamat tartalom,
hanem jelenlétével modulálja „polarizálja” a körülötte tovább
menő szabadabb kiterjesztés folyamatot. A biológia

253
The Cosmos Itself The Aether

mindebből csak az ”objektum” határátmenetek biofizikai


jelenségeit igyekezett feltérképezni, mint „objektum”
tulajdonságokat.

Továbbá fontos megemlítendő részlet, hogy minden egyes


neuronban az alapfolyamat lokális tartalma fénysebességgel
modulálva frissül a térbeli áttranszformálódás lokális
adattartalom változásban szigorúan ugyanazon
időpillanatokban. Ez az általános és egyidejűségben jelen lévő
változás folyamat tartalom alakításban brutális általános
moduláló erőhatás! Nem csoda, hogy valamennyi élet
megjelenésnek létezik „környezet változás tudata”. Az
alkalmazkodás ezen képessége adottság. Modulált emlékezet
rögzülésünkben pedig nagy bizonyossággal szerepe lehet a
kémiai elemek világából a vas (Fe) tulajdonságai között
ismert, tanulmányozott „remanens mágnesség” emlékező
tulajdonságnak. Nem kizárt, hogy a vas ezen képessége
molekuláris szinten is hat környezetében. (Amatőr felvetésem
ezzel kapcsolatban: vannak-e vas ionban feldúsult gócok az
agyban? Nagy vonalakban tudom, hogy a sejtmagokban
léteznek beépült vas ionok.)

A természet, az evolúció folyamatában minden lehetőség


hasznosul!

A biológus kutatók mind a mai napig egy objektum anyag


szemléletű világképben keresték a magyarázatokat. Azt

254
The Cosmos Itself The Aether

hiszem jól gondolom, hogy ez az idegsejt-idegrost hálózat


kutatásában sem volt másként. A lokális helyzetekben a
változás ciklusok során értelem- és szükségszerűen a meglévő
állapot adatokkal másolódik a lokális környezet kép. Lokálisan
minden irányban csak az történik, történhet, amelyet a már
meglévő lokális adattartalom megenged. Változik is a világ
lokális halmazkép, de csak a meglévő szerkezet képére. Ez
objektumaink látszó állandósága, különben csak káosz fizikai
mező lenne objektumok nélkül.

Ez azt jelenti számunkra, hogy az objektum anyag


szemléletű világképünket fel kell váltanunk egy folyamat
anyag szemléletű világképre.

Ha testünket, benne sejtjeinket felnagyítjuk mondjuk száz


milliószorosára, már nem is látjuk test objektumunkat.
Helyette egy elektromágneses modulált fizikai mezőt
tapasztalunk, abban is egymástól nagy távolságban az
izotópok elmosódva kivehető atommagjait. Mi következik
ebből? Látszó objektumaink, így testünk sem lenne ennyire
relatíve állandó képződmény azon belső lokális másoló,
transzformáló folyamat tartalom nélkül.

Ön élettannal foglalkozik, tehát felfigyelhetett a „relatíve


állandó” fogalom használatomra. Az élettelen természet
jelenségei is relatív módon léteznek a nagyléptékű fizikai
folyamat kölcsönhatások szerint. Ez is „élet” jelenség. A

255
The Cosmos Itself The Aether

biológiai élet jelenség annyiban több, hogy ama alapszintű


másoló lokális élő folyamat valami által új evolúció fok
lehetőségben találja magát. Mi lehet ez? Nagyon fontos
megjegyzés, hogy a lokális folyamat tartalmak késedelem és
mérlegelés nélkül modulálódnak, változnak a lokális
kölcsönhatásokban. Milyen gondolatok munkálnak bennünk a
biológiai élet tekintetében? Anyagcsere, érzékszerveink
szerepe, kapcsolata az idegrendszer hálózatban, tapasztalat-
tapasztalat rögzülés-relatív objektum állandóság, emlékezet.
Ha az alapra támaszkodunk, minden megérthető.

Kezd összeállni a kép előttem megvizsgálni a szoros


összefüggést az általam leírt fizikai mező (önmagában mint
„preapolátor” közeg), általam az életküszöb kezdeményezés
próbálkozás természetes sorozatnak tekinthető kolloid kémiai
formációk (lásd: „pálcika, fonalszerű, ill. gyűrűs, zárt”),
továbbá a pálcika alakú vírusok felépítése, tartalma között.
Adja magát a feladat: hogyan néz ki, miből áll az a molekuláris
láncvégi összetevő, amelyik ebben a fizikai mező változásban
katalizátor szerepben aktiválja az osztódást? Hiszen ez a
részlet már ismert, alaposan feltérképezett.

Ez a molekula környezet a grálja a biológiai élet jelenségnek!


Nem isten adja az életet.

Nyilvánvaló, hogy a megoldás itt van az orrunk előtt. A lényeg


azt hiszem a néhány mondattal előbbi gondolatomban rejlik,

256
The Cosmos Itself The Aether

ezért megismétlem: Az általam leírt fizikai mező önmagában


mint „preapolátor éter” közeg maga a biológiai élet
„prioritása”! A változó alapfolyamat nélkül nem létezhetne
semmiféle életet teremtő molekula környezet sem. Lényeges
továbbá, hogy ugyanabban az időpillanatban létező halmaz-
tér-hálózatban kell viszonyulnunk a megoldáshoz, semmi
haszna nincs egy-egy lokálisan kimérhető elektromos adat
értéknek.

Hivatkozások:

1. Kolloid (Wikipédia):

„…A kolloidok fizikai kémiai viselkedését mindmáig nem


sikerült teljesen megmagyarázni, sok jelenség magyarázatára
még csak elméletek vannak. …”

2. Ernst Jenő: Biofizika (Akadémiai Kiadó Bp. 1977,


Utószó 536.oldal) szerint:

„…Életküszöbnek tekinthető formák vírusok, rickettsziák,


organellumok, biokomplexek a „biológiai elemi részecskék”
területére irányítják a figyelmet. Az életküszöbön levő formák

257
The Cosmos Itself The Aether

kutatása a jövő biofizikai-biokémiai együttműködésnek egyik


fontos feladata lesz. …”

3. Lexikon:

Protoplazma

A sejt élő anyaga. Különleges fizikai és kémiai tulajdonságai


következtében életjelenségeket mutat. A növekedés, a
fejlődés, a szaporodás, a táplálék felvétele és feldolgozása a
protoplazma működésén alapul. Nem homogén szerkezetű:
két főbb részre, a sejtmagra (karioplazma) és a citoplazmára
különíthető el. Az előbbi gömb alakú test, mely feltehetően a
sejt valamennyi anyagcsere folyamatainak irányítója. A
fennmaradó rész a citoplazma. Külső részén hártyaszerű
sejthártyát alkot.

Növényi sejtekben ekörül alakul ki a sejtfal. Egysejtűekben a


plazma külső része homogén, áttetsző (ektoplazma), a belső
része szemecskés szerkezetű, sűrűn folyó (entoplazma). A
sejthártya a citoplazma többi részétől eltérő fizikai és kémiai
szerkezetű, ennek következtében működésében is eltérő
tőlük, de fontos szerepet tölt be a sejt abszorpciós és
kiválasztó folyamataiban. Fiatal sejtben a sejt belsejét
protoplazma teljesen kitölti, a kifejlődött növényi sejtekben
csupán sejtfalra tapadt vékony réteget alkot, és a központi
sejtüreget zárja körül. Állati sejtekben ez kisebb mértékű. A

258
The Cosmos Itself The Aether

protoplazmában organellumok alakulnak ki különleges


feladatok elvégzésére: a citocentrum a sejt mozgató
központja, a mitokondriumok (mitoszóma) a sejtanyagcsere
fontos szervei. A növényi sejtek különleges szervei a
plasztiszok. Az élő protoplazma folyékony illetve szilárd
élettelen anyagokat, zárványokat is tartalmaz. Ezek nem
minden esetben állandó jellegűek. A protoplazma anyagcsere-
működése folyamán elválasztja, ill. ismét felhasználja őket.

Alkotórészei két nagy csoportba: a szervetlen és a szerves


vegyületek csoportjába sorolhatók. A szervetlenek közül a
legnagyobb mennyiségű a víz (80-95%). Ez feltehetően egyik
legfontosabb anyaga. A többi szervetlen anyag főleg vízben
oldott állapotban található: fémek kloridjai, karbonátjai,
foszfátjai, melyek a sejt fizikai-kémiai megváltozásainál
nélkülözhetetlenek. A szerves vegyületek közül a legnagyobb
mennyiségben a fehérjék vannak; ezek a protoplazma vázát
képezik. Vannak köztük egyszerű és összetett fehérjék,
melyek közül az utóbbiak más szerves vegyületekhez
kapcsolódnak. A szerves vegyületek másik nagyobb csoportja
a lipoidok (zsírok). Szerepük a sejt határfelületein az
abszorpciós és kiválasztó folyamatokban nagy. A harmadik
nagyobb csoport a szénhidrátok csoportja. Ezek a sejt
energia-háztartásának fontos közvetítői és tartalékanyagai.
Mindezeken felül még ún. hatóanyagok (enzimek, hormonok,

259
The Cosmos Itself The Aether

vitaminok) találhatók a protoplazmában. Ezek a sejt


életműködésének szabályozói.

A fehérjék hálózata nem állandó szerkezetű, mert


oldalláncaikat gyenge vonzóerők tartják össze, már kisebb
fizikai-kémiai megváltozásra (például hidrogénion-
koncentráció) felbomlanak, illetve újból kialakulnak a
szerkezet kötései. Ezzel az állandó változással lehetővé válik a
szerkezet állandó átalakulása, sőt a fonalszerű, fibrilláris
szerkezet gömb alakúvá, globuláris szerkezetűvé alakulhat, és
így térben erősen megrövidülhet. Ez a plaszticitás lényeges
tulajdonsága az élő anyagnak.

(Hivatkozások vége)

Geofizika

Levél B.B-nek

Fizikai létezésünk lokális másoló tartalom folyamatára az élet


jelenség genetikai reprodukciója is kézzelfogható bizonyíték.
De foglalkozzunk a Geofizikával, a Föld-Hold rendszer közös
tömegközéppontja vándorlás ok-okozatával, az ebben a belső
Föld-ővben lévő kőzet olvadt állapotával, a Földtágulás anyag-
energia térfogat többlet keletkezésével, annak folyamatos és

260
The Cosmos Itself The Aether

szükségszerű megnyilvánulásával, mint a magnetoszféra


jelensége az éter fizikai mező kölcsönható kapcsolatában, stb.

Nagy igazság derült ki vizsgálatomban Newton állapotváltozás


törvénye kötöttségei figyelembe vételével. A tudatunkat
befolyásoló látszat ellenére nincs ívelt pályán történő entitás,
objektum mozgás. Korábban ezt (is) mások már felismerték. A
látszatjelenség megtévesztő. Nincs bármi centripetális erő,
ami összetartaná a forgó Föld anyagát. A Föld halmazában
lévő atommagok helyzet változása a mindenkori teljesség
mozgásvektor készlet értékei és irányai szerint történik a
környező tér (Naprendszer örvény, Galaxis örvény,
Metagalaxis örvény, stb.) változás folyamat tartalom
kölcsönhatásában. Belátható relativisztikus fizikai mező
kölcsönhatásban.

A Kozmosz, a minden időpillanathoz tartozó állapotban lévő


teljesség mindenkor a legteljesebb (termo)dinamikai
egyensúly megoldásra törekszik. A rendszerében lévő
aszimmetrikus különbségek eltüntetésére, saját nyugalom
megoldás állapota elérésére. Vagyis a relatív vizsgálat
közegünk viszonyítás alapja a hasonló állapotban lévő lokális
komplex változás események tudatunkban összegzett térbeli
halmaza. Tudva azt a jelentős tényt, hogy a lokális mozgás
vektorfolyam hatásvonalak nem esnek egybe, továbbá azok a
lokális trigonometriai eltérések megoldhatatlan aszimmetriát,

261
The Cosmos Itself The Aether

lokális kiterjeszkedés megoldás kényszert okoznak a létezés, a


kozmosz számára.

Ebből egyenesen következik a lokális anyag/energia


többletek (kiterjesztés entitások) megjelenése a Föld
térfogatában is. Ez a Föld-Hold rendszer közös
tömegközéppont aszimmetrikus helyzet vándorlás által a
fizikai mezők kölcsönhatásában generált kiterjesztés
tartalom többlet okozza a Földbelső hőtöbbletet, az energia
többletet. (Anyag-energia egyenértékűség!) Ami
látványosan elektromágneses sugárzás formában bukkan
felszínre kölcsönhatásba lépve a Föld-Hold rendszer körüli
éter folyamattal.

További következtetéseket tehetünk, úgy mint a Föld belső


hőtöbblete nem a radioaktív elemek bomlásából ered.
Továbbá nincs jelentős és folyamatos Földtágulás figyelemmel
az atommagok mennyisége állandóságára.

262
The Cosmos Itself The Aether

Köszönet Fritjof Capra professzor úrnak

Gondolatok, amelyek igazolták megértés törekvésem helyes


irányát. Keresem a szavakat, amelyekkel kifejezhetem
köszönetemet Fritjof Capra professzor úrnak, amiért
tévedhetetlen pontossággal foglalja össze a világ igencsak
eltérő kultúrtörténeti alapokon álló népei törekvését
létezésünk megismerésében.

Fritjof Capra

263
The Cosmos Itself The Aether

Idézet A fizika taója című könyvéből:

„Kölcsönös egymásba fonódás


A modern fizika nyomán kialakuló világkép eddigi bemutatása
során újra és újra kiemeltük, hogy az anyag "végső
építőelemeiről" alkotott elképzelés tarthatatlanná vált. A
múltban rendkívül sikeresnek bizonyult az az elképzelés,
miszerint a fizikai világot meg lehet magyarázni néhány atom,
az atomok szerkezetét pedig az atommag és az azt körülvevő
elektronfelhő segítségével. Végül a fizikusok az atommagot is
két "építő elemre" bontották: protonra és neutronra; az
atomot az atommagot és a hadronokat pedig "elemi
részeknek" tekintették. Azonban ezen felosztások egyike sem
felelt meg a várakozásoknak. Újra és újra kiderült, hogy az
eleminek hitt részecskék is összetettek, és a fizikusok mindig
abban bíztak, hogy a részecskék következő nemzedékeiről
végre már valóban bebizonyosodik, hogy az anyag végső
alkotóelemei.

Ezzel szemben az atom- és szubatomfizika elméletei egyre


valószínűtlenebbé tették az ilyen elemi részecskék létezéséről
szóló elképzeléseket. A kutatások abba az irányba mutatnak,
hogy az anyag összefüggésrendszer, hogy a mozgási energia
tömeggé alakítható, és hogy a részecskék sokkal inkább

264
The Cosmos Itself The Aether

folyamatok, semmint objektumok. Ezek az eredmények


egyértelműen jelzik, hogy el kell felejtenünk az alapvető
építőelemeket hirdető mechanisztikus képet. Azonban sok
fizikus továbbra sem hajlandó ezt elfogadni. Nagyon mélyen
gyökerezik a nyugati gondolkodásmódban az az ősrégi
szemlélet, miszerint az összetett rendszereket az elemeire kell
bontani egészen addig, míg el nem érjük a végső
alkotóelemeket.

Azonban a részecskefizikában létezik egy radikálisan eltérő


gondolkodásmód is, amely abból indul ki, hogy a természet
nem vezethető vissza alapvető entitásokra: például
részecskékre és mezőkre. A természetet sokkal inkább
összefüggéseiből kell megérteni, hiszen minden összetevője
az összes többi összetevővel és önmagával is összefüggésben
áll. Ez a gondolat az S-mátrix elmélet keretében merült fel, és
"bootstrap"-hipotézisként ismert. A gondolat atyja és legfőbb
szószólója Geoffrey Chew, aki egyrészt ebből az elképzelésből
kidolgozta a természet általános "bootstrap"-filozófiáját,
másrészt több fizikussal együttműködve e szellemben
megfogalmazta a részecskék specifikus modelljét az S-mátrix
elméletkeretében. Chew több cikkben is bemutatta a
"bootstrap"-hipotézist, amelyről a következőkben
olvashatunk.

265
The Cosmos Itself The Aether

A "bootstrap"-filozófia jelenti a modern fizikában a


mechanisztikus világnézet végső tagadását. Newton
világegyeteme bizonyos alapvető tulajdonságokkal
rendelkező elemekből épült fel, amelyeket Isten alkotott,
ezért tovább nem elemezhetőek. Ez az elképzelés így vagy
úgy, de magától értetődően jelen volt minden
természettudományos elméletben egészen a "bootstrap"-
hipotézis megjelenéséig. Az új világnézet szerint a világ
kölcsönösen összefüggő események szövedéke, nem pedig
tovább már nem elemezhető elemek halmaza. A
világegyetem egyik részére sem mondhatjuk, hogy az volna az
alapvető. Minden egyes rész az összes többi tulajdonságából
következik, és a kölcsönösen egymásba fonódó részek teljes
összefüggése határozza meg az egész szövedék szerkezetét. A
bootstrap-filozófiában csúcsosodik ki a kvantumelméletből
következő természetszemlélet, amelynek az a felismerés áll a
középpontjában, hogy a világ minden része kölcsönös
összefüggésben áll az összes többi résszel. E szemlélet
dinamikus jellege a relativitás elméletből következik,
megfogalmazása pedigaz S-mátrix elmélet szerint végbemenő
kölcsönhatások valószínűség értékei segítségével vált
lehetségessé. Ugyanakkor ez a természetszemlélet nagyon
közel került a keleti világnézethez, és a két világlátás teljes
harmóniában megfér egymás mellett, akár általános
filozófiáról, akár az anyagról alkotott képről legyen szó.

266
The Cosmos Itself The Aether

A bootstrap-hipotézis nemcsak tagadja az anyag alapvető


összetevőinek létezését, hanem nem hajlandó elfogadni
semmiféle fundamentális entitást sem, legyen az törvény,
egyenlet, vagy elv. Ezzel felszámol még egy eszmét, amely az
évszázadokon át a természettudomány lényeges része volt. A
természet fundamentális törvényeiről alkotott elképzelés
onnan ered, hogy az ember hitt egy isteni törvényadóban. Ez
a hit rendkívül mélyen gyökerezik zsidó-keresztény
hagyományunkban. Aquinói Tamás így beszél róla:

"Létezik egy bizonyos isteni törvény, mégpedig az Értelem,


amely Isten szellemében székel és az egész világegyetemet
kormányozza."

A természet örök, isteni törvényének gondolata alapjában


határozta meg a nyugati filozófiát és tudományt. Descartes
olyan törvényekről írt, "amelyeket Isten adott a
természetnek", Newton pedig szilárdan hitte, hogy a
tudományos kutatás legfőbb célja, hogy bizonyosságot
szerezzünk a "természetben megnyilatkozó isteni törvényről."
A Newton után következő három évszázadban a
természettudósok legfőbb feladatuknak tekintették a
természet végső, fundamentális törvényeinek felfedezését.

267
The Cosmos Itself The Aether

A modern fizikában azonban egészen más szemléletmód


fejlődött ki. A fizikusok idővel rájöttek, hogy a természeti
jelenségekről alkotott összes elméletük , beleértve az általuk
megfogalmazott "törvényeket" is, csupán az emberi elme
termékei, nem egyebek, mint a valóságról készített fogalmi
térképünk elemei, amelyek azonban a valóságról magáról
keveset mondanak. Ez a fogalmi séma szükségszerűen
korlátozott érvényű és közelítő jellegű ugyanúgy, mint azok a
tudományos elméletek és "természeti törvények", amelyeket
e séma tartalmaz. Minden természeti jelenség végső soron
összefügg az összes többivel, ezért mindet meg kell
ismernünk, hogy bármelyiküket is magyarázhassuk. Ez
természetesen lehetetlen. A tudományt az a felfedezés tette
igazán sikeressé, hogy a közelítésekkel is nagyon jól lehet
boldogulni. Ha megelégszünk a természet közelítő
"megértésével" nagyon jól leírhatunk kiválasztott jelenség
csoportokat úgy, hogy más jelenségeket figyelmen kívül
hagyunk, mint kevésbé lényegeseket. Ezzel a közelítő
módszerrel sok jelenséget értelmezhetünk néhány másik
jelenség segítségével, következésképpen közelítőleg
megérthetjük a természet különböző vonatkozásait anélkül,
hogy egyszerre kellene mindent megértenünk. Ebben áll a
tudományos módszer. Minden tudományos elmélet és modell
csupán közelítő jelleggel adja vissza a dolgok valós
természetét, és a közelítésből adódó hibák általában olyan

268
The Cosmos Itself The Aether

kicsik, hogy ennek a megközelítésnek van értelme. A


részecskefizikában többnyire elhanyagolják a részecskék
között ható gravitációs erőket, mert sok nagyságrenddel
gyengébbek, mint a többi kölcsönhatásban megnyilvánuló
erő. Noha az ebből adódó hiba rendkívül kicsi, a jövőben a
részecskéket leíró pontosabb elméleteknek természetesen
erről a gravitációs kölcsönhatásról is számot kell adniuk.

A fizikusok részleges és közelítő elméletek egész sorát alkotják


meg, amelyek közül az újak mindig pontosabbak, mint a
régiek, de egyikük sem képes a természeti jelenségek teljes és
végső leírását adni. Az elméletekhez hasonlóan a bennük
feltárt "természeti törvények" is változóak: állandóan még
pontosabb törvényekkel helyettesítik őket, ahogy az
elméletek is mind pontosabbá válnak. Egy elméletnek nem
teljes voltát jelzik a tetszőleges paraméterek, vagy "alapvető
állandók", vagyis az olyan mennyiségek, amelyek számszerű
értékeit az elmélet nem tudja megmagyarázni, és ezért
kísérleti meghatározásuk után úgy kell beilleszteni őket az
elméletbe. A kvantumelmélet nem tudja megmagyarázni,
miért éppen azt a bizonyos értéket használják az elektron
tömegére, a térelmélet sem képes magyarázatot adni az
elektron töltésének nagyságára, és végül a relativitáselmélet
sem tud számot adni a fény sebességéről. A klasszikus

269
The Cosmos Itself The Aether

nézetek szerint ezek a természet alapvető állandói, és ezért


nem igényelnek további magyarázatot. Manapság az alapvető
állandók átmeneti szerepet kapnak csupán, és azért van rájuk
szükség, hogy át lehessen hidalni a legújabb elméletek
korlátait. A bootstrap-filozófia szerint a jövendő elméleteknek
sorra meg kell őket magyarázniuk, annak ütemében, ahogy
növekszik az új elméletek pontossága és hatóköre. Tehát
folyton közelednünk kell a végső célhoz, amelyet azonban
talán sohasem fogunk elérni. Hiszen ez a végső cél nem más,
mint egy olyan elmélet, amely nem tartalmaz egyetlen
értelmezhetetlen alapvető állandót sem, és amelyben az
elmélet minden törvényének a részek mindent átfogó
kölcsönös harmóniájának követelményéből kell adódnia.

Magától értetődő, hogy a természet teljes bootstrap


szemléletmódja – amelyben a világegyetemben létező összes
jelenséget egyedülálló módon meghatározza a részek
kölcsönös harmóniája – sok rokonságot mutat a keleti
világnézettel. Egy részekre nem bontható világegyetemnek,
amelyben minden dolog és esemény kölcsönös
összefüggésben áll egymással, nem igazán volna értelme ha
az egyes részek nincsenek harmóniában az összes többivel. A
részek kölcsönös összefüggésének követelménye képezi a
bootstrap-hipotézis alapját. De a keleti miszticizmusban is
igen hangsúlyozott szerepet kap a jelenségek egységének és
kölcsönös összefüggésének gondolata, így bizonyos

270
The Cosmos Itself The Aether

szempontból ugyanannak a gondolatnak két eltérő


megfogalmazásával van dolgunk. Ez a szoros kapcsolat
legvilágosabban a taoizmusban fejeződik ki.”

Eddig az idézet Fritjof Capra könyvéből.

Értékesnek tartom Fritjof Capra könyvét, mert egységes


szemlélettel foglalja össze a nyugati és a keleti gondolkodók
eddigi törekvését a lét megértése területén attól
függetlenül, hogy eltérő fogalomrendszert használtak és
használnak. Mert a végső megoldás sejtés remélt
eredménye ugyanazon bootstrap-filozófia keretében van
célként megjelölve úgy a nyugati, mint a keleti kultúrákban.

A nyugati tudomány nincs fölényben a keleti gondolkozókkal


szemben csak azért, mert valami elementáris erővel halmozza
a fogalmakat anélkül, hogy bármiben is az alapkérdések
megoldása felé haladna, különösen olyan körülmények
között, hogy tulajdonképpen minden szükséges ismeret a
birtokunkban van. A nyugati tudósok egyszerűen figyelmen
kívül hagyják Einstein alábbi megjegyzését, amelyet
ismételnem sem haszontalan. Így ír a Hogyan látom a világot

271
The Cosmos Itself The Aether

című könyvében az V. Tudomány fejezet Mi a


relativitáselmélet című részben:

"A fizikában különféle elméleteket különböztethetünk meg.


Közülük a legtöbb konstruktívelmélet. Ezek arra törekszenek,
hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból
összetettebb jelenségek képét alkossák meg."

Az általam feltárt összefüggések alapján jelentem ki, hogy a


mai nyugati tudomány által oly annyira favorizált ősrobbanás
elmélet éppen ilyen konstruktív kategóriába tartozó, a látszat
feltevéseken alapuló elmélet. A legmagasabb és a legmélyebb
részletekig terjedő tartalmát átható objektum szemlélet
antagonisztikus ellentétben van az áhított bootstrap-
filozófiától. Elegendő közbevetnünk az ősrobbanás elmélet
hívének azt a kérdést, hogy ha ragaszkodnak ahhoz, hogy 13
milliárd évvel ezelőtt történt az ősrobbanás, akkor mi a
magyarázat arra, hogy egyidejűleg 10 milliárd fényév
messzeségbe látunk el minden irányban és akkor a
tudatunkban igazoltnak gondolt halmaz átmérője 20 milliárd
fényév? Ami ugye lehetetlen, hiszen Einstein állítása szerint az
univerzum rendszerben fizikai hatás nem terjedhet nagyobb
relatív sebességgel, mint a fénysebesség. Akkor pedig hogyan
kerültek ilyen nagy relatív távolságra egymástól a halmaz
átellenes oldalán tartózkodó objektumok?

272
The Cosmos Itself The Aether

Fritjof Capra könyve az elméleti fizika hiányosságai, meg nem


oldott kérdései sorba vételével bátorítást adott nekem a
megkezdett munkám folytatásához. Mindaz, ami
részletkérdés foglalkoztatott a felsorolt hiányosságok között
maradéktalanul szerepelt, s amiben úgy éreztem, hogy éppen
azon elvek szerint közelítek az általános tapasztalatok felől a
lokális jelenségek megértése felé, mint amelyet Einstein így
fogalmaz meg a Hogyan látom a világot című könyve Max
Planck 60. születésnapi ünnepségén elmondott beszédében:

"A fizikus legfőbb célja tehát azoknak az általános elemi


törvényeknek a kutatása, amelyekből – tiszta dedukció útján –
a világképet megalkothatjuk. Ezekhez az elemi törvényekhez
azonban nem logikus út, hanem csakis a tapasztalati
beleélésen alapuló intuíció vezet."

Mindezen bátorítás és magamévá tett elv szerint kerestem és


jutottam el ahhoz a megoldáshoz, amely valamennyi
részletében eleget tesz a bootstrap-hipotézis
követelményének. Csak a mindent összefűző kapcsot kellett
megkeresnem, amelyet sikerült is megtalálnom, mert hogy
nem is volt rejtve előttünk a fizikai tapasztalt létezésben.
Nyilvánvaló megállapításokat tehetünk arra vonatkozóan,
hogy a természet létezés alapja önmaga egyszeres térfogat
létformája, amely az ugyancsak tapasztalt mozgásjellemzők
Newton mozgástörvényei által meghatározott rend szerinti

273
The Cosmos Itself The Aether

kölcsönhatások aszimmetrikus moduláló okozataként egy


térfogatában kiterjeszkedő abszolút rendszer-folyamatot
alkotnak pontosan a bootstrap-hipotézis elvárásait kielégítő
összefüggésben. A rendszerben megjelenő lokális kiterjesztés
entitások nem mások, mint a neutrínók. Éppen azért
megfoghatatlanok, "mindenen áthatolók", mert a lét
rendszeroldalba kerülésük idején még nincsenek
műszereinkkel kimutatható kölcsönható ütközésben határoló
környezetük kölcsönható ütközések sorából álló S-mátrix
mezejével. A tudomány egyetlen elvi alaphoz ragaszkodik
foggal-körömmel: semmiből nem lesz anyag. Inkább tartja
magát az Isten által teremtett elképzeléshez (mintha annak
nem lenne hasonló eredet megoldás problémája) annak
ellenére, hogy alapismeret szinten tudatában van a tapasztalt
lét egyszeres abszolút rendszer dinamikai tulajdonságaival, a
geometriai- és mozgásvektor aszimmetria okozatával, a
folyamatos kiterjeszkedéssel, az elektromágneses sugárzás
mindent kitöltő természetével, a műszerekkel kibővülő
látóterünkben kérdésessé váló, Einstein objektumok közötti
maximalizált relatív távolodási sebesség korlátozás miatt
egyre csökkenő értékben figyelembe veendő Hubble-állandó
ellentmondásával, tudatunknak a tényleges folyamatból
objektum képeket előállító alkalmazkodó képességével, és
sorolhatnám.

274
The Cosmos Itself The Aether

Világossá vált, hogy a lét folyamat rendszerben nincs


egyetlen úgynevezett fizikai állandó sem. Ennek legfőbb
bizonyítéka a folyamatos állapot változás kényszer. Ha
valami, akkor ez az egyetlen állandó benne. Természetesen
ez nem zárja ki azt, hogy a tudósok és technológusok
használjanak ilyen megközelítő, általánosító lokális halmaz
adatokat az alkalmazott szakterületeiken feladataik
megoldásához.

Az oktatásról
A Magyar Tudományos Akadémián a természettudományok
iskolai oktatásáról rendeztek előadássorozatot. A tudósító
kiemeli az Akadémia elnöke bevezetőjében elhangzottakat,
amivel egyetértek:

„Több változásra is reagálni kell a természettudományok


oktatásának, hiszen új ismeretek jelennek meg napról napra,
egyre több tudományág alkot kapcsolatot, valamint új
tudományok is születnek. Azonban úgy látja, hogy jelenleg a
biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer,
elmaradt a tanárképzés reformja, valamint az új ismeretek
szerint az alkalmazott oktatási módszerek átalakítása is, így
most nincs olyan tanári társadalom, akik a kor követelményei
szerint oktathatnák a gyerekeket.”

275
The Cosmos Itself The Aether

Az előadót L.M. matematikus váltotta, aki a matematika


tanításának példáján keresztül mutatta be, hogy milyen
változások szükségesek a természettudományok, sőt, akár
más tantárgyak esetében is.

A legsúlyosabbak között azt találták kollégáival, hogy nincs


átmenet az iskolai szintek között, középiskolában azt kell
tanítsák a tanárok, ami nem fért bele az általános iskolában,
az egyetem első évében meg azt, amit a középiskolában nem
tudtak elsajátítani a diákok - tehát nem a tanultak elmélyítése
történik. Úgy vélte, hogy emiatt "szóba sem jöhet" az
óraszámcsökkentés, de szükséges a képzés megreformálása.

L.M. akadémikus úgy vélte, hogy a hirtelen, kapkodó


intézkedések, melyekkel a bajokat orvosolni akarták, csak
ronthat a helyzeten. Megoldási javaslata a központosítás
visszabontásaként értelmezhető, valamint számos olyan
megoldást - mint a pedagógiai szakszolgálat - visszaállítana,
természetesen nem lemondva a pedagógiai módszertani
reformokról.

Szerinte rendkívüli fejlődést lehet elérni - egyben más


tárgyaknak is jó alapot adhat -, ha minden nap 1-1 óra
matematikát tanulnának a diákok legalább alsó tagozatban.”

Eddig a tudósításból kiemelt mondatok. A magam részéről


éppenséggel nem csatlakozok a hozzászólást követő „zúgó

276
The Cosmos Itself The Aether

tapshoz”. L.M. akadémikus úr az eddigi rossz gyakorlat irányt


betonozná be még nagyobb elszántsággal. Minden nap 1
matematika óra! Na ne! A zúgó tapsból ítélve más szakágak
akadémikusai is hasonló módon gondolkoznak,
természetesen a saját szakáguk fontosságát sem gondolva
kevésbé nélkülözhetőnek.

Mi a hibája, mi a tévedése ennek a „még többet”


megközelítésnek?

A matematika egy meglehetősen alapszinten meghúzható


határon túl már csak egy önmaga szépségébe
beleszerelmesedett alkalmazott segédtudomány. Tehát
nem alaptudomány. Mégis kizárólagos helyet foglal el az
elméleti fizika élén. Megdöbbentő dolgot állítok: A fizikusok
abszolút viszonyítás rendszerként értelmezik, használják a
matematika kifejezés rendszerét az abban lévő
pontatlanságok (irracionális értékek) ellenére. A valós
természetes abszolút rendszer értelmezés helyett. Ez
hatalmas hiba forrás! Eltekintés a folyamat rendszer lokális
eseményeiben jelen lévő irracionális adathalmaz hatásától.
Ami korlátozza a tényleges lokális halmaz változások not-
isoform jelentősége, az állandó változás szükségszerű volta
felismerését!

277
The Cosmos Itself The Aether

Vizsgálva, kutatva, keresve a létezés prior magyarázat


megértését gátló hiba forrását jutottam el ezen megállapítás
megtételéhez. Gondolkodó ember vagyok. Az én
nézőpontomból állítom fel a stratégiai célt az oktatási
rendszer módszertana kidolgozásához. Cél a létező világ
megértése, az ebből fakadó lehetőségek minél szélesebb körű
kiaknázása. A hasznos felismerések, alkalmazások
dokumentálása, archiválása a kollektív emlékezet tárházában.

Az erre szolgáló eszköz semmi esetre sem a gyerekek agya,


miként azt a különböző szakágak akadémikusai – kizárólag a
saját szakáguk tudományára gondolva – elképzelnek. Érdekes
a tudós akadémikusok meg (nem) szólalása, amikor az
övékétől más szakág mindennapi témáiról kellene
nyilatkozniuk. Nekik szabad nem ismerni ama másik
szakterületet? De zúgó taps közepette kiállnak a minden
szakág tudományát ömlesztő lexikon agyúakat képző oktatási
rendszer tovább éltetése mellett.

Bárki mondjon bármit rólam, letettem az asztalra létezésünk


megoldását. Ami szükségessé teszi az alapszintű oktatás
intézmény rendszer átfogó átgondolását. Abból a tudás
káoszból merítettem a megoldást, amelyet a megismerésre
törekvés kollektív ismeret halmozott fel az évszázadok során
minden tévútjával egyetemben. Mindössze ennyi a lényeg:

278
The Cosmos Itself The Aether

A tudatunkkal felfogott, mozgásban lévő egyetlen létezés


halmazunk topológiai tulajdonságait kellett feltárnom és
vizsgálnom az összes rendelkezésünkre álló elvi igazság
birtokában.

Kiderült elméleti tudásunk néhány gyakorlat alkalmazás


tévesztése, amelyek mértéküknél fogva kicsik, de a
megértést korlátozó hatásukban végzetesen nagyobbak:

1./ A relativitást minden időpillanatban a mindenkori


teljesség halmazából kell levezetni, értelmezni, alkalmazni.

2./ A tapasztalt mozgás jelentősége az 1. pontban rögzített


prioritás értelmében lokális abszolút véges értékekkel
realizálja a halmaz belső érték adatokat. Ezáltal megvalósul
a halmaz külső határ lokális helyzetek kijelölése is. A
rendszernek nincs tudata. Ez a tény emeli prior szintre a
dolgozatomban lefektetett igaz paradoxon jelentőségét.

3./ Egyszeres véges számú tagból, bármi alapentitásból álló


létezés halmazunk külső határán (az abszolút rendszer belső
lokális véges határai helyzeteiben) kiterjeszthető további
halmaz entitás tagokkal.

4./ Az adott idő pillanatban (változás állapotban) a létezés


rendszeroldal matematikai adekvát értéke = 1. A

279
The Cosmos Itself The Aether

rendszerben lévő bármely entitás valóság értéke ugyancsak


= 1. Ennyi az értékük még a lokális kijelöléssel rendszerbe
kerülő kiterjesztés entitásoknak is, amelyek a lokális
kölcsönhatáskor aktualizálódnak az érzékelés, a tudatlan
rendszer számára. Hiszen – Newton állapot változás
törvénye értelmében – bármi állapot adat kölcsönhatás
nélkül nem írható felül.

5./ A lokális kiterjesztés entitások térfogat méret eltérései –


túl az alapjában eltérő mozgás vektor szakasz érték
adatokon – trigonometriai objektív különbségek miatt sem
lennének képes fenntartani egy, a tapasztalt összetett
szerkezet nélküli halmaz (létezés) rendszert.

Nyilvánvalónak gondolom, hogy az alapfokú oktatás kezdeti


szakaszában a környezet ismeret tárgyak a meghatározóak:

Lokális földrajz, növény és állatvilág, társadalom (közösségi


életformák, a pénz szerepe, számtani alapműveletek,
közlekedési eszközök és szabályok) művészetek (írásbeliség,
olvasás, írás alapos gyakoroltatása, könyvtár, film, színház,
múzeumok, internet, hasznos tévé, rádió programok,
zeneirodalom, különböző szakkörök kialakulása igény szerint,
mint ének, hangszer, modellezés, más autonóm ötlet…)
mozgásigény kielégítése a helyi lehetőségek szerint. Nézetem

280
The Cosmos Itself The Aether

szerint mindezt az első két tanévben a délelőtti rendelkezésre


álló időben előre tervezett program alapján szabad idő
beosztásban, de tanórák nélkül lehetne megcsinálni
kiscsoportos foglalkoztatásban. Minden gyerek szabadon
választhatná meg érdeklődése csoportját azzal a megkötéssel,
hogy az adott programot közben nem hagyhatja ott. Az utóbbi
hónapokban olvastam hasonló finn gyakorlatról.

Nem kell bevezetni egy nulladik osztályt a sok megtanulandó


anyagra hivatkozva! El kell vetni ezt az ötletet. A gyerek agya
alkalmatlan az ismeretlen fogalmak megjegyzéséhez azok
jelentés tartalma ismerete hiányában. Erről is
megfeledkeznek a tankönyvírók. A 3. és 4. osztályban lehet
nyitni a speciális ismeret területek irányába azok
felvillantásával. Mint irodalom, csillagászat, űrhajózás, energia
hordozók, különféle erőművek és elosztó hálózatok,
biztonsági részletek, gépek működése, mezőgazdaság,
élelmiszer, országok, népek, idegen nyelv oktatás,
hegyvidékek, tengerek, melyik merre van a földgömbön, mik a
sajátosságaik, milyen kulturális emlékek vannak ott. De nem
úgy, ami álmomból is felriaszt, ha arról álmodok, az a Földrajz
tankönyv húsz évvel korábbról, amely egyetlen tanórában
intézte el a Föld leírását az ősrobbanás 13,4 milliárd évvel
ezelőtt történt eseménye említésétől máig egyetlen
hegységképződéssel a Jura korban, kontinensek vándorlásával
a mai állapotig tokkal, vonóval. A gyerek most hallott

281
The Cosmos Itself The Aether

életében először ezekről a bemagolandó fogalmakról. Nem


szükséges részleteznem e tankönyvírás értelmetlenségét.
Könyvtáraink tele vannak jobbnál jobb ismeretterjesztő
könyvvel, amelyeket bárki tanár szabadon használhat, vihet
be az óráira, adhatja a gyerekek kezébe megmutatva a
bennük lévő, tananyaggal összefüggő érdekességet. Legyünk
őszinték: Tanáraink, tanítóink többsége(!) nem él a
lehetőséggel. Lehet bármilyen badarság gyűjtemény a
kötelező törzsanyag, egy szaktanárnak (ha affinitása volna
hozzá) módja volna önmagában kialakítani az éves tanterv
tematikus ütemezését a saját belátása szerint.

Az oktatási rendszerben elterjedt a 12 osztályos iskola. Ennek


keretében az 5-8. osztályokban térhetünk rá a komolyabb
dolgokra, ami előkészíti a gyerekeket a már ténylegesen
specializált felsőfokú képzés területekre. Felosztom két részre
ezt a négy tanévet is a következő indoklással: Az 5-6.
osztályban általános oktatás keretében lenne egy összevont
természettudomány, matematika, idegen nyelv, irodalom,
történelem, internet és média, testnevelés. A két év alatt
eldől, megismerhető a gyerekek adottsága, érdeklődése,
alkalmassága a folytatáshoz. A 7-8. osztályokban felállítandó
csoportok létrehozásához. Az 5-6. osztályban eldől, ki
alkalmatlan matematikus pályára. Kár erőltetni a
matematikát, geometriát nem értő, térlátás képesség nélküli
gyerek szenvedését. Ki alkalmas kémikusnak, fizikusnak,

282
The Cosmos Itself The Aether

biológusnak, kiben mi lakozik. A gyerekek sok-sok


érdekességet tudhatnak meg az általános
természettudományokból. Csak jó hatással lesz rájuk, ha hol
erről, hol arról hallanak, beszélgetnek róluk, kísérleteket
végeznek, ha van lehetőség, felsőfokú intézeteket
látogathatnak. A tapasztalásnál nincs hatékonyabb tanulási
módszer.

A 7-8. (valamint a 9-12.) osztályok lehetőségét a létszám


alapján a következő módon látom szervezhetőnek. Az
évfolyamonként létező párhuzamos osztályok helyett
szakosítanám azokat és osztanám szét a tanulókat közöttük.
Az egyik osztály természettudományi, egy másik pedig
társadalomtudományi irányultságú lenne. Ha van mód, hely,
létszám, elhatározás, szervezhető lenne akár matematika-
informatika, továbbá művészeti szak és így tovább. Ezáltal
megszüntethető lenne az a mai rossz gyakorlat, hogy minden
gyerekre ugyanazt a katyvaszt ömlesztik, akár akarja, akár
nem, akár van affinitása hozzá, akár nincs. Ami miatt frusztrált
ma tanár és diák egyaránt. Ha így lehetne, megoldódna L.M.
matematikus és kollégái vágya, hogy a felsőfokú oktatásban
csak a középfokon megtanult tudásanyag elmélyítése
történjék, ne kelljen ugyanazt újból megtanítani a hallgatókkal
az első évfolyamokon.

283
The Cosmos Itself The Aether

Függelék

Részletek az alapkutatás kezdeti időszakából.

Bővebben az egyszerűnek tűnő, általánosító


„objektív ismeretek” gondolkozást bénító
hatásáról.

Ma már magam is összehúzott szemmel olvasom az 1986.


évben leírt, addig végzett kutató munkámat összefoglaló
dolgozatom mondatait. Úgy, ahogy akkoriban néztek rám
tudós ismerőseim az egyetemen, ahol a központi igazgatás
területein dolgoztam. A tudósok, akikhez szabad bejárásom
volt. Akiknek feltehettem az engemet izgató kérdéseimet.
Többekkel évtizedes baráti kapcsolatban voltam, ami által
különösebben nem zavarta őket megjelenésem. Gyakran nem
is sejtették, mire megy ki egy naivnak tűnő probléma
felvetésem. Egy ilyen esetet ki kell emelnem mindannyi közül
a felismeréshez vezető úton.

284
The Cosmos Itself The Aether

1982 év augusztus hónaptól kezdve több mint két évig


kerestem matematikai megoldást arra, miként lehetséges
egymással határolt kétféle, bármiben is elkülönülő geometriai
alakzatnak hiánytalanul kitöltenie egy adott térbeli
térfogatot? Milyen lokális alaktani, topológiai kérdések
merülnek fel? Matematikus professzor barátom, Hunya Péter
a Szegedi Tudományegyetem Kibernetika Tanszék élén
türelemmel volt irántam ezen időkben, kielégítette minden
kíváncsiságomat. Csak évek teltével döbbentem rá a
matematika egybevágó térfogatok létezéséről szóló tanítása
tudatomat blokkoló hatására! Elvesztegetett évek után derült
ki számomra a nagy igazság: A természet változás állapotában
semmi esélye egybevágóságnak, szuperszimmetriának a
lokális, eltérő trigonometriai állapot adatokat tartalmazó
kölcsönható kapcsolatokban, szerkezet változás
folyamatokban. Nem figyeltem fel a lokális trigonometriai
adatokban jelen levő irracionális szám értékek jelentőségére
egy folyamat szerkezet változás ok-okozat rendszerében.
Ezzel a hibahatással él együtt a hivatalos tudomány.

Az alkalmazott matematika az elméleti fizika, a létezés


tartalom megértés akadálya.

Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy e papírlapon végzett


geometriai vizsgálatban még eltérő kitöltés minőségeket
alkalmaztam. A mozgásállapot, a rendszer mozgás-

285
The Cosmos Itself The Aether

vektorfolyam állomány szerkezet vizsgálat lehetőség csak ezt


követően merült fel bennem. Ebben az időben még egyáltalán
nem gondoltam Newton minden változásra kiterjesztendő
mozgásállapot változás törvényeire…!

…Amivel tér nyílt előttem a lokális aszimmetriák által


okozott következmények átgondolásához.

Ami szememre vethető az akkori dolgozatban (a nyelvtani


szabályok megsértésén túlmenően) az a fogalom használat
szabados alkalmazása. Mentségemül szolgáljon, engemet ez a
legkevésbé érdekelt a kutatás kezdeti szakaszában. Szabad
utat akartam biztosítani magamnak. A kutató munka
zárásakor kellett (kell) figyelemmel lennem a „szakma” ezen
érzékenységére. A majdani jövőben. De nem most, az
alapkutatás e kezdeti fázisában. Éppen az a baj a hivatalos
elméleti tudományban, hogy az egyetlen létezés valós
ismerete nélkül hivatkozik lexikális objektív ismeretre. Holott
nyilvánvaló, hogy éppen a három legfontosabb alapelvet
hagyja figyelmen kívül. Az első a relativitás alapelve. A
második az állapotváltozás körülmény alapelve: Önmagától
nem történhet állapotváltozás. A harmadik alapelv az állapot
adatok abszolút, véges jellege felismerése mindig ugyanahhoz
az időpillanathoz tartozó egyszeres halmaz térfogat végesség
állapotában.

286
The Cosmos Itself The Aether

E felismerés rendszerben fogalmazhattam meg az igaz


paradoxont:

Bármennyire furcsa, de igaz állításként mondhatom ki a


következőt:

Az abszolút mozgás és egyszeres kitöltés állapotban létező


kozmosz bármely lokális határ- és kiterjesztés helyzete -
egyidejűleg akár valamennyi - a kozmosz középpontjában
lehet (van). Abból következően, hogy a lokális abszolút
határállapotok is ugyanott vannak (lehetnek). Hibahatár
"mindössze" +/-1 lokális térfogat kvantum kiterjedés
bármely irányban. Ezen ok miatt összegezhet tudatunk az
"univerzumban", tetszése szerint látva abban „objektum”
entitásokat. A lokális kiterjesztés határoló helyzetek egyben
a halmaz teljesség külső rövidke határ szakaszai minden
irányból és mindig ugyanabban az időpillanatokban. A
megoldás kulcsa Newton egyetemes érvényű
állapotváltozás törvénye a létezés rendszeroldal bárminemű
egyszeres kitöltésére is érvényesen. Kijelenthetjük azt is a
jelenlegi kvantumfizika szemléletünk értelmében, hogy a
létezés S-mátrix halmaza egyetlen kvantum mennyiség
minden időpontban (változás állapotban). Mivel egyetlen
abszolút relatív kölcsönható rendszer.

287
The Cosmos Itself The Aether

Arra gondoltam most, 2016. évben, az eredményre vezetett


kutató munkám végén, hogy mások számára is okulásul
közzéteszek egy visszaemlékező ábra sorozatot a ma is
hozzáférhető, 1986. valamint az 1988. években írt fűzött
jegyzeteimből. Jó vizuális készséggel rendelkező olvasóm
számára könnyen megérthető lesz: hogyan jutok el a
matematika statikus ábrázolás eszközétől a mozgásban
tapasztalt aszimmetrikus folyamat tartalom megértéséig a
közben felismert alkalmazás alapelvek birtokában. Szolgáljon
ez tanulságul mindazoknak, akik kutatással foglalkoznak.
Menjenek a saját fejük után, kövessék az ismereteiken
alapuló megérzéseiket. Akkor is, ha valamely részlet nem
egyezik meg a hízelgők hada által megkövetelt lexikális
ismerettel. Különösen ilyen esetben írjanak róla feljegyzést,
rögzítsék azt bármilyen adathordozón, hogy később az
bármikor a szemük előtt legyen. Két eshetőség lehet azzal
kapcsolatban. Vagy felismerik objektív érv hatására, hogy
tévedtek. Vagy pedig, mintha tükörbe néznének, döntő
jelentőségű felismerésre jutnak. Ahogyan az én esetemben
történt a létezés rendszeroldal egyszeres kitöltés mibenlét
keresés témában. Hiszen ki is mondjuk az egyszeres jelenlét
fogalmat. Ennek elfogadásához kellett kiterjesztett hatállyal
értelmeznem Newton ismert állapotváltozás törvényeit.
Önmagától nem történik állapotváltozás! Tehát nincs szükség
semmiféle sűrűség átmenetre a létezés rendszeroldalban

288
The Cosmos Itself The Aether

egyszeresen meglévő és a lokális kiterjesztés helyeken első


okozatként bejelölt, ezekben a rövid időterjedelmekben még
egyik oldal felé sem kölcsönható ütközésben lévő egyszeres
bármi abszolút közeg esetében. Ugyanaz a newtoni
állapotváltozás szabály érvényes azok esetében is. Mindkét
kitöltő közeg egy és ugyanaz. Állapot adataik vannak. A
rendszeroldalban csak létező egyszeres kitöltő közeg van.
Közöttük történnek a rendszeroldal szerkezetképét
megváltoztató kölcsönható ütközések, illetve halmaz térfogat
kiterjesztés változások. A semmi, a nem létező soha nincs a
rendszeroldalban! De része a természet önmagát kényszerítő
relatív állapotváltozás rendszerének!

„Semminek kellene lenni, vagy nem lenni”


A tudatunkban felvetett „semmi” fogalom jelentés tartalma
figyelmen kívül hagy bármi relatív rendszert. Ez okozta, ez
okozza a megértés zavart. Értelemszerűen a nem létező
oldal a relatív rendszerben a létező rendszeroldal valóban
határok nélküli kimeríthetetlen oldala. Ami által végtelen a
minden időpillanatban meglévő létezés rendszeroldal
kiterjeszthetősége is. És ez így van folyamatosan egy határ-
és kezdet állapotban. Közben térfogatában kiterjeszkedve.
Mert a rendszeroldalban meglévő, megjelenő bármi közeg,
állapot meg nem semmisülhet. A relatív rendszer kényszer
miatt nem létezett teremtés pillanat. Mert minden pillanat

289
The Cosmos Itself The Aether

önmagában a teremtés kényszerhelyzet megmaradó


okozattal. Ezért nem lehetett ősrobbanás. Ezért nem
lehetnek ciklikus, párhuzamos, százdimenziós, stb.
univerzumok. A természet ismeri az alapvető prior
törvényeket.

Ennek során jutottam el egy lehetséges kozmosz objektum


elképzeléshez. Ezt az elképzelt objektumot később a NASA és
néhány európai állam együttműködése során 1990. évben
felbocsájtott Rosat (Roentgen Satellite) műhold megtalálta és
lefényképezte. Hihetetlen azonosság! Megőrzött levelezés
másolat és postai dokumentum „irattáram” szerint az
ábrasort tartalmazó jegyzetemet 1988. évben megküldtem a
NASA Goddard intézetébe, Greenbeltbe.

Az egyenrangú alapelvek megértés hiány problémája az


oktatási rendszerben található. A gépipari technikumban
alapszinten fontos ismeretanyagunk volt a newtoni
mechanika. Az építőipari technikumban volt kiemelt
jelentősége a vektorfolyam ábrázolásnak az erőhatás
számításokban. Ezért vonhattam össze magamban az
ismereteket. A csillagászok nem tanulnak vektorfolyam
ábrázolást. A fizikusok nem veszik észre a matematika
érvényesség korlátait. Mellőzik a mozgás állapotváltozások
vektorfolyam ábrázolást.

290
The Cosmos Itself The Aether

Jöjjenek az ábrák, ahogyan az eredeti dokumentumokban


követik egymást. Ahol szükségesnek gondolom, rövid
kiegészítő magyarázat kíséretében.

Fedőlap részlet a megörzött dokumentumról:

291
The Cosmos Itself The Aether

A tudatunk alkotta látható halmaz kiterjeszthetőség. A „tér”


fogalom az anyagi tárgyak helyzetei halmaza elvonatkoztatva
a közöttük lévő kapcsolatok konkrét tartalmától. (lexikális
bemagolt ismeret)

Ugyanaz Mrs. Lovell nézőpontjából:

292
The Cosmos Itself The Aether

Több megfigyelő átfedi egymás kiterjeszthetőség érzet terét

293
The Cosmos Itself The Aether

Térgeometriai vizsgálat azonos térfogatú objektum


entitásokra törekedve.

294
The Cosmos Itself The Aether

Valóban rengeteg időt fordítottam az ezzel kapcsolatos


vizsgálatokra. Semmiféle formában nem sikerült
modelleznem bármiféle szuperszimmetria képet a lokális
folyamat-változásokban. Végül felismertem a matematikai
adatokban rejlő irracionális számok szimmetriát torzító
jelentőségét. Ebben a kezdeti időben, amely majd két évig
tartott, a matematikában tanultak fogja voltam. Nem is jutott
eszembe, hogy a természet valóságában egyáltalán nem
léteznek egybevágó térfogatok és kizárt bármikor és bárhol
bekövetkező szuperszimmetria állapot. Őszintén szólva ekkor

295
The Cosmos Itself The Aether

orroltam meg először a „tudósokra”. Fel sem merül bennük a


matematika alkalmazhatatlansága az elméleti fizika területén.
Ugyanott köröztem, ahol ők is eredmény nélkül.

Amikor felismertem az aszimmetria létezését a lokális


„térelem cellák” területén kezdtem foglalkozni a lokális
eltérések halmaz szerkezetképet változtató okozat hatásával a
látóterünkben tapasztalt változás folyamat ismeretében.
Szerencsém is volt. Ekkortájt jelent meg az Élet és Tudomány
1984.II.24-i száma, benne Lukács Béla fizikus cikke Max
Planckról és az energiakvantumról. Mi sem volt
természetesebb, hogy elolvastam minden elérhető
publikációt vele kapcsolatban. Egyébként az ehhez hasonló
szerencse végigkísért kutatásom befejezéséig. Hol inspirációt
kaptam, hol értékes adatokhoz, kapcsolódásokhoz jutottam
általuk.

A következő ábrasor d./ részletére vonatkozó gondolatom


lényege volt a lokális állapot eltérések okozta interferenciák a
folyamatban valamiféle térbeli modulált hullámot okozva.
Furcsa gondolatom támadt most: mikrohullámú
háttérsugárzás? (It would be the microwave background
radiation indeedly?)

296
The Cosmos Itself The Aether

297
The Cosmos Itself The Aether

A gondolatot tovább vittem a tapasztalt univerzum térrész


jelenségei, összefüggései magyarázó értelmezésével. Ekkor,
tehát 1986-ban készítettem az alábbi ábrasort, benne a 9.
ábrán látható objektum rajzot, amelyet a Rosat műhold 1990-
ben megtalált és lefényképezett.

298
The Cosmos Itself The Aether

A 9. ábra alatt olvasható, akkoriban még elfogadtam az


ősrobbanás lehetőséget. De már foglalkoztatott a gondolat,
hogy az nem indulhatott ki egyetlen „matematikai pontból”
(lexikális bemagolt ismeret)

299
The Cosmos Itself The Aether

And the biggest recognition!

Az a bizonyos egyszeres létezés rendszeroldal kitöltés


sűrűség átmenetet feltételező gondolatot rögzítő ábra.
Aminek szükségességét Newton mindenre, minden
hatásra, állapotváltozásra kiterjedő és kiterjeszthető elvi
törvénye tett értelmetlenné. Önmagától nem történik
állapotváltozás. Az egyszeres létezés rendszeroldal
térfogat bármi kitöltés jelenlét nem változtatható.
Létezik, tehát egyszeresen van. Nincs benne sűrűség
átmenet! Abszolút folyadékként (anyagként) viselkedik.

300
The Cosmos Itself The Aether

Az ábra magyarázata:

301
The Cosmos Itself The Aether

Nehézion-fizika

Azt gondolom, világunk valamennyi jószándékú, térlátás


képesség adottsággal rendelkező tudósa már tudja, hogy az
ősrobbanás elmélet valótlan. Könyvem kéziratában
közérthetően írom le a létezés rendszer oldalt kitöltő,
önmagát ismétlő, tartalmában lineárisan gyarapodó ok-
okozat folyamatot. Ezen feltáró munka alapján született meg
bennem egy eszköz megépítés lehetősége a nehézion-fizika
kutatás program számára. Erről lesz szó az alábbiakban.

Nyilvánvaló, hogy az atommagok csak kizáródott passzív


akadályok ebben a folyamatban, távolról sem energia tároló
objektumok. Amikor természetes, vagy emberi
beavatkozással felhasadnak, akkor ott, azokon a hasadás
csatornákon keresztül hatolva épül újjá a külső energiamező
folyamat szerkezete. Fontos idéznem itt kéziratomból a külső
folyamat és a kizáródott objektum kölcsönható kapcsolatát
állapot adataik stabilitása tekintetében. Ennek a folyamat
szerkezet átrendeződésnek a látványos dinamikus jelensége a
fegyver tapasztalt pusztító ereje, illetve az ember által
felügyelt energia termelés az atomerőművek reaktoraiban. Az
a lényeg az alkalmazott tudományok szempontjából, hogy a
téves elméleti megközelítés ellenére sikeres atomfizikai
alkalmazás ismeretekre tettünk szert. Kant is ezt állapította

302
The Cosmos Itself The Aether

meg: „Azt ismerjük a valóságból, amit magunk helyezünk bele


prior magyarázatként.” Ez a helyzet.

Lépjünk tovább. Hasonló a helyzet a relativisztikus nehézion-


ütköztető, angolul Relativistic Heavy Ion Collider, vagy RHIC
alkotás és más nehézion ütköztető esetében is. Elnézést, de
analóg példán keresztül vázolom ezen kutató berendezések
alkalmatlanságát a megismerésre törekvés gyakorlatában. Két
nagy sebességre gyorsított részecske csomagot szemből
ütköztetünk egymással azon célból, hogy a szétrepülő
törmelékek halmaza viselkedéséből állapítsuk meg egy
nehézion természetes belső tulajdonságait. Egy: soha nem
csak egy-egy ionizált atommag ütközik. Kettő: a részecskéket
felgyorsítva elmozgatjuk eredeti térszimmetrikus
helyzetükből, ezáltal új állapot és szerkezet adatokkal bővítjük
azok relatív tulajdonságait. Három: a relatív gyorsulás
végsebessége meghaladhatja a fénysebességet. Ügyesek
vagyunk elérni azt a folyamaton belüli helyzet változtatást a
gyorsító mágnesek segítségével. A természet alap
folyamatában rejtett lokális mozgásvektor szakaszok sebesség
értékei több ezerszeres fénysebesség tartományban vannak a
mindenkori teljesség relatív összefüggés rendszeréből
adódóan. A fénysebesség csak a lokális kölcsönhatások eredő
fizikai mező változások érzékelhető haladó tulajdonsága. El
kell vetni az elméleti fénysebesség korlátozás dogmát a
dinamikus számításokban.

303
The Cosmos Itself The Aether

Képzeljük el, hogy a mesterségesen felgyorsított ionizált


részecskéket bevezetjük az ütközés reakció kamrába. Mintha
két szembe rohanó gőzmozdonyt ütköztetnénk. Ember legyen
a talpán, aki a szétrepülő törmelék halmaz tulajdonságaiból
össze tudja rakni egyetlen mozdony szerkezetét, funkcióit.
Először is két mozdony hulladéka röpült szét, tehát eleve nem
tudhatja a szerencsétlen vizsgáló, hogy melyik részlet melyik
mozdonyból származik. Pláne azon körülmény figyelembe
vételével, hogy nem is ismeri az ütköző objektumok egzakt
mivoltát! Már pedig korunk tudósa ebben a helyzetben van a
semmire sem jó ősrobbanás kiinduló elméletével.

Hogyan tovább? Valóban, elő a józan ésszel, ahogyan azt a


kéziratomban levezetem. A folyamat lokális aszimmetriák
objektum kizáródásokat okoznak. Szerencsénkre létezésünk
az élő példa. Ha tudjuk ennek objektív körülményeit, képesek
vagyunk magunk mögött hagyni misztériumainkat és csak a
gyakorlati lehetőségekre koncentrálni. Mint kéziratom
tartalmazza, az atommagok nem önmaguktól azok, amik,
hanem a körülöttük lévő, jelenlétük által is modulált
kiterjesztés fizikai folyamat erőtér kölcsönható ok-okozat
jelensége. Csak a két rész együttes értelmezésében van mód
megismerésükről beszélni. Tudjuk, hogy az atommagok nem
stabil teremtett képződmények. Ha meg akarjuk változtatni
azok fizikai tulajdonságait, akkor megtehetjük azt az erőtér
modulálásával is. (Nem kívánom részletezni a különböző

304
The Cosmos Itself The Aether

izotópok alkalmazás jelentőségét.) Az alábbi ábrákon lévő


eszközcsalád elkészítésével esélyünk lehet – ha többre nem is
jutnánk – meggyőződni annak lehetőségéről. Az ionlézer
oszcillátorokban fenntartott plazma állapot, azok együttes,
szinkron működése okozna aszimmetrikus erőtér modulációt
a reaktor-kamrában. Az atommagok pedig azonnal
átalakulnának annak okozataként, fellépne valami előre nem
látható bomlási reakció. Természetesen mód lenne
meggyőződni a spontán bomló izotópok reagálásáról is. Az
állapot-változásokat tömeg-spektrométerekkel lehet
megfigyelni, dokumentálni.

A működő berendezés hűtéséről gondoskodnunk kell a


keletkező nagy hő elvezetésére. Folyékony nitrogént
alkalmazhatunk.

A berendezések elvi vázlata:

305
The Cosmos Itself The Aether

A lényeget értők számára bizonyosan érthető, hogy az


alkalmazott lézerekből nincs sugárnyaláb emisszió. Az
alkalmazás célja a rezonátortükrök közötti modulált
energiatér fenntartása. Az együttes takaró hatás okozatát
vizsgáljuk a rendszer belsejében lévő folyamatokra. A
rezonátortükrök nem áteresztők!

Epilógus
Hívő emberek szerint a világot Isten teremtette.
Tapasztalatom szerint a fizikusok (az alapösszefüggések
mindenre kiterjedő ismerete nélkül, ezért tévesen) a filozófia
kebelébe vont metafizikához utalták/utalják a lét megoldás
kérdés megválaszolás feladatát. Az ember idegrendszere
megtévesztő hatással összegzi a külső világ változásait,
megjelenés sokféleségét, bonyolultság érzetet keltve benne.

306
The Cosmos Itself The Aether

A válasz pedig megadható az abszolút viszonyítás rendszer


bevezetésével. A választ pedig az 1982-ben tett
elhatározásomnak eleget téve, számomra minden kétséget
kizáróan, ebben a könyvben leírva megadtam. Kutatásom
szerint a kozmoszt felismerhetően a viszonyítás-rendszerben
meglévő mindenben határolt végesség és az állandóan
jelenlévő aszimmetria keletkezteti. A lét tartalmában egy
önreprodukciós határ- és kezdet megoldás folyamat, a
megmaradás elv alapján kiterjesztés entitásokkal, a
neutrínókkal gyarapodó.

A tér fogalom tudatunk terméke, látszatjelenség. Szó nincs az


anyagi tárgyak helyzetei halmazáról. A rendszertől
elkülönülten kezelendő objektumok, tárgyak nincsenek, mert
minden tudatunkban elkülönültnek látszó tárgy, objektum
egyetlen, a neutrínókkal folyamatosan kiegészülő
elektromágneses sugárzás mátrixmező tartalom elemi szálaira
fűzött bootstrap változás jelenség. Az idő fogalom a változás
fogalom szinonimája. Az éter fogalom használata realitás,
természetesen a megújult jelentés tartalommal. Az egyszeres
lét miatt nem léteznek mindent elnyelő fekete lyukak. Amit a
megfigyelők annak mondanak a galaxisok közepén nem más,
mint a galaxisok két oldalán működő éter folyamat tartalom
kölcsönható egyesülése az atomrobbantás kísérletek során itt
a Földön is megfigyelt maghasadás kísérő jelenségével
megegyezően, de nyilvánvaló módon nagyságrendekkel több

307
The Cosmos Itself The Aether

energia felszabadulással. Ezért is tapasztalható az az


egyidejűleg kivehető kétféle jelenség ugyanazon az oldalon.
Az egyik az objektumok plazma maradványai elnyelése, míg a
másik egy magasabb helyzetben lévő részecske keletkezés
gömbhéj szféra, amely éppen a galaxis túloldaláról átáramló
ionizált plazma maradványával lép kölcsönhatásba az ezen
oldali folyamat tartalommal.

A modern elméleti fizika téves megközelítő választ adott Max


Planck eredeti kvantum elgondolására. Ezért is szorult Planck
háttérbe. Életét a teljes megoldás hiányában végig kísérte a
kétség, kényszeredetten hajolt meg a konstruktív
"eredmények" előtt. Ezért is maradtak megoldatlanok az
alapkérdések a mai időkig. Történelmi tapasztalatunk, hogy
sok időnek kell eltelnie a tévedések beismeréséhez. A
megoldás ismeretében mondhatom, most is erről van szó.

308

You might also like