Ugrás a tartalomhoz

Luna–2

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–2
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségRKK Enyergija
GyártóRKK Enyergija
Küldetés típusabecsapódás
NSSDC ID1959-014A
Küldetés
CélégitestHold
Indítás dátuma1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC
Indítás helye
HordozórakétaVosztok–L
Becsapódás1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC
Az űrszonda
Tömeg390,2 kg
Leszállás helye29,1°É 0°Ny
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–2 témájú médiaállományokat.
Az űrszonda elhelyezkedése a hordozórakéta végfokozatában

A Luna–2 (Luna E–1–6, a nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.

Küldetés

[szerkesztés]

Tervezett feladata a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata volt. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.

Jellemzői

[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában fejlesztették ki és építették.

Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én) kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Luna (Vosztok-L) hordozórakétával. Mérete és elrendezése megegyezett a Luna–1-el.

Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinis régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Uppsalában, illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.[1]

Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses mezőt. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-éhez. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat. A Hold felszínéhez közeledve a szonda a Holdtól 55 kilométeres távolságon belül nem észlelt említésre méltó mágneses mezőt.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. szerk.: Hegedüs Tibor, Jäger Zoltán, József Rita, Vaskúti György: Csillagászat Baján A bajai csillagászat 50 éve, Borbás Mihály, Ill Márton, 2000, Ártér könyvek VI., Baja: Ártér Alapítvány, 16. o.. ISSN 1218-6333. ISBN 963-85258-3-5 


Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Elődje:
Luna E–1–5

Luna-program
1958–1960

Utódja:
Luna–3 (Luna E–2A–1)