Villő mondja, hogy
va-va (vagy általában úgy kezdi, hogy e-va-va): kutya. Ezt mondja, ha kutyát hall ugatni, kutyát lát az utcán, s már a könyvből is felismeri. És ezt mondja minden egyéb négylábú, szőrös állatra. De az első szava az Anya volt,
Enya,
Anya,
Nyanya formájában, vagy legalábbis úgy gondoljuk, hogy azt is értett rajta, amit kellett.
Mostanában kezdte mondani azt is, hogy
Nem. Ha megkérdem tőle, hogy
Villő, szopizol?, azt szokta mondani, hogy
Nem, s még a fejével is inti, de azért megy az ágy felé. Amúgy még mindig sokszor szopizik nappal is, éjjel is. És jól is eszik. Az igent már néhány hónapja inti a fejével.
Azt is mondja, hogy
Kukk. Bújócskázunk.
Ezenkívül egyebet nem igazán mond, japánul beszél, mint eddig, de mindent ért. Még azt is tudja, hogy melyik Zsuzsi baba, mert ha azt mondjuk neki, hozza ide Zsuzsi babát, akkor megkeresi is hozza éppen azt a babát.
Rajzol. Vannak délelőttök, mikor mindketten rajzolnak. Ha Ünige rajzol, akkor Villő is rögtön kéri a ceruzát.
Egyedül eszik egy ideje. Darabosat a tányérból, illetve kanállal, főleg a joghurtot. Utána úgy néz ki, mint egy malac, de már tőlünk nem fogadja el, esetleg a levest (ő eszi a darbosabbat, mi kanállal adjuk a levét).
Építőkockákkal épít, egymnásra rakosgatja őket (ha mi is azt játszodjuk), kavargat, főz. S amúgy mindenben próbálja utánozni Ünigét. Hát, lesz mi hülyeséget megtanuljon tőle. Nagyobb hóhér lesz, mint a nővére. Még nagyobb.
Ja, az ágyra már régen felmászik. Lemászni meg régebb.
A hisztit, sajnos, nem hagyta el, még Ünigét is túlszárnyalja, pedig Ünige is nagy hisztis, még mindig. Villő aztán toporzékol, s még mindig veri magát a földhöz, főleg a fejét. Nem tudom, erőől hogyan lehetne leszoktatni, mert a fájdalom még nem tanította meg neki, hogy ez nem egy kellemes dolog. Valószínű, tudja, hogy ezzel jól lehet zsarolni minket. Mert ordítani hagynánk, de azt mégsem lehet csak úgy nézni, hogy loccsantja szét a fejét a csempén.
Féltékenynek mindketten féltékenyek: ha Ünige ül az ölömbe, Villő nyomul, s ordít, néha meg is harapja Ünigét. Ha Villő ül az ölömben, akkor Ünige nyomul.
Puszit ad, olyan édesen csücsöríti a száját! Ünige, mikor ekkora volt nem adott puszit, ő csak tartotta az arcát.
A bal oldali alsó szemfoga is kint van már. Nehány napja. Ez már 14 fog. S két szemfog 1 hét különbséggel. Ezért nem akar aludni.
Ünige egész nap szerepjátékozik. Hol hercegnők vagyunk, hol az olvasmányainkból, rajzfilmekből váalszt szereplőket, s akkor Hupikék Törpikék, vagy Babóca, Bogyó, Pihe, Baltazár stb vagyunk. Nagyos. És még mindig dacos. Még mindig mindent másképp akar csinálni. S ami nagyon aggaszt, nagyon meghízott mostanában, sokat eszik. S néha az az érzésem, hogy a fáradtságot vezeti így le. Mert természetesen nam akar délután aludni, s akkor egyfolytában somfordál a kamrába, a hütőszekrényhez. Ja, a rajzaiból kellene néhányat feltennem. Novemberben állt be ilyen téren változás nála. Az addigi firka-birkáit felváltották az "értelmesebb" rajzok. Akkor minket, a családot rajzolt, mostanában hercegnőket.
Röviden.