Dr Hunter rendelőjében jártunk Totiékkal csoportos terápián. (nem kell megijedni, annyira nem vészes a lelkiállapotom, hogy kísérettel kell pszichiáterhez mennem, természetesen színházaztunk) Az előadást én választottam, mégpedig azért ezt, mert a kevésbé fanatikus Szabó P. rajongók szerint is nagyon vicces, zseniális darab. Én mérsékelten szórakoztatónak találtam, de mellettem mindenki jókat nevetett, sőt, a hátsó sorból még kacagást is hallottam, szóval lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve. Igazából nem tudom megmondani, hogy mi nem tetszett, mondjuk kiemelni azt sem, hogy mi tetszett. Na, jó, azért ez utóbbit mégis megpróbálom.
Szóval igényes a rendezés, a díszlet és a jelmezek is jól megkomponáltak, nem szedett-vedett-újrahasznosított (ha mégis, akkor jól szedték-vették össze!) Az Art-Színtér picinyke színpadán közvetlenül az orrunk előtt zajlott a terápia, egészen kedvet kaptam a Jövőre, Veled, Itt-hez, amit az Opiban már nem játszanak, de -tánckar nélkül- Janza, Szabó P. és Ulmi itt randiznak 5 évente. Egyelőre még visszatart a tudat, hogy ismerve magam, ott fogom végigzokogni az egészet, de -szintén ismerve magam- egy alkalmas időpontra hirtelen felindulásból veszek majd jegyet. Nade, zárójel bezárva, vissza a Terápiához. (kb ennyire fogott meg, hogy inkább azon gondolkozok, megnézzem-e a JVIt)
A történet érdekes, nem pörgős, de az idő múlását jól érzékeltetik a párbeszédek. Színészeink mind kitűnőek, bejáratottak, mindőjüket láttam már korábbi darabokban, mondjuk Szendi Szilvit pl prózában még nem. A hangjukkal időnként el is varázsoltak. (lehet, hogy csukott szemmel kellett volna "nézni") Nem, nem zenés darab, de mindenkinek nagyszerű orgánuma van. Mihályfi Balázs pl mikor elfelejtett túljátszani, és egy terccel talán mélyebben beszélt, akkor zseniálisan pszichiáteres volt. Na, azt a részt szerettem.
Színházas szelfit elfelejtettünk csinálni (mondjuk ezért nem nézném meg mégegyszer), de ígéretet kaptam egy kövi alkalomra, ahol majd bepótoljuk.
