Szép Ernyő

OK, bocsánat a címért, de tényleg ez a neve, így szerepel a jegyzetfüzetemben is. Tudniillik őrületesen nagy rajongója vagyok Szép Ernőnek, és naná, hogy inspirált nagyon a világa, és hát... értitek, na. Szóval engedtessék meg, hogy bemutassam Szép Ernyőt, a csetneki csipkével készült napernyőt.

Mit is mesélhetnék róla. Két éven át csinálgattam, mert 10 panelból áll, ami azt jelenti, hogy 10-szer kellett megcsinálnom ugyanazt a motívumot, ami a halálom. De mindig az járt a fejemben, amit Mathias Énard Mesélj ​nekik csatákról, királyokról és elefántokról gyönyörűséges könyvében mondott Michelangelo, amikor megkérdezték tőle, hogyan tanuljon meg valaki rajzolni: rajzold le a kezed ezerszer. Hol van ahhoz a tíz, ugye.

A szuperminőségű lenvásznat Moszkvában vettem még 2012-ben, tudtam, hogy valami olyat kell vele kezdenem, hogy méltó legyen. A cérna a mi kis rövidáruboltunkból származó 9 spulni Gütermann 50-es pamut (a varrócérnáknak nem ugyanaz a számozásuk, mint a horgolóknak, ezek az egyiptomi pamut számozását használják, az 50-es egyiptomi kb a 120-as horgolónak felel meg, talán 150, nem tudom, sosem sikerült rendesen kiszámolnom), 718-as számú árnyalat, ezért jó, ha az embernek van egy bolt a keze ügyében, mert akkor legalább be tud menni és az anyaghoz illő árnyalatot választani, nem a neten kell szenvedni. Lehet, hogy megveszem a boltban a hármat, ami volt, utána már a szám alapján interneten olcsóbban is meg tudom rendelni, de őszintén szólva inkább visszajártam a boltba és rajtuk keresztül vettem, ezzel is támogatva őket. Nekem nem érdekem, hogy még ők is bezárjanak. Amióta Lyonban vagyok, szinte minden bolt bezárt, és én nem szeretek interneten vásárolni, mert nem lehet kiválasztani a színeket. Na mindegy, nem ez a téma. A betétszál YarnArt Ideal pamut. Készült 0,6-os tűvel (egészen pontosan az én imádott, kupakos Prym Imrámmal) A nagy zárt rózsás betétcsipke a Szontagh-nővérek által tervezett eredeti minta alapján készült, a kis gránátalmás szélcsipke saját tervezés.

Nem volt egyszerű kiszabni a megfelelő formát, háromszor is megvarrtam olcsó anyagból, mire sikerült a megfelelő szabásmintát kidolgoznom, ami alapján már a drága lenbe is bele mertem vágni. Aztán ahhoz mérve dolgoztam ki a szélcsipke méretét. Az egész eldolgozás rengeteg időt igénybevett, minden öltésre nagyon odafigyeltem (de még így sem tökéletes:))

Júliusban már kész lett, aztán egy hónapig hozzá sem szagoltam, nem is lett lefényképezve szegény. Kicsit megvisel, hogy úgy érzem, észrevétlenül átcsúsztam egy párhuzamos univerzumba, ahol az emberek, köztük elvileg értelmes, gondolkodó, olvasott ismerőseim egy részének teljesen elment a józan esze, miközben a Szép új világ falait építik éppen körénk. Aztán Nietzsche egy könyvét olvasva az előszóban találtam egy nagyon érdekes és mélyen érintő mondatot, kiírtam, aztán sokszor mentünk társasjátékozni meg lehullott rózsaszirmokat gyűjtögetni a gyerekkel a rózsakertbe. "Ha a világ az ész álláspontjáról gonosz, s az »igazság« meglátása az embert a maga megsemmisítésre készteti, ebből a tényből ellenkező következtetést is lehet vonni: Ha az Igazság gonosz, adjunk előnyt az illúziónak, teremtsünk szép és csábító illúziókat, amik az életet elkerülhetetlen bajai dacára ujra értékessé teszik s bocsássuk minden tudásunkat, minden erőnket ez illúziók szolgálatába."
(https://mek.oszk.hu/04800/04812/04812.htm)

Viktoriánus szoknya és brüsszeli csipke

Azt hiszem, amióta magam öltözködöm, hajlottam a vintage stílus felé, csak hát régen nem volt ez ilyen tudatos, meg nem is nagyon lehetett kapni olyan ruhát, ami igazán tetszik, igazi vadászat volt mindig olyan ruhát találni, ami igazán tetszik. Sosem tudatosult, hogy a ruháim és a stílusom igazából vintage-beütésű, annak ellenére, hogy a gimi utolsó éveiben már kalapokban jártam meg nagyon dámásan öltözködtem, amikor az egyetem első napját ünnepeltük, egy 30-as évekbeli ruhában pózolok a képeken. Egyébként a sázadforduló és az 50-es évek a fő irányvonal nálam. Igazából akkor esett le és állt össze a kép, amikor 2017-ben a Vintage Summer Challenge-et végigcsináltam Instagramon. Ezután viszont ezerszer egyszerűbb lett az öltözködés, mert tudtam, merre kell orientálódnom. Persze szerepet játszik, hogy ma már sokkal, de sokkal egyszerűbb hozzájutni akár régi kötés- és szabásmintákhoz, akár kész ruhákhoz, mint 20 évvel ezelőtt. Meg nem elhanyagolható, hogy azóta megtanultam kötni, és valamennyire varrni.
Ez a szoknya a fejemben volt már millió éve

Ősszel a piacon bukkantam rá egy rettenetesen olcsó anyagra, dunsztom sincs, mi ez, nagyrészt persze poliészter, de szerintem van ott pamut is, de a fő, hogy 1, a tapintása, 2, az esése, 3, a szép, mély és gazdag fekete színe rögtön és azonnal kiabált nekem, hogy ez az, ez az, ez az! Ő lesz az! 4 euróért nem kár nem túl gyakorlott varrástudásommal belevágni. Szóval a szabásminta az 1895-ben kiadott Keystone-könyvből van, ami elég közismert vintage-varrós körökben, a legnagyobb előnye, hogy magadnak kell kiszámolnod és elkészítened a szabásmintát, nem kész méretekkel dolgozik, és ez csodálatos! Sokkal csodálatosabb, mint egy kész minta, amit aztán igazítani kell. 2 napom elment rá, de elkészült a szabásminta, végül a szoknya is. Nem akartam földig érőt, hétköznapi használatra szántam, ezért kb vádli közepéig mértem le. Azt hiszem, ebben így nem csak a századforduló, hanem az 50-es évek is bekacsint :D 

Van két szép nagy zsebe, mert a mester, vagyis Bernadette Banner elmagyarázta, hogy kell, és azok a zsebek óóóóriásiak, de nem húzzák le a szoknyát, mert okos, ügyes viktoriánus megoldással egy szalaggal az övre van varrva. Igazából minél mélyebbre túr az ember a régmúlt korok life-hackjeiben, annál jobban meglepődik, hogy milyen hülyék vagyunk mi, modern emberek. Nyilván nem mindenben, de... de nagyon sok tudás és képesség elveszett, amit biztos, hogy nem a TikTok fog visszahozni. Na mindegy. Szóval a szoknya. Nagyrészt varrógéppel varrtam, de overlock nincs, úgyhogy a széleket kézzel dolgoztam el (persze Bernadette útmutatása szerint), szerintem egész szépre sikerült, már ott, ahol nem lett csúnya, mert nem tudtam, mire kell odafigyelni, mondhatjuk, menet közben tanultam mindent:D Alsószoknyát nem varrtam neki.

OK, bevallom, a zsebe nincs eldolgozva. Nincs rá affinitásom, nem megy, ez van.
Egy biztos, ez a szoknya abszolút én vagyok, imádom, szebb, mint álmodtam! Folyamatosan hordom, járt már Olaszországban egy hangyányit, hogy lecsöpögtessék egy kis gelatóval, és ha minden jól megy, hétvégén megy Párizsba. Manapság már abban sem biztos az ember, ami négy nap múlva várható, ehh.

És ez a bejegyzés már réges-régen itt volt piszkozatban, csak elfelejtettem kiposztolni. Szóval ha már itt vagyok, akkor az azóta elkészült brüsszeli csipkét is bemutatom.

Ez csak amolyan mellékprojekt volt. A mi kis rövidáruboltunkban ténferegtem, amíg az eladó valaki mással volt elfoglalva, unalmamban az unalmas DMC keresztszemes készletek között turkáltam, amikor egyszercsak megláttam egy készletet, ami.... áhhh, kikaptam a kupacból, magamhoz szorítottam, odarohantam a kasszához és ott szobroztam, nehogy valaki észrevegye, milyen kincset találtam. A tulajdonosnő, amikor végre rám került a sor és miután odaadta a cérnákat, amikért jöttem (a cérnákra majd a következő bejegyzésben visszatérünk), teljesen értetlen képpel bámulta a készletet, mi az, hogy került oda? Egy teljesen amatőr kinézetű készlet műanyag zacskóban, fénymásolt papír, négy nyelvű leírással, pár méter szalag, vastag hímzőpamut és egy elég rondán kinéző mintarajz, ami ráadásul nem is egyezett a címlapon lévő képpel. Olyan készlet, amit mondjuk alkalmi workshopokhoz szoktak összeállítani házilag, vagy talán egy kis bolt saját kezdeményezése. A felirat szerint Made in Belgium, meg lehet ismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével.

Én ne akarnék megismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével???? Mióta meg akarok vele ismerkedni, de minden lustaságomat sem tudtam összekaparni ahhoz, hogy utánajárjak, mi kell hozzá, milyen széles szalagot vegyek, milyen mintarajzot használjak, stb, úgyhogy a tisztelt sors megunta a várakozást és inkább az ölembe pottyantotta a lehetőséget a maga kis csavaros útjait kihasználva. Mondom, még a bolt tulajdonosa sem értette, hogy került hozzájuk egy ilyen készlet. Engem nem lepett meg. Szóval kielégítettem a kíváncsiságomat, csináltam egy kis terítőt, kész, kipipáltam a szalagcsipkét. Jópofa, előnye, hogy nagyon haladós, de nem kerül be a repertoárba. Persze ki tudja, mikor lesz valami olyanra szükségem, jó azért észben tartani.
Sokan battenberg csipke néven ismerik ezt a fajta csipkét manapság, lényegében ugyanúgy készül, de eredetileg a brüsszelinek jóval keskenyebb volt a szalagja. Manapság már minden összekeveredett persze.
Aztán majd pár nap múlva posztolom azt, ami eddig a legnagyobb és legizgalmasabb dolog, amit valaha csináltam, nyilván Instán már mindenki látta, de jobb szeretem itt összegezni a dolgokat. 

Mini szolnoki meg Itááááááááááália

E

z csak azért, mert nekem mindent meg kell csinálnom miniben. Nem hagyott nyugodni. A zsinór 80-as, a többi varrócérna (50-es pamut). 

 Hogy miért rózsaszínű, azt ne kérdezzétek, nem tudom, olyanom volt, nem gondoltam, hogy a szivecskékkel kicsit Barbie lesz :D A mintát a neten látott kész csipkéről másoltam... bocsánat. Mit tehetek, ha nincs egyszerűen egy rendes mintagyűjtemény a világon???

Ez pedig Olaszország.

Sóhaj. Toszkána. Sóhaj. Amikor 2019-ben ott jártam, akkor vettem ezt a könyvet, egyenesen a nénitől aki írta, és még dedikálta is nekem :P de sokáig nem mertem kipróbálni ezt a hímzést, de most valahogy annyira hiányzott az a tipikus olasz szépséges táj, hogy belevágtam, végülis felismerhető:)

Közben jó sok olasz zenét hallgattam, aztán meg elolvastam az Elvarázsolt áprilist Elizabeth von Arnimtól, ami egy csodálatosan gyönyörűséges regény, nagyon ajánlom mindenkinek!

Szolnoki csipke meg Buckinghamshire

N

a már megint rég jártam erre. De jó hír, vagy rossz hír, megoldottam a technikai problémát, ami miatt ennyire hanyagoltam és nyögvenyelősen blogoltam. Megoldottam? Inkább megkerültem. Egyszerűen lusta voltam foglalkozni vele, nem arról van szó, hogy zokni lennék számítástechnikában, csak nem érdekel. Most meg rájöttem, hogyan kerüljem ki. Szörnyű viselkedés, mi? De inkább a csipkéimmel foglalkozom. Mindegy, szóval talán most már kicsit aktívabban fogok megint blogolni. Már ha lenne mit mutatni... A magyarázkodás után meg bemutatom azt a szűkös kis termést, amivel szolgálhatok az elmúlt hetekből. Hónapokból. Jó ég, de repül az idő!
A legutóbb egy szolnoki csipke készült el. Birizgálta a fantáziámat egy ideje. Édes egy darab lett, nagyon tetszik, ráadásul ahhoz képest, hogy első tűcsipkém, ha nem számoljuk a csetneki hálóit, egészen vállalható lett!

A mintát Máté Julcsi szolgáltatta nekem. A szolnokinak a jellegzetessége ez a szívecskékből álló girland. 20-as a körmönfont zsinór és 80-as a háló, mind Anchor. 

 
Előtte egy kitérőt tettem, Dusty a Repcsikből. A fiam kérte. Még karácsonyra. Egen. Én meg februárban fejeztem be. Valami repülőminta alapján kezdtem, de nem tetszett, ezért freestyle lett. Viszont hasonlít, csak nincs hátsókereke. Március van, és még mindig nincs. Hát igen, nehéz időket élnek a repülők mostanában... 

A januárt egy kis vert csipkével töltöttem ki. Nagyon imádtam Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok című könyvét, és a Molyon van egy zónám, ahova szeretettel gyűjtöm a korabeli regényekben tett említéseket különböző kézimunkákról, hogy így térben és időben el legyen helyezve, ki mivel foglalkozott, és az a regény igazi csemege volt! Két idézetet hoztam onnan: 

"Queenie csipkeverése nagyon vonzotta a gyerekeket. Szerették nézni, ahogy – számukra áttekinthetetlen módon, kuszán – ide-oda dobálja a verőkéket. Mindegyiknek a nyele fel volt díszítve egy gyönggyel, s mindegyik gyöngynek megvolt a maga története, amit annyiszor hallottak, hogy már kívülről fújták. ”
A könyv szerint a csipkeverés az 1880-as évekre már nem nagyon volt divatban a faluban, mert nem volt túl sok vevő és már vásárra sem vitték, de páran azért csinálgatták ajándékba, ruhadísznek. Kicsit bosszant, hogy az egyébként nagyon szép és igényes magyar fordításból egyszerűen ki lett hagyva Queenie mondata, hogy milyen csipkét is vertek: „Said they liked the Nottingham lace better; it was wider and had more pattern to it! She still did a bit to keep her hand in.”
Nem találtam semmit a nottinghami vert csipkéről sajnos, a híres lexikon sem emlegeti, mindenhol csak a gépi csipkéről beszélnek, mert Nottingham volt egész Anglia, de egy időben az egész világ gépi csipke központja, még most is Lace Marketnek hívják az egyik negyedet. 

És a másik:
„Az egyik asszony például letépte buckinghamshire-i csipkéből készült, széles fodrot a "második legjobb” keresztelőruháról, és merev gépi csipkével helyettesítette, mondván, hogy nem hajlandó abban a régimódi göncben templomba vinni a gyerekét."
Ez annyira megfogott, hogy előkaptam egy Bucks lace mintámat és csináltam egy régimódi darabkát.

Selyem-cérna és pamut.

Ennyi. Hoznék mást, ha lenne, de ajjjj, semmivel sem haladok! Egyáltalán, csinálok én valamit????

Egy kis csipke és az évösszegző

A

mindenki számára emlékezetes 2020 év utolsó csipkéjét szilveszter éjszakáján fejeztem be. Igazi szerelem, mindig odavagyok azokért a csipkékért, amik nem szokványosan egyenesek, ez a minta az Aemilia Ars Basic Course első részének a végén található és most DMC hímzővel csináltam - coton á broder No.30, míg az összes eddigit horgolóval varrtam.

Tényleg jóval puhább, ad egy ilyen régi érzetet a kész csipkének, de borzasztóan foszlós-bolyhos az a cérna, utálatos dolgozni vele. És hiába mostam ezerszer kezet, mindig koszos volt, mindig. Úgyhogy végül be is áztattam meleg szódabikarbónás vízbe, az segített.

Az év nagy kedvence lett és a képek is nagyon tetszenek :D

Aztán meg a Rowena Jumper, amit novemberben fejeztem be, csak nem volt érkezésem bemutatni. A napokban meg elmentünk hógolyózni és szánkózni, mert hát a gyerek nem nagyon látott még havat, és most anyóséknál voltunk az ünnepek alatt, és az Alpokban volt hó, hát kihasználtuk, és ha már fényképezőgép is volt, pulóver is, lefényképeztük, csak hát aztán mivel fekete a pulcsi és a fotósom sem a legjobb, ezért lehet, hogy nem látszik mégsem olyan jól, hogy mennyire nagyon, de nagyon jó a fazonja, pedig tényleg csodálatos!

 
Hátul a nyaka kicsi kulcslyukra záródik. Sajnos hiányzott pár méter fonal, ezért hosszabbra nem tudtam csinálni a nyakát, de hát nem vagyok egy hattyú, szóval nem olyan feltűnő:D 

Kicsit szerpentines autózás utáni, maszk miatt rúzs- és púdermentes a fejem a képeken. Hát ja.

 Ezt a pulcsit addig fogom hordani, amíg le nem foszlik rólam, aztán meg kötök egy másik ugyanolyat. Textiles de la Marque Fifty (50% merinói gyapjú és 50% akrill)  fonalból készült, 4-es kötőtűvel. Meleg, puha, kényelmes. Annak ellenére, hogy nem szeretem a műszálat, ezzel nincs bajom. Megtartja a mosásban.
Na, akkor az évösszegző. Nem mintha az összes idei bejegyzésem nem egy-egy miniösszegzés lett volna, ami jár, az jár:D Kezdjük a csipkékkel:

Egy szupermini ír csipke, egy kis picot bigouden, egy csomó aemilia ars próbálkozás, cuki kis ír csipke motívumok Madame Hardouin könyveiből és ugyanannak a néninek a horgolt figurái velencei tűcsipke alapján. Kicsi kis hunnia csipke darabkák és a fölső sorban a két jobb oldali a kedvencem és büszkeségem, a harangvirágos csetneki és az aemilia ars terítő. Kimaradt a román csipke. Váhh, nem találom szépnek ezt a fajtát, akárhogy nézem, de azért nem szándékkal hagytam ki:D

Nem csipke kategóriában aztán alig van mit mutatni, de a két kötött pulóver nagyon kedvencek, a mini hímzéses karkötő is a szívem csücske, a matyó hímzés meg egyszerűen aranyos és kész:)

Elég soványka a termés, de azért vannak köztük munkás darabok. Az olvasásaimat inkább nem is összegzem, szégyenletes egy évet zártam olvasás terén. Igaz, volt két szép vastag könyv, amiket nagyon imádtam, Laurel Corona A négy évszak - Vivaldi Velencéje, és Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok. Az utóbbi annyira betalált, hogy azóta is bookhangoverben szenvedek, az eddigi legfájóbb. Lehet, vissza kéne térnem egy kicsit az én édes, drága Houellebecq-emhez, vagy Barbara Pym esetleg? Vagy Szép Ernő. Ők az adu ászok nálam:D
Na mindegy. Mi volt még? Sikerült nyáron elutazni Budapestre, remélem, idén is összejön, még ha reménytelenebbnek is látszik, mint a sokat szídott 2020-ban. A zuram családjában két ember halt meg, mindkettőjüket nagyon szerettem, főleg az egyikük hiányzik nagyon és még mindig maga alatt van mindenki emiatt. Fiatal volt és azzal a ritka képességgel megáldott ember, aki mindig, mindenhova vidámságot hozott magával. Hullócsillag. Nem, nem a covid vitte el, hanem egy hosszú és rettentes betegség. A macskámnak is jutott betegségből, ami számunkra a hasmenésben manifesztálódik. Meg az állatorvosi számlákban. Na, azért nem lehet azt mondani, hogy nincs eredmény, ahhoz képest, milyen állapotban volt szeptemberben, most egészen kikerekedett (kop-kop), hát csak így tovább. De azért fárasztó a sok hasmenés mindenki számára. 5 hónapnyi rémálom állványzat, kosz, por és bűz képében, az ablak előtt járkáló idegen pasikról nem is beszélve, brrrrrr. A gyerek kétszer 3 hétig volt mozgásképtelen sérülés miatt, tényleg, volt valami jó ebben az évben???? Micsoda összegzés ez már? Tavasszal sokat aludtunk:D Január végén volt egy nagyon jó dolog, hát persze, hogy Philippe Jaroussky Schubert koncertje!:) Ok, megosztom veletek Az Év Képét. Azért beszélek róla annyit a blogomban, mert igazából neki köszönhetem az összes csipkémet, az ő előadásmódja az egyik legeslegnagyobb inspiráció a számomra.

Nem posztoltam sehova ám ezt, sem instára, sem facebookra, sehova, annyira intim nekem ez a kép. De hát itt magunk közt vagyunk, és csak a legkedvesebb olvasóim járnak ide, akik nem haragszanak, hogy mindig csak gondolatban válaszolok a hozzászólásaikra, pedig annyira örülök nekik mindig!!!!!!!! Köszönöm, hogy vagytok :)) A lehető legjobbakat kívánom nektek az új évre!

Aemilia Ars

A

vagy a bolognai csipke (ejtsd: emilia arsz). A tűcsipkétől mindig féltem, de ez a fajta annyira gyönyörű, és a könyv annyira érthetőnek tűnt, hogy kipróbáltam. Még augusztus folyamán csináltam meg az első két kis terítőcskét próbaképpen,

aztán azóta lassanként egy csomó kis gyakorló cafat összegyűlt, egy kivételével az összes elkészült, aminek volt leírása a könyvben, plusz egyet, aminek nem volt leírása, csak mintája. Még van mit gyakorolnom, nem tetszik, hogyan csináltam meg a leveleket az utolsó darabon, de tudom, mit rontottam el, és a pikókkal sem sikerül megbarátkoznom, pedig a szivecskével direkt azért vacakoltam, de azért alakul és nagyon szeretem.

Mindegyik 60-as Anchor horgolóval készült. Van még egy nagyon gyönyörű leírás nélküli minta abban az első részben, már előkészítettem, felragasztottam kartonra, kilyugasztgattam, vettem hozzá 30-as DMC hímzőt, ami elvileg ugyanolyan vastagság, mint az Anchor 60, csak kevésbé merev, szóval megvan minden, csak előbb be akarom fejezni a kötött zoknit, amit JB-nek megígértem.
Meg befejeztem a májusban elkezdet Rowen Jumpert Fabel knitweartől, csak nem fényképeztem még le, nincs nagy ihletem mostanában, pedig gyönyörű, és jobb rajtam fényképezni, mert úgy látszik igazán, milyen csodálatos.
És befejeztem a nyáron elkezdett vízköpőmet is, jópofa lett. Ő horgolva van, 80-as a teste és Gütermann pamut varrócérna a háló. Madame Hardouin századfordulós könyvéből, egyenesen a Notre Dame-ról.

Ó, és még egy, egy kis Hunnia csipke:

Szegény egy kínszenvedés volt :D Júliusban anyóssal elmentünk a lyoni selyemműhelybe, ami egyfajta múzeum, műhely, akármi. Hány éve élek itt és sosem mertem bemenni, elszomorít a téma, de most anyóst érdekelte, a gyereket is, hát azért akkor végül csak bemegyek, na:D igazából szuperjó ott és imádtam, csak szomorú. Mondjuk mert nem volt hely, hogy engem is felvegyenek hozzájuk szőni :D viszont vettem pár nagyon szép selyemcérnát, szépséges színű maradékok fabobinákon. Az eladó figyelmeztetett, hogy ezek a szövéshez használt selyemcérnák néha nagyon régiek, ezért könnyen szakadnak. Ó, hát igen, a zöld szakadt, borzasztó volt bele dolgozni. A rózsaszínű teljesen OK, ahhoz egy nyersselyem, rojtos-bolyhos vastagabb kontúrszálat használtam, a zöldhöz sima pamutot, de nem is az volt a baj, de hogy tényleg attól elszakadt, hogy csak a kezembe vettem, a könnyű, vékony verőkéimmel készült, de még azoknak a súlya is sok volt. És amikor egyszerre három is elszakadt, mielőtt lezártam volna szépen, akkor inkább úgy hagytam. Jó kis tapasztalat volt, és van még pár színem, ha eluralkodik rajtam a mazochizmus.
Nem posztolok gyakran, hülye időket élünk mostanában, az ember szívesen húzódik vissza a csigaházába, a vírus és az egész maszkabál (számunkra szerencsére, kop-kop) inkább csak hab a tortán, de úgy kicsit sok a szomorú és nyomasztó esemény nálunk. A virtuális csigaházam az én fotós Instám itt van. De az örömhír, hogy végre leszedték 5 borzasztó hónap után az állványzatot! Van fény, nincs kosz, nem büdös, kinézek az ablakon és látom a világot. És Philippe Jaroussky is megörvendeztetett végre az új albumával, ami igaz, tavaszra volt beütemezve, de nem baj, most jobban jött, és gyönyörű az is. Inspirál a csipkekészítésben:) Ez már szebbé tesz mindent, csak most meg ne lenne olyan hideg :D

Nyári összegző

Rég jártam erre, mentségemre legyen szólva, nyár volt. Tudjátok, utálom, és olyankor mindig csak félgőzzel létezek, és a kevéske energiámat is arra összepontosítom, hogy ne kezdjek tömegmészárlásba. Igen, nehezen viselem a meleget. Idén még egy stresszfaktor betársult a nyári meleg mellé. Körbeállványozták a házunkat, por, kosz, mocsok, bűz. Amikor másfél hétre lezárták kívülről, fóliával az ablakokat, az már csak hab volt a tortán. A kánikulai melegben, amikor 40 fok van kint és nem tudom kinyitni éjszaka sem az ablakokat, az maga a rettenet. Azt mondták, az egész boldogság 6-8 hét lesz, namármost 10 hétnél tartunk, és még nem kezdték el a festést, ami más, sokkal kisebb házaknál egy hónapot vett igénybe, amióta figyelem, hogy működik. El kell ismernem, a vírus a kezünkre játszott most, áprilisban utaztam volna Budapestre, de el lett napolva augusztusra (ez sem volt olyan egyszerű, de összejött, és ez a fő), ezután meg rögtön elutaztunk anyósékhoz, délre, szóval az egész augusztust sikerült megúszni. Mától meg már hűvösebb van, és ez jelentősen csökkenti az idegbajra való hajlamomat. Úgyhogy na, ideje visszatérni a régi kerékvágásba (miközben a szél hangosan csapkodja a ponyvát mellettem, de legalább nyitva az ablak. Ja, a macska boldog, van neki terasza, amire kijárhat és imád meghempergőzni a porban.* Utána hazajön és befekszik az ágyamba. Imádom, tényleg.) Na szóval mit nem mutattam be itten a blogomban? Nem olyan sok, nem kell félni:D 

Egy miniatűr hímzéssel díszített karkötő. Mert nagyon tisztán emlékszem, amikor a Margit körúton a néhai Sisi Galériában láttam egy karkötőt és elhatároztam, hogy eljön az a nap, amikor csinálok magamnak egy ilyet. Nem, nem akartam megvenni, csinálni akartam. Amiatt kezdtem miniatűröket hímezni, szóval már régóta megvan hozzá a tudásom és gyakorlatom, csak most volt hangulatom is. Szóval ajándék ifjúkori önmagamnak:)

 

Fekete háttérre raktam fel, az szerintem ad egy kis patinát neki és így hasonlít a legjobban arra az eredeti karkötötőre. Minta a kedvenc holland oldalamról:

Miniatűr horgolás.

Ez egy másik vágyam volt, de azért jóval későbbi. Tavaly szeptemberben láttam 300-as, 400-as és 700-as horgolót, és hát... hát... hát na. Csak hát hol lehet ilyet szerezni? Sehol. Aztán amikor január végén Párizsban voltunk (spoiler: tele volt kínaiakkal, höhöhö), a Sajou-nál vettem vékony egyiptomi pamutot.

 

120-as és 140-es vékonyságúból készült. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egyiptomi pamutnak más a számozása, mint a horgolónak, a legelterjedtebb varrócérna az az 50-es (ami kb a 120-as horgolónak felel meg). Szóval ahhoz képest fele vékony, 120 a motívumok és 140 a háló. 0,35 horgolótű. Ehhez kellett a jó nyári napfény azért:) A minta Máire Treanor Ír rózsakert mintája a könyvéből. Lemértem a precíziós mérleggel, 0,3 gramm :D

Egy icike-picike kis motívum, Hunnia csipke.

Egyszer, ezermilliárd éve megcsináltam már nagyban, most eredeti méretben is meglett. Igazából már majdnem készen van egy másik is, csak neki kéne gyűrközni és befejezni. De az már egy másik történet. Ezt azért csináltam, mert feltett szándékom volt, ha eljutunk végre Budapestre (nem törlik a járatot megint, nem zárnak karanténba, nem tudom, mit találnak ki), akkor én el akarok menni a Hunnia csipkemúzeumba, Terénybe. Jelentem, összejött! Csak borzasztóan, de nagyon csalódott voltam, hogy mi keddi napon mentünk, és kiderült, hogy keddenként zárva, csak nem frissítették a honlapot, végül egy néni beengedett, de ő nem volt nagyon járatos azért a dologban, nagy vonalakban azért be tudta mutatni a dolgokat, és ezért nagyon hálás vagyok, de mégis szomorú vagyok, hogy nem találkozhattam és beszélgethettem egy igazi Fáy családtaggal:D

A barátnőm fényképe. Bizonyítva, hogy még ott is előadást tudok tartani a csipkékről... a csetneki nyakkendőmben voltam ám!:)

Aztán egy kis horgolás, a holland kisfiú.

Óóóó, hát van ugye a hat francia nyelvű könyv az ír csipkéről (az a kis titkos gyanúm, hogy a Szontagh-lányok azokból tanulták az ír csipkét, de ez szigorúan csak az én álmodozásom, nem alátámasztott történelmi tény, csak abból indultam ki, hogy az unokatestvérük Franciaországból hozta nekik haza az ír csipke tudományát, és hogy a gránátalma annyira, de annyira úgy épül fel, mint egy csetneki motívum, de jaj, megint elkalandoztam). Szóval Madame Hardouin (ejtsd: árduen) volt az egyik nagy francia kézimunkakönyvíró a századfordulón, aki a Manufacture Parisienne des Cotons cérnagyár színeiben adta ki oktatóanyagait (a korszak másik nagy írója a DMC-t képviselő Therese de Dillmont), és megvan letöltve, kinyomtatva nekem a velencei csipkés könyve is, de az éppenséggel tűcsipke, azzal én meg nem foglalkozom (na ez erős kijelentés, várjátok meg a következő posztot, csak fejezném már be azt is...), szóval amikor megláttam, hogy a néni írt egy velencei csipke horgolt változatban könyvet én majd' kibújtam a bőrömből, és egész olcsón sikerült is levadásznom netről (az első rész Brüsszelből jött, a második rész meg Barcelonából, mondjuk úgy, hazakerültek Franciaországba:))), szóval ez csodálatosan gyönyörű könyv, hiperegyszerű követni (már annak, aki ért franciául és szokva van a régi mintákhoz), és milyen nagyon erős hasonlatosságot mutat az Orvieto csipkével?????? Gyanús, gyanús... még nem piszkáltam fel vele Máire Treanort, de ami késik, nem múlik. Be kéne fejeznem a másik projektet, amit elkezdtem belőle. Tele vagyok befejezetlenekkel.

 Ha már Mme Hardouin, és végigmegyek az instás képeimen, akkor mutatok még egyet. Ez csak egy kicsike, de aranyos, és hát pont az egyik ír csipkés könyvből van (a negyedikből, a 74-es motívum). 80-as ír len.

Nos, kb ennyi az, ami elkészült a nyáron, aztán majd hozom azt, ami még nincs befejezve, amint végeztem velük is:)

* Csak hogy el tudjátok képzelni, hogy mit látok, amikor kinyitom 7 emeletes, belvárosi társasházunk ablakát és mit hoz be a macska meg a huzat. Naponta kétszer is porszívózok hétvégén. Hétköznap, napközben meg be vannak zárva nem csak az ablakok, hanem a függöny is, mert rendkívül kellemetlen, hogy mindenféle pasik járkálnak az ablak előtt. Ja, és persze mindez nagyon leárnyékolja a fényt, ami nem segít a csipkéimnek. Sajnos minden ablakunk utcára néző. Vagy most helyesebb azt mondani, állványzatra néző. És ez van már június közepe óta és még vagy egy hónapig. De legalább már nincs meleg. Azzal viccelődtem, hogy legalább van egy gigantikus szúnyogháló a házunkon, idén legalább nem csíptek.

Csipkék

N
yo hát, mondom én magamnak, amíg a nagy szobafogság tart, nem kezdek új projektbe, csak megkezdett dolgokon fogok dolgozni! Majdnem sikerült is tartanom ezt a fogadalmam, csak aztán közbejött egy nagy kérdés.
Szóval a modern ír csipke egyik jellemzője, hogy a román zsinórcsipke zsinórját használják benne. Februárban JB munka közben egy elhagyott ház padlásán talált néhány régi újságot, és az egyiket hazahozta nekem, mert soha, semmit, sehonnan nem hoz el semmilyen körülmények között, kivéve, ha adják, de ezegyszer nem tudta otthagyni, amit talált, úgy gondolta, biztos érdekesnek fogom találni. Nem is tudta elképzelni, mennyire érdekesnek fogom találni és milyen lavinát indított el, még Máire Treanort is felpiszkáltam vele :D Igaz, elsőre csak átlapoztam, aztán félreraktam azt az újságot, most, amikor volt időm, újra előszedtem, megnéztem tüzetesebben. Egy 1981-es francia horgolós újság ír csipkéről szóló különkiadása. Nagyra tágult a szemem, hogy román zsinórt használnak egy csomót, meg hát tűvel varrják össze az elemeket, mint a román csipkében. Megkérdeztem Máire-t, szerinte a román zsinórt az ukrán hölgyek kezdték el használni először az ír csipkében, a 2000-es évek elején, azzal alakult ki a modern ír csipke. Ühüm! Az ukrán hölgyek egyelőre hallgatnak, miért is kezdték el használni a román zsinórt és honnan jött az ötlet, de kifejezetten érdekes kérdés, hogy ha ők kezdték el használni, akkor miért van egy 81-es francia újságban benne. Ezek szerint mégsem ők találták fel a spanyol viaszt. A francia le picot bigouden-ben, ami az ír csipke egyenesági leszármazottja, használják ezt a bizonyos horgolt zsinórt, és úgy tűnik, a 30-as évek óta. Ezek után kérdés, mi a román csipke története? Hosszas utánajárás után sem sikerült sokat kideríteni, igaz, kifejezetten érdekesnek találtam, hogy a magyar szolnoki csipkének, ami nagyon, de nagyon hasonlóan készül (csak kézzel készült zsinórral és bonyolultabb öltéstechnikával) van konkért története, míg a román csipkének semmi, és sehol sem lehet semmit találni róla, ám kifejezetten úgy tűnik, hogy az 50-es, 60-as években vált közismertté és terjedt el. Őszintén szólva én nem találom szépnek ezt a csipkét, és nem akarok senkit megsérteni, de valahogy se nem népi, se nem úri, inkább olyan proli, valahogy Andulkát látom magam előtt, ahogy azzal díszíti otthonát (igen, a Nők a pult mögött sorozat nagy megrázkódtatás volt nekem, nagyon tetszett, csak borzasztóan ronda minden benne, még az is, ami egyébként csinos is lehetne). És történeti kutakodásaim valahogy csak ezt az érzésemet támasztották alá, ezt a szocialista kézimunka-feelinget, adjunk a dolgozó nők kezébe egy hobbit, amivel szépíthetik otthonukat. De még mindig semmi konkrétat nem tudunk róla egyébként. Viszont fura, ahogy franciául point de langouste (homár, mert a bretagne-iak halászó nép) az a zsinór, románul ingusta (ami nem homár, hanem keskeny, mert van széles zsinór is). Hevenyészett nyelvészkedés:D Szóval ezzel a kérdéssel adta magát, hogy előkotorjam végre a román csipkémet, amit még évekkel ezelőtt kezdtem el, és befejezzem végre. Utáltam, de kell, hogy az ember képben legyen :) És amíg készült, felfedeztem, hogy egy bretagne-i használt könyvekkel kereskedő bolt árulja a szardíniás könyvet, amit már két éve el akartam olvasni, ami a le picot bigouden csipkének a történetét meséli el (csodálatosan gyönyörű fényképekkel illusztrálva). Csak hát a posta mostanában kicsit lassú, gondoltam, kicsit megsürgetem azzal, hogy horgolok egy kis PB terítőt is, az úgyis nagyon régóta tervben volt, mint a csetneki csipke rokona. Így mire kész lett a kis terítő, megérkezett a könyv is :)

Ez volt a kis kitérőm és pihenőm, aztán visszatértem a román csipkéhez és befejeztem végre azt is. A mintát semmiféleképpen sem akartam internetről szedni, hogy minél autentikusabb legyen, ezért még évekkel ezelőtt megkértem az erdélyi rokonságot (igen, multikulti családunkban akad ott is ember:)), hogy segítsenek beszerezni egy eredeti, antikvár román könyvet, egészen pontosan ezt, mert ha van valami, amit nagyon szeretek, az a gobelin és a csipke házassága. Véletlen egybeesés, hogy az is 1981-es:)

Végül keresztszemes lett a közepe, mert sajnos nem volt megfelelő anyagom, de azért mindenben hűen követtem az eredeti, román leírást (nem volt könnyű, mert nem beszélek románul, de megbírkóztam azért vele egyedül:))

A zsinór 40-es Coats és 1,25 tű, a varrás 60-as. Elvileg, gyakorlatilag meg a rácsos rész és a külső lábacskák 40-essel készültek, merő figyelmetlenségből. Az egyetlen akarattal történt módosítás, hogy nem csináltam pikót a rácsokra, mert nem tetszett, és a szöveges leírásban egyfajta öltést írnak, a kész terítő képén egy másik öltés volt, úgyhogy abból is tanulok felkiáltással mindkettőt felhasználtam. Azért aranyos lett, de nem lesz a kedvenc csipkém:D

Kardigán, második felvonás

R
ég posztoltam. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert nem volt mit. A február a feje tetején állt, mert a gyerek kicsit lesérült. Amikor végre helyrerakták, és futkározhatott volna, mehetett volna oviba, jött a nagy szobafogság. Aminek még mindig nincs vége szegénynél, az oviba már nem megy vissza, a játszóterek nem nyitnak ki, hiába megy JB dolgozni már hétfőn, mert akkor lesz vége nálunk hivatalosan a kijárási korlátozásnak, a gyerekek maradnak a legnehezebb helyzetben. Egyébként miután az első ijedségen túlvoltam, és meggyőződtünk, hogy azt a szánalmas kis jövedelmünket nem veszélyezteti az aktuális helyzet, annyira megnyugodtam, hogy már marhára nem tudott érdekelni, mi folyik a nagyvilágban, önző módon élveztem, ez volt a legjobb időszak életemben *. Nem kellett sehova menni, nem kellett felkelni, NEM KELLETT FELKELNI!!!! Főzőcskéztünk, ettünk, aludtunk, zenét hallgattunk, békésen megvoltunk. OK, néha le kellett a gyereket meríteni, de alapvetően nagyon jó gyerek és könnyen elfoglalja magát.
Szóval mi készült. Befejeztem egy kardigánt, amit még februárban kezdtem el. Tavaly ugye már megkötöttem ezt az 1905-ből származó kardigánt, csak aztán kimostam............
Akkor egyébként kinéztem hozzá egy fonalat, Textiles de la Marque Fifty, csak nem volt feketében annyi, és ezért valami mást vettem. Februárban meg égi jelnek vettem, hogy a gyár nem hogy árul egyéni vásárlóknak, de még le is értékelték és fél áron adták a 10-es pakkot. Hurrrráááááááá!!!! Szóval újra elkészült, most már feketében. A nyakát négyszer bontottam, megőrültem tőle, nem tetszett, pedig az elsőnél nem szenvedtem vele ennyit. Annyiban módosítottam a mintát, hogy egyenes és hosszabb, hogy farmerrel lehessen hordani, nem fűzővel. És most gomblyukakat csináltam rá, csak hát nincs gombom, a boltok meg még mindig zárva vannak :D Szóval a képen gombostűk tartják, de most volt ihlet fényképezni. Azért a kipihent fejem vagy 5 évet fiatalodott :D

12 gombolyag Fifty, 4-es kötőtű (3,5 a guminál) és ingyen minta innen:
https://archive.org/stream/columbiabookofya04schu#page/156/mode/1up
 Aztán a napokban jövök a csipkékkel!
* Ez a kép volt a jelszó:

 A földön vihar és hurrikán tombol, a kukacnak meg van almája és regénye. (Edwin Moser könyvéből)