Film, Media and Contemporary Culture

The Bollywood remake of the American weepie Stepmom (Chris Columbus, 1998) is a fine and rather recent example of the intercultural remake phenomenon, a study topic that is gaining more and more attention. With the aim of suggesting conclusions generally applicable to intercultural remakes, starting from the genre, through characterization, film style and narrative, the present paper examines the remake process in the case of We Are Family (Siddharth Malhotra, 2010) and Stepmom

Csillag születik az önimádat korában A könny?zene funkciója a Reagan-korszak zenés-táncos filmjeiben és küzd?sportfilmjeiben Absztrakt A nyolcvanas évek hollywoodi és más fősodorbeli filmjeiben hangsúlyos szerepet kapott a korszak populáris zenéje, legyen bár szó pop vagy rock stílusú filmzenékről vagy híres előadók által megrendelésre készített későbbi slágerekről. Ez sok esetben elsősorban marketingfogás volt, azonban két markáns műfajciklusban is megfigyelhető, hogy a heroikus könnyűzenei számokat filmről filmre ugyanazoknál a cselekményrészeknél alkalmazták az alkotók. A klasszikus musical örököseinek tekinthető zenés-táncos filmekben (Hírnév [Fame, 1980], Flashdance [1983], Dirty Dancing [1987]) a grandiózus színpadi finálékban, a küzdősportfilmekben (Rocky III. [1982], Karate kölyök [Karate Kid, 1984], Kickboxer [1989]) pedig a finálénál sokkal hangsúlyosabban az edzési jelenetekben hangzanak el olykor teljes hosszukban a populáris zeneszámok. Tanulmányomban így arra a kérdésre keresem a választ, hogy a Reagan-korszak (1981-1989) zenés-táncos filmjei és küzdősportfilmjei miért ilyen módon és mire használták a korszak populáris zenéit, illetve zenei stílusait. Előfeltevésem az, hogy a Ronald Reagan által adaptált és fenntartott, a hagyományos értékrend visszaállítását hangoztató neokonzervatív ideológia áthatotta a nyolcvanas évek könnyűzenéit és sikerfilmjeit, ezért a zenés-táncos filmek nagy előadásainak és a küzdősportfilmek motivációs tréningjeleneteinek identitásteremtő, illetve-stabilizáló funkciója van. Vagyis a Reagan-korszak általam "konformistának" nevezett filmjei a tradicionális nemi szerepek szimbolikus rehabilitálását tartják legfontosabb feladatuknak. Így tanulmányomban a genderkérdés (kiváltképp a maszkulinitás) és a neokonzervatív ideológia felől közelítek az elemzett két műfajciklushoz, és ezeken belül is a Rocky-sorozattal és John Travolta Tony Manero filmjeivel (Szombat esti láz [Staurday Night Fever, 1977], Életben maradni [Staying Alive, 1983]) foglalkozom részletesen.

Csak egy sötét, bűnös nap a világ. Noirszenzibilitás a kortárs magyar bűnügyi filmekben Absztrakt A kortárs magyar bűnügyi filmeket nevezhetjük akár film noiroknak is abban az értelemben, ahogy Király Jenő nyomán Pápai Zsolt használja a kifejezést a háború alatti magyar melodrámákat és tragikus románcokat elemezve: a mai magyar filmek "noirszenzibilisek". A vizsga (Bergendy

Csillag születik az önimádat korában A könny?zene funkciója a Reagan-korszak zenés-táncos filmjeiben és küzd?sportfilmjeiben Absztrakt A nyolcvanas évek hollywoodi és más fősodorbeli filmjeiben hangsúlyos szerepet kapott a korszak populáris zenéje, legyen bár szó pop vagy rock stílusú filmzenékről vagy híres előadók által megrendelésre készített későbbi slágerekről. Ez sok esetben elsősorban marketingfogás volt, azonban két markáns műfajciklusban is megfigyelhető, hogy a heroikus könnyűzenei számokat filmről filmre ugyanazoknál a cselekményrészeknél alkalmazták az alkotók. A klasszikus musical örököseinek tekinthető zenés-táncos filmekben (Hírnév [Fame, 1980], Flashdance [1983], Dirty Dancing [1987]) a grandiózus színpadi finálékban, a küzdősportfilmekben (Rocky III. [1982], Karate kölyök [Karate Kid, 1984], Kickboxer [1989]) pedig a finálénál sokkal hangsúlyosabban az edzési jelenetekben hangzanak el olykor teljes hosszukban a populáris zeneszámok. Tanulmányomban így arra a kérdésre keresem a választ, hogy a Reagan-korszak (1981-1989) zenés-táncos filmjei és küzdősportfilmjei miért ilyen módon és mire használták a korszak populáris zenéit, illetve zenei stílusait. Előfeltevésem az, hogy a Ronald Reagan által adaptált és fenntartott, a hagyományos értékrend visszaállítását hangoztató neokonzervatív ideológia áthatotta a nyolcvanas évek könnyűzenéit és sikerfilmjeit, ezért a zenés-táncos filmek nagy előadásainak és a küzdősportfilmek motivációs tréningjeleneteinek identitásteremtő, illetve-stabilizáló funkciója van. Vagyis a Reagan-korszak általam "konformistának" nevezett filmjei a tradicionális nemi szerepek szimbolikus rehabilitálását tartják legfontosabb feladatuknak. Így tanulmányomban a genderkérdés (kiváltképp a maszkulinitás) és a neokonzervatív ideológia felől közelítek az elemzett két műfajciklushoz, és ezeken belül is a Rocky-sorozattal és John Travolta Tony Manero filmjeivel (Szombat esti láz [Staurday Night Fever, 1977], Életben maradni [Staying Alive, 1983]) foglalkozom részletesen.

A kurátor szerzői pozíciójának konstrukciója Douglas Crimp és a Pictures (1977) kiállítás * példáján New York nagy múltú, máig meghatározó alternatív művészeti színhelye, az Artists Space adott helyett csaknem negyven évvel ezelőtt a Douglas Crimp amerikai teoretikus által rendezett Pictures című tárlatnak, a posztmodern művészet egyik sarokkövének. 2009-ben a Metropolitan Museum Pictures Generation 1 című remake-kiállítása bizonyította, hogy a történet mit sem vesztett aktualitásából. Az Artists Space jelenlegi, Frozen Lakes 2 című tárlata pedig újra az 1977es Crimp-i koncepciót hívta segítségül, és a hely szellemét megidézve immár a Pictures után született művészgeneráció újfajta, a megváltozott képtermelésre és-fogyasztásra reflektáló kritikai szemléletét vizsgálja.