Books by Ábel Stamler
Argumentum Kiadó - ELTE BTK Vallástudományi Központ Liturgiatörténeti Kutatócsoport, 2021
Monastic liturgies are difficult to access. Certainly,
plenty of service books survived, but thei... more Monastic liturgies are difficult to access. Certainly,
plenty of service books survived, but their majority
comes from a period when comprehensive scope and
detailed rubrics were something that most liturgical books still
lacked. Moreover, such books practically never refer to their
mother institutions. Monastic houses were far more numerous,
and changed their customs more frequently than cathedral
chapters. In the age when chapters began to compile detailed
and comprehensive books, monasteries were already declining
or being reformed according to international standards. This is
why source material that is both informative and reliably refers
to mother institutions is so invaluable from the perspective of
liturgical history.
Customaries are normative texts regulating monastic com-
munities in terms of liturgy and beyond. Liturgical evidence is,
however, often hidden or somewhat disguised in them. This is why
their excellent and extensive edition, the Corpus Consuetudinum
Monasticarum, could not have been fully utilized in this respect.
Now the obstacle is removed by the present volume, a thorough and
systematic work of Ábel Stamler that offers both an indispensable
tool for researchers, and a mental map for the fields of worship
in the monastic programme of life.
Papers by Ábel Stamler
Religions, 2023
Apropos of Spanish or Languedocien elements manifest in the late 13th-century Durandus Pontifical... more Apropos of Spanish or Languedocien elements manifest in the late 13th-century Durandus Pontifical, this study explores the relationship between high medieval ritual and identity formation. It introduces the notion of liturgical use, an inclusive term for the body of customs that determined the way ceremonies were performed by lasting communities with a sense of belonging together. The primary challenge of comparing uses lies in selecting and systematizing the relevant information and interpreting the results. The authors argue that this challenge can be met by reducing the evidence to textual items and positions that lend themselves to large-scale comparative analysis in both time and space. As the main methodological contribution, they introduce the principle of mapping and drawing historical and cultural conclusions from their patterns. By summarizing a decade of careful research into thousands of sources accomplished by the team of the Usuarium database, they present four historical layers of medieval liturgical history, termed formative periods, and outline convergent geographical areas that they call liturgical landscapes. Since data on a lower level rarely correspond to smaller contiguous areas, they interpret the phenomenon called artificial diversity through medieval concepts of regionality and cultural transfer, formulating some thought experiments to understand the ways in which a Europe of uses once functioned.
Vallástudományi Szemle, 2020
The Pontificale Vespremiense or Veszprém Pontifical (hereafter referred to as PV) is a Hungarian ... more The Pontificale Vespremiense or Veszprém Pontifical (hereafter referred to as PV) is a Hungarian Pontifical from the first half of the 14th century. The material of the PV differs significantly from the tradition of related ceremonies as transmitted by the typical branch of the Use of Esztergom. There is a section of monastic ordines in the centre of the PV, and one of these is the benediction of an abbot. Every element of the abbatial benediction of the Veszprém Pontifical is identical with the ordo as documented in an 11th-century Pontifical of Regensburg, made for bishop Otto von Riedenburg (1060 –1089). The Pontifical of Veszprém preserved
considerable parallels to Regensburg, including the abbatial benediction ceremony we examined. We see, therefore, that in the centre of the PV there is a monastic order, perfectly identical with those of Regensburg, but significantly different from those of Esztergom.
Magyar Egyházzene, 2018
A tanulmány alapján láthatjuk: az apátbenedikálás, hogy a legismertebb sémát alkalmazzuk, átmenet... more A tanulmány alapján láthatjuk: az apátbenedikálás, hogy a legismertebb sémát alkalmazzuk, átmeneti rítus, melynek során —retorikusan, sőt, dramatikusan elvégzett imák, gesztusok és az átadott jelvények által— a közösség egy tagjából a közösség vezetője lesz.
Magyar Művészet, 2021
A tradicionális vallások természetszemlélete nem azonos, de a metafizikai alapelvek hasonlósága o... more A tradicionális vallások természetszemlélete nem azonos, de a metafizikai alapelvek hasonlósága okán kimutathatók közös pontok. A szerző azt bizonyítja, hogy téves az elképzelés, miszerint a középkori kereszténység vagy bármelyik világvallás a természeti világgal szemben határozta meg magát. A vonatkozó szakrális szimbólumok arra tanítanak, hogy a természet, a teremtett világ helyes szemlélete és védelme csak a természetfelettivel való kapcsolat fenntartásával lehetséges.
Magyar Művészet, 2020
A vallás moralizálódása és ezzel párhuzamosan a morál szekularizációja magában foglalja az erénye... more A vallás moralizálódása és ezzel párhuzamosan a morál szekularizációja magában foglalja az erények és a bűnök szekularizációját. A modern morálteológiában és pasztorálteológiai alkalmazásában a keresztény bűnfogalom többnyire elveszíti eredeti jelentését. Mindez részben azzal magyarázható, hogy az egyházak egyes képviselői a bűnről kizárólag morális, újabban hangsúlyozottan pszichológiai szempontból beszélnek, megfosztva ezzel a fogalmat biblikus, dogmatikai és metafizikai alapjaitól.
Új Forrás, 2021
Takáts Gyula Hamvas Bélával való személyes megismerkedése az 1940-
es évek közepére tehető. Ekkor... more Takáts Gyula Hamvas Bélával való személyes megismerkedése az 1940-
es évek közepére tehető. Ekkor jelent meg Takáts Se ég se föld című kötete az Egyetemi Nyomdánál, Kenyeres Imre és főként Kulcsár Adorján jóvoltából. A kötetről Hamvas Béla írt recenziót a Diárium 1947 őszi számában – melyből a fenti cím is származik –, s amelyben többek között a következőket írja: Takáts Gyula költészete „kozmikus erőkkel való intenzív együttélés (mythikus létezés) és ehhez képest a mélyen átélt és megnemesített népi nyelv.” Egyfajta „meditációs és monológ költészet” ez. Takáts Gyula „az a költő, aki ha reggel a kis ház ajtaján kilép, a jegenyékre felnéz, az már költészet.” Valamint: „Hálás dolog lenne Takáts Gyula verseit és Egry József képeit ebből a
szempontból összehasonlítani. Milyen csodálatos az, hogy élnek közöttünk emberek, akik, ha kinéznek a tóra, az már festmény és ha fölemelik a horgászbotot, az már vers. Milyen nagyszerű dolog az, hogy ez a múzsai lét, amely oly gyengéd és ritka, most itt közöttük jár. Nemhogy mesterkednie nem kell, nemcsak erőlködnie nem kell. Ahhoz, amit önkéntelenül él, semmit sem kell hozzátennie, hogy abból költészet legyen. Ez a csodálatos. Ez a poétikus temperamentum titka és varázsa.”
Magyar Szemle, 2018
Egy biztos, Csé és Takáts dokumentálható kapcsolata a háború után megszakadt, bár, az alábbiakban... more Egy biztos, Csé és Takáts dokumentálható kapcsolata a háború után megszakadt, bár, az alábbiakban olvasható levelek tanúsága szerint Csé továbbra is figyelemmel kísérte Takáts pályáját.
Somogy, 2015
A Takáts Gyula-hagyatékban található hat Határ-levél közül az első 1980 márciusából származik. A... more A Takáts Gyula-hagyatékban található hat Határ-levél közül az első 1980 márciusából származik. Az utolsó 1996 májusából. Ezt megelőzően azonban semmi. Noha a két költő már a háborút megelőzően ismerhette volna egymást, feljegyzéseik, műveik nem utalnak arra, hogy egyáltalán tudtak volna a másikról. Miként Határ második leveléből kiderül, Takáts Gyula Határ korával sem volt pontosan tisztában
Book Reviews by Ábel Stamler
Magyar Hüperión, 2021
Plesu mostani könyve nem a hagyományos teológia és írásmagyarázat szempontjai szerint tekint az e... more Plesu mostani könyve nem a hagyományos teológia és írásmagyarázat szempontjai szerint tekint az evangéliumi példázatokra, de nem is ama közkeletű instrumentalizáló olvasatokat (feminizmus, felszabadítási teológia stb.) juttatja érvényre, amelyek mindent elárasztani látszanak. Ez utóbbiakat határozottan elveti, nem titkolva a megvetést, sok esetben inkább szánalmat, ami a korszellem kiszolgálását, s az evangéliumok mindig aktuális újraértelmezését illeti.
Translations by Ábel Stamler
Tempevölgy, 2016
Egyetlen autentikus spirituális ösvény sem lehetséges mester nélkül, s ezen egyetemes alapelv aló... more Egyetlen autentikus spirituális ösvény sem lehetséges mester nélkül, s ezen egyetemes alapelv alól bizonyosan a szúfzmus sem jelent kivételt. A szúf mester az iszlám Prófétája ezoterikus funkciójának képviselője és ugyanezen alapon az isteni irgalmasság teofániája, aki alkalmat és lehetőséget ad azok számára, akik hozzá akarnak fordulni. A sharî’a, az isteni törvény minden muszlim – és valójában az iszlám szempontjából, ha egyetemes értelmében vesszük, valamennyi ember – számára adatot. De a tarîqa, azaz a spirituális ösvény csak azok számára, akik it és most keresik Istent, s akik a megváltoztathatatlan igazság után kutatnak, mely, habár it és most jelen van, minden kinyilatkoztatás transzcendens
és örök forrása is. A tarîqa tehát az, aminek segítségével az ember visszatérhet az iszlám
kinyilatkoztatás eredetéhez magához, szellemi értelemben pedig a Próféta és a szentek
társává, valamint örökösévé válhat.
Magyar Hüperión, 2013
A különböző vallások szentiratai útmutatást tárnak elénk a természeti világgal való bánásmódunk t... more A különböző vallások szentiratai útmutatást tárnak elénk a természeti világgal való bánásmódunk tekintetében, rámutatva mindannak valóságára, mi a természet, kik vagyunk, s mik a kötelességeink a világban, amelyben élünk, és amely nem csupán az emberi világot foglalja magába, hanem a nem-emberit is.
Uploads
Books by Ábel Stamler
plenty of service books survived, but their majority
comes from a period when comprehensive scope and
detailed rubrics were something that most liturgical books still
lacked. Moreover, such books practically never refer to their
mother institutions. Monastic houses were far more numerous,
and changed their customs more frequently than cathedral
chapters. In the age when chapters began to compile detailed
and comprehensive books, monasteries were already declining
or being reformed according to international standards. This is
why source material that is both informative and reliably refers
to mother institutions is so invaluable from the perspective of
liturgical history.
Customaries are normative texts regulating monastic com-
munities in terms of liturgy and beyond. Liturgical evidence is,
however, often hidden or somewhat disguised in them. This is why
their excellent and extensive edition, the Corpus Consuetudinum
Monasticarum, could not have been fully utilized in this respect.
Now the obstacle is removed by the present volume, a thorough and
systematic work of Ábel Stamler that offers both an indispensable
tool for researchers, and a mental map for the fields of worship
in the monastic programme of life.
Papers by Ábel Stamler
considerable parallels to Regensburg, including the abbatial benediction ceremony we examined. We see, therefore, that in the centre of the PV there is a monastic order, perfectly identical with those of Regensburg, but significantly different from those of Esztergom.
es évek közepére tehető. Ekkor jelent meg Takáts Se ég se föld című kötete az Egyetemi Nyomdánál, Kenyeres Imre és főként Kulcsár Adorján jóvoltából. A kötetről Hamvas Béla írt recenziót a Diárium 1947 őszi számában – melyből a fenti cím is származik –, s amelyben többek között a következőket írja: Takáts Gyula költészete „kozmikus erőkkel való intenzív együttélés (mythikus létezés) és ehhez képest a mélyen átélt és megnemesített népi nyelv.” Egyfajta „meditációs és monológ költészet” ez. Takáts Gyula „az a költő, aki ha reggel a kis ház ajtaján kilép, a jegenyékre felnéz, az már költészet.” Valamint: „Hálás dolog lenne Takáts Gyula verseit és Egry József képeit ebből a
szempontból összehasonlítani. Milyen csodálatos az, hogy élnek közöttünk emberek, akik, ha kinéznek a tóra, az már festmény és ha fölemelik a horgászbotot, az már vers. Milyen nagyszerű dolog az, hogy ez a múzsai lét, amely oly gyengéd és ritka, most itt közöttük jár. Nemhogy mesterkednie nem kell, nemcsak erőlködnie nem kell. Ahhoz, amit önkéntelenül él, semmit sem kell hozzátennie, hogy abból költészet legyen. Ez a csodálatos. Ez a poétikus temperamentum titka és varázsa.”
Book Reviews by Ábel Stamler
Translations by Ábel Stamler
és örök forrása is. A tarîqa tehát az, aminek segítségével az ember visszatérhet az iszlám
kinyilatkoztatás eredetéhez magához, szellemi értelemben pedig a Próféta és a szentek
társává, valamint örökösévé válhat.
plenty of service books survived, but their majority
comes from a period when comprehensive scope and
detailed rubrics were something that most liturgical books still
lacked. Moreover, such books practically never refer to their
mother institutions. Monastic houses were far more numerous,
and changed their customs more frequently than cathedral
chapters. In the age when chapters began to compile detailed
and comprehensive books, monasteries were already declining
or being reformed according to international standards. This is
why source material that is both informative and reliably refers
to mother institutions is so invaluable from the perspective of
liturgical history.
Customaries are normative texts regulating monastic com-
munities in terms of liturgy and beyond. Liturgical evidence is,
however, often hidden or somewhat disguised in them. This is why
their excellent and extensive edition, the Corpus Consuetudinum
Monasticarum, could not have been fully utilized in this respect.
Now the obstacle is removed by the present volume, a thorough and
systematic work of Ábel Stamler that offers both an indispensable
tool for researchers, and a mental map for the fields of worship
in the monastic programme of life.
considerable parallels to Regensburg, including the abbatial benediction ceremony we examined. We see, therefore, that in the centre of the PV there is a monastic order, perfectly identical with those of Regensburg, but significantly different from those of Esztergom.
es évek közepére tehető. Ekkor jelent meg Takáts Se ég se föld című kötete az Egyetemi Nyomdánál, Kenyeres Imre és főként Kulcsár Adorján jóvoltából. A kötetről Hamvas Béla írt recenziót a Diárium 1947 őszi számában – melyből a fenti cím is származik –, s amelyben többek között a következőket írja: Takáts Gyula költészete „kozmikus erőkkel való intenzív együttélés (mythikus létezés) és ehhez képest a mélyen átélt és megnemesített népi nyelv.” Egyfajta „meditációs és monológ költészet” ez. Takáts Gyula „az a költő, aki ha reggel a kis ház ajtaján kilép, a jegenyékre felnéz, az már költészet.” Valamint: „Hálás dolog lenne Takáts Gyula verseit és Egry József képeit ebből a
szempontból összehasonlítani. Milyen csodálatos az, hogy élnek közöttünk emberek, akik, ha kinéznek a tóra, az már festmény és ha fölemelik a horgászbotot, az már vers. Milyen nagyszerű dolog az, hogy ez a múzsai lét, amely oly gyengéd és ritka, most itt közöttük jár. Nemhogy mesterkednie nem kell, nemcsak erőlködnie nem kell. Ahhoz, amit önkéntelenül él, semmit sem kell hozzátennie, hogy abból költészet legyen. Ez a csodálatos. Ez a poétikus temperamentum titka és varázsa.”
és örök forrása is. A tarîqa tehát az, aminek segítségével az ember visszatérhet az iszlám
kinyilatkoztatás eredetéhez magához, szellemi értelemben pedig a Próféta és a szentek
társává, valamint örökösévé válhat.