See also: bukas

Hungarian

edit

Etymology

edit

From bukik +‎ -ás (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈbukaːʃ]
  • Hyphenation: bu‧kás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

edit

bukás (plural bukások)

  1. fall

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bukás bukások
accusative bukást bukásokat
dative bukásnak bukásoknak
instrumental bukással bukásokkal
causal-final bukásért bukásokért
translative bukássá bukásokká
terminative bukásig bukásokig
essive-formal bukásként bukásokként
essive-modal
inessive bukásban bukásokban
superessive bukáson bukásokon
adessive bukásnál bukásoknál
illative bukásba bukásokba
sublative bukásra bukásokra
allative bukáshoz bukásokhoz
elative bukásból bukásokból
delative bukásról bukásokról
ablative bukástól bukásoktól
non-attributive
possessive - singular
bukásé bukásoké
non-attributive
possessive - plural
bukáséi bukásokéi
Possessive forms of bukás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bukásom bukásaim
2nd person sing. bukásod bukásaid
3rd person sing. bukása bukásai
1st person plural bukásunk bukásaink
2nd person plural bukásotok bukásaitok
3rd person plural bukásuk bukásaik

References

edit
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

edit
  • bukás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bukás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).