elefánt

See also: elefant and Elefant

Hungarian

elefánt

Etymology

From Latin elephantus, from Ancient Greek ἐλέφᾱς (eléphās, “elephant, ivory”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlɛfaːnt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ele‧fánt
• Rhymes: -aːnt

Noun

elefánt (plural elefántok)

1. elephant

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	elefánt	elefántok
accusative	elefántot	elefántokat
dative	elefántnak	elefántoknak
instrumental	elefánttal	elefántokkal
causal-final	elefántért	elefántokért
translative	elefánttá	elefántokká
terminative	elefántig	elefántokig
essive-formal	elefántként	elefántokként
essive-modal	—	—
inessive	elefántban	elefántokban
superessive	elefánton	elefántokon
adessive	elefántnál	elefántoknál
illative	elefántba	elefántokba
sublative	elefántra	elefántokra
allative	elefánthoz	elefántokhoz
elative	elefántból	elefántokból
delative	elefántról	elefántokról
ablative	elefánttól	elefántoktól
non-attributive possessive - singular	elefánté	elefántoké
non-attributive possessive - plural	elefántéi	elefántokéi

Possessive forms of elefánt
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elefántom	elefántjaim
2nd person sing.	elefántod	elefántjaid
3rd person sing.	elefántja	elefántjai
1st person plural	elefántunk	elefántjaink
2nd person plural	elefántotok	elefántjaitok
3rd person plural	elefántjuk	elefántjaik

Derived terms

Compound words

• elefántcsont
• elefántfóka

 

Expressions

• mint elefánt a porcelánboltban/porcelánüzletben

 

Further reading

• elefánt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elefánt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).