Hungarian

edit

Etymology

edit

From Proto-Uralic *kuńśe.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈhɒɲɟɒ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: han‧gya
  • Rhymes: -ɟɒ

Noun

edit

hangya (plural hangyák)

  1. ant

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hangya hangyák
accusative hangyát hangyákat
dative hangyának hangyáknak
instrumental hangyával hangyákkal
causal-final hangyáért hangyákért
translative hangyává hangyákká
terminative hangyáig hangyákig
essive-formal hangyaként hangyákként
essive-modal
inessive hangyában hangyákban
superessive hangyán hangyákon
adessive hangyánál hangyáknál
illative hangyába hangyákba
sublative hangyára hangyákra
allative hangyához hangyákhoz
elative hangyából hangyákból
delative hangyáról hangyákról
ablative hangyától hangyáktól
non-attributive
possessive - singular
hangyáé hangyáké
non-attributive
possessive - plural
hangyáéi hangyákéi
Possessive forms of hangya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hangyám hangyáim
2nd person sing. hangyád hangyáid
3rd person sing. hangyája hangyái
1st person plural hangyánk hangyáink
2nd person plural hangyátok hangyáitok
3rd person plural hangyájuk hangyáik

Derived terms

edit
Compound words

References

edit
  1. ^ hangya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • hangya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN