See also: łakoma, Łakoma, łakomą, and Łakomą

Hungarian

edit

Etymology

edit

Back-formation from lakmározik, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈlɒkomɒ]
  • Hyphenation: la‧ko‧ma
  • Rhymes: -mɒ

Noun

edit

lakoma (plural lakomák)

  1. banquet (a large celebratory meal; a feast)

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lakoma lakomák
accusative lakomát lakomákat
dative lakomának lakomáknak
instrumental lakomával lakomákkal
causal-final lakomáért lakomákért
translative lakomává lakomákká
terminative lakomáig lakomákig
essive-formal lakomaként lakomákként
essive-modal
inessive lakomában lakomákban
superessive lakomán lakomákon
adessive lakománál lakomáknál
illative lakomába lakomákba
sublative lakomára lakomákra
allative lakomához lakomákhoz
elative lakomából lakomákból
delative lakomáról lakomákról
ablative lakomától lakomáktól
non-attributive
possessive - singular
lakomáé lakomáké
non-attributive
possessive - plural
lakomáéi lakomákéi
Possessive forms of lakoma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lakomám lakomáim
2nd person sing. lakomád lakomáid
3rd person sing. lakomája lakomái
1st person plural lakománk lakomáink
2nd person plural lakomátok lakomáitok
3rd person plural lakomájuk lakomáik

Derived terms

edit

Further reading

edit
  • lakoma in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Serbo-Croatian

edit

Adjective

edit

lakoma

  1. inflection of lakom:
    1. feminine nominative/vocative singular
    2. indefinite masculine/neuter genitive singular
    3. indefinite animate masculine accusative singular
    4. neuter nominative/accusative/vocative plural