Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from a Slavic language, presumably from Slovak: compare seno.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈseːnɒ]
  • Hyphenation: szé‧na
  • Rhymes: -nɒ

Noun

edit

széna (plural szénák)

  1. hay

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative széna szénák
accusative szénát szénákat
dative szénának szénáknak
instrumental szénával szénákkal
causal-final szénáért szénákért
translative szénává szénákká
terminative szénáig szénákig
essive-formal szénaként szénákként
essive-modal
inessive szénában szénákban
superessive szénán szénákon
adessive szénánál szénáknál
illative szénába szénákba
sublative szénára szénákra
allative szénához szénákhoz
elative szénából szénákból
delative szénáról szénákról
ablative szénától szénáktól
non-attributive
possessive - singular
szénáé szénáké
non-attributive
possessive - plural
szénáéi szénákéi
Possessive forms of széna
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szénám szénáim
2nd person sing. szénád szénáid
3rd person sing. szénája szénái
1st person plural szénánk szénáink
2nd person plural szénátok szénáitok
3rd person plural szénájuk szénáik

Derived terms

edit
Compound words
Expressions

References

edit
  1. ^ széna in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • széna in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN