merénylő
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]merényel + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]merénylő (plural merénylők)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | merénylő | merénylők |
accusative | merénylőt | merénylőket |
dative | merénylőnek | merénylőknek |
instrumental | merénylővel | merénylőkkel |
causal-final | merénylőért | merénylőkért |
translative | merénylővé | merénylőkké |
terminative | merénylőig | merénylőkig |
essive-formal | merénylőként | merénylőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | merénylőben | merénylőkben |
superessive | merénylőn | merénylőkön |
adessive | merénylőnél | merénylőknél |
illative | merénylőbe | merénylőkbe |
sublative | merénylőre | merénylőkre |
allative | merénylőhöz | merénylőkhöz |
elative | merénylőből | merénylőkből |
delative | merénylőről | merénylőkről |
ablative | merénylőtől | merénylőktől |
non-attributive possessive - singular |
merénylőé | merénylőké |
non-attributive possessive - plural |
merénylőéi | merénylőkéi |
Possessive forms of merénylő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | merénylőm | merénylőim |
2nd person sing. | merénylőd | merénylőid |
3rd person sing. | merénylője | merénylői |
1st person plural | merénylőnk | merénylőink |
2nd person plural | merénylőtök | merénylőitek |
3rd person plural | merénylőjük | merénylőik |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- merénylő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN