paralízis

See also: paralizis

Hungarian

From Latin paralysis, from Ancient Greek παράλυσις (parálusis, “palsy”), from παραλύειν (paralúein, “to disable on one side”), from παρά (pará, “beside”) + λύειν (lúein, “loosen”).^[1] With -zis ending.

paralízis (plural paralízisek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	paralízis	paralízisek
accusative	paralízist	paralíziseket
dative	paralízisnek	paralíziseknek
instrumental	paralízissel	paralízisekkel
causal-final	paralízisért	paralízisekért
translative	paralízissé	paralízisekké
terminative	paralízisig	paralízisekig
essive-formal	paralízisként	paralízisekként
essive-modal	—	—
inessive	paralízisben	paralízisekben
superessive	paralízisen	paralíziseken
adessive	paralízisnél	paralíziseknél
illative	paralízisbe	paralízisekbe
sublative	paralízisre	paralízisekre
allative	paralízishez	paralízisekhez
elative	paralízisből	paralízisekből
delative	paralízisről	paralízisekről
ablative	paralízistől	paralízisektől
non-attributive possessive - singular	paralízisé	paralíziseké
non-attributive possessive - plural	paralíziséi	paralízisekéi

Possessive forms of paralízis
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	paralízisem	paralíziseim
2nd person sing.	paralízised	paralíziseid
3rd person sing.	paralízise	paralízisei
1st person plural	paralízisünk	paralíziseink
2nd person plural	paralízisetek	paralíziseitek
3rd person plural	paralízisük	paralíziseik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN