rokon

Esperanto

Noun

rokon

1. accusative singular of roko

Finnish

Noun

rokon

1. genitive singular of rokko

Anagrams

• koron

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *rakka (“near; to approach”). Cognates include Finnish rakas (“dear, beloved”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrokon]
• Hyphenation: ro‧kon
• Rhymes: -on

Noun

rokon (plural rokonok)

1. relative

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rokon	rokonok
accusative	rokont	rokonokat
dative	rokonnak	rokonoknak
instrumental	rokonnal	rokonokkal
causal-final	rokonért	rokonokért
translative	rokonná	rokonokká
terminative	rokonig	rokonokig
essive-formal	rokonként	rokonokként
essive-modal	—	—
inessive	rokonban	rokonokban
superessive	rokonon	rokonokon
adessive	rokonnál	rokonoknál
illative	rokonba	rokonokba
sublative	rokonra	rokonokra
allative	rokonhoz	rokonokhoz
elative	rokonból	rokonokból
delative	rokonról	rokonokról
ablative	rokontól	rokonoktól
non-attributive possessive - singular	rokoné	rokonoké
non-attributive possessive - plural	rokonéi	rokonokéi

Possessive forms of rokon
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rokonom	rokonaim
2nd person sing.	rokonod	rokonaid
3rd person sing.	rokona	rokonai
1st person plural	rokonunk	rokonaink
2nd person plural	rokonotok	rokonaitok
3rd person plural	rokonuk	rokonaik

Derived terms

• rokoni
• rokonság

 

Compound words

• fajrokon
• névrokon
• vérrokon

 

See also below for the derivatives of the adjective.

Adjective

rokon (not comparable)

1. related, similar, akin

   Synonym: hasonló

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rokon	rokonok
accusative	rokont	rokonokat
dative	rokonnak	rokonoknak
instrumental	rokonnal	rokonokkal
causal-final	rokonért	rokonokért
translative	rokonná	rokonokká
terminative	rokonig	rokonokig
essive-formal	rokonként	rokonokként
essive-modal	—	—
inessive	rokonban	rokonokban
superessive	rokonon	rokonokon
adessive	rokonnál	rokonoknál
illative	rokonba	rokonokba
sublative	rokonra	rokonokra
allative	rokonhoz	rokonokhoz
elative	rokonból	rokonokból
delative	rokonról	rokonokról
ablative	rokontól	rokonoktól
non-attributive possessive - singular	rokoné	rokonoké
non-attributive possessive - plural	rokonéi	rokonokéi

Derived terms

Compound words

• rokon értelmű → rokonértelműség
• rokonalakúság
• rokonlelkűség
• rokonszenv

 

See also above for the derivatives of the noun.

Further reading

• rokon in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Maltese

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈrɔ.kɔn/

Noun

rokon

1. plural of rokna