Wikipédia

Kalevala

finn nemzeti eposz
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. október 19.

A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

Kalevala
A Kalevala 1849-es kiadása
A Kalevala 1849-es kiadása
SzerzőElias Lönnrot
Megírásának időpontja1833–1849
Első kiadásának időpontja1835
Nyelvfinn
Témakörfinn népköltészet témakörei
Műfajeposz
VersmértékKalevala meter
Részei50 ének
Kiadás
Magyar kiadásVikár Béla fordítása, 1909
FordítóJohn Addison Porter
Külső hivatkozás[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.

A mű és általa maga a finn nyelv is jelentős hatást gyakorolt a modern angolszász irodalomra és populáris kultúrára, elsősorban Tolkien A Gyűrűk Ura című műve révén. A modern magyar költészetre gyakorolt hatása is szinte fölmérhetetlen annak köszönhetően, hogy József Attila fejből tudta Vikár Béla fordítását, így a kalevalai dalkincs mélyen beépülhetett életművébe. Az eposz olyan jelentős alkotásain hagyta rajta nyomát, mint az Óda vagy a teljes Medvetánc kötet, mely címével is megidézi a Kalevalai medvetor jeleneteit.[1][2]

Kialakulása

szerkesztés

F. A. Wolf(wd) tételezte fel[3] azt, hogy a görög királyi udvarban a megelőző korokban keletkezett sok hősi énekből Peiszisztratosz türannisza idején állította össze Homérosz az Iliászt és az Odüsszeiát. Turkuban, 1812-ben Carl Axel Gottlund(wd) hívta fel a kortárs irodalmárok figyelmét a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne.[4] 1818–1821 között két kötetnyi népdalt közölt saját gyűjtéséből.[5]

Változatok

szerkesztés

Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).

1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.

 
Akseli Gallen-Kallela
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)

Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevala cselekménye, szereplői

szerkesztés

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.

A világ teremtésével kezdődik, a kereszténység finnországi térhódításával zárul. Két törzs: Kalevala és Pohjola (Dél és Észak) küzd egymással folyton folyvást. A végén Vejnemöjnen, a dalos, Ilmarinen, a kovács és Lemminkejnen hazája, Kalevala, győz. Észak leányának hatszor(!) kérik meg a kezét. Négy rabló- és bosszúhadjáratot vezetnek Pohjolába. Megülnek két nagy ünnepet, egy lakodalmat és egy medvetort; építenek két kantelét: egyet csukacsontból, a másikat nyírfából. Gyógyítanak: vérzést állítanak, égést csillapítanak, betegséget orvosolnak. Független szál a Föld bevetése, a Nagy tölgy, Joukahajnen és huga, Ainó regéje, a Kullervo-énekek, Marjattáról és fiáról (Mária-Jézus) rege.

Lönnrot kivette szövegéből a keresztény jelleget, a jelenre utalást. Változtatta a hősök és kaland-helyek nevét. Különböző műfajokat vegyített.[6] A Régi-Kalevala (1835) 3%-a nem ősköltészet-eredetű.[7] Europaeus, D.E.D., Inkeriben járt gyűjtő, 1855-ben panaszkodik, – Az Új-Kalevala (1849) tele van változatokkal, lényegtelen kitérőkkel. Az elbeszélő és más műfaj vegyítése „foltozásnak” hat; a gondolat-párhuzam meg vontatottnak tűnik. A sorismétlés túlteng. Amit a népdal 2-3-szor mond, azt Lönnrot 4-5-ször ismétli. A Kalevala – jelképpé vált.[8]

Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.

Magyar fordítások

szerkesztés

A Kalevala később a finn–magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.

Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben.[9] A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele.[10] „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”

A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek elején, de csak az első két éneket fordította le egészen.

Magyar nyelvű kiadások

szerkesztés
  • Kalevala. A finnek nemzeti eposza; ford. Barna Ferdinánd; MTA, Pest, 1871
  • A Kalevalából. Lemminkäjnen-runók; ford., bev., jegyz. Vikár Béla; Lampel, Bp., 1901 (Magyar könyvtár)
  • Kullervó énekei; a finn néphagyomány alapján szerk. Krohn Gyula, ford. Vikár Béla; Hornyánszky, Bp., 1908
  • Kalevala; ford., bev. Vikár Béla; MTA, Bp., 1909
  • Kalevala. A finnek nemzeti hőskölteménye; finn eredetiből ford., összefoglaló versikék írta Vikár Béla, sajtó alá rend. Gombos László; Lafontaine Irodalmi Társaság, Bp., 1940
  • Kalevala. A finn nemzeti hősköltemény; ford. Vikár Béla, tan. Gulyás Pál; Magyar Élet, Bp., 1944
  • Kalevala. Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából; Elias Lönnrot szerk. Kalevala alapján összeáll., bev. Otto Kuusinen, ford. Vikár Béla; Hungária, Bp., 1950
  • Kalevala. Finn népmesék; Vikár Béla ford. alapján feldolg. Szabó Kiss Katalin; Ifjúsági, Bukarest, 1965 (Mesetarisznya)
  • Kalevala földjén. Részletek a Kalevalából; szerk. Csehi Gyula, ford., bev., jegyz. Nagy Kálmán; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • Kalevala; ford. Nagy Kálmán, jegyz. Nagy Kálmánné; Kriterion, Bukarest, 1972
  • Kalevala; ford. Rácz István; fordítói, Helsinki, 1976
  • Kalevala; ford., tan., fotó Rácz István; Európa, Bp., 1980
  • A csodamalom. Mesék a Kalevalából; feldolg. Koczogh Ákos, eredeti versford. Rácz István; Móra, Bp., 1985
  • Régi Kalevala Reguly Antal fordítástöredéke; sajtó alá rend., bev., jegyz. A. Molnár Ferenc; Magyar-Finn Kulturális Egyesület, Kecskemét, 1985
  • Kalevala; ford. Szente Imre; Nemzedékek, München, 1987
  • A Kalevala első runója tíz magyar fordításban; összeáll. Tillinger Péter, tan. Csepregi Márta; Tillinger Péter, Szentendre, 2002
  • A csodaszampó. Részletek a Kalevalából; összeáll., ford. Nagy Kálmán; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009

Források

szerkesztés
  • Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, Gondolat, Bp., 1981
  • Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
  • Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, Szépirodalmi Könyvkiadó , 1975 ISBN 963 15 0446 8
  • Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Finn-magyar Kulturális Egyesület, 1985
  • A Kalevala szövege MEK
  • Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák

Hivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ J. R. R. Tolkien és a Kalevala. fu.nytud.hu. [2016. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  2. ↑ József Attila és a Kalevala. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  3. ↑ Prolegomena Homéroszhoz című munkájában Wolf a szöveg (formai és tartalmi) kritikája alapján megkérdőjelezte az Iliász és az Odüsszeia egyediségét, elindítva a klasszikus filológiában „homéroszi kérdés” néven ismert hipotézist. Wolf számára az Iliász és az Odüsszeia valójában különböző szerzők különböző időpontokban írt verseinek gyűjteménye.
  4. ↑ Erősen rövidített szöveg, 1817 körül.
  5. ↑ Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala 70. o.; / A turkui romantika kora / Képviselői: 131-2. o.
  6. ↑ Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 70-71. o. Finn irodalom / Népköltészet
  7. ↑ Vaeinö Kaukonen vizsgálata kimutatta eredetét, és: minden harmadik soron változtatott. 71. o.
  8. ↑ Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 71-72. o.
  9. ↑ Kalevala, Talentum Diákkönyvtár Sorozat ford.: Rácz István:. Akkord kiadó (1996?). ISBN 9638396652  Az előszót Outi Karanko írta. Előszó.
  10. ↑ Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, 1975. ISBN 963 15 0446 8 / Kalevala és Az elveszett paradicsom 121. o.

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kalevala témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kalevala&oldid=25375299”