Kisfülű kutya

emlősfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 2.

A kisfülű kutya (kisfülű sakálróka, Atelocynus microtis) az emlősök (Mammalia) osztályában és a ragadozók (Carnivora) rendjében a kutyafélék (Canidae) család Atelocynus nemének egyetlen faja.

Kisfülű kutya
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Atelocynus
(Temminck, 1839)
Faj: A. microtis
Tudományos név
Atelocynus microtis
(Sclater, 1883)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kisfülű kutya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfülű kutya témájú médiaállományokat és Kisfülű kutya témájú kategóriát.

Gereznája

Elterjedése

szerkesztés

Dél-Amerikában, az Amazonas menti esőerdőben él. Peru, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador és lehet, hogy Venezuela területén is honos.

Eredetileg Észak-Amerikában fejlődött ki, és a nagy amerikai faunacsere eredményeként jutott délre. Ezután eredeti élőhelyén kipusztult, és már csak Dél-Amerikában él.

  • Atelocynus microtis microtis, Sclater, 1882.
  • Atelocynus microtis sclateri, J. A. Allen, 1905

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 72–100 cm, a farok 30 cm. Súlya kb. 10 kg. Füle kicsi, kerek. Bundája fölül sötétszürke vagy fekete, alul sárgásbarna, rövid és bársonyos.

Életmódja

szerkesztés

Magányosan él, és többnyire éjjel mozog. Mozgása macskaszerű. Főleg rágcsálókat és mellettük valószínűleg néha növényi táplálékot is fogyaszt. Nem veti meg a hüllőket, a rovarokat, sőt, a kisebb madarakat sem.

További információk

szerkesztés