Kutyafélék

Kutyafélék
	Evolúciós időszak: Késő eocén - jelen
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Kutyafélék (Canidae); Waldheim, 1817
Alcsaládok
	Valódi kutyaformák (Caninae); †Hesperocyoninae – kihalt; †Borophaginae – kihalt;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kutyafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyafélék témájú médiaállományokat és Kutyafélék témájú kategóriát.

A kutyafélék (Canidae) a ragadozók (Carnivora) rendjének egy családja. 13 ma élő nem és 38 ma élő faj tartozik a családba.

A kutyafélék hímjét és nőstényét gyakran a kan és szuka szavakkal jelölik.

A legkorábban megjelent ragadozók közé tartoznak, és életmódjuk, valamint számos anatómiai tulajdonságuk a 40 millió évvel ezelőtt élt őseikére emlékeztet.

Elterjedésük

Szinte az egész lakott földön elterjedtek; Ausztráliába és számos szigetre az ember telepítette be őket. A legtöbb biomban gyakoriak.

Megjelenésük

Sovány, a kis- és középméret között igen változó testnagyságú, ujjon járó ragadozók. Törzsük nyúlánk, hasi része felhúzódott. Egy faj kivételével hat vagy nyolc csecsbimbójuk van. Végtagjaik kis mancsokban végződnek. Farkuk a legtöbbször laposan szőrözött. Az elülső végtagokon a legtöbbször öt, a hátsókon mindig négy ujj nő; az ujjak erős, tompa, vissza nem húzható karmokban végződnek.

Fejük megnyúlt, elhegyesedő; orrkúpjuk tompa, kopasz, nedves. Füleik többnyire háromszögletesek, elhegyesedők, nem túl nagyok. Fogképletük 3 1 4 2 3 1 4 3, a fogak száma ennél csak kivételesen lehet több (lapátfülű róka) vagy kevesebb (dól, erdei kutya). A házi kutyák egyes változatai a fogak száma szerint is különböznek egymástól. Az utózápfogak koronája széles, a növényi eleség őrlésére is alkalmas; a húsevő jelleget az előzápfogak és különösen a jól fejlett tépőfogak élesen metsző széle mutatja. A részben növényi táplálékra utal a viszonylag hosszú (a testhossz 2–7-szerese) bélcsatorna is. A gyomor egyszerű és kerekded. Vakbelük van.

A csontos váz egyetlen sajátossága a megnyúlt koponya.

Életmódjuk

Bár rendszertanilag ragadozók, nagy többségük növényekkel egészíti ki étrendjét. A vörös róka szinte csak növényeken és gombákon él, amit időnként rovarokkal, rágcsálókkal vagy kisebb madarakkal egészít ki. Valódi ragadozó leginkább az afrikai vadkutya, a farkasok és az ázsiai vadkutya: ezek a fajok ritkán esznek húson kívül mást. Éppen ezért falkában vadásznak, míg a mindenevő kutyafélék néhány faj kivételével magányosan élnek.

Mozgékonyságuk alig marad el a macskákétól. Mivel tompa karmaik a kapaszkodásra kevéssé alkalmasak, nemigen tudnak mászni; jellemzően talajlakók. Többségük gyorsan és kitartóan fut. Hallásuk egy kevéssel, látásuk többnyire jelentősen elmarad a macskákétól, szaglásuk viszont rendkívül jó. Egyes, különleges célokra (pl. rókavadászatra) tenyésztett kutyafajtáknál az érzékszervek fejlettsége ettől akár radikálisan is eltérhet: lehet a látásuk egészen kiváló és a szaglásuk egészen rossz is.

Számos fajuk letelepült; közülük több a földbe vájja vackát. Az egyértelműen ragadozó fajok időszakosan (többnyire zsákmányállataik életmódjához igazodva) vándorolnak. Ennek megfelelően territoriális magatartásuk jellege fajonként erősen különböző, de maga a területbirtoklás minden fajra jellemző.

Értelmi és empatikus képességeik megközelítik a főemlősökéit; az emberrel közösen, vele együtt kifejlődött kutya szellemi teljesítménye azokéval egyenrangú.

Evolúciójuk

Első képviselőjüknek a késő oligocénban (mintegy 24 millió éve) élt Cynodictust tekintik. A Cynodesmus (mintegy 20 millió éve), majd a valamennyi kutyaféle közös ősének számító Tomarctus (17-18 millió éve) már a miocén időszakban élt.

A két élő nemzetség fejlődése mintegy 13 millió éve vált külön.

Rendszerezés

A család az alábbi ma is élő vagy a közelmúltban kihalt alcsaládokat, nemzetségeket, nemeket és fajokat foglalja magába:

Valódi kutyaformák alcsaládja (Caninae)
- Kutyák nemzetsége (Canini)
  - Canis – Linnaeus, 1758 – 6 vagy 7 faj
  - Lupulella Hilzheimer, 1906 – 2 faj
  - kisfülű kutya (Atelocynus) – Cabrera, 1940 – 1 faj
  - ázsiai vadkutya (Cuon) – Hodgson, 1838 – 1 faj
  - Lycaon – Brookes, 1827 – 1 élő faj
  - rákászróka (Cerdocyon) – Smith, 1839 – 1 faj
  - †falklandi pamparóka (Dusicyon) – Smith, 1839 – 1 kihalt faj
  - pamparóka (Lycalopex vagy Pseudalopex) Burmeister, 1854 - 6 faj
  - sörényes farkas (Chrysocyon) – Smith, 1839 – 1 faj
  - erdei kutya (Speothos) – Lund, 1839 – 1 faj
- Rókák nemzetsége (Vulpini)
  - Nyctereutes Temminck, 1839 - 2 élő és 7 fosszilis faj
  - róka (Vulpes) – Frisch, 1775 – 12 faj
  - szürke róka (Urocyon) – Baird, 1857 – 2 faj
  - lapátfülű róka (Otocyon) – Müller, 1836 – 1 faj

Kihalt kutyafélék:

Caninae alcsalád
- Canini nemzetség
  - Canis - 18 kihalt faj
  - †Cynotherium - 1 faj
  - †Theriodictis - 3 faj
  - †Protocyon - 3 faj
  - †Dusicyon - 2 faj
  - Cerdocyon - 2 kihalt faj
  - Speothos - 1 kihalt faj
  - †Nurocyon - 1 faj
  - †Xenocyon - 2 faj
- Vulpini nemzetség
  - Vulpes - 5 kihalt faj
  - Nyctereutes - 7 faj
  - †Eucyon - 5 faj
  - †Leptocyon - 2 faj
†Hesperocyoninae alcsalád
- - Cynodesmus - 2 faj
  - Caedocyon - 1 faj
  - Ectopocynus - 3 faj
  - Enhydrocyon - 4 faj
  - Hesperocyon - 2 faj
  - Mesocyon 3 faj
  - Osbornodon - 7 faj
  - Paraenhydrocyon - 2 faj
  - Philotrox - 1 faj
  - Prohesperocyon - 1 faj
  - Sunkahetanka - 1 faj
†Borophaginae alcsalád
- - Archaeocyon - 3 faj
  - Gobicyon - 2 faj
  - Otarocyon - 2 faj
  - Oxetocyon - 1 faj
  - Rhizocyon - 1 faj
- Phlaocyonini nemzetség
  - Cynarctoides - 7 faj
  - Phlaocyon - 10 faj
- Borophagini nemzetség
  - - Cormocyon - 2 faj
    - Desmocyon - 2 faj
    - Metatomarctus - 3 faj
    - Eulopocyon - 2 faj
    - Psalidocyon - 1 faj
    - Microtomarctus - 1 faj
    - Protomarctus - 1 faj
    - Tephrocyon - 1 faj
  - Cynarctina alnemzetség
    - Paracynarctus - 2 faj
    - Cynarctus - 5 faj
  - Aelurodontina alnemzetség
    - Tomarctus - 2 faj
    - Aelurodon - 6 faj
  - Borophagina alnemzetség
    - Paratomarctus - 2 faj
    - Carpocyon - 4 faj
    - Protepicyon - 1 faj
    - Epicyon - 3 faj
    - Borophagus - 8 faj

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2009. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
CARNIVORA
Rupert Matthews: Emlősök
Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos. Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, Budapest, 2000. p. 17–18. ISBN 963-9192-92-9
Brehm: Az állatok világa
Wang, Xiaoming (1994). "Phylogenetic systematics of the Hesperocyoninae". Bulletin of the American Museum of Natural History 221: 1–207.
Wang, Xiaoming (1999). "Phylogenetic systematics of the Borophaginae". Bulletin of the American Museum of Natural History 243: 1–391.
Tedford, Richard; Xiaoming Wang, Beryl E. Taylor (2009). "Phylogenetic systematics of the North American fossil Caninae (Carnivora: Canidae)". Bulletin of the American Museum of Natural History 325: 1–218.

További információk

ITIS rendszerbesorolása

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap