Louis Delluc-díj
A Louis Delluc-díj (franciául: Prix Louis-Delluc) egy francia filmművészeti elismerés, amelyet neves filmkritikusokból és filmes szakemberekből álló zsűri ítél oda minden év végén a legjobb francia filmnek.
Louis Delluc-díj (Prix Louis-Delluc) | |
Ország | Franciaország |
Székhely | Párizs |
Alapítás éve | 1937 |
Díjátadók | |
Első díjátadó | 1. díjátadó 1937. december, Párizs |
Legutóbbi díjátadó | 81. díjátadó 2023. december 6. Párizs, Le Fouquet’s |
Következő díjátadó | 82. díjátadó 2024. december Párizs, Le Fouquet’s |
A díjat 1937-ben alapította Maurice Bessy író, filmtörténész és Marcel Idzkowski kritikus, színházi szakember a fiatalon elhunyt Louis Delluc (1890–1924) avantgárd filmrendező, forgatókönyvíró és filmkritikus, a francia filmklub hálózat alapítója emlékére. A neves irodalmi elismerés analógiájára a Louis Delluc-díjat gyakran nevezik „a filmművészet Goncourt-díjának”.
1999 óta a legjobb első filmnek is odaítélnek egy külön Louis Delluc-díjat.
A díjazás
szerkesztésMinden év decemberének második csütörtökén, ünnepélyes keretek között díjazzák az abban az évben forgalomba került legjobb francia filmet[1]. A mintegy húszfős zsűrit filmkritikusok és filmes szakemberek alkotják, munkájukat egy elnök irányítása alatt végzik.[2] A zsűri végső döntése, annak nyilvánosságra hozatala, valamint az oklevél átadása a párizsi Fouquet's étteremben történik, a Champs-Élysées-n.
A díjátadás történetében előfordult, hogy a díjazott film mégsem került időben a mozikba; 1958-ban az Én, a néger című filmdrámát végül is csak 1960 márciusában mutatták be, az 1979-ben díjazott A király és a madár című rajzfilmet a következő év márciusában, az 1982-ben nyertes Dantont pedig csak egy hónappal később, januárban.
A díjazott alkotásnak egyszerre kell megfelelnie a magas művészi értékkel bíró szerzői filmekkel szemben támasztott követelményeknek, és a közönség elismerésének, függetlenül attól, hogy elsőfilmes alkotásról, vagy már egy, akár többszörösen elismert szerző filmjéről van szó. Ez utóbbi rendezők közül Alain Resnais három alkalommal vehette át a díjat (1966, 1993 és 1997), Louis Malle kétszer (1957 és 1987), akárcsak Michel Deville (1967, 1988), Claude Sautet (1969 és 1995), és Abdellatif Kechiche (2007, 2013).
Díjazott alkotások
szerkesztésLouis Delluc-díj
szerkesztésLouis Delluc-díj első filmnek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- Megjegyzések
- ↑ A francia koprodukcióban készült külföldi filmeket automatikusan ebbe a kategóriába sorolják.
- ↑ 1993 óta a zsűri elnöke Gilles Jacob neves francia filmes szakember, a cannes-i fesztivál elnöke.
- ↑ A szócikkben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címei szerepelnek (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
- ↑ Ismert Egy plébános naplója címmel is.
- ↑ Ismert Vigyázz jobbról – egy mennyei hely a földön címmel is.
- ↑ Ismert Minden reggel címmel is.
- ↑ Előfordul Dohányzó/Nem dohányzó címmel is.
- ↑ Alternatív francia címe: Tourment sur les îles.
- Hivatkozások
- ↑ a b Mathilde Doiezie: Philippe Faucon remporte le prix Louis-Delluc pour Fatima (francia nyelven). lefigaro.fr. Le Figaro, 2015. december 16. [2019. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
- ↑ a b AFP: Cinéma : le prix Louis Delluc décerné à "Une vie" de Stéphane Brizé (francia nyelven). france24.com. France 24, 2016. december 14. [2020. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b Lucas Latil: Prix Louis-Delluc 2017 : la Barbara de Mathieu Amalric consacrée (francia nyelven). lefigaro.fr. Le Figaro, 2017. december 15. [2021. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b Elsa Keslassy: Christophe Honore’s ‘Sorry Angel’ Wins France’s Louis Delluc Prize (angol nyelven). variety.com. Variety, 2018. december 12. [2020. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b AFP: Bruno Dumont remporte le prix Louis-Delluc pour "Jeanne" (francia nyelven). france24.com. France 24, 2019. december 9. [2021. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b Prix Louis-Delluc 2020 : "Adolescentes" et "Josep" distingués (francia nyelven). cnc.fr. Centre National du Cinéma et de L’Image animée, 2022. január 12. [2021. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b AFP: Cinéma: "Onoda" d'Arthur Harari remporte le prix Louis-Delluc (francia nyelven). la-croix.com. La Croix, 2022. január 12. [2022. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 12.)
- ↑ a b Service Culture: «Saint-Omer» et «Pacifiction» remportent ex æquo le prix Louis-Delluc 2022 (francia nyelven). liberation.fr, 2022. november 30. [2022. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 4.)
- ↑ a b France Info & AFP: Cinéma : le prix Louis-Delluc couronne "Le Règne animal", de Thomas Cailley (francia nyelven). francetvinfo.fr. France Info, 2023. december 6. [2023. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Prix Louis-Delluc című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Prix Louis-Delluc 2011 (francia nyelven). Festivals. commeaucinema.com, 2011. december 16. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Prix Louis-Delluc az Internet Movie Database-n (angolul)