Mezei aszat

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 29.

A mezei aszat (Cirsium arvense) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjába sorolt aszat (Cirsium) nemzetség egyik legismertebb faja. További magyar elnevezései: mezei acat, mezei bogáncs, kanadai bogáncs.

Mezei aszat
Virágzó mezei aszat (Cirsium arvense) az észtországi Keila mellett
Virágzó mezei aszat (Cirsium arvense) az észtországi Keila mellett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Bogáncsformák (Carduoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cynareae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Aszat (Cirsium)
Mill., (1754)
Faj: C. arvense
Tudományos név
Cirsium arvense
(L.) Scop.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezei aszat témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei aszat témájú médiaállományokat és Mezei aszat témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

szerkesztés

Az északi féltekén a sarkvidék kivételével szinte mindenhol nő.

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

Legfeljebb másfél méter magasra növő, kétszikű lágy szárú. Bordázott szára esetenként fehéren molyhos. Tejnedve nincs.

Erőteljes gyökérrendszere elágazó gyökerek emeletesen elrendezett szintjeiből áll. Karógyökere 3–4 m mélyre hatol. Mélyen fekvő gyökérlábai eredetileg függőlegesen futnak, később térdesen-csuklósan lehajlanak.

Hullámosan fodros, szórt állású, nyeletlen (azaz ülő) levelei közül az elsők fordított (inverz) tojásdadok, a továbbiak lándzsahegy alakúak, az egyszerűtől a szabdaltig hasogatottak; a levélhasábok csúcsán merev, sárga tövisekkel. A levelek színe kopasz, de fonákjuk lehet gyéren molyhos.

A virágzat csak halványbíbor csöves virágokból áll. Sátorozó virágzata megnyúlt gömb alakú. Egyes példányain a fészkekben mindkét ivarú virág előfordul, másokon csak termős virágok nőnek. Termése sárgásfehér szőrbóbitás kaszat; egy-egy növény 3-4 ezer kaszattermést fejleszthet.

A klasszikus gyógynövény terápiákban manapság kevéssé alkalmazott, régebben hánytató és vizelethajtó gyógynövényként volt ismeretes.[1]

Életmódja, termőhelye

szerkesztés

Évelő gyomnövény, életformája G3. Általában tavasszal, sekélyen csírázik. Széles ovális, húsos, sötétzöld, ép élű, jóformán nyél nélküli sziklevelei a földön kúsznak. A száraz, homokos vagy tőzeges, mészszegény fajták kivételével minden talajon erőteljesen fejlődik.

Réteken, útszéleken, parlagon hagyott földeken tömeges. Települések körül és vetésekben is előfordul. Nitrofil, eutróf, mezoxerofil-mezohigrofil növény. Május végétől virágzik, gyakran még ősszel is találkozhatunk vele. Érett terméseit a szél hordja szét.