Wikipédia

Mocsonok

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 24.

Mocsonok (szlovákul Močenok, korábban Sládečkovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban.

Mocsonok (Močenok)
Mocsonok zászlaja
Mocsonok zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásVágsellyei
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterRoman Urbánik
Irányítószám951 31
Körzethívószám00421 (0) 37
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség4356 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Terület46,39 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 14′, k. h. 17° 56′48.233333°N 17.933333°EKoordináták: é. sz. 48° 14′, k. h. 17° 56′48.233333°N 17.933333°E
Mocsonok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsonok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

szerkesztés

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 5 km-re északkeletre fekszik.

Története

szerkesztés

1113-ban a zobori apátság oklevelében Mussenic néven említik először. A 14. század közepéig több birtokosa is volt. 1349-ben Tamás zobori apát az esztergomi érsekségnek engedte át, de 1363-ban mégis Trencsén várkapitányának zálogbirtoka lett. Később részben visszaszerezte a zobori apátság. Miután Hunyadi Mátyás a kolostort lerombolta, 1494-ben a nyitrai püspökség birtoka lett. 1530-ban átélt egy török támadást. A források 35 felégetett és 16 másik elpusztított házról szólnak, a lakosság az erdőkbe menekült. 1543-ban Esztergom elestével Mocsonok is a török hadszíntér szélére került. 1598-ban újra kifosztották és felégették. Mind a török, mind a császári katonaság sanyargatta. A következő évben ez újra megismétlődött. 1606-ban Bocskai felkelése során is sokat szenvedett. 1623-ban II. Ferdinánd császártól vámszedési jogot kapott. 1624-ben mintegy száz család élt a településen. 1631-ben a Cétény vize erősen megáradt, ezért a katonaság Nagykérről áttette szállását máshova, például Berencsre, Köpösdre és Mocsonokra.[2] 1650-ben évi hét vásár tartására kapott jogot. A század végén már oppidumként említik, ami mezővárosi rangot jelentett. 1695-ben 47 ház fizetett adót, míg 21-en szabadon éltek. II. Rákóczi Ferenc két ízben járt a településen: 1704. december 27-én a nagyszombati csatavesztés utáni visszavonulásakor, majd 1705. július 21. és augusztus 2. között itt ütötte fel főhadiszállását. 1709-ben a labancok erődített tábora volt itt.[3]

1715-ben 43, öt évvel később 81 háztartás volt a településen. 1760. május 7-én szörnyű tűzvész tört ki a településen, melyben az egész város elpusztult. 1787-ben az első népszámláláskor 261 házat és 1590 lakost számláltak a városban. Kórházát 1809-ben alapították. Az 1831-ben pusztított kolerajárványnak is sokan estek áldozatul. 1850-ben Mocsonokon 1850 lakos élt.

Vályi András szerint „MOCSONAK. Magyar mező Város Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, a’ kinek épülete által díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához mintegy 2 órányira, Ispotállya is vagyon, határja jó, fája van, szőleje középszerű, malma helyben, el adásra jó módgya van.”[4]

Fényes Elek szerint „Mocsonok, magyar m. v. Nyitra vmegyében, Nyitrától nyugotra 2 mfdnyire: 1821 kath., 7 zsidó lak. A városnak egy nagy részét ez előtt 60 esztendőkkel német bevándorlók szállották meg; de ezek most magyarul mind tudnak, sőt nagy részük egészen elmagyarosodott. – Ékességére szolgál a kath. paroch. templom; főképen pedig a püspöki palota s kert. Határa termékeny, de sok helyett ingoványos; erdeje szép; rétje legelője jó; szőlőhegye tágas, azonban nagyon közönséges bort terem; van vizimalma. F. u. a nyitrai püspök s feje egy uradalomnak.”[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. A kommunista időszakban szlovákiai katolikus papokat átnevelő tábort hoztak itt létre.

Népessége

szerkesztés

1880-ban 2515 lakosából 2117 szlovák és 254 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 2812 lakosából 2010 szlovák és 639 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3283 lakosából 2612 szlovák és 583 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3878-an lakták: 3041 szlovák és 706 magyar.

1921-ben 3988 lakosából 3508 szlovák és 417 magyar volt.

1930-ban 4564 lakosából 4284 szlovák és 226 magyar volt.

1991-ben 4179 lakosából 4091 szlovák és 46 magyar volt.

2001-ben 4338 lakosából 4208 szlovák és 64 magyar volt.

2011-ben 4283 lakosából 4063 szlovák, 58 cigány és 48 magyar volt.

2021-ben 4356 lakosából 4010 (+20) szlovák, 54 (+11) magyar, 7 (+2) cigány, 22 (+3) egyéb és 263 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Nevezetességei

szerkesztés
  •  
    Templom
  •  
    Templom
  •  
    Kereszt
  •  
    Szentháromság valószínűleg 1850-ből
  •  
    Kereszt 1799-ből
  •  
  •  
  •  
    Felújítva 2004-ben
  •  
    Szent Flórián 1816-ból
  •  
    Szent Vendel
  •  
    Sír az egyik temetőben

Neves személyek

szerkesztés
  • Itt született 1810-ben Balázsovits Odoricus ferences rendi szerzetes.
  • Itt született 1813-ban Majer István teológiai doktor, püspök és nagyprépost, egyházi és pedagógiai népszerűsítő író, grafikus.
  • Itt született 1868-ban Santho Miklós magyar festő.
  • Itt született 1906-ban Staud Géza (1906–1988) színháztörténész, bibliográfus, egyetemi tanár.
  • Itt hunyt el Gusztinyi János (1718–1777) nyitrai püspök 1763-tól haláláig.
  • Itt hunyt el Révay Antal (1718-1783) teológiai doktor, nyitrai püspök.
  • Itt hunyt el Kluch József (1748-1826) nyitrai püspök, érsek, egyházi író.
  • Itt raboskodott Szüllő Rezső (1912–1982) plébános.
  • Itt szolgált Alagovich Sándor (1760–1837) zágrábi püspök.
  • Itt szolgált Vágner József (1833–1910) nyitrai prépost-kanonok és a nyitrai egyházmegyei könyvtár igazgatója.
  • Itt volt edző Meszlényi Tibor (1956-2017) szlovákiai magyar labdarúgó, edző.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Jedlicska Pál (szerk.) 1910: Eredeti részletek a gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest. 93 No. 175. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Vadas András 2011: Árvizek a kora újkori Magyar Királyságban. In: Micae Mediaevales - Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest.
  3. ↑ Thaly Kálmán 1905: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710 2. Budapest, 129.
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ↑ ma7.sk
  7. ↑ Cserenyey István 1913: Néhány kép a nyitrai püspökség két utolsó századából. Religio LXXII.

Források

szerkesztés
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 55 No. 140.
  • Monument revue 2/2019
  • Flammichová, Zuzana 2016: Historicko – geografický komentár vybraných obcí Nitrianskej stolice z Belových Vedomostí. Diplomamunka.
  • Borzová, G. - Buday, P. - Lašut, M. 2013: Skvosty Močenka. Močenok
  • Buday Péter 2010: Kaštieľ v Močenku v archívnych prameňoch. Pamiatky a múzeá 59/4, 50-54.
  • Novák Veronika 2007: A csallóközi és mátyusföldi mezővárosok fejlődése a 18. század végéig. Archivum Sala - Levéltári Évkönyv III.
  • Bielich, M. 2007: Záchranný archeologický výskum v obci Močenok. AVANS 2005
  • Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 39.
  • Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
  • Heill Károly 1870: Mocsonok és Majer-Tillmann Antonia emléke. István Bácsi Naptára

Külső hivatkozások

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsonok témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mocsonok&oldid=26470445”