Wikipédia

Palesztina nemzetközi elismertsége

Wikimédia-listaszócikk
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 16.

Ez a lista azoknak az államoknak vagy szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték Palesztina függetlenségét.

A Palesztinát (fekete) elismerő államok.
  Államok, melyek elismerték Palesztinát független államnak
  Államok, melyek támogatták Palesztina állandó megfigyelő státuszát az ENSZ közgyűlésben
A Palesztinát elismerő államok.
  Államok, melyek elismerték Palesztinát független államnak
  Államok, melyek nem ismerték el Palesztina függetlenségét
  Palesztinával diplomáciai kapcsolatban álló államok, melyek ennek ellenére sem ismerik el a függetlenséget
  Palesztinával speciális diplomáciai kapcsolatban álló országok
Dome in Jerusalem The Capital City Of Palestine
PALESTINE 1759
PALESTINE 1851
PALESTINE 1864
PALESTINE 1900
PALESTINE 1915
Palestine 1920
PALESTINE 1924
PALESTINE 1946
PALESTINE 1947

A függetlenség kikiáltása és nemzetközi visszhangja

szerkesztés

Palesztina vagy Palesztin Autonóm Területek jelenleg 146 ország által hivatalosan elismert de jure állam a Közel-Keleten. Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az első világháború és 1947 között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. Izrael államot 1948-ban kiáltották ki.

Rögtön ez után a palesztinok, és a környező arab államok megtámadták Izraelt. Kitört az arab-izraeli háború. A zsidókat megtámadó arab fél vesztett, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, ennek következménye a palesztin exodus, 711 000 lakos hagyta el lakóhelyét, a lakosság 80%-a. Az arab államok a menekülteket befogadták, de állampolgárságot nem biztosítottak részükre. Nekik, gyerekeiknek és unokáiknak az ENSZ azóta is segélyt biztosít. Izrael viszont befogadta az arab államokból elüldözött 853 000 zsidót.

1964-ben megalakult a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

Izrael az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet. Az arab államok támadására válaszul azután 1967-ben a hatnapos háború során Izrael elfoglalta Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet, majd a várost Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává nyilvánították, holott modern kori újraalakulásakor Izrael államát Tel-Avivban kiáltották ki.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét Algírban. Hivatkozási alapul az ENSZ BT 181 (II)-es 1947-es döntése szolgál, mely alapján két államnak kell megalakulni a Közel-Kelet e részén.

A függetlenség kikiáltását követően még 1988-ban 81 állam ismerte el Palesztinát független államnak.[1] Viszont mivel államnak területe is van, ez csupán jelképes gesztus maradt. A területi kérdéseket egy sor ENSZ-határozat szerint közvetlen tárgyalásokkal kell rendezni Izraellel az 1993 (oslói megállapodás) óta létező Palesztin Autonómia Hatóságnak. Az elismerők között van a Szovjetunió (annak 1991-es felbomlása után Oroszország jogfolytonosan ismeri el a függetlenséget), valamint a Kínai Népköztársaság is az ENSZ BT állandó tagjai közül.

Az elismerő államok zöme az Arab Liga (annak mára valamennyi tagja elismerte Palesztinát független államnak), az Iszlám Konferencia Szervezete (amelyik szintén erősen függetlenség párti), valamint a még meglevő Varsói Szerződés illetve az el nem kötelezett országok tagországai közé tartoztak.

A NATO akkori tagjai, illetve ez Európai Unió akkori tagországai az Izrael állammal szemben fennálló jó viszony megőrzése érdekében nem ismerték el máig független államnak Palesztinát, bár sok ország – így az ENSZ BT másik három állandó tagja, Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok is – diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával.

Az 1988 utáni 81 államhoz a következő évben még 8 csatlakozott, majd az elismerő államok száma lassú növekedéssel 2010-re elérte a 110-et. 2010. december elsején Brazília elismerte Palesztinát független államnak, ezután három hónapon belül Kolumbia kivételével az összes dél-amerikai állam elismerte a függetlenséget.

Az elismerő ENSZ-tagállam országok közül Csehszlovákia még egy államként 1988-ban ismerte el a függetlenséget. Az állam szétesése után a két utódállamnak, Csehországnak és Szlovákiának külön-külön meg kellett erősíteni a függetlenség elismerésének szándékát.

A föderatív jellegű szocialista államok közül Jugoszlávia és a Szovjetunió is elismerte Palesztinát 1988-ban, de ezen államok szétesése után – Oroszország kivételével, mely jogfolytonosan továbbvihette a Szovjetunió minden korábbi külpolitikai döntését – a tagállamoknak külön-külön el kellett ismerniük Palesztinát, amelyet a három korábbi balti szovjet tagköztársaság, Moldova, Örményország, Szlovénia, Horvátország és Macedónia kivételével meg is tettek.

Az elismerő országok a vitatott státuszú Nyugat-Szahara kivételével valamennyien ENSZ-tagállam országok is egyben. Palesztina, hogy sikeresen független állammá válhasson, nem igyekszik kapcsolatba kerülni a szakadár jellegű, de facto független államokkal.

A 2023-as Izrael elleni eszkaláció, és az izraeli hadsereg azt követő katonai túlkapásai, esetleges emberi jogi sértések következtében sok ország elismerte Palesztina függetlenségét: Barbados,[2] Jamaica,[3] Trinidad és Tobago,[3] a Bahamák,[3] Spanyolország, Norvégia és Írország.[4]

Magyar diplomáciai elismertség

szerkesztés

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”. Azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Ramallahban.

Elismerő országok

szerkesztés

ENSZ tagállam országok

szerkesztés

Az ENSZ 193 tagállamából eddig 148 (75,6%) állam ismerte el Palesztinát független államnak. Ezen államok lakossága több, mint 5,2 milliárd ember, a Földön élő lakosság 75%-a.[5]

A 148 elismerő államból 132-vel diplomáciai kapcsolatban is áll Palesztina.

= Palesztinával diplomáciai kapcsolatot is kialakító államok
Állam[6] Elismerés dátuma Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.   Algéria 1988. 11.15.[1] Igen[7]   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.[8]
2.   Bahrein 1988. 11.15.[1] Igen[9]   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
3.   Irak 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
4.   Kuvait 1988. 11.15.[1] Igen[10]   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.[11]
5.   Líbia 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
6.   Malajzia 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
7.   Mauritánia 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
8.   Marokkó 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.[12][13]
9.   Szomália 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
10.   Tunézia 1988. 11.15.[1] Igen[14]   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
11.   Törökország 1988. 11.15.[1] Igen[15]   Az OIC tagja.
  Az Európai Unió tagjelöltje.
12.   Jemen 1988. 11.15.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.

Palesztina függetlenségét az egyesülés előtt a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) is elismerte, majd az 1991-es újraegyesülés után az Jemeni Köztársaság is megerősítette azt.

13.   Afganisztán 1988. 11.16.[1] Igen[16]   Az OIC tagja.[17]
14.   Banglades 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
15.   Kuba 1988. 11.16.[1] Igen
16.   Indonézia 1988. 11.16.[18] Igen[18]   Az OIC tagja.
17.   Jordánia 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
18.   Madagaszkár 1988. 11.16.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
19.   Málta 1988. 11.16.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
20.   Nicaragua 1988. 11.16.[1] Igen
21.   Pakisztán 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
22.   Katar 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.[19]
23.   Szaúd-Arábia 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
24.   Egyesült Arab Emírségek 1988. 11.16.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
25.   Szerbia 1988. 11.16.[1] Igen[20] Szerbia még Jugoszlávia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét 1988-ban. Jugoszlávia szétesése után Szerbia a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság részeként is megerősítette a függetlenség elismerését, majd a Szerbia és Montenegró államszövetség részeseként 2005-ben újra, végül az államszövetség felbomlása után, mint Szerb Köztársaság 2006 végén harmadszor is.   Az Európai Unió tagjelöltje.
26.   Zambia 1988. 11.16.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
27.   Albánia 1988. 11.17.[1] Igen[21]   Az OIC tagja.
28.   Brunei 1988. 11.17.[1] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.[22]
29.   Dzsibuti 1988. 11.17.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
30.   Mauritius 1988. 11.17.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
31.   Szudán 1988. 11.17.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.[23]
32.   Ciprus 1988. 11.18.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.

2011 januárjában Ciprus visszavonta 1988-as elismerését az államtól és nyilvánosságra hozta, hogy nem támogat semmiféle változást az 1967-ben rögzített határokon kívül.[24]

33.   Csehország 1988. 11.18.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.

Csehország még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített.

34.   Szlovákia 1988. 11.18.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.

Szlovákia még Csehszlovákia részeként ismerte el Palesztina függetlenségét, melyet 1992-es külön államként való megszületése után megerősített.

35.   Egyiptom 1988. 11.18.[1] Igen   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
36.   Gambia 1988. 11.18.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
37.   India 1988. 11.18.[1] Igen[25] A Nemzetközösség tagja.
  Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
38.   Nigéria 1988. 11.18.[1] Igen   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
39.   Oroszország 1988. 11.19.[1] Igen[26]   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  Az OIC megfigyelő státuszú tagja.

Oroszország, mint a Szovjetunió jogutódja „megörökölte” Palesztina elismerését.

40.   Seychelle-szigetek 1988. 11.18.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
41.   Srí Lanka 1988. 11.18.[1] Igen A Nemzetközösség tagja.
42.   Fehéroroszország 1988. 11.19.[1] Igen Fehéroroszország még mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága ismerte el a függetlenséget 1988-ban, amit az ország 1991-es függetlenné válásakor megerősített.
43.   Guinea 1988. 11.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
44.   Namíbia 1988. 11.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.

Namíbia még 1988-ban ismerte el a függetlenséget, amikor az ország ténylegesen még a Dél-afrikai Köztársaság igazgatása alatt állt. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO)[27] és a Namíbiai Tanács, amelyik az országot megfigyelőként képviselte az ENSZ-ben azonban elismerte a függetlenséget. Az ország 1990-es teljes jogú függetlensége után a nyilatkozatot megerősítették.

45.   Ukrajna 1988. 11.19.[1] Igen Ukrajna még mint a Szovjetunió egyik tagköztársasága ismerte el a függetlenséget 1988-ban, amit az ország 1991-es függetlenné válásakor megerősített.
46.   Vietnám 1988. 11.19.[1] Igen[28]
47.   Kína 1988. 11.20.[1] Igen   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
48.   Burkina Faso 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
49.   Comore-szigetek 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
50.   Bissau-Guinea 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
51.   Mali 1988. 11.21.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
52.   Kambodzsa 1988. 11.21.[1] Igen
53.   Mongólia 1988. 11.22.[1] Igen[29]
54.   Szenegál 1988. 11.22.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
55.   Magyarország 1988. 11.23.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
56.   Zöld-foki Köztársaság 1988. 11.24.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
57.   Észak-Korea 1988. 11.24.[1] Igen
58.   Niger 1988. 11.24.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
59.   Románia 1988. 11.24.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
60.   Tanzánia 1988. 11.24.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
61.   Bulgária 1988. 11.25.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
62.   Maldív-szigetek 1988. 11.28.[1] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
63.   Ghána 1988. 11.29.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
64.   Togo 1988. 11.29.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
65.   Zimbabwe 1988. 11.29.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
66.   Csád 1988. 12.01.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
67.   Laosz 1988. 12.02.[1] Igen[30]
68.   Sierra Leone 1988. 12.03.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
69.   Uganda 1988. 12.03.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
70.   Kongói Köztársaság 1988. 12.05.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
71.   Angola 1988. 12.06.[1] Igen[31] Az Afrikai Unió tagja.
72.   Mozambik 1988. 12.08.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
73.   São Tomé és Príncipe 1988. 12.10.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
74.   Kongói Demokratikus Köztársaság 1988. 12.10.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
75.   Gabon 1988. 12.12.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
76.   Omán 1988. 12.13.[1] Igen   Az Arab Liga tagja.
  Az OIC tagja.
77.   Lengyelország 1988. 12.14.[1] Igen   Az Európai Unió tagja.
78.   Botswana 1988. 12.19.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
79.   Nepál 1988. 12.19.[1] Nem
80.   Burundi 1988. 12.22.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
81.   Közép-afrikai Köztársaság 1988. 12.23.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
82.   Bhután 1988. 12.25.[1] Nem
83.   Ruanda 1989. 01.02.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
84.   Etiópia 1989. 02.04.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
85.   Irán 1989. 02.04.[1] Igen   Az OIC tagja.
86.   Benin 1989. 05.[1] Igen Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
87.   Egyenlítői-Guinea 1989. 05.[1] Nem Az Afrikai Unió tagja.
88.   Kenya 1989. 05.[1][1][32] Igen Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
89.   Vanuatu 1989. 08. 21.[33] Igen A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
90.   Fülöp-szigetek [34][35][36] 1989. 09. Igen[37]
91.   Szváziföld 1991. 08.[38] Igen[39][40][41] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
92.   Kazahsztán 1992. 04. 06. Igen[42]   Az OIC tagja.
93.   Azerbajdzsán 1992. 04. 15. Igen[43]   Az OIC tagja.
94.   Türkmenisztán 1992. 04.17. Igen[44][45]   Az OIC tagja.[46]
95.   Grúzia 1992. 04. 25.[47] Igen[48]
96.   Bosznia-Hercegovina 1992. 05. 27.[49] Igen[49]   Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
97.   Tádzsikisztán 1994. 04. 02. Igen[50]   Az OIC tagja.
98.   Üzbegisztán 1994. 09. 25. Igen[51]   Az OIC tagja.
99.   Pápua Új-Guinea 1994. 10. 04.[52] Igen (2004. október 4. óta[53] A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.Az ASEAN megfigyelő státuszú tagja.
100.   Dél-afrikai Köztársaság 1995. 02. 15. Igen[54] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
101.   Kirgizisztán 1995. 11. Igen[55]   Az OIC tagja.
102.   Malawi 1998. 10.23.[56] Igen 2011. 04. 19. óta[57] Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
103.   Kelet-Timor 2004. 03. 01.[58] Igen[53][58] Az ASEAN megfigyelő státuszú tagja.
A Csendes-óceáni Fórum megfigyelő státuszú tagja.
104.   Paraguay 2005. 03. 25.[59] Igen[59]
105.   Montenegró 2006. 07. 25.[60] Igen[60]   Az Európai Unió tagjelöltje.
106.   Costa Rica 2008. 02. 05.[61] Igen[62]
107.   Libanon 2008. 11. 30. Igen[63]   Az Arab Liga tagja.
  Az OIC tagja.

A dátum az elismerés első hivatalosan igazolt dátuma. Az UNESCO listáján 1989-ben kiadott Palesztinát elismerő államok listáján szerepel ugyan Libanon is, de dátum nélkül.[1] Az első hivatalosan megerősített dátum, melyben Libanon elismerte Palesztina függetlenségét 2008-ból való. 1989 és 2008 között is diplomáciai kapcsolatban állt a két állam egymással, de erről nem volt hivatalosan elismert adat. A palesztin nagykövetség Bejrútban csak 2011. augusztus 16-án nyílt meg[64]

108.   Elefántcsontpart 2008. Igen   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
109.   Venezuela 2009. 04. 27.[65] Igen   Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
110.   Dominikai Köztársaság 2009. 07. 15.[66] Igen[67]
111.   Brazília 2010. 12. 01.[68] Igen[69]   Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
112.   Argentína 2010. 12. 06.[70] Igen[71][72][73]
113.   Bolívia 2010. 12. 17.[74][75] Igen
114.   Ecuador 2010. 12. 27.[76] Igen[77]
115.   Chile 2011. 01. 07.[78] Igen[79]
116.   Guyana 2011. 01. 13.[80][81] Igen   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
117.   Peru 2011. 01. 24.[82] Igen[77]
118.   Suriname 2011. 02. 01.[83] Nem   Az OIC tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
119.   Uruguay 2011. 03. 15.[84] Igen[85]
120.   Lesotho 2011. 06. 06.[56][86] Nem Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
121.   Szíria 2011. 07. 18.[87] Igen[88]   Az Arab Liga tagja.
  Az OIC tagja.
122.   Libéria 2011. 07. Nem Az Afrikai Unió tagja.
123.   Salvador 2011. 08. 25.[89] Igen[90]
124.   Honduras 2011. 08. 26.[91][92] Igen[93]
125.   Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 2011. 08. 30.[94] Igen A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
126.   Belize 2011. 09. 09.[95] Igen[96] A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
127.   Dominikai Közösség 2011. 09. 19.[97][98] Igen A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
A Dominikai Közösség a Bolivarista Szövetség Amerikánk Népeiért mozgalom egyik tagja, mely szervezet 2011. szeptember 9-én támogatta Palesztina teljes jogú ENSZ tagságát.[99]
128.   Dél-Szudán 2011. 09. 21.[100] Igen Az Afrikai Unió tagja.
129.   Antigua és Barbuda 2011. 09. 22.[101] Igen A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
130.   Grenada 2011. 09. 25.[102] Igen[103] A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
131.   Izland 2011. 11. 29.[104] Igen   Az Európai Unió tagjelöltje.
132.   Thaiföld 2012. 01. 18.[105] Igen   Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
133.   Guatemala 2013. 04. 09.[106] Nem
134.   Haiti 2013. 09. 27.[107] Igen[103]   A Karib-tengeri Közösség tagja.
135.   Svédország 2014. 10. 30.[108][109][110] Igen   Az Európai Unió tagja.
136.   Saint Lucia 2015. 09. 15.[111] Igen A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
137   Kolumbia 2018. 08. 03. [112] Igen
138   Saint Kitts és Nevis 2019. 07. 30. [113] Igen [114] A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
139   Mexikó 2023. 07. 02. [115] Igen
140   Barbados 2024. 04. 19.[116] Igen A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
141   Jamaica 2024. 04. 24. [117] Nem A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
142   Trinidad és Tobago 2024. 05. 02. [118] Nem A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
143   Bahama-szigetek 2024. 05. 07. [119] Nem A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
144   Spanyolország 2024. 05. 22.[4] Igen   Az Európai Unió tagja.
145   Norvégia 2024. 05. 22.[4] Igen Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagja.
146   Írország 2024. 05. 22.[4] Igen   Az Európai Unió tagja.
147   Szlovénia 2024. 06. 04.[120] Igen [121]   Az Európai Unió tagja.
148   Örményország 2024. 06. 21. [122] Nem


Nem ENSZ-tagállam országok

szerkesztés
= Palesztinával diplomáciai kapcsolatot is kialakító államok
Állam[6] Elismerés dátuma Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.   Nyugat-Szahara 1988. 11.15.[123] Nem Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
2.   Vatikán 2013. 02.[124] Igen[125]

Palesztinát el nem ismerő országok

szerkesztés

Palesztinát el nem ismerő ENSZ-tagállam országok

szerkesztés

Palesztinát a következő 46 ország nem ismerte el hivatalosan önálló államnak, azonban közülük 33 bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával.

= Palesztinával diplomáciai jellegű kapcsolatotban álló államok, államelismerés nélkül
Állam Hivatalos álláspont Diplomáciai kapcsolat Megjegyzések
1.   Amerikai Egyesült Államok 2011. szeptember 21-i beszédében, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának gyűlésén mondott, Barack Obama elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok viszonya Palesztinával szemben nem változott. Obama kijelentette, hogy „A békét a palesztinok és az izraeliek között csak ők maguk tudják megteremteni”.[126]
Obama figyelmeztette Mahmúd Abbász palesztin elnököt arra, hogy szükség esetén az Egyesült Államok élni fog vétójogával a Biztonsági Tanácsban, mivel úgy véli, hogy Palesztinának egyelőre a megfigyelő szerep a megfelelő, továbbra sem támogatja az Egyesült Államok az ország teljes jogú ENSZ-tagságát.[127]		 Igen   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
2.   Andorra 2011 januárjában az andorrai parlament kijelentette, hogy a palesztin lakosságnak joga van az önrendelkezésre.[128] Nem
3.   Ausztrália Ausztrália a két államiság támogatója, de eddig az elismerés esetleges negatív hatásai miatt nem ismerte az államot, bár diplomáciai kapcsolatban áll vele.
Julia Gillard ausztrál miniszterelnök kijelentette, hogy Ausztrália már régóta azon az állásponton van, hogy a kérdést tárgyalóasztal mellett kell eldönteni, a palesztin embereknek joga van az önrendelkezésre, míg Izrael államnak joga van a területi integritáshoz.[129]		 Igen A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
4.   Ausztria Ausztria teljes diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával 1978. december 13-a óta, mióta megnyílt a palesztin nagykövetség Bécsben.[130]
2011 júniusában Michael Spindelegger külügyminiszter és alkancellár kijelentette, hogy Ausztria az állam elismerésével megvárja az Európai Unió hivatalos állásfoglalását.[131]
Ausztria szerepelt az UNESCO 1988. december 14-én kiadott listáján azon államok között, melyek elismerték a palesztin állam függetlenségét, de később törölték a listáról.[1]		 Igen[132]   Az Európai Unió tagja.
5.   Dánia Dánia a palesztin állam létrejöttének egyik leginkább elkötelezett híve.[133]
A 2011-es dán parlamenti választás során az ellenzék javasolta, hogy Dánia ismerje el a palesztin államot. Lene Espersen miniszterelnök és kormánya bár támogatja a palesztinok önrendelkezési jogát, figyelmeztetett, hogy az öncélúan kikiáltott függetlenség elismerésének több lehet a negatív hozadéka Dánia részére, mint a haszna. Dánia egyelőre tárgyalásokat folytat az Európai Unió többi tagországával és ha közös megegyezésre jutnak, akkor együtt fogják elismerni a palesztin államot.[134]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
6.   Dél-Korea A dél-koreai parlament nem ismerte el Palesztina függetlenségét.[135] Igen
7.   Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság bejelentette 2011 szeptemberében, hogy el fogja ismerni a palesztin államot, de egyelőre csak az ENSZ megfigyelő tisztjében fogja elfogadni. Nem zárkóztak el azonban attól, hogy később a teljes tagságot is támogassák.[136] Igen   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
8.   Eritrea Isaias Afewerki elnök bejelentette, hogy országa nem támogatja a függetlenséget.[137]
Szerinte a két államiság a jelenlegi feltételek között nem működőképes. A palesztin népnek joga van az önrendelkezéshez, de nem a Gázai-övezetben és Ciszjordániában. A megoldás az eritreai kormány szerint, ha Izrael kivonul a Jordániával határos területekről, ahol a jordániai és palesztin népesség összeolvadva alkothat új államot.[138]		 Igen[139] Az Afrikai Unió tagja.
9.   Észtország Miután találkozott Riyad al-Malki-val, 2010 júniusában Urmas Paet miniszterelnök bejelentette, hogy Észtország támogatja a két állam létrejöttét a térségben.[140] Igen[141]   Az Európai Unió tagja.
10.   Fidzsi-szigetek A Fidzsi-szigetek nem kíván állást foglalni a palesztin-izraeli konfliktus terén, az ENSZ döntéshozatalára vár.[142] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
11.   Finnország Alexander Stubb miniszterelnök 2010. decemberi nyilatkozata: „Nem hinném, hogy eljött az elismerés ideje. A legfontosabb, hogy megőrizhessük a békét a térségben.”[143]
2011 áprilisában viszont Stubb megerősítette, hogy országa támogatja a Palesztin Nemzeti Hatóságot az önálló állammá válásban.[144]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
12.   Franciaország Nicolas Sarkozy elnök bejelentette, hogy Franciaország a két állam pártján van, melyek egymás mellett létezhetnének, békében, nemzetközileg rögzített határvonalakkal elválasztva egymástól.[145] Sarkozy bejelentette 2011 májusában, hogy ha az Izraellel zajló tárgyalások nem vezetnek eredményre, és nem születik megállapodás Izrael állam és a palesztin hatóságok között, akkor Franciaország el fogja ismerni Palesztina függetlenségét és támogatja az ország teljes jogú ENSZ tagságra vonatkozó igényét is.[146] Igen   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  Az Európai Unió tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
13.   Görögország Karolos Papoulias elnök azt nyilatkozta, hogy Görögország támogatja, hogy Izrael állam mellett létrejöjjön egy önálló palesztin állam is.[147]
A régóta fennálló arab-izraeli konfliktusban Görögország az összes európai uniós tagállamnál jobban támogatja az arab felet és távolságtartó politikát folytat Izraellel szemben. A palesztin hatóságokkal a diplomáciai kapcsolatokat már 1981-ben, az önálló állam kikiáltása előtt felvette Görögország, míg Izrael állammal csak 1990-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot és ma is csak konzulátusi jelleggel működik, izraeli nagykövetség nincs Görögországban.[148]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
14.   Hollandia Uri Rosenthal miniszterelnök 2011 júniusában bejelentette, hogy Hollandia nem fogja támogatni a palesztin függetlenséget az ENSZ-ben.[149]
Hollandia elutasítja a függetlenség egyoldalú kikiáltását és további tárgyalásokat sürget az izraeli és palesztin hatóságok között, és csak a kétoldalúan támogatott függetlenség mellé fog állni.[150]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
15.   Horvátország Horvátország 2011 márciusában lépett diplomáciai kapcsolatba Palesztinával. Jadranka Kosor miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya a két államiság, Izrael és Palesztina mellett foglal állást.[151] Igen   Az Európai Unió tagja.
17.   Izrael
18.   Japán Japán a két államiságot támogatja,[152] és bízik a helyzet stabilizálódásában és a palesztin állam minél előbbi létrejöttének lehetőségében.[153]
Bejelentették, hogy Japán nem támogat semmiféle változtatást az 1967-es határokhoz képest,[154] és nem fogadja el Kelet-Jeruzsálem izraeli bekebelezését sem.[155]		 Igen
19.   Kamerun Kamerun hivatalosan a két államiságot pártfogolja.[156]
Az országot az 1980-as évek közepe óta erős gazdasági szálak fűzik Izraelhez.[157]
Kamerun az Iszlám Konferencia Szervezetének két tagországa közül az egyik, amelyik még nem ismerte el Palesztina függetlenségét. Ezt a tényt főleg az arab országok Izrael befolyásának tudják be, és emiatt nem is állnak gazdasági együttműködésben az országgal.[158]
Netanjáhú izraeli miniszterelnök arra kérte Paul Biya kameruni elnököt, hogy az ENSZ Közgyűlésen, ahol Palesztina teljes jogú ENSZ tagságáról fognak szavazni, ne támogassa azt.[159]		 Igen[139] Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
20.   Kanada Kanada támogatja egy önálló palesztin állam létrejöttét, de csak ha békés, tárgyalásos úton jön az létre.[160]
A kanadai Harper-adminisztrációt erős gazdasági szálak fűzik Izraelhez. 2011 júliusában John Baird miniszterelnök kijelentette: „A mi hozzáállásunk a kérdéshez nem változott. A helyzet feloldásához egyetlen utat látunk. A térségben két államnak kell létrejönnie, egy zsidó államnak és egy palesztin államnak. Ez utóbbinak azonban egy demilitarizált övezetben kell létrejönnie.”[161]		 Igen A Nemzetközösség tagja.
21.   Kiribati A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Kiribati miniszterelnöke bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina függetlenségét.[162] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
22.   Lettország Lettország a két államiság mellett foglalt állást.[163][164] Igen   Az Európai Unió tagja.
23.   Liechtenstein Liechtenstein külkapcsolatai viszonylag korlátozottak, az ország külügyeit lényegében Svájc intézi.[165]
Liechtenstein azonban, úgy tűnik, hogy a két államiságot pártolja.[166]		 Nem
24.   Litvánia Mint az Európai Unió tagállamainak zöme, Litvánia is a két állam mellett foglal állást.[167] Igen   Az Európai Unió tagja.
25.   Luxemburg A Jean Asselborn államfővel 2011 márciusában készült interjú után – mely a Jerusalem Postban jelent meg – Izrael Luxemburgot az EU-tagországok közül a legkevésbé barátságosnak könyvelte el.[168]
Luxemburg támogatja palesztin állam függetlenségi törekvésit és támogatja a teljes jogú ENSZ-tagság iránti kérelmüket is.[169]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
26.   Észak-Macedónia Nikola Poposki miniszterelnök bejelentette, hogy országa viszonyulása a palesztin államiság elismeréséhez az Európai Unió állásfoglalásától függ.[170] Nem   Az Európai Unió tagjelöltje.
27.   Marshall-szigetek A Marshall-szigetek hivatalos álláspontja a palesztin kérdésben nem ismert. Mivel az állam erősen kötődik az Amerikai Egyesült Államokhoz és külpolitikailag erősen korlátozott,[171] nem valószínű, hogy a közeljövőben elismernék a függetlenséget. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
28.   Mianmar Mianmar Szingapúr mellett az el nem kötelezett országok azon kettő tagja közé tartozik, melyek nem ismerték el a függetlenséget.[172]
A mianmari kormányzat bejelentette, hogy a két állam létrehozásának pártján áll, melyek között nemzetközileg elismert határok húzódnak.[173]		 Nem
29.   Mikronézia Bár a Mikronéziai Szövetségi Államok elismeri a palesztin lakosság önrendelkezésez fűződő jogát, Izrael következetes támogatói közé tartozik,[174] ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben elismerné Palesztinát. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
30.   Moldova Moldova igyekszik semleges álláspontot képviselni külpolitikájában, így a palesztin kérdésben is.[175] Igen[176]
31.   Monaco Monaco hivatalos álláspontja a palesztin kérdésben nem ismert. Mivel az ország külpolitikájában erősen kötődik Franciaországhoz, feltehetően annak megfelelően fog állást foglalni a kérdésben.[165][177] Nem
32.   Nauru A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Kieren Keke miniszterelnök bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina lakóinak jogát az önrendelkezésre.[178] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
33.   Németország Angela Merkel kancellár 2011 áprilisában a palesztin függetlenség kikiáltását egyoldalúnak nevezte,[179] és kitartott amellett, hogy Németország nem fogja addig elismerni Palesztina függetlenségét, amíg azt nem tárgyalták meg kellőképpen Izraellel, és nem hoztak közös döntést az ügyben.[180]
Azt is nyilatkozta, hogy „Németország a két államiság pártján van. El szeretnénk ismerni Palesztinát. A tárgyalásoknak minél előbb el kell kezdődnie a két fél között.”[181]
A Német Demokratikus Köztársaság 1988. november 18-án elismerte Palesztina függetlenségét,[1] de az NSZK nem és a két Németország egyesítése után sem.		 Igen   Az Európai Unió tagja.
35.   Olaszország Silvio Berlusconi miniszterelnök 2011 májusában azt nyilatkozta, hogy Olaszország nem fogja az egyoldalú függetlenséget elismerni. Az Izrael állam elismerésének jubileumán Rómában tartott ünnepség során Izraelt a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciájának nevezte, és biztosította Izraelt, hogy Olaszország továbbra is kiáll mellette és speciális helyzete mellett. Biztosította Izrael államot, hogy országa akár az EU ellenében is támogatni fogja.[182]
Ugyanezen év májusában kijelentette, hogy „Nem hisszük, hogy a függetlenség egyoldalú kikiáltásának elismerése segíteni a béke megőrzésében. Hiszem, hogy a békét csak a tárgyalások folytatása után kétoldalúan kialakított megállapodás hozhatja meg.”[183]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
36.   Palau A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlésén a tagállamok megegyeztek, hogy a két államiságot támogatják. Mivel azonban az állam erősen kötődik az Amerikai Egyesült Államokhoz és külpolitikailag erősen korlátozott,[171] nem valószínű, hogy a közeljövőben elismernék a függetlenséget. Nem A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
37.   Panama Panama még nem nyilatkozott, hogy mi az álláspontja a palesztin kérdésben.[184]
Ricardo Martinelli elnök mindenesetre kiállt Izrael állam mellett az ENSZ-ben,[185] és a többi latin-amerikai állammal ellentétben nem ismerte el Palesztina függetlenségét.[186]		 Nem
38.   Portugália 2011 februárjában több kisebb portugál parlamenti párt erősen szorgalmazni kezdte, hogy Portugália ismerje el Palesztinát.[187]
A portugál kormányzat nem zárkózik el az elismeréstől, de tart attól, hogy az milyen hatással lesz Izrael állam nemzetbiztonságára. Mint azt Paulo Portas miniszterelnök kijelentette: „Mi mindent megteszünk, hogy Palesztina minél előbb önálló állammá válhasson. De minden olyan intézkedést igyekszünk elkerülni, amelyek veszélyeztethetnék Izrael állam biztonságát.”[188]		 Igen   Az Európai Unió tagja.
39.   Salamon-szigetek A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után Peter Shannel Agovaka miniszterelnök bejelentette, hogy országa támogatja Palesztina függetlenségét és teljes jogú ENSZ-tagságát is. Bejelentette továbbá, hogy a következő kormányülés után fogják hivatalosan elismerni a független palesztin államot.[162] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
40.   Szamoa Tuilaepa Aiono Sailele Malielegaoi szamoai miniszterelnök bejelentette, hogy országa a két államiság mellett foglal állást.[189] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
41.   San Marino San Marino külkapcsolatai korlátozottak,[190] és jelenleg nem áll semmilyen kapcsolatban sem Palesztinával.
A San Marino-i kormányzat jó kapcsolatokat ápol Izraellel.[191][192]		 Nem
42.   Svájc Svájc a hagyományosan semlegességi politikára hivatkozva nem foglalt állást a palesztin ügyben. Az ügy felmerült a svájci parlament 2010. augusztus 16-i ülésén, de nem változtak az álláspontok, a képviselők zöme nem foglalt állást az ügyben.[193] Igen
43.   Szingapúr Szingapúr eddig nem ismerte el a függetlenséget és nem is tervez változtatni álláspontján,[194] ami feltehetően az Izraellel ápolt jó viszonynak köszönhető.[195] Nem A Nemzetközösség tagja.
44.   Tonga A Csendes-óceáni Közösség szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlése után a Palesztin Felszabadítási Szervezet bejelentette, hogy Tonga támogatja Palesztina függetlenségét.[178] Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
45.   Tuvalu Nem A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.
46.   Új-Zéland Új-Zéland a béke megőrzése érdekében a két államiságot támogatja.[196]
Az új-zélandi külpolitika nem kifejezetten az újonnan létrejövő államok elismerésére igyekszik, inkább cselekvések révén nyilvánul meg, nem pedig hivatalos nyilatkozatok formájában. Ez Palesztina esetében azt jelentené, hogy az akkreditált képviseleteinek adna diplomáciai státuszt.[197]		 Igen A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
A Csendes-óceáni Közösség tagja.

Palesztinát el nem ismerő nem ENSZ-tagállam országok

szerkesztés

Palesztinának mindenképp fontos a saját államiság nemzetközi elismertségének kivívása, ezért nem igyekszik a nemzetközileg nem elismert államokkal kapcsolatba kerülni, mivel így állást foglalva bizonyos államokat maga ellen fordíthatna. Épp ezért a Palesztin Nemzeti Hatóság nem áll diplomáciai kapcsolatban a következő államokkal és nem is ismeri el egyiket sem:   Abházia,   Dél-Oszétia,   Dnyeszter Menti Köztársaság,   Észak-Ciprus,   Koszovó,   Tajvan,   Szomáliföld.

Új-Zéland társult államai csak nagyon korlátozott mértékű külkapcsolatokkal rendelkeznek és egyikük, a   Cook-szigetek és   Niue sem áll diplomáciai kapcsolatban Palesztinával, ahogy a bizonytalan államiságú   Máltai lovagrend sem.

Nemzetközi szervezetek

szerkesztés
Szervezet
  ENSZ Palesztina 1974 óta az ENSZ megfigyelő státuszú tagja. A teljes tagság iránti kérelmét mindeddig elutasították, mivel a ENSZ Biztonsági Tanácsának csak kettő állandó tagja (Kína és Oroszország) ismerte el független államnak, a másik három tag (Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok) nem. Ez utóbbi nemrég kijelentette, hogy továbbra is csak megfigyelő státuszban szeretné látni Palesztinát a szervezetben, és szükség szerint élni is fog vétójogával.[198]


Tagállamok (148 / 193) Megfigyelők (1 / 2)

  EU Jelenleg csak azok az EU-tagok ismerték el Palesztina függetlenségét, melyek még az EU-ba való bekerülésük előtt tették ezt meg. Ezek zömmel a volt keleti blokk országai, melyek a Palesztinával való szolidaritást vállalva ismerték el a függetlenséget még 1988-ban.

2009 decemberében az Európa Tanács megfogalmazta, hogy az izraeli-palesztin kérdés az egyik legfontosabb külpolitikai kérdése az EU-nak.[199] Az Európai Unió a két állam elvén van, és nem fogad el változásokat az 1967-es határokhoz képest. Az EU hivatalos álláspontja szerint a palesztin állam fővárosa Jeruzsálem.[200] Jelenleg az Európai Unió a palesztinok függetlenségét támogató szervezetek közül a legjelentősebb.[201] Az Európai Unió támogatja Palesztina függetlenségét, de a teljes ENSZ tagság iránti igényét a tagállamok zöme nem. Az Európai Unió korábban nem szocialista államberendezkedésű államai közül először Svédország ismerte el a függetlenséget, 2014. október 30-án.
Tagállamok (12 / 28) Tagjelöltek (5 / 6)

Afrikai Unió Az Afrikai Unió nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett.

Jelenleg a tagállamok zöme elismeri Palesztinát független államnak, csak kettő tagállam nem. Kamerun nagyon szoros gazdasági kapcsolatokban áll Izraellel, ennek tudható be a elismerés hiánya.[202] Az ország hivatalosan a két állam elve alapján függetlenség-párti,[203] de az izraeli befolyás miatt az államnak mér eddig is több problémája volt az Iszlám Konferencia Szervezetének tagjaival. Eritrea szerint a két állam esete a jelenlegi formában nem fog működni, ezért nem támogatja Palesztina függetlenségét.[204]
Tagállamok (51 / 53)

  Arab Liga Az Arab Liga nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett. Ennek ellenére az Arab Liga a függetlenség leglelkesebb támogatója, a tagállamok zöme már 1988-ban elismerte a függetlenséget, és mára a szervezet minden tagja és Eritrea kivételével a megfigyelők is valamennyien elismerték a függetlenséget.


Tagállamok (22 / 22) Megfigyelők (3 / 4)

  OIC Az Iszlám Konferencia Szervezete nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett. Az OIC is erősen függetlenség-párti szervezet, mára a teljes jogú tagok közül csak Kamerun nem ismerte el a függetlenséget.


Tagállamok (55 / 56) Megfigyelők (4 / 6)

Nemzetközösség Palesztina már jelezte csatlakozási igényét a Nemzetközösségbe. Eddig azonban a tagállamok egy része (19 állam) még nem lépett diplomáciai kapcsolatba az országgal.


Tagállamok (36 / 53)

  Karib-tengeri Közösség A Karib-tengeri Közösség a két állam elvét támogatja, nemzetközileg rögzített határokkal.[205]


Tagállamok (15 / 15)

Csendes-óceáni Fórum A Csendes-óceáni Fórum tagállamai a szeptember elején Wellingtonban tartott közgyűlésen megállapodtak, hogy támogatják Palesztina függetlenségét és a két államiság mellett foglalnak állást. A Fórum 16 tagállamából azonban az Amerikai Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot tartó, korlátozott külügyi függetlenséggel bíró három állam (Marshall-szigetek, Mikronézia, Palau) valószínűleg nem fogja a közeljövőben elismerni Palesztina függetlenségét. Új-Zéland két társult államának a Cook-szigeteknek és Niuénak az álláspontja nem ismert, de mivel ezen államok nagyon korlátozott külkapcsolatokkal rendelkeznek, igen valószínűtlen, hogy a közeljövőben nyilatkozatot tegyenek.

A Közösség a tagállamokra bízza az elismerés és a diplomáciai kapcsolat felvételének dátumát.
Tagállamok (2 / 16)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt bu bv bw bx by bz ca cb cc cd ce cf cg ch ci cj ck cl cm cn United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, Executive Board: Hundred and thirty-first Session: Item 9.4 of the provisional agenda, Request for the Admission of the State of Palestine to UNESCO as a Member State pp. 18, Annex II. United Nations, 1989. május 12. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  2. ↑ Sandhu, Aleena: Palestinian Ministry welcomes Barbados recognition of Palestinian State (amerikai angol nyelven). The Diplomatic Insight, 2024. április 21. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  3. ↑ a b c After 13 years CARICOM aligns in unified stand for Palestine and peace. Caribbean News Global. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  4. ↑ a b c d Ireland, Spain and Norway recognizing Palestinian state - CBS News (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com, 2024. május 22. (Hozzáférés: 2024. május 22.)
  5. ↑ Staff writers. „Three-quarters of world recognizes Palestine”, Ma'an News Agency, 2011. augusztus 28.. [2011. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
  6. ↑ a b Diplomáciai kapcsolatok. Permanent Observer Mission of The State of Palestine to the United Nations New York. [2018. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  7. ↑ Government of Algeria: Algerie-Palestine-Diplomatie (francia nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. december 28. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  8. ↑ Lederer, Edith M.. „Israel signs condolence book to Algeria bombing victims despite no diplomatic relations”, The Associated Press , 2007. december 14. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.) (angol nyelvű) 
  9. ↑ Government of Bahrain: Bilateral Relations. Ministry of Foreign Affairs. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  10. ↑ Government of Kuwait: The nature of the work of the Department of the Arab world (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  11. ↑ Government of Kuwait: The Arab Economic Summit 2009 (angol nyelven). Al-Diwan Al-Amiri, official website, State of Kuwait. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
  12. ↑ Government of Morocco: Conventions, Treaties, Agrements and protocols (francia nyelven). [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  13. ↑ Government of Morocco: Protocole de coopération entre le Ministère des Affaires Culturelles du Maroc et le Ministère de la Culture et de l'Information de l'Etat Palestinien (francia nyelven). [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  14. ↑ Government of Tunisia: Les Relations Tuniso–Palestiniennes (francia nyelven). [2020. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  15. ↑ Government of Turkey: Turkey´s Political Relations with the Palestinian National Authority (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2017. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
  16. ↑ Government of Afghanistan: Afghan Diplomatic Missions. Embassy of the Islamic Republic of Afghanistan, Canberra. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  17. ↑ Staff writers. „Kabul will forge Israel ties if Palestinians form State: Karzai”, Pak Tribune , Pakistan News Service, 2006. január 9.. [2018. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.) 
  18. ↑ a b Government of Indonesia: Bilateral Cooperation - Palestine. Ministry of Foreign Affairs. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  19. ↑ Staff writers. „Qatari diplomat elected as President of next session of General Assembly”, UN News Centre, 2011. június 22. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.) (angol nyelvű) 
  20. ↑ Government of Serbia: Bilateral political relations Serbia-Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 5.)
  21. ↑ Government of Albania: Diplomatic list. Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 1. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
  22. ↑ Government of Brunei Darusalam: Minister of Foreign Affairs and Trade Welcomes the Palestinian President. Ministry of Foreign Affairs & Trade, 2007. október 23. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  23. ↑ President of Sudan: Speech elected President Omar al-Bashir during his inauguration ceremony in Parliament. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  24. ↑ Kype. „Cyprus will not recognize any changes to the pre-1967 borders”, Famagusta Gazette , 2011. január 31.. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ India-Palestine Relations. Ministry of External Affairs - India. [2010. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 7.)
  26. ↑ Посольство (orosz nyelven). Palestine.ru. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
  27. ↑ United Nations General Assembly: Resolution 43/160: Observer status of national liberation movements (angol nyelven). United Nations Documentation Centre, 1988. december 9. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  28. ↑ Vietnam-Palestine Relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs - Vietnam. (Hozzáférés: 2009. július 18.)
  29. ↑ Government of Mongolia: List of states with diplomatic relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and Trade. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  30. ↑ Government of Lao DPR: List of states whom Lao D.P.R. has established diplomatic relation since 1950 (angol nyelven). Lao Embassy in Hanoi. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  31. ↑ Permanent Observer Mission of Palestine to the United Nations: Palestine Embassies, Missions, Delegations Abroad (angol nyelven). United Nations, 2010. december 10. [2011. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  32. ↑ Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship. I.B.Tauris, 141. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  33. ↑ Government of Vanuatu (21 August 1989). Letter to ambassador Ali Kazak (Ref: 8/3/3/nv-mf, 10/417/2). Ministry of Foreign Affairs. Accessed 2011-05-30.
  34. ↑ Embassy of the Philippines in Amman: Amb. Julius D. Torres presents credentials to Palestinian president (angol nyelven). Government of the Philippines, 2009. december 6. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 16.)
  35. ↑ Department of Budget and Management: Embassies and Diplomatic Missions (angol nyelven). Government of the Philippines. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  36. ↑ Budianto, Lilian. „Palestine issue still low on ASEAN agenda”, The Jakarta Post , PT Bina Media Tenggara, 2010. december 8. (Hozzáférés: 2010. december 11.) (angol nyelvű) 
  37. ↑ Embassies & consulates in the Philippines (angol nyelven). Best of the Philippines (1995). ISBN 978971915160  A diplomáciai kapcsolatok 1989 szeptemberé stabilizálódtak a két ország között, a palesztin nagykövetség 1990 májusában nyílt meg Manilában.
  38. ↑ The Middle East and North Africa, 1995. Europa Publications, 113. o. (1995). ISBN 9780946653997 
  39. ↑ Palestinian National Authority. „السفير عبد الجواد يقدم نسخة من أوراق اعتماده لوزير خارجية مملكة سوازيلاند”, Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.) (arab nyelvű) 
  40. ↑ Staff writers. „السفير عبد الجواد يقدم نسخة من أوراق اعتماده لوزير خارجية مملكة سوازيلاند”, Palestine News Network, 2010. november 3.. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (arab nyelvű) 
  41. ↑ Staff writers. „مملكة سوازيلاند تدعم التوجه الفلسطيني إلى الأمم المتحدة”, WAFA , Palestine News & Information Agency, 2011. június 19.. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (arab nyelvű) 
  42. ↑ Government of Kazakhstan: Cooperation of the Republic of Kazakhstan with the State of Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1992. április 6-án. Kazahsztánban a palesztin nagykövetség 1993-ban nyitott meg.
  43. ↑ Government of Azerbaijan: Politics. Ministry of Foreign Affairs. [2010. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  44. ↑ Palestinian Ambassador accredited in Turkmenistan (angol nyelven). Turkmenistan.ru, 2012. április 6. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 2.)
  45. ↑ States with which Turkmenistan established diplomatic ties. Ministry of Foreign Affairs of Turkmenistan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  46. ↑ Staff writers: Niyazov offers condolences to leadership and people of Palestine over demise of Yasser Arafat. Turkmenistan.ru, 2004. november 11. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) "Niyazov sent a message of condolences to the government of the State of Palestine".
  47. ↑ Ismail, Mohamed: Interview of Minister of Foreign Affairs of Georgia Gela Bezhuashvili to the newspaper Egyptian Gazette'. Ministry of Foreign Affairs of Georgia. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 24.)
  48. ↑ Government of Georgia: Bilateral Relations between Georgia and Palestine. Ministry of Foreign Affairs. [2010. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1992. április 25-én.
  49. ↑ a b Government of Bosnia and Herzegovina: Dates of Recognition and Establishment of Diplomatic Relations. Ministry of Foreign Affairs. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  50. ↑ ДИПЛОМАТИЯ ТАДЖИКИСТАНА Archiválva 2011. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, page25
  51. ↑ Government of Uzbekistan: List of States with which the Republic of Uzbekistan established diplomatic relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) Diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 1994. szeptember 25-én.
  52. ↑ Government of Papua New Guina (4 October 2004). PNG establishes formal diplomatic relations with Palestine. Press release. Office of the Prime Minister. Accessed 2011-05-30.
  53. ↑ a b General Delegation of Palestine to Australia, New Zealand and the Pacific: Profiles (angol nyelven). Palestinian National Authority. [2011. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.) "The Head of the General Delegation of Palestine to Australia and New Zealand and Ambassador to East Timor, Papua New Guinea and Vanuatu."
  54. ↑ Government of South Africa: Palestine (The State of) (angol nyelven). Department of International Relations and Cooperation. (Hozzáférés: 2010. december 5.)
  55. ↑ Government of Kyrgyzstan: Embassy of the State of Palestine to Kyrgyzstan (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  56. ↑ a b Staff writers. „Lesotho Recognizes Palestinian State within 1967 Borders”, WAFA , Palestine News & Information Agency, 2011. június 6.. [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. június 25.) (angol nyelvű) 
  57. ↑ Government of Malawi: Malawi Embassies Abroad. Ministry of Foreign Affairs, 2011. április 19. [2013. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  58. ↑ a b Government of Timor-Leste (1 March 2004). Protocol on the Establishment of Diplomatic Relations between the State of Palestine and the Democratic Republic of Timor-Leste. Ministry of Foreign Affairs and Co-operation. Accessed 2011-05-30.
  59. ↑ a b (28 January 2011). "Reconocimiento del Estado de Palestina" (in Spanyol). Sajtóközlemény. Elérés: 2011-01-29. Archiválva 2012. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 12.)
  60. ↑ a b Government of Montenegro: Dates of Recognition and Establishment of Diplomatic Relations (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)Montenegró elismerte Palesztinát 2006. július 24-én, a diplomácia kapcsolatok kölcsönösen felvette egymással a két ország 2006. augusztus 1-jén.
  61. ↑ Government of Costa Rica: Palestina.doc (spanyol nyelven). Ministerio de Relaciones Exteriores y Culto. [2011. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.) "La República de Costa Rica y el Estado de Palestina acordaron hoy el establecimiento de relaciones diplomáticas".
  62. ↑ Perelman, Marc. „Costa Rica Opens Official Ties With ‘State of Palestine’”, Forward , The Jewish Daily, 2008. március 7. (Hozzáférés: 2010. november 20.) (angol nyelvű) 
  63. ↑ Maher, Carol. „Abbas in Beirut Tuesday to Seek ‘Effective’ Role in Palestinian U.N. Bid”, Radio Sawt Beirut International, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.) (angol nyelvű) [halott link]
  64. ↑ Staff writers. „Lebanon recognizes 'state of Palestine'”, The Jerusalem Post , The Media Line News Agency, 2008. november 30. (angol nyelvű) 
  65. ↑ Bolivarian Government of Venezuela: Venezuela y Palestina establecen relaciones diplomáticas: Comunicado Conjunto Sobre el Establecimiento de Relaciones Diplomáticas entre la República Bolivariana de Venezuela y el Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Communication and Information, 2009. április 27. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 15.)
  66. ↑ Government of the Dominincan Republic: RD y Palestina firman relaciones diplomáticas (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2009. július 14. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  67. ↑ Government of the Dominican Republic: Comunicado Conjunto para Establecimiento Relaciones Diplomaticas entre la Republica Dominican y el Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2009. július 15. [2009. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.) "Presidente del Estado de Palestina".
  68. ↑ Waked, Ali. „Argentina, Uruguay recognize Palestinian state”, Israel News , Yedioth Internet, 2010. december 7. (Hozzáférés: 2010. december 7.) 
  69. ↑ Government of Brazil: Reconhecimento do Estado Palestino nas Fronteiras de 1967 (portugál nyelven). Ministry of Exterior Relations. [2011. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
  70. ↑ Government of Argentina: La Republica Argentina ha reconocido a Palestina como Estado libre e independiente (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. december 6. [2011. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  71. ↑ Gobernio de la provincia de Salta: Almuerzo países Árabes (spanyol nyelven). Delegación de la Casa Salta, 2009. szeptember 30. [2010. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 22.) "Embajador Estado de Palestina".
  72. ↑ Gobierno de la Provincia del Neuquén: La Vicegobernadora recibió al embajador del Estado de Palestina (spanyol nyelven). Sitio Oficial, 2010. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  73. ↑ Gobierno de la Provincia del Neuquén: Avizoran posibilidades de intercambio económico y cultural con Palestina (spanyol nyelven). Sitio Oficial, 2010. szeptember 1. (Hozzáférés: 2011. március 22.) "...embajador del Estado de Palestina en Argentina".
  74. ↑ Bolivia recognizes Palestinian state. Ma'an News Agency, 2010. december 17. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  75. ↑ Agence France-Presse: Bolivia to recognize sovereign Palestine (angol nyelven). Google News, 2010. december 22. [2014. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 11.)
  76. ↑ Government of Ecuador: Ecuador Reconoce al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affiars, 2010. december 24. [2012. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 24.)
  77. ↑ a b Palestinian National Authority non-resident representative to Ecuador
  78. ↑ Government of Chile: Declaración del Gobierno de Chile sobre el reconocimiento del Estado de Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Relations, 2011. január 7. [2011. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
  79. ↑ Embassy of Palestine in Chile - Embajada de Palestina en Chile: Ex Embajadores de Palestina acreditados ante la República de Chile (spanyol nyelven). [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 12.)
  80. ↑ Government of Guyana: Statement by the Government of Guyana in Recognition of the State of Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 13. [2011. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 14.) "The Government of Guyana has today decided to formally recognize the State of Palestine as a free, independent, and sovereign state, based on its 1967 borders."
  81. ↑ The Associated Press. „Guyana recognizes a Palestinian state”, The Washington Post , WP Company LLC, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2011. január 14.) (angol nyelvű) [halott link]
  82. ↑ Government of Peru: Perú reconoce al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Relations, 2011. január 24. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
  83. ↑ Staff writers. „Suriname latest S. American state to recognize 'Palestine'”, JPost Newsletter , The Jerusalem Post, 2011. február 2. (Hozzáférés: 2011. február 2.) (angol nyelvű) 
  84. ↑ Government of Uruguay: El Gobierno uruguayo reconoció al Estado Palestino (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. március 15. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  85. ↑ Government of Uruguay: Comunicado conjunto de Uruguay y el Gobierno de la Autoridad Nacional Palestina (spanyol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. április 20. [2011. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  86. ↑ Sukhrob, K.. „The Palestinian state recognized by Lesotho”, WReporter.com , Web Reporter, 2011. június 7.. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. június 25.) (angol nyelvű) 
  87. ↑ Staff writers. „Syria recognizes Palestinian state with East Jerusalem as its capital”, Haaretz , Haaretz Daily Newspaper Ltd, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2011. július 19.) (angol nyelvű) 
  88. ↑ Government of Syria: Syrian Embassies. Ministry of Tourism. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  89. ↑ Government of El Salvador: El Salvador reconoce a Palestina como Estado libre, soberano e independiente (spanyol nyelven). Ministry of Exterior Relations, 2011. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
  90. ↑ „El Salvador establishes diplomatic relations with Palestine Authority”, Globalpost , 2013. május 10. (Hozzáférés: 2013. május 10.) (angol nyelvű) 
  91. ↑ Government of Honduras: Gobierno de Honduras reconoce existencia del Estado Palestino. Office of President, 2011. augusztus 26. [2017. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
  92. ↑ Peña, Billy. „Honduras Communiqué Recognizing Palestine”, Honduras Weekly , 2011. augusztus 26.. [2011. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.) 
  93. ↑ Honduras, El Salvador establish diplomatic ties, 2013. május 11. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
  94. ↑ Bannoura, Saed: St. Vincent and the Grenadines Recognizes Palestinian State (angol nyelven). International Middle East Media Center, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  95. ↑ Government of Belize, Press Office (9 September 2011). "Belize recognises Palestine Borders". Sajtóközlemény. Published on Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  96. ↑ Government of Belize: Non-Resident Embassies & Consulates: Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 31.)
  97. ↑ Negotiations Affairs Department: International recognition of the State of Palestine. Palestinian National Authority, 2011. szeptember 25. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  98. ↑ Negotiations Affairs Department: International recognition of the State of Palestine. Palestinian National Authority, 2011. szeptember 26. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.): "128 UN Member States recognize Palestine"
  99. ↑ Bolivarian Alliance for the Peoples of Our America: Comunicado especial sobre Palestina (spanyol nyelven), 2011. szeptember 10. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
  100. ↑ „South Sudan to Recognize Palestinian State at UN”, WAFA , 2011. augusztus 6.. [2014. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 19.) 
  101. ↑ Government of Antigua and Barbuda: Antigua and Barbuda Recognizes Palestine as an Independent Sovereign State (angol nyelven). Ministry of Information, Broadcasting, Telecommunications, Science and Technology, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2010. december 23.)[halott link]
  102. ↑ State of Palestine Establishes Diplomatic Relations with Grenada and the Republic of Haiti (angol nyelven), 2013. szeptember 27. (Hozzáférés: 2013. szeptember 27.)
  103. ↑ a b Haiti, Grenada Establish Diplomatic Ties with Palestine (angol nyelven). Palestinian News and Info Agency, 2013. szeptember 28. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  104. ↑ „Iceland Recognizes Palestinian Authority As Independent Country”, Business Insider , 2011. november 29. (Hozzáférés: 2011. november 29.) (angol nyelvű) 
  105. ↑ Palestian News and Info Agency. „Abbas Thanks Thailand for Recognizing Palestine”, 2012. január 18.. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. január 21.) (angol nyelvű) 
  106. ↑ Guatemala recognizes Palestine as 'free, sovereign' state (angol nyelven). The Daily Star Lebanon, 2013. április 9. [2018. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  107. ↑ Haiti, Grenada recognize Palestinian State (angol nyelven). Upi.com, 2013. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. október 2.)
  108. ↑ Därför erkänner Sverige idag staten Palestina. Dagens Nyheter, 2014. október 30. (Hozzáférés: 2014. október 30.)
  109. ↑ „Sweden recognises Palestine and increases aid”, Government Offices of Sweden, 2014. október 30. (Hozzáférés: 2014. október 31.) 
  110. ↑ Erkännande av Staten Palestina. Swedish Ministry for Foreign Affairs, 2014. október 30. [2014. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 30.)
  111. ↑ Saint Lucia establishes diplomatic relations with the State of Palestine. Saint Lucia News online, 2015. szeptember 15. [2019. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 15.)
  112. ↑ „Embajada de Palestina dice que Colombia lo reconoce como Estado”, El Tiempo , 2018. augusztus 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 8.) 
  113. ↑ „Tiny island nation St. Kitts and Nevis recognizes Palestinian state” 
  114. ↑ „St Kitts – Nevis and The State of Palestine establish diplomatic relations – Caribbean News Now”, Caribbean News, 2019. július 31.. [2019. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. augusztus 1.) 
  115. ↑ „Mexico Has Fully Recognized the State of Palestine”, 2024. május 5. (angol nyelvű) 
  116. ↑ „Barbados Officially Recognises Palestine As A State”, 2024. április 19. (angol nyelvű) 
  117. ↑ „OIC Welcomes Jamaica’s Recognition of the State of Palestine”, 2024. április 25. (angol nyelvű) 
  118. ↑ „Recognition by Trinidad and Tobago of the State of Palestine”, 2024. május 2. (angol nyelvű) 
  119. ↑ „The Commonwealth of the Bahamas formally recognizes Palestine as a State”, 2024. május 7. (angol nyelvű) 
  120. ↑ „Slovenia becomes latest European country to recognize a Palestinian state after a parliamentary vote”, 2024. június 4. (angol nyelvű) 
  121. ↑ „Slovenia and Palestine establish diplomatic relations”, 2024. június 4. (angol nyelvű) 
  122. ↑ „Statement by the Foreign Ministry of the Republic of Armenia on the recognition of the State of Palestine”, 2024. június 21. (angol nyelvű) 
  123. ↑ Shelley, Toby (1988). „Spotlight on Morocco”. West Africa, London (3712–3723: December 5–31), 2282. o, Kiadó: West Africa Publishing Company Ltd.  "...the SADR was one of the first countries to recognise the state of Palestine ... on November 15."
  124. ↑ Vatican Recognizes Palestine (angol nyelven), 2015. május 13. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
  125. ↑ Vatican signs its first treaty with the State of Palestine after formally recognizing it as a state in February 2013
  126. ↑ Helene Cooper. „Obama Says Palestinians Are using Wrong Forum”, The New York Times , 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2011. október 7.) (angol nyelvű) 
  127. ↑ Alex Spillius. „Barack Obama tells Mahmoud Abbas US will veto Palestinian statehood bid”, The Telegraph , 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. október 7.) (angol nyelvű) 
  128. ↑ United Nations General Assembly: Summary record of the 43rd meeting (angol nyelven). Chief of the Official Records, 2009. január 22. [2012. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  129. ↑ Lyons, John. „Julia Gillard set to reject Kevin Rudd on Palestine”, The Australian , 2011. augusztus 9. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.) (angol nyelvű) 
  130. ↑ Quigley, John B.. The statehood of Palestine: international law in the Middle East conflict (angol nyelven). Cambridge University Press, 151. o. (2010). ISBN 9780521151658 
  131. ↑ Salam, Kawther: Lieberman Came To Vienna And Brought Us A Storm (angol nyelven), 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  132. ↑ Die Anerkennung der PLO durch Österreich (német nyelven), 1980. szeptember 1. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
  133. ↑ Government of Denmark: Danish FM Espersen meets President Abbas in Copenhagen (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. március 10. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  134. ↑ Agence France-Presse. „Denmark to recognize Palestine if Social Democrats win polls, report says”, NOW Lebanon , 2011. május 19.. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  135. ↑ Government of the Republic of Korea: Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and Trade. [2013. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  136. ↑ Staff writers. „UK only backs 'Observer' status for Palestine”, PressTV , 2011. szeptember 18.. [2011. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. október 7.) (angol nyelvű) 
  137. ↑ Government of Ethiopia: Democracy in Eritrea? Three generations away says President Isaias (angol nyelven). A Week in the Horn. Ministry of Foreign Affairs, 2010. október 15. [2010. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
  138. ↑ Boström, Daniel. „'Jag har aldrig ägnat mig åt den frågan'”, Aftonbladet , 2010. október 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (svéd nyelvű)  Translation at Human Rights Concern Eritrea, accessed 2011-08-15.
  139. ↑ a b Palestinian National Authority Ministry of Foreign Affairs. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  140. ↑ Government of Estonia: Foreign Minister Paet: Estonia Supports Right to Self-Determination for Palestine (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. június 17. [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 7.)
  141. ↑ Government of Estonia: Diplomatic relations. Ministry of Foreign Affairs. [2012. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 20.)
  142. ↑ Government of Fiji: Hansard for Friday, 24 May 2002 (angol nyelven). House of Representatives, 2002. május 24. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  143. ↑ Agence France-Presse. „EU stops short of outright recognition of Palestinian state”, EUbusiness , 2010. december 13.. [2011. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
  144. ↑ Staff writers. „Finnish FM confirms support to PA”, Ma'an News Agency, 2011. április 29.. [2012. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
  145. ↑ Staff writers. „Netanyahu: Sarkozy Says Palestinians Must OK Israel as Jewish”, Naharnet , 2011. május 5. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.) (angol nyelvű) 
  146. ↑ Staff writers. „France to Israel: Peace talks soon or we support Palestinian state”, Hurriyet Daily News , 2011. május 6. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.) (angol nyelvű) 
  147. ↑ Karaviti, F.. „Papoulias visit to Palestinian Authority”, Athens News Agency: Daily News Bulletin in English , Hellenic Resources Network, 2011. július 13. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  148. ↑ Kaminaris, S.C. (1999. június 1.). „Greece and the Middle East” (angol nyelven). Middle East Review of International Affairs 3 (2), Kiadó: Rubin, Barry; Global Research in International Affairs. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) 
  149. ↑ Agence France-Presse. „Dutch deny support for Palestinian statehood”, Hindustan Times , HT Media Limited, 2011. július 1.. [2011. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  150. ↑ Staff writers. „Recognition of a Palestinian state: the EU is trying to remain united”, PISQA , 2011. szeptember 2.. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  151. ↑ Government of Croatia. „Croatia to formalise relations with Palestinians”, News and Announcements, 2011. március 31.. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (angol nyelvű) 
  152. ↑ Government of Japan: Meeting between Foreign Minister Matsumoto and Jordanian Minister of Planning and Cooperation Hassan (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. június 9. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  153. ↑ „Prime Minister Dr. Salam Fayyad inaugurated the JAIP”, Jericho Agro-Industrial Park, 2010. november 28.. [2011. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  154. ↑ Government of Japan: Statement ... on the decision of the Government of Israel regarding the construction of housing units at settlements in West Bank including East Jerusalem (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  155. ↑ Government of Japan: Statement by Mr. Seiji Maehara, Minister for Foreign Affairs of Japan, on the demolition of the Shepherd’s Hotel in East Jerusalem (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2011. január 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  156. ↑ Biya, Paul. „L’intégralité de la déclaration du président Paul Biya, Président de République du Cameroun, devant l’Assemblée générale des Nations Unies”, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (francia nyelvű) [halott link]
  157. ↑ Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship (angol nyelven). I.B. Tauris, 134–5. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  158. ↑ Coplin, W.D.; O'Leary, M.. Political Risk Yearbook: 1990 (angol nyelven). Cedar Tree House (1990). ISBN 9781852711238 
  159. ↑ Teke, Elvis. „President Paul BIYA receives special message from Israeli Prime Minister”, Cameroon Radio Television , 2011. augusztus 25.. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  160. ↑ Government of Canada. „Canadian Policy on Key Issues in the Israeli–Palestinian Conflict”, Ministry of Foreign Affairs and International Trade. [2011. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  161. ↑ CBC News. „Canada rejects Palestinian statehood bid at UN”, The Canadian Press , 2011. július 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  162. ↑ a b Palestinian National Authority. „المالكي يلتقي عددا من وزراء الخارجية على هامش منتدى الباسيفك”, Ministry of Foreign Affairs, 2011. szeptember 6.. [2012. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.) (arab nyelvű) 
  163. ↑ Permanent Representation of the Republic of Latvia to the European Union: Foreign Minister acknowledges Latvia's readiness to engage in co-operation projects with PNA (angol nyelven). Government of Lithuania, 2008. szeptember 24. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  164. ↑ Government of Lithuania: Latvia offers training in environmental management for Palestinian National Authority staff (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs, 2010. november 5. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  165. ↑ a b Watson, G.R.. The Oslo Accords:international law and the Israeli-Palestinian peace agreements (angol nyelven). Oxford University Press, 298. o. (2000). ISBN 9780198298915 
  166. ↑ United Nations General Assembly: Summary record of the 50th meeting (angol nyelven). Chief of the Official Records, 2011. január 20. [2012. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  167. ↑ Pavilenene, Danuta. „Lithuania and Israel discussed steps towards boosting investment, trade and tourism between countries”, The Baltic Course , 2011. május 5. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  168. ↑ „Jean Asselborn au sujet du conflit israélo-palestinien”, The Jerusalem Post , Government of Luxembourg, Information and Press Service, 2011. március 1.. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angol nyelvű) 
  169. ↑ Armellini, Alvise. „Interview: EU can't let Palestinians leave UN assembly "with nothing"”, Monsters and Critics , 2011. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angol nyelvű) 
  170. ↑ Staff writers. „FM Poposki meets his EU colleagues in Poland”, Macedonia International News Agency, 2011. szeptember 3.. [2011. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.) (angol nyelvű) 
  171. ↑ a b Duursma, Jorri. Fragmentation and the international relations of micro-states: self-determination and statehood (angol nyelven). Cambridge University Press, 425. o. (1996). ISBN 9780521563604 
  172. ↑ Abdul Khalik; Desy Nurhayati. „Palestine gets NAM support for liberty, UN membership”, The Jakarta Post , 2011. május 28. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  173. ↑ U Win Aung: Statement by His Excellency U Win Aung Minister for Foreign Affairs and Chairmen of the Delegation of the Union of Myanmar (angol nyelven). United Nations, 2000. szeptember 20. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  174. ↑ Usa Ibp Usa. Micronesia Country Study Guide (angol nyelven). International Business Publications, 38. o. (2009). ISBN 9781438732688 
  175. ↑ Government of Moldova: Israel removes the fee for visas for moldovan citizens traveling to this country (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs and European Integration, 2011. június 20. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  176. ↑ (románul) Government of Moldova: Bilateral cooperation: Palestine. Ministry of Foreign Affairs. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  177. ↑ Treaty establishing the relations of France with the Principality of Monaco (17 July 1918): Article 1.
  178. ↑ a b Palestinian National Authority. „المالكي يواصل مشاوراته مع وزراء خارجية دول الباسيفيك”, Ministry of Foreign Affairs, 2011. szeptember 9.. [2012. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.) (arab nyelvű) 
  179. ↑ Marx, Bettina; Scheschkewitz, Daniel. „Palestinian independence plans unlikely to succeed”, Deutsche Welle , 2011. július 26. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (német nyelvű) 
  180. ↑ Connor, Richard. „Merkel will not recognize unilaterally-declared Palestinian state”, Deutsche Welle , 2011. április 7. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  181. ↑ Agence France-Presse. „Merkel plays down French rift over Palestine”, The Local , 2011. május 6. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (angol nyelvű) 
  182. ↑ Staff writers. „Berlusconi: Italy won't recognize Palestinian state”, The Jerusalem Post , 2011. május 12. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  183. ↑ Staff writers. „Israel hails Italy's opposition to Palestinian state bid”, Ma'an News Agency, 2011. június 13.. [2014. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  184. ↑ Staff writers. „Symbolic Recognition of Palestinian State by Latin American Countries”, Anti-Defamation League, 2011. január 24.. [2011. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  185. ↑ Staff writers. „Palestinian National Authority Condemns Martinelli Comments”, The Panama Digest , 2011. március 5.. [2010. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  186. ↑ Kampeas, Ron. „Price for Israel support: Come to Panama and enjoy the food and Wi-Fi”, JTA Online , Jewish Telegraphic Agency, 2011. április 28.. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  187. ↑ Silva, Bárbara. „Parlamento avança para reconhecer Estado palestiniano”, Económico , 2011. február 9.. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.) (portugál nyelvű) 
  188. ↑ Lusa. „Portugal e a UE farão "tudo pela Palestina e nada contra Israel", diz Paulo Portas”, Público , Público Comunicação Social S.A, 2011. szeptember 2.. [2012. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.) (portugál nyelvű) 
  189. ↑ Malielegaoi, Tuila'epa Sailele. „Statement by Tuila'epa Sailele Malielegaoi Prime Minister of the Independent State of Samoa at the general debate of the 65th Session of the United Nations General Assembly”, Permanent Mission of Samoa to the United Nations, 2010. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (angol nyelvű) 
  190. ↑ Copley, G.R.. Defense & foreign affairs handbook (angol nyelven). International Strategic Studies Association (1986) 
  191. ↑ Ravid, Barak. „Battle over Palestinian state intensifies”, Ha'aretz , ISM DC Chapter, 2011. július 6. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) [halott link]
  192. ↑ Madsen, Wayne. „The Outsourcing of Influence-Peddling to the Israeli Lobby”, Strategic Culture Foundation, 2011. június 20.. [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  193. ↑ Summermatter, Stefania. „Switzerland debates Palestine question”, Swissinfo , Swiss Broadcasting Corporation, 2011. augusztus 17.. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.) (angol nyelvű) 
  194. ↑ Abdul Khalik; Desy Nurhayati. „Palestine gets NAM support for liberty, UN membership”, The Jakarta Post , PT Bina Media Tenggara, 2011. május 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.) (angol nyelvű) 
  195. ↑ Leifer, Michael. Singapore's foreign policy: coping with vulnerability (angol nyelven). Routledge, 91. o. (2000). ISBN 9780415233521 
  196. ↑ Trevett, Claire. „Palestinians ask NZ to back bid for UN membership”, The New Zealand Herald , 2011. szeptember 9. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angol nyelvű) 
  197. ↑ Young, Jane. „New Zealand needs to vote for Palestine”, Pundit , 2011. július 17. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.) (angol nyelvű) 
  198. ↑ Alex Spillius. „Barack Obama tells Mahmoud Abbas US will veto Palestinian statehood bid”, The Telegraph , 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. október 7.) 
  199. ↑ Sadaka: The EU and Israel. [2011. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  200. ↑ Council of the European Union, "17218/09 (Presse 371)", Press release, 2985th Council meeting on Foreign Affairs, Press Office
  201. ↑ Irish Aid: Minister Kitt pledges additional assistance for Palestinians at Paris Donor Conference. Government of Ireland, 2007. december 17. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  202. ↑ Peters, Joel. Israel and Africa: the problematic friendship. I.B. Tauris, 134–5. o. (1992). ISBN 9781870915106 
  203. ↑ Biya, Paul. „L’intégralité de la déclaration du président Paul Biya, Président de République du Cameroun, devant l’Assemblée générale des Nations Unies”, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.) (francia nyelvű) [halott link]
  204. ↑ Boström, Daniel. „'Jag har aldrig ägnat mig åt den frågan'”, Aftonbladet , 2010. október 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) (svéd nyelvű)  Translation at Human Rights Concern Eritrea, accessed 2011-08-15.
  205. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) caricom nevű lábjegyzeteknek

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az International recognition of the State of Palestine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Palesztina_nemzetközi_elismertsége&oldid=27295231”