Parisz
Parisz (görög betűkkel Πάρις) trójai királyfi, Priamosz és Hekabé fia. Ismert még Alexandrosz ragadványnéven is, ennek alapján talán azonosítható a homéroszi figura a történeti Alakszandusz viluszai királlyal. Apját Homérosz a Dardanidész melléknévvel említi, amely Dardanoszra - a trójaiak ősapjára - utal.
| Parisz | |
 | |
| Nicolas-François Gillet: Paris (Francia Királyi Akadémia) | |
| Házastársa |
|
| Élettársa | Helené[1] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Hekabé Priamosz |
| Foglalkozása | pásztor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parisz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésNővére, Kasszandra jósálmot látott, hogy a születendő gyermek Trója vesztét okozza, majd születésekor ugyanezt Aiszakosz is megjövendölte. Ezért csecsemőként egy pásztorra bízták, hogy végezzen vele, de az felnevelte saját fiai közt. Parisz is pásztor lett, szép, erős és bátor, társai védelmezője, így Alexandrosznak, azaz férfiak védelmének nevezték el; Oinóné folyónimfa lett a felesége, Kebrén folyamisten leánya.
Az istenek megbízásából Hermész őt kérte fel, hogy ítéljen Erisz almája ügyében. A három vetélkedő istennő közül Parisz Aphroditénak ítélte a díjat, mert az a legszebb földi nő, Helené szerelmét ígérte neki. (A két mellőzött istennő, Héra és Pallasz Athéné ezért lett a nagy háborúban a trójaiak ellensége s a görögök támogatója). Oinóné figyelmeztette, hogy ne menjen el jutalmáért, Helenéért, mert tragédia lesz belőle. Ezután közölte Parisszal, hogy ha bármi baja történne, őt keresse fel, mert csak ő képes meggyógyítani a sérüléseit.
Hamar fény derült Parisz származásának titkára is, a királyi udvarba került, (noha ekkor húga, Kasszandra ismét megjósolta, hogy városának pusztulását idézi elő), majd elhajózott Spártába, hogy az ígért nőt megszerezze. A vendégjogot durván megsértve megszöktette Menelaosz király feleségét, Helenét, s mikor Trójába értek, feleségül vette. A nagy háború alatt többet vitézkedett felesége hálótermében, mint a csatatéren, pedig ügyes nyíllövő volt, Akhilleusz halálát is az ő nyílvesszeje okozta.
Menelaoszt kihívta ugyan párviadalra, de csúfosan megfutamodott, s csak Aphrodité mentette meg a haláltól. Végül őt is nyíl ölte meg, Philoktétészé, amely azonban Héraklésztől eredt, és a Hüdra epéjével lévén bekenve, feltétlenül halált okozott. Parisz hiába kereste fel elhagyott feleségét, Oinónét az Ida-hegyen, hogy segítsen, az nem volt hajlandó meggyógyítani. Parisz tetteiről a legtöbbet Homérosz Iliasza révén tudunk, valamint Ovidius Hősnők levelei c. költői művéből; ebben Parisz a retorika minden fegyverét beveti, hogy az istennőtől neki ígért asszony hajlandóságát elnyerje.
Művészet
szerkesztésPárisz alakját már az ókori képzőművészek is kedvelték, félszáz vázakép, sok falfestmény és dombormű mutatja az alma odaítélése, Helena elrablása ill. Menelaosszal való párharca közben. Az újkori festők egyik legkedveltebb témája volt Párisz ítélete, bizonyára mert lehetőséget nyújtott a három szép istennő ruhátlan ábrázolására; elég talán, ha Cranach, Giordano, Claude Lorrain, Rubens, Boucher, Gaugin és Pierre-Auguste Renoir vásznait említjük.
A zeneszerzők közül kevesebbet ihletett meg a neves nőrabló; Cesti, Galuppi és Gluck operáiban és Offenbach: Szép Heléna c. operettjében találkozunk vele.
Családfa
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Tótfalusi István: Irodalmi alakok lexikona, Móra Könyvkiadó, 1994.
- Apollodórosz: Mitológia
