Kiejtés

  • IPA: /ɜː(ɹ)/
  • hallgatás (US)

Kötőszó

er

  1. ööö
  • er - Szótár.net (en-hu)
  • er - Sztaki (en-hu)
  • er - Merriam–Webster
  • er - Cambridge
  • er - WordNet
  • er - Яндекс (en-ru)
  • er - Google (en-hu)
  • er - Wikidata
  • er - Wikipédia (angol)

Ige

er

  1. van
  • Det er tåget. - Köd van.


vera, v
szám egyes szám többes szám
személy első második harmadik mind
Kijelentő mód eg hann / hon
tað
vit, tit,
teir / tær / tey
tygum
Jelen eri ert er eru
Múlt var vart var vóru
Felszólító mód tit
Jelen — ver ! — verið !
Főnévi igenév vera
Jelen idejű melléknévi igenév verandi
Múlt idejű melléknévi igenév -
Supinum verið

Ige

er

  1. ő van (a vera esz. 3. személyű alakja)

Használat

Főnév

er

  1. sas

Etimológia

Tkp. *ero, lásd pl. a litván erelis szót.

Kiejtés

Személyes névmás

er

(m)
  1. ő

német személyes névmások - alanyeset
ich - du - er / sie - wir - ihr - sie

Névmás

er

  1. benneteket, titeket
    hon älskar er
    szeret benneteket
  2. önt, önöket
    vi talar till er
    önhöz beszélünk / önökhöz beszélünk
  3. tiétek
    er uppgift
    a ti feladatotok
  4. [hivatalos] öné, önöké
    era söner
    az ön fiai / az önök fiai
  • er - Szótár.net (sv-hu)
  • er - Dictzone (sv-hu)
  • er - Reverso (sv-en)
  • er - Svensk ordbok
  • er - Akademiens ordbok
  • er - Google (sv-en)
  • er - Яндекс (sv-ru)
  • er - Wikidata
  • er - Wikipédia (svéd)

Főnév

er

  1. férfi

Etimológia

Lásd a magyar erő szónál.


Mandarin kínai

er

  1. ér nem sztenderd írásmódja
  2. ěr nem sztenderd írásmódja
  3. èr nem sztenderd írásmódja