Ugrás a tartalomhoz

Szecesszió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kit36a (vitalap | szerkesztései) 2008. november 3., 20:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

A szó közhasználata egy meghatározott tartalommal és megjelenéssel rendelkező művészeti stílusirányzatot jelent. Amennyiben azonban csak felszínesen is figyelmet fordítunk a szecesszió (és névváltozatai) feltűnésének történelmi körülményeire, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy egy, a művészeti stílusnál mélyebb tartalmat hordozó, tulajdonképpen új kulturális stádium; az ipari forradalom társadalmának intelletuális tükröződése.

Gresham Palota, Budapest (Quittner Zsigmond és a Vágó-fivérek alkotása)
Medgyaszay István: Veszprémi Petőfi Színház

A szó lexikális meghatározása

(Művészeti Eciklopédia)

  • szecesszió (latin: kivonulás) : a művészettörténetben azoknak a művészcsoportoknak a mozgalma, amelyek kiválnak a már meglevő egyesülésekből, hogy saját művészi céljaikat kövessék. Ilyen volt a müncheni szecesszió (1892), a bécsi szecesszió (1897), berlini szecesszió (1899)
  • szecessziós stílus: a historizáló stílusok (> historizmus) ellenhatásaként kialakult képzőművészeti, iparművészeti, építészeti stílus, kb. 1890-1910 között. Általában a bécsi szecesszió stílusát nevezzük így, amely a német Jugendstíl legkifinomultabb változata. Ornamentikáját természeti formákból merítette; stilizált, dekoratív lendületes vonalvezetésű fő motívumai: vízi növények, állatok és hullámok. Kedvelt színei: lila, szürke, rózsaszín, májszín, olajzöld. (> még: art nouveau, > style1900). Fő képviselői a festészetben: M. Klinger (1857-1920), F. Hodler (1853-1917), G. Klimt (1862-1918), az iparművészetben W. Crane (1845-1915), stb.
  • jugend-stílus: a >historizmus ellenhatásaként létrejött képzőművészeti irányzat (kb. 1896-1910) német elnevezése. A Münchenben megjelenő Jugend művészeti folyóiratról kapta a nevét. Célja egy új, növényi elemeket stilizáló lineáris kompozíciójú díszítési rendszer alkotása volt, minden régi elem elvetésével. Az irányzat annaki idején erősen befolyásolta az iparművészetet, a használati grafikát, a női divatot, a bútorstílust, sőt helyenként az építészeti dekorációt és a festészetet is; a szobrászatban csak igen kis mértékben jelentkezett. – Ausztriában és Magyarországon szecessziós stílusnak, Franciaországban art nuoveau- nak nevezték.
  • art nuoveau: [ár nuvo] (fr.: új művészet) a >szecessziós stílus (Jugendstil) 1895-1910) francia elnevezése.

Előzmények és általános értelmezés

„...Az új művészet ambivalenciája, többarcúsága és változékonysága (amit eltérő nevei is mutatnak) nem szeszélyből fakad, hanem a stílust életre hívó helyzetből. Egyszerűen fogalmazva, ez az ambivalencia a művészet és a technikai fejlődés disszonanciájának a következménye, amely a 19. század során egyre nyilvánvalóbbá vált, és egyre égetőbben igényelt valamilyen megoldást. Erre 1900 körül érkezett el a pillanat. A feszültség az alkotó energia nagy hatású és kiterjedésű robbanásához vezetett.”(K.J.S.)

A 19. századvég a technikai forradalom kiteljesedésének megjelenítésének időszaka, amely a gépi tömeg)termelést, a kézművesség hanyatlását, a társadalom széleskörűen: szegények- és szűk körűen: gazdagok rétegeire bomlását, a gép(technika) nimbuszát és a humán kultúra háttérbe szorulását eredményezte. A kialakult társadalmi (gazdasági, politikai, kultúrális) feszültségek feloldására számtalan mozgalom aktivizálódott.

John Ruskin(1819-1900) már a XIX. század közepén meghirdette a visszatérést a kézművességhez és egyfajta spiritualizmushoz, mint ami az ipari civilizáció sivárságának ellenszere. Az ő nyomdokain járó ír származású William Morris (1834-1896) olyan művészetről álmodott, amely mindenkié és mindenütt jelen van. Így született meg az „Arts and Craft” (művészi kézművesség) mozgalom. A tradicionális formákba bújtatott gépi tömegtermékekkel szemben az esztétikai (művészi) értéket is hordozó kézműves eszközök, használati tárgyak termelését hirdette. Programjuk szerint e tárgyak értékét a használati cél (eszközfunkció), az előállítási mód (kézműves technika) és művészi hatás (megjelenési mód, esztétikum) együttes érvényesülése képezi. Annak ellenére, hogy a mozgalom kedvező társadalmi fogadtatásban részesült, s valóban értékes termékek jöttek létre, a mozgalom csakhamar kifulladt (a kézműves termékek költséges előállításuk miatt a társadalom széles rétegei számára elérhetetlenek (de legalábbis a tömegcikkekkel szemben versenyképtelenek) lévén, végül is csupán a társadalmi elit „divat-termékei”-vé lokalizálódtak.

Amit ma szecessziónak nevezünk, a maga korában más-más néven jelentkezett, és nem pontosan ugyanazt jelentette a különböző társadalmi és gazdasági helyzetű és igen eltérő nemzeti sajátságokkal rendelkező országokban, illetve régiókban.

Elnevezései:

  • Franciaországban: „Art Nouveau" vagy „style Gui¬mard"
  • Belgiumban: ugyancsak „Art Nouveau",
  • Angliában: „Art Nouveau" és „Modern Style
  • Egyesült Államokban: ugyanígy „Art Nouveau" és „Modern Style",
  • Németországban: „Ju¬gendstil",
  • Ausztriában: „Sezession",
  • Magyarországon: „Szecesszió",
  • Olaszországban: „Stile Liberty",
  • Barceloná¬ban, Valenciában: „Modernisme"
  • Spanyolország többi részén: „Modernismo"
  • Latin-Amerikában: úgyszintén „Modernismo".

A szecessziót egyrészt az ipari civilizáció elleni fellépésnek tekinthetjük, melynek esztétikája a szimbolizmus gondolatvilágában gyökerezik, másrészt a természet formavilágához való közeledésnek. Ezt a két indítékot Mackmurdo (1851-1942) tárta fel. Szerinte „a művészet nem törekedhet a természet utánzására, hanem olyan imaginatív alkotótevékenység, amely a természetben keresi szimbólumait; az akadémizmus és a historizáló eklektika mesterkéltségével szemben” és felszabadulást akar hozni az élet és az őszinteség nevében. A mozgalom belső sokrétűségére jellemző, hogy míg Morris "mindenki művészetének" tulajdonképpeni társadalmi funkciójára alapoz, uganakkor az angol esztéticizmus fő teoretikusának, Walter Peters-nek (1839-1894) elveit is befogadja, aki szerint „a művészet önmagáért van, nem feladata a társadalmi problémák tükrözése”. Voysey (1857-1941) építész pedig szintén Morrisnak, az eklektika dagályossága elleni elve szerint, világos, eszköztelen stílusával szinte már a racionális építészet előfutárának tekinthető.

Az Angliában nagy jelentőségűvé vált esztéticizmus a kontinens országait és térségeit sem hagyta érintetlenül. Ez a hatás azonban csak vázát képezte a területenként – sokszor csak városokra koncentrált – építészeti-művészeti-, iparművészeti-, vagy szakirodalmi gyakorlatnak. A szecesszió lényegéhez tartozó jellege – vagyis a művészeti ágak egymásba játszása – az irányzat európai pályafutása során kristályosodott ki és ezért nehéz ma a szecessziós iparművészetről, vagy építészetről beszélni. Ezt példázza a magyarországi Gödöllői Művésztelep is, jelezve, hogy nem célszerű a technikák, vagy ágazatok szerinti hagyományos csoportosítás. A szecesszió európai pályafutásának másik jellegzetessége, hogy határozottan regionális színezetű, az egyes nemzeti (például magyar-), regionális (például orosz-),– esetenként etnikai (például Barcelona-) színezetet is magába szív. Ezért csupán általános keretként értelmezhetjük a szecessziónak egyes országok szerinti tárgyalását, hangsúlyozva, hogy a létrejött alkotások jellege (stílusa) területileg (etnikailag, stb.) mindenkor konkrét.

A szecesszió térségi kibontakozása és jellemzői

A szecesszió elemzése szűklátókörű lenne, ha csupán a művészetről és a jobb életkörülményekről alkotott elgondolások együttesének látnánk. Egyébként is: nem tartott sokáig. Legkiemelkedőbb művelői – amennyiben sikerült túlélniük a világháborút – az újabb irányzatok elindítóivá, művelőivé váltak. A szecessziónak, mint tünékeny jelenségnek, több központja volt. A steril, aprólékos művészetelemzéstől eltérően, topográfiailag vizsgálva látható, hogy az új kezdeményezések nem annyira a nagyvárosokban jelentkeztek, mint inkább az akkor jelentéktelenebbnek számító helyeken. Például Glasgow-ban, a franciaországi Nancy-ban, Darmstadt-ban vagy Weimar-ban, Münchenben, a Párizs árnyékzónájában levő Brüsszeben, a spanyol/baszk Barcelonában és Helsinkiben, vagy a kiegyezéskori Magyarország vidéki városaiban. Tény, hogy sok minden történt Párizsban, Bécsben, s Berlin is kivette a részét, de London jóformán alig, Madrid pedig egyáltalán nem.

A távoli Amerikában – furcsa módon - több minden történt Chicagóban, mint New Yorkban, ahol pedig kedvezőbbek voltak a feltételek. A vidék tehát nemcsak részt vállalt az új felkarolásában, hanem neki jutott a döntő szerep. A vidéki városok - voltaképpen helyzetüket kihasználva - befogadóivá váltak ennek az egyébként olyan „emelkedett stílus”-nak. Pedig a szecesszió, mely a szociális reformok iránti érzékenysége ellenére, inkább a nagyvárosi, kifinomultabb ízlésvilágú és kellő magánvagyonnal rendelkező polgárokra számíthatott valójában.


>>>>> Innen még csonk !!!

Anglia

  • Glasgow
  • Írország
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Franciaország

  • Párizs
  • Nancy
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Belgium

  • Brüsszel
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Németország

  • Berlin
  • München
  • Darmstadt
  • weimar
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Spanyolország

  • Barcelona
  • Valencia
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Finnország

  • Helsinki
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

Az Ossztrák-Magyar Monarchia

  • Bécs (Wien)
  • Brünn, Prága
  • Szerb-horvát régió
  • (Magyarországot külön)
  • Kiemelkedő alkotások és alkotók

A magyarorsszági szecesszió

A szecesszió eredményei és hatása

Képgaléria

(ideiglenes)


Ez a szócikk még csak csonk !!!

Cifrapalota, Kecskemét (Márkus Géza)

A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények azonban máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy napjainkban a szecesszió a kereskedelmi festészet és a giccs forrásává vált.

A szecesszió kialakulása

A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).

Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819-1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra irodalomról, festészetről, építészetről, szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újrafelfedezése is.

Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

Egyéb elnevezései

A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. Míg az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az Art Nouveau („új művészet”), Nagy-Britanniában pedig a modern style („modern stílus”) volt az elfogadott elnevezés (ma angolul is az Art Nouveau kifejezés használatos). Németországban a Jugendstil (a müncheni „Jugend”, azaz „Fiatalság” című folyóirat után) és a Wellenstil („hullámstílus”), Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) és a stile Liberty, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el.

Építészet

Sagrada Família (tervező: Gaudí)

Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát.

Ausztria szecessziós építészete

Ausztriában (akkor Osztrák–Magyar Monarchia) a Bécsi Iskola mesterei jutottak vezető szerephez:

  • Otto Wagner (1841-1918): a bécsi szecesszió vezető építészmestere, kiemelkedő épületei Bécsben a Majolikahaus, az Ankerhaus és a Wiener Stadtbahn 30 megállóhelye, köztük a Karlsplatz Pavilonjai.
  • Joseph Hoffmann (1870-1956): a Stocklet Palota és a Kapfenbergi Színház elkészítője.
  • Adolf Loos: a bécsi Steinerhaus építője.
  • J. M. Olbrich: "Sezession" épülete

Katalán modernismo

Európában elsősorban Antoni Gaudí (1852-1926) katalán építész nevét szokták említeni, mint a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyéniségét. Gaudí zseniális épületei ma is csodálatra késztetik az embereket: évente százezrek zarándokolnak el, hogy műveit megtekintsék. Legfontosabb épületei: a Sagrada Família, a Güell park, a Casa Milà és a Casa Batlló (Barcelona).

A katalán modernizmus további meghatározó egyéniségei Joseph Puig i Cadafalch és Domènech i Montaner voltak.

Fájl:HORTAMUZEUM.JPG
A Horta Múzeum utcafrontja
Fájl:Bxlsecess.JPG
Az egyik Hankar ház

Angol szecessziós építészet

Angol építészek:

Belgium szecessziós építészete

Belga építészek:

  • Victor Horta (1861-1947): legnevesebb alkotásai Brüsszelben a Maison Solvay, a Palais d'Aubecq és a Tassel–ház
  • Henry van de Velde (1863-1957): univerzális alkotó, iparművész, építész és festőművész, leghíresebb épületei: Bloemenwerf (Uccle – Hollandia) és Haus Leuring (Sveningen – Hollandia)
  • Paul Hankar (1861-1901)

Francia szecessziós építészet

Francia építészek:

Német szecesszió építészete

Német építészek:


Festészet, grafika

Neves festők, grafikusok, illusztrátorok


Tiffany üveg

Iparművészet

A kerámiadíszítésre, az üvegfestésre, a csipkekészítésre, az ötvösművészetre és az épületek belső dekorációjának kivitelezésére számtalan példa akad a korból.

Fájl:Keramdiszbr.JPG
Kerámia díszítés brüsszeli lakóházon
Fájl:Bxlelisabethparkkovvkerit.JPG
Art nouveau kerítéslánc – Elisabeth Park – Brüsszel

Neves iparművészek:





A szecesszió Magyarországon

Fájl:SZI01a KT041025.jpg
Veszprém: Petőfi Színház, Homlokzatdísz (sgraffito): A csodaszarvas üldözése (Nagy Sándor)

>>>

A magyarországi szecesszió gyökerei

>>>

Lechner Ödön: Az Iparművészeti Múzeum épülete Budapesten


Magyar szecessziós építészet

Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845-1914) nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője. Néhány jelentősebb épülete:

Kós Károly: Kakasos templom, Kolozsvár
Fájl:Szeged-reok.jpg
Magyar Ede: Reök-palota, Szeged

Lechner Ödön hatása óriási volt, gyakorlatilag egyidejűleg számolta fel az eklektikus törekvéseket és tette népszerűvé a szecessziót, mint nemzeti stílust. Követői egész Magyarországon akadtak. A Lechner-iskola a Felvidéktől a Bácskáig és Erdélyig számos nagyszerű középületet hagyott maga után. Ekkor épült pl. szecessziós stílusban a kiskunfélegyházi, a szabadkai és a marosvásárhelyi városháza. Az úri középosztály körében divatossá vált a szecesszió, ennek hatására a mezővárosokban élő tehetősebb polgárság igyekezte utánozni őket. Temesváron, Marosvásárhelyen, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Tiszakécskén, Kiskunhalason számos szecessziós lakóházat találunk.

További neves magyar, szecessziós stílusban alkotó építészek:

A szecesszió magyar képzőművészetben

>>> Magyar festők, grafikusok

Csetneki csipke a szecesszió jegyében

A szecesziós magyar ipar(alkalmazott-)művészet

>>>

Források és irodalom

  • Moravánszky Ákos: Versengő Látmások - Vincze Kiadó 1980 -- ISBN 963 919 214
  • Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában - Corvina K. 1980. - ISBN 963 1320 960
  • Szerk: Németh Lajos: Magyar Művészet 1890-1919. - Akadémiai K. 1981. - AK. 1754 k 8184.
  • Szerk.: A GOLDEN AGE - Hungarian art and society in 1896-1914 (1990 C. the fine Arts New York - Miami - ISBN 0 946 372 15 2) (Később magyarul, tejes tartalomhűséggel: A Magyar századforduló 1896-1914 címen - Corvina K. Bp. 1997 - ISBN 963-13-4442-8)
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD ver. 2005.
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete - Szépirod. K.- ISBN 963 15 4278 5
  • Alastair Duncan: Szecesszió - Bp., Glória Kiadó, 2006 - ISBN 963 9283 62 2
  • Lepsényi Miklós: A magyar stílusú templom (Rárosmulyad) - Élet, 1910
  • Bartha Zoltán: Az építőművész Bp. 1984/8
  • Kiss Tamás: VESZPRÉM: Megyeház-Színház-Múzeum - TKM s.1990. (rövid korrajz és ism.) - ISBN 963-555-680-2

Külső hivatkozások

Szeghalmy Bálint építész: http://parokia.net/template3.php?id=406

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szecesszió&oldid=4412842”