Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin
Fényképe a Vasárnapi Ujságban
Született	Wamberger Hermann 1832. március 19. Szentgyörgy
Elhunyt	1913. szeptember 15. (81 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Vámbéry Rusztem
Foglalkozása	felfedező író orientalista geográfus
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (18/1-1-13)
Vámbéry Ármin aláírása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vámbéry Ármin témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vámbéry Ármin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vámbéry Ármin dervisruhában

Vámbéry Ármin (ülő sor, jobbról a második), Zichy Jenő Ázsia-kutató és kísérői társaságában

Vámbéry Ármin emléktáblája egykori lakhelyén, a Belgrád rakpart 24. szám alatt

Vámbéry Ármin sírja Budapesten. Kerepesi temető: 18/1-1-13.

Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) (Szentgyörgy, 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.) magyar orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Élete

Szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön. Születési éve bizonytalan, 1831 vagy 1832, ő maga későbbi éveiben az 1832-es évnél állapodott meg. Hároméves korában megbénult a bal lába, így járta be élete végéig Belső-Ázsiát. Édesapja röviddel az ő születése után kolerában meghalt, huszonkét éves édesanyja szegénységben nevelte és hamarosan újra férjhez ment, a család Dunaszerdahelyre költözött. Számos életrajz tévesen születési helyeként is Dunaszerdahelyet jelöli meg. A helyi népiskolába járt 12 éves koráig. Azután szabóinas volt egy rövid ideig, majd a falusi kocsmáros gyerekének lett a házitanítója. Felismerve rendkívüli tehetségét, tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek, hogy továbbtanulhasson.

1845-ben beiratkozott a szentgyörgyi piarista gimnáziumba. 1847-ben tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Tizenhat éves korára az anyanyelvén kívül már folyékonyan beszélt latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. További tanulmányait Pozsonyban, illetve Pesten a Piarista Gimnáziumban végezte, közben házitanítóként kereste meg a fenntartásához és későbbi iskoláztatásához szükséges pénzt. Közben megismerkedett a török irodalommal, aminek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra, majd megtanulta a nyelvet is. Ekkoriban ismerkedett meg Garay Jánossal, aki az egyetemi könyvtár könyvtártisztje (amanuensis) volt. Rajta keresztül ismerkedett meg többek között Vörösmarty Mihállyal a Pilvax kávéházban. Később Nagykőrösön Arany Jánossal találkozott többször, aki szívesen látta, érdeklődött tanulmányai iránt, szerette nyelvbéli tudását. Ezen ismeretségük miatt később, mikor Arany János már a Magyar Tudományos Akadémia titkára volt, Vámbéry pedig az egyetem professzora, Budapesten gyakran találkoztak Duna-parti sétáik közben.

1857-ben Eötvös József báró támogatásával Isztambulba utazott. Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerült olyannyira törökké válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad pasa titkárává vált. Mindez idő alatt tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a magyarok történelmi vonatkozásairól, és emellett még elsajátított vagy húsz különféle keleti tájszólást is. 1858-ban Isztambulban jelent meg első műve, a német-török és török-német szótár.

1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ugyanebben az évben az MTA-nak ajándékozta a Tarih-i Üngürüsz c. középkori magyar krónika török fordítását, amely Budenz nyomására elfelejtődött.

A középkori krónikairodalom (például a Gesta Hungarorum és a Gesta Hunnorum et Hungarorum) megőrizte magyar történeti hagyomány a magyarság legközelebbi rokonainak a török népeket tekintette. E hagyomány nyomán Vámbéry Ármin Kőrösi Csoma Sándorhoz és másokhoz hasonlóan Ázsiában vélte fellelhetni a magyarok eredetét.

"Természetesen következett tehát ebből az a reménységem, hogy Középázsiában az összehasonlító nyelvtudomány segítségével világosságot vető sugarat lelhetek, mely eloszlatja a homályt a magyar őstörténelem sötét tájairól." in: Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. IV. fejezet, 62. o.

Az MTA pénzügyi támogatásával 1861 őszén indult útnak Ázsiába, hogy a magyarok nyomai után kutasson. Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Isztambulból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz. Velük átutazta Közép-Ázsia sivatagjait, Erzerumot, állomáshelyeik lévén Tabriz, Zandzsan, Kazvin, majd Iszfahánon keresztül Siráz. 1863-ban megérkezett az üzbég Khoraszanba (mai nevén: Chiva), ahol még a kán fogadásán is sikeresen játszotta Rasid Effendi szerepét. Amikor Buharán keresztül Szamarkandba érkeztek, ott felkeltette a helyi emír gyanúját, de a több mint félórás kikérdezés alatt mégis sikerült meggyőznie igazhitű voltáról, és végül ajándékokkal megrakodva engedték útjára. Ezek után Herátban búcsút mondott utazótársainak és Isztambulba tartott.

Vámbéry útja volt az első sikeres, európai ember által véghez vitt újkori felfedezőút e térségben. Hosszú és veszélyes út után 1864 májusában érkezett vissza Pestre. Londonba utazott, hogy megszervezze útjáról írott könyvének angol nyelvű megjelentetését. A "Közép-ázsiai utazás" és annak angol nyelvű párja, a "Travels in Central Asia" 1865-ben jelent meg. Utazásainak hála nemzetközileg elismert író és híresség lett. Megismerkedett a brit társadalmi élet kiválóságaival. Ausztria londoni nagykövete a császárhoz szóló ajánlólevelet adott neki, aki Vámbéryt kihallgatáson fogadta és nemzetközi sikereit a Pesti Egyetemre szóló nyelvtanári kinevezéssel jutalmazta. Az állás elfoglalása azonban nem volt könnyű, mivel az egyetem vezetése nem akarta Vámbéryt tanárként alkalmazni. Így először csak tanítóként működött az intézményben. Vámbéry maga úgy vélte, hogy az egyetemi urak ellenkezésének zsidó származása és a református egyházba való megtérése voltak fő okai, mivel az egyetem jezsuita múlttal és katolikus hagyományokkal rendelkezett. (Az ellenséges fogadtatáshoz azonban nyilván hozzájárult az a tény is, hogy Vámbéry érettségi bizonyítvánnyal sem rendelkezett, egyetemi tanulmányokat pedig sosem végzett.) Őmaga sem nem büszkélkedett zsidó felmenőivel, sem nem szégyenkezett emiatt, s önmagát nem zsidónak, hanem magyarnak tekintette.

1865–1904 között a Budapesti Tudományegyetemen a keleti nyelvek tanítója, majd tanára lett. Itt alapította meg a világ első turkológiai tanszékét. Vámbéry a közeli türk–magyar népi és nyelvi kapcsolat elméletének szószólója volt, e tárgyban írott munkái gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon, mely ugor-török háborúként híresült el. Vámbéry amellett érvelt, hogy a türk nyelvek és a magyar közti nagyszámú hasonlóság e nyelvek és népek közös észak-ázsiai eredetére mutat. A magyar nép és nyelv finnugor eredetének hirdetői, Budenz József és követői hangosan támadták Vámbéryt és elméletét, megkérdőjelezve Vámbéry tudományos szavahihetőségét és tisztességét.

"A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis." in: Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. IX. fejezet, 130.o.

A Vámbéry és támogatói (többek közt Marczali Henrik történész, Pozder Károly nyelvész, Thúry József nyelvész, Török Aurél antropológus és mások) által képviselt álláspont jól kidolgozott és előremutató volt, és megmutatta a hagyományos családfa-modell etnikai és nyelvi kapcsolatok leírására való alkalmatlanságát, mivel a népek és nyelvek a biológiai fajoktól igencsak eltérő módon viselkednek. Vámbéry és a finnugor származáselmélet többi bírálója rámutatott a finnugor elmélet és a rendelkezésre álló adatok (írott források, nyelvemlékek, régészeti leletek stb.) közti ellentmondásokra. Vámbéry és köre rámutatott, hogy a finnugor és az altaji nyelvek számos tekintetben erős hasonlóságot mutatnak. Ráadásul a magyar nyelvben nagyszámú (legkevesebb 300-400) ősi török eredetű szó található, és még ennél is sokkal több jó vagy elfogadható török etimológiával.

Vámbéry és követői (a „törökösök”) rámutattak, hogy a finnugrista válasz, kölcsönzés a türk/török nyelvekből, a tényleges helyzet túlzóan egyszerűsítő magyarázata, és a finnugor nyelvű és török nyelvű népelemek etnikai és nyelvi keveredése, összeolvadása sokkal valószerűbb forgatókönyv, amit az urál-altáji nyelvek nyelvészeti-szerkezeti hasonlósága tett lehetővé.

"...a magyar nyelv eredetében ugor, de a nemzet későbbi érintkezése és történeti átalakulásánál fogva egyformán ugor és török jellemű..." in: Vámbéry Ármin: Magyar és török-tatár szóegyezések. 120. o.

Az ugor-török háborúról elmondható, hogy az sokkal inkább volt – politikai felhangoktól sem mentes – tudományos presztízsharc, mint tényleges tudományos eszmecsere. Az eredménytelen vitát soha nem zárták le megfelelően, az egyszerűen elhalt, mivel Vámbéry és követői hosszas küzdelem után felhagytak a kilátástalan vitával. Vámbéry az évek során többször módosított elméletén, de mindvégig kitartott a nyelvi és etnikai keveredés mellett. A finnugrista összehasonlító nyelvészek nemhogy a nyelvkeveredés vagy nyelvi összeolvadás tényét, de még annak elvi lehetőségét is mereven elutasították, és ragaszkodtak a bináris családfa-modellhez. Az eltelt idő tudományos fejlődése azonban rámutatott, hogy Vámbéry számos tekintetben sokkal közelebb járt az igazsághoz, mint a finnugristák, s az uráli/finnugor történeti nyelvészet is igen komoly átalakuláson ment át.

Az Akadémia és a Tudományegyetem finnugristái (Hunfalvy Pál, Budenz József, Barna Ferdinánd stb.) nem lelkesedtek Vámbéry elmélete iránt. Az őt és elméletét ért támadások hevessége azonban meglepő annak fényében, hogy Vámbéry sosem tagadta a magyar és a finnségi népek közt fennálló kapcsolatot, az általa előbb turáninak, majd a nemzetközi szaknyelv változása nyomán már urál-altajinak nevezett népeket és nyelveket (a finntől a magyaron át a törökig) mind egymás meglehetősen közeli rokonainak tartotta. Vámbéryt az ellene intézett hazai támadások csalódással töltötték el. Munkássága azonban széles nemzetközi elismerésre talált. Művei megjelentek angol, német és francia nyelven, számos tudományos társaság, többek között a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjául választotta. A legmagasabb körökben is megfordult, a brit királyi udvar is nagy szívélyességgel fogadta.

Vámbéry munkássága nagyban hozzájárult az orientalizmus sajátosan magyarérdekű változatának, az Ázsiát, népeit, történelmét és műveltségét a magyar történelemmel és műveltséggel való összefüggésében vizsgáló turánizmusnak felvirágzásához.

Vámbéry életének ritkán emlegetett oldala a Brit Birodalom külügyminisztériumának végzett ügynöki munka. Az Abdülhamid szultánnal és más magas rangú török vezetőkkel történt találkozóiról, illetve az oszmán politikai elitről szóló, és más, az oszmán politikát érintő megfigyeléseiről részletes jelentésekben tudósította a brit külügyet, akik busásan jutalmazták szolgálatait. Utolsó éveiben Vámbéry azt is elérte, hogy tőlük rendszeres nyugdíjat kapjon.

1872-ben Berecz Antallal, Hunfalvy Jánossal és Xántus Jánossal részt vesz a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában. 1872-ben Rechnitz-Arányi Kornéliától született meg fia, Vámbéry Rusztem. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1876-ban rendes tagjává, 1893-ban tiszteleti tagjává, 1894-ben igazgatósági tagjává választották. 1889 és 1890 között a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.

Főbb művei

• Deutsch-türkisches Taschenwörterbuch (Konstantinápoly, 1858)
• Közép-ázsiai utazás. (1865) II. kiadás (1873)
• Vándorlásaim és élményeim Perzsiában. (1867)
• A keleti török nyelvről (Pest, 1869)
• Magyar és török-tatár szóegyezések. In: Nyelvtudományi közlemények VIII. 109-189. o. (1869)
• Indiai tündérmesék (Pest, 1870)
• Oroszország hatalmi állása Ázsiában (Pest, 1871)
• Bokhara története - Geschichte Bocharas - The History of Bokhara (Stuttgart 1972, London, 1873)
• Az iszlám a XIX. században (Lipcse, 1875)
• Keleti életképek (Bp., 1876)
• A török-tatár nép primitív culturájában az égi testek (Bp., 1879)
• A hunok és avarok nemzetisége (Bp., 1881)
• A magyarok eredete (Bp., 1882)
• A csuvasokról (Bp., 1883)
• A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. 1., Válaszom Hunfalvy Pál birálati megjegyzéseire (Bp., 1884)
• A török faj ethnologiai és ethnographiai tekintetben. (1885)
• A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. 2., Válasz Budenz József bírálati megjegyzéseire (Bp., 1885)
• A magyarság keletkezése és gyarapodása. (1895)
• Ó-török nyelvtanulmányok - Alt-Osmanische Sprachstudien (Leiden, 1901)
• Küzdelmeim. (1905)
• Nyugat kultúrája Keleten (Bp., 1906)
• A magyarság bölcsőjénél. (1914)
• Oroszok (Bp., 1915)
• Hogyan határoztam el, hogy Európába utazom ... (Bp., 1915)

Irodalom

• Vámbéry Ármin emlékezete (Bp., 1986)
• Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Lillium Aurum, Dunaszerdahely, 2001
• A kísérlet folytatódik - II. Nemzetközi Vámbéry Konferencia
• Az előkelő idegen - III. Nemzetközi Vámbéry Konferencia
• Hazai György: Vámbéry inspirációk (2009)
• Alder–R. Dalby, The Dervish of Windsor Castle: The Life of Arminus Vámbéry, London: Bachman-Turner, 1979.
• Birgit Bock-Luna. Reiseleben - Lebensreise: der ungarische Orientalist Hermann Vambery (1832-1913) über Zentralasien, Interethnische Beziehungen und Kulturwandel (német nyelven). LIT Verlag Münster (2003). ISBN 382587270X 9783825872700 
• Peter Haber, Erik Petry, Daniel Wildmann. Der ungarische Turkologe Ármin Vámbéry, Jüdische Identität und Nation: Fallbeispiele aus Mitteleuropa, Jüdische Moderne (német nyelven). Böhlau Verlag (2006). ISBN 3412256056 9783412256050 
• Mandler Dávid: Kelet és nyugat mezsgyéjén. Vámbéry Ármin és a Brit Birodalom. Múlt és Jövő, Budapest, 2014
• Markušková, H. 2017: Armin Vámbéry - svetoznámy cestovateľ zo Svätého Jura. Historika 2017/1.
• NYELV és TUDOMÁNY - Főoldal - 2 az 1-ben: angol kém és magyar nyelvész (Hozzáférés: 2017. december 18.)

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vámbéry Ármin témában.

• Vámbéry Ármin Ázsiában
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - Vámbéry Ármin
• A Vámbéry Polgári Társulás honlapja
• A kísérlet folytatódik – II. Nemzetközi Vámbéry Konferencia (MEK)
• Az előkelő idegen – III. Nemzetközi Vámbéry Konferencia (MEK)
• Vámbéry Ármin könyvek a MEK-ben
• Vámbéry Ármin cikkei a REAL-EOD-ban
• Keletkutató dervisruhában: Vámbéry Ármin (1832–1913) és hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (MTA KIK)
• Vámbéry Ármin
• Vámbéry Ármin a Kagylókürt honlapján
• Vámbéry Ármin a Sulineten
• Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem
• Vámbéry Ármin Általános Iskola – Csetény