Óriásszarvas

Óriásszarvas
	Evolúciós időszak: késő pleisztocén PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Óriásszarvas (Müncheni Palaeontológiai Múzeum)
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Cervoidea;
Család:	Szarvasfélék (Cervidae);
Alcsalád:	Szarvasformák (Cervinae);
Nemzetség:	Cervini;
Nem:	Megaloceros; Brookes, 1828
Faj:	M. giganteus;
Tudományos név
	Megaloceros giganteus; (Blumenbach, 1799)
Szinonimák
	Megaceros giganteus; Megaloceros giganteus giganteus;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriásszarvas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásszarvas témájú médiaállományokat és Óriásszarvas témájú kategóriát.

Az óriásszarvas (Megaloceros giganteus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó fosszilis faj.

Leírása

A pleisztocén során, mintegy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában, és az utolsó jégkorszak (Würm) végével tűnt el, radiokarbon kormeghatározással a legkésőbbi lelet kora 7700 évnek adódott.

Nemének a típusfaja.

A jégkorszaki embernek kortársa volt. Angolul „ír jávorszarvasnak” (Irish elk) is nevezik, mivel csontjai főleg írországi lápokból kerültek elő (ennek ellenére egész Európában előfordult). Hatalmas termetű szarvasféle lehetett: a marmagassága mintegy 2,1 méter volt, lapátos (inkább a jávorszarvaséra emlékeztető) agancsának terpesztése elérte a 3,65 métert, tömege pedig a 40 kg-ot, az állat tömege pedig átlagosan a 450–600 kg-ot, és akár a 700 kg-ot.^[1]^[2]^[3] A nyílt, füves térségeken élhetett és hatalmas agancsa miatt elkerülhette az erdőket, mivel fennakadhatott a fák ágaiban.

Pontos besorolása sokáig vitatott volt: a csontmaradványok alapján eleinte úgy gondolták, hogy legközelebbi rokona a gímszarvas (Cervus elaphus). A DNS-vizsgálatok eredményeképpen viszont eldőlt, hogy a legközelebbi élő rokona az európai dámvad (Dama dama).

Kihalásának okai vitatottak: egyesek szerint hatalmas méretű agancsaik okozhatták kipusztulásukat. Erre két magyarázatot dolgoztak ki:

idővel az agancsok olyan hatalmas méretűek lettek, hogy akadályozták az egyedeket a mindennapi életvitelükben (tkp. a nemi szelekció „megszaladása”);
az agancsok felépítéséhez sok kalciumra és foszfátokra volt szüksége, viszont az utolsó jégkorszak végével a megváltozott növényzet már nem tudta biztosítani a szükséges elemeket az agancsok felépítéséhez, így az állatokban csontritkulás (osteoporosis) alakult ki, mivel az agancsok felépítéséhez szükséges elemeket szervezetük a csontjaikból vonta ki.

Mások szerint őseink túlzott vadászata okozhatta a faj kihalását (erről bővebben: pleisztocén megafauna).

Érdekességek

Az óriásszarvas rekonstruált képe alapján készült bronzszobor a párizsi Vincennes Állatkertben

Egy óriásszarvas csontváza megtalálható Münchenben a Müncheni Palaeontológiai Múzeumban. Magyarországon is előkerült csontmaradványa, amelyet állítólag a Lengyel-barlangban talált meg Tasnádi Kubacska András, és amit Jánossy Dénes határozott meg és vizsgált. A lelet a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárába került.

A Magyarhoni Földtani Társulat által megszervezett Év Ősmaradványa programban jelölték a 2022-es év ősmaradvánának, a Tetractinella nevű brachiopodával és a balatoni kecskekörömmel egyetemben. A közönség általi szavazáson az Óriásszarvas nyerte el a címet.^[4]^[5]

Óriásszarvas-agancsok

Jegyzetek

↑ R. D. E. Mc Phee, Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262
↑ Moen R.A; Pastor J. & Cohen Y. 1999. Antler growth and extinction of Irish Elk. Evolutionary Ecology Research 1: 235–249. [1]
↑ A View to a Kill: Investigating Middle Palaeolithic Subsistence Using an Optimal Foraging Perspective
↑ SZAVAZÁS: Az Év Ősmaradványa 2022. www.oslenytan.hu. [2021. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
↑ Magyar János (2022). Bemutatták a 2022-es év ősmaradványát! greenfo.hu. (Hozzáférés: 2022. február 6.)

Források

Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

További információk

Extinct Giant Deer Survived Ice Age, Study Says. N.Geographic
CGI picture from "Walking with Beasts". Discovery Channel. [2006. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 14.)
Megaloceros, Irish elk, Giant deer. BBC. [2012. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. október 25.)
The Case of the Irish Elk. University of California at Berkeley. [2005. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. október 25.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] R. D. E. Mc Phee, Extinctions in Near Time: Causes, Contexts, and Consequences p.262

[Moen-2] Moen R.A; Pastor J. & Cohen Y. 1999. Antler growth and extinction of Irish Elk. Evolutionary Ecology Research 1: 235–249. [1]

[3] A View to a Kill: Investigating Middle Palaeolithic Subsistence Using an Optimal Foraging Perspective

[4] SZAVAZÁS: Az Év Ősmaradványa 2022. www.oslenytan.hu. [2021. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 13.)

[5] Magyar János (2022). Bemutatták a 2022-es év ősmaradványát! greenfo.hu. (Hozzáférés: 2022. február 6.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]