Újpécs
| Újpécs (Peciu Nou, Neupetsch) | |
 | |
| A romai katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Újpécs |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307310 |
| SIRUTA-kód | 158074 |
| Népesség | |
| Népesség | 3065 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 92 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 81 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 19″, k. h. 21° 03′ 29″45.605278°N 21.058056°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 19″, k. h. 21° 03′ 29″45.605278°N 21.058056°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újpécs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Újpécs (románul: Peciu Nou, németül Neupetsch, szerbül Ulbeč) település Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Temesvártól délnyugatra, a Temes folyó jobb partján, Torontálgyülvész és Torontáldinnyés közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Újpécs nevét 1333-ban említette először oklevél Veybech néven. 1334-ben Wybech, 1335-ben Vybech, 1806-ban Új Pécs, 1828-ban Új Péts, 1851-ben Új-Pécs-nek írták.
Újpécs egykor kamarai birtok volt. Neve szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyháza is létezett. 1401-1406 között királyi birtok volt, és már mint város volt említve. A török időkben elpusztult és csak 1720-1730 körül népesedett be újra. Ekkor gróf Mercy német telepeseket telepített le itt. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. A feljegyzések szerint ekkor egy lovasezred állomásozott itt, kaszárnyája fel is van tüntetve egy 1783-as térképen. 1788-ban a törökök egy hadjáratuk során újból elpusztították, de ismét újranépesült.
1812-ben hetivásárok, 1823-tól pedig országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. A 19. század első felében járási székhely is volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc őszi hadjárata során egy ideig Kiss Ernő honvéd tábornok hadai is állomásoztak a településen.
1910-ben 2442 lakosából 2220 német, 660 román, 99 magyar, 60 szerb volt. Ebből 2284 római katolikus, 115 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Párdányi járásához tartozott.
Az első világháború után
[szerkesztés]1951-ben 229 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Temesvár–Torontálkeresztes-vasútvonal.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma 1776-ban épült.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet. .
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
