Ugrás a tartalomhoz

1936-os sakkolimpia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
3. nemhivatalos sakkolimpia
(1936)
(3rd unofficial Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Németország
Dátumaugusztus 17. – szeptember 1.
Csapatok21 csapat 208 versenyző
HelyszínekSchloss Nymphenburg (München rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap
Címvédő Amerikai Egyesült Államok
Győztes Magyarország
 ← 1935: Varsó1937: Stockholm → 

A 3. nemhivatalos sakkolimpiát 1936. augusztus 17. és szeptember 1. között Németországban, Münchenben, a nymphenburgi kastélyban rendezték meg, az ugyanebben az időben zajló XI. nyári olimpiai játékokkal együtt, annak kísérő rendezvényeként. A rendezvény egybeesett a Müncheni Sakk-klub centenáriumi ünnepségével is.

A Német Sakkszövetség antiszemita megnyilvánulásai, valamint amiatt, hogy felkérték a Nemzetközi Sakkszövetséget, hogy a zsidó és fekete bőrű játékosok részvételét ne engedélyezzék, a FIDE levette hivatalos rendezvényei közül, és a tagországok saját belátására bízta, hogy részt vesznek-e a versenyen.[1] Az eredetileg hivatalosnak meghirdetett sakkolimpia ezért lett nemhivatalos.

A résztvevők

[szerkesztés]

A verseny körüli viták, valamint a német belpolitikai fejlemények miatt több ország nem kívánt részt venni az olimpián. Így távol maradt a címvédő Amerikai Egyesült Államok, valamint Anglia csapata is. Több ország válogatottjából kimaradtak erős, zsidó származású sakkozók, például a lengyel csapatból Tartakower, de sok ország nem vette figyelembe a rendezők kérését. Erősen „zsidó” csapattal indult például a két favorit: Magyarország (a Steiner testvérek, Szabó László, Gereben) és Lengyelország válogatottja is (Frydman, Najdorf, Friedman, Kremer, Pogorieły), amelyek a versenyen annak rendje és módja szerint meg is verték a „felsőbbrendű” német csapatot. Rajtuk kívül is még több más ország csapatában szerepeltek zsidó származású versenyzők. Ezen a versenyen tette le névjegyét az észt válogatottban a 20 éves Paul Keres, aki az 1. táblán 20 mérkőzéséből 15,5 pontot szerzett.

A több visszalépő ország ellenére az addigi legnépesebb mezőny gyűlt össze. A versenyre 21 csapat nevezett, 208 versenyzővel, és 1680 játszmára került sor. A korábbiaktól eltérően (és erre később sem került sor) a csapatokban egyidejűleg 8 fő játszott, és 2 tartalékot is nevezhettek. A játékosok között erősorrendet kellett megadni, és a 10 játékosból bárkik játszottak, azok szigorúan az előre megadott erősorrendben ülhettek csak le a táblákhoz.

A verseny lefolyása

[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 2 óra állt rendelkezésre az első 40 lépés megtételéhez, majd 20 lépésenként további 1 óra.

A versenyt a már 67 éves Maróczy Géza vezetésével játszó magyar csapat biztosan, minden ellenfelét legyőzve nyerte. A csapat jól ötvözte a már több olimpiai bajnoki címmel rendelkező rutinos játékosokat (Steiner Lajos és Endre, Havasi Kornél, Vajda Árpád), valamint a feltörekvő fiatalokat (Szabó László, Barcza Gedeon, Gereben Ernő). A magyar válogatott csapatban először játszott a korábbi román olimpiai csapattag Balogh János.

A verseny végeredménye

[szerkesztés]
H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 BP + = -
1  Magyarország ● 5 4½ 5 5½ 5½ 4½ 4½ 5½ 5 5 6½ 5½ 5½ 4½ 6½ 6 5 6½ 7 7½ 110½ 20 0 0
2  Lengyelország 3 ● 4½ 4½ 5 3½ 4 5½ 5 4½ 7 5½ 6 6 3½ 6½ 5½ 6½ 6½ 7½ 8 108 16 1 3
3  Németország 3½ 3½ ● 4 4 6½ 5½ 4½ 5 6 4½ 4½ 5½ 4½ 6½ 6½ 7 6 5½ 7 6½ 106½ 16 2 2
4  Jugoszlávia 3 3½ 4 ● 3 6 4½ 5½ 5½ 4 4½ 5½ 5½ 6½ 4 6 7 5 7½ 7 7 104½ 14 3 3
5  Csehszlovákia 2½ 3 4 5 ● 2½ 7 4 5 4 4 6 6½ 6 6½ 5 6 6½ 6 6½ 8 104 13 4 3
6  Lettország 2½ 4½ 1½ 2 5½ ● 3½ 4½ 5 6 4 5 6½ 7 6½ 5½ 5½ 4 5½ 5 7 96½ 14 2 4
7  Ausztria 3½ 4 2½ 3½ 1½ 4½ ● 4½ 5 4 5½ 4 5½ 4½ 5½ 7 5½ 7 5½ 6½ 6 95 13 3 4
8  Svédország 3½ 2½ 3½ 2½ 4 3½ 3½ ● 5½ 4½ 4 4 5 6½ 4½ 6 5½ 6½ 6 6½ 6½ 94 11 3 6
9  Dánia 2½ 3 3 2½ 3 3 3 2½ ● 4½ 6½ 7 5½ 4½ 5 5 5½ 7 5 6½ 7 91½ 12 0 8
10  Észtország 3 3½ 2 4 4 2 4 3½ 3½ ● 3½ 4 5½ 4½ 6½ 6½ 6 6 6½ 5½ 6 90 9 4 7
11  Litvánia 3 1 3½ 3½ 4 4 2½ 4 1½ 4½ ● 3½ 3 4 4½ 5½ 3 6 4½ 5½ 6½ 77½ 7 4 9
12  Finnország 1½ 2½ 3 2½ 2 3 4 4 1 4 4½ ● 3½ 4 4 4 5½ 4½ 5½ 6 5½ 75 6 6 8
13  Hollandia 2½ 2 2½ 2½ 1½ 1½ 2½ 3 2½ 2½ 5 4½ ● 5 5½ 4½ 5 4½ 4½ 5 5 71½ 10 0 10
14  Románia 2½ 2 3½ 1½ 2 1 3½ 1½ 3½ 3½ 4 4 3 ● 5½ 3½ 4 4 4½ 6 5 68 4 4 12
15  Norvégia 3½ 4½ 1½ 4 1½ 1½ 2½ 3½ 3 1½ 3½ 4 2½ 2½ ● 3½ 3½ 3½ 2½ 7 5 64½ 3 2 15
16  Brazília 1½ 1½ 1½ 2 3 2½ 1 2 3 1½ 2 4 3½ 4 4 ● 4 5½ 5 6 4 63 5 3 12
17  Svájc 2 2½ 1 1 2 2½ 2½ 2½ 2½ 2 5 2½ 3 4 4½ 4 ● 5 3 5 5 61½ 5 2 13
18  Olaszország 3 1½ 2 3 1½ 4 1 1½ 1 2 2 3½ 3½ 4 4½ 2½ 3 ● 6 4 5½ 59 3 3 14
19  Izland 1½ 1½ 2½ ½ 2 2½ 2½ 2 3 1½ 3½ 2½ 3½ 3½ 5½ 3 5 2 ● 4½ 5 57½ 4 0 16
20  Franciaország 1 ½ 1 1 1½ 3 1½ 1½ 1½ 2½ 2½ 2 3 2 1 2 3 4 3½ ● 5½ 43½ 1 1 18
21  Bulgária ½ 0 1½ 1 0 1 2 1½ 1 2 1½ 2½ 3 3 3 4 3 2½ 3 2½ ● 38½ 0 1 19

A magyar versenyzők eredményei

[szerkesztés]
Forduló Ellenfél Maróczy Géza Steiner Lajos Steiner Endre Havasi Kornél Szabó László Barcza Gedeon Vajda Árpád Gereben Ernő Balogh János Kóródy Keresztély Imre Pont
1  Észtország[2] 0 1 ½ 1 0 1 ½ 1 5
2  Brazília 1 1 ½ 1 ½ ½ 1 1 6½
3  Finnország ½ 1 1 1 1 ½ 1 ½ 6½
5[3]  Olaszország 1 1 ½ 1 ½ 0 ½ ½ 5
6  Románia 0 1 0 1 1 1 1 ½ 5½
7  Csehszlovákia ½ ½ 0 1 1 ½ 1 1 5½
8  Svájc ½ 1 ½ ½ ½ 1 1 1 6
9  Lengyelország 1 ½ ½ 1 ½ ½ ½ ½ 5
10  Németország ½ ½ 0 ½ 1 ½ ½ 1 4½
11  Lettország ½ 0 1 1 1 0 1 1 5½
12  Izland 1 1 ½ 1 1 ½ ½ 1 6½
13  Litvánia ½ ½ 1 ½ 0 ½ 1 1 5
14  Dánia 1 1 ½ 1 1 ½ ½ 0 5½
15  Ausztria[4] ½ 0 1 ½ ½ ½ ½ 1 4½
16  Hollandia 1 1 1 ½ ½ ½ ½ ½ 5½
17  Franciaország 1 1 1 ½ 1 1 ½ 1 7
18  Jugoszlávia[5] ½ 1 1 ½ ½ ½ ½ ½ 5
19  Svédország ½ ½ 0 1 1 ½ 1 0 4½
20  Bulgária 1 1 1 ½ 1 1 1 1 7½
21  Norvégia 1 0 ½ 1 ½ ½ ½ ½ 4½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma) 		6 (11) 15½ (20) 11½ (18) 10 (16) 16½ (19) 10½ (16) 10 (15) 13 (19) 8½ (13) 9 (13)

Az egyéni legjobb pontszerzők

[szerkesztés]

Táblánként értékelték a legjobb százalékos eredményt elért játékosokat. A összes táblát figyelembe véve a mezőnyben a legjobb eredményt a magyar Szabó László érte el az 5. táblán 86,8%-os eredményével. Steiner Lajos 2. táblán elért 77,5%-os eredménye tábláján a 2. legjobb volt, míg az 1. tartalékok között Balogh János 65,4%-os eredménye a 3. legjobb volt.

1. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Paul Keres ( Észtország) 15,5 20 77,5
Vasja Pirc ( Jugoszlávia) 12,0 17 70,6
Gideon Stahlberg ( Svédország) 11,5 17 67,7

2. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Miguel Najdorf ( Lengyelország) 16,0 20 80,0
Steiner Lajos ( Magyarország) 12,0 17 70,6
Albert Becker ( Ausztria) 11,5 17 67,7

3. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Bjørn Nielsen ( Dánia) 11,5 15 76,7
Movsas Feigin ( Lettország) 14,5 19 76,3
Emil Zinner ( Csehszlovákia) 14,5 20 72,5

4. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Karel Hromádka ( Csehszlovákia) 14,0 20 70,0
Markas Luckis ( Litvánia) 13,5 20 67,5
Gosta Danielsson ( Svédország) 13,5 20 67,5

5. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Szabó László ( Magyarország) 16,5 19 86,8
Henryk Friedmann ( Lengyelország) 15,5 20 77,5
Ludwig Relltab ( Németország) 12,0 17 70,6

6. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Borislav Kostić ( Jugoszlávia) 16,0 19 84,2
Leon Kremer ( Lengyelország) 15,0 20 75,0
Feliks Villard ( Észtország) 13,0 19 68,4

7. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Ludwig Rödl ( Németország) 14,0 20 70,0
Alfred Christensen ( Dánia) 13,0 19 68,4
Henryk Pogoriely ( Lengyelország) 13,5 20 67,5

8. tábla

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Wolfgang Weil ( Ausztria) 12,5 17 73,5
Herbert Heinicke ( Németország) 13,0 18 72,2
Karlis Ozols ( Lettország) 10,5 15 70,0

9. játékos (első tartalék)

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
František Zíta ( Csehszlovákia) 7,5 11 68,2
Wilhelm Ernst ( Németország) 9,5 14 67,9
Balogh János ( Magyarország) 8,5 13 65,4

10. játékos (2. tartalék)

[szerkesztés]
Versenyző Pont Játszma %
Ozren Nedeljković ( Jugoszlávia) 8,0 10 80,0
Paul Michel ( Németország) 9,5 12 79,2
Bertil Sundberg ( Svédország) 10,5 15 70,0

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Edward Winter: The 1936 Munich Chess Olympiad (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  2. ↑ Az észt csapat első tábláján Paul Keres volt az ellenfél
  3. ↑ A 4. fordulóban a magyar csapat pihenőnapos volt
  4. ↑ Az osztrák csapat 1. tábláján Erich Eliskases játszott
  5. ↑ A jugoszláv csapat 4. tábláján Asztalos Lajos játszott

Források

[szerkesztés]
  • OlimpBase
  • Edward Winter: The 1936 Munich Chess Olympiad (angolul)
  • Stanisław Gawlikowski: Olimpiady szachowe 1924-1974, Wyd. Sport i Turystyka, Warszawa 1978 (lengyelül)
  • W. Litmanowicz, J. Giżycki, Szachy od A do Z, Warszawa, Sport i Turystyka, 1986, s. 799 (tom 2) (lengyelül)
  • Kurt Richter (Hrsg.): Schach-Olympia München 1936. 2 Bände. De Gruyter, Berlin und Leipzig 1936, 1937 (Reprint: Edition Olms, Zürich 1997. ISBN 3-283-00255-X) (németül)
  • Emil Joseph Diemer: Olympische Blitzsiege, Magyar Sakkvilag, Kecskemet 1936 (németül)
  • Anthony J. Gillam: Munich Chess ‚Olympiad‘ 1936, Chess Players, 2000 (angolul)
  • Michael Negele: „Propaganda auf 64 Feldern. Das Schach-Olympia München 1936“, in: Karl, Nr. 3, 2008, S. 20-26 (németül)
  • Mario Tal: Bruderküsse und Freudentränen. Eine Kulturgeschichte der Schach-Olympiaden. PapyRossa Verlag, Köln 2008, S. 91-117. ISBN 978-3-89438-393-0 (németül)
  • Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade. Teil 3: Vor dem Zweiten Weltkrieg (1931–1939) (németül)

További információk

[szerkesztés]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1936-os_sakkolimpia&oldid=25414472”