Ugrás a tartalomhoz

1979-es cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor.

A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott…[1] A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej Koncsalovszkij Szibériáda című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány).

Woody Allen

A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen[2]), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (Ketten), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is.

A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen; az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A nő szürkületben), Marie-France Pisier (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban Marie Trintignant és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael Douglas–Jane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint Jacques Dutronc és Catherine Deneuve (Ketten). A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült.[3] Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a magyar mozgóképírót ez évben zsűritagnak is felkérték.

A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Gábor Pál és Jancsó Miklós filmrendezők, valamint Hernádi Gyula forgatókönyvíró, Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, a hivatalos válogatás zsűrijének tagja, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója.[4]

További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János).

A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este.

1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott.[5]

Zsűri

[szerkesztés]

Hivatalos válogatás

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül

[szerkesztés]

Un Certain Regard

[szerkesztés]
  • A kedves szomszéd – rendező: Kézdi-Kovács Zsolt
  • Companys, procés a Catalunya – rendező: José María Forn
  • Dalla nube alla resistenza – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet
  • Die Dritte Generation (A harmadik generáció) – rendező: Rainer Werner Fassbinder
  • Encore un hiver – rendező: Françoise Sagan
  • Fad'jal – rendező: Safi Faye
  • Les petites fugues (Kis kiruccanások) – rendező: Yves Yersin
  • Moments – rendező: Michal Bat-Adam
  • Mourir à tue-tête – rendező: Anne Claire Poirier
  • Paviljon VI – rendező: Lucian Pintilie
  • Printemps en février – rendező: Shei Tieli
  • Spirit of the Wind – rendező: Ralph Liddle

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • Barbe bleue – rendező: Olivier Gillon
  • Bum – rendező: Bretislav Pojar
  • Harpya (Hárpia)[6] – rendező: Raoul Servais
  • Helping Hand – rendező: John P. Taylor és Zlatko Pavlinovic
  • La dame de Monte Carlo – rendező: Dominique Delouche
  • La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau
  • Le mur – rendező: Jan January Janczak
  • Petite histoire un peu triste – rendező: Didier Pourcel
  • Põld – rendező: Rein Raamat
  • The Waltzing Policemen – rendező: Kerry Feltham
  • Zwei Frauen in der Oper – rendező: Christian Veit-Attendorff

Párhuzamos rendezvények

[szerkesztés]

Kritikusok Hete

[szerkesztés]
  • Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson
  • Dzsun – rendező: Jokojama Hiroto
  • Fremd bin ich eigezogen – rendező: Titus Leber
  • Csuj petela – rendező: Stefan Dimitrov
  • Les servantes du bon Dieu – rendező: Diane Létourneau-Tremblay
  • La rabia – rendező: Eugeni Anglada
  • Sayehaye bolande bad – rendező: Bahman Farmanara

Rendezők Kéthete

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]
  • Angi Vera – rendező: Gábor Pál
  • Avoir 16 ans – rendező: Jean-Pierre Lefebvre
  • Bajecni muzi s klikou (Mesés férfiak kurblival) – rendező: Jiří Menzel
  • Bastien, Bastienne – rendező: Michel Andrieu
  • Black Jack (Black Jack) – rendező: Ken Loach
  • Caniche (Kutyuska) – rendező: Bigas Luna
  • Cronica de um industrial – rendező: Luis Rosenberg
  • Julio comienza en julio – rendező: Silvio Caiozzi
  • La empresa perdona un momento de locura – rendező: Mauricio Walerstein
  • La mémoire courte – rendező: Eduardo de Gregorio
  • Nighthawks – rendező: Ron Peck
  • Old Boyfriends – rendező: Joan Tewkesbury
  • Pjaty vecserov (Öt este) – rendező: Nyikita Mihalkov
  • Rockers – rendező: Ted Bafaloukos
  • Tiro – rendező: Jacob Bijl
  • Zmory (Lidérces álmok) – rendező: Wojciech Marczewski

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Combattimento – rendező: Anna Kendall
  • Idila – rendező: Alexsandar Ilich
  • Panoplie – rendező: Philippe Gaucherand
  • Romance – rendező: Yves Thomas
  • Vereda tropical – rendező: Joaquim Pedro de Anfrafe

Díjak

[szerkesztés]
Francis Ford Coppola (Cannes, 2001)

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Arany Pálma (rövidfilm): Harpya (Hárpia) – rendező: Raoul Servais
  • A zsűri díja (rövidfilm): La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau

Arany Kamera

[szerkesztés]

Egyéb díjak

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ V. C. Thomas: 1979 – Un Certain Regard, un Certain Sourire. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.) (franciául)
  2. ↑ Audrey Horne: Woody Allen: de Manhattan à Cannes. Si loin, si proche. AlloCiné Blogs. [2007. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.) (franciául)
  3. ↑ a b Forrás: Magyar Filmunió hírlevele (2004. május, II. évfolyam, 2. szám). Ugyanakkor az elismerésről nem található adat sem a Cannes-i fesztivál hivatalos honlapján, sem pedig az IMDb adatbázisában Archiválva 2008. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. ↑ Magyar filmdelegációk külföldön. In Filmévkönyv 1979: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1980. 277. o. arch Hozzáférés: 2020. december 30. PDF (34,3 MB  
  5. ↑ Loredana Latil: Le Festival et ses palais. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.) (angolul), (franciául)
  6. ↑ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  7. ↑ A filmet még nem végleges formájában, hanem „előrehaladott munkaként” vetítették.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:1979 Cannes Film Festival
A Wikimédia Commons tartalmaz 1979-es cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1979-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26070026”