Achille Van Acker

Achille Van Acker
Belgium 33. miniszterelnöke
Hivatali idő 1945. február 12. – 1946. március 13.
Uralkodó	III. Lipót
Előd	Hubert Pierlot
Utód	Paul-Henri Spaak
Hivatali idő 1946. március 31. – 1946. augusztus 3.
Uralkodó	III. Lipót
Előd	Paul-Henri Spaak (2. hivatali idő)
Utód	Camille Huysmans
Hivatali idő 1954. április 23. – 1958. június 26.
Uralkodó	I. Baldvin
Előd	Jean Van Houtte
Utód	Gaston Eyskens
Született	1898. április 8. Brugge
Elhunyt	1975. július 10. (77 évesen) Brugge
Párt	BSP-PSB
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Egyetem Lille 1
Díjak	Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Minister of State (1958. december 23.) doctor honoris causa from the University of Lille (1948)
A Wikimédia Commons tartalmaz Achille Van Acker témájú médiaállományokat.

Achille Honoré Van Acker (1898. április 8. – 1975. július 10.) belga politikus 1945 és 1958 között három alkalommal a belga kormány miniszterelnöke, összesen hét évig töltötte be ezt a tisztséget. Mint politikus, a BSP-PSB párt tagja volt, amelyet pályafutása elején még Belga Szocialista Pártként ismertek. Beceneve Achille Charbon volt.

Élete

Van Acker 1898. április 8-án született Brugge városában, családjában összesen 12 gyermek volt. Feltehetően a család anyagi gondjai miatt csak 10 éves koráig járt iskolába, ennek ellenére már 28 évesen, 1926-ban a brugge-i város tanács tagjává választották. A következő évben Van Ackert megválasztották a belga parlament alsóházi képviselőjének. A második világháború alatt illegalitásba vonult és a Vlaamse Centrale der Illegale Partij ellenállási mozgalom szervezésében vett részt.

A második világháborút követően az első két belga kormány miniszterelnöke 1945-46 között, majd ezt követően mint munkaügyi, szociális, közegészségügyi, mobilitási és bányászati miniszter szolgált (ez utóbbi miatt kapta becenevét – charbon franciául szenet jelent). 1961 és 1974 között a belga parlament elnöke volt, 1958-ban pedig államminiszteri posztot kapott.

A Van Acker vezetése alatt összeállt első három belga kormány meglehetősen rövid életű volt, mivel az országot a III. Lipót király hazatérését ellenző és támogató pártok szinte két részre szakították. A válság egészen 1951-ig tartott, amikor a király lemondott fia, Badouin javára. Van Acker negyedik kormányzása alatt különféle szociális programokat indított be és ennek köszönhetően a modern belga szociális rendszer egyik megteremtőjeként tartják számon.

Kapcsolódó szócikkek

• Belgium miniszterelnökeinek listája